Értékelés

Kifejezetten rossz előjelekkel mentünk a Vasashoz.

Tegnap kidőlt Litauszki, a védelem teljesen fel lett forgatva. Mohl ment hátra középre, Nagy G jobbra, szóval olyan összetételben kezdtünk, mint még soha. Aztán tovább sűrűsödtek a gondok, a 8. percben Filkor egy ártalmatlan helyzetben a földre zuhant és nem is tudta folytatni.

A Vasas kezdte jobban a meccset, Lázok okozott néhány meleg pillanatot számunkra, Forró Gyuszi néha bajban volt, de hamar kiegyenlítettük a mezőnyfölényt, volt helyzet mindkét oldalon.

Sallói megszerezte élete első NB 1.-es gólját, de a kamerák olyan szögben voltak, hogy nem lehetett megállapítani egyik képről sem, hogy mit látott Vad II. Aztán kisvártatva Mohl fejelt be egy nagyszerű Balogh beadást, majd Szabi védett hatalmasat. Remek volt a meccs, s mondhatjuk ezt annak ellenére is, hogy a Vasas egyik legjobbja, Remili kiegyenlített. Ez a tőlünk kiutált srác, szinte minden héten az angyalföldiek legjobbja. Forró is kidőlt, újra át kellett szervezni a csapat védelmét, Bubu hátrament. Annyira összeszokatlan volt a hátsó alakzat, hogy támadásra voltunk kárhoztatva. Jókor jött a szünet, volt alkalom kicsit összerázni a csapatot.

Szünet után Suljic varázsolt néhány csel után egy csodaszép gólpasszt Sallóinak, aki ezúttal már valóban bevarrta első gólját. Gyönyörű akció, profi befejezés volt.

Néhány perc múlva ismét Suljic kevergetett és adott labdát Sankovicnak, akinek lövése egy védőn megpattanva jutott a hálóba. Kifejezetten irányítottuk a játékot, és többször is alkalmunk nyílt bebiztosítani a győzelmet, de nem sikerült újfent betalálni, így azért kellett izgulnunk. Aztán úgy tűnt, eldől a meccs, mert a szintén hasznosan, ügyesen játszó Hazard lépett ki középen néhány szép csel után, de egy szerb torony felöklelte, így a kiállítás sorsára jutott (a védő).

A meccs attól maradt jó, hogy a hazaiak tovább próbálkoztak, s bizony közel kerültek az egyenlítéshez. Vad II ítéletének jogosságát megint nem tudta megerősíteni egyetlen kamera sem, de Lázok pokoli rosszul lőtte a büntetőt. Hozzá kell tenni, már nem az első eset, hogy Szabi olyan lélektani csatát nyer meg, ahol többszörösen hátrányos helyzetből indul. Tizenegyes ölő híre miatt azonban az ellenfelek igyekeznek magasan és pontosan a léc mellé helyezni a lövést és ez a meccsek vége felé már nem egyszerű koncentrációs feladat. Így végleg hátradőlhettünk, s bár a Vasas továbbra is próbálkozott, végül már nem változott az eredmény.

Maximális dicséret illeti mindkét csapatot. A Vasast azért, mert újonc létére sem áll be védekező antifutballt játszani, hanem határozott elképzeléssel próbálnak támadni. Van spiritusz a csapatukban, ha a szerencse megfogja a kezüket, sok csapat orra alá fogják még tördelni a borsot.

A mieinket a 3 pont megszerzésén túl azért is kell dicsérni, mert a felforgatott csapat rendkívül profin hozta ezt a meccset. Szabi bravúrokat mutatott be, Mohlt nem csak gólja, hanem precíz védőjátéka miatt is ki kell emelni. Balogh 2 poszton is megfordult, elöl gólpassz, hátul zéró hiba a mérlege. Hazard csinált néhány olyan dolgot, ami igen reménykeltő, Suljic pedig a második félidőben látványosan és ezúttal nagyon hasznosan is játszott. A kis Sallóit 2 gólja, és egy gyönyörű fejese miatt is muszáj kiemelni, de ezúttal tényleg mindenki kitett magáért. Két meccsen vagyunk túl és megállapítható ismét, a foci akkor szórakoztató, ha a résztvevők szeretik ezt a játékot.

Akkor viszont nagyon.

 

Érdemes lesz az ősszel meccsre járni!

