Értékelés

Miközben már azt sem tudni, hogy ki nem veszett még össze Újpesten valakivel, s teljesen kibogozhatatlanná váltak a szálek, a listavezető ellen kellett begyűjteni csapatunknak a 3 pontot ahhoz, hogy lezárjunk egy hosszú, furcsa sorozatot úgy, hogy nem léphetett továbbra sem pályára Kálnoki, akit a védelemben a középpályás, fiatal Pávkovics helyettesített, valamint eltiltás miatt Kecskés.

Nagy Tibor a jobb védő posztján kezdett, Mohl pedig a bal oldalon, Balázs visszakerült előre, ahol Angelovval rohamozott.

A kecskeméti stadion furcsa helyszín egy Újpest-Vasas rangadóhoz, külső szemlélődőnek nagy kérdés, hogy mivel tud többet, mint a REAC, vagy a Vác stadionja.

A székekre elhelyezett 6-0 magazinok ronggyá áztak, nem valószínű, hogy bármi információ olvasható maradt akár csak egyetlen példányból is.

Miután hol erősebben, hol gyengébben esett az eső, csúszós volt a talaj, amikor kifutottak a csapatok a kezdéshez, s ezt mintegy 1500 szurkoló láthatta. Miután a két tábor kifejezetten jó viszonyt ápol egymással, nem volt ok az aggodalomra, s a közeli gyorsétteremben békésen harapdálgatták a piros/kék és lila sálakban érkező drukkerek egymás közelében a hamburgereket.

A lilák ultrái mintegy 200 fővel vonultak fel, s hamar letudták a „kötelező” rigmusokat, hogy nehogy véletlenül megszakadjon a bünti sorozat. A Vasast kb. 150 szurkoló képviselte a vendégszektorban, de elszórva találkoztunk néhányukkal a hazai oldalon is. Kicsit olyan volt a hangulat, mint anno a Népstadionbeli kettős meccseken, persze más volumenben.

A mieinken az első perctől látszódott a nagy elszántság, a vasason pedig a magabiztosság, melyet a lista vezetése adott számukra.

Az Újpest veszélyesebben játszott, néhány lövés és szöglet jelezte, hogy többet teszünk a 3 pontért, az angyalföldieknek egy olyan támadásuk volt, melynek végén egy látványos, de eredménytelen lövést láthattunk.

A félidő derekán Balogh Balázs szögletét Windecker tuszkolta a kapu felé, majd gyömöszölte a gólvonal mögé, ezzel megszereztük a vezetést.

Az első félidőben nagyon sok esemény már nem történt, hiszen Solymosi játékvezető nem vette észre a kitörő Angelov lerántását, így nem kaptunk meg egy büntetőt, de vegyük úgy, mintha kihagytuk volna, talán így könnyebb túllépni rajta…

A második félidő azzal kezdődött, hogy a Vasas a kapunk környékén tudta tartani a labdát, majd többszöri felszabadítás helyett szabálytalanság árán akasztottuk meg az akciót.

A megítélt szabadrúgás a sorfal fölött vágódott a léc alá, így hamar elolvadt az előnyünk. Ettől felpörgött a meccs és a bal oldalunk eléggé jól pörgött. Mohl és Diarra jól játszotta be a pálya szélét, több veszélyes akció is indult ettől a párostól. Beindult a meccs, volt sok futás, gyorsan járt a labda, mindkét csapat a támadásra helyezte a hangsúlyt.

Az Angelov helyére beálló Bardhi 4 perc után 6 méterről bevágta a jobb felsőbe a 2. gólunkat, így ismét nálunk volt az előny. Érdekes, hogy a Fay utcában lejátszott meccsen is csereként érkezett és győztes gólt szerzett, reméltük, hogy ebből hagyományt teremt ma.

