Értékelés

Csupaszív játék, fontos győzelem

Annyira szoros a mezőny a listavezető mögött, hogy szinte kötelező győzni. Egy esetleges vereség vagy pontvesztés esetén akár 4 csapat is elénk kerülhet azonnal, ráadásul ezúttal a közvetlen riválissal találkoztunk, akivel szemben már bőven volt mit törlesztenünk az elmúlt időszak sikertelenségei miatt. A Vidi a mezőny egyik ritka tagja, akinek pozitív az örökmérlege velünk szemben, köszönhetően annak, hogy idestova 9 esztendeje képtelenek vagyunk legyőzni őket.

 

Bár 2 hónap telt el a legutóbbi bajnoki meccs óta, a szép sorozatunk és a hétközi kupameccs eredménye már kicsit éreztette a hatását. Bár hosszú sorok nem kígyóztak, de a mostani ínséges időkben a 2500 néző már fejlődésnek mondható.

S milyen jól tették akik kijöttek, hogy a meccset választották. Éveken keresztül hallgattuk, hogy „idény eleji forma” meg „nem ideális körülmények”, de ez a meccs sokáig emlékezetes marad. A két csapat gyakorlatilag az elsőtől az utolsó percig támadott. Ismét focimeccsen érezhette magát az ember, jó is volt a hangulat. Fehérvárról is érkezett legalább 120 drukker.

Az első félidőben 10 percig inkább a vendégek kezdeményeztek, de ezt követően Andric rövid idő alatt kétszer is betalálhatott volna. Először a 11.-es pont mellől nem találta el a visszagurított labdát, majd az 5-ös sarkán hibázott el egy ragyogó Lencse beadást. Alig néhány minutum múlva Balogh Balázs lőtt egy férfiasat, de Danilovics szépen hárított. A félidő vége felé Nego találta magát nagy helyzetben, de Balajcza bravúrral védett. Máskor, ha ennyi esemény történik egy egész mérkőzés alatt, már elégedettek vagyunk, de ezúttal a felek csak fokozták a tempót. Lüktető volt a játék, rengeteget és gyorsan futottak a szereplők gyakran egy érintővel használták a csapatok a labdát. Az első félidő olyan gyorsan elröppent, hogy még a legvérmesebbeknek jutott elég idő szidni akár az ellenfelet, akár a sípmestert, s ez magyar bajnokin azt jelenti, a nézők igen jól szórakoztak.

A második játékrészben szemet gyönyörködtető Litauszki, Mohl, Lencse akcióval kezdtünk, de sajnos a labda a lövésnél beragadt a középcsatár lába alá. A zsenialitás a gyorsaságon és pontosságon kívül abban volt, hogy a begurított labdát az érkező Balogh átlépte, így került az a ziccerben társhoz a labda. A 60. perctől a Vidinek volt 3 nagy lehetősége, de Szabi vagy nagyot mentett, vagy hatalmasat imádkozott. Eljött a meccsnek az az időszaka, amikor ismét átvettük a kezdeményezést, és egy szemet gyönyörködtető akció végén Hazard bevágta a vezető és egyben győztes gólt.

A felek nem lankadtak, Heris például egy akción belül 3 helyzetet is ki tudott hagyni, az utolsónál Danilovics védett hatalmasat. A hátralévő időben az eredmény nem változott, bár a csapatok továbbra is becsülettel dolgoztak.

Csapatunkból nehéz kiemelni bárkit is, mert mindenki nagyszerűen küzdött és kivette a részét a győzelemből. Balajcza együtt élt a játékkal és volt néhány szenzációs közbeavatkozása, Heris ismét tanári volt hátul és előrefelé is jól dolgozott. Balogh és Bardhi nagyon jól és gyorsan mozgatták a csapatot, Litauszki és Kálnoki óriási munkát végeztek. Windecker rendkívül agresszívan játszott, remek megoldásai voltak, biztos, hogy nagy erősség lesz. Elől Hazard látványosan és eredményesen is játszott, Lencse pedig olyan teljesítményt nyújtott, mintha évek óta a csapat tagja lenne. Andric sokkal jobb erőben van, mint az ősszel volt, jól vette ki a részét a támadásokból.

Ami a csapatot illeti, bármennyire is hosszú volt a szünet, csöppet sem látszódott ez játékunkon. Immár harmadszor egymás után miénk az „év meccse” még a velünk nem túl udvarias média szerint is. A DVTK, és az FTC után ismét olyan produkciót nyújtott a lila-fehér csapat, melyre joggal lehetünk büszkék. Jövő héten jön az MTK, aztán a Loki. Ellenük is jó meccsre van kilátás, és immár kell annyira tiszteljenek bennünket ellenfeleink, hogy esélyesnek számítsunk. Reméljük, sokan jönnek és támogatják majd a csapatot, mert ez a gárda igenis megérdemli a szurkolást.