Értékelés

A „Mágus” már legalább 25 esztendeje megmondta…

Sorozatos sikertelenségek után is vidáman nézett a jövőbe és szinte minden nyilatkozata úgy végződött, hogy „egyszer valaki belefut a késbe…”

Talán már mindenki úgy volt vele, hogy ha a Pápa ellen sem, akkor ki ellen?, de a nagy bölcsek nem hazudnak, és Verebes tényleg tudja, mitől döglik a légy. Az, hogy a lelátón nincs ember, már nem hír, lehangoló, ahogy saját stadionunkban elkönyvelhetjük, a 20 éve még „váci segélykiálltás”-ként gúnyolt szurkolásnak nagyobb volt a melldöngető ereje, mint ami nálunk mostanság felharsan.

A meccs egyébként kb. úgy zajlott, mint az eddigi találkozóink, mi támadunk, helyzeteket alakítunk ki, s ahogy kell, ki is hagyjuk őket. Az ellenfél kapusa már-már hőssé válik, játékosaik pedig várják a pici kontrázási lehetőségeket.

Aztán Litauszki megtört egy hosszú átkot. Az ő szerepe eleve fontos, mert nem a klasszikus pozíciójában játszott, bátran belépett a támadásokba, és igen fontos gólt szerzett. Jókor jött a 2 találat is, a szurkolókban és a játékosokban esetleg feltörő pánik reakciók hamar elfojtódtak.

A második félidőben is folytattuk az offenzívát, de a betegség még csak foszladozik, továbbra is sok hibát követtünk el az utolsó mozdulatoknál. Csatáraink közül elsőként a meccsen, a bajnokságban pedig Andrics (a Honvéd ellen) után másodikként Ojo is megszerezte gólját, reméljük, ez átszakít egy gátat végre, mert volt ismét néhány focira emlékeztető megmozdulása A találat utáni ünneplés sokat mondó volt, jó volt látni, hogy összeborult a csapat és lelki támaszt nyújtott Kimnek. Ez nagyon sportemberi tett volt és ez a momentum adja számunkra az igazi reményt. Ezek a srácok egymásért is küzdenek, ideje végre mindenkinek melléjük állni. A meglévő problémákat verjük le az okok gazdáin, ne a csapaton!

Végül még Nego is lőtt egy szép gólt, s így már érdemes volt „éltetni” picit az ellenfél kevéssé szimpatikus kapusát.

Nehéz heteken vagyunk túl. Ha a tegnapi meccsel picit belekapaszkodik a szél a vitorlánkba, akkor még kedden megtehetjük azt, amiben tegnapelőtt szinte senki nem bízott. Együtt erősebbek vagyunk, ezt régóta tudjuk, s be is bizonyosodhat.

Hajrá Lilák mindörökké!!!

Címkék: ,

Az előzményekre nem vesztegetnék sok időt, ki itt, ki ott, ki meg otthon nézte a derbit, és mindnyájan vártuk a csodát. Szinte már annak számított volna, ha nyerünk az FTC ellen, mert a győzelemhez gól is kell, s ez a Fradi nem tűnik olyan csapatnak, aki a kedvünkért öngólokat lő.

A remény az elmúlt 2 meccsen nyújtott teljesítményre támaszkodott és arra, hogy a szerencsefaktor ezúttal a javunkra billenhet.

Elmondató, hogy az első félidő képe semmiféle változást nem hozott az elmúlt héthez képest. A mérkőzés hű folytatása volt a Videoton elleni meccsnek, mintha le sem fújták volna azokat, mindössze annyi történt, hogy átöltöztek a csapatok és megjöttek a hazai nézők.

Ez a szezon el van átkozva. Ismét ott álltunk ordító helyzetekben, ismét elszerencsétlenkedtük őket és a szünetben bizony bosszankodhattunk, igaz reménykedhettünk is.

