Értékelés

Erőtlen a toll, nehéz a betű. A tegnapi meccs tudósítására nincs is igazán ihlet. Talán ide elég annyi, hogy döbbenet.

Előttünk van 2 hét. Fel kell emelni a fejünket, össze kell szorítani a fogainkat és dolgozni, feldolgozni kell. Most fog kiderülni, ki milyen (az a sokat emleget) karakter (nem az itt leírt).

Nem azért kell így tenni, mert jön a legnagyobb rivális. Meggyőződésem, hogy minden mérkőzés egy VB döntő, s ha ez így van, akkor mindegy, hogy ki az ellenfél. Mégis, kicsit kegyelmi a pillanat, mert épp a mindenki által legjobban várt ellenfél érkezik a Szusza Ferenc stadionba. Ha valamikor, hát most itt a lehetőség. 

Emlékszem, Temesvári volt az edző, s még voltak kettős rangadók. Tele voltunk sérültekkel és eltiltottakkal, a kezdőből Szendrei, Tóth és Kisznyér, meg talán Schróth marad és jött a FTC elleni meccs. Egy bizonyos Karácsony nevű gyerek (vajon mi lehet vele?) játszott középhátvédet,  a beállós pedig a válogatott balhátvédje Tóth Jokka lett. Ő is, Szendrei is folyamatosan repkedett a levegőben, bravúros és hősies védések, szerelések, mentések váltogatták egymást. A vége 3-0 lett. Nem oda.

 

Ebbe kapaszkodom ma. 

Címkék: ,

6. forduló, 4. döntetlen. Őszintén szólva, ennél egy picit több pontra számítottunk titkon, bár nekünk hagyományosan nehezebben megy azok ellen a csapatok ellen, akik masszívan beállnak védekezni és csak őrzik a kapujukat a góltól.

Tudtuk, hogy Mészöly Géza csapata jól össze van rakva, szereztek szép győzelmeket is, ám a mi céljaink eléréséhez meg kellene verni őket. Kicsit meglepő volt, hogy sem Suljic, sem Bardhi nem volt a kezdőben, el is terjedt több teória arról, hogy a bosnyák a jövő héten csomagol.

A meccs az első 20 percben elég mozgalmas volt, s bár a kapuk nem nagyon forogtak veszélyben, jó volt az iram, akadtak ígéretes támadásaink, gyorsan mozgott a labda. Jól működött a letámadásunk, néhányszor igen jó pozícióban sikerült labdát szerezni, de komoly helyzetet nem tudtunk teremteni.

A vendégek egyszer tudtak felépíteni egy akciót, de túl nagy sóhaj ennek végén nem kellett, hogy elhagyja szervezetünket. A félidő második felében kicsit visszaesett a színvonal. A Haladás nem akart, mi pedig nem tudtunk hatékonyabbnak lenni. A labda a mi lábunkon vándorolt többet, sajnos ez nem ért semmit sem.

Szünet után annyiban változott a helyzet, hogy egyrészt a szombathelyiek elkezdték húzni az időt, másrészt időnként megpróbáltak előre is játszani. Vagyis egyszerre voltak elégedettek az addig tarsolyban lévő egy ponttal és ha lehetett, akkor szerettek volna még kettőt. Ettől kicsit több területünk adódott néha, és a félidő felénél eltaláltuk a felső lécet. Ez volt a legnagyobb lehetőségünk, sajnos már nem tudtunk annyira határozottan letámadni. A Haladás kezdte szépen építgetni a támadásait, a mi játékunk viszont nagyon pontatlanná vált, helyenként bosszantó hibák állították meg az ígéretes támadásokat. Sankovic rengeteget dolgozott, a középpályán hihetetlen mennyiségű labdát szedett össze, ám a megjátszásukkal többször is gond adódott.

Aztán meghült ereinkben a vér, mert a Hali is telibe durrantotta a felső lécet, és ez figyelmeztető jel volt. Jött az új középcsatár szerzemény, bíztató taps fogadta, igyekezett is, de megint kidomborodott, ha használható labdák nem érkeznek, Suarez is játszhatna középen, akkor sem kerülnénk könnyebben helyzetbe. A vége felé Szabi két hatalmas védése kellett, hogy ne kerüljünk hátrányba, így maradt a 0-0, zsinórban a 3. döntetlent, a bajnokságban már a 4. x-et játszottuk.

