Értékelés

Nem láttam sem a MTK-Puskás Akadémia meccset, sem a holnapiakat a fordulóból, mégis állítom, a hét meccsét ismét mi játszottuk.

Kifejezetten élvezetes találkozó volt, nem kis mértékben növelte az élvezeti kvócienst, hogy nyertünk, és sokat vett el belőle, hogy 60 percig könyvtár hangulat uralkodott a stadionban. Álomkezdéssel indítottunk, az a Staniszavljevics talált a hálóba, akitől kevésbé várnánk, mint Szabitól. A találat fontos eleme volt, hogy Erdős játékvezető mert hozni nem csak biztonsági döntést, hisz a gólszerző igen erőszakos volt a labdát birtokló hazaival, aki el is csúszott. A hazaiak nem zökkentek ki semmilyen ritmusból, és elég hamar tudtak válaszolni. Érezhető volt, hogy a két támadó stilusú csapat ki fogja szolgálni a nézőket, és így is történt. Sokszor gyors, egyérintős játékkal rohamoztak a kűzdő felek, s öröm volt látni, hogy a támadásvezetés egyre hosszabban marad sikeres. 

Forró szép elfutása és pontos beadásába üdvöskénk, Ojo túrt bele sikeresen, ismét miénk volt az előny, melyet meg is tudtunk toldani Andric révén. A gól érdekessége az volt, hogy a főszerepet ismét Sztani játszotta, Andricsnak már csak be kellett passzolnia a labdát a hálóba. Szünetig nagyon kézben volt a meccs, de a második félidő elején a Pekár gyerek lőtt egy csodaszép gólt, az élvezetet az csökkentette, hogy a mi hálónkba, így kényelmes helyzetünkből hirtelen izgulósra kellett váltani. Mielőtt nagyon be kellett volna recegni, végigszaladt a pályán egy olyan akció, melyet ha Messi és Suarez vezet, hetekig olvadozik a sajtó. Történt, hogy Suljic kötött majd oldott néhány csomót az ellenfél lábaira, majd eddigi szokásaival szöges ellentétben mértani pontossággal Ojo fejére illesztette a labdát, aki pontosan úgy viselkedett, mint egy középcsatár, és gyönyörű mozdulattal úgy fejelt a bal felsőbe, hogy a látvány kedvéért előbb a földre bólintotta azt. 

A gól után elkezdtünk cserélgetni. Bejött Bardhi, akinek azonnal ziccere született, de nem sikerült megforgatni a kést a hazaiakban, így becsületükre legyen mondva, végig dolgoztak az ismételt felzárkózáson. A végére be is szorultunk, a Szparinak volt egy hatalmas lehetősége, de az eredmény nem változott.

Mindkét csapat ragyogóan kűzdött, látványos játékot produkált, ilyen meccsekkel lehet ismét életet lehelni a magyar fociba.

Úgy néz ki, minden hétre jut valami talányos nyilatkozat. Múlt héten Ojo, most a Nyíregyháza vezetőedzője, Mátyus János fogalmazott homályosan az edzői nyilatkozata során, jó lenne tudni, mit akart, illetve éppen nem akart mondani azzal a bizonyos "beszélhetnék arról, mi történt a múlt héten a pályán Újpesten és mi történt a pályán Nyíregyházán ma..."

Aki tudja a megfejtést, kérem kommentelje...

A mai meccs tehát a 4-es szám bűvöletében telt, hiszen ezen a pénteki találkozón 4 gólt szerezve a 4. győztes meccsünkön vagyunk túl zsinórban. Csak így tovább!

Harangozó Feri pedig ismét bizonyította, elképesztően érti a focit...

Címkék: ,

Törőcsik András 60 esztendős…suhancként ücsörögtem a Megyeri út már akkor omladozó, régi kanyarjában, amikor beszélgetésbe elegyedtem egy idősebb szurkolóval, mert szidta Törőt.

Én megvédtem, erre ő azt mondta, ha láttam volna Szuszát játszani, nem vitatkoznék vele. Lehet, hogy igaza van, nem tudom, egy biztos, ha Kese ma focizna, már réges-régen nem lehetne Újpesten, tudása alapján már legalább egy Valencia szintű csapatban lenne a helye, de játéka és mérete alapján is elférne a mostani Barca középpályáján. Ebből a szempontból nagyon kegyes volt hozzám a sors, hogy sokáig láthattam őt lilában játszani, éltesse hát az Isten jó sokáig!

