Értékelés

Pedig minden adva volt…tavaszias, csapadékmentes, április közepének megfelelő idő.

A kezdési időpont tökéletes volt. 18 óra. 

A fű gyönyörű zöld, professzionális módon volt a talaj előkészítve.

A szurkolótáborunk is hangosan buzdított már az első perctől. A bajnokság utolsó helyezettje volt az ellenfél.

És mégis…

A mérkőzés 90 perce alatt egyáltalán nem látszott a jelentős pontkülönbség, kizárólag Bardhi és Diarra voltak, akik meg-meg csillantották tudásukat, Diarra ráadásul egy óriási góllal.

Hamar rá kellett jönnünk, hogy az ellenfél kellemetlen stílusú csapat, 3-4 bőven 190 cm feletti játékosuk és a többiek is keményen, már-már durván futballoztak, ráadásul néhányan meglehetősen gyorsak is voltak. A középpályát megszállta a sárgamezes Gyirmót, ezzel kihúzták a méregfogunkat, elegendő mozgás hiányában számolatlanul íveltük előre a labdát a két gladiátor között szenvedő Herisnek. Diarrátszokás szerint aprították, Bardhi pedig sérülése óta láthatólag még nem tudta felvenni a ritmust.

Sajnálatos módon a szűk kerettel is foggal-körömmel betartjuk a külföldi-magyar-fiatal arányt, ennek áldozata volt most Andrics és Sankovics, illetve gondolo,m ezért nem látjuk a csapatban Hazardot sem. Pedig nagyon vártam fiatal szélsőnk felépülését és a Bardhi, Diarra, Hazard támadó középpálya játékát. Úgy tűnik, erre még várnom kell.

Cseke, Windecker sajnos nem tudják a támadásainkat segíteni kellő hatékonysággal, szélső védőink felfutásai ritkán vagy szinte soha nem végződnek pontos beadásokkal. Mondjuk tegnap a 190 centis védők között nem is lett volna egyszerű. 

A földön kellett volna tartani a labdát, ehelyett szinte állandón levegőben volt, a pontatlan passzok, rossz átvételek, és a céltalan ívelgetések miatt.

A vicc az, hogy még így is rúgtunk két gólt, de most még ez is kevés volt, mert a legfőbb problémánk nem a csatárhiány, még csak nem is a bizonytalan védőink, hanem a kapus poszt. Fiatal kapusunk először rosszul öklözött, majd szerencsétlenül fogta a rövid sarkot, melyek láthatóan teljesen elbizonytalanították. Kifutáskor fejelés helyett mellel levette a labdát az ellenfélnek, nem sorolom. A következő bajnokságnak új kapusokkal kell nekifutnunk (és egyéb posztokon is jelentős erősítésekkel) , azt gondolom ez a trió már nem elég a csapat előrelépéséhez, amiben mindannyian hiszünk.     

A szerda-szombat ritmusnak vége. A szűk keretet a szerda – szombat ritmus alaposan megviselte, megtépázta.  

Mezőkövesd, MTK csapatok várnak ránk a következő fordulókban, 4 ponttal nyugodtan fordulhatnánk a bajnokság hajrájára. Ha belegondolok, hogy még mindig csak 3 pont a nemzetközi kupaindulást érő 4. hely, reménykedhetnék is. De sajnos látom a meccseinket. A külföldi szabály betartása mellett és az aktuális formánk miatt nem reális, hogy befussunk a 4. helyre. Pedig ha már anyagiak, akkor az talán jobban kamatozhatna. Sajnos ugy tűnik, valaki a felújítás során megvuduzta  stadionunkat.

Hajrá Lilák és csak az Újpest!

Alakul. Időjárás már szinte tavaszias. A sör jó és hideg.  A nézőszám 3000 körül, szurkolótáborunk kb. 1000 fős, a vendégtábor lelkes és hangos, persze szidnak minket mint a bokrot. Diarra, Heris újra a kezdőben, Kecskés, Kálnoki a védelem közepén.

Aztán persze kiderült, hogy Bardhi még mindig nélkülözhetetlen, és Diarrától sem elég ha csak a mezt viszi ki a pályára, és olykor a szurkolótábor sem az aminek látszik.