A második félidő eleje pontosan úgy történt, ahogy számíthattunk rá. A zöldek úgy ráijesztettek csapatunkra, mintha 2 játékosunkat poénból bezártak volna az öltözőbe. Percekig olyan nyomás alatt voltunk, hogy maga a csoda, hogy addig húztuk, ameddig. Aztán az a játékos, aki véleményem szerint az egész szezonban a legkiegyensúlyozottabb teljesítményre volt képes, hibázott és innen gyakorlatilag számunkra lefőtt a kávé. Fel ugyan nem adtuk, sőt…a pályára lépő és végre néhány momentummal már futballistára hajazó Ojo kis híján kiegyenlített, de idén nekünk ezek így jutnak. Dibusz odaért, kipiszkálta valahogy és az ellenakció halmazati büntetésként zúdult ránk. A villámgyorsnak nem nevezhető Böde kilépett a félpályáról és addig vonszolta a hátán Suljicot, ameddig összeakadtak a lábak, így kecsegtető helyről szabadrúgás járt a helyieknek és a bosnyáknak sem kellett tartania attól, hogy elfogy a meleg víz, mire beér a zuhany alá. Miután Varga (ki más???, még az kellett volna, hogy a túl nagy pofaszerkezettel rendelkező, és a meccs előtti napon, a gólszerzővel közösen provokáló Busai is betaláljon) bevarrta, benne volt a levegőben, hogy a Fradi ránk számol. Szerencsére annyi tartás és higgadtság maradt bennünk, hogy ez nem történt meg, bár Nego - az imént említett Busaival együtt - elsodródott a piros lap szélére, Solymosi nem merte bevállalni a hazaiak aktuális f.zkalapjának (inkább úgy csinált, mintha nem vette volna észre, hogy mi történt) kiállítását, így a francia is maradhatott a pályán. A végén még egy Balogh lövésnél szisszenhettünk fel egy picit, mely ha bemegy, az eredménynek és a lelkünknek is picit jót tett volna.

Nem így történt. így továbbra is aktuális a kérdés, hogyan tovább. Az biztos, hogy ha ez egy pontozásos sportág lenne, akkor mind tartalomban, mind művészi hatásban a maximális pontszámmal az európai élmezőnyben masíroznánk, de a labdarúgás sajátos szabályai (kapu és gólkényszer) miatt valamit változtatni kell. A szezon még mindig menthető egy esetleges kupagyőzelemmel, de ehhez április 28.-án nagyot kellene dobni. Egy hazai pálya sokat segítene az esélyeken.

Címkék:

Plagizálnom kéne. Amikor azon gondolkodtam, hogy vajon mit lehet írni a mai meccsről, egyből az jutott eszembe, hogy át kellene másolnom a vasárnapi bajnoki értékelését, és senki észre sem venné, hogy nem a mairól szól. Aztán eszembe jutott, hogy még feljelenteném magamat, úgyhogy inkább nem vállaltam a következményeket. Emlékszem, nem túl régen doktori címeket vettek el köztársasági elnököktől hasonlókért. 

Mindamellett sok újat nehéz írni. El kell mondani, hogy egyszerűen megfejthetetlen az a fóbia, amely játékosainkat elfogja, amikor az ellenfél 16-osának közelébe érnek. Az addig kulturáltan és helyenként szellemesen felépített támadások egyszerűen elhalnak. Az nagyon rendben van, hogy kezdeményezünk, próbálkozunk, a bajnokjelöltnek a két meccsen nem volt annyi támadása, mint ahány gólhelyzetünk nekünk félidőnként, ám mindkét meccset elvesztettük. Jó húsz évvel ezelőtt, de lehet van az több is már, az MTK akkori mestere, bizonyos Verebes József egy hasonló széria után azt mondta, hogy "egyszer valaki nagyon bele fog futni a késbe...". Igaza lett, néhány további gyötrelmes forduló után győztek 6-1-re valaki ellen. 

Visszatérve csapatunkra, el kell menni valami kuruzslóhoz. Oldja már fel valaki ezt az átkot vagy mi a franckarikát, mert az ilyen "szerencsétlenkedő" csapatoktól előbb vagy utóbb megvonják a licencet.

A meccs egyetlen jelenetsora, amiről érdemes említést tenni, az a 43. percben és azt követően történt, mert annak nagy jelentősége lehet még később. Suljic ellen előszeretettel ítélnek kifelé, mert szeret a fotósok kedvéért ugrani, de ennél az esetnél nagyon úgy tűnt, a kapus bizony elsodorta a bosnyákot, a labdához viszont bizonyosan nem ért. Ha szigorúak vagyunk, a 11-es mellé járt volna a piros is, ha engedékenyebbek, akkor csak sárga. Mondani sem kell, az ellenakcióból született a Videoton gólja.

A meccs hátralévő időszakában a hazaiak úgy húzták az időt, mintha ez az eredmény már a továbbjutásukat ígérné, és valóban, kényelmes helyzetben vannak. Ha Újpesten tudnak szerezni egy gólt, nekünk hármat kellene, de ameddig ezt az átkot le nem szedi valaki rólunk, addig esélyünk sincs rá.

 

Címkék:

7 nap alatt 3 meccs, valamint a Vidi ellen 3 hét alatt 3 meccs.

Minden összevetésben a legkevésbé fontos az első volt, de ki lenne az a balga, aki ne akarna nyerni bármelyik meccsen, főleg a Vidi ellen, főleg a FTC elleni héten.

Ha az idei vérszegény statisztikánkból indulunk ki, nem lehetett volna más célunk, mint helytállni a szinte már bajnok Videoton ellen. A meccs előtt kissé meglepő módon újabb távozónk lett, ezúttal Vasziljevicsnek kötöttek útilaput a talpára, ha minden igaz, sportszerűtlen életmód miatt.