Néhány szóval meg kell említeni Andó-Szabó játékvezető ténykedését is. Sajnos nem csak rá jellemző az a túl aprólékos, nem a játék szempontjait szem előtt tartó szemlélet, hanem a sporik szinte mindegyikére. Előfordult, hogy egy Haladás akció végén a lesről visszalépő játékos szeretett volna belépni a játékba, ám védőink megelőzték és támadást indítottunk. A labda már messze máshol járt mire az asszisztens jelzése eljutott Andó-Szabó retinájáig, és ő akkurátusan vissza is fújta a szépen fejlődő akciót a félpályán túlra…A hosszabbítások megítélése is érdekesre sikerült. Az első félidőben 3 ápolás történt, mindegyik legalább 1 percig, ám a hosszabbítás mindössze egy minutum volt. Ugyanez megismétlődött a 2. félidőben is, akkor is igen aránytalan volt a játékmegszakítások és az extra idő aránya. Nézve a külföldi, irigyelt bajnokságokat, attól, hogy valaki nem reggelizett és egy kisebb ütközés során a földre került, nem jár automatikusan a „Vészhelyzet” teljes stábjának berendelése, akik aztán kettőt locsolnak a biztosított nyakára, s ettől minden rendbe jön. Nálunk ellenben olyan riadalom támad minden játékvezető lelkében, amint meglát egy gyepre huppanó sportolót, hogy legszívesebben ő maga adná be az érzéstelenítőt a páciensbe.

Szóval a játék iránti alázat a meccseken dirigálóktól is elvárható lenne.

A tábor ismét példásan viselkedett, jó lenne bízni abban, hogy ez marad az alap.

 

Hajrá Lilák, jövő héten Miskolcon kell kiszurkolni a győzelmet!

Címkék: ,

Olyan nagyszerű volt látni az egyre sűrűbben érkező embereket a meccs előtt, hogy teljesen belelkesedett ettől az ember. A mérkőzés kezdetére jól láthatóan sokkal többen jöttünk össze, mint az eddigi meccseinkre, úgy tűnik, működik a „szevasz” terasz, az új programok és a csapat dobogós hatása.

Ráadásul a Kispest érkezett hozzánk, akinek feltétlenül nagyobb a tábora és a hívó ereje, mint mondjuk a Puskás Akadémiának.

Az első percek remek hangulatban teltek, egyik oldal sem kímélte a torkát, igazi focihangulat uralkodott az arénában. Maga a játék színvonala nem verdeste az eget, ám a miliő kárpótolta a szurkolókat. Időnként Suljic indult meg a jobb oldalon, egy-két beadás érkezett is a szélekről, ám Kemenes ezeket könnyedén hárította, vagy nem érkezett középen senki. A labdát mi birtokoltuk többet, de a passzív résztvevő Kispestnek nem okozott gondot igazi Újpest helyzet nélkül lehozni a félidőt, még ők mindössze abban bíztak, hogy a megszerzett labdákat megpróbálták a 70-80 yardnyit előrerúgni és futtatni Youla-t érte, amolyan NFL taktikával. Litauszki és Kálnoki-Kis egy hibától eltekintve remekül hatástalanította ezeket a kísérleteket, így tulajdonképpen nagy helyzet nélkül zajlott le az 1. félidő.

Szünet után próbálta csapatunk fokozni a tempót, jól érezhetően az ellenfél térfelén járt többet a labda, ám a vendégek jól védekeztek. Időnként ugyan kíméletlenül, de céljukat elérték minden alkalommal. Suljic több embert is be tudott sárgázni, ám ezek közül kettőnél is komolyan felmerülhetett volna a piros lap lehetősége, mert olyan helyzetben rántották le vagy rúgták fel egyértelműen szándékosan csatárunkat, amikor igen kecsegtető helyzet alakulhatott volna ki támadóink előtt. A Kispest a félidő közepén megszerezte a vezetést egy rögzített szituáció után, ezután mi azonnal cseréltünk kettőt. A vendégek már csak arra törekedtek, hogy megőrizzék valahogy az előnyüket, mi pedig igyekeztünk fokozni a nyomást a kapujuk előtt.

