Értékelés

Dél körül nagy volt a készülődés a Megyeri úton. Szurkolóink gyülekeztek a satdionnál, hogy elinduljanak a debrceni túrára, többnyire bizakodó hangulatban.

Sajnos ismét eléggé gyér volt az érdeklődés hazai oldalról, a mieinket 400-500 rajongó képviselte.

Kitérő: Szomrú látvány a gyönyörű stadion ilyen kevés nézővel. Régóta beszél a szövetség arról, hogy vissza kellene csalogatni a nézőket a lelátóra, Nem érzékelni az intézkedéseket vagy azok hatásait...

A mérkőzés nem aszerint indult, aogy elképzeltük, a Loki néhány támadási kisérlet után egy átlövésből megszerezte a vezetést. 20 percig szinte semmilyen ritmusa nem volt a játékunknak.

A Debrecen ebben az időszakban tudta kontrolánli az eseményeket, semmilyen jel mutatott arra, hogy hogy ezt a meccset meg tudnánk fordítani, igaz az ellenfél sem volt félelmetes. Az azonban jól látszodott, hogy bizonyos pozíciokban Vignjevic kényszerhelyzetben van, nincs alternatíva egy gyengébb teljesítmény esetén.

A félidő vége ismét hozott egy olyan szituációt, amely minimum vitatott. Lázok esett el a 16-oson belül, de a játékvezető sípja néma maradt, sőt csatárunk kapott sárgát.

Kétségtelen, hogy a fault erőssége nem indokolt olyan esést, mint amit Lázok bemutatott, de az sem vitatható, hogy a kontaktus a két játékos között megtörtént.

A második félidőre egy ugyanolyan Debrecen, de egy másik Újpest jött ki a pályára. Teljesen megváltozott a meccs képe, és a mezőnyben teljesen ráerőltettük az akaratunkat a Debrecenre. Diarra feljavult, jól mozgatta a csapatot. és ha lenne igazi befejező csatárunk, be is tudnánk fejezni a támadásainkat. Voltak távoli és veszélyes próbálkozások, jó beívelések, tetszetős kombinációk. Teljes mértékben átvette csapatunk az irányítást, de mégsem érezhettük azt, hogy ez a mérkőzés zsebben lesz, mert kévés éle volt a csapatnak. Aztán addig gyötörtük a labdát a kapu irányába, ameddig az egyszer hajlandó volt átjutni a gólvonalon. 10 perc maradt hátra és a játék képe azt sugallta, hogy ha itt születik még gól, akkor az mi szerezzük. Ezzel szemben 5 perc elteltável a Loki talált egy momentumot, amikor a védelmünk rutntalanul próbálta meg fedezni a kapunkat és ezzel el is dólt a meccs.

Kitérő: Nagyjából az egész meccsen, de különösen a 2. félidőben az Újpest szinte hazai pályán játszott. A szurkolás minősége közti különbséget le sem lehet szinte írni. Kár, hogy még mindig kötelező elem a trágársaág...

Olyan találkozót veszítettünk el, amelyen simán kellett volna nyernünk, legalábbis a játék képe alapján. Valószínúleg a mentális erők nem a mi oldalunkon harcoltak ezen az estén, legalábbis az első félidőben.

Nagyon várja minden újpesti a CAS döntését, mer kedvező ítélet estén nagyságrendekkel növelni tudnánk csapatunk eredményességét, persze ha találunk a center poziciójára éppen szerződés nélküli játékost. Vagy csináltatunk. Ez nyilván mindössze anyagi kérdés, de az biztos, hogy növelni kell a gyilkos ösztön szintjét a csapaton belül.

Ami feltétlen pozitívum, hogy visszatért Balogh Balázs, reméljük hamar játékba tud lendülni. Várjuk Herist is nagyon!

 

4 győzelem után bizakodtunk abban, hogy a rosszul induló MTK ellen sikerül tovább gyarapítani győzelmeink számát. Sokan gondolták ezt így, egyre izmosabb létszám előtt játssza meccseit az Újpest.

A tábornak kijelölt szektor gyakorlatilag tele volt, a fedett oldalon is erősebb létszám volt, mint szokott. A vendégoldal azonban rendkívül soványra sikeredett, mindössze 120 nézőjük volt.

Kitérő 1.

Az MTK valóban nézőket vonzott erre a meccsre. Egyszer "harsant" fel a csatakiálltásuk, kb 10 másodpercig tartott. Nem sajnáljuk tőlük a stadiont, de kinek készül az?

A meccs úgy kezdődött, hogy nem történt semmi. Próbálkozgattunk hol az egyik, hol a másik oldalon, de a vendégek lezártak minden területet, nem jutottunk a kapujuk közelébe. Ők egy-egy kontra sikerében bíztak, valamint Torghelle erőszakosságában. Vele Kálnoki Kis vállalta a harcot, az esetek többségében remekül megoldva azt. Az Újpest az első játékrészben nem találta el a kaput, az MTK sem lőtte szét a mienket, így kicsit álmosító hangulatban csordogáltak a percek.

