Értékelés

Nagy meccs  volt, fantasztikus hangulattal, azt gondolom, hogy a maga nemében páratlan légkört varázsoltak az újpesti drukkerek. Voltam mostanában néhány nemzetközi meccsen Ausztriában, nagyon sokat látok a TV-ben, de ilyen szurkolással még vétletlenül sem találkoztam. Igaz, hogy a címerünk visszaszerzése érdekében  dúló csata miatt a zúgott a taulajdonos szidalmazása is, de hangulat tekintetében közelítette a 6-0-ás legendás mérkőzést. Mi lett volna ha nyerünk? Hivatalosan 6500 nézőt jelentettünk, de nekem ez erősen többnek tűnt, az én számításaim szerint ez bő 8000 néző volt.  És itt meg is érkeztünk a 2-2-es döntetlent hozó meccshez.

Láttam a csapat felkészülési mérkőzéseit, a Paks elleni teljesítményt, vitathatatlanul most játszottunk a legjobban. Hiába, 7 új játékos van a kezdőben, idő kell amig összeszoknak.   

A felállásról:

4-2-3-1. Akármilyen csapatunk is van,  Nebojsa  ragaszkodik ehhez a hadrendhez, igaz ebből a meccsek alatt, védekezésben, illetve támadásban könnyen lehet változtatni a helyzethez alkalmazkodva.

A taktikáról:

Nekem úgy tűnik edzőnk változtatott a taktikán, erős és jól forduló, dinamikus csatárunk (Soma) valamint a remek szélsőnk Pauljevics gyorsasága miatt sokkal több az indítás (ebből adódóan a több pontatlan idítás, kiugratás), a direkt gólhelyzet kialakításra törekvés. Simon és Zsótér kezdőbekerülésével ezek az indítások még inkább jellemezni fogják majd játékunkat véleményem szerint. A  a korábbi keret megfelelő támadók hiányában rá volt kényszerítve, hogy jelentős létszámot vonultasson fel az ellenfél kapujához, hátha valaki betalál majd (nagyon sokszor senki, sajnos).  

A másik oldalon Obi volt jobb oldali támadónak jelölve, nekem továbbra is úgy tűnik őt nem itt tudjuk a legjobban „hasznosítani”. Nagyon látszik rajta, hogy nem szélső, nem keresi a szélen a területet, nem elég önző ehhez, nem akar vonalig játszani, ellenben keresi az összjátékot a többiekkel, igyekszik másokat helyzetbe hozni. Remek erények ezek a középpálya közepén, a csatárok mögött, kevésbé azok a szélen. Az látszik, hogy a srác gyors, de mégis úgy tűnt nekem, mintha az észlelése, reflexe, reakciói meg lassúak lennének, szóval még keverednek bennem a gondolatok az ő megítélése kapcsán, szükségem van még jónéhány meccsre, hogy kategórikus véleményt mondjak róla.

Védekezésünk az ellenfél kiugróan legjobb két szélső játékosa miatt várható volt, hogy problémás lesz a széleken, ez sajnos beigazolódott. Igaz a mi csapatunknak pedig pillanatnyilag itt vannak a legnagyobb problémái. Varga és Moutari jöttek is rendesen, Balázs és Mohl  sajnos a kelleténél többet láthatták a szélsők hátát mint amennyi még kezelhető lett volna. Sajnos túl sokszor játszották át őket, a kapott góljainkat is ennek tulajdonítom. Szerencse, hogy Moutari a legtöbbször rossz megoldást választott és az is igaz, hogy Mohl a második félidőben már többször avatkozott be hatásosan, megelőzve okosan Moutarit a labda átvételekben.

Mindenféleképpen ki kell emelnem négy játékost: Pajovicsot, Pauljevicset, Somát és Nagy Dánielt. A sok jó teljesítmény mellett az ő játékuk, teljesítményük tetszett a legjobban, de ilyen hangulatban szerintem nem is lehet rosszul, lélektelenül játszani.

Összességében pozitívan álltam fel a meccs végén, ha igaz, hogy Rodi minőségi játékossal kívánja pótolni Bardhit, továbbá bal hátvédet is kíván igazolni, megállapíthatjuk, hogy a tavalyinál jobb csapatunk lesz idén. Aztán, hogy ez eredményekben hogy jelenik majd meg, megtudjuk 2018. tavaszán.

 

Hajrá Lilák! Vissza a címerünket!

