Értékelés

Zönge 1: Debrecenben Újpest mezben végigsétálni a belvároson? Miért ne? Egy kulturált helyen ez a minimum. A stadionba igyekvő helyiek kicsit csodálkoztak, de nem szóltak egy szót sem, szépen sétáltak a dolgukra. Aki mégis az kedvesen beszélgetésbe elegyedett és az esélyeket latolgatta. A közlekedést irányító rendőr nem esett kétségbe, amikor a sok Lokista között meglátott egy lilát és készséggel útba igazított a vendégszektor felé. Az egy kicsit furcsa volt, hogy az utolsó 100 métert egy megalázó, szűk kifutón kellett megtenni, de a végén a pénztárban egy aranyos nyuszifül várt, fizethettem kártyával, és mosolyogva jó szurkolást kívánt…

Pedig úgy vártuk már tavaly júliusban, hogy elkezdődjön.

Tudtuk, hogy nem igazolhatunk, de mégis bíztunk valamiben. Az edzőben, a játékosokban, a csapatban, az összeszokottságban...és ez így megy nálam már vagy 30 éve.

És most megint eljutok oda, hogy várom bár csak érne már véget a bajnokság, húzzák meg alattunk a vonalat, és bízzunk a tulajban, hogy a lyukas posztjainkat megerősíti, de ami a legfontosabb, hogy góllövő csatárt igazol. Mert a meccseink hétről-hétre erősítésért kiáltanak, nem tudunk túllépni saját árnyékunkon, és a gyötrelem vége vereség.

Zönge 2: A meccs egésze alatt a szurkolás kifejezetten hangulatos volt. Az első obszcén megnyilvánulás a hazaiaké volt, erre „muszáj” volt válaszolni, de viszonylag kulturált volt végig a hangnem. Ugyanakkor eléggé furcsa, hogy a szurkolói csoport –nem először – elkésik a meccsről…

Pedig a játék, a labdatartás, a középpályás helyezkedés továbbra is jónak mondható, de a megfelelő egyéni képességek hiányában nem tudjuk gólra váltani helyzeteinket, sőt még helyzetig is nehezen jutunk. A Debrecen is kegyes volt, kihagytak vagy 3 ajtó-ablak fejes helyzetet. Mindháromszor jobb helyezkedéssel előzték meg védőinket, kapusunk a beívelésekre inkább nem jön, azonban Banai így is két alkalommal is megóvta kapunkat a góltól.

Ugyanakkor a mi támadásaink súlypontjai az ellenfél 16-osánál jellemzően a szélre tolódnak, innen kell a szélsőnek döntést hoznia, hogy bead, vagy befelé cselez.

Andrics oldalán jöttek létre az ilyen helyzetek döntően, amiből aztán lett beadás, kapurarúgás, sőt befelé cselezés is, de nagy gólhelyzetig végül is nem jutottunk.

A másik oldalt az abszolút pontatlanság jellemezte. Szűcs hihetetlen mennyiségű rossz beíveléssel próbálkozott, ugyenezen az oldalon Balogh próbált még veszélyeztetni, sajnos szintén kevés sikerrel. Mégis erről az oldalról vezettük a meccs talán legszebb támadását, amelyet  végül Balogh vágott az oldalhálóba kb 8 méterről ballal, kecsegtető szögből. 

Rettenetesen hiányzik a higgadtság, a profi megoldás a 16-os körüli és a 16-oson belüli játékunkból.  Kovács Zoli, Rajczi, Kabát Peti, Diagne, hogy ne menjünk túl messzire biztosan lőtt volna egy-két gólt ezen szituációk végén. De most nincs ilyen játékosunk. Ilyen nem fordulhat elő egy Újpesttel, remélem soha többet, hogy egy bajnokságnak csatár nélkül futunk neki.

A játék legfontosabb láncszeme a gól hiányzik a befejező csatár nélküli játékban, felerősödik minden apró hiba, egyetlen peches öngóllal vereséget tudunk szenvedni.     

Még három meccs, 9 megszerezhető pont. Az nem lehet, hogy ne legyen a 3 meccsből egyszer szerencsénk, és ne nyerjük meg valamelyiket. 3 pont pedig bőven elég a benmradáshoz, a túléléshez.

A mögöttünk lévő csapatok formáját elnézve, három vereséggel is nagy valószinűséggel meg lehet őrizni NB1-es tagságunkat, de ne adjuk a sorsunkat mások kezébe, mert abból általában ritkán jövünk ki jól.

