Értékelés

A paks tábla igazsága

Már jó ideje leszoktam arról, hogy a Paks meccsektől várjak valami vérpezsdítőt és ez teljesen független attól, hogy a tolnai csapat épp hol áll a tabellán.

Nem volt másként ez a mai napon sem, egyszerűen arra vágyott a legtöbb Újpest szurkoló, hogy valahogy nyerjünk.

Az elmúlt időszak bíztató játékával nem párosuló eredményesség azonban óvatosságra intett mindenkit, annak ellenére is, hogy a Paks az utolsó helyen szerénykedik.

Amolyan gyömöszkölös meccs sikeredett ebből a 90 percből, a tradíciót tehát továbbra is ápolja a hazai csapat. Bár egy méretes védelmi hibából Balázs Benjámin meg tudta szerezni a vezetést a fehérben játszó Újpestnek, de nem volt érezhető, hogy itt bármiféle henger elindulhatna. Kicsit nálunk volt a labda többet, de mindkét oldal rengeteg hibával toligálta azt.

A második félidő ismét azoknak kedvezett, akik bosszankodni szeretnek, ez a találkozó csemege volt számukra. Ekkor már inkább a saját térfelére húzódtunk, és a Paks kissé feljebb tudott jönni. Az 55. pertől Mohl időszaka következett. Egy ízben összehozott egy teljesen felesleges 11-est, majd olyan ovodás trükköt nyelt be, melyet még a serdülőben is kiröhögnek. A büntetőt szerencsére Banai kivédte. A másik eseten azonban még most is fogja a hasát mindenki. Történt, hogy egy sérülést követően a paksiak vissza akarták adni a labdát, de a ravasz helyi vagány a kis partdobás után megállította a labdát az oldalvonalon úgy, hogy annak 3/4 része kívül volt, de egy negyed rész még a mészcsík felett. Tehát nem volt kint. Mohl odament és teljes természetességgel kézbe vette, hogy elvégezze a bedobást. Azt a bedobást, amit az 1 méterre helyezkedő asszisztens nem ítélt meg. Persze, hogy szabadrúgást kapott a Paks. Ha ezt egy debütáló 17 éves gyerek kajálja meg, arra annyit mond az ember, hogy rutintalan. Na de na...

Az utolsó negyed óra úgy telt, hogy már szinte csak védekeztünk. Bár volt egy veszélyes lövése a hazaiaknak, azért a gól nem lógott a levegőben. Aztán mégis megszületett, ráadásul olyan, amilyen egy tipikus paksi gól csak lehet. Begyötörték a labdát középre, az egyébként jól védő Banai páncéljáról kijött az, ami egy arra kószáló zöld mezesről bepattant a hálóba.

A végjátékban még volt két ordító ziccerünk, ugyanis elkezdtünk támadni. Mindkettőt Windecker hagyta ki, előbb középről, mintegy 6 méterről magasan fölé fejelt, majd Angelov kapufára fejelt labdáját stukkolta a kapus kezeibe 4 méterről úgy, hogy sem a kutya, sem a macska nem zavarta.

Ebből a meccsből nem érdemeltünk többet. Nem ismerem sem a statisztikai adatokat, sem az edzői nyilatkozatokat, de az a csapat, amelyik ennyire szenvedélyektől mentesen képes végignyomni 90 percet, annak nem jár a 3 pont. Ez nem jelenti azt, hogy ne küzdöttek volna, de az energiaszint nagyon alacsony volt a mai napon egy olyan csapat ellen, amely hosszú ideje az álmos, színtelen-szagtalan stílusáról híresedett el, s mi ebbe a szürkeségbe simán beleolvadtunk.

Ugyanakkor a teljesítményt lehet másként is értékelni. Az első három fordulót követően 3 pontunk és -2-es gólkülönbségünk volt, a második kör elején, azonos időszakban szintén 3 pontunk van, nullás gólkülönbséggel.

Nem kell pezsgőt bontani, de azért temetni sem kell a csapatot a mai produkciót követően.