Értékelés

200-100! Győzelem a régi idők rangadóján!

Már 3-ból 3!

Viccesen mondhatnánk azt, hogy megy ez…Ráadásul –amire jó néhány hete gondolni sem mertünk volna - sokkal hosszabb a győzelmi sorozatunk, mint a listavezetőé.

Pozitívum tehát van bőven, s ha ennyi nem lenne elég, akkor a Kispest elleni meccsen megszereztük a 100. bajnoki győzelmünket ellenük.

Ami a mérkőzést illeti, bizonyos tekintetben pontosan olyan volt, mint a korábbiak, vagyis labdatartás, labdajáratás, helyzetek kialakítása, majd elfecsérlése. Közben a Honvéd hozta szintén azt, amit tőlük megszoktunk. Precíz védekezgetés, szórványos kontrázgatás, pontrúgásokból zavarkeltegetés, de ezek mindegyikére jól felkészült csapatunk. Szabi helyén Kovács Zoli profi módon őrizte kapunkat, a védelem többnyire stabil volt, amikor előrefele kellett dolgozni, akkor pedig volt gólszag a munkában. Az, hogy ezek a lehetőségek nem hoztak már a konyhára gólt, annak elsősorban az az oka, hogy még mindig nem tudjuk jó döntést meghozni vagy azt kivitelezni a végjátékban.

A második félidőben egy ideig folytatódott a meccs első félidejének a képe, de a végjátékhoz közeledve megkaptuk a sorstól azt, amiért derekasan megdolgoztunk, s az első találat feloldott némi görcsösséget is. Ennek eredménye volt az a találat, melyre egyrészt már régóta vártunk, nevezetesen Hazard góljára, másrészt mely lezárhatta volna a meccset. Annyit- ha mást nem is- mindenképpen fejlődött a magyar foci, hogy a jelenlegi 12 csapatos mezőnyben már nem találni olyan csapatot, mely feltartaná a kezét 2 gólos hátrányban, így a Honvéd sem tette. Szépítettek is, s ettől felelevenedtek egy bizonyos MTK elleni meccs emlékei, de szerencsére Kovács hálóőr barúrral megőrizte az eredményt, s így végül megszereztük a 3 pontot.

Ez a győzelem elsősorban annak köszönhető, hogy az eddigi „egyéni sportoló” gondolkodás az elmúlt hetekben átváltott csapatban történőre, s ez erősödött diadallá ezen a találkozón is. A meccs színvonala még éppen alulról súrolta a nemzetközit, de hazai mércével mérve nézhető volt. Ha lett volna mondjuk 5000 néző és „kupahangulat” akkor még áradozhatnánk is a látottakról.

Így azonban azt állapíthatjuk meg, hogy csapatunk egy tipikus magyar meccsen, az egyik legnagyobb riválisunk otthonában, az eddig lejátszott 200. meccsen megérdemelten megszerezte a 100. győzelmét!

Ezzel visszaverekedtük magunkat abba a pozícióba, ahonnan már érdemes felfelé is pislogni.