Értékelés

Plagizálnom kéne. Amikor azon gondolkodtam, hogy vajon mit lehet írni a mai meccsről, egyből az jutott eszembe, hogy át kellene másolnom a vasárnapi bajnoki értékelését, és senki észre sem venné, hogy nem a mairól szól. Aztán eszembe jutott, hogy még feljelenteném magamat, úgyhogy inkább nem vállaltam a következményeket. Emlékszem, nem túl régen doktori címeket vettek el köztársasági elnököktől hasonlókért. 

Mindamellett sok újat nehéz írni. El kell mondani, hogy egyszerűen megfejthetetlen az a fóbia, amely játékosainkat elfogja, amikor az ellenfél 16-osának közelébe érnek. Az addig kulturáltan és helyenként szellemesen felépített támadások egyszerűen elhalnak. Az nagyon rendben van, hogy kezdeményezünk, próbálkozunk, a bajnokjelöltnek a két meccsen nem volt annyi támadása, mint ahány gólhelyzetünk nekünk félidőnként, ám mindkét meccset elvesztettük. Jó húsz évvel ezelőtt, de lehet van az több is már, az MTK akkori mestere, bizonyos Verebes József egy hasonló széria után azt mondta, hogy "egyszer valaki nagyon bele fog futni a késbe...". Igaza lett, néhány további gyötrelmes forduló után győztek 6-1-re valaki ellen. 

Visszatérve csapatunkra, el kell menni valami kuruzslóhoz. Oldja már fel valaki ezt az átkot vagy mi a franckarikát, mert az ilyen "szerencsétlenkedő" csapatoktól előbb vagy utóbb megvonják a licencet.

A meccs egyetlen jelenetsora, amiről érdemes említést tenni, az a 43. percben és azt követően történt, mert annak nagy jelentősége lehet még később. Suljic ellen előszeretettel ítélnek kifelé, mert szeret a fotósok kedvéért ugrani, de ennél az esetnél nagyon úgy tűnt, a kapus bizony elsodorta a bosnyákot, a labdához viszont bizonyosan nem ért. Ha szigorúak vagyunk, a 11-es mellé járt volna a piros is, ha engedékenyebbek, akkor csak sárga. Mondani sem kell, az ellenakcióból született a Videoton gólja.

A meccs hátralévő időszakában a hazaiak úgy húzták az időt, mintha ez az eredmény már a továbbjutásukat ígérné, és valóban, kényelmes helyzetben vannak. Ha Újpesten tudnak szerezni egy gólt, nekünk hármat kellene, de ameddig ezt az átkot le nem szedi valaki rólunk, addig esélyünk sincs rá.

 

Címkék:

7 nap alatt 3 meccs, valamint a Vidi ellen 3 hét alatt 3 meccs.

Minden összevetésben a legkevésbé fontos az első volt, de ki lenne az a balga, aki ne akarna nyerni bármelyik meccsen, főleg a Vidi ellen, főleg a FTC elleni héten.

Ha az idei vérszegény statisztikánkból indulunk ki, nem lehetett volna más célunk, mint helytállni a szinte már bajnok Videoton ellen. A meccs előtt kissé meglepő módon újabb távozónk lett, ezúttal Vasziljevicsnek kötöttek útilaput a talpára, ha minden igaz, sportszerűtlen életmód miatt.

A meccs úgy kezdődött, mint ahogy az eddigi bajnoki fordulókban a legtöbb meccs, helyzeteket dolgoztunk és hagytunk ki. Nem volt egetverő a színvonal, de a látvány és az összkép jó volt, ebben a csatában erőteljesebbnek tűntünk, igaz, impotensebbnek is.

A vendégek szerettek volna focizni, de jól szűrtük őket, főként Heris tüsténtkedett ebben a témakörben. Aztán amikor először tudtak egy normális támadást vezetni, meg is szerezték a vezetést. Ha volt a Vidinek olyan erénye, ami nekünk nem, akkor az a helyzetkihasználás, mert mi továbbra is tudtunk meleg pillanatokat okozni az ellenfélnek a kapu előtt, ők azonban már nem. Suljic is hozta magát, ha az lenne a foci célja, hogy hány sárgát kap az ellenfél, már aranylabdás lenne, de a Hungária is írhatna róla egy számot cselkirály címmel. A kapura azonban ismét veszélytelen volt.

A szünet után sem változott sokat a forgatókönyv, ahogy teltek a percek, csak azt állapíthattuk meg, a bajnokjelölt mintha bénult lenne, mi pedig a 16-os környékén bénulnánk le. Beszállt Ojo is a végére és elmondható, immár láttunk tőle néhány labdarúgóra emlékeztető megmozdulást.

Harangózó Feri azt kérte a meccs előtt, hogy legyen szoros…az lett.

