Értékelés

Újabb X, ezúttal az év őrült meccsén...

Nehéz eldönteni, hogy az elejével vagy a végével kezdjük, hát nézzük a héten történteket először.

Kiderült, hogy a Fay utca már nem marad az otthonunk. Kecskemétre sodor bennünket az élet, legalábbis 3 forduló erejéig. Nyilván lenne a helyzetnek ideálisabb megoldása is, de az MLSZ nem ismerte fel a nagylelkűség és praktikusság kombinációjának PR lehetőségét abban a helyzetben, amikor kivülről kissé érthetetlen, merevnek látszó módon egyszerre tart zárva az Ilovszky és a Szusza stadion is.

Feltűnően lassan halad az újpesti aréna felújítása, néha az az ember érzése, hogy a nyílvánosság teljes kizárásának szinte tökéletes megvalósulása összefügghet az orrunk alá tört bors mennyiségének emelésével.

Nézhetjük azonban az ügy számunkra pozitív oldalát is. A keleti, dél-keleti országrészből könnyebben juthatnak el a lila hívők a 3 kecskeméti meccsre, reméljük élnek is a lehetőséggel. A távolság Pesttől sem legyőzhetetlen, s ha a klub ügyes, jó felvezetéssel sok helyi diákot, fiatalt hozhatna ki a stadionba. Így még akár hírverő meccseknek is felfoghatjuk a Mezőkövesd, a Vasas és a Debrecen elleni bajnokikat.

A Diósgyőr elleni találkozóról előre lehetett tudni, hogy sem sétagalopp, sem "barátságos" nem lesz. A vendégek a múlt heti, Videoton elleni győzelmükkel "vérszagot fogtak", s tavaly a Megyeri úton lejátszott meccs a szezon egyik legjobb meccse volt.

Ha azt mondjuk, sikerült felülmúlnia a csapatoknak az akkori produkciót, egyáltalán nem toljuk túl a dicséretet. Fordulatos, helyzetekben bővelkedő meccs volt, mindkét csapat megszerezhette volna a 3 pontot. A vége előtt néhány perccel még örültünk volna a döntetlennek, a lefújáskor azonban inkább bosszankodtunk miatta. Ha ezt a találkozót valamelyik top bajnokságban rendezték volna mondjuk 40-50 ezer ember előtt, hetekig példálozna vele a magyar sajtó.

Időnként lüktetett a pálya, voltak formás és szellemes támadások, és persze gólok.

Az 1. félidőben a vendégek szereztek vezetést egy kontrát követően, de a 10. perctől már magunkra találtunk és csak a kapu előtti pontatlanság akadályozta meg, hogy több góllal is fordítsunk.

Mondjuk Bardhi lerántásánál nem csak az...Lázok és Cseke góljaival így is mi mehettünk előnnyel a szünetre.

A második félidőben a Diósgyőr feljebb tolta játékát és bátrabban, gyorsabban indult a kapunk felé. Sajnos egy buta szabálytalanság után büntetőhöz jutottak, melyet Banai egy pici szerencsével háríthatott volna, Bognár ugyanis a kapu közepét célozta, és hálóőrünk lába majdnem bele tudott kapni a lövésbe.

Lipták lőtt egy bődületes gólt, s ekkor kicsit messze került tőlünk a 3 pont reménye, de a csapat akart, küzdött becsülettel. Voltak is lehetőségek, sőt komoly helyzetig is eljutottunk, de sajnos ezek rendere kimaradtak, így néhány perccel a vége előtt minden mindegy alapon nyomtuk a diósgyőri "várat". Pár minutummal a vége előtt Bardhi bevágta a jobb sarokba és ekkor új erőre kapott a csapat. Bár mohl még nem tudta a labdát a vonalon túlra tolni 2 méterről, de a kipattanót Cseke igen, így a 90. perc végén már 4-3-ra mi vezettünk. A következő akciónkkal le is zárhattuk volna a találkozót, ám Andric középre adása után, a kapura tuszkolt labát Rados valahogy még össze tudta kaparászni. Az ellenfél az utolsó lehetőségéből be tudta venni hálónkat, így 4-4 lett a meccs, pedig még néztük volna egy ideig.

Bizonyára első reakciója mindenkinek az, hogy az utolsó pillanatban elveszíteni 2 pontot bosszantó dolog, de azt kell mondani, hogy végre találtunk az FTC mellett egy olyan ellenfelet, amely hajlandó a labdarúgást játszani és nem őlni azt. A kűzdő felek megcsillogtattak olyan erényeket, melyeket eddig rendszeresen irigyeltünk a német vagy angol csapatoktól.