Értékelés

Remek meccs, bődületes Diarra gól!

Mezőkövesd 2 év után újra. A meccs előtt arról beszélgettek a városba érkező vendégek, hogy amikor legutóbb erre járt az Újpest, éppen élet és halál között volt a klub.A tabellára nézve hátrafelé kellett pillantgatnunk, egyszóval fenyegett minket a megszűnés és a kiesés réme is. Ehhez képest kisimult arcok, viccelődő szurkolók érkeztek ezúttal Matyóföldre.

Kitérő 1.

A rendőrök megmutatták, lehet ezt így is. Ott voltak, de barátság volt a viselkedésükben, nem akarták fontossabbá tenni magukat, mint a kellete.

A hazai és vendégszurkolók beszélgettek egymással a lehető legnagyobb békességben a bejáratok környékén.

A meccs úgy kezdődött ahogy egy focimeccsnek indulnia kell, a csapatok egymásnak ugrottak. A Mezőkövesdnek volt néhány perces erős periódusa, lőttek is egy embereset kapura, melyet Szabi igen jó érzékkel hárított, de a labda középre jött ki róla, melyet a center a hálónkba pofozott, szerencsére lesről. 15 perc után mi is megérkeztünk a meccsbe és szebbnél szebb akciókat vezettünk, s az egyik végén Andric szépen a hálóba helyezett. Megjött a hangulat, zúgott a lila oldal, percekig a mi hangunk töltötte be a stadiont.

Kitérő 2.

A Mezőkövesd stadionja nem egy Wembley, de igen takaros létesítmény. Az csak hab a tortán, hogy a büfében és a jegyeladó fülkékben is szép és barátságos látványok fogadták a vendégeket. Ráadásul a sört tálcákon, poharakban kihozták a lelátóra is, szóval olyan kiszolgálás féleség érzése volt az embernek.

 

Folytattuk az offenzivát, a Kövesd nem igazán fért a kapunk közelébe,nálunk pedig Diarra és Bardhi elemében volt. 10 perccel a gólunk után olyan találatot láthattunk, melyet még sokáig emlegetünk majd. Diarra cselezgette magát befele balról, majd a 16-os sarkától bődületes gólt ragasztott a hosszú felsőbe. A gólöröm beszédes volt. Diarra Vignjevichez rohant, és amikor odaért, úgy ugrott a nyakába, mint a gyermek az apjáéba. A csapat próbálta üldözni a gólszerzőt, de csak a cserepadnál érték utól. Innentől a hangulat még forróbb volt, folyamatos volt a bíztatás.

A szünet előtt már el is dönthettük volna a találkozót, de hagytunk izgalmakat a 2. félidőre inkább.

A második játékrész őrült helyzettel kezdődött, de egykori hátvédünk Hudák az utolsó pillanatban a labda elé tudott vetődni. Negyed óra után feljött a Kövesd a cseréknek köszönhetően és volt néhány langyos és egy forró pillanat a kapunk előtt, de Szabi remekül helyt állt. Feltünő volt, hogy mennyire magabiztosan mozdult ki a vonalról kapitányunk.

Jól védekeztünk és megpróbáltunk kontrázni, ha picit pontosabban szőttük volna akcióinkat, akkor szerezhettünk volna még gólokat. A játékvezető jól vezette a meccset, egyetlen műfajban volt bajban időnként, valamiért a bedobásokat nem sikerült jól megítélnie.

Az utolsó 10 perc úgy telt el, hogy izgulnunk csak a kötelező minimális mértékben kellett.

Ez a győzelem egy férfias, érett munka gyümölcse volt, ráadásul megérdemelt volt. Koncentrált, helyenként látványos volt a csapat játéka, ha ez minimum ezen a szinten állandósul, akkor nincs félnivalónk senkitől sem.

Meg kell említeni Pávkovics játékát is. Sokan féltették a csapatot attól, hogy túl mély még a víz ennek a fiúnak, de ha így folytatja, hamar meg fogjuk szeretni. Sankovic is remekül szűrt, jól tartotta meg a labdákat, sok akció indult tőle. Diarra ismét látványos volt, gólja pedig élményszámba ment.

Ezzel az eredménnyel továbbra is 100%-os a mérlegünk a Mezőkövesd ellen és immár a dobogón tanyázunk.

Csak így tovább!