Az, hogy ez nem így történt, annak több oka is van. Egyrészt a Vasasnak ismét adtunk egy „ajándék” szabadrúgást, melyet egykori játékosunk, az Újpestről kiutált Remili ívelt a kapu hosszú oldalához, s az ott lesről induló, szintén korábbi lila, Korcsmár testtel besodort. Nem szakmai ítélet, de oda ki kellett volna érnie a gólvonalról a kapusnak.

A hátralévő időben mindkét csapat győzni akart. A meccslabda előttünk adódott, Bardhi jobboldali elfutása után a Vasas kapusának forró lehetett a labda, mert szinte Windecker elé dobta azt, de középpályásunk nem tudta másodszor is bevenni a kaput, így végül maradt a döntetlen.

Az jól látható, hogy a csapat sikeresebben tud támadni, mint védekezni, így Vignjevic érthetően az offenzív játékot favorizálja.

Ezzel az eredménnyel nem is lenne önmagában gond, de az elmúlt fordulókban elért sok döntetlen miatt már nem lehetünk elégedettek. Ebben a 12 csapatos bajnokságban nagyon kiegyenlítettek az erőviszonyok, ezért hamar lehet sokat emelkedni, vagy zuhanni. Négy meccs maradt hátra, sorrendben Gyírmót, Mezőkövesd, MTK, majd Loki. Bármelyik nyerhető, de szükség lenne valami pluszra, hogy visszataláljunk a győzelmek útjára.

Öröm, hogy a Vasas csapatában olyan ellenfelet találtunk, amely szintén játszani akarja a labdarúgást, nem pedig elfojtani azt.

Már jó ideje leszoktam arról, hogy a Paks meccsektől várjak valami vérpezsdítőt és ez teljesen független attól, hogy a tolnai csapat épp hol áll a tabellán.

Nem volt másként ez a mai napon sem, egyszerűen arra vágyott a legtöbb Újpest szurkoló, hogy valahogy nyerjünk.

Az elmúlt időszak bíztató játékával nem párosuló eredményesség azonban óvatosságra intett mindenkit, annak ellenére is, hogy a Paks az utolsó helyen szerénykedik.

Amolyan gyömöszkölös meccs sikeredett ebből a 90 percből, a tradíciót tehát továbbra is ápolja a hazai csapat. Bár egy méretes védelmi hibából Balázs Benjámin meg tudta szerezni a vezetést a fehérben játszó Újpestnek, de nem volt érezhető, hogy itt bármiféle henger elindulhatna. Kicsit nálunk volt a labda többet, de mindkét oldal rengeteg hibával toligálta azt.

A második félidő ismét azoknak kedvezett, akik bosszankodni szeretnek, ez a találkozó csemege volt számukra. Ekkor már inkább a saját térfelére húzódtunk, és a Paks kissé feljebb tudott jönni. Az 55. pertől Mohl időszaka következett. Egy ízben összehozott egy teljesen felesleges 11-est, majd olyan ovodás trükköt nyelt be, melyet még a serdülőben is kiröhögnek. A büntetőt szerencsére Banai kivédte. A másik eseten azonban még most is fogja a hasát mindenki. Történt, hogy egy sérülést követően a paksiak vissza akarták adni a labdát, de a ravasz helyi vagány a kis partdobás után megállította a labdát az oldalvonalon úgy, hogy annak 3/4 része kívül volt, de egy negyed rész még a mészcsík felett. Tehát nem volt kint. Mohl odament és teljes természetességgel kézbe vette, hogy elvégezze a bedobást. Azt a bedobást, amit az 1 méterre helyezkedő asszisztens nem ítélt meg. Persze, hogy szabadrúgást kapott a Paks. Ha ezt egy debütáló 17 éves gyerek kajálja meg, arra annyit mond az ember, hogy rutintalan. Na de na...