Zönge 3: Bárki, bármit mond, ilyen környezetben, mint a nagyerdei, sokkal jobbak a focimeccsek. Csak 5000 ember volt a lelátókon, de így is olyan miliő jött létre, ami már alkalmas arra, hogy élvezhetővé tegye a meccset. Ha ugyanez a találkozó, egy falusi pályán lett volna megrendezve mondjuk 300 nézelődő, szotyizgató, szitkozódó, obégató ember előtt, valószínűleg elaludtunk volna. A vereség ellenére nem éreztük magunkat rosszul a stadionban. A „fotelből” pedig egyszerűen teljesen más az élmény…

Hajrá Lilák csak azért is! 

Nem akar egyszerűen összejönni a hazai győzelem.  Pedig egy MTK elleni győzelemmel élhettek volna nemzetközi kupaindulási esélyeink, és végre megnyugodhattunk volna a kiesés miatt is. 42 pont a biztos bentmaradást jelentette volna, így viszont még erősen számolhatunk, találgathatunk és még kissé félhetünk is.

Na de először a meccsről.  A Vasas – Kispest legutóbbi (kamu) nézőszáma alapján, mi is összegyűltünk a Szusza Ferenc Stadionba vagy 5.500-an. Persze, hogy nem voltunk annyian, de ha valaki a Vasas – Kispest (két pesti élcsapat rangadója) bántóan üres lelátóira tekintett, maga is röhögőgörcsöt kapott  Sinkovics Gábor Vasas drukker és NS újságíró szerény 4854-es megsaccolt nézőszámán. De ha ő bevállalta hát én is.

A meccs hozta a szokásos újpesti mérkőzések képeit. Az Újpest birtokolta a labdát többet, a védekező középpályások igyekeztek megjátszani a támadó középpályásokat, akiknek pedig a csatárokat kellett volna megjátszani. Akik ugye Újpesten nincsenek.

A probléma azonban most már a védekező középpályás sorunknál jelentkezett. Sem Sankovics, sem Cseke nem elég kreatív és gyors játékosok ahhoz, hogy rágyorsításokkal, egy-két sikeres csellel tisztára játszva magukat, létszámfölényes helyzeteket alakítsanak ki a középpályán.

És bár Balogh is többször a jobb szélről középre húzódott segítvén a támadások kialakítását, igazi veszélyes támadásokat csak akkor volt esélyünk vezetni, ha Bardhi vagy Diarra lépett hátrébb és ők igyekeztek  a támadások megkomponálásával általában egyedüli előretörésekkel.

Be kell sajnos látnunk, az ellenfelek kiismerték  játékunkat, megfelelően gyors szélsők és veszélyes támadók hiányában, hiába járatgatjuk a labdát,  viszonylag könnyen levédekezhetők vagyunk, beíveléseink pedig általában pontatlanok, vagy még addig sem jutunk el. Lázok Jani nem először bizonyítja sajnos, hogy ő már nem megoldás a csatár pozicióban, tartok tőle más NB1-es csapatnak sem lenne az.

Tetszk a koncepció amit Vignjevics képvisel, de a képességek hiánya és a sikertelenségekbe belefáradt, enervált játékosaink már nem igen tudják megvalósítani hatékonyan ezt a sok labdaérintésen, sok futáson és pozició szerzésekre alapuló taktikát. Pedig a jelenlegi kerettel nem igen lehet mást játszani. Nincsenek extra gyors szélsőink, középen jókor ékező hórihorgas csatáraink, de még a leshatárról kiugratható gyors támadónk sincs. Marad a viszonylag jelentős erők felvonultatása az ellenfél 16-osához és ott keresni a lehetőséget a gólveszély kialakítására. Vagy az átlövések, amikkel hozni tudtuk a Kövesd elleni idegenbeli mérkőzésünket.  Most nem volt megfelelő kaput eltaláló veszélyes lövésünk. Eközben persze, hogy könnyebben lazul fel a hátsó alakzatunk, kínálva ezáltal tálcán lehetőségeket az ellenfélnek a gólszerzésre, akik általában élnek is ezzel gyakorlatilag minden meccsen. Nem értem Hazard jegelését, az MTK ellen szerepeltethettünk volna 5 légióst, de Sankovics helyett mégis az inkább a statikusabb Windeckert hoztuk be, Kilyan helyett.  Joci nem tudott érdemben hozzátenni a meccshez, Hazard szerintem sokkal jobb választás lett volna, hiszen a padon ült, benne azért tudjuk megvan a gyorsaság, az 1-1 elleni párharcok megnyerésének képessége. De nem.