A Győr baljós előjelei már nem jelentenek újdonságot, örömteli, hogy pénzügyi vergődésük nem sugárzik ki pályán nyújtott teljesítményükre. Ebben bizonyára nagy szerepe van egykori játékosunknak, Miriuta Lacinak, aki irigylésre méltó helyzetben semmiképp sincs, nálunk jobban ezt senki sem tudhatja.

A meccs a már szinte normálisnak mondható forgatókönyv szerint zajlott, időnként szemet gyönyörködtető támadásaink gyermeteg hibákon haltak el, így hiába került helyzetbe szinte az egész csapat, Ojo lövését hárította Pogacsics, Nego fölé durrantott, Balogh is pontatlan volt. A Győr keményen dolgozott, védelmét is egy korábbi újpesti játékos, Lipták irányította hatékonyan.

Ojo keveredett „belharcba” az egyik védővel, félő volt, hogy Solymosi rossz zsebbe nyúl, de szerencsére az imént említett Lipták is annyira belegabalyodott a történetbe, hogy őt is kellett volna zuhanyoztatni, ezért a sípmester csak a mi kilencesünknek adott és csak egy sárgát, majd a TV-ben is jól hallható mulatságos szópárbajba keveredett csatárunkkal. Vicces még a feltételezés is, hogy Ojo értheti amit a sípmester mondott, komikusabb már csak akkor lett volna, ha szótagolva és emelt orgánummal is elismétli: Ojo, ki fo-gom ál-lí-ta-ni!

Amit szünetben nyilatkozatként elmondott légiósunk, egyelőre kézzel eléggé nem fogható. Vagy bírja valaki rendesen szóra, hogy miről beszélt, mert ennek így sem füle, sem farka nem volt, vagy maradt volna csendben.

Minden esetre meglepetés volt ekkora vérnyomással kijött a 2. félidőre is, mely a játékot tekintve nagy változást csak annyiban hozott, hogy ezúttal már a tábor előtt…a tábor helye előtt hagytuk ki a ziccereket. Volt belőle bőven, de hatékonyság tekintetében -egészen Perovic megjelenéséig- ismét gyengék voltunk. Aztán egyszer úgy 3-4 percig nem engedtük ki térfeléről a zöldeket és Perovic akkora gólt lőtt, hogy azt már az egyébként igen ihletett napot kifogó győri portás sem, védhette.

Maradt még néhány meleg pillanat itt is ott is, de a lényeg nem változott, 2006 után ismét elvertük az ETO-t, s minden valószínűség szerint egy ideig nem lesz esélyük a revánsra, egyben zsinórban 3 bajnokit nyertünk.

Amit feltétlen meg kell említeni, az Heris tanári játéka. Ő is azok közé tartozik, akiket anno úgy fogadtak a legtöbben, hogy ki lett kukázva az egyik leárazásnál, erre már hónapok óta olyan produkciót nyújt, hogy öröm nézni. Ez az ember időnként 2-3 poszton játszik, midig lehet rá számítani, és a védekezésen felül részt vesz az építkezésben is. Litauszkival jelenleg olyan remek párost alkot, hogy Hudáknak nincs esélye pályára lépni, pedig megérdemelné ő is.

Sok mindent lehet mondani, de azt nem, hogy Iandoli, Heris, Nego, Suljic, Dmitrovic, Perovic olyan alakulat lenne, amelyikben nincs potenciál. Kicsit lúzer még a csapat, de igenis szerethető. Az előrelépés a tavalyi szerepléshez képest megkérdőjelezhetetlen. Ha csak a pontok számát nézzük, akkor a tavalyi össztermés 32 volt, az idén már van 39. A védelem mutatói még ékesebbek, kevesebb, mint a fele gólnál tartunk, ha marad az átlag, akkor alatta is maradunk. A tavalyi 51 kapott helyett ez idáig csak 22-szer rezdült mögöttünk a háló.

Ha a tavalyi szezonban az alapokat raktuk le, az idén pedig felhúztuk az épületet, akkor a támadóharmadbeli játék hatékonnyá varázsolásával kész lehet a tatarozás is. Nagy kérdés, hogy most hogyan gondolkodik a tulajdonos…

Hajrá Lilák mindörökké!!!

