Értékelés

Szóval megvolt az első playoff meccs, Újpesten nyert a DAB. Nem várt pofon. Hiába csak 0:1, nem tudtunk gólt lőni. És lőtt gól nélkül fociban lehet egy pontot szerezni, hokiban nem.

Bíztunk (bízunk) a csapatban, de kicsit féltünk is. A bizalmat a novemberi győzelmi sorozat, és a hozzá társult játék hozta, a félelmet az idei teljesítmény. Aztán kiderült, a csapat rákészült a rájátszásra, erős fizikai terhelés mellett nem lehetett jó a csapat. A lila-fehér együttes lelassult, pontatlanok lettek a passzok, a kapust találták el a lövések. Széteső lett a játék, az első harmadok elkeserítőek voltak.

Most keddre fordult a világ, jelentősek a változások. Az Újpest az első pillanattól hajtott, száguldott, majdnem jól játszott. Akivel az első szünetben beszéltem, mindenki elégedett volt a játékkal, csak a nem lőtt két gólt hiányolták. A második harmadban kaptuk a gólt, volt még 27 percünk egyenlíteni, de nem sikerült. Ekkorra vált világossá: támadásban még nem jött vissza a november. Nem voltak ötletes villámakciók, a lövések sem oda mentek, ahová kellett volna. Duschek sokat védett, de lehetetlen helyzetbe nem hoztuk. Nagyon jó mérkőzést láttunk, de a végén valahogy mégsem tesszük el jó emlékezetünkbe a keddi összecsapást.

De szóljunk a vendégekről is: a DAB ilyen parádés játékot még nem nyújtott idén. Ötször láttam őket, és most úgy tűnt, ez egy másik csapat. Gyorsak, agresszívek, gólveszélyesek voltak, Sila nagyon nagyokat hárított. Összességében megtettek mindent a győzelemért, és össze is jött nekik.

Csütörtökön, szombaton és hétfőn biztosan lesz újabb meccs a két csapat között, és reméljük, jövő hét szerdáján is.

A rosszkor jött vereség ellenére nem vagyunk esélytelenek. A csapat erejével, tempójával, védekezésével nincs baj, a támadásokon, a lövéseken kell javítani. A játékosok egyik része már hozta jobbik formáját, de néhány kulcsjátékos még nem villogott. Biztos vagyok benne, hogy már csütörtökön látunk majd javulást!

Ilyenkor látja az ember, hogy milyen jó, hogy négy győzelemig tart a negyeddöntő. Jó ez a csapatoknak, és a szurkolóknak is. Egy-két vereség becsúszhat, van mód és idő javítani. És mehetünk még egy meccsre!

A szurkolásról: Újpesten megtelt a vendégszektor, az újvárosiak olyan hangulatot teremtettek maguknak és  csapatuknak, mint otthon sem láttam. A hazai táborból hiányzott a dob és a vezérhang. Ennek ellenére belelendültünk, ha nem is folyamatosan, de nagyon sokan buzdították a lilákat.

A negyeddöntő további összecsapásait nézve: az FTC hihetetlen bravúrt vitt véghez, Miskolcon verte 5:4-re a DVTK-t. Erre az eredményre senki sem számított. Hacsak a zöldek az első 40 meccset arra használták, hogy bealtassanak mindenkit. Sikerült… A Debrecen kedden papírforma szerint verte a Brassót, aztán a szerdai második meccsen papírforma ellenében ment a Brassó 5:2-re. És a MAC! Beválasztotta a fehérváriakat, kiszagolva, hogy az első meccseken a „kis-Volán” játszik majd. El is intézték őket 7:1-re.

Csütörtökön nagyon kéne egyenlíteni Dunaújvárosban. Az esély megvan, de biztosíték nincs. A mérkőzés a Sportstream.hu honlapról online követhető!

Ami a továbbiakat illeti: szombaton minden lila hívőnek a Megyeri úton a helye, 18:30-kor kezdődik az UTE-DAB párbaj harmadik csörtéje!