Kitérő 2.

A hétközi mezőkövesdi meccsen a szoty kb harmadába került, mint a Fay utcában.

A szünetben rózsaszín ruhás csajok rugdostak büntetőket, sajnos ebben sem leltünk nagyobb örömet, mint az első félidei játékban.

Szünet után kicsit élénkült a játék, próbálkoztunk becsülettel, némi veszély volt is bennünk, de ahoz nem elég, hogy ezt gólra váltsuk. Az MTK a 2. játékrészben sem adta fel harcmodorát, és 10 perc után érezhető volt, aki gólt szerez, az meg is nyeri a találkozót. Ezt érezték a kűzdő felek is, ezért kockázatot nem nagyon vállalt egyik fél sem.

Ennek ellenére megszerezhettük volna a győztes gólt, mert Andric a 72. percben át tudta játszani a labdát a túloldalra, ahol Cseke érkezett, de keresztbe ellőtte a labdát, pedig sem a kutya, sem a macska nem zavarta.

Közben a táborból felcsendülgettek a százezres nóták, és eldurrantak a még drágább petárdák. Rajtuk kívül már nincs ember aki érti...

Az idő előrehaladtával kicsit előrébb merészkedtünk, többet tettünk a 3 pontért mint a kék-fehérek, egyszer volt egy kipattanó, melyet 16-ról a nagynéném, két káposztával a hóna alatt is bevarr a léc alá, de Sankovicnál nem volt káőoszta, így fölé lőtte.

Diarra ezúttal is próbálkozott becsülettel, idönként megforgatta az MTK jobb bekkjét, de lövései nagyon rosszul sikerültek. Cseke és Mohl ma pontatlanabbak voltak, Andric kapkodó volt. Szabinak egyszer kellett komolyabban résen lennie, azt megtette. Kálnoki jól kivette Torghellét a játékból, de a többiekről ezúttal sok jót nem lehet írni.

A veretlenségi sorozat tovább tart, legközelebb 2 hét szünet után Debrecenben lépünk pályára.

 

Mezőkövesd 2 év után újra. A meccs előtt arról beszélgettek a városba érkező vendégek, hogy amikor legutóbb erre járt az Újpest, éppen élet és halál között volt a klub.A tabellára nézve hátrafelé kellett pillantgatnunk, egyszóval fenyegett minket a megszűnés és a kiesés réme is. Ehhez képest kisimult arcok, viccelődő szurkolók érkeztek ezúttal Matyóföldre.

Kitérő 1.

A rendőrök megmutatták, lehet ezt így is. Ott voltak, de barátság volt a viselkedésükben, nem akarták fontossabbá tenni magukat, mint a kellete.

A hazai és vendégszurkolók beszélgettek egymással a lehető legnagyobb békességben a bejáratok környékén.

A meccs úgy kezdődött ahogy egy focimeccsnek indulnia kell, a csapatok egymásnak ugrottak. A Mezőkövesdnek volt néhány perces erős periódusa, lőttek is egy embereset kapura, melyet Szabi igen jó érzékkel hárított, de a labda középre jött ki róla, melyet a center a hálónkba pofozott, szerencsére lesről. 15 perc után mi is megérkeztünk a meccsbe és szebbnél szebb akciókat vezettünk, s az egyik végén Andric szépen a hálóba helyezett. Megjött a hangulat, zúgott a lila oldal, percekig a mi hangunk töltötte be a stadiont.

Kitérő 2.

A Mezőkövesd stadionja nem egy Wembley, de igen takaros létesítmény. Az csak hab a tortán, hogy a büfében és a jegyeladó fülkékben is szép és barátságos látványok fogadták a vendégeket. Ráadásul a sört tálcákon, poharakban kihozták a lelátóra is, szóval olyan kiszolgálás féleség érzése volt az embernek.

 

Folytattuk az offenzivát, a Kövesd nem igazán fért a kapunk közelébe,nálunk pedig Diarra és Bardhi elemében volt. 10 perccel a gólunk után olyan találatot láthattunk, melyet még sokáig emlegetünk majd. Diarra cselezgette magát befele balról, majd a 16-os sarkától bődületes gólt ragasztott a hosszú felsőbe. A gólöröm beszédes volt. Diarra Vignjevichez rohant, és amikor odaért, úgy ugrott a nyakába, mint a gyermek az apjáéba. A csapat próbálta üldözni a gólszerzőt, de csak a cserepadnál érték utól. Innentől a hangulat még forróbb volt, folyamatos volt a bíztatás.