Tóth Patrik állt legközelebb a gólszerzéshez, de a látványos támadás végén leadott lövését Kemenes nagy bravúrral szögletre tudta tornázni. Még nagyobb lehetőség adódott a fiatal Cseke előtt, de az ihletett állapotban védő kapus ezúttal lábbal tudott hárítani. Ismét fenyegette csapatunkat a veretlenségi sorozat elvesztése, de az a sokat emlegetett megfelelő karakter és hit ezúttal is előjött játékosainkból és a meccs végén ki tudtuk egyenlíteni a hátrányt. A Hinvéd örülhetett a pontszerzésnek és annak, hogy teljes létszámban fejezhették be a mérkőzést.

Nem játszottunk jól ezen a találkozón, de ha valamelyik csapat megérdemelte volna a győzelmet, akkor azok feltétlenül mi voltunk. Sokkal többet mutattunk a labdarúgás nevű játékból, mint ellenfelünk, öröm, hogy filozófiát tekintve a miénk a legpozitívabb csapat.

Az biztos, hogy a lelátón is örömteli változások történtek. Második hazai döntetlen után is felállva tapsolták meg a csapatot az ezúttal szellemességgel és ismét nagyszerű, sportszerű szurkolásukkal kitűnő ULTRÁK.

 

Bár csak egy pont volt a jutalom, a hangulat és a remek küzdés után a jövő heti újabb rangadóra ismét sokan lehetünk. Ma tényleg a Szusza Ferenc stadion volt a leghangulatosabb és leghangosabb stadion. 

Címkék: ,

Puskás Akadémia? Csak a szokásos hazai döntetlen.

Megint gatyarohasztó hőség a kezdés előtt, ennek jó oldala, hogy a gyönyörű újpesti lányok frenetikus látványt nyújtva érkeznek a stadionba lilában, szép, látható domborulatokkal.

A sorminta szerint a Puskás ellen itthon keserves döntetlen a szokás. A vendégek meg is szállták kapujuk előterét, még szórványos ellenakcióra sem nagyon futotta erejükből. Le lehetne írni megint, hogy játékunk tartalmazta az összes olyan elemet, mely nézőcsábító, ám a gólszag ritkán csapta meg az orrunkat. Perovicnak volt ismét egy ígéretes helyzete, de fejese - az elmúlt hetivel ellentétben - ezúttal a kapus kezei közt halt el. Próbálkoztunk bejutni a 16-oson belülre passzolásokkal, cselezéssel, ám valahol mindig előbújt egy felcsúti, aki utunkat állta. Egy Balogh szögletet fejelt Mohl Dávid veszélyesen a jobb sarok felé, de a kapus odaért. Az ivószünet után nem sokkal Perovic tüzelt jó 25 méterről, a lövés pontosan csapódott a jobb alsó sarokba. Szép találat volt, ebből lélektanilag lehetett volna profitálni, de a Puskás Akadémia nem változtatott harcmodort, továbbra is a kontrákban bízott, s mint kiderült igazuk is lett. Az jól látszott, hogy szélsőik igen gyorsak, s meggyűlt velük védőink dolga. Az utolsó perc kezdődött, amikor egy baloldali elfutás után Dinjar adott be és Sallai maradt árván a kapunk előtt. Még meg is nézhette, hogy hova bólintsa a labdát, ő a jobb sarkot választotta. A hidegzuhany azonban nem ért véget, ugyanis a hosszabbítás utolsó másodperceiben egy szövevényes jobb oldali akció után úgy került hálónkba a labda, hogy az utoljára Heris testét érintette. Szabi ki volt szolgáltatva. A szünetben arról folyt a diskurzus, hogy az eredmény egyáltalán nem tükrözi a játék képét, de megint olyan csapat ellen vagyunk bajban, amely stabil, kompromisszumok nélküli védekezésre adta a fejét.

Heris nem jött ki a folytatásra, valószínűleg megsérülhetett, átadta a belső védő posztját az éppen csak felépült Litauszkinak.

A második félidő nem szólt másról, mint hogy beszorítottuk a Puskás Akadémiát a saját kapuja elé. A felcsútiak szinte a buszt is betolták a kapuba, hogy nehogy betaláljunk. Hazard káprázatos lövését már szinte mindenki bent látta, de Pogacsics megmentette egy pókcsalád életét egy káprázatos védéssel. Suljic vált nagyon aktívvá a jobb oldalon, többször is zavarba tudta hozni a vendégek védelmét, ám az utolsó mozdulatokba mindig hiba csúszott. 20 perc maradt, amikor Sallói került a földre a 16-oson belül rendkívül gyanús körülmények között, de Pintér játékvezető kifelé ítélt szabadrúgást, ráadásul Suljic sárgát kapott reklamálásért.

