Értékelés

Mezőkövesd 2 év után újra. A meccs előtt arról beszélgettek a városba érkező vendégek, hogy amikor legutóbb erre járt az Újpest, éppen élet és halál között volt a klub.A tabellára nézve hátrafelé kellett pillantgatnunk, egyszóval fenyegett minket a megszűnés és a kiesés réme is. Ehhez képest kisimult arcok, viccelődő szurkolók érkeztek ezúttal Matyóföldre.

Kitérő 1.

A rendőrök megmutatták, lehet ezt így is. Ott voltak, de barátság volt a viselkedésükben, nem akarták fontossabbá tenni magukat, mint a kellete.

A hazai és vendégszurkolók beszélgettek egymással a lehető legnagyobb békességben a bejáratok környékén.

A meccs úgy kezdődött ahogy egy focimeccsnek indulnia kell, a csapatok egymásnak ugrottak. A Mezőkövesdnek volt néhány perces erős periódusa, lőttek is egy embereset kapura, melyet Szabi igen jó érzékkel hárított, de a labda középre jött ki róla, melyet a center a hálónkba pofozott, szerencsére lesről. 15 perc után mi is megérkeztünk a meccsbe és szebbnél szebb akciókat vezettünk, s az egyik végén Andric szépen a hálóba helyezett. Megjött a hangulat, zúgott a lila oldal, percekig a mi hangunk töltötte be a stadiont.

Kitérő 2.

A Mezőkövesd stadionja nem egy Wembley, de igen takaros létesítmény. Az csak hab a tortán, hogy a büfében és a jegyeladó fülkékben is szép és barátságos látványok fogadták a vendégeket. Ráadásul a sört tálcákon, poharakban kihozták a lelátóra is, szóval olyan kiszolgálás féleség érzése volt az embernek.

 

Folytattuk az offenzivát, a Kövesd nem igazán fért a kapunk közelébe,nálunk pedig Diarra és Bardhi elemében volt. 10 perccel a gólunk után olyan találatot láthattunk, melyet még sokáig emlegetünk majd. Diarra cselezgette magát befele balról, majd a 16-os sarkától bődületes gólt ragasztott a hosszú felsőbe. A gólöröm beszédes volt. Diarra Vignjevichez rohant, és amikor odaért, úgy ugrott a nyakába, mint a gyermek az apjáéba. A csapat próbálta üldözni a gólszerzőt, de csak a cserepadnál érték utól. Innentől a hangulat még forróbb volt, folyamatos volt a bíztatás.

A szünet előtt már el is dönthettük volna a találkozót, de hagytunk izgalmakat a 2. félidőre inkább.

A második játékrész őrült helyzettel kezdődött, de egykori hátvédünk Hudák az utolsó pillanatban a labda elé tudott vetődni. Negyed óra után feljött a Kövesd a cseréknek köszönhetően és volt néhány langyos és egy forró pillanat a kapunk előtt, de Szabi remekül helyt állt. Feltünő volt, hogy mennyire magabiztosan mozdult ki a vonalról kapitányunk.

Jól védekeztünk és megpróbáltunk kontrázni, ha picit pontosabban szőttük volna akcióinkat, akkor szerezhettünk volna még gólokat. A játékvezető jól vezette a meccset, egyetlen műfajban volt bajban időnként, valamiért a bedobásokat nem sikerült jól megítélnie.

Az utolsó 10 perc úgy telt el, hogy izgulnunk csak a kötelező minimális mértékben kellett.

Ez a győzelem egy férfias, érett munka gyümölcse volt, ráadásul megérdemelt volt. Koncentrált, helyenként látványos volt a csapat játéka, ha ez minimum ezen a szinten állandósul, akkor nincs félnivalónk senkitől sem.

Meg kell említeni Pávkovics játékát is. Sokan féltették a csapatot attól, hogy túl mély még a víz ennek a fiúnak, de ha így folytatja, hamar meg fogjuk szeretni. Sankovic is remekül szűrt, jól tartotta meg a labdákat, sok akció indult tőle. Diarra ismét látványos volt, gólja pedig élményszámba ment.

