Értékelés

Ezt a Paksot soha nem bírtam, és ez után a meccs után sem változott a véleményem. Lehet, hogy az ellenük tartó szinte folyamatos sikertelenség teszi, de ez a se színe, se bűze foci nekem nagyon nincs az ínyemre.

Hát ezen a meccsen sem lopták magukat a szívembe, az biztos.  A meccs pontosan úgy kezdődött, mint a Pécs elleni, alig 6 perc után hátrányban voltunk egy kontra után. Küszködés volt, helyzetféle alakult, fantázia nem, ám voltak pillanatok, amikor fagypont alá hűlt ereinkben a vér.

A vendégeknek ismét volt egy megpattanó lövésük, amelyből gól született, és ekkor nagyon félő volt, hogy ennek csúnya vége is lehet, felrémlett a 2 évvel ezelőtti végeredmény is. Kapkodtunk, a közönség kezdett türelmetlenné válni, ám az imák, amiket mormolni kezdtünk, segítettek.

Bardhi lőtt egy ritka nagy gólt állítottból majd  negyvenről, ezzel visszajöttünk a meccsbe és lelkileg is felvérteződhettünk a 2. félidőre.

Szünet után teljesen megváltozott a játék, a Paks időnként csak kapusa bravúrjainak és a szerencsének köszönhette a vezetés megtartását. Suljic hozta amit tud és azt amit hétről hétre produkál, kiismerhetetlenül cselezett és ki is állíttatott egy vendégjátékost, ám lövései továbbra is veszélytelenek maradtak. Nem volt egyetlen higgadt ember sem csapatunkban, a percek lassan csordogáltak, és egyre idegesebbé váltunk, de a remény továbbra is élt. A vendégek egyre sűrűbben fetrengtek, amikor tehették az idővel is játszottak, játékmódjuk miatt továbbra sem tolonganak az atomvárosi drukkerek a stadionokban, talán nem véletlenül. Nézőriasztó stílusuk azonban ismét eredményre vezetett, ugyanis az utolsó utáni percben Nego néhány lépésről a kapusba vágta a ziccert. Szerencsére az idei szezonunk teljesen más, mint a tavalyi, köszönhetően annak, hogy az ősszel viszonylag jól szerepeltünk, így nem kell hátrafelé nézegetnünk (egyelőre). Ha ismét a tavalyi terméssel végzünk, nyílván nem fogunk panaszkodni, ám egyelőre még nehéz beleképzelni játékunkba a kupasiker megvédését. Két hét van még a kupavisszavágóig, és a játékunk még csak-csak megvan, de a befejezések elképesztően gyatrák. Ha szeretjük, ha nem, Nyilasinak tökéletesen igaza van abban, hogy 1. az akaratra nem lehet panasz, 2. egy apró győzelem akár mindent meg is változtathat.

Reméljük ez már a következő meccsen eljön, amely nyugtatólak hathat játékosra és szurkolóra is egyaránt.

Címkék: ,

Minden úgy történt, ahogy Feri megjósolta. Nemcsak hogy 0-0 lett a meccs, de még az is bejött neki, hogy sem nem kapunk, sem nem rúgunk gólt. Jó, ez így most kicsit vicces, de ő tényleg megjósolta, tessék elolvasni a „behari”-t.

Nem a Debrecen, vagy jobban fogalmazva nem elsősorban a Debrecen volt tegnap a legnehezebb feladat, saját lelkünket kellett rendbe tenni ahhoz, hogy jó eredményt érhessünk el a Nagyerdőben.

A Pécs elleni öngyilkosság ugyanis csak részben, vagy még annyira sem lett gyógyítva a Gyírmót elleni döntetlennel. Számítottunk arra, hogy a Loki támadni, focizni szeretne, és szerencsére egyre több az ilyen csapat immár a mi kis bajnokságunkban is. Az kétségtelen, hogy a színvonal nem nőtt a felhők fölé, de az ilyen meccsek mégis sokkal fogyasztó barátabbak, mint pl a Pécs elleni volt.

A hiányzók (Nagy Gábor és Heris) nem hiányoztak. Hudák profi, ha tudja ezt a teljesítményt állandósítani, valóban elérhető lesz számára a válogatott behívó, a korábban mennyit, de mennyit szidott Litauszki pedig hátul igazi karmester volt. Negot már szinte uncsi minden héten kiemelni, de ismét meg kell tenni, és jár a dicséret Forrónak is. Az eredményből is a játék képéből is jól látható, hogy a védelem igen jól muzsikált, Szabinak nem volt ordenáré nagy védenivalója.

Sztaniszavljevics egy nagy talány. Mint szűrő jól dolgozott, sokat robotolt, de ha lehet valaki más érjen oda ezentúl a kapu elé. Noha tavaly is szerzett néhány találatot, de jól látható, hogy számára a kapu előtere oly idegen terület, mint jegesmacinak a sivatag.

