Értékelés

Harry Potterék tanulták valamilyen órán, hogy mi a teendő a mumus ellen. Azt hiszem Vignjevic láthatta a filmet, mert pont azt csinálta Csertői csapatával, amit kellett, vagyis nevetségessé tette őket, mégpedig a saját fegyverükkel.

A mi jelenlegi helyzetünkben egyetlen fontos szempont és elfogadható eredmény volt, ezt a 3 pontot minden áron meg kellett szerezni. Edzőnk tanulékony volt abban a tekintetben is, hogy a sokpasszos játékunkat megszínesítette időnként néhány szélen indított hosszú labdával is, vagyis a Fay utca talajához jobban idomította harcmodorunkat. Azt a meccs előtt is tudtuk, hogy a Paks ezúttal is a színtelen-szagtalan verzióját fogja előadni a labdarúgásnak, hát nem kellett csalódnunk.

Néhány szép támadás után, a 10. percben a bal oldalról Mohl adott középre és Lázok úgy fejelt a jobb sarokba, hogy a labda a felső lécet is érintette.

Ebben a félidőben Lázok szerzett még egy, egyébként szépségdíjas találatot, sajnos a játékvezető les miatt nem adta meg, valószínűleg rosszul döntve, majd a szünet előtt egy teljesen jogos 11-estől fosztott meg minket.

Az első félidőben a Paksnak nem volt értékelhető támadása, nem túlzás azt állítani, hogy focit csak a mieinktől láthattunk helyenként.

Kitérő 1.

A meccs előtt a Béke úton gyülekező és sörözgető újpestiek arra lettek figyelmesek, hogy az úttest túloldalán, pontosan velük szemben a buszmegállóban, egy zöld-fehér csíkos mezben a fradista ácsorog. Integetés és hangos üdvözlés közepette invitálták a srácot, hogy üljön le velük egy rundóra, de szegény gyerek annyira zavarba jött, hogy nem tudta mi tévő legyen. Aztán rövid tétovázás után nem merte bevállalni a rizikósnak tűnő koccintást és ez lett majdnem a veszte. 2 perc múlva ugyanis megérkezett az a villamos, amelyen Újpest felől érkeztek az ultrák. Pont ott, tőle 4 méterrel szálltak le, és a zöld ember annyira összecsinálta magát, hogy földbe gyökereztek a lábai. Óriási szerencséjére ebben a pillanatban fékezett mellette egy rendőrautó, melyből kipattant 4 sün és körbeállták a megszeppent fradistát. Ha fél percet késnek, nem ússza meg a srác épp bőrrel, óriási mázlija volt.

Kitérő 2

Érdekes a Paks szurkolótábora. Az nagyon értékelendő, hogy már van stabilan 30-40 ember, akik elkísérik csapatukat az idegenbeli meccsekre. Ehhez a létszámhoz talán kicsit túlzás az az 5 dobos, akik egymás mellett állva kísérik ennek a csoportnak a duruzsolását. Így nem buzdítást érnek el, hanem valami monoton zajt kapunk tőlük.

A második játékrészben próbára tettük Csertői idegeit, ugyanis megnéztük, van-e ellenszere a saját fegyvere ellen. Nem volt. Csapatának támadnia kellett volna, de tehetetlenül vergődtek a mieink laza szorításában. Nem csináltunk mást, mint az ellenfél elé álltunk és nem engedtük őket a kapunk irányába indulni. Ha megszereztük a labdát, akkor pedig megindultunk egy-egy kontrával, csak hogy még jobban elvegyük az önbizalmukat a támadásoktól. Nekik néhány beívelésre futotta, melyeket ezúttal a bátran kimozdulgató Balajcza jól hatástalanított, nekünk azonban volt egy hatalmas ziccerünk, Diarra passzát Andric lőtte rá, de sajnos középre, így Kemenes hárította. Diarra az egész meccsen hatalmas kedvvel focizott, és volt egy olyan megmozdulása, melyet méltán jutalmazott hatalmas taps a lelátóról, ugyanis egy derékmagasságban érkező labdát passzolt sarokkal a háta mögött a felfutó társ elé. Vele ellentétben Andric indiszponált volt. Hajtott, nagyon akart, de pontatlanul játszott.

Kitérő 3.