Az utolsó negyed óra úgy telt, hogy már szinte csak védekeztünk. Bár volt egy veszélyes lövése a hazaiaknak, azért a gól nem lógott a levegőben. Aztán mégis megszületett, ráadásul olyan, amilyen egy tipikus paksi gól csak lehet. Begyötörték a labdát középre, az egyébként jól védő Banai páncéljáról kijött az, ami egy arra kószáló zöld mezesről bepattant a hálóba.

A végjátékban még volt két ordító ziccerünk, ugyanis elkezdtünk támadni. Mindkettőt Windecker hagyta ki, előbb középről, mintegy 6 méterről magasan fölé fejelt, majd Angelov kapufára fejelt labdáját stukkolta a kapus kezeibe 4 méterről úgy, hogy sem a kutya, sem a macska nem zavarta.

Ebből a meccsből nem érdemeltünk többet. Nem ismerem sem a statisztikai adatokat, sem az edzői nyilatkozatokat, de az a csapat, amelyik ennyire szenvedélyektől mentesen képes végignyomni 90 percet, annak nem jár a 3 pont. Ez nem jelenti azt, hogy ne küzdöttek volna, de az energiaszint nagyon alacsony volt a mai napon egy olyan csapat ellen, amely hosszú ideje az álmos, színtelen-szagtalan stílusáról híresedett el, s mi ebbe a szürkeségbe simán beleolvadtunk.

Ugyanakkor a teljesítményt lehet másként is értékelni. Az első három fordulót követően 3 pontunk és -2-es gólkülönbségünk volt, a második kör elején, azonos időszakban szintén 3 pontunk van, nullás gólkülönbséggel.

Nem kell pezsgőt bontani, de azért temetni sem kell a csapatot a mai produkciót követően.

 

 

Nehéz eldönteni, hogy az elejével vagy a végével kezdjük, hát nézzük a héten történteket először.

Kiderült, hogy a Fay utca már nem marad az otthonunk. Kecskemétre sodor bennünket az élet, legalábbis 3 forduló erejéig. Nyilván lenne a helyzetnek ideálisabb megoldása is, de az MLSZ nem ismerte fel a nagylelkűség és praktikusság kombinációjának PR lehetőségét abban a helyzetben, amikor kivülről kissé érthetetlen, merevnek látszó módon egyszerre tart zárva az Ilovszky és a Szusza stadion is.

Feltűnően lassan halad az újpesti aréna felújítása, néha az az ember érzése, hogy a nyílvánosság teljes kizárásának szinte tökéletes megvalósulása összefügghet az orrunk alá tört bors mennyiségének emelésével.

Nézhetjük azonban az ügy számunkra pozitív oldalát is. A keleti, dél-keleti országrészből könnyebben juthatnak el a lila hívők a 3 kecskeméti meccsre, reméljük élnek is a lehetőséggel. A távolság Pesttől sem legyőzhetetlen, s ha a klub ügyes, jó felvezetéssel sok helyi diákot, fiatalt hozhatna ki a stadionba. Így még akár hírverő meccseknek is felfoghatjuk a Mezőkövesd, a Vasas és a Debrecen elleni bajnokikat.

A Diósgyőr elleni találkozóról előre lehetett tudni, hogy sem sétagalopp, sem "barátságos" nem lesz. A vendégek a múlt heti, Videoton elleni győzelmükkel "vérszagot fogtak", s tavaly a Megyeri úton lejátszott meccs a szezon egyik legjobb meccse volt.

Ha azt mondjuk, sikerült felülmúlnia a csapatoknak az akkori produkciót, egyáltalán nem toljuk túl a dicséretet. Fordulatos, helyzetekben bővelkedő meccs volt, mindkét csapat megszerezhette volna a 3 pontot. A vége előtt néhány perccel még örültünk volna a döntetlennek, a lefújáskor azonban inkább bosszankodtunk miatta. Ha ezt a találkozót valamelyik top bajnokságban rendezték volna mondjuk 40-50 ezer ember előtt, hetekig példálozna vele a magyar sajtó.