Itt meg kell jegyezni, hogy az elkövetett szabálytalanságok mennyisége és minőségét látva kissé furcsa a kiosztott sárgalapok aránya.

A csapat ment előre, és amikor a 90. percet mutatta az eredményjelző, Bardhi lövése utat talált a hálóba. Az egész félidőben időt húzó felcsútiak miatt 6 perc maradt a ráadás és ez reális esélyt adott arra, hogy megszerezzük a győztes gólt is. Volt is erre lehetőségünk, de végül nem sikerült újra a kapuba tuszkolni a játékszert, így maradt a veretlenség és a Puskás elleni megszokott hazai döntetlen.

 

A mérkőzésnek voltak más vetületei is, ezekről holnap esik majd szó.

Címkék: ,

A Békéscsaba elleni meccsen nem csak a 3 pont sorsa volt a tét számunkra. A tavalyi bajnokságban sorra szórtuk a pontokat olyan mérkőzéseken, melyeket meg kellett volna nyernünk. Most itt volt az idő átlépni egy olyan pontot, mely megmutathatta, érettek vagyunk-e arra, hogy komolyan kelljen velünk számolni az ellenfeleknek és magunknak is.

Nem a Csaba elleni győzelem fogja komoly céljainkat reálissá tenni, de rátehet bennünket arra az útra, melyen érett csapattá válhatunk.

Bizonyára a Vasas elleni játék, a jó idő, a kártya eltörlése is közrejátszott, hogy rég nem látott sorokban érkeztek az emberek a stadionhoz és a kezdés után 10 perccel szépszámú néző és szurkolósereg jött össze.

Maga a mérkőzés időnként nyomasztó fölényünket hozta, és szinte csak idő kérdése volt, hogy mikor születik meg vezető gólunk. Egy igen szövevényes akció után be is találtunk Kálnoki Kis által. Nagyszerű, hogy éppen visszatért védőnk tudott gólt szerezni, mert hitet, önbizalmat szerezhet ő is a további csatákra.

A Békéscsaba a középpályáig még csak-csak eljutott, de védelmünket ritkán tették próbára, ha mégis, akkor Mohl és Heris vezérletével stabilan álltunk a lábunkon. Még a szünet előtt Perovic bólintott be egy jobb oldali beadást, de lehetett volna több is.

Szünetben jópofa játékok szórakoztatták a nagyérdeműt, viszont a büfésor elfogadhatatlanul hosszú volt, többen vissza is fordultak meglátva azt.

A második félidő annyiban változott, hogy a vendégek megpróbáltak nyíltabb, gólra törőbb játékot játszani, de Szabinak nem akadt dolga igazán. Suljic okozgatott néha riadalmat és Hazard is megkeverte időnként a csabai védelmet, de a gólhoz legközelebb egy Balogh szabadrúgás és a csereként beállt Bardhi szólója után kerültünk. Előbbit a kapufa, utóbbit a védelem hárította éppen csak. A győzelem nem sziporkázva, de magabiztos játékkal jött össze. Pályára lépett két ifjú is az utolsó percekben, Tóth Patrik és Cseke s meg kell említeni, Tóthnak volt néhány ígéretes megmozdulása.

Mint a helyszíni tájékoztatásból kiderült, több mint 3500-an látták a meccset, és az ország különböző pontjairól, igen messziről is jöttek szurkolók. Ha büntetési tételeink addig nem érik el a zárt kapus meccseket, akkor az FTC ellen sokan, nagyon sokan lehetünk.

 

A Csaba elleni meccs tapasztalata, hogy –ha megtartjuk tavalyi jó szokásunkat és a rangadókon versenyképesek maradunk, - akkor a fejlődés abban rejlik, hogy a védekezőbb felfogású csapatok ellen meg kell szereznünk a lehető legtöbb pontot. A jövő héten egy olyan párharcot láthatunk a Szusza Ferenc stadionban, mely fordított pályaválasztásnál az év hazai meccse volt. Ellenfelünk új edzője azonban már tört borsot az orrunk alá a Megyeri úton, igaz másik csapattal.  Jó meccsre van kilátás, érdemes lesz megnézni és végig szurkolni, főként az új lelátói jelszó jegyében, vagyis „mindenki hozzon magával még egy embert, hogy a Szusza Ferenc stadion legyen a leghangulatosabb és leghangosabb stadion Magyarországon!”

Címkék: ,