Ilyen tekintetben Feri a szerdai meccs előtt kérje azt, hogy nyerjünk és persze kérje ugyanezt vasárnap is. Ami a játékot illeti, sok kivetnivaló nem volt benne, de hogy a kapu előtti nincs még egy ilyen töketlen csapat, az is bizonyos. 

Ezzel véglegesen véget értek az felkészülési meccsek, immár számunkra is elkezdődik a szezon.

Címkék: ,

Érti a fene ezt a Gyirmótot. Itt állnak a kupa négybe kerülés küszöbén és olyan beszari játékot produkáltak, hogy azzal nem is lehetett más a vége.

Pedig nem voltunk mi sem túlzottan ilyesztőek. A foghíjas fogatlan lelátók előtt lejátszott meccsen, én nem éreztem semmi olyat, ami ily könnyen megadásra kellett volna kényszerítse a vendégeket. Azzal indultunk neki a meccsnek, hogy ki kell tudni mutatni az osztálykülönbséget, de arra kevesen számítottak, hogy ezt nem mi, hanem az ellenfél fogja kidomborítani. Az jól látható, hogy a szünet jót tett a csapatnak, kitisztultak a fejek, a korábbi szokatlan dolgok fel lettek dolgozva, így reménnyel várhattuk, hogy megtörhetjük a tavaszi átkunkat. Ha már eddig nyeretlen szériával abszolváltuk a 2015-ös idényt, akkor éppen a legjobbkor sikerült megszerezni az első győzelmünket, mely remélhetőleg átszakíthat olyan gátakat, amik miatt lassan elfelejthettük, milyen látvány az ellenfél hálójának rezdülése.

Az, hogy 4 gólt szerezve nyertünk, elsősorban a következő meccsekre fontos muníció. Feltöltődhetünk önbizalommal, és remélhetőleg igazolódik a fociszerencse, vagyis minden csapat életében jönnek hullámvölgyek és fellendülések. Ha megfigyeljük, a Vidi, aki immár nem csak bajnoki meccseken, hanem a MK döntőbe jutásért is ellenfelünk, nem tudja ismételni az őszi önmagát, az FTC pedig lehet, hogy éppen ellenünk fogja megkezdeni gyengébb sorozatát. S ha ez a két csapat valóban egy felfelé törekvő Újpesttel találkozik, akkor valós az esély arra, hogy ez számunkra lesz gyümölcsöző. 

A mai meccsre visszatérve, a Gyirmót nyílván alaposan feltérképezett minket, ezen felül szinte minden héten éles meccseket játszik a másodosztályban a feljutásért, így magától adódik a kérdés, mivel leptük hát meg őket. Hát azzal, hogy Balogh (eddig vagy nem vállalkozott, vagy nem vállalkozhatott) vállalkozott, Suljic fejelt, Litauszki megérezte a kaput, Ojo pedig gólt lőtt. Hát ezekre a dolgokra valóban nehéz volt felkészülnie a vendégeknek, s ha Vignjevic mester tartogat még hasonlókat a tarsolyban, akkor minden hétvégén rántson elő ezekből hármat. A védelmünk van annyira jó, hogy minimum döntetlennel jöjjünk ki, ha ez teljesül.

 

Címkék: ,

Váratlan helyzet állt elő, Perovic és Andric is Vignjevic rendelkezésére állt, így Ojo játéka immár szóba sem került. Andric kezdőben, Perovic a padról beszállva lett részese a mai mérkőzésnek, amely -még mindig szokatlan- érdektelenségben zajlott. A hétközbeni történésekből megtudhattuk, az MLSZ vezetője továbbra sem érti, hova vezet az út, melyet konokul építenek...khmmm rombolnak.

Számtalanszor elhangzott, egy közepes meccs is botrány gyengévé silányul üres lelátók előtt, még telt ház és jó hangulat esetén egy gyengébb meccs is képes jó élményt adni. 

A Honvédtól nem várhattuk, hogy parádés csatárjátékkal fogja szórakoztatni a publikumot, inkább egy gyötrelmes találkozóra volt kilátás. Ez számunkra sem sejtetett sok jót, hisz eredményesebben tudunk játszani azok ellen, akik nem csak védekezni akarnak. 

A meccs aztán igazolta ezt, sok hiba és kevés foci tarkította az eseményeket. 

A meccs elején a Kispest aktívabb volt, de igazi veszélyt nem tudtak teremteni kapunk előtt. A félidő fele környékén Nagy Gábor idei legértékesebb mozdulata ért büntetőt, melyet Vaszke árazott be egy hibátlan lövéssel. Nem voltunk stabilak, nem irányítottuk a játékot, így senkit nem érhetett váratlanul, hogy Hudák időleges kiválásával a védelem teljesen rendezetlenné vált és a Kispest éppen akkor talált be a hálóba, amikor a felvidéki srác visszatért a pályára. Az egyenlítés csorbított játékunk addig sem túl penge éléből, és némiképp meglepetés volt, hogy a szünet előtt Nagy Gábor immár második gólt érő megmozdulása után, Andric révén ismét vezettünk. 