Időnként lüktetett a pálya, voltak formás és szellemes támadások, és persze gólok.

Az 1. félidőben a vendégek szereztek vezetést egy kontrát követően, de a 10. perctől már magunkra találtunk és csak a kapu előtti pontatlanság akadályozta meg, hogy több góllal is fordítsunk.

Mondjuk Bardhi lerántásánál nem csak az...Lázok és Cseke góljaival így is mi mehettünk előnnyel a szünetre.

A második félidőben a Diósgyőr feljebb tolta játékát és bátrabban, gyorsabban indult a kapunk felé. Sajnos egy buta szabálytalanság után büntetőhöz jutottak, melyet Banai egy pici szerencsével háríthatott volna, Bognár ugyanis a kapu közepét célozta, és hálóőrünk lába majdnem bele tudott kapni a lövésbe.

Lipták lőtt egy bődületes gólt, s ekkor kicsit messze került tőlünk a 3 pont reménye, de a csapat akart, küzdött becsülettel. Voltak is lehetőségek, sőt komoly helyzetig is eljutottunk, de sajnos ezek rendere kimaradtak, így néhány perccel a vége előtt minden mindegy alapon nyomtuk a diósgyőri "várat". Pár minutummal a vége előtt Bardhi bevágta a jobb sarokba és ekkor új erőre kapott a csapat. Bár mohl még nem tudta a labdát a vonalon túlra tolni 2 méterről, de a kipattanót Cseke igen, így a 90. perc végén már 4-3-ra mi vezettünk. A következő akciónkkal le is zárhattuk volna a találkozót, ám Andric középre adása után, a kapura tuszkolt labát Rados valahogy még össze tudta kaparászni. Az ellenfél az utolsó lehetőségéből be tudta venni hálónkat, így 4-4 lett a meccs, pedig még néztük volna egy ideig.

Bizonyára első reakciója mindenkinek az, hogy az utolsó pillanatban elveszíteni 2 pontot bosszantó dolog, de azt kell mondani, hogy végre találtunk az FTC mellett egy olyan ellenfelet, amely hajlandó a labdarúgást játszani és nem őlni azt. A kűzdő felek megcsillogtattak olyan erényeket, melyeket eddig rendszeresen irigyeltünk a német vagy angol csapatoktól.

 

 

 

 

A tegnapi meccsről bőven elég annyi, hogy folytatódott a döntetlen széria, immár a Haladás, és az FTC után a Kispesttel is ikszeltünk. 1-1 lett a meccs, Lázok megszerezte 2. újpesti gólját, mely a vezetést jelentette számunkra, de Lanzafame egyenlített. Az utolsó negyedórát kivéve nagyjából kontroláltuk a játékot, helyenként volt szép foci is. A vendégszektorban kb 400 szurkoló foglalt helyet.

Banai bíztató volt, a kapott találatról nem tehetett. Öröm, hogy Heris visszatért, így azért már van némi mozgástere az edzőnek. Továbbra is a 6. helyen állunk, jövő héten jön a Diósgyőr, tavaly az év meccsét játszottuk velük hazai pályán. Ennyit a meccsről...

Ami érdekesebb és fontosabb is, az nem a mérkőzésen történt. Sokszor került szóba ez a buszoztatás. Erőlteti ezt minden érdekelt, mert továbbra sem az a szemlélet érvényesül, hogy hogyan lehetne szurkolóbarát körülményeket kialakítani, hanem a megélhetésiek. A Határ úttól indult el a jármű. Egy ilyen program lehetne még akár csapatépítő is, de sajnos nem válogathatjuk meg az utastársakat. Erre mondja egy ismerősöm, hogy a magyar bajnokik nézőit nem színek, hanem iq szerint kellene szétválasztani...valőszínű igaza van.