Ezzel az eredménnyel továbbra is 100%-os a mérlegünk a Mezőkövesd ellen és immár a dobogón tanyázunk.

Csak így tovább!

Szép időben, szaporodó nézőszám mellett reménykedett minden lila, hogy folytatni tudjuk pozitív sorozatunkat az újonc, egyben a közvélemény nagyobb része által biztos kiesőnek titulált Gyírmót ellen. Azt hetek, sőt hónapok óta tudjuk, hogy a Fay utca talaja botrányos minőséget képvisel, de most legalább száraz volt a pálya, így legalább egy NB3-as minőséget súrolt alulról.

Kitérő 1.

A beléptető rendszer hol működik, hol nem. A sorok –bár még mindig csak 3.000 körül volt a nézőszám- hosszan kígyóztak a bejáratnál, mert időszakokra a 4 helyett csak 1 forgókar üzemelt.

A meccs nem úgy indult, ahogy terveztük. A vendégek a 4. percben előnyt szereztek és beletelt néhány percbe, mire a sokkból magunkhoz tértünk. Próbálkoztunk támadásépítgetésekkel, ám a sárga mezesek jó magyar szokás szerint megpróbálták tönkretenni a labdarúgást, így töredezett játék jellemezte az első félidőt. 20 perc után olyan támadást vezettünk, mely elképzelhető, hogy az egész szezon legszebb megmozdulása lesz. Andric kevergetett a jobb oldalon, pontos beadását Lázok ollózva küldte kapura kb 8 méterről, de a vendégek kapusa, Sebők bravúrral védeni tudta a gólvonalon. A Gyírmótnak volt néhány kontratámadási kísérlete, ezek közül az egyik komoly veszéllyel is járt, de szerencsére nem lett baj belőle. Az első játékrész leginkább azzal telt el, hogy próbáltuk a rést keresni az ellenfél 2-3 soros vonalán, de ekkor még pontatlanok voltunk, így komoly sikerrel kecsegtető akció alig tudott kibontakozni.

Kitérő 2.

Öröm volt a lelátón felismerni maródi védőnket, Jonathan Herist. Mint elmondta, sérülése meggyógyult, és szeptemberben szeretne visszatérni a pályára. A félidei eredmény csak megerősített mindenkit abban, hogy alig várjuk védőnket a pályán is viszontlátni.

A második játékrész Lázok/Balázs cserével indult, s később beigazolódott, Vignjevic helyesen döntött. Már az első pillanatokban is látszódott, másképp jött ki a csapat a folytatásra és Andric a kapuba be is talált, de sajnos az asszisztens szerint lesről. Időnként a kapuja elé szegeztük a Gyírmótot. Volt lendület, ravaszság a játékban, és Bardhi éles szögből a bal alsó sarokba küldte a labdát, ezzel kiegyenlítettünk, maradt tehát bőven idő arra hogy bezsebeljük a 3 pontot. Hamar fordult is a kocka, egy nagyszerű balról érkező labdát Balázs fejelt a kapu jobb alsó sarkába, majd ugyanő lopott el egy labdát egy jó letámadás után Sebők kapustól, a visszaadott átadást Bardhi verte be, így percek alatt megváltozott a lelátói hangulat.

Felszabadult a csapat és született néhány szellemes támadás, de az eredmény már nem változott, így elmondható, visszatértek a 70’-es évek, a tabella elején a 4, akkoriban uralkodó fővárosi csapat tanyázik.

Kitérő 3.

Az idei bajnokságban eddig 4 meccset játszottunk a Fay utcában, ebből 3x mi voltunk a pályaválasztók, 1 alkalommal pedig a valódi hazai csapat, a Vasas.

Ezeken a találkozókon 5 gólt szereztünk, és kivétel nélkül ugyanabba a kapuba találtak be játékosaink, hisz a Paks ellen Lázok, a Vasas ellen Bardhi, a Gyírmót ellen szintén Bardhi 2x, és Balázs Benjámin is a Fay utca felé eső kaput tisztelte meg, a másik oldalra azonban még nem esett találat.