Szilassy Zoltán gondolatai a csütörtöki meccsel kapcsolatban:

Tipikus play-off mérkőzés volt. Tegnap jól dolgoztunk, megfelelő volt az energiaszintünk. A gól hiányzott a játékunkból, igaz az nagyon. Az első harmad kifejezetten jól sikerült, egy rövid hullámvölgyünk volt a mérkőzésen, azt rögtön ki is tudta használni a DAB. A csütörtöki meccsen szeretnénk visszavenni a pályaelőnyünket. A mai edzésen friss volt a csapat, a terv megvalósításához ez nagyon fontos tényező, ezért nyugodt vagyok. Ki kell jöjjön a munka, amit elvégeztünk!

 

A közvélemény kiesés elleni folyamatos kűzdelmet, Nebojsa Vignjevic 6. helyet jósolt az Újpest bajnoki szereplésére akkor, amikor még el sem indult a bajnokság, de kiderült, hogy a FIFA eltiltotta az Újpestet az átigazolásoktól. Kisebb meglepetést keltett, hogy Balajcza visszakerült a gólvonalra, és amint az várható volt, egyszerre pályán volt Andric, Perovic, Bardhi, Diarra és Heris is, igaz ő a 2. percben megsérült.

A mai meccset, csakúgy mint a többi hazait is idegenben vívtuk meg, szerencsére ez volt az utolsó. A Debrecen ellen már szinte mindenki borítékolta a döntetlent, és a meccs úgy is indult, hogy ránk ijeszetettek a hajdúságiak. Az ijedtség szerencsére hamar elmúlt, szépen átvettük a játék irányítását és amennyire a szar kifogásolható kecskeméti talajon lehetett, a csapat megpróbált játszani. Az első félidő mérlege inkább felénk billent, de azt meg kell jegyezni, hogy a színvonal nem volt túl magas. 

Az első félidő pont olyan volt, mint a legutóbbi meccseink, akartunk, probálkoztunk, voltak helyzeteink is, de nem jutottunk semmire. 

A második játékrész hozott némi élénkülést minden tekintetben. Valamelyest pontosabbá vált a játékunk és a harci szellem is emelkedett egy kicsit. A Debrecen nem tudott ritmust váltani, ők folytatták a korábban rájuk egyáltalán nem jellemző, monoton rakkolást. Bardhi és Andric okozott nagy veszélyt Verpecz kapujánál, a kapus határozatlan volt, a labda Andric elé került, ő pedig a léc alá vágta azt. 

Megint mi kerültünk előnybe, hasonlóan szinte minden meccsükhöz. Időnként meglódultunk, le is lehetett volna zárni a találkozót, de sokáig nem sikerült, a Lokinak pedig szabadrúgásokból adódott lehetősége. Az egyik ilyen alkalomnál Holmann épp csak fölé csavart, itt egy picit szerencsénk volt, Balajcza nagyon verve volt. Végül a meccs úgy dölt el, hogy sikerült egy kontrát végigjátszani, és Bardhi szépen a bal felsőbe tekert.

A Debrecen még erőlködött, de komoly esélye nem alakult ki. Az Újpest leginkább arra fektette a hangsúlyt, hogy kézben tudja tartani a meccset és ez sikerült is. Pályára került még Cseke és Lázok is, de ez csak arra volt elég, hogy a szertárosnak több munkája legyen.

A meccs azért dőlt el a javunkra, mert mi tudtunk betalálni. Egyik csapaton sem érződött annyi, hogy pluszt tudna tenni a meccsbe, ha arra szükség lenne. Ezzel az eredménnyel tulajdonképpen beigazolódott, hogy az edző jobban ért a labdarúgáshoz, mint a szurkolók, mert éppen a 6. helyen fog a csapat telelni, úgy, hogy azonos a pontszáma az előttünk álló Mezőkövesddel.

A csapat január 9.-én fogja megkezdeni a felkészülést, s két hét hazai munka után Cipruson edzőtáborozik majd.

A keretben az ismert okok miatt sem nagy, sem kis változás nem várható, de abban bízhatunk, hogy az eddigi hátráltató körülmények közül 2 megszűnik, így egyrészt nincs bizonytalanság a FIFA/CAS döntéssel kapcsolatban, másrészt hazatérhetünk édes otthonunkba, a SZusza stadionba.

Ha más nem, ezek önmagukban is érnek majd 4-5 pontot pluszban...