A szünet előtt már el is dönthettük volna a találkozót, de hagytunk izgalmakat a 2. félidőre inkább.

A második játékrész őrült helyzettel kezdődött, de egykori hátvédünk Hudák az utolsó pillanatban a labda elé tudott vetődni. Negyed óra után feljött a Kövesd a cseréknek köszönhetően és volt néhány langyos és egy forró pillanat a kapunk előtt, de Szabi remekül helyt állt. Feltünő volt, hogy mennyire magabiztosan mozdult ki a vonalról kapitányunk.

Jól védekeztünk és megpróbáltunk kontrázni, ha picit pontosabban szőttük volna akcióinkat, akkor szerezhettünk volna még gólokat. A játékvezető jól vezette a meccset, egyetlen műfajban volt bajban időnként, valamiért a bedobásokat nem sikerült jól megítélnie.

Az utolsó 10 perc úgy telt el, hogy izgulnunk csak a kötelező minimális mértékben kellett.

Ez a győzelem egy férfias, érett munka gyümölcse volt, ráadásul megérdemelt volt. Koncentrált, helyenként látványos volt a csapat játéka, ha ez minimum ezen a szinten állandósul, akkor nincs félnivalónk senkitől sem.

Meg kell említeni Pávkovics játékát is. Sokan féltették a csapatot attól, hogy túl mély még a víz ennek a fiúnak, de ha így folytatja, hamar meg fogjuk szeretni. Sankovic is remekül szűrt, jól tartotta meg a labdákat, sok akció indult tőle. Diarra ismét látványos volt, gólja pedig élményszámba ment.

Ezzel az eredménnyel továbbra is 100%-os a mérlegünk a Mezőkövesd ellen és immár a dobogón tanyázunk.

Csak így tovább!

Szép időben, szaporodó nézőszám mellett reménykedett minden lila, hogy folytatni tudjuk pozitív sorozatunkat az újonc, egyben a közvélemény nagyobb része által biztos kiesőnek titulált Gyírmót ellen. Azt hetek, sőt hónapok óta tudjuk, hogy a Fay utca talaja botrányos minőséget képvisel, de most legalább száraz volt a pálya, így legalább egy NB3-as minőséget súrolt alulról.

Kitérő 1.

A beléptető rendszer hol működik, hol nem. A sorok –bár még mindig csak 3.000 körül volt a nézőszám- hosszan kígyóztak a bejáratnál, mert időszakokra a 4 helyett csak 1 forgókar üzemelt.

A meccs nem úgy indult, ahogy terveztük. A vendégek a 4. percben előnyt szereztek és beletelt néhány percbe, mire a sokkból magunkhoz tértünk. Próbálkoztunk támadásépítgetésekkel, ám a sárga mezesek jó magyar szokás szerint megpróbálták tönkretenni a labdarúgást, így töredezett játék jellemezte az első félidőt. 20 perc után olyan támadást vezettünk, mely elképzelhető, hogy az egész szezon legszebb megmozdulása lesz. Andric kevergetett a jobb oldalon, pontos beadását Lázok ollózva küldte kapura kb 8 méterről, de a vendégek kapusa, Sebők bravúrral védeni tudta a gólvonalon. A Gyírmótnak volt néhány kontratámadási kísérlete, ezek közül az egyik komoly veszéllyel is járt, de szerencsére nem lett baj belőle. Az első játékrész leginkább azzal telt el, hogy próbáltuk a rést keresni az ellenfél 2-3 soros vonalán, de ekkor még pontatlanok voltunk, így komoly sikerrel kecsegtető akció alig tudott kibontakozni.

Kitérő 2.

Öröm volt a lelátón felismerni maródi védőnket, Jonathan Herist. Mint elmondta, sérülése meggyógyult, és szeptemberben szeretne visszatérni a pályára. A félidei eredmény csak megerősített mindenkit abban, hogy alig várjuk védőnket a pályán is viszontlátni.

A második játékrész Lázok/Balázs cserével indult, s később beigazolódott, Vignjevic helyesen döntött. Már az első pillanatokban is látszódott, másképp jött ki a csapat a folytatásra és Andric a kapuba be is talált, de sajnos az asszisztens szerint lesről. Időnként a kapuja elé szegeztük a Gyírmótot. Volt lendület, ravaszság a játékban, és Bardhi éles szögből a bal alsó sarokba küldte a labdát, ezzel kiegyenlítettünk, maradt tehát bőven idő arra hogy bezsebeljük a 3 pontot. Hamar fordult is a kocka, egy nagyszerű balról érkező labdát Balázs fejelt a kapu jobb alsó sarkába, majd ugyanő lopott el egy labdát egy jó letámadás után Sebők kapustól, a visszaadott átadást Bardhi verte be, így percek alatt megváltozott a lelátói hangulat.