Címkék: ,

Az új bajnokságban az egyik legfontosabb cél, a tavaly szinte megszokott felesleges ponthullajtás megakadályozása. Nem volt túl nagy öröm számunkra, hogy a színtelen-szagtalan Paks került utunkba az 1. fordulóban. Az örömteli, hogy a tábor visszatért a lelátóra, reméljük innen már csak előrefele vezethet az út a lelátón (is).

 

A mumusként jellemzett ellenfél nem hazudtolta meg önmagát, kisebb javításokkal a tavalyi meccs utáni tudósítások simán elmentek volna ma is.

A Paks a kezdés után elkezdte a maga sablonos, semmi kockázatra (sem) épülő antijátékát, megszállta saját térfelét és nekiállt húzni az időt. Megpróbálta megtartani a labdát, kezdeni semmit sem akart kezdeni vele. Ezzel szemben mi, megpróbáltuk a labdatartáson és járatáson alapuló játékunkat erőltetni, de sajnos nem voltunk elég precízek.

Hazard jól kezdett a bal oldalon, volt néhány ígéretes megmozdulása, s Mohl is agilis volt. Összejött egy ziccer, kár, hogy az egyébként hasznos Nagy G. került a kapu elé.

Suljicnak volt egy több mint ígéretes megmozdulása, Gévay öklelte fel a 16-os vonala előtt narancssárga lapot érően, de megúszta egy sima sárgával. Fél óra után Herist rántották le kifejezetten gyanús körülmények között, de Szabó sípja néma maradt.

A 2. félidő élénkebben kezdődött, mint ahogy az 1. abbamaradt, de a játék képe nem változott.

Nagy G. lőtt egy felsősarkos kapufát, és Suljic ihatott egy kávét a szünetben, mert volt néhány jó szólója, ám az utolsó döntések hibásak voltak, így kimaradt 2 nagy helyzet is. Tudható volt, hogy a Paks az utolsó negyed óráig őrizni akarja a döntetlent, és majd a végén próbál meg nyerni. Addig csak tévedésből fordulhat elő egy-egy támadásuk. Hát egy ilyen tévedésből majdnem bajba kerültünk, de Balajcza nagyon a helyén volt.

Közelebb és távolabb is voltunk a győzelemtől, mint a Paks, elvégre a tiszta ziccer előttük adódott.

Ami kifejezetten feltűnő volt, az a távoli lövések rossz kivitelezése. A fiatal Sallói olyan labdát készített le Baloghnak, melyből a kaput minimum illett volna eltalálni, de középpályásunk messze a kapu fölé tüzelt. A szögletek szintén veszélytelenek voltak, pedig elvégeztünk legalább tízet.

Ami a pozitívumokat illeti, túl vagyunk azon a meccsen, melyből rendszerint 0 ponttal jövünk ki, és ezúttal kaptunk egy egységet. Az tisztán látható, hogy motivációs probléma nincs, viszont a játékunkon van csiszolnivaló. Az nagyon örömteli, hogy a szurkolók visszatértek, remélhetőleg mások is követik őket, és ha megnyílik a B terasz, megváltozik ez a lehangoló üres stadionkép is.

Az biztos, hogy ez egy teljesen más élmény volt, ez már meccs volt, ebben már volt spiritusz.

Mondjuk nem a Paks lebilincselő játéka miatt.

Jaaa...Tischlert idehozhatnánk, jót tenne a 16-os környéki játékunknak.

 

Szerencsére a bajnokság legunalmasabb meccsét hamar letudtuk.

Címkék: ,

Tombolgat a nyár, a csapat pihen, túl vagyunk egy, a tavalyinál sokkal nyugodtabb bajnoki esztendőn. Az idén nem kellett rettegnünk sem a kieséstől, sem a megszűnéstől, igaz, nem nyertük meg a kupát sem.

Ennek ellenére volt esemény bőven. A bajnoki szereplésünk elég hullámzóra sikeredett, volt, hogy a dobogón tanyáztunk, de olyan időszak is előfordult, amikor már az alsóház leheletét éreztük a tarkónkon. Játékunk az egész szezon során (néhány meccstől eltekintve) jól felismerhető, hagyományainkhoz méltó módon támadó jellegű volt, de attól időnként eltérően előfordult, hogy nem volt hatékony. Ezért is szedtünk össze jó néhány olyan vereséget vagy értünk el döntetlent, amikor a mérkőzés képe alapján simán győzhettünk volna.