Addig is mindenkinek kellemes ünnepeket, jó pihenést kívánva, HAJRÁ LILÁK MINDÖRÖKKÉ!!!

A mai magyar focivalóságban nem annyira a labdarúgás a lényeg. Sokszor tapasztalhatta mindenki már, hogy a kiskapuk országa vagyunk. Tudjuk régóta, hogy eredmény csak ott van, ahol rend is van, rend meg ott van, ahol nem írják át óráról órára a szabályokat, még ha azok nem is jók. Nagyapám mondta régebben, hogy az, aki a törvényt áthágja, az gazember. Aki a törvényt áthágja, még ha az rossz is, az is gazember. Ha előbb a rossz törvényt jóra váltja, akkor jó ember.

Én nem tudom, hogy nagyapám mit mondana manapság, de szegény nem érhette meg, hogy szurkolói kártyákkal járjanak az emberek meccsekre.

Pedig nagy focirajongó volt, valaha a Biatorbágy csapatának mecénása, valamint játékvezető.

Mit mondott volna ma a Hungária krt-i Hidegkúti stadionnál, amikor azt látja, hogy a mintegy 5.000 fős lelátó vendégszektorába minden jegy elfogyott, az Újpest szurkolók meg csak jönnek és jönnek. A rendezők azzal csábították a hazai szektorokba a lilákat, hogy ha kiváltanak MTK-s szurkolói kártyákat, akkor 5.000 Ft-ért vásárolhatnak fejenként belépőket. Volt akik vállalták, persze csak azok tehették, akiknek nincs újpesti kártáyjuk.

Mintegy 50 lila be is ment, de abejáratnál mindegyikőjükkel elrakatták a sálakat vagy kilógó, identitást tükröző ruhákat, s adtak jófajta útravalót is, miszerint "ha ugrálni mersz, viszünk ki..." Na ja...a pénz kellett, de szurkolni már nem lehet.

Maradt kint legalább 120-150 újpesti, akik már a meccs előtt visszafordultak, pedig voltak Komáromból, Fehérvárról és Bicskéről is.

Szóval a nagyapám nem tudom mit mondana, ha átrágná magát az MLSZ jelenlegi törekvésein. Bizonyára nem értené, hogy lehet az, hogy hazaküldenek több tucat embert, miközben a lelátón szotyizgat 1200 néző. Meg azt sem, hogy miért kell MTK-s kártyát kiváltani ahhoz, hogy bemehessen egy újpesti. Legalább adtak volna egy MLSZ kártyát, mert azzal bemehetne más Újpest találkozókra is.

A meccs?

Domináltunk, helyzeteket dolgozgattunk ki, s az elején megszereztük a vezetést. Bardhi szépen elpöckölt egy jó löbbölést a kapus mellett. Löttünk kapufát is, de a mérkőzést nem tudtuk lezárni, így egyáltalán nem volt meglepő, hogy az MTK egy buta hiba után kiegyenlített.

Nem érdemes sok szót vesztegetni a történtekre, simán átkopizhatnám a múlt heti sztorit. Fáradtak vagyunk fejben, folyton hontalanok vagyunk, kevés a rotációs lehetőség. A klub vezetése gyakorlatilag elszigetelte a csapatot a közegétől, több a bizonytalanság, mint a nem az.

Ami biztos, az meg nem jó hír, mert a nyárig nem igazolhatunk, hisz a FIFA után a CAS is kinevette a magyarázkodásunkat. Ennek ellenére felelős nincs, mindenki jól végezte a dolgát, Esztike szerencsére jól lakott a sajtóreggelin, bár okosan a stadionról beszélt, hogy terelje a témát...

Aggódik az első meccs miatt, mert előfordulhat, hogy összejönne mondjuk 4.000 lila és 600 zöld. 

Semmiben sem látni a lehetőséget, de mindenben a problémát, ez ügyvédi hozzáállás. Na itt kezdődnek a mi igazi gondjaink, nem a kihagyott helyzeteknél...

 

Amikor az ember labdarúgó mérkőzésről beszélget, olyan körülményeket képzel el, mint például gólhelyzetek, kapusbravúrok, szép támadások, sok-sok néző, tomboló lelátó.

