Értékelés

Csak a szokásos...

Miközben már azt sem tudni, hogy ki nem veszett még össze Újpesten valakivel, s teljesen kibogozhatatlanná váltak a szálek, a listavezető ellen kellett begyűjteni csapatunknak a 3 pontot ahhoz, hogy lezárjunk egy hosszú, furcsa sorozatot úgy, hogy nem léphetett továbbra sem pályára Kálnoki, akit a védelemben a középpályás, fiatal Pávkovics helyettesített, valamint eltiltás miatt Kecskés.

Nagy Tibor a jobb védő posztján kezdett, Mohl pedig a bal oldalon, Balázs visszakerült előre, ahol Angelovval rohamozott.

A kecskeméti stadion furcsa helyszín egy Újpest-Vasas rangadóhoz, külső szemlélődőnek nagy kérdés, hogy mivel tud többet, mint a REAC, vagy a Vác stadionja.

A székekre elhelyezett 6-0 magazinok ronggyá áztak, nem valószínű, hogy bármi információ olvasható maradt akár csak egyetlen példányból is.

Miután hol erősebben, hol gyengébben esett az eső, csúszós volt a talaj, amikor kifutottak a csapatok a kezdéshez, s ezt mintegy 1500 szurkoló láthatta. Miután a két tábor kifejezetten jó viszonyt ápol egymással, nem volt ok az aggodalomra, s a közeli gyorsétteremben békésen harapdálgatták a piros/kék és lila sálakban érkező drukkerek egymás közelében a hamburgereket.

A lilák ultrái mintegy 200 fővel vonultak fel, s hamar letudták a „kötelező” rigmusokat, hogy nehogy véletlenül megszakadjon a bünti sorozat. A Vasast kb. 150 szurkoló képviselte a vendégszektorban, de elszórva találkoztunk néhányukkal a hazai oldalon is. Kicsit olyan volt a hangulat, mint anno a Népstadionbeli kettős meccseken, persze más volumenben.

A mieinken az első perctől látszódott a nagy elszántság, a vasason pedig a magabiztosság, melyet a lista vezetése adott számukra.

Az Újpest veszélyesebben játszott, néhány lövés és szöglet jelezte, hogy többet teszünk a 3 pontért, az angyalföldieknek egy olyan támadásuk volt, melynek végén egy látványos, de eredménytelen lövést láthattunk.

A félidő derekán Balogh Balázs szögletét Windecker tuszkolta a kapu felé, majd gyömöszölte a gólvonal mögé, ezzel megszereztük a vezetést.

Az első félidőben nagyon sok esemény már nem történt, hiszen Solymosi játékvezető nem vette észre a kitörő Angelov lerántását, így nem kaptunk meg egy büntetőt, de vegyük úgy, mintha kihagytuk volna, talán így könnyebb túllépni rajta…

A második félidő azzal kezdődött, hogy a Vasas a kapunk környékén tudta tartani a labdát, majd többszöri felszabadítás helyett szabálytalanság árán akasztottuk meg az akciót.

A megítélt szabadrúgás a sorfal fölött vágódott a léc alá, így hamar elolvadt az előnyünk. Ettől felpörgött a meccs és a bal oldalunk eléggé jól pörgött. Mohl és Diarra jól játszotta be a pálya szélét, több veszélyes akció is indult ettől a párostól. Beindult a meccs, volt sok futás, gyorsan járt a labda, mindkét csapat a támadásra helyezte a hangsúlyt.

Az Angelov helyére beálló Bardhi 4 perc után 6 méterről bevágta a jobb felsőbe a 2. gólunkat, így ismét nálunk volt az előny. Érdekes, hogy a Fay utcában lejátszott meccsen is csereként érkezett és győztes gólt szerzett, reméltük, hogy ebből hagyományt teremt ma.

Az, hogy ez nem így történt, annak több oka is van. Egyrészt a Vasasnak ismét adtunk egy „ajándék” szabadrúgást, melyet egykori játékosunk, az Újpestről kiutált Remili ívelt a kapu hosszú oldalához, s az ott lesről induló, szintén korábbi lila, Korcsmár testtel besodort. Nem szakmai ítélet, de oda ki kellett volna érnie a gólvonalról a kapusnak.

A hátralévő időben mindkét csapat győzni akart. A meccslabda előttünk adódott, Bardhi jobboldali elfutása után a Vasas kapusának forró lehetett a labda, mert szinte Windecker elé dobta azt, de középpályásunk nem tudta másodszor is bevenni a kaput, így végül maradt a döntetlen.

Az jól látható, hogy a csapat sikeresebben tud támadni, mint védekezni, így Vignjevic érthetően az offenzív játékot favorizálja.

Ezzel az eredménnyel nem is lenne önmagában gond, de az elmúlt fordulókban elért sok döntetlen miatt már nem lehetünk elégedettek. Ebben a 12 csapatos bajnokságban nagyon kiegyenlítettek az erőviszonyok, ezért hamar lehet sokat emelkedni, vagy zuhanni. Négy meccs maradt hátra, sorrendben Gyírmót, Mezőkövesd, MTK, majd Loki. Bármelyik nyerhető, de szükség lenne valami pluszra, hogy visszataláljunk a győzelmek útjára.

Öröm, hogy a Vasas csapatában olyan ellenfelet találtunk, amely szintén játszani akarja a labdarúgást, nem pedig elfojtani azt.