Ami a hazai tábort illeti, elmondjuk mi várható a keddi FB (nem Facebook) üléstől. Miután viszonylag a meccs elején elsült néhány hanggránát, valamit elhangzottak a megfelelő megemlékező nóták a riválisról, számíthatunk arra, hogy ismét szóba fog kerülni az Újpest neve a büntetések kiosztásakor. Huhogás vagy egyéb rasszista megnyilvánulás nem történt.

A találkozó végén Mohl fejelt egy újabb gólt, de ezt sem adták meg, valószínűleg ezúttal jogosan, majd a lefújás előtt néhány perccel egy előrevágott labdánál Szabi jött ki és vetődött a paksi elé, szerencsére a játékvezető kompenzálta az első félidei tévedését.

Az eredmény így maradt, ezzel megvan az első győzelem. Írhatnánk, hogy a két Szabolcs közti különbség döntött, ugyanis Kemenes kapott egy gólt, Balajcza azonban nem, de ugyanilyen alapon gondolhatnánk, hogy a két Kecskés vagy a két Balázs teljesítménye volt meghatározó.

Apropó Balázs! Most először mutatta meg, hogy annál sokkal több van benne, mint amit eddig láthattunk tőle. Nem sziporkázott, de teljesítménye feltétlenül javult, reméljük ez egy tendencia kezdete.

Kitérő 4.

Szeretnénk mindenkit tájékoztatni, hogy a szünetben rendezett játék rendben lezajlott. A kisérletek egész jók voltak, majd a végén az összes labda a megfelelő helyre került, egyet sem rúgott ki senki a nézőtérre, így várhatóan más ügyet kell koholnia a szerencsétlen bulvársajtónak. Mielőtt túl nagy feneket kerítenénk annak, "hogy ellopták a paski öltözőből a zuhanyrózsát a labdaszedők", vagy "békanyállal kente be a vendég kispadot a hazaiak gyúrója" előre is nevessük ki ezeket a szánalmas próbálkozásokat...

Balogh rehabilitációja a múlt héten befejeződött, hétfőtől már a csapattal edz. Amint visszanyeri erőnlétét maradéktalanul, számíthatunk játékára, ez várhatón 2-3 forduló múlva történhet meg. Perovic visszatérését várjuk még nagyon, ő lenne a legfontosabb láncszem elől, mert Lázok még nem 90 perces harcos. Ha megjön Heris és végül Hazard is, valamint a remélhetőleg nem komoly sérülések miatt kimaradó Bardhi és Angelov is, akkor a középmezőny bőven elérhető. Ez a 3 pont adott egy nagy levegőt a csapatnak és nekünk szurkolóknak is. A Vasas, majd a Gyírmót ellen ugyanebben a szellemben kell futballozni és akkor végleg elröppenhetnek a fekete felhők a csapatunk feje fölül.

Mintegy 200 újpesti gondolta úgy, hogy ott a helye Miskolcon a DVTK elleni meccsen. Tény, hogy az elmúlt időben hiányoznak a pozitív élmények a csapatunk háza tájáról, de azért nem volt annyira régen az sem, amikor még mind a 4, vendégeknek fenntartott szektor meg lett töltve lila szurkolókkal. Mára az egyiknek a fele sem telt meg…

Kitérő 1.

A májusi kupadöntő környékén az MLSZ arról beszélt, hogy a szurkolók viselkedése mérföldkő lehet a meccsszervezések, biztonsági eljárások jövőjével kapcsolatban. Miután a finálé szenzációs hangulatban, és normális légkörben zajlott le meccs előtt, alatt és után is, így joggal várhattuk azokat a bejelentéseket, melyek az értelmetlen és túl agresszív rendőri jelenlét önmérséklését jelentették volna. Volna… Ne részletezzük, de a kékeknek még mindig nem jutott el, akiket ők alanynak néznek, azok a vásárlók, ebben az esetben a fogyasztók…

Szép idő és igazi focihangulat fogadta a csapatokat. A Diósgyőr múlt heti idegenbeli győzelme és Horváth Ferenc „véráztatta” monológja a múlt heti miskolci ankéton megmozdította a várost, majd 6.000 ember látogatott ki a stadionba.