A kezdőrúgás előtt mintegy 1000 se ember bámészkodott a lelátón és a 30 fős mezőkövesdi drukkerek hangja sokkal messzebbre szállt, mint bárki másé.

A Fidelity elkésett, a himnusz hagjainál kezdtek el szállingózni a tagjai. Össze is jöttek kb. 30-an, hosszú idő óta a legvisszafogottabb műsort láttuk tőlük. Ennek persze az is lehet az örömteli eredménye, hogy kevesebb lesz a büntetés. Az első félidő eseményeit gyorsan le lehet írni. Volt egy mezőkövesdi lesgól valamint egy hatalmas helyzet, a másik kapunál pedig néhány fejes féle, de elkerülték a kaput.

A szünetben vártunk valami jelet, például egy cserét, de mindössze annak örülhettünk, hogy csapatunk jött ki előbb a második félidőre. Ez a nagyon régi babona szerint győzelmet kellett volna jelenteni, de annyit azért hozzá kell tenni, hogy nagyon régen a 45 perc után már több góllal vezettünk.

A 2. játékrész elején hamar vezetést szereztünk, ugyanis Andric értékesített egy büntetőt. Reménykedtünk, hogy ez egy tipikus 1 gólos meccs lehet, ahol csak az a kérdés, hogy ki szerzi azt az egyet. Sajnos nem az volt. Ez egy tipikusan 2 gólos mérkőzés lett, ahol az ellenfél az egyteln sikeresen végigvitt kontrából ki tudott egyenlíteni.

Ezt követően Andric még eltalálta a kapufát, majd Lázok lövését hárította hatalmas mentéssel az egykoron nálunk játszó Hudák.

Balogh még szereztóhetett volna egy gólt, de lövése mellé pattogott.

Tanulságként annyit lehet levonni, hogy szenvedély nélkül nem lehet ezt a játékot játszani, sem a pályán, sem a lelátón. Szürke, langyos, álmosító 90 perc volt, nagyszerű, hogy vége. Öröm, hogy Banainak nem volt sok dolga, a gólról nem tehet. Diarra nagyon hiányzott, kreativitása nélkül semmi váratlan nem volt a csapatban. Edzőnk figyelt a légiós szabályra ajánlásra, a szurkolók meg sz.rnak a csapatra.

Az legalább kiderült, hogy mivel tud többet a kecskeméti stadion a REAC-nál...van fűtés és melegvíz a WC-ben. Ez minden látogatónak igen jól esett, többen meg is jegyezték, hogy nem lefagyott végtaggal kellett a pisilési hadműveletet végrehajtani. Nagyszerű, hogy ismét tudtunk faragni egy pontot a listavezetővel szembeni hátrányból, így már csak 8 pontnyira vagyunk a Vasastól.

Ha így folytatjuk, (és ők is), áprilisra utolérhetjük őket...

Nehéz megmondani, hogy ez a szenvedélymentes kép, amit a csapat, a klub, a környezet mutat magáról, mekkora kárt okoz annak a közösségnek, melyet úgy hívnak, hogy Újpest család.

Nehéz eldönteni, hogy melyik a nagyobb probléma, az MLSZ tevékenysége, az UTE-val vívott harc vagy a totális elszigetelődés a saját bázistól, de valahol bele kellene nyúlni a folyamatokba.

Már így is rengeteg visszafordíthatatlan kár keletkezett. 

 

 

 

Arra senki sem számított, hogy telt ház és kupahangulat várja majd a csapatokat Gyirmóton, de a 900-1000 néző, aki kilátogatott az Alcufer stadionba, azért mindenképp csalódás volt.

Ennek ellenére fél órát kellett sorban állni, mire jegyhez jutott az, aki vállalta az utazást és nem interneten vásárol jegyet. A vendégszektor 500 tagjára mindössze 1 jegykiadó állt rendelkezésre, igaz 25 embernek már volt elővételben belépője…Csoda lenne, ha többen járnának meccsre...

