Értékelés

Nem, nem...és...nem

Nem akar egyszerűen összejönni a hazai győzelem.  Pedig egy MTK elleni győzelemmel élhettek volna nemzetközi kupaindulási esélyeink, és végre megnyugodhattunk volna a kiesés miatt is. 42 pont a biztos bentmaradást jelentette volna, így viszont még erősen számolhatunk, találgathatunk és még kissé félhetünk is.

Na de először a meccsről.  A Vasas – Kispest legutóbbi (kamu) nézőszáma alapján, mi is összegyűltünk a Szusza Ferenc Stadionba vagy 5.500-an. Persze, hogy nem voltunk annyian, de ha valaki a Vasas – Kispest (két pesti élcsapat rangadója) bántóan üres lelátóira tekintett, maga is röhögőgörcsöt kapott  Sinkovics Gábor Vasas drukker és NS újságíró szerény 4854-es megsaccolt nézőszámán. De ha ő bevállalta hát én is.

A meccs hozta a szokásos újpesti mérkőzések képeit. Az Újpest birtokolta a labdát többet, a védekező középpályások igyekeztek megjátszani a támadó középpályásokat, akiknek pedig a csatárokat kellett volna megjátszani. Akik ugye Újpesten nincsenek.

A probléma azonban most már a védekező középpályás sorunknál jelentkezett. Sem Sankovics, sem Cseke nem elég kreatív és gyors játékosok ahhoz, hogy rágyorsításokkal, egy-két sikeres csellel tisztára játszva magukat, létszámfölényes helyzeteket alakítsanak ki a középpályán.

És bár Balogh is többször a jobb szélről középre húzódott segítvén a támadások kialakítását, igazi veszélyes támadásokat csak akkor volt esélyünk vezetni, ha Bardhi vagy Diarra lépett hátrébb és ők igyekeztek  a támadások megkomponálásával általában egyedüli előretörésekkel.

Be kell sajnos látnunk, az ellenfelek kiismerték  játékunkat, megfelelően gyors szélsők és veszélyes támadók hiányában, hiába járatgatjuk a labdát,  viszonylag könnyen levédekezhetők vagyunk, beíveléseink pedig általában pontatlanok, vagy még addig sem jutunk el. Lázok Jani nem először bizonyítja sajnos, hogy ő már nem megoldás a csatár pozicióban, tartok tőle más NB1-es csapatnak sem lenne az.

Tetszk a koncepció amit Vignjevics képvisel, de a képességek hiánya és a sikertelenségekbe belefáradt, enervált játékosaink már nem igen tudják megvalósítani hatékonyan ezt a sok labdaérintésen, sok futáson és pozició szerzésekre alapuló taktikát. Pedig a jelenlegi kerettel nem igen lehet mást játszani. Nincsenek extra gyors szélsőink, középen jókor ékező hórihorgas csatáraink, de még a leshatárról kiugratható gyors támadónk sincs. Marad a viszonylag jelentős erők felvonultatása az ellenfél 16-osához és ott keresni a lehetőséget a gólveszély kialakítására. Vagy az átlövések, amikkel hozni tudtuk a Kövesd elleni idegenbeli mérkőzésünket.  Most nem volt megfelelő kaput eltaláló veszélyes lövésünk. Eközben persze, hogy könnyebben lazul fel a hátsó alakzatunk, kínálva ezáltal tálcán lehetőségeket az ellenfélnek a gólszerzésre, akik általában élnek is ezzel gyakorlatilag minden meccsen. Nem értem Hazard jegelését, az MTK ellen szerepeltethettünk volna 5 légióst, de Sankovics helyett mégis az inkább a statikusabb Windeckert hoztuk be, Kilyan helyett.  Joci nem tudott érdemben hozzátenni a meccshez, Hazard szerintem sokkal jobb választás lett volna, hiszen a padon ült, benne azért tudjuk megvan a gyorsaság, az 1-1 elleni párharcok megnyerésének képessége. De nem.

Ezen a mérkőzésen azonban meg kell említeni a játékvezető (Vak II) ténykedését is. Csak neki köszönhette az MTK, hogy ezt a mérkőzést 11 emberrel fejezték be, mert Diarráról már az első félidőben ki kellett volna állítani a védőjét.  A mérkőzésen úgy tűnt két teljesen vitatható 11-est itélt meg, szerencsére ebből egyet nekünk, de az MTK 11-esét a létező legrosszabb lélektani pillanatban az első félidő utolsó másodperceiben itélte meg, elérve ezzel, hogy a második félidőben futhattunk az eredmény után.      

Van még hátra négy mérkőzés. 3 pontra van szükségünk a biztos bennmaradáshoz.

 Fiúk! Ugye meglesz???

Hajrá Lilák!