A legszembetűnőbb ezek közül a találkozók közül a Diósgyőr elleni miskolci meccs volt, ahol az utolsó pillanatban egy Griffits fejessel kikaptunk, de addigra a helyzetek alapján már 3 góllal kellett volna vezetnünk. Az MTK elleni oda-vissza győzelem feltétlenül nagy fegyvertény, s a Loki elleni szereplésünk is rendben van. Itthon győzelem, idegenben döntetlen, összességében 4 pont, kapott gól nélkül. Az FTC-t itthon a szoros eredmény (2-1) ellenére simán vertük, de az idegenbeli meccsben sokkal több volt, így ellenük 3 pont lett a jutalom. A Videotonnal 4-szer találkoztunk a szezonban és minden alkalommal olyan meccset játszottunk, hogy a döntetlen legalább simán benne volt a pakliban, ehhez képest a „vizifocis” meccsen, majd az egymást követő tavaszi találkozókon egyaránt nulla pont volt a mérleg, ezzel sima kiesés a kupából.

A Paks már menetrendszerinti „mumus” itthon ismét úgy kaptunk ki (1-2), hogy a kimaradt helyzetek egymás után borzolták idegeinket. A Győrt végre megvertük hosszú idő után a Szuszában (1-0) és ott is pontot szereztünk (0-0).

Így a felsőházban a mérlegünk 50 %-os, 14 meccsen 5 győzelem és 5 vereség mellett 4 döntetlen született, gólkülönbségünk enyhén negatív, 9-11.

Az alsóházban A KTE ellen 50 %- a mérlegünk, hiszen Kecskeméten 2 öngóllal saját magunkat vertük agyon, míg itthon a záró meccsen 3-0-ra legyőztük a másik lila-fehér csapatot.

A Nyíregyháza ellen két nagyon jó színvonalú és izgalmas meccset tudtunk játszani, s mindkétszer akadt bőven izgulnivalónk, de a szabolcsiak ellen sikerült megszerezni a maximális 6 pontot (3-2 itthon, 3-1 idegenben). A Pécs ellen nem örülhettünk győzelemnek az elmúlt bajnokságban, hisz Pécsett 1-1-re, itthon nem az eredményről emlékezetes meccsen 0-2-re végeztünk.

A Haladás és a Dunaújváros jó ellenfél volt számunkra, mindkettőt elpáholtuk mindkétszer, a Hali ellen 1-0 és 1-0, az újonc és végül kiesett Dunaújváros ellen 3-0 (o) és 3-1. A Kispestet nem sikerült legyőzni, igaz ki sem kaptunk tőlük, ez a legrosszabb verzió a pontelosztásnál, hisz így mindkét csapat 2-2 pontot kapott mindössze. A Pápa ellen 4 szerzett gól és 4 pont volt a jutalom, idén nem találtak a hálónkba a szintén kiesett Veszprém megyeiek (legalábbis a j.v. nem adta meg). A Honvéd ellen azért is bosszantó, hogy nem tudtunk nyerni, mert egyrészt mindkétszer inkább mi álltunk közelebb hozzá, másrészt már huzamosabb ideje várjuk a 100. győzelmüket ellenük. A Puskás Akadémia ellen sem idén, sem az összesítésben nem kaptunk még ki. A mindössze 4 meccsre rúgó párharc mindkét idényben idegenbeli győzelmünket hozta, de hazai pályán döntetlen lett. Az idei Felcsúton játszott mérkőzés több szempontból is emlékezetes. Most játszottunk először a gyönyörű Pancho arénában először, valamint ez a találkozó vált a szezon legizgalmasabb és leglátványosabb 90 percévé. Bár a sajtó nem magasztalta eléggé az egekig, de ha ezt a meccset a LA ligában láttuk volna, nyilván azonnal mérceként kaptuk volna csapataink elé. Olyan egyéni megoldások és támadások születtek ezen a találkozón, hogy aki ezt látta, az biztos, hogy sokáig fog rá emlékezni.

Az alsóházban így 16 mérkőzésen 9 győzelem mellett 5 döntetlen és 2 vereség született, gólkülönbségünk 30-16.

Szembetűnő, hogy a felsőházban sokkal gólszegényebb meccseket vívtunk, mint az alsóházban. Az „elitben” nem volt 3 gólosnál gazdagabb meccsünk, de 4x is 0-0 lett a végeredmény a gólátlag 1,428, még a táblázat alsó felében végzett csapatok ellen meccsenként átlagosan 2,875.

Az alsóháziak ellen 7-szer is tudtunk 3, vagy több gólt szerezni, a felsőháziak ellen egyszer sem.