Ezen a mérkőzésen azonban meg kell említeni a játékvezető (Vak II) ténykedését is. Csak neki köszönhette az MTK, hogy ezt a mérkőzést 11 emberrel fejezték be, mert Diarráról már az első félidőben ki kellett volna állítani a védőjét.  A mérkőzésen úgy tűnt két teljesen vitatható 11-est itélt meg, szerencsére ebből egyet nekünk, de az MTK 11-esét a létező legrosszabb lélektani pillanatban az első félidő utolsó másodperceiben itélte meg, elérve ezzel, hogy a második félidőben futhattunk az eredmény után.      

Van még hátra négy mérkőzés. 3 pontra van szükségünk a biztos bennmaradáshoz.

 Fiúk! Ugye meglesz???

Hajrá Lilák!

Ez igen kérem, 3 ekkora gólt rúgni...

Nem oly régen panaszkodtam, hogy a mi csapatunknak egészen az ellenfél 5-öséigi kell cipelni a labdát, ha gólt akarunk rúgni, megfelelő hatékony csatársor és középpálya hiányában. Ez nagyon sok munkát igényel a csapattól, mert nincs módunk kiugratni villámgyors csatárunkat a leshatárról, vagy nem elég csupán a 11-es pont környékére ívelni 194 cm-es erőcsatárunk fejére a labdát, merthogy egyik típusú csatárral sem rendelkezünk, mág régóta sajnos. Ehelyett nagy létszámban kell felzárkóznia az egész csapatnak a támadásokhoz, ami nyilván sokkal megterhelőbb mint az előbb említett megoldások.

Na de most valami olyannal rukkoltunk elő, ami megoldást jelent jelenlegi erősen csatárhiányos helyzetünkben. Stabil védekezés (Herissel megerősödve),  és nagyszerű átlövés-gólok. Bardhiról tudtuk, hogy kivételes lövőtechnikája van, de Andrics és Balázs Benjáminra nem emlékszem, hogy lőttek-e az Újpest színeiben távolról gólt.  Az pedig, hogy mindez egy mérkőzésen valósult meg, nem is vezethetett máshoz mint győzelemhez.

Némileg tartottam a meccstől, hogy fazonszabászunk Diarra hiányában milyen módon fogjuk tudni támadásainkat megkomponálni, hogy kerülünk helyzetbe, ki tud váratlant húzni. A három külföldi szabályt betartva várható volt, hogy Andrics kap helyet a kezdőben, így is történt. (Andrics kisárgult a jövő hétre, így jöhet újra az eltiltását letöltő Diarra.)

Az ellenfél igazolta gyenge formáját, az első élidőben egyáltalán nem jelentettek  veszélyt a kapunkra, a második félidőben feljebb jött a Kövesd, de helyzetig így sem nagyon jutottak el, köszönhetően a fegyelmezett védekezésünknek. Az utolsó pillanatban kapott gólt egyértelmű kapus hiba volt, egy égbe lőtt labdára 10 méterre a kapunktól minden kapusnak jönni kell és le kell húzni, vagy 40 méterre ki kell öklözni, nem ez történt sajnos. Ezért kell minden meccsen 1 gólnál többet lőnünk, mert nem bízhatunk nagyon abban, hogy lehozzuk a meccset kapott gól nélkül.

Jövő héten az MTK ellen játszunk, akiknek élet-halás kérdése a pontszerzés. De nekünk is fontos lenne a 3 pont, mert reális esélyünk maradna a 4. hely elérésére, ami kedvező napállás esetén nemzetközi kupaindulást érő helyezést érhet. A kiesés tegnaptól már nem reális fenyegető veszély...

Szóval tört már az MTK elég borsot az orrunk alá, kétszer is énekelték ki a szánkból a bajnoki  aranyat és minimum egyszer a kupagyőzelmet, most kellene őket megverni, hogy aztán mi is elmondhassuk, amit ők, megtettük amit megkövetelt a Haza... (by Egervári).

Ráadásul ezzel a 3 ponttal (bár matematikailag nem) valószínűleg lezártuk a kiesés lehetőségét, így újabb motivációt találtunk a további küzdelmekre. Meg lehet közelíteni a dobogósokat, és a végén akár lehetünk mi is a "királycsinálók". Játszani fogunk az FTC és a Videoton ellen, biztos, hogy a Vasas és Kispest tábor nagyon fog nekünk szurkolni az utolsó 2 fordulóban. Ha sikerrel járnánk, megdőlne a "kijelölt bajnok" elmélet.