A DVTK nekünk akart esni de egy jobb oldali támadáson kívül nem futotta semmire sem, Ekkor a középre gyötört labda elsuhant a középcsatár orra előtt, majd a hosszún már csak fehér mezes tartózkodott. Diarra volt eléggé élénk, ő többször is megforgatta védőjét, de ennek ellenére sem tudtunk komoly helyzetig eljutni. A félidő derekán Vad II úgy döntött, hogy egy ítéletben visszaadja minden eddigi tartozását az Újpestnek, ugyanis büntetőt ajándékozott csapatunknak. Történt, hogy egy beadásra Angelov és Antal mozdult, de a magassági és helyzeti előnyben lévő, egykori UTE nevelésű kapus a labda magabiztos megszerzése után visszalendített csatárunk irányába, s ezzel a mozdulattal olyan örvényt okozott a légtérben, mely kis híján komoly szélütést okozott a földre rogyó támadónak. Antal sárgát, csapatunk büntetőt kapott. Namost…ha büntető volt, akkor piros. Ha nem volt az, akkor sárga Angelovnak, de a megadott kombináció semmiképpen sem jöhetett volna össze egy következetes sípmesternél. A lényeg az, hogy Andric bevágta, s ezzel 1-0 volt ide.

A szünetig még volt egy igen ígéretes Diarra löket, valamint egy éles beadás szintén tőle, melyet Angelov perdített a jobb felső irányába, de a kapus ezúttal hárított szép bravúrral.

A szünetben nem történt nagy változás, a hazaiak elég hamar kijöttek és vártak a mieinkre a pályán. Általános vélemény az volt, hogy ha nem hozzuk fel mi magunk a hazaiakat, akkor nem valószínű, hogy maguktól képesek lennének maradandót alkotni, de sajnos nem lett igaza az ekként vélekedőknek. Előbb egy szöglet után használták ki magassági fölényüket a diósgyőriek, majd alig 2 perc múlva a védőink töketlenkedését kihasználva szereztek egy igen látványos gólt. Az 57. percre már 1-2 volt úgy, hogy igazán ijesztő periódusa nem volt a meccsnek számunkra. A hátralévő időben gyűrtük a labdát, próbálkoztunk és továbbra is Diarra volt a fazonszabászunk, de a hazai lelátón nem volt infarktusveszély.

Kitérő 2.

A 70. percben előbb a hazai tábor kezdte skandálni azt, hogy „Lakatos Laci”, majd ugyanezt megtették a mieink. Mint megtudtuk, a gesztus oka az volt, hogy a 2016-ban a két szurkolói tábor által megszervezett Bánka-Rakaczki emléktorna -melynek célja a betegség vagy baleset miatt segítségre szoruló fiatal sportolók támogatása lett- elsőként egy roma származású, 16 esztendős, borsodi fiatalembernek segített, akit óriási tehetségnek tartanak. Az UTE Baráti kör és az amigeleken.hu képviselői a meccs napján közösen látogatták meg a fiatalembert, akiről tudni kell, hogy 15 esztendősen lett a DVTK szerződtetett játékosa. Lakatos László többszörös ifjúsági válogatott játékos, az első keret játékosa volt egészen februárig, amikor bal felkarjában egy diónyi rosszindulatú tumort diagnosztizáltak.

Lakatos László jelenleg is kemoterápiás kezelésekre jár.

Lakatos László kedvenc hazai csapata az Újpest….

Lakatos Lászlónak ezúton is mielőbbi felépülést és teljes értékű életet, valamint sikeres pályafutást kívánunk!

A meccs vége felé kicsit élénkültünk, Lázok volt az, aki próbált pluszt vinni a játékunkba és az utolsó percben kis híján siker koronázta erőfeszítéseinket. Sajnos Andric mozdulata nem volt eléggé prcíz, így Antal hárított, s így maradt a 2-1 a hazaiaknak.

Azt leszűrhetjük, hogy csatáraink helyett védőink a gólképesebbek, s ez ebben a sportágban nem kecsegtetnek túl sok jóval.

Most három "hazai" meccs következik, sorrendben Paks, Vasas, majd Gyírmót ellen ezeken már kötelező a 3 pont megszerzése.

Felvillant egy régi meccs képe 10 évvel korábbról. A Pápa otthonában kellett pályára lépni és állt a pályán a víz. Próbáltunk játszani, mentünk, nyomtunk, de az ellenfél 2 kontrából szerzett 2 gólt.