A védelem azonban szinte egyformán teljesített mindkét fronton, hisz 1,27 (felsőház), 1,000 (alsóház) a kapott gólátlagunk.

Ha összehasonlítjuk a kapusaink teljesítményét, jól látható, hogy az össze gólt Balajcza kapta (28), Banai azonban egyszer sem kapitulált, a képet azonban erősen árnyalja, hogy Szabi 30 meccsen védett és mindössze a KTE elleni utolsó 35 percre adta át helyét az ifjú „trónkövetelőnek”.

Összességében megállapítható, hogy a védelem remekül állt helyt és a támadók is sokat javultak tavaly óta, hisz az egy évvel ezelőtti teljesítményünk számokban:

30 meccsen 8 győzelem, 8 döntetlen, 14 vereség 46-51-es gólkülönbség, 32 pont

Idén:

30             14              9                 7            40-28                         51

Ha az idegenbeli és a hazai mérleget nézzük, akkor idegenben is pozitív a mérleg.

5 győzelem (MTK, Puskás Akadémia, Nyíregyháza, Haladás, Dunaújváros) 5 döntetlen és 4 vereség a szaldó, hazai pályán pedig 9 győzelem (MTK, Debrecen, FTC, Győr, KTE, Nyíregyháza, Haladás, Dunaújváros, Pápa), 3 döntetlen, 2 vereség a zárás. Bár a hazai pálya sokkal jobb, mint a vendég mérleg, még nem mondhatjuk, hogy „oroszlánbarlang” lenne a Szusza Ferenc stadion.

Ilyenkor van lehetőség játszani a „ha” kezdetű mondatokkal, ezért nézzük meg, mi történt volna ha…

…megnyerjük azokat a meccseket, amikor egyértelműen nekünk állt a zászló.

Diósgyőrben hagytunk 3 pontot, ez nem is kérdés. A Paks úgy vitt el, hogy a döntetlen minimálisan járt volna nekünk, számoljunk 1 egységet. Kecskeméten szintén úgy vesztettünk, hogy csak mi rúgtunk a saját kapunkra, húzzunk ide is 1 pontot. A Honvéd ellen hazai pályán simán kellett volna győzni, plusz 2 pont. Összességében 7 pontot szórtunk el, és ha sportszerűen bekalkuláljuk, hogy Pápán nem adott meg a j.v. egy szabályos gólt a hazaiaknak, akkor is marad 6.

Ezzel az eltékozolt 6 ponttal a bronzérmes MTK mellé érkeztünk volna 57 ponttal, de leszorulnánk a dobogóról, mert kevesebb győzelmünk lenne. (MTK 18, nekünk a „ha győzelmekkel” is csak 16.

Nem volt kirobbanó a szezonunk, de megnyugtató volt tapasztalni, hogy a csapat az utolsó fordulókra szépen összeérett és jól menetelve megédesítette a nyári napokat. A végére már a (megmaradt) nézők is szeretettel vették körbe az egész társaságot és meghatóan tudott elbúcsúzni néhány olyan játékos, akik jövőre már bizonyára nem húzzák magukra a lila-fehér mezt.

A pályán kívül is volt esemény, azok az ultrák, akik a kártyát elfogadták, most éppen a Pécs elleni hazai meccsen kialakult balhé következményeként kitiltott társuk miatt nem járnak meccsre, így szurkolás nincs, csak szurkolgatás. Érteni is meg nem is a reakciót, ami biztos, itt is jól látható, hogy részügyekre pazaroljuk egyébként rengetegnek látszó energiáinkat s nem egy, egész felé összefogva használjuk őket.

Ami a következő szezont illeti, Ojo, Heris, Sankovic, Nego biztosan elhagyja a csapatot, pedig ezek közül Heris és Nego nagyon fog nekünk hiányozni. Sokan állították, hogy csak mi tudunk bénán igazolni a „Tescos” stratégiával, de ez azért nem igaz. A két említett úriember annyira alapemberré vált a csapatban, hogy egyszerre több posztról fognak hiányozni. A belga védőben több helyen is, és középpályásként is rendre jól teljesített, és nem tévedt el az ellenfél kapujának környékén sem, sőt, volt hogy ő oldott meg elől meccset (Dunaújvárosban). Nego annyira jól és intelligensen játszotta be a jobboldalt, hogy egyszerre támogatta Suljic zsenialitásait és kezelte szeleburdiságait. Őket biztos, hogy emberes feladat lesz pótolni. Ojo-ról nehéz mit mondani. mert ritkán, de azért villant egyet-kettőt, Sankovic meg alig játszott, mert sérült volt.