Hajrá Lilák, és csak az Újpest!

Pedig minden adva volt…tavaszias, csapadékmentes, április közepének megfelelő idő.

A kezdési időpont tökéletes volt. 18 óra. 

A fű gyönyörű zöld, professzionális módon volt a talaj előkészítve.

A szurkolótáborunk is hangosan buzdított már az első perctől. A bajnokság utolsó helyezettje volt az ellenfél.

És mégis…

A mérkőzés 90 perce alatt egyáltalán nem látszott a jelentős pontkülönbség, kizárólag Bardhi és Diarra voltak, akik meg-meg csillantották tudásukat, Diarra ráadásul egy óriási góllal.

Hamar rá kellett jönnünk, hogy az ellenfél kellemetlen stílusú csapat, 3-4 bőven 190 cm feletti játékosuk és a többiek is keményen, már-már durván futballoztak, ráadásul néhányan meglehetősen gyorsak is voltak. A középpályát megszállta a sárgamezes Gyirmót, ezzel kihúzták a méregfogunkat, elegendő mozgás hiányában számolatlanul íveltük előre a labdát a két gladiátor között szenvedő Herisnek. Diarrátszokás szerint aprították, Bardhi pedig sérülése óta láthatólag még nem tudta felvenni a ritmust.

Sajnálatos módon a szűk kerettel is foggal-körömmel betartjuk a külföldi-magyar-fiatal arányt, ennek áldozata volt most Andrics és Sankovics, illetve gondolo,m ezért nem látjuk a csapatban Hazardot sem. Pedig nagyon vártam fiatal szélsőnk felépülését és a Bardhi, Diarra, Hazard támadó középpálya játékát. Úgy tűnik, erre még várnom kell.

Cseke, Windecker sajnos nem tudják a támadásainkat segíteni kellő hatékonysággal, szélső védőink felfutásai ritkán vagy szinte soha nem végződnek pontos beadásokkal. Mondjuk tegnap a 190 centis védők között nem is lett volna egyszerű. 

A földön kellett volna tartani a labdát, ehelyett szinte állandón levegőben volt, a pontatlan passzok, rossz átvételek, és a céltalan ívelgetések miatt.

A vicc az, hogy még így is rúgtunk két gólt, de most még ez is kevés volt, mert a legfőbb problémánk nem a csatárhiány, még csak nem is a bizonytalan védőink, hanem a kapus poszt. Fiatal kapusunk először rosszul öklözött, majd szerencsétlenül fogta a rövid sarkot, melyek láthatóan teljesen elbizonytalanították. Kifutáskor fejelés helyett mellel levette a labdát az ellenfélnek, nem sorolom. A következő bajnokságnak új kapusokkal kell nekifutnunk (és egyéb posztokon is jelentős erősítésekkel) , azt gondolom ez a trió már nem elég a csapat előrelépéséhez, amiben mindannyian hiszünk.     

A szerda-szombat ritmusnak vége. A szűk keretet a szerda – szombat ritmus alaposan megviselte, megtépázta.  

Mezőkövesd, MTK csapatok várnak ránk a következő fordulókban, 4 ponttal nyugodtan fordulhatnánk a bajnokság hajrájára. Ha belegondolok, hogy még mindig csak 3 pont a nemzetközi kupaindulást érő 4. hely, reménykedhetnék is. De sajnos látom a meccseinket. A külföldi szabály betartása mellett és az aktuális formánk miatt nem reális, hogy befussunk a 4. helyre. Pedig ha már anyagiak, akkor az talán jobban kamatozhatna. Sajnos ugy tűnik, valaki a felújítás során megvuduzta  stadionunkat.

Hajrá Lilák és csak az Újpest!

Alakul. Időjárás már szinte tavaszias. A sör jó és hideg.  A nézőszám 3000 körül, szurkolótáborunk kb. 1000 fős, a vendégtábor lelkes és hangos, persze szidnak minket mint a bokrot. Diarra, Heris újra a kezdőben, Kecskés, Kálnoki a védelem közepén.

Aztán persze kiderült, hogy Bardhi még mindig nélkülözhetetlen, és Diarrától sem elég ha csak a mezt viszi ki a pályára, és olykor a szurkolótábor sem az aminek látszik.