Megint volt néhány idióta, akinek a legnagyobb öröm a busz tetejének minél nagyobb erejű püfölése volt. Az, hogy megint volt gyerek, akit ez riaszt, azt már felesleges is leírni. Az egyik rendező próbálta lecsítítani a hülyegyereket, de ez inkább olaj volt a tűzre a delikvensnél. A történet akkor vett csúnya fordulatot, amikor a busz megérkezett a Bozsik stadionhoz.

Angliában az ilyen esetet úgy kezelnék, (ha lenne buszoztatás) hogy a rendőrök várják a srácot a leszállásnál és elviszik a lelátó alatt elhelyezkedő cellába bezárják. Nálunk a főhős alig hogy leszállt, kicsit félrevonták és nagyon megverték. Nem védenék én senkit sem ebben a kérdésben, de kizárt, hogy ez kell legyen az elintézési módja az ilyen helyzeteknek, ráadásul ezzel nem zárult le az ügy, még a meccs után is volt folytatás. Az sem volt kesztyűsebb kézzel intézve. Most komolyan, ki kíváncsi erre?

 

 

Megint a százszor elátkozott buszozással kezdődött ez a derbi. Hihetetlen, hogy mennyire ragaszkodik ehhez a faxxxxhoz hülyeséghez az MLSZ és a rendőrség, holott csak gondolkodni kellene. Ha nem együtt érkeznének a szurkolók, kevesebb az esély a megszervezett pirotechnikára, (ha már egyszer annyira küzdenek ellene khmmm)...alacsonyabb az összesített maligán mennyiség, több néző jönne, jobb lenne a hangulat, stb...

Csaknem megtelt így is a vendégszektor, a zöldek részei azonban max. félházzal üzemeltek, pedig ők érkezhettek közvetlenül a stadionhoz.

A meccs úgy kezdődött, hogy volt egy ígéretes megindulásunk, a Fradinak meg kettő. Komoly zűr ezekből még nem adódott, de kisvártatva fiatal védőnk Pávkovics ügyetlenkedett Djuricinnak szemben, aki besétált a kapu közelébe, majd bepöttyintette Balajcza felett a labdát a bal sarokba. Egy két ijesztő zöld akció halt el még időben, majd Diarra lába sült el úgy, hogy Dibusznak esélye sem maradt a bal alsóba indított rakétát hatástalanítani. Szépen rendeződött a játékunk a bekapott gól okozta sokk után, és néhányí formás akcióval próbáltuk megközelíteni a hazaiak kapuját. Ekkor eltünk az FTC lendülete, próbálkozgattak, de recegni inkább a másik kapu volt ok, mert Balogh Balázs telibe zúzta a bal kapufát. Néhány perccel késöbb már nem hibázott. Középről balra játszottuk ki a labdát, melyet Diarra egy szép testcsellel továbbengedett Mohl felé, így két védőt tévesztett meg. A balhátvéd beadása annyira pontos volt, hogy a mezőny egyik legalacsonyabb embere, Balogh gond nélkül fejelt a kapu bal oldalába. Ez a félidő sokkal többet adott nekünk, mint amire előzetesen számíthattunk. Az, hogy a kapott gól nem okozott semmilyen mentális problémát, az azt jelenti, hogy jól értelmezték játékosaink lelki felkészítésen elhangzottakat.

Szünetben tehát mentünk 2-1-re, és a mámort csak fokozta, hogy Diarra baloldali beadásába a koreai zöld gyerek beleütött és Kassai nem habozva, büntetőt ítélt. Balogh Balázs állt a labda mögé és rendkívül higgadtan és magabiztosan bevarrta a labdát a bal felsőbe. Eddig álom történet volt és ha ekkor be lehetett volna cserélni mondjuk +100 meccs vagy 3-4 év rutint rutint, akkor ezt a találkozót megnyertük volna. Beleesetünk a mámor hibájába és más harcmodorban kezdtünk játszani. Azt hittük, hogy az FTC a padlón van, és ahelyett, hogy soroztuk volna őket tovább, szépen felszoptuk őket. Leandró bevágott egy szabadrúgást, majd Pávkovics ért bele rosszul egy belőtt labdába, amit Balajcza érinteni tudott lábbal, de csak beljebb tolta azt.