Az igazolások egyébként is sokszor lutri. Vignjevic sokszor elmondta, de látjuk a mai labdarúgás meghatározó szereplőinél, hogy a játéktudás ma már csak egy szelete a játékossal szemben támasztott edzői követelményeknek és az a bizonyos „karakter” nem derül ki egy rövid edzőtábor vagy tesztelés alatt. A gyakran követendő igazolási példaként említett DVTK befürdött Jennerrel és pl Rudolffal, az FTC egy sor játékossal, pl. Böniggel, Buzsákival, Bosnjakkal, Tuijppal, a Honvéd egy teljes kezdőcsapattal járt pórul.

Hozzánk valószínűleg visszatér Holdampf Gergő, Nagy János és Toricska Rajmond, mindhárman kölcsönben voltak más kluboknál. Az ő jövetelük és maradásuk azért is megjósolható, mert a klubvezetés kimondottan igyekszik megerősíteni a magyar vonalat, láthatóan motiváló az ajánlott létszámok betartása. Nagy kérdés lehet Hudák Dávid sorsa, mert Heris helyén egy ilyen lób… magas gyerek jól jöhet, ráadásul magyar ambíciókkal is jól áll a srác, de hogy ügye hogy áll, s neki mik a tervei, nem került egyelőre napvilágra.

Ha képes a csapat ismét akkorát előrelépni, mint tavalyhoz képest, akkor hatalmas tülekedés lehet az élbolyban, mert a Videoton nem fog gyengülni, sőt…a Fradinál továbbra is komolyak a támogatások tervek, jön fel a Puskás, meg fog újulni az MTK, a DVSC megint ott lesz, s még lesz Diósgyőr is a mezőnyben. Visszatér a Vasas és a tőlünk korábban alkalmatlanság miatt elzavart Szpisljak a Békéscsabával, így továbbra is 2 lila csapat képviseli majd a minőséget az NB 1-ben.

 

A lebonyolítást hagyjuk, nem érdemes füstölögni rajta sokat. Ha jók leszünk, akkor jól járhatunk, ha nem, akkor nem. Furcsa, eddig soha nem látott bajnokság lesz.

Címkék: ,

7-7! Ez olyan adat, melyet nem kell magyarázni senkinek. Ha a Barcelona vagy Bayern gigaszintjét kivesszük a játékból, ez olyan történet, melyet minden bajnokságban minimum baromi nehéz megcsinálni. 7 fordulóval ezelőtt senki sem gondolta volna ezt, pedig ha egyenként mentünk volna végig az ellenfeleken, akkor mind verhetőnek lett volna titulálva. Így együtt azonban olyan soknak néznek ki. Pedig nem egyszerre jöttek, hanem egymás után. Mégis nehezen hittük, ennyit a kishitünkről. A meccsel nem érdemes túl sokat foglalkozni, mert láttuk, amit láttunk, kellemes időben, megerőlködés nélkül győztünk ilyen arányban is a motivációs gondokkal küszködő Kecskemét ellen. Azt eldönteni, hogy sorsuk jogos-e, egyelőre lehetetlen. Ugyanakkor jól látható az a törésvonal, mely mentén minden klub szurkolói szimpátiát mutatnak a pórul jártak felé, ha másért nem, hát ezzel is fricskázva az MLSZ-t.

Lényeg a lényeg, rendkívül hihetetlen, hogy jogi szempontból elfogadható, hogy a bajnokság végén még nem tudjuk, hogy a következő szezonban milyen versenykiírás szerint játszanak a csapatok, azt sem tudjuk, hogy hányan, s azt sem tudjuk, hogy mikor kezdődik a stadion felújítása. Szétnézve az üres B-n ugyanis siralmas a kép és másfelé sem jobb.

Ami a tegnapi 90 perc során feltűnt, hogy Ojo elbúcsúzott a közönségtől lecserélésekor és Heris is könnyekkel küzdve pacsizott feltűnően sokáig a lelátó népével. Ha a klub meg akar felelni az MLSZ pénzelosztó elképzeléseinek, akkor bizony jó néhány „TESCO gazdaságos” külföldivel lehetünk szegényebbek. Ilyen lehet az említett két úriember is és Nego és Stanisavljevic is. Ami mindegyiküknél feltűnő, hogy bár eleinte volt némi botladozás (Ojo esetében ez már szinte költői enyhítés), de ma már mindenki sajnálná, ha elhagynák Újpestet. Még Ojo-t is felállva tapsolták az emberek, pedig –gólja ellenére- nem mutatta meg igazi vagy híresztelt tudását tegnap sem.