Akkor kissé bővebben. Szurkoló (néző) tábor. „A haza minden előtt” volt olvasható öles betűkkel  a szurkolótáborunk előtt kifüggesztve a kerítésen, szép piros-fehér-zöld színekkel megkomponálva a közelgő ünnep tiszteletére, már jó órával a meccs kezdése előtt. Aztán pillanatokkal a meccs előtt a molino már cafatokban lógott a kerítésen és a szurkoló csoportok kellékekkel együtt megindultak kifelé a stadionból. Itt már látszott, hogy baj van. Aztán visszajöttek kellékek nélkül és lényegében csöndben végigállták a mérkőzést. Csak feltételezem, hogy a molinot leszedették velük és válaszul döntöttek a „nemszurkolás” mellett, bár az is olvasható az FB-én, hogy néhány társukat nem engedték be a stadionba és ezért volt a „tüntetés”. Hogy így történt-e nem tudom, én ezt láttam, de sajnálatos esemény volt, aminek megint a csapat látta kárát. Így aztán a korai kapott gól miatt is szinte végighallgathattuk a meccs folyamán a vendégtábor egyedüli szurkolását.

A meccsről: Nem azt játszottuk amit szoktunk. Nem a sokpasszos játékot próbáltuk játszani, hanem egy-két átadás után próbáltuk megjátszani a szélsőinket illetve támadónkat Lázok Janit. Ez anno Diagne-vel bejött. Lázok Janival, Balogh Balázzsal, Andriccsal nem jött be.

Még pedig azért nem, mert sajnos a jelenlegi  támadóink sokkal kevésbbé gólképesek mint Diagne, nem rendelkeznek azzal a fizikummal mint egykori feketebűrű támadónk. Azonban kétségtelenül a labdajáratással járó hátsó labdavesztés kockázatát és az abból történő ellenkontrákat megelőztük.

Más kérdés, hogy a gólt a 16-osunkon belül eladott labdából kaptuk, így majd Zsótér mesterien kivitelezett lövéséből jött a szokásos védelmi hibából kapott gólunk. Mert ha az ellenfél nem lő nekünk gólt mi rugatunk vele. Ennek egy pozitív olvasata van, mégpedig az, hogy Zsótér a mi játékosunk, remélhetőleg nyártól már értünk fogja lőni a gólokat...

A Kispest nem csinált semmi különöset, a két csatárukra lődösték fel a labdákat, szerencsére védőink jól hatástalanították ezeket a szituációkat, így Lanzafame nem igen tudta bemutatni tudását és Eppel is nagyon szürke maradt. Az mindenesetre látszott, hogy a Kispest fő erénye nem a megyőző támadójáték, hanem a szervezett, kemény védekezés. Játékosai jó felépítésűek, feketebőrű játékosuk King pedig nem igen adott lehetőséget bal oldali támadásainknak, sem Mohl sem Balogh nem tudott érvényesülni.

Diarráról: Kedvenc játékosom Bardhi mellett, de okvetlenül meg kell vele értetni, hogy az indolens magatartásával nem segít a csapaton. Egy két szituáció amit tévesen ellene itélnek meg, és már el is veszi a kedvét a játéktól. A második félidőben alig volt értékelhető megmozdulása, keveset futott, nem mutatta magát, pedig ha éppen játékban van látszik rajta, hogy NB1 szintjén zseni. A cselei, labdavezetése, ritmusváltásai „fehér ember” részére követhetetlenek. Igaz, hogy rengetegszer állították meg szabálytalanul – szinte csak úgy -  de tudomásul kell vennie, hogy őt másképpen nem lehet itthon megállítani, és ez nem szabad, hogy befolyásolja játékát. Az ő formája, agilitása alapvetően meghatározza csaptunk játékát, pláne, hogy sem Bardhi, sem Hazard nem tudodtt pályára lépni. Céljaink eléréshez szükségünk van egy higgadt, aktív Diarrára.

Most szünet jön. A 90. percben jött egyenlítésünk, remélem erőt ad a folytatáshoz, mert azért mégis csak jobb egy döntetlennel pihenőre menni mint egy újabb hazai vereséggel. A bajnokságban a tisztes helytállás lehet már csak a célunk, max 4-6. hely, de a kupában komoly terveink vannak az eredmények és sorsolás szeszélye kapcsán újból megnyerhetőnek tűnik ez a sorozat.