Felszabadult a csapat és született néhány szellemes támadás, de az eredmény már nem változott, így elmondható, visszatértek a 70’-es évek, a tabella elején a 4, akkoriban uralkodó fővárosi csapat tanyázik.

Kitérő 3.

Az idei bajnokságban eddig 4 meccset játszottunk a Fay utcában, ebből 3x mi voltunk a pályaválasztók, 1 alkalommal pedig a valódi hazai csapat, a Vasas.

Ezeken a találkozókon 5 gólt szereztünk, és kivétel nélkül ugyanabba a kapuba találtak be játékosaink, hisz a Paks ellen Lázok, a Vasas ellen Bardhi, a Gyírmót ellen szintén Bardhi 2x, és Balázs Benjámin is a Fay utca felé eső kaput tisztelte meg, a másik oldalra azonban még nem esett találat.

Annál a Vasasnál kellett ma helytállni, aki eddig pontveszteség nélkül jött ki az első 3 meccsből és láthatóan jól össze lett rakva a játéka.

Egész szép számú (magyar viszonyokhoz képest) közönség jött össze a rangadóra. Reménykedhettünk abban, hogy látunk néhány találatot, mert ez a párosítás rendszerint gólgazdag szokott lenni.

Kitérő 1

A meccs előtt már órákkal ugyanabban a sörözőben múlatták közösen a lilák és a piros kékek, békésen iszogattak és beszélgettek eleinte külön asztaloknál, majd összeültek korábbi meccsekről nosztalgiázni. Jó volt ezt látni.

Jól egymásnak ugrott a két csapat, néhány perc után mindkét oldalon adódott lövési lehetőség, a miénk kapura ment, de középre, az övék sarokra, de mellé. Az Újpest visszatámadott, ha elvesztette a labdát, próbálta már a Vasas térfelén visszaszerezni azt.

Kitérő 2.

A jegyvásárlás és a beléptetés sem volt igazán baráti hangulatú. A belépőért igen sokáig kellett sorba állni, a szigorú tekintetű biztonságiak pedig valóban riasztóak voltak a katonai egyenruha és légiós sapka jelmezükben. Nem viselkedtek túlzottan családvonzó módon, 4-5 ember is megfogdosta a rövidnadrágok rejtelmeit.

Az első félidőben talán a Vasas volt egy kicsit aktívabb, de ez nem a mezőnymunkában volt tetten érhető, hanem a kapu előtti tevékenységben. Egy alkalommal Mohl mentett bátran nehéz helyzetben, ha nem tette volna, az érkező csatárnak csak a hálóba kellett volna pofoznia a labdát néhány lépésről. A mieink közül Diarra próbálta elől vinni a prímet, jól látszott, hogy a hazaiak tartottak tőle. Kevergetett is a szélső, de nagy lehetőség nem adódott előttünk.

Kitérő 3.

Megint volt néhány görögtűz, melynek használatát a rendezők szépen végignézték testközelből, majd amikor elhamvadtak a fáklyák, intézkedtek.

A szünetig lüktető volt a meccs, de kevés helyzet adódott, így maradt a 0-0.

A második félidőre mindkét csapat rá tudott tenni egy lapáttal. Volt sok párharc, küzdelem és lövőhelyzetek, lövések is akadtak. Remili volt igen agilis, ő kétszer is betalálhatott volna, szerencsére egyszer sem sikerült.

Kitérő 4.

Nincs mese, valóban ráfér a magyar focira a stadionprogram. A Fay utca például annyira komfortmentes, hogy a cserejátékosoknak rendkívül távol esik a mellékhelység. Alternatív megoldás persze mindig akad, de azon több néző is elgondolkodott, hogy ezután gyakrabban kellene járni női meccsekre, hátha…

Az utolsó 25 percben sokat erősödött az Újpest játéka. Egyre többször jutott a csapat ígéretes lehetőségekhez, főként azt követően, amikor Bardhi pályára lépett. Rögtön volt egy jó lövése, majd egy helyzete is, de a koronát a 85. percben illesztette fel teljesítményére, amikor Andric hosszú labdájával kilépett, lefutotta Korcsmárt és a kapus mellett a hálóba helyezett. Ekkor a Vasas emberhátrányban volt, mert Hangya szenvedett el fejsérülést, valószínűleg agyrázkódást szenvedett. Mentő vitte el, reméljük nincs komoly gondja, jövő héten fontos dolga lenne.

Az utolsó percekben a Vasas próbálkozott, a végén még Polekszics is előrejött, de egy rossz lépésnél ő is megsérült, így a hazaiak kénytelenek voltak mezőnyjátékost a kapuba rendelni, mert addigra már elfogyott a cserelehetőségük.

Az eredmény nem változott, ezzel a győzelemmel felléptünk a 4. helyre