Fordulás után sem emelkedett a nívó a felhők fölé, ám Iványi játékvezető furcsa viselkedése minket alaposan felbosszantott. Történt, hogy egy félpályánál történt civakodás végén a Kispest furcsa hajú középpályása törlesztés gyanánt ágyékon rúgta Addot akkor, amikor a labda már rég messze járt. A dirigens jól látta az eseményeket, sőt a folytatódó akció közben, azt kísérve, visszafelé mutogatott az időközben 3 hazai játékos által lökdösött és regulázott Addo és fenyegetői felé, ösztönözve őket a perpatvar befejezésére, holott simán kijárt volna legalább egy piros lap a legaktívabb rugdalódzónak.  

Az jól látható volt, hogy Suljic hiányában nem annyira erőltettük a kombinatív játékot, gyakran átíveltük a középpályát, ám ehhez a játékhoz egy olyan játékosra lenne szükség a center pozíciójában, mint Ojo. Csakhogy ő nem játszott, igaz, eddigi teljesítménye alapján jobb is.

Aminek mindenképp örülhetünk, hogy Andric nagyon agilis volt, valamint szereztünk 2 gólt és egy pontot, ugyanakkor Balajcza mindkét gólban ludas volt.

Ma nem sikerült feltenni a pontot az i-re, de ha így folytatjuk, a következő meccsen 3 gól és 3 pont lesz a jutalmunk.

 

Címkék: ,

Ezt a Paksot soha nem bírtam, és ez után a meccs után sem változott a véleményem. Lehet, hogy az ellenük tartó szinte folyamatos sikertelenség teszi, de ez a se színe, se bűze foci nekem nagyon nincs az ínyemre.

Hát ezen a meccsen sem lopták magukat a szívembe, az biztos.  A meccs pontosan úgy kezdődött, mint a Pécs elleni, alig 6 perc után hátrányban voltunk egy kontra után. Küszködés volt, helyzetféle alakult, fantázia nem, ám voltak pillanatok, amikor fagypont alá hűlt ereinkben a vér.

A vendégeknek ismét volt egy megpattanó lövésük, amelyből gól született, és ekkor nagyon félő volt, hogy ennek csúnya vége is lehet, felrémlett a 2 évvel ezelőtti végeredmény is. Kapkodtunk, a közönség kezdett türelmetlenné válni, ám az imák, amiket mormolni kezdtünk, segítettek.

Bardhi lőtt egy ritka nagy gólt állítottból majd  negyvenről, ezzel visszajöttünk a meccsbe és lelkileg is felvérteződhettünk a 2. félidőre.

Szünet után teljesen megváltozott a játék, a Paks időnként csak kapusa bravúrjainak és a szerencsének köszönhette a vezetés megtartását. Suljic hozta amit tud és azt amit hétről hétre produkál, kiismerhetetlenül cselezett és ki is állíttatott egy vendégjátékost, ám lövései továbbra is veszélytelenek maradtak. Nem volt egyetlen higgadt ember sem csapatunkban, a percek lassan csordogáltak, és egyre idegesebbé váltunk, de a remény továbbra is élt. A vendégek egyre sűrűbben fetrengtek, amikor tehették az idővel is játszottak, játékmódjuk miatt továbbra sem tolonganak az atomvárosi drukkerek a stadionokban, talán nem véletlenül. Nézőriasztó stílusuk azonban ismét eredményre vezetett, ugyanis az utolsó utáni percben Nego néhány lépésről a kapusba vágta a ziccert. Szerencsére az idei szezonunk teljesen más, mint a tavalyi, köszönhetően annak, hogy az ősszel viszonylag jól szerepeltünk, így nem kell hátrafelé nézegetnünk (egyelőre). Ha ismét a tavalyi terméssel végzünk, nyílván nem fogunk panaszkodni, ám egyelőre még nehéz beleképzelni játékunkba a kupasiker megvédését. Két hét van még a kupavisszavágóig, és a játékunk még csak-csak megvan, de a befejezések elképesztően gyatrák. Ha szeretjük, ha nem, Nyilasinak tökéletesen igaza van abban, hogy 1. az akaratra nem lehet panasz, 2. egy apró győzelem akár mindent meg is változtathat.

Reméljük ez már a következő meccsen eljön, amely nyugtatólak hathat játékosra és szurkolóra is egyaránt.

Címkék: ,