Ami még érdekesség volt, hogy a Kecskeméttel való együttérzés jegyében már szinte azért szurkoltunk, hogy sikerüljön gólt szerezniük. A sajnálat azonban nem segített volna rajtuk, sokkal többet ér tisztelni az ellenfelet, ezért Nebojsa pályára küldte az egyetlen olyan embert a stadionban, aki nem tehette meg, hogy gólt engedélyez az ellenfélnek. Banai ugyanis már régóta várta ezt a pillanatot és a mester pontosan tudta, hogy ha valaki, akkor az az ifjú reménység a kapuban, akinek figyelme nem fog lankadni. Remek edzői és pedagógiai lépés volt.

Összességében ez is történelmi meccsé fajult az MLSZ intézkedései (vagy a klubok furcsa gazdálkodásai) miatt, de ezúttal csak a mi oldalunkon volt meg a focihoz elengedhetetlen küzdőszellem, így nem sokáig volt kérdéses, hogy sikerül-e a 7. meccset is megnyernünk zsinórban.

 

Sikerült, így mindenképpen jár a gratuláció a csapatnak, s elmondható, már alig várjuk a nyári szünet végét.

Címkék: ,

Tényleg kulturált a felcsúti stadion, kifejezetten jó érzés volt szétnézni, az arénának azért csak egy pici túlzással hívható létesítményben. Profi volt a szervezés, illedelmes a biztonsági szolgálat, nem lihegték sem alul, sem túl a szerepüket. Az egyetlen furcsaság annyi volt, hogy a vendégszektort elválasztó kerítés, a pálya 2/3-át takarta ki a közelében ülők elől.

Kb. 300 lila foglalt helyet az érdekesen kialakított szektorokban a kezdéskor. Mondhatjuk, hogy nem volt pokoli a hangulat, inkább illedelmes szurkolás zajlott mindkét oldalon, de legalább már megszólalt a lila hang.

A kezdő sípszó olyan 90 perces fergeteget indított el, amely minden pillanata egyfajta varázslat volt.

A Puskás Akadémia szerzett vezetést, de 15 perc után már mi vezettünk, igaz ehhez kellett némi mázli is. Suljic lövésébe Heris ért bele tudatosan, de kicsit szerencsésen, Andric labdája pedig éppen csak átért a gólvonalon, de az alapvonali segítség jogosan kedvezett nekünk. Hudák is szerzett még egy találatot, de azt lesnek látta az asszisztens, nem biztos, hogy jól, igaz ez már 2-2 után történt. A lefújás előtt közvetlenül Tischler harmadszor is betalált, így a szünetben lógó orral, de reménnyel telve mentünk a hazai focipályákon nem igazán megszokott minőségű mosdóba.

A második félidőre semmi sem változott, már ami a játék forgatókönyvét illeti, Andric hamar gólt fejelt egy príma támadás végén, és továbbra is mi dolgoztunk veszélyesebben. Ekkor már meg-meg dörrent a „tábor” érezhető, az emberek nem bírják szurkolás nélkül sokáig. Valahonnan a semmi és a valami határáról vezetett egy kontrát a Felcsút a félidő közepén, amelyből Tischler már a 4. gólját szerezte, ráadásul ez a találat joggal pályázhat a forduló gólja címre. Amiről itt mindenképpen említést kell tenni, az a Nebojsa által igen sokat emlegetett karakter. A legtöbb magyar labdarúgó ezen a ponton elveszítette volna a meccs fonalát, és a csapat még kapott volna még 2 találatot. Külhoni pályákon sokszor látunk olyan találkozókat, ahol még az utolsó percekben is történnek fordulatok, de nálunk ez ritkán fordul elő. Legutóbb egy MTK elleni, szintén idegenbeli meccs ugrik be, ahol főként Vasziljevic góljainak köszönhetően tudtunk győzni vesztett állásból 5-4-re.

Ma a mieink meg tudták mutatni, hogy a sportban a hit, az összefogás, a közös cél mennyit jelent, mert egy öngóllal és Nego találatával megnyertük a meccset, s ha Ojo kicsit koncentrál, akkor nagyobb is lehetett volna a siker aránya.

Pompás helyszínen, nagyon szép győzelmet arattunk, ezzel megszereztük a 6. győzelmet is zsinórban.

 

Hajrá Lilák mindörökké!!!

Címkék: ,