Vaszkenak kellene valami alternatívát találni, mert vagy nem lendült még formába vagy kezd lassulni, mindenesetre messze nem ő volt tegnap a meccs embere és ez így volt a Pécs ellen is.

Suljic hozta amit tud mind pozitív, mind negatív értelemben. Helyenként zseniális cselek, parádés villanások, majd eladott labdák, rossz beadások. Sajnos egyetlen igaz ordító helyzetét nem tudta gólra váltani, igaz szorongatták is rendesen.

Balogh immár sokadszor volt észrevehetetlen vagyis nagyon jó. Ez az ő posztján kifejezetten dicséret.

A mérkőzést egyébként bármelyik csapat megnyerhette volna akár 3 góllal is, és ebből lehet meríteni a mieinknek. Nem sok csapat fog pontot elhozni a Hajdúságból, de mi már meg is tettük.

Csak valaki tanítsa már meg lőni a Sztanit!

Hajrá Lilák mindörökké!

Címkék: ,

Nyerni kell! – ez volt a jelszó a meccs előtt, de hamar porrá őröltük saját tervünket.

A meccs előtt furcsa érzés volt az A-n közlekedni, kb ilyen népsűrűséget kellene produkálni minden meccsen, persze úgy, hogy a többi lelátórészen is vannak szurkolók.

Még el sem kezdődött a meccs, már gyülekeztek a ráncok az újpesti homlokokon, Suljicnak ugyanis nem voltak rendben a papírjai, ilyen amatőrséget a kiskunhalasi kispályás bajnokságban is csak fejvesztés, vagy az azt kiváltó 2 hordó sör bünti mellett lehet elkövetni.

Ahogy elindult a labda, feltűnő volt, hogy a Pécsnek esze ágában sincs focizni, egy dologért jöttek, valamilyen antifocival szerezzenek minél több pontot. Vaszke hamar segített rajtuk, a 10 perc végén elbotladozott egy labdán, a mecsekiek végigvittek egy kontrát, s be is fejezték azt eredményesen.

Gyömöszöltük őket becsülettel, volt is 1-2 helyzetecskénk, de azt állítani, hogy a háló törte volna a hátukat, nettó füllentés lenne. Fábián sporttárs következetlen ítéletei borzolgatták a kedélyeket, ami itt sárga volt, az a másik oldalon nem, de ekkor nem gondoltuk, hogy ennek még nagy jelentősége lehet. A szünet előtt kezdett terjengeni a levegőben egy furcsa érzés. Egyrészt fenyegető figurák kezdték fürkészni a VIP páholyt, másrészt oly szokatlanul közel volt a pálya, hogy a szokottnál is erősebben lehetett érezni a fű illatát.

A fordulás utáni játékról túl sokat nem érdemes beszélni. Gyürkőztünk, de ha őszinték akarunk lenni, egy pillanatig sem érezhettük, hogy gól lógna a levegőben. Reménykedtünk valami váratlan eseményben, mely sajnos meg is érkezett. A játékvezető továbbra is hozott érdekes döntéseket, Nagy Gábor kiállítása is olyan esemény, mely a lelátóról nézve túlzónak tűnt. Nem adtuk fel, de a Pécs innentől kezdve szinte nyeregben volt. A végén még Heris-t is kiküldték, valamint kaptunk egy bődületes dugót, de hogy hol és mikor ment be, még nem tisztázott. Az biztos, olyan látvány volt, ami feltétlen gólt érdemelt.

Az utolsó események azonban már nem sokakat érdekelt. Az ultrák egy része ugyanis saját ígéretüket megszegve olyan rigmusokkal kiabálta tele a stadiont, amely minden bizonnyal súlyos büntetést von maga után és az a helyzet, hogy az elkeseredett nézők szimpla dühtől indíttatva átvették a skandálást. Az szinte csak hab a tortán, hogy jó néhányan a tulajdonos felé vették az irányt, fenyegető, megalázó és számon kérő stílusban.  Most természetesen sokan érzik jogosnak a történteket, mondván minden sérelem, amely csapatunkat éri, az teljesen személyes és saját ügy.

Nem ezen a helyen kívánok erről beszélni, ám egyre kevésbé hallgatható el az, hogy az Újpest FC egy sportegyesület, melynek sportszakmai céljai vannak. Olyan emberek kell, hogy a döntéseket hozzák, akiknek arra jogosítványuk van. A szerepcsere súlyos válsághoz vezet.

Nehéz nem észrevenni, hogy a botrány kezdetekor a környéken igen korlátozott létszámban voltak jelen a közömbös rendezők, ám a jégcsarnoknál és a beléptető kapuknál kupacokban beszélgettek. Az elmúlt időszak történési alapján furcsa, hogy nem számítottak eseményre.

Ez az egész nap olyan amatőrre sikerült.

Címkék: ,