Címkék: ,

Hiába kerestük szemeinkkel, Ojo sehol, vajon mi lehet vele? Mint az álom, úgy kezdődött ez a meccs, a visszatérő Suljic beadásából Perovic betalált, ezzel felszabadulttá tette a csapatot. Ötletesen, szinte vidáman játszottunk, s ennek hamar meg is lett az újabb gyümölcse, Heris fejelt szép gólt Balogh beadása után. Az első félidei látványkép alapján simán lehetett volna négy is közte, de hatékonyságban még nem értük el a plafont. A pálya talaja mélyen alulmúlta a minimális elvárásokat, ha kimegy az ember a rétre, különb viszonyokkal találkozik, mint a dunaújvárosi stadionban. A hazai csapat nem igazán volt ott fejben, bár a félidő végén volt két helyzetük. Az embernek az volt az érzése, mindjárt jön a harmadik, amely mindent eldönt, de sajnos nem sikerült a tőrt megforgatni az újvárosi szívekben.

A második félidőben valami megváltozott. Vagy elbíztuk magunkat a vezetés tudatától, vagy a pirosak ittak gumibogyó szörpöt, de tény, egyre többször kerültünk hátul beavatkozási kényszerbe. Megfordult a kapura lövési arány is, levegőben lógott egy találat, mely meg is érkezett egy újabb fejes eredményeként. Melegnek ígérkezett a hátralévő idő, de vagy ennyire profi a csapat, vagy Fortuna átszegődött hozzánk, de tény, Balogh újabb beadása és Heris újabb fejese minden kérdőjelet kiegyenesített.

Furcsa mérkőzés volt, az ellenfél sokkal többször próbálta eltalálni a kapunkat, mi azonban a 3 pontos lövésünkkel 3 gólt szereztünk. A győzelem mindig jókor jön, de ezúttal sokkal fontosabb üzenete is van ennek a diadalnak. Helyrebillenhet az önbizalom, végre nem csak lózung, hogy elkaphatjuk a Vidit a kupavisszavágón, mert a fehérváriak teljesítménye is elég hullámzó.

Heris teljesítménye mellett nem lehet elmenni, a védelem egyébként is jól muzsikálgat, Litauszkival jól megoldják a dolgukat, és igen fontos, hogy mellettük ott van Hudák is szükség esetén. Stanisavljevic érdemel külön említést, ő a szokásos ügyetlen, de hasznos játékot hozta. Szabinak volt egy őrületes védése, Baloghnak két pontos pontrúgása.

Szinte felesleges leírni, de aki az Újpestnek szurkol, az szurkol az Újpestnek. Kedden is.

Címkék: ,

A „Mágus” már legalább 25 esztendeje megmondta…

Sorozatos sikertelenségek után is vidáman nézett a jövőbe és szinte minden nyilatkozata úgy végződött, hogy „egyszer valaki belefut a késbe…”

Talán már mindenki úgy volt vele, hogy ha a Pápa ellen sem, akkor ki ellen?, de a nagy bölcsek nem hazudnak, és Verebes tényleg tudja, mitől döglik a légy. Az, hogy a lelátón nincs ember, már nem hír, lehangoló, ahogy saját stadionunkban elkönyvelhetjük, a 20 éve még „váci segélykiálltás”-ként gúnyolt szurkolásnak nagyobb volt a melldöngető ereje, mint ami nálunk mostanság felharsan.

A meccs egyébként kb. úgy zajlott, mint az eddigi találkozóink, mi támadunk, helyzeteket alakítunk ki, s ahogy kell, ki is hagyjuk őket. Az ellenfél kapusa már-már hőssé válik, játékosaik pedig várják a pici kontrázási lehetőségeket.

Aztán Litauszki megtört egy hosszú átkot. Az ő szerepe eleve fontos, mert nem a klasszikus pozíciójában játszott, bátran belépett a támadásokba, és igen fontos gólt szerzett. Jókor jött a 2 találat is, a szurkolókban és a játékosokban esetleg feltörő pánik reakciók hamar elfojtódtak.

A második félidőben is folytattuk az offenzívát, de a betegség még csak foszladozik, továbbra is sok hibát követtünk el az utolsó mozdulatoknál. Csatáraink közül elsőként a meccsen, a bajnokságban pedig Andrics (a Honvéd ellen) után másodikként Ojo is megszerezte gólját, reméljük, ez átszakít egy gátat végre, mert volt ismét néhány focira emlékeztető megmozdulása A találat utáni ünneplés sokat mondó volt, jó volt látni, hogy összeborult a csapat és lelki támaszt nyújtott Kimnek. Ez nagyon sportemberi tett volt és ez a momentum adja számunkra az igazi reményt. Ezek a srácok egymásért is küzdenek, ideje végre mindenkinek melléjük állni. A meglévő problémákat verjük le az okok gazdáin, ne a csapaton!