Remélem a szünetben Bardhi és Hazard is hadrafoghatóvá válik és elindulhat tavaszi kupa-hadjáratunk...

Hajrá Lilák!  

Értékelés: A mai meccs tanulsága: Egyetlen megpattanó, szerencsétlen gólocskával csak az a csapat tud kikapni, aki nem rúg egy gólt sem

 

Nem indult jól. Már két hete sem, amikor Diarra jogos de túlzott reklamálásáért két meccses eltiltást kapott. Hármat csak azért nem, mert a két meccses eltiltás is elég volt, ahhoz, hogy ne játsszon a legkreatívabbb és leggyorsabb játékosunk a Fradi ellen.

Aztán jött Bardhi sérülése.

Aztán pedig a meccs előtt értesültünk arról is, hogy Kecskés és Herris sem tudja vállalni, sőt Hazard sem alkalmas még a kezdő csapatba kerülésre.

Szóval ez írd és mondd 5 stabil kezdő játékosunk, akikből Bardhi a házi gólkirályunk, Diarra pedig az ügyletes zsenink. Csak így egyszerűen. Heris keménysége és Kecskés gyorsasága hátulról is gyakorlatilag pótolhatatlan.

Szóval ennek fényében a 0-1-es eredmény nem is olyan rossz.

Sajnos az látszott, hogy az ellenfél játékosainak  zöme nagyon jó fizikumú, gyors, labdabiztos játékos. Ráadásul jól is fejelnek. De! És ezt már többször is írtam, a Fradinak nincs stílusa, játéka, a játékosai egyéni kvalitásával operál Doll, bizonyatva ezzel alkalmatlanságát, de remélem ezt csak mi látjuk és még sokáig ő lesz a Fradi edzője.

Ahogy az várható volt a szokásos védelemmel álltunk fel, középpályán pedig Andriccsal, Csekével, Sankoviccsal, Windeckerrel, Baloggal. Elől kizárásos alapon egyetlen csatárunk (vagy inkább még csak csatár-reménységünk Perovics.)

A meccs nem indult rosszul, jól tartottuk a labdát, sokszor felértünk a Fradi kapujához, Andrics gyönyörű egyéni akció végén, csak kevéssel bombázta Dibusz kapuja mellé a labdát.

Az első félidő dereken  aztán feljött a Ferencváros, ekkor már csak keveset birtokoltuk a labdát, és sajnos egy szabadrúgás utáni megpattanó labda a kapunkban kötött ki. Aztán volt még egy nagy Balajcza védés.

A második félidőben bár nem cseréltünk, a Fradi már kevésbé vehemensen támadott le, uraltuk a meccset. Szinte a teljes második 45 perc a Fradi térfelén zajlott. Sajnos hiába voltunk jelentős mezőnyfölényben a hiányzó Diarra és Bardhi nélkül nem tudtunk semmi váratlant húzni.

Balogh szélen való szerepeltetését én is hibának gondoltam ezen a meccsen, hiszen a támadásban az egyetlen kreatív játékosunk került ki a szélre, ráadásul a jobboldalra bal lábaskánt. Úgy gondolom Balogh egyetlen hasznos helye a pálya közepe, ahol jól lép be üres területekbe, remekül irányít, többször juthat kapuralövési helyzetig. A szélen ő kevésbé hatékony.

Pero elfáradt és a támadást tovább segítendő Lázok-Heris ékpárral támadtunk. Remek meglátás volt, újra aktívabbak lettünk. Persze a kitámadó újpesti védelem mellett a Fradinak is akadt egy ziccere, de Pávkovics jól akadályozta meg azt.

Szóval ragozhatnám még oldalakon át de a lényeg:

Véleményem szerint egy teljes Újpest Herisszel, Diarrával, Bardhival győzött volna.

És szót kell ejtenem az egész bíró csapatról akik működésükkel végig csapatunk ellen tevékenykedtek.

A kapunk közeléből mindig ellenünk rúgtak szabadrúgást, nekünk ilyen nem adatott.

Sokat mondóak voltak a meccs utáni reakciók. Egy győztes derbi után örülni, ünnepelni kellene. Ehelyett Csukics azzal volt elfoglalva, hogy az újpesti szurkolókat hergelje, Doll pedig nyilatkozatában semmi másról nem beszélt, csak arról, hogy egy ilyen rangadóhoz méltatlan volt a pálya talaja. Nem tükröződött sem arcán, sem szavaiban egyetlen mikroöröm sem. Mindkettőnek úszni kellett volna a boldogságban...Két esetet tudok elképzelni...vagy tudták az eredményt előre, vagy nem érdemelték meg a győzelmet. Vagy mindkettő...

Remélem lesz még alkalmunk bizonyítani, talán éppen a kupában, hogy mi vagyunk a jobbak...

Köszönöm szurkolótársaimnak a remek hangulatot, végül is megtöltöttük a Szuszát, még ha nem is volt ingyenkolbász, ingyenjegy, vagy ingyenbusz.

Hajrá Lilák!!

Diarra és Bardhi nélkül álltunk fel a Haladás elleni idegenbeli mérkőzésre és én pesszimista voltam, azt gondoltam csak döntetlenre lehetünk maximum képesek nélkülük.

De győztünk, félelmeim alaptalanok voltak.

A Haladás ellen a mai Újpest még legjobbjai Hazard, Diarra és Bardhi nélkül is erősebb, összeszedettebb, komplettebb, jobb csapat.

Mert középpályásaink Cseke, Windecker, Sankovics, Balogh amikor kellett többet futottak, harcosabbak voltak, több labdát szereztek mint az ellenfél játékosai és a megszerzett labdákat is jobban játszották meg.

Igen a kulcs ezen négy játékos játékán múlott, mesterünk jó érzékkel erősítette meg a középpályát, ha már Diarra – a legkreatívabb játékosunk - nélkül kellett pályára lépnünk.

Ráadásul nem kezdhetett Herris és Hazard és Kecskés sem, akik a mai Újpestnek véleményem szerint szintén kezdő tagjai lennének, úgy, hogy a mai Újpest egy tartalékos, de mégis stabil, erős csapat volt. Itt ma nem várhattunk sziporkázást, nem is kaptunk belőle, de helyette harcosságot és többször kombinatív játékot.

Perovics igazi csatárhoz méltó gólt rúgott, a védelmünk szilárdan verte vissza a Hali szórványos támadásait.

Külön szólni kell Szűcs Kristófról aki ragyogó gólt rúgott! Így tovább Kristóf!

Amikor kellett, visszaálltunk, nem kockázatattunk az ellenfél térfelén történő letámadással, hanem szilárdan védtük a kapunkat és egy gólos vezetésünket, amely a kinyíló Hali védők között, még további egy gól elérését is eredményezte.

Most szerdán lesz egy kötelező Zete elleni kupavisszavágó, szinte bizonyosan továbbjutással és vélhetően Diarra játékával, majd jön a Derbi a Szuszában!

Bízom Hazard, és Heris felépélüsében, továbbá Bardhi játékában,  mert a Fradi ellen kevés lesz csak a harc és küzdelem. Oda kell finesz, gyorsaság keménység. És természetesen a lelkes szurkolótábor!

 

Hajrá Lilák!!!

 

Őszinte leszek, tartottam a mérkőzéstől, nem fekszik nekünk a Videoton játéka.

Pedig nem indult úgy a találkozó, hogy itt ma méretes zakóval jövünk haza.

Vezetést szereztünk viszonylag korán, pedig a gól előtt és után is csapkodó volt a játék, a vezetésünk ellenére nem tudtuk kontrollálni a szokásos módon a meccset, a labdajáratások nem működtek a mély, puha mezőhöz hasonlító gyepen.

Rengeteg volt – mindkét oldalon – az eladott labda, a túl rövid vagy hosszú passzok, a labdakezelési hibák, mintha mindkét csapatnak problémát okozott volna a játéktér minősége. Másik oldalról meg a csapatok sem hagyták egymást kibontakozni.

Nálunk feltünő volt Diarra indiszponált játéka, nem vállalt semmit, a játékos passzai nem jöttek be. Csapatunk nem tudja elviselni ha a csapat két kreatív mozgékony játékosából csak az egyiknek nem megy a játék. Be kell látnunk, hogy csapatunk abszolút Diarra-Bardhi függő. Én ehhez még Hazardot tenném hozzá, akinek megvan a gyorsasága és kreativitása a játékhoz, de sajno ő még ma nem játszott.