Annál a Vasasnál kellett ma helytállni, aki eddig pontveszteség nélkül jött ki az első 3 meccsből és láthatóan jól össze lett rakva a játéka.

Egész szép számú (magyar viszonyokhoz képest) közönség jött össze a rangadóra. Reménykedhettünk abban, hogy látunk néhány találatot, mert ez a párosítás rendszerint gólgazdag szokott lenni.

Kitérő 1

A meccs előtt már órákkal ugyanabban a sörözőben múlatták közösen a lilák és a piros kékek, békésen iszogattak és beszélgettek eleinte külön asztaloknál, majd összeültek korábbi meccsekről nosztalgiázni. Jó volt ezt látni.

Jól egymásnak ugrott a két csapat, néhány perc után mindkét oldalon adódott lövési lehetőség, a miénk kapura ment, de középre, az övék sarokra, de mellé. Az Újpest visszatámadott, ha elvesztette a labdát, próbálta már a Vasas térfelén visszaszerezni azt.

Kitérő 2.

A jegyvásárlás és a beléptetés sem volt igazán baráti hangulatú. A belépőért igen sokáig kellett sorba állni, a szigorú tekintetű biztonságiak pedig valóban riasztóak voltak a katonai egyenruha és légiós sapka jelmezükben. Nem viselkedtek túlzottan családvonzó módon, 4-5 ember is megfogdosta a rövidnadrágok rejtelmeit.

Az első félidőben talán a Vasas volt egy kicsit aktívabb, de ez nem a mezőnymunkában volt tetten érhető, hanem a kapu előtti tevékenységben. Egy alkalommal Mohl mentett bátran nehéz helyzetben, ha nem tette volna, az érkező csatárnak csak a hálóba kellett volna pofoznia a labdát néhány lépésről. A mieink közül Diarra próbálta elől vinni a prímet, jól látszott, hogy a hazaiak tartottak tőle. Kevergetett is a szélső, de nagy lehetőség nem adódott előttünk.

Kitérő 3.

Megint volt néhány görögtűz, melynek használatát a rendezők szépen végignézték testközelből, majd amikor elhamvadtak a fáklyák, intézkedtek.

A szünetig lüktető volt a meccs, de kevés helyzet adódott, így maradt a 0-0.

A második félidőre mindkét csapat rá tudott tenni egy lapáttal. Volt sok párharc, küzdelem és lövőhelyzetek, lövések is akadtak. Remili volt igen agilis, ő kétszer is betalálhatott volna, szerencsére egyszer sem sikerült.

Kitérő 4.

Nincs mese, valóban ráfér a magyar focira a stadionprogram. A Fay utca például annyira komfortmentes, hogy a cserejátékosoknak rendkívül távol esik a mellékhelység. Alternatív megoldás persze mindig akad, de azon több néző is elgondolkodott, hogy ezután gyakrabban kellene járni női meccsekre, hátha…

Az utolsó 25 percben sokat erősödött az Újpest játéka. Egyre többször jutott a csapat ígéretes lehetőségekhez, főként azt követően, amikor Bardhi pályára lépett. Rögtön volt egy jó lövése, majd egy helyzete is, de a koronát a 85. percben illesztette fel teljesítményére, amikor Andric hosszú labdájával kilépett, lefutotta Korcsmárt és a kapus mellett a hálóba helyezett. Ekkor a Vasas emberhátrányban volt, mert Hangya szenvedett el fejsérülést, valószínűleg agyrázkódást szenvedett. Mentő vitte el, reméljük nincs komoly gondja, jövő héten fontos dolga lenne.

Az utolsó percekben a Vasas próbálkozott, a végén még Polekszics is előrejött, de egy rossz lépésnél ő is megsérült, így a hazaiak kénytelenek voltak mezőnyjátékost a kapuba rendelni, mert addigra már elfogyott a cserelehetőségük.

Az eredmény nem változott, ezzel a győzelemmel felléptünk a 4. helyre

Harry Potterék tanulták valamilyen órán, hogy mi a teendő a mumus ellen. Azt hiszem Vignjevic láthatta a filmet, mert pont azt csinálta Csertői csapatával, amit kellett, vagyis nevetségessé tette őket, mégpedig a saját fegyverükkel.

A mi jelenlegi helyzetünkben egyetlen fontos szempont és elfogadható eredmény volt, ezt a 3 pontot minden áron meg kellett szerezni. Edzőnk tanulékony volt abban a tekintetben is, hogy a sokpasszos játékunkat megszínesítette időnként néhány szélen indított hosszú labdával is, vagyis a Fay utca talajához jobban idomította harcmodorunkat. Azt a meccs előtt is tudtuk, hogy a Paks ezúttal is a színtelen-szagtalan verzióját fogja előadni a labdarúgásnak, hát nem kellett csalódnunk.

Néhány szép támadás után, a 10. percben a bal oldalról Mohl adott középre és Lázok úgy fejelt a jobb sarokba, hogy a labda a felső lécet is érintette.

Ebben a félidőben Lázok szerzett még egy, egyébként szépségdíjas találatot, sajnos a játékvezető les miatt nem adta meg, valószínűleg rosszul döntve, majd a szünet előtt egy teljesen jogos 11-estől fosztott meg minket.

Az első félidőben a Paksnak nem volt értékelhető támadása, nem túlzás azt állítani, hogy focit csak a mieinktől láthattunk helyenként.

Kitérő 1.

A meccs előtt a Béke úton gyülekező és sörözgető újpestiek arra lettek figyelmesek, hogy az úttest túloldalán, pontosan velük szemben a buszmegállóban, egy zöld-fehér csíkos mezben a fradista ácsorog. Integetés és hangos üdvözlés közepette invitálták a srácot, hogy üljön le velük egy rundóra, de szegény gyerek annyira zavarba jött, hogy nem tudta mi tévő legyen. Aztán rövid tétovázás után nem merte bevállalni a rizikósnak tűnő koccintást és ez lett majdnem a veszte. 2 perc múlva ugyanis megérkezett az a villamos, amelyen Újpest felől érkeztek az ultrák. Pont ott, tőle 4 méterrel szálltak le, és a zöld ember annyira összecsinálta magát, hogy földbe gyökereztek a lábai. Óriási szerencséjére ebben a pillanatban fékezett mellette egy rendőrautó, melyből kipattant 4 sün és körbeállták a megszeppent fradistát. Ha fél percet késnek, nem ússza meg a srác épp bőrrel, óriási mázlija volt.

Kitérő 2

Érdekes a Paks szurkolótábora. Az nagyon értékelendő, hogy már van stabilan 30-40 ember, akik elkísérik csapatukat az idegenbeli meccsekre. Ehhez a létszámhoz talán kicsit túlzás az az 5 dobos, akik egymás mellett állva kísérik ennek a csoportnak a duruzsolását. Így nem buzdítást érnek el, hanem valami monoton zajt kapunk tőlük.

A második játékrészben próbára tettük Csertői idegeit, ugyanis megnéztük, van-e ellenszere a saját fegyvere ellen. Nem volt. Csapatának támadnia kellett volna, de tehetetlenül vergődtek a mieink laza szorításában. Nem csináltunk mást, mint az ellenfél elé álltunk és nem engedtük őket a kapunk irányába indulni. Ha megszereztük a labdát, akkor pedig megindultunk egy-egy kontrával, csak hogy még jobban elvegyük az önbizalmukat a támadásoktól. Nekik néhány beívelésre futotta, melyeket ezúttal a bátran kimozdulgató Balajcza jól hatástalanított, nekünk azonban volt egy hatalmas ziccerünk, Diarra passzát Andric lőtte rá, de sajnos középre, így Kemenes hárította. Diarra az egész meccsen hatalmas kedvvel focizott, és volt egy olyan megmozdulása, melyet méltán jutalmazott hatalmas taps a lelátóról, ugyanis egy derékmagasságban érkező labdát passzolt sarokkal a háta mögött a felfutó társ elé. Vele ellentétben Andric indiszponált volt. Hajtott, nagyon akart, de pontatlanul játszott.

Kitérő 3.