A mai mérkőzés kísértetiesen hasonló körülmények között kezdődött, s a víz csak érkezett folyamatosan. Bár negyed órával később kezdtek a csapatok, ez inkább rontott a pálya állapotán.

Nálunk 400, a vendégeknél 300 fős volt a tábor, s az elején elsütöttük a 100.00 Ft-os nótákat. A mieink felavatták az új Joma szerkót, a Honvéd sárgában lépett pályára.

A meccs úgy kezdődött, hogy 2 ígéretes és elég pofás akciót végig tudtunk vinni, bár nagy helyzet nem alakult ki. A 4. percben a Honvéd először járt a mi oldalunkon és egy lecsorgó labdából a jobb alsó sarokba lőtt Hidi kb. 4 méterről. Ettől kezdve dőlt a meccstervünk, a mi rövidpasszos játékunk ezen a talajon ugyanis nem érvényesülhetett. A tócsák gyakran állították megoldhatatlan feladat elé játékosainkat, hol egy átadás ragadt le a vízben, hogy éppen azon gyorsult fel. A vendégek sallangmentesen játszottak, a látványra elég kevés gondot fordítottak, időnként arra rúgták a labdát amerre álltak. Az első félidő nagyobb részében mi próbálkoztunk, de mindössze egy lövésig jutottunk Andrics révén, de az sajnos középre tartott, így a hálóőr biztos kézzel hárított.

Bardhi próbálta mozgatni a csapatot, ám nem tudtunk érvényesülni. Jött az ívelgetős játék, de abban meg nem voltunk elég magasak, alig volt fejbárbaj, amelyet meg tudtunk nyerni. Mág a szünet előtt kaptunk egy mélyütést, a Honvéd ugyanis a második épkézláb támadásából megszerezte a másodikat is. Lélektanilag pokoli rosszkor jött mindkét találat.

A második játékrészre bejött Diarra, ezzel felgyorsult és kreatívabbá vált a bal oldalunk. Mohl-lal elég jól kihozták a labdát, többször is sikerült a védelem mögé kerülni. A 60. perc környékén bejött Lázok, tőle termete és tapasztalata miatt is várhattunk gólt, de a helyzetét sajnos ő is elpuskázta. Bár a Honvéd kevés levegőt kapott, de jól állták a sarat. Ebben az időszakban abszolút fölényben játszottunk, volt is lehetőségünk, de a vendégek kapusának továbbra sem volt szüksége bravúrra ahhoz, hogy megőrizze hálója érintetlenségét.

Az utolsó néhány percre már mindent egy lapra feltéve támadtunk, ennek az lett az eredménye, hogy majdnem kaptunk még egyet, de ezúttal Banai a helyén volt és jól avatkozott közbe.

A meccs krónikájához hozzátartozik Iványi tevékenysége. Érdemes lenne a hazai meccseken is bevezetni egy objektív és következetes, valamint nyilvános játékvezetői értékelést. A sípmester nem fújta el a meccset, viszont a hidegvérű profik zsenialitásával a szabályok egyik oldalon laza, még a másik oldalon szigorúbb alkalmazásával nem biztosított egyforma feltételeket a meccs azon szakaszaiban, amikor arra szüksége volt. Egyébként jól vezette a találkozót.

Sajnálhatjuk ezt a meccset. Érdemes lenne lejátszani olyan pályán is, amelyen lehet futballozni is. Értékelésként lehetne mondani, hogy a körülmények egyformák voltak mindenki számára, ami igaz is, de a Kispest a minimált jobban tudta alkalmazni, mint mi a kombináltabbat.

 

 

 

 

Ha volt is hasonló, az biztosan nagyon régen lehetett. A Magyar Kupa fináléja több embert érdekelt, mint egy egész bajnoki fordulót.

Tudta mindenki, ez a meccs, illetve kimenetele évekig lesz mérföldkő a szurkolói szívekben. Sokkal fontosabb trófea az idei mint akár a tavalyi, akár a tavalyelőtti volt.

Az egész városban nyugalom honolt, délután 4 körül is nyugodtan lehetett sétálni lila mezben a Nagyvárad téren. Járt arra néhány zöld, s pár lila is, de nem vetett még pillantást sem senki a másikra.