Ami veszélyesnek tűnt, az a Videoton „ex jugoszláv” támadói, támadó középpályásai, akik szemlátomást jobb labdarúgok, mint a velük farkaszszemet néző mai védelmünk.

A Videotonnak elég volt a labdát felrúgni a szokásosan, a kapunktól távol védekező védelmi sorunkra és már ez önmagában veszélyt jelentett, mert a két ex jugó ék gyors és kemény játékosok, láthatóan keresték az egy-egy elleni szituációkat amit sajnos nagy százalékban nyertek meg.

És itt el is érkeztünk a meccset eldöntő tényezőhöz. Nem játszott a Videoton kombinatívabban, még azt sem mondom, hogy labdabiztosabban, de a támadó soruk legyőzte a védelmünket. És ezen ne lepődjünk meg. Ma a Vidoton ott tart, hogy egy Dinamo Zágrábtól tud csatárt igazolni... Egy Lazovicsot meg tud fizetni. Illetve dehogy tud. Hiszen a csapatnak nem lett több nézője, tavaly a nemzetközi porondon nem keresett egy fillért sem szinte. Csupán annyi történik, hogy a magyar játékosokat sorra cserélik le külföldi játékosokra, és mivel pénz hazai szinten – köszönhetően gáláns magyar kormányközeli szponzoroknak - garmadában áll rendelkezésre, egyre értékesebb és jobb játékosokat tudnak megfizetni. Még van egy-két magyar játékos Varga, Pátkai, és a kiöregedő Juhász, akik még cserére szorulnak, de ne legyenek kétségeink, eljő hamar az a nap, amikor egyetlen magyar játékost sem fogunk találni a Videoton kezdőjében, ha ez az erősítési irány marad...

Ja ,hogy közben Barczi, Géresi, kis Kovács, Fiola és a többi tehetséges magyar játékos magas fizetésért a lelátón ülnek, illetve epizód szerepeket kapnak maximum, az ne zavarjon senkit, pillanatnyilag minden pénzt megér, hogy a Videoton begyűjtse 2. bajnoki címét, még akkor is, ha ez még Fehérváron is csak kb 1500 nézőt érdekel.

Lehetne még itt szakmázni, hogy, szinte az összes kapott gólunkat gyermeteg védelmi hiba előzte meg, illetve, hogy Diarra lerántása előzte meg a Vidoton harmadik, szabálytalan gólját és a jogosan reklamáló Diarrát meg kiállították. A ma pályára lépő kissé tartalékos Újpest játékereje – a játékosok többségének kvalitásbeli különbsége miatt – egyelőre nem összemérhető a Videotonéval. Esetleg valami antifocival lehetett volna szorosabb eredményt elérni, de ezen a meccsen mi ma vereséget érdemeltünk, ha talán nem is ekkorát.

A Videoton mezbe bújtatott légiós különítmény meg fogja nyerni a magyar bajnokságot közel 3-5 Milliárdos irreális költségvetéssel, és a sikereknek köszönhetően talán 2500 főre duzzadó átlagnézőszámával.

Remélem azért a drukkereik írnak majd egy köszönő levelet a megfelelő helyekre, akik nélkül nem arathattak volna ma ilyen fölényes győzelmet....

Nekünk pillanatnyilag marad a felismerés, hogy a két igazolási időszakból való kizárásunk miatt néhány csapat játékosminőségben meglépett tőlünk.

A Videoton mellett a Ferencváros állománya tűnik lényegesen erősebbnek, de a többi ellenfél ellen nem féltem a csapatunkat, mindenki ellen felléphetünk győzelmi esélyekkel. Ezt a szezont túl kell élnünk, a Magyar Kupában némi szerencsével döntőt játszhatunk, aztán pedig neki kell állni a csapat megerősítésének. A játékrendszer szerintem rendben van, de hiába, ha képességbeli problémák miatt ez eredményben nem tud megmutatkozni.

Bízva már jövő héttől a jobb folytatásban:

Hajrá Lilák!!!