Ami a hazai tábort illeti, elmondjuk mi várható a keddi FB (nem Facebook) üléstől. Miután viszonylag a meccs elején elsült néhány hanggránát, valamit elhangzottak a megfelelő megemlékező nóták a riválisról, számíthatunk arra, hogy ismét szóba fog kerülni az Újpest neve a büntetések kiosztásakor. Huhogás vagy egyéb rasszista megnyilvánulás nem történt.

A találkozó végén Mohl fejelt egy újabb gólt, de ezt sem adták meg, valószínűleg ezúttal jogosan, majd a lefújás előtt néhány perccel egy előrevágott labdánál Szabi jött ki és vetődött a paksi elé, szerencsére a játékvezető kompenzálta az első félidei tévedését.

Az eredmény így maradt, ezzel megvan az első győzelem. Írhatnánk, hogy a két Szabolcs közti különbség döntött, ugyanis Kemenes kapott egy gólt, Balajcza azonban nem, de ugyanilyen alapon gondolhatnánk, hogy a két Kecskés vagy a két Balázs teljesítménye volt meghatározó.

Apropó Balázs! Most először mutatta meg, hogy annál sokkal több van benne, mint amit eddig láthattunk tőle. Nem sziporkázott, de teljesítménye feltétlenül javult, reméljük ez egy tendencia kezdete.

Kitérő 4.

Szeretnénk mindenkit tájékoztatni, hogy a szünetben rendezett játék rendben lezajlott. A kisérletek egész jók voltak, majd a végén az összes labda a megfelelő helyre került, egyet sem rúgott ki senki a nézőtérre, így várhatóan más ügyet kell koholnia a szerencsétlen bulvársajtónak. Mielőtt túl nagy feneket kerítenénk annak, "hogy ellopták a paski öltözőből a zuhanyrózsát a labdaszedők", vagy "békanyállal kente be a vendég kispadot a hazaiak gyúrója" előre is nevessük ki ezeket a szánalmas próbálkozásokat...

Balogh rehabilitációja a múlt héten befejeződött, hétfőtől már a csapattal edz. Amint visszanyeri erőnlétét maradéktalanul, számíthatunk játékára, ez várhatón 2-3 forduló múlva történhet meg. Perovic visszatérését várjuk még nagyon, ő lenne a legfontosabb láncszem elől, mert Lázok még nem 90 perces harcos. Ha megjön Heris és végül Hazard is, valamint a remélhetőleg nem komoly sérülések miatt kimaradó Bardhi és Angelov is, akkor a középmezőny bőven elérhető. Ez a 3 pont adott egy nagy levegőt a csapatnak és nekünk szurkolóknak is. A Vasas, majd a Gyírmót ellen ugyanebben a szellemben kell futballozni és akkor végleg elröppenhetnek a fekete felhők a csapatunk feje fölül.

Mintegy 200 újpesti gondolta úgy, hogy ott a helye Miskolcon a DVTK elleni meccsen. Tény, hogy az elmúlt időben hiányoznak a pozitív élmények a csapatunk háza tájáról, de azért nem volt annyira régen az sem, amikor még mind a 4, vendégeknek fenntartott szektor meg lett töltve lila szurkolókkal. Mára az egyiknek a fele sem telt meg…

Kitérő 1.

A májusi kupadöntő környékén az MLSZ arról beszélt, hogy a szurkolók viselkedése mérföldkő lehet a meccsszervezések, biztonsági eljárások jövőjével kapcsolatban. Miután a finálé szenzációs hangulatban, és normális légkörben zajlott le meccs előtt, alatt és után is, így joggal várhattuk azokat a bejelentéseket, melyek az értelmetlen és túl agresszív rendőri jelenlét önmérséklését jelentették volna. Volna… Ne részletezzük, de a kékeknek még mindig nem jutott el, akiket ők alanynak néznek, azok a vásárlók, ebben az esetben a fogyasztók…

Szép idő és igazi focihangulat fogadta a csapatokat. A Diósgyőr múlt heti idegenbeli győzelme és Horváth Ferenc „véráztatta” monológja a múlt heti miskolci ankéton megmozdította a várost, majd 6.000 ember látogatott ki a stadionba.

A DVTK nekünk akart esni de egy jobb oldali támadáson kívül nem futotta semmire sem, Ekkor a középre gyötört labda elsuhant a középcsatár orra előtt, majd a hosszún már csak fehér mezes tartózkodott. Diarra volt eléggé élénk, ő többször is megforgatta védőjét, de ennek ellenére sem tudtunk komoly helyzetig eljutni. A félidő derekán Vad II úgy döntött, hogy egy ítéletben visszaadja minden eddigi tartozását az Újpestnek, ugyanis büntetőt ajándékozott csapatunknak. Történt, hogy egy beadásra Angelov és Antal mozdult, de a magassági és helyzeti előnyben lévő, egykori UTE nevelésű kapus a labda magabiztos megszerzése után visszalendített csatárunk irányába, s ezzel a mozdulattal olyan örvényt okozott a légtérben, mely kis híján komoly szélütést okozott a földre rogyó támadónak. Antal sárgát, csapatunk büntetőt kapott. Namost…ha büntető volt, akkor piros. Ha nem volt az, akkor sárga Angelovnak, de a megadott kombináció semmiképpen sem jöhetett volna össze egy következetes sípmesternél. A lényeg az, hogy Andric bevágta, s ezzel 1-0 volt ide.

A szünetig még volt egy igen ígéretes Diarra löket, valamint egy éles beadás szintén tőle, melyet Angelov perdített a jobb felső irányába, de a kapus ezúttal hárított szép bravúrral.

A szünetben nem történt nagy változás, a hazaiak elég hamar kijöttek és vártak a mieinkre a pályán. Általános vélemény az volt, hogy ha nem hozzuk fel mi magunk a hazaiakat, akkor nem valószínű, hogy maguktól képesek lennének maradandót alkotni, de sajnos nem lett igaza az ekként vélekedőknek. Előbb egy szöglet után használták ki magassági fölényüket a diósgyőriek, majd alig 2 perc múlva a védőink töketlenkedését kihasználva szereztek egy igen látványos gólt. Az 57. percre már 1-2 volt úgy, hogy igazán ijesztő periódusa nem volt a meccsnek számunkra. A hátralévő időben gyűrtük a labdát, próbálkoztunk és továbbra is Diarra volt a fazonszabászunk, de a hazai lelátón nem volt infarktusveszély.

Kitérő 2.

A 70. percben előbb a hazai tábor kezdte skandálni azt, hogy „Lakatos Laci”, majd ugyanezt megtették a mieink. Mint megtudtuk, a gesztus oka az volt, hogy a 2016-ban a két szurkolói tábor által megszervezett Bánka-Rakaczki emléktorna -melynek célja a betegség vagy baleset miatt segítségre szoruló fiatal sportolók támogatása lett- elsőként egy roma származású, 16 esztendős, borsodi fiatalembernek segített, akit óriási tehetségnek tartanak. Az UTE Baráti kör és az amigeleken.hu képviselői a meccs napján közösen látogatták meg a fiatalembert, akiről tudni kell, hogy 15 esztendősen lett a DVTK szerződtetett játékosa. Lakatos László többszörös ifjúsági válogatott játékos, az első keret játékosa volt egészen februárig, amikor bal felkarjában egy diónyi rosszindulatú tumort diagnosztizáltak.

Lakatos László jelenleg is kemoterápiás kezelésekre jár.

Lakatos László kedvenc hazai csapata az Újpest….

Lakatos Lászlónak ezúton is mielőbbi felépülést és teljes értékű életet, valamint sikeres pályafutást kívánunk!

A meccs vége felé kicsit élénkültünk, Lázok volt az, aki próbált pluszt vinni a játékunkba és az utolsó percben kis híján siker koronázta erőfeszítéseinket. Sajnos Andric mozdulata nem volt eléggé prcíz, így Antal hárított, s így maradt a 2-1 a hazaiaknak.

Azt leszűrhetjük, hogy csatáraink helyett védőink a gólképesebbek, s ez ebben a sportágban nem kecsegtetnek túl sok jóval.

Most három "hazai" meccs következik, sorrendben Paks, Vasas, majd Gyírmót ellen ezeken már kötelező a 3 pont megszerzése.