Volt hátra még majd fél óra és félő volt, hogy nem tudunk visszatérni a saját játékunkba, mert a Ferencváros vérszemet kapott. Néhány percig kerestük a ritmust, de végül ismét rátaláltunk a helyes útra. Volt szép akciónk, sőt, ha az utolsó megoldások jobban sikerülnek, ismét megrogyaszthattuk volna ellenfelünket.

Végül ez nem sikerült, így maradt a 3-3, melyet előzetesen bizonyára minden lila örömmel fogadott volna el. A meccs után azonban maradt hiányérzet is, meg néhány kérdés is.

Mindenki átérzi a csapat helyzetét az igazolási stoppal kapcsolatban. Értjük, hogy emiatt szűkös a keret, de kapusposzton például pont van 2 alternatíva, és Kovács Zoltán tavaly többször is szenzációsan bizonyított. A fiatal Pávkovics bizonyára nem játszott volna, ha egészséges lenne Heris vagy Kálnoki-Kis. Amit még érdemes megemlíteni, hogy van ez a Diarra gyerek. Valószínűleg ő a magyar mezőny legképzettebb, de mindeképpen legígéretesebb játékosa. Góljai -bár még nagyon sok nincs belőlük- élményszámba mennek, megoldásai zseniálisak. Amikor elment Suljic Újpestről, mindenki aggódott, hogy oda a látványos foci Újpestről, de akkor a szakmai stáb azt mondta, hogy van jobb nála. Igazuk volt, ez a fekete srác tényleg olyasmit tud, ami a mezőny fölé emeli -alacsony termete ellenére-legalább 2 fejjel. Ugyanakkor az idegein, vagy a hevületén nem tud uralkodni kiélezett helyzetben, sokszor kerül perpatvarba az ellenféllel, vagy a játékvezetővel. Mai cseréje azért volt teljesen indokolt, mert indulatai könnyen bajba juthatták volna a csapatot. Balogh Balázs válogatott teljesítményt nyújtott, remekül mozgatta a csapatot, voltak látványos megmozdulásai és szerzett 2 gólt is. Mellette Kecskés, Mohl, Bardhi és Cseke teljesítménye volt átlagon felüli.

Ezzel a meccsel lezárult az első kör. A bajnoki start előtt mindenki (na jó, sokan) a kiesés elleni ádáz harcra készültek, pedig Vignjevic bemondta már akkor a 6. helyet. Most éppen ott állunk és inkább több a hiányérzet a szurkolókban, mint az elégedettség, vagyis van még potenciál a csapatban. Ami a mezőnyhöz viszonyított helyzetünket illeti, az első is és az utolsó is egyaránt 7 pontra van tőlünk, tehát a számok nyelvén ugyanannyi az esélyünk a bajnoki címre, mint a szégyenletes utolsóra. Azt tudjuk, hogy szíve van az Újpestnek, ez pedig jó alap arra, hogy bizakodjunk. A hosszú szünet után remélhetőleg Heris már visszatérhet, s talán Perovic és Hazard is. Kálnoki-Kisről nincs hír, reméljük vele sincs nagy gond. Ha ők mind visszatérnek, azért nagyságrendekkel stabilabb lehet a csapat, s még az is benne van a pakliban, hogy feloldoznak bennünket az embargó alól. Talán visszatérhetünk a saját stadionunkba is a Diósgyőr elleni hazaira, s ezek együtt már elég erős bizakodást adó faktorok. Ráadásul jönnek az elvileg könnyebb meccsek, ahol ismét szorgalmasabban lehet gyűjteni a pontokat.

Hajár Lilák mindörökké!!!