Megkezdődött. Elmondhatjuk, jelentős vérfrissítésen esett át csapatunk, azt is mondhatnánk, hogy vérátömlesztés történt. Pedig a csapat nem volt ennyire beteg, hogy gyakorlatilag a vezetőség lecserélje szinte az egész csapatot.

A tavalyi csapatból, Szűcs, Balázs, Sankovics és Windecker maradt hírmondónak. Bardhi, Balogh, Heris, Diarra, az a négy játékos, akinek a játékával egészen másképp is alakulhatott volna az eredmény. Szóval az előzetes várakozásommal ellentétesen nem csapaterősítés történt, hanem gyakorlatilag csapatcsere.

De még ennél is nehezebb túllépni azon a „címeren” amit játékosaink viseltek tegnap a mezükön. A klubvezetőség szembe menve a hagyományokkal, a tradíciókkal, az UTE és a szurkolók akaratával, az egyoldalúan, konszenzus nélkül bevezetett új logót felvarratta az új mezekre is.

Ez a címer és ez a mez nem a miénk újpestieké, a csapatot azonban nyilván a magunkénak tekintjük, amíg az Újpest nevét és színét viseli. 

Minden értékelésben valamilyen formában meg fogom említeni, hogy nem értek egyet a címercserével, az új logót nem vagyok hajlandó elfogadni Újpest címernek.

És most vissza a mérkőzéshez. Láttam a felkészülési mérkőzéseinket, úgy,hogy nem voltak vérmes reményeim, ez a csapat az út elején jár, sok időnek kell még eltelnie, hogy az előző csapatunk kombinatív, sok passzos, megszervezett (de támadók nélkül sajnos nem túl hatékony) játékát meg tudjuk ismételni, persze sokkal hatékonyabban.Amiben bízhattunk az támadóink egyéni képességei, illetve Pauljevics gyorsasága, továbbá középső védőink sziklaszilárdsága, kiegészülve nigériai játékosunk gyorsaságával, kreativitásával.

Várakozásaim hellyel-közzel beigazolódtak. Vezetést Pauljevics egyéni alakításának köszönhettük, továbbá jó volt látni középső védőink játékát, még ha csúsztak is be hibák.

Fontos megjegyezni Nwobodo játékát. Láthatóan nem érezte a szélsőjátékot, elmondhatjuk, hogy szinte eggyel kevesebben voltunk a pályán. Ezt mindenféleképpen le kellett volna reagálni időben edzőnknek, egyszerűen nem értem, hogy miért nem szervezte át a csapatot a meccs közben, időben. Ezzel olyan esélyt adott az ellenfélnek, amely összességében véleményem szerint két pontunkba került. Nagyon remélem, hogy mielőbb megtalálja edzőnk a legjobb helyét a játékosnak, mert hiszem, hogy kvalitásával, hozzáállásával vezére tudna lenni csapatunknak, középpályánknak.

Nagy Dánielre emiatt még több feladat hárult, véleményem szerint sokat volt labda közelben, aktívan játszott, megbízható pontja lesz csapatunknak.Sankovicsot küzdőszelleme, Windeckert gólja emelte az átlag fölé. A szélső védőink, ahogy ezt már tudtuk előre, ebben a felállásban nem tudták segíteni támadásainkat.

A mai meccs tanulsága szerintem, hogy Simon Krisztián és Zsótér nagyon hiányzott a csapatból, továbbá Nwobodo is nem megfelelő poszton való játszatása miatt.

Ugyanakkor pozitívan is felfoghatjuk, hogy ha hármójukat együtt fogjuk látni a csapatban a megfelelő posztokon, jelentősen javulni fog támadó játékunk, mert csatárainkban benne van a gól, gólveszély. 

Ha a baloldali védő posztra is megtalálnánk a megfelelő embert, akkorvéleményem szerint harcban lehetünk a 3-5 helyezések egyikének elérésért folytatott harcban.

Hajrá Lilák! Vissza a Címerünket!!!!

Vége. Bennmaradtunk. Bónuszként kaptak a drukkerek még a végére egy derbit, amely a játékosoknak láthatóan csak púp volt a hátukon.  Egy lényegesen jobb erőkből álló – válogatott játékosok garmadáját felsorakoztató – Ferencváros volt az ellenfele a Diarrát és Herist nélkülöző amúgy is ezer sebből vérző csapatunknak.

Középről a kreativitás, hátulról a stabilitás szűnt meg ezzel. Csatárunk már vagy másfél éve nincs, azt már megszokhattuk. Ezek alapján mire számíthattunk? Semmire. Azt is kaptuk.  De legalább Szabi méltón búcsúzott a kapuban - egy derbivel, még ha nem is pont ilyenről álmodott.

Csapatunk talán már saját maga is megunta játékát, amely lássuk be, már csírájában sem emlékeztet a szezon eleji sok mozgáson és pontos passzokon alapuló látványos játékunkra.

Ez már csak sajnos képességeikben korlátozott, motivációjukat vesztett játékosok darálása, amely sem eredménnyel nem párosul, sem látvánnyal. Az 1000 fős lelkes újpesti szurkolótábor sem a játékosok miatt ment ki, hanem inkább csak megszokásból illetve hagyományból. De így van rendjén, a szurkolónak a csapat mellett a helye. Le a kalappal a tábor előtt, ők is mi is megérdemlünk egy jobb csapatot.

Kedves RoderickDuchatalet!

 Mi újpesti szurkolók büszkék szeretnénk lenni csapatunkra. Reméljük Ön is. Kérjük Önt, hogy végre erősítse meg úgy a csapatunkat, hogy a következő bajnokságnak dobogós reményekkel vághassunk neki.

Ehhez minimálisan arra van szükség, hogy a csapatunk legjobbjait megtartsa, az arra érdemeseknek még a keretben szorítson helyet, illetve csatár, kapus és a védelembe is minőséget igazoljon. Kiemelkedő ajánlat esetén engedje csak el legjobbunkat, ez esetben kérjük egyező minőséggel pótolja őt is.

Igen tudjuk ez pénzbe, sok pénzbe kerül. De az újpesti drukkerek nem csak mérgesek tudnak lenni, hanem nagyon hálásak is. Könnyű őket feldühíteni, de még könnyebb őket felvidítani. Ha tegnap látta a Kispest bajnoki ünneplését, akkor ezt szorozza meg tízzel, ezt fogja kapni tőlünk újpesti drukkerektől.

Egy húszszoros bajnokot nem lehet csupán játékos bizniszként, nevelő egyesületként kezelni. Amikor Ön megvette a klubot tudnia kellett, hogy milyen klubot vásárol. Az Újpest Magyarország második legnépszerűbb klubja és talán a legfanatikusabb szurkolókkal rendelkezik. AZ Újpest a mindennapjaink része, nagy részben testesíti meg álmainkat, örömeinket. Része a kultúránknak, sőt, rendkívül jelentős részben része Magyarország kultúrájának is. Ez a fanatizmus lankad, a nézőszám, a lelkesedés csökken, de még visszafordítható ez a folyamat. Az utolsó órában vagyunk. Én Önnek eddig lojális híve voltam, tisztelője, hogy megmentette szeretett csapatomat. Tudom, hogy sok nehézség övezi szerepvállalását, ezt eddig elfogadtam kifogásnak, magyarázatként.

Most azonban sokadmagammal azt mondom, itt az ideje a bizonyításnak, most meg lehet mutatni végre, mennyire gondolja komolyan szerepvállalását, elhivatottságát. Nem érdekelnek már kifogások, a körülmények, a nehézségek.

Ha gondolja, szívesen segítünk kommunikációban, szervezésben, egyéb feladatokban, de a legfontosabb, hogy végre olyan csapat fusson ki nyár derekán a gyepre, akiben benne van a potenciál, a lehetőség, hogy néhány hét, esetleg hónap alatt összeérve, újra újpesti sikereket érjen el.

Ennek reményében kívánunk Önnek a nyárra, sok munkát, sok banki tranzakciót, sok tárgyalást, szerződés-kötéseket és mindehhez jó erőt, egészséget és sok szerencsét!

Újpest 1885 Szerkesztősége

 

Hajrá Lilák! És csak az Újpest!

Nehéz higgadtan értékelni a tegnapi Videoton elleni meccsünket. Két ellentétes taktikájú csapat lépett a pályára. Egy hazai szinten minőségi játékosokkal teletűzdelt Videoton és egy hazai szinten is közepes játékosállományú Újpest, amelyik saját játékát játszva akart dominálni, míg a Videoton beérte, hogy viszonylag gyorsan felérjen az ellenfél kapujához, ahol a minőségi támadói helyzetfelismerésében és gólerősségében bízva góllal fejezik be a támadásokat.

Újpest – Videoton 0- 3.

Ki lehet találni, hogy melyik taktika volt üdvözítőbb.

Úgy gondolom, hogy Vignjevicsnek már meccsekkel ezelőtt taktikát kellett volna változtatni. A csapat képességbeli és talán már motivációs problémák miatt képtelen már hatékonyan játszani a labdabirtokláson, sok futáson, sok passzon alapuló játékrendszert, mert a támadások már gólhelyzetet is elvétve eredményeznek a védelmünkre pedig túlzott terhet tesz. Tudomásul kellene venni, hogy a mai Újpestnek igenis alkalmazkodnia kell az ellenfélhez, a Videoton ellen egy sokkal zártabb játékkal kellett volna kirukkolni, főleg úgy, hogy egy döntetlen is elegendő lett volna. Igaz ez akár a Debrecen vagy az MTK elleni meccsünkre is. Ha ezen a két meccsen szereztünk volna egy-egy pontot, most nem lenne problémánk, így meg lényegében győzelmi kényszerbe kerültünk.

Sikerült tegnap úgy kikapnunk, hogy tulajdonképpen 3 gólt ajándékoztunk az ellenfélnek. Lényegében ki sem derült, hogy milyen játékerőt képvisel a Videoton, mert elég volt nekik csupán valahogy eljuttatni a labdát a 16-osunkra és védőink, valamint kapusunk hathatós közreműködésével szinte mindegyikből gólt rúgattunk a Videotonnal. Természetesen kellett csatáruk remek döntése illetve Juhász Roland remek fejese, de ezek helyezkedéssel, határozottsággal mind-mind könnyedén kivédekezhető lett volna. A legbántóbb volt Mohld Dávid rossz passza a 16-oson belül, egy már lefülelt támadás után, amikor egy felszabadító rúgásnak kellett volna következnie. Helyette gólpasszt adtunk.

Vészhelyzet van kérem!!

És ennek megfelelő játékosokkal kell megvívni a csatáinkat. Hogy lehetséges az, hogy a szinte egész évben hibát-hibára halmozó Mohl Dávid továbbra is 90 perceket játszik? Miért nem megy Balogh a balbekk pozícióba és játszik helyette a szélen Hazard? Az a Hazard akiről tudjuk, hogy gyors, erőszakos technikás játékos. Miért kell őt jegelni? Ki érti ezt? Miért marad ki Kecskés? Miért szakítunk azzal a bevált felállással, hogy Heris játszik elől csatárt? Miért gondolja bárki is, hogy Balázs Benjámin elől megfelelő megoldás? A kapusunk sajnos kevés segítséget ad a védelemnek, amelyik ettől szerintem már teljesen megzavarodott. Itt most már mindenkinek – az edzőnek is – félre kell tenni vélt és valós sérelmeit és azokat kell játszatni, akik képességük alapján is segíteni tudnak a bennmaradásban.

Szóval két meccs az élet, nagyon remélem, hogy a szakmai stáb kitalál valamit a hátralévő két meccsre, amivel meglephetjük ellenfeleinket és amely alkalmas arra, hogy pontot, pontokat szerezve benntartsa csapatunkat az NB1-ben. Tekintettel arra, hogy győzelmeink száma nagyon kevés, szerencsétlen esetben, ha nem nyerünk meccset a hátralévő kettőből, még ki is eshetünk.

Pedig tegnap kivételesen a B teraszra mentem ahonnan sokkal jobb volt meccset nézni mint az A teraszról, és mivel talán 5.-ként értünk ki a lelátóra örömmel állapítottam meg, hogy a stadionunk szép, hangulatos nekem tökéletesen megfelelő otthon. Megérdemelne az arénánk és közönsége egy jó csapatot.

Hajrá LILÁK! Háború!

 

Zönge 1: Debrecenben Újpest mezben végigsétálni a belvároson? Miért ne? Egy kulturált helyen ez a minimum. A stadionba igyekvő helyiek kicsit csodálkoztak, de nem szóltak egy szót sem, szépen sétáltak a dolgukra. Aki mégis az kedvesen beszélgetésbe elegyedett és az esélyeket latolgatta. A közlekedést irányító rendőr nem esett kétségbe, amikor a sok Lokista között meglátott egy lilát és készséggel útba igazított a vendégszektor felé. Az egy kicsit furcsa volt, hogy az utolsó 100 métert egy megalázó, szűk kifutón kellett megtenni, de a végén a pénztárban egy aranyos nyuszifül várt, fizethettem kártyával, és mosolyogva jó szurkolást kívánt…

Pedig úgy vártuk már tavaly júliusban, hogy elkezdődjön.

Tudtuk, hogy nem igazolhatunk, de mégis bíztunk valamiben. Az edzőben, a játékosokban, a csapatban, az összeszokottságban...és ez így megy nálam már vagy 30 éve.

És most megint eljutok oda, hogy várom bár csak érne már véget a bajnokság, húzzák meg alattunk a vonalat, és bízzunk a tulajban, hogy a lyukas posztjainkat megerősíti, de ami a legfontosabb, hogy góllövő csatárt igazol. Mert a meccseink hétről-hétre erősítésért kiáltanak, nem tudunk túllépni saját árnyékunkon, és a gyötrelem vége vereség.

Zönge 2: A meccs egésze alatt a szurkolás kifejezetten hangulatos volt. Az első obszcén megnyilvánulás a hazaiaké volt, erre „muszáj” volt válaszolni, de viszonylag kulturált volt végig a hangnem. Ugyanakkor eléggé furcsa, hogy a szurkolói csoport –nem először – elkésik a meccsről…

Pedig a játék, a labdatartás, a középpályás helyezkedés továbbra is jónak mondható, de a megfelelő egyéni képességek hiányában nem tudjuk gólra váltani helyzeteinket, sőt még helyzetig is nehezen jutunk. A Debrecen is kegyes volt, kihagytak vagy 3 ajtó-ablak fejes helyzetet. Mindháromszor jobb helyezkedéssel előzték meg védőinket, kapusunk a beívelésekre inkább nem jön, azonban Banai így is két alkalommal is megóvta kapunkat a góltól.

Ugyanakkor a mi támadásaink súlypontjai az ellenfél 16-osánál jellemzően a szélre tolódnak, innen kell a szélsőnek döntést hoznia, hogy bead, vagy befelé cselez.

Andrics oldalán jöttek létre az ilyen helyzetek döntően, amiből aztán lett beadás, kapurarúgás, sőt befelé cselezés is, de nagy gólhelyzetig végül is nem jutottunk.

A másik oldalt az abszolút pontatlanság jellemezte. Szűcs hihetetlen mennyiségű rossz beíveléssel próbálkozott, ugyenezen az oldalon Balogh próbált még veszélyeztetni, sajnos szintén kevés sikerrel. Mégis erről az oldalról vezettük a meccs talán legszebb támadását, amelyet  végül Balogh vágott az oldalhálóba kb 8 méterről ballal, kecsegtető szögből. 

Rettenetesen hiányzik a higgadtság, a profi megoldás a 16-os körüli és a 16-oson belüli játékunkból.  Kovács Zoli, Rajczi, Kabát Peti, Diagne, hogy ne menjünk túl messzire biztosan lőtt volna egy-két gólt ezen szituációk végén. De most nincs ilyen játékosunk. Ilyen nem fordulhat elő egy Újpesttel, remélem soha többet, hogy egy bajnokságnak csatár nélkül futunk neki.

A játék legfontosabb láncszeme a gól hiányzik a befejező csatár nélküli játékban, felerősödik minden apró hiba, egyetlen peches öngóllal vereséget tudunk szenvedni.     

Még három meccs, 9 megszerezhető pont. Az nem lehet, hogy ne legyen a 3 meccsből egyszer szerencsénk, és ne nyerjük meg valamelyiket. 3 pont pedig bőven elég a benmradáshoz, a túléléshez.

A mögöttünk lévő csapatok formáját elnézve, három vereséggel is nagy valószinűséggel meg lehet őrizni NB1-es tagságunkat, de ne adjuk a sorsunkat mások kezébe, mert abból általában ritkán jövünk ki jól.

Zönge 3: Bárki, bármit mond, ilyen környezetben, mint a nagyerdei, sokkal jobbak a focimeccsek. Csak 5000 ember volt a lelátókon, de így is olyan miliő jött létre, ami már alkalmas arra, hogy élvezhetővé tegye a meccset. Ha ugyanez a találkozó, egy falusi pályán lett volna megrendezve mondjuk 300 nézelődő, szotyizgató, szitkozódó, obégató ember előtt, valószínűleg elaludtunk volna. A vereség ellenére nem éreztük magunkat rosszul a stadionban. A „fotelből” pedig egyszerűen teljesen más az élmény…

Hajrá Lilák csak azért is!