A sör a büfében igencsak középszar volt, a rendőrség meg már az érkezéskor nézési fitogtatást tartott. Szerencsére dolguk nem akadt, pedig várták…

Angelov a kezdőben kapott helyet, érdemes lenne megtudni, hogy mivel érdemli ki ezt a helyet hétről-hétre. Más meglepetés nem történt. Tetőtől talpig lilában kezdtük a meccset és igyekeztünk magunkhoz ragadni a kezdeményezést. Ehhez a sárgában nyomuló hazaiak eleinte partnerek is voltak, mert szépen átadták nekünk a területet, hogy a saját térfelükön megszerzett labdákkal hosszan indíthassák Simont vagy Sallóit. Az egyik ilyen kisérlet veszélyesen bontakozott ki, de Kecskés olyan tanári becsúszással mentett, amit illett alaposan megtapsolni. A félidő derekán egy gyors jobboldali támadás után a felső lécet találta Bardhi telibe. Ez idő tájt említésre méltó volt Filkor és Diarra percekig tartó kakaskodása, félő volt, hogy az egyébként igen agilisan játszó középpályás nem elégszik meg a kapott sárgával, mert sokáig nem akart lehiggadni. Néha olyan érzése volt az embernek, hogy a játékvezető túlzottan is aprólékos, ítéletei során időnként széttöredezett a játék.

Nem volt sok helyzet a szünet előtt egyik oldalon sem, mert az utolsó megoldásokba rendre hiba csúszott, pedig aktív volt mindkét csapat. Egyszer pár percre az eső is eleredt, de szerencsére számottevő csapadék nem érkezett. Ami feltétlen említést érdemel, hogy a szünetig keresve sem lehetett találni büntetésre jogosító tételt a szurkolásban.

A második félidőre úgy jöttünk ki, hogy eldöntjük a 3 pont sorsát, mert nagyon beszorítottuk a sárgákat. Újabb Bardhi kapufa, néhány veszélyes támadás és tűzbe is jött a tábor, ebben az időben elég jól szóltak a dalok. Sajnos hamar elmúlt a lendület, 10 perc után kiegyenlítetté vált a játék.

Sajnos nem voltunk eléggé pontosak, Diarra két ízben is olyan helyzetben választott rossz megoldást, amikor a feladat nehezét megoldotta, majd egy egyszerű passz helyett belebonyolódott a cselekbe, és el is veszítette a labdát.

Kicsit csordogálósba fordult volna a meccs, ezért az edzők elkezdték cserélgetni, variálni csapataikat. A 76. percben némiképp váratlanul, és feltétlenül nagy csalódásunkra gólt szerzett a Gyirmót. Egy jobb oldali beadás átkeveredett a másik oldalra, ahol az érkező hazai játékos közelről beverte.

Windeckert terítették le a 11-es pont környékén, de néma maradt a síp.

Ekkor már fedélzeten volt Lázok is, aki igen jó szelleműen szállt be a csatába. Már-már siratni kezdtük a veretlenségi sorozatunkat, amikor éppen az ő lövése pattan át az egyébként magabiztosan védő Sebőkön, így visszatért mindenkibe a hit, ismét rohamokra indultunk. A Gyirmót már elfogadta volna a döntetlent, de a mieinknek volt 2 nagy lehetősége is, hogy javunkra dőljön el a találkozó. Az utolsó utáni percben egy szöglet után Windecker átbólintotta a labdát a hosszú sarokba, így miénk lett a győzelem.

Ezzel a góllal lezárult egy sorozat, de remélhetőleg egy másik kezdődhet, hiszen a Gyirmót ellen eddig 2 meccsből kétszer győztünk…

A játék nem volt világraszóló, de ahogy a meccs előtti beharangozóban írva lett, inkább legyen ezúttal gyengébb a játék, de szerezzük meg a 3 pontot. Ez teljesült, sőt ezzel a győzelemmel áttörhetünk egy gátat. Nem is a 3 pont, hanem inkább annak módja fontos, mert vesztett helyzetben tudtunk az utolsó percekben, pillanatokban fordítani. A forduló többi meccseinek zömén is születtek gólok az utolsó utáni másodpercekben, s ismét nagyon összetömörödött az élmezőny, mely egyáltalán nincs elérhetetlen távolságban.

Ne feledjük, közeledik a CAS döntés 2. határideje is. Ha kedvező döntés születne, azzal nagy teher hullhatna le a vállakról, mert a téli szünetben fel tudnánk pumpálni a keretet, ennek tudata jótékony hatással lehetne a hátralevő 3 meccsre.