Mint régen a kettős rangadók előtt, a stadion körüli utcákban kisebb csoportokban jöttek újpestiek és fradisták. A rendőröket mintha kicserélték volna. Nem fenyegetően, agresszívan, hanem segítően álltak a szurkolókhoz, szürreálisan hatott a viselkedésük.

Bárki bármilyen jeggyel bemehetett, szó sem volt azonosításokról. Ha a belépő szerepelt az adatbázisban, már több kérdés nem maradt egy hevenyészett ruhaátvizsgáláson kivül. Pirót, vagy bármilyen tiltott cuccot az nem vitt be, aki nem akart, hát na…nem ez lesz az MLSZ oktatófilmje a „hogyan rendezzünk derbit úgy, hogy utána ne büntessen meg a szövetség” témában.

Nyugodtan lehetünk őszinték, a Groupama stadion fenséges látvány, amikor telt ház van benne. Majd a fele lila volt, ez páratlan is, kár, hogy nem terjeszkedtünk tovább, nem sok ilyen esély lesz az életben.

Amikor kijöttek a csapatok, kiderült, a szövetség nem engedélyezte a koreo használatát, így kárba veszett rengeteg munka és több százezer forint.

Windecker nem volt a kezdőbe jelölve, ezen felül mindössze annyi volt a meglepetés, hogy Szabi továbbra is élvezi a bizalmat a kapuban.

Végre igazi focimeccsen érezhette magát a magyar. Felemelő volt, hogy a magyar himnuszt elénekeltük, végre ki merték engedni a hangjukat a lilák is, otthon sajnos nem jellemző ez a hazai meccseinken.

6.000 lila üvöltése túl tudta harsogni a kétszer annyi zöldét. A Fidelity felhívása értelmet nyert, nem volt látványosan lealjasodott ember, erős, masszív és pozitív energia sugárzott belőlünk.

A meccs első félidejében hatalmas küzdelem folyt a pályán. Az FTC veszélyesebb volt a kapura, lőttek egy zúgó kapufát, de nálunk is megvoltak a lehetőségek. Az egyik ilyen során Andric lőhetett kapura, de éppen középre tartott a labda, így Dibusz könnyen hárított. Többnyire a tizenhatosok között folyt a harc, ha mégis meg tudott lépni valaki, akkor hamar leterítették. A félidő végén volt egy 12 perces időszak, amikor inkább mi domináltunk, de ez sajnos nem volt elég egy találathoz. Hazard megsérült, ez nagy érvágás volt nekünk, mert gyorsasága egyik pillérje volt a taktikánknak. A helyére érkező Mohl Dávidnak más a feladata, nem tőle várjuk, hogy lefussa a Fradi védelmét.

A 2. félidőben 15 percig mi irányítottunk, de ez sem helyzetet, s így gólt sem hozott.

A meccs továbbra is szenzációs hangulatban zajlott, de elkezdtek jönni a Fradi helyzetek. Egy ideig elég rosszul lövöldöztek, de aztán már kellett az önfeláldozás is néha. Miután a mi kapunk előtt pattogott többet a labda, várható volt, hogy előbb vagy utóbb baj lehet. Nem bírtuk ki, sajnos 10 perccel a vége előtt Gera befejelte győztes góljukat. A hátralévő időben mesterünk lekapta a középpályán építkező Bardhit és egyértelműen arra játszott, hogy átíveljük a labdát a csatárok felé, de a zöld védők termetüknél is fogva simán megették ezeket a kísérleteket.

Maradt a 0-1, vagyis a FTC nyerte a trófeát, ugyanakkor láttuk, hogy nem adtuk olcsón a bőrünket. Küzdött, hajtott a csapat, s bár nem a maximumot hozta ki a meccsből, de nagyon megnehezítette a sokkal könnyebb „pályán”, mondhatni baráti környezetben mozgó nagy rivális dolgát az idei szezon mind a 4 meccsén. Sok teher volt a kezdőcsapaton a tavaszi szezonban, elég rövid a padunk, fontos, hogy ez változzon a következő szezonra. Ellenfelünk minden posztra legalább 2 egyforma képességű játékost tud felvonultatni, nálunk inkább az emberek folyamatos mozgatása a posztok között a jellemző.

Amikor elindult a lila tömeg az Albert Flórián úton hazafelé, jó volt látni, hogy nem hőbörgő hülyegyerekek, hanem szomorú szurkolók bandukoltak.

