Értékelés

Nagyszerű meccs, remek győzelem, irány a derby!!!

Ritka fordulóra ébredtünk, képernyőre került csapatunk, míg a listavezető nem.

A mérkőzés előtt volt okunk derűlátónak is, meg borúlátónak is lenni. A kupadöntő óta még nem tudtuk elkapni a DVTK-t, s többször is az utolsó percekben kaptuk a vereséget jelentő gólokat. A pozitív oldalon viszont az elmúlt néhány meccs eredményessége és helyenként játéka nyomott sokat a latba. A vendégek erős nyomás alatt léptek pályára, ezt feltétlenül ki lehetett használni.

Ahogy elkezdődött a meccs, hamar vezetést szerezhettünk volna, de Lipták nyilvánvaló kezezése valamiért nem ért büntetőt, pedig gyakorlatilag a becsúszó védő kiütött egy középre induló beadást a pályáról. Miután ezt a játékvezető nem vette észre, tulajdonképpen az volt a meglepetés, hogy szöglettel jöhettünk… A meccs egyébként igen jó iramban folyt, volt helyzet itt is, ott is, talán mi közelebb jártunk a kapu bevételéhez. Bardhi gyönyörű szabadrúgásával meg is szereztük a vezetést, s szünetig szépen kézben is tartottuk a mérkőzést. A küzdelemre nem lehetett panasz, a csapatok rendkívül élvezetes 45 percet produkáltak. Ehhez a viszonylag jó színvonalhoz egyedül a játékvezetői csapat szemlélete nem tudott felnőni, valahogy a potmetert nem sikerült a sporiknak precízen középre állítani a meccs előtt.

A második játékrész, ha lehet még szórakoztatóbb volt. A Diósgyőr sokat tett az egyenlítésért és egy pontos fejessel ez sikerült is neki. Gólörömükből is látható volt, számukra ez egy igazi élet-halál meccs volt, s szerencsére a mentális erő a mieinken is nagyon érezhető volt. Ennek lett az eredménye, hogy helyenként úgy a kapu elé rögzítettük a fekete mezben pompázó piros-fehéreket, hogy „be kellett tolniuk a buszt” is a háló elé, hogy ne kapjanak gólt. Diagne kétszer is közel járt a találathoz, de ekkor ez még nem jött össze. Volt olyan perc, amikor mindkét csapat kapuja veszélyben volt, néha olyan érzése volt az embernek, hogy 2 labda van a pályán. A vége előtt néhány perccel lényegében ugyanolyan góllal szereztük meg a 3 pontot, amilyennel pontot mentettünk kedden Felcsúton. Történt ugyanis, hogy egy felküldött labdát Diagne brusztolt előre, de elvesztette a labdát. A felszabadítani vágyó védő elé beugró Sallóiról azonban visszapattant a labda Diagne elé, aki két igazítás után beverte azt a hosszúba. Ezzel a meccs eldőlt, bár akkor könnyebbültünk csak meg, amikor a játékvezető tényleg okos döntést hozva lefújta a találkozót.

Ha kicsit bogarásszuk az egyéni teljesítményeket, Diagne-vel kell kezdeni a sort. Elképesztő az ember, sorozatban 6. meccsén lőtt gólt, pedig ezen a találkozón nem kapott egyenlő elbírálást a sípmesterektől. Ráadásul azzal a teherrel játszotta végig a mérkőzést, hogy ha sárgát kap, ki kell hagynia a következő meccset, azaz a legfontosabbat. Heris tanári, zseniális, megbízható, s ez igaz immár sorozatban., igaz, ma volt egy hajmeresztő hibája. Bardhi sérülése után kezdi visszanyerni azt a formát, melyet várunk tőle, gólja európai mércével mérve is elismerésre méltó volt. Akiről kevés szó szokott esni, az Vignjevic. Kicsit több mint 2 éve van itt de remélhetőleg még sokáig marad. Harmadszor rak össze ütőképes csapatot, a sok szeptemberi kritika után nehéz lenne olyan lilát találni, aki ne akarná hosszú távon, a kispadon látni a szerbet.

A mai meccs több szempontból is különleges súllyal bírt. Korábban csapatunkra jellemző volt, hogy lélektani pillanatokban megremegett a lábunk, de ez az átok ma megtört. A derbinek immár jól megalapozott önbizalommal mehetünk, s ez érezhető volt Vignjevic meccs utáni nyilatkozatán is. Az eddig a mi környezetünkben rendkívül tömör tabella is szétrázódott valamelyest, a sok egyforma pontszámmal álló csapat közül mi húztuk a leghosszabbat. Odaérkeztünk a második mögé 2 pontra, jövő héten akár előzhetünk is. Miután riválisaink egymás ellen játszanak, nyílván pontokat vesznek el egymástól, ám annak élvezetéhez győznünk kell. Ott, ahol a legédesebb a siker, mely a legnehezebbnek ígérkezik, de képesek vagyunk rá. A magyar labdarúgás legnagyobb eseménye következik, s ezúttal úgy mehetünk az ellenfélhez, hogy van okuk tartani tőlünk. A győzelemhez azonban szükség van minden egyes lila torkára, mert tudjuk, együtt erősebbek vagyunk!