A meccs úgy kezdődött, mint ahogy az eddigi bajnoki fordulókban a legtöbb meccs, helyzeteket dolgoztunk és hagytunk ki. Nem volt egetverő a színvonal, de a látvány és az összkép jó volt, ebben a csatában erőteljesebbnek tűntünk, igaz, impotensebbnek is.

A vendégek szerettek volna focizni, de jól szűrtük őket, főként Heris tüsténtkedett ebben a témakörben. Aztán amikor először tudtak egy normális támadást vezetni, meg is szerezték a vezetést. Ha volt a Vidinek olyan erénye, ami nekünk nem, akkor az a helyzetkihasználás, mert mi továbbra is tudtunk meleg pillanatokat okozni az ellenfélnek a kapu előtt, ők azonban már nem. Suljic is hozta magát, ha az lenne a foci célja, hogy hány sárgát kap az ellenfél, már aranylabdás lenne, de a Hungária is írhatna róla egy számot cselkirály címmel. A kapura azonban ismét veszélytelen volt.

A szünet után sem változott sokat a forgatókönyv, ahogy teltek a percek, csak azt állapíthattuk meg, a bajnokjelölt mintha bénult lenne, mi pedig a 16-os környékén bénulnánk le. Beszállt Ojo is a végére és elmondható, immár láttunk tőle néhány labdarúgóra emlékeztető megmozdulást.

Harangózó Feri azt kérte a meccs előtt, hogy legyen szoros…az lett.

Ilyen tekintetben Feri a szerdai meccs előtt kérje azt, hogy nyerjünk és persze kérje ugyanezt vasárnap is. Ami a játékot illeti, sok kivetnivaló nem volt benne, de hogy a kapu előtti nincs még egy ilyen töketlen csapat, az is bizonyos. 

Ezzel véglegesen véget értek az felkészülési meccsek, immár számunkra is elkezdődik a szezon.

Címkék: ,

Érti a fene ezt a Gyirmótot. Itt állnak a kupa négybe kerülés küszöbén és olyan beszari játékot produkáltak, hogy azzal nem is lehetett más a vége.

Pedig nem voltunk mi sem túlzottan ilyesztőek. A foghíjas fogatlan lelátók előtt lejátszott meccsen, én nem éreztem semmi olyat, ami ily könnyen megadásra kellett volna kényszerítse a vendégeket. Azzal indultunk neki a meccsnek, hogy ki kell tudni mutatni az osztálykülönbséget, de arra kevesen számítottak, hogy ezt nem mi, hanem az ellenfél fogja kidomborítani. Az jól látható, hogy a szünet jót tett a csapatnak, kitisztultak a fejek, a korábbi szokatlan dolgok fel lettek dolgozva, így reménnyel várhattuk, hogy megtörhetjük a tavaszi átkunkat. Ha már eddig nyeretlen szériával abszolváltuk a 2015-ös idényt, akkor éppen a legjobbkor sikerült megszerezni az első győzelmünket, mely remélhetőleg átszakíthat olyan gátakat, amik miatt lassan elfelejthettük, milyen látvány az ellenfél hálójának rezdülése.

Az, hogy 4 gólt szerezve nyertünk, elsősorban a következő meccsekre fontos muníció. Feltöltődhetünk önbizalommal, és remélhetőleg igazolódik a fociszerencse, vagyis minden csapat életében jönnek hullámvölgyek és fellendülések. Ha megfigyeljük, a Vidi, aki immár nem csak bajnoki meccseken, hanem a MK döntőbe jutásért is ellenfelünk, nem tudja ismételni az őszi önmagát, az FTC pedig lehet, hogy éppen ellenünk fogja megkezdeni gyengébb sorozatát. S ha ez a két csapat valóban egy felfelé törekvő Újpesttel találkozik, akkor valós az esély arra, hogy ez számunkra lesz gyümölcsöző. 

A mai meccsre visszatérve, a Gyirmót nyílván alaposan feltérképezett minket, ezen felül szinte minden héten éles meccseket játszik a másodosztályban a feljutásért, így magától adódik a kérdés, mivel leptük hát meg őket. Hát azzal, hogy Balogh (eddig vagy nem vállalkozott, vagy nem vállalkozhatott) vállalkozott, Suljic fejelt, Litauszki megérezte a kaput, Ojo pedig gólt lőtt. Hát ezekre a dolgokra valóban nehéz volt felkészülnie a vendégeknek, s ha Vignjevic mester tartogat még hasonlókat a tarsolyban, akkor minden hétvégén rántson elő ezekből hármat. A védelmünk van annyira jó, hogy minimum döntetlennel jöjjünk ki, ha ez teljesül.

 

Címkék: ,