Értékelés

Felkészülni a végső csatákra...

Zönge 1: Debrecenben Újpest mezben végigsétálni a belvároson? Miért ne? Egy kulturált helyen ez a minimum. A stadionba igyekvő helyiek kicsit csodálkoztak, de nem szóltak egy szót sem, szépen sétáltak a dolgukra. Aki mégis az kedvesen beszélgetésbe elegyedett és az esélyeket latolgatta. A közlekedést irányító rendőr nem esett kétségbe, amikor a sok Lokista között meglátott egy lilát és készséggel útba igazított a vendégszektor felé. Az egy kicsit furcsa volt, hogy az utolsó 100 métert egy megalázó, szűk kifutón kellett megtenni, de a végén a pénztárban egy aranyos nyuszifül várt, fizethettem kártyával, és mosolyogva jó szurkolást kívánt…

Pedig úgy vártuk már tavaly júliusban, hogy elkezdődjön.

Tudtuk, hogy nem igazolhatunk, de mégis bíztunk valamiben. Az edzőben, a játékosokban, a csapatban, az összeszokottságban...és ez így megy nálam már vagy 30 éve.

És most megint eljutok oda, hogy várom bár csak érne már véget a bajnokság, húzzák meg alattunk a vonalat, és bízzunk a tulajban, hogy a lyukas posztjainkat megerősíti, de ami a legfontosabb, hogy góllövő csatárt igazol. Mert a meccseink hétről-hétre erősítésért kiáltanak, nem tudunk túllépni saját árnyékunkon, és a gyötrelem vége vereség.

Zönge 2: A meccs egésze alatt a szurkolás kifejezetten hangulatos volt. Az első obszcén megnyilvánulás a hazaiaké volt, erre „muszáj” volt válaszolni, de viszonylag kulturált volt végig a hangnem. Ugyanakkor eléggé furcsa, hogy a szurkolói csoport –nem először – elkésik a meccsről…

Pedig a játék, a labdatartás, a középpályás helyezkedés továbbra is jónak mondható, de a megfelelő egyéni képességek hiányában nem tudjuk gólra váltani helyzeteinket, sőt még helyzetig is nehezen jutunk. A Debrecen is kegyes volt, kihagytak vagy 3 ajtó-ablak fejes helyzetet. Mindháromszor jobb helyezkedéssel előzték meg védőinket, kapusunk a beívelésekre inkább nem jön, azonban Banai így is két alkalommal is megóvta kapunkat a góltól.

Ugyanakkor a mi támadásaink súlypontjai az ellenfél 16-osánál jellemzően a szélre tolódnak, innen kell a szélsőnek döntést hoznia, hogy bead, vagy befelé cselez.

Andrics oldalán jöttek létre az ilyen helyzetek döntően, amiből aztán lett beadás, kapurarúgás, sőt befelé cselezés is, de nagy gólhelyzetig végül is nem jutottunk.

A másik oldalt az abszolút pontatlanság jellemezte. Szűcs hihetetlen mennyiségű rossz beíveléssel próbálkozott, ugyenezen az oldalon Balogh próbált még veszélyeztetni, sajnos szintén kevés sikerrel. Mégis erről az oldalról vezettük a meccs talán legszebb támadását, amelyet  végül Balogh vágott az oldalhálóba kb 8 méterről ballal, kecsegtető szögből. 

Rettenetesen hiányzik a higgadtság, a profi megoldás a 16-os körüli és a 16-oson belüli játékunkból.  Kovács Zoli, Rajczi, Kabát Peti, Diagne, hogy ne menjünk túl messzire biztosan lőtt volna egy-két gólt ezen szituációk végén. De most nincs ilyen játékosunk. Ilyen nem fordulhat elő egy Újpesttel, remélem soha többet, hogy egy bajnokságnak csatár nélkül futunk neki.

A játék legfontosabb láncszeme a gól hiányzik a befejező csatár nélküli játékban, felerősödik minden apró hiba, egyetlen peches öngóllal vereséget tudunk szenvedni.     

Még három meccs, 9 megszerezhető pont. Az nem lehet, hogy ne legyen a 3 meccsből egyszer szerencsénk, és ne nyerjük meg valamelyiket. 3 pont pedig bőven elég a benmradáshoz, a túléléshez.

A mögöttünk lévő csapatok formáját elnézve, három vereséggel is nagy valószinűséggel meg lehet őrizni NB1-es tagságunkat, de ne adjuk a sorsunkat mások kezébe, mert abból általában ritkán jövünk ki jól.

Zönge 3: Bárki, bármit mond, ilyen környezetben, mint a nagyerdei, sokkal jobbak a focimeccsek. Csak 5000 ember volt a lelátókon, de így is olyan miliő jött létre, ami már alkalmas arra, hogy élvezhetővé tegye a meccset. Ha ugyanez a találkozó, egy falusi pályán lett volna megrendezve mondjuk 300 nézelődő, szotyizgató, szitkozódó, obégató ember előtt, valószínűleg elaludtunk volna. A vereség ellenére nem éreztük magunkat rosszul a stadionban. A „fotelből” pedig egyszerűen teljesen más az élmény…

Hajrá Lilák csak azért is!