Olyan hangulat uralkodott, hogy…

AKKOR IS, HAAAAAAAAJRÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ LILÁÁÁÁÁÁÁÁK!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Vissza fogja ezt adni még nekünk a sors bő kézzel (vagy bő nyállal)

 

A derbi, az mindig derbi, még ha ezúttal egy másik, egy még fontosabb derbi árnyékában van.

Szinte teljesen megtelt vendégszektor hangorkánja előtt kezdtek a csapatok, a mieink a hét közben pontot érő gólt fejelő Windecker nélkül.

Káprázatosan indítottunk, Cseke adott egy pontos labdát Andricnak a 6. percben, aki szépen behelyezte azt a bal alsóba. A Fradi nem találta a játékát, mi azonban annál inkább, ugyanis 20 perc után Lencse lépett ki egy gyönyörű kontrával, de a lövés előtt egy hangyányit felpattant a labda, így sajnos a kísérlet fölé, mellé szállt.

Okosan járatgattuk a labdát, és amikor lehetett szépen meglódultunk.

Az egyik kontrát, melyet Heris indított, Hazard húzott meg a jobb oldalon és szenzációsan játszott középre, ahol Lencse, védőjét megelőzve pörgetett a bal sarokba.  Ez minden várakozást felülmúló eredmény volt, melyre teljesen rászolgáltunk a játék képe alapján.

Amennyire magabiztosan játszottunk, annyira váratlanul érkezett az FTC szépítése, ugyanis egy baloldali beadást Szabi ezúttal nagyon elnézett, így korábbi játékosunk, Varga a kapu közepébe bólinthatott. A szünetre úgy mentek a csapatok, hogy visszahoztuk a meccsbe az addig sehol nem lévő zöldeket.

Sajnos az indiszponáltság a 2. félidőre is kitartott, mert egy baloldali szabadrúgás kifogott védőinken. Úgy tűnt, hogy Litauszki ért utoljára a labdába, mielőtt az a hálónkba került.

Ezt követően sikerült stabilizálni magunkat és egy csodálatos Andric szóló végén Lencsének volt hosszú egy hangyányit, így sajnos odalett a hatalmas lehetőség. Andric úgy vezette 40 méteren át a labdát, hogy 4 védőn is átjutott, s bár mind megpróbálta, egyiknek sem sikerült felrúgnia. Negyed órával a vége előtt ismét frászba hoztuk a zöldeket, de Diarra elrúgta a labdát a háta mögött érkező Bardhi elől.  Nagy küzdelem folyt a pályán, közelebb álltunk a döntő csapás beviteléhez és a siker érdekében bejött Kabát is a pályára.

Uraltuk a pályát, de egy-egy buta hibából a Fradi könnyen került a kapunk elé. Szerencsére ezekből egyrészt nem volt sok, másrészt az ellenfél nem tudta azokat sem kihasználni.

A vége felé az edzők elkezdték kevergetni a paklikat, s továbbra is az volt az ember érzése, hogy ha mi nem ajándékozunk a zöldeknek valamit, akkor ők nem tudják maguk javára fordítani ezt a meccset. A végén Ramirez és Diarra kakaskodtak egy kicsit, némi meglepetésre csak a mi fiúnk kapott sárgát.

A hosszabbításban gyömöszöltük a labdát a kapu elé, de mi sem boldogultunk, így döntetlennel zárult a valaha volt „legkevésbé fontos derbi”.

A mai meccs alapján bizakodóan nézhetünk a kupadöntőre, mert ez a csapat nagyon együtt volt ma és a meccs nagyobb részében bőven ráerőltettük az akaratunkat az FTC-re. Fontos tanulság kell legyen, hogy a meccs nem csak 90 percig tart, hanem sípszótól sípszóig. Minden játékrészben. Összességében, ha ezt a meccset kielemzi a két edző, akkor Dollnak maradt több aggódnivalója.

Kezdjen hát mindenki készülődni, sokaknak ugyanis május 7.-én jön el élete meccse! Mi lehet nagyobb élmény annál, mint az FTC ellen saját stadionjában egyforma feltételekkel pályára lépni és elhozni a trófeát? Egy közösség vagyunk, együtt fogunk harcolni, higgye el mindenki, meg tudjuk csinálni!