Akkor kissé bővebben. Szurkoló (néző) tábor. „A haza minden előtt” volt olvasható öles betűkkel  a szurkolótáborunk előtt kifüggesztve a kerítésen, szép piros-fehér-zöld színekkel megkomponálva a közelgő ünnep tiszteletére, már jó órával a meccs kezdése előtt. Aztán pillanatokkal a meccs előtt a molino már cafatokban lógott a kerítésen és a szurkoló csoportok kellékekkel együtt megindultak kifelé a stadionból. Itt már látszott, hogy baj van. Aztán visszajöttek kellékek nélkül és lényegében csöndben végigállták a mérkőzést. Csak feltételezem, hogy a molinot leszedették velük és válaszul döntöttek a „nemszurkolás” mellett, bár az is olvasható az FB-én, hogy néhány társukat nem engedték be a stadionba és ezért volt a „tüntetés”. Hogy így történt-e nem tudom, én ezt láttam, de sajnálatos esemény volt, aminek megint a csapat látta kárát. Így aztán a korai kapott gól miatt is szinte végighallgathattuk a meccs folyamán a vendégtábor egyedüli szurkolását.

A meccsről: Nem azt játszottuk amit szoktunk. Nem a sokpasszos játékot próbáltuk játszani, hanem egy-két átadás után próbáltuk megjátszani a szélsőinket illetve támadónkat Lázok Janit. Ez anno Diagne-vel bejött. Lázok Janival, Balogh Balázzsal, Andriccsal nem jött be.

Még pedig azért nem, mert sajnos a jelenlegi  támadóink sokkal kevésbbé gólképesek mint Diagne, nem rendelkeznek azzal a fizikummal mint egykori feketebűrű támadónk. Azonban kétségtelenül a labdajáratással járó hátsó labdavesztés kockázatát és az abból történő ellenkontrákat megelőztük.

Más kérdés, hogy a gólt a 16-osunkon belül eladott labdából kaptuk, így majd Zsótér mesterien kivitelezett lövéséből jött a szokásos védelmi hibából kapott gólunk. Mert ha az ellenfél nem lő nekünk gólt mi rugatunk vele. Ennek egy pozitív olvasata van, mégpedig az, hogy Zsótér a mi játékosunk, remélhetőleg nyártól már értünk fogja lőni a gólokat...

A Kispest nem csinált semmi különöset, a két csatárukra lődösték fel a labdákat, szerencsére védőink jól hatástalanították ezeket a szituációkat, így Lanzafame nem igen tudta bemutatni tudását és Eppel is nagyon szürke maradt. Az mindenesetre látszott, hogy a Kispest fő erénye nem a megyőző támadójáték, hanem a szervezett, kemény védekezés. Játékosai jó felépítésűek, feketebőrű játékosuk King pedig nem igen adott lehetőséget bal oldali támadásainknak, sem Mohl sem Balogh nem tudott érvényesülni.

Diarráról: Kedvenc játékosom Bardhi mellett, de okvetlenül meg kell vele értetni, hogy az indolens magatartásával nem segít a csapaton. Egy két szituáció amit tévesen ellene itélnek meg, és már el is veszi a kedvét a játéktól. A második félidőben alig volt értékelhető megmozdulása, keveset futott, nem mutatta magát, pedig ha éppen játékban van látszik rajta, hogy NB1 szintjén zseni. A cselei, labdavezetése, ritmusváltásai „fehér ember” részére követhetetlenek. Igaz, hogy rengetegszer állították meg szabálytalanul – szinte csak úgy -  de tudomásul kell vennie, hogy őt másképpen nem lehet itthon megállítani, és ez nem szabad, hogy befolyásolja játékát. Az ő formája, agilitása alapvetően meghatározza csaptunk játékát, pláne, hogy sem Bardhi, sem Hazard nem tudodtt pályára lépni. Céljaink eléréshez szükségünk van egy higgadt, aktív Diarrára.

Most szünet jön. A 90. percben jött egyenlítésünk, remélem erőt ad a folytatáshoz, mert azért mégis csak jobb egy döntetlennel pihenőre menni mint egy újabb hazai vereséggel. A bajnokságban a tisztes helytállás lehet már csak a célunk, max 4-6. hely, de a kupában komoly terveink vannak az eredmények és sorsolás szeszélye kapcsán újból megnyerhetőnek tűnik ez a sorozat.

Remélem a szünetben Bardhi és Hazard is hadrafoghatóvá válik és elindulhat tavaszi kupa-hadjáratunk...

Hajrá Lilák!