Végül még Nego is lőtt egy szép gólt, s így már érdemes volt „éltetni” picit az ellenfél kevéssé szimpatikus kapusát.

Nehéz heteken vagyunk túl. Ha a tegnapi meccsel picit belekapaszkodik a szél a vitorlánkba, akkor még kedden megtehetjük azt, amiben tegnapelőtt szinte senki nem bízott. Együtt erősebbek vagyunk, ezt régóta tudjuk, s be is bizonyosodhat.

Hajrá Lilák mindörökké!!!

Címkék: ,

Az előzményekre nem vesztegetnék sok időt, ki itt, ki ott, ki meg otthon nézte a derbit, és mindnyájan vártuk a csodát. Szinte már annak számított volna, ha nyerünk az FTC ellen, mert a győzelemhez gól is kell, s ez a Fradi nem tűnik olyan csapatnak, aki a kedvünkért öngólokat lő.

A remény az elmúlt 2 meccsen nyújtott teljesítményre támaszkodott és arra, hogy a szerencsefaktor ezúttal a javunkra billenhet.

Elmondató, hogy az első félidő képe semmiféle változást nem hozott az elmúlt héthez képest. A mérkőzés hű folytatása volt a Videoton elleni meccsnek, mintha le sem fújták volna azokat, mindössze annyi történt, hogy átöltöztek a csapatok és megjöttek a hazai nézők.

Ez a szezon el van átkozva. Ismét ott álltunk ordító helyzetekben, ismét elszerencsétlenkedtük őket és a szünetben bizony bosszankodhattunk, igaz reménykedhettünk is.

A második félidő eleje pontosan úgy történt, ahogy számíthattunk rá. A zöldek úgy ráijesztettek csapatunkra, mintha 2 játékosunkat poénból bezártak volna az öltözőbe. Percekig olyan nyomás alatt voltunk, hogy maga a csoda, hogy addig húztuk, ameddig. Aztán az a játékos, aki véleményem szerint az egész szezonban a legkiegyensúlyozottabb teljesítményre volt képes, hibázott és innen gyakorlatilag számunkra lefőtt a kávé. Fel ugyan nem adtuk, sőt…a pályára lépő és végre néhány momentummal már futballistára hajazó Ojo kis híján kiegyenlített, de idén nekünk ezek így jutnak. Dibusz odaért, kipiszkálta valahogy és az ellenakció halmazati büntetésként zúdult ránk. A villámgyorsnak nem nevezhető Böde kilépett a félpályáról és addig vonszolta a hátán Suljicot, ameddig összeakadtak a lábak, így kecsegtető helyről szabadrúgás járt a helyieknek és a bosnyáknak sem kellett tartania attól, hogy elfogy a meleg víz, mire beér a zuhany alá. Miután Varga (ki más???, még az kellett volna, hogy a túl nagy pofaszerkezettel rendelkező, és a meccs előtti napon, a gólszerzővel közösen provokáló Busai is betaláljon) bevarrta, benne volt a levegőben, hogy a Fradi ránk számol. Szerencsére annyi tartás és higgadtság maradt bennünk, hogy ez nem történt meg, bár Nego - az imént említett Busaival együtt - elsodródott a piros lap szélére, Solymosi nem merte bevállalni a hazaiak aktuális f.zkalapjának (inkább úgy csinált, mintha nem vette volna észre, hogy mi történt) kiállítását, így a francia is maradhatott a pályán. A végén még egy Balogh lövésnél szisszenhettünk fel egy picit, mely ha bemegy, az eredménynek és a lelkünknek is picit jót tett volna.

Nem így történt. így továbbra is aktuális a kérdés, hogyan tovább. Az biztos, hogy ha ez egy pontozásos sportág lenne, akkor mind tartalomban, mind művészi hatásban a maximális pontszámmal az európai élmezőnyben masíroznánk, de a labdarúgás sajátos szabályai (kapu és gólkényszer) miatt valamit változtatni kell. A szezon még mindig menthető egy esetleges kupagyőzelemmel, de ehhez április 28.-án nagyot kellene dobni. Egy hazai pálya sokat segítene az esélyeken.

Címkék: