Kitekintő

2018 szeptember 12-én az UTE közleményt jelentetett meg CÍMERÜGY címmel. A közlemény sok, a címer-üggyel kapcsolatos kérdésre választ ad, de legalább ennyi kérdést újabb kérdést is felvet.

AZ UTE KÖZLEMÉNYE

Az UTE az Újpest 1885 Futball Kft.-vel szemben két jogi eljárást kezdeményezett.

A polgári peres eljárás keretében megállapítást nyert, hogy az Újpest 1885 Futball Kft megsértette az UTE jóhírnevét azzal, hogy az UTE hozzájárulása nélkül az Újpest FC labdarúgócsapat címerét megváltoztatta és azt azóta is használja. A bíróság kötelezte az Újpest 1885 Futball Kft.-t 15 napon belül az ítélet rendelkező részét 30 napig tegye közzé, valamint kötelezte 85.500.- Ft perköltség megfizetésére is.

Az UTE által cégbíróságon kezdeményezett törvényességi felügyeleti eljárás eredményeképpen a cégbíróság az Újpest 1885 Futball Kft.-t 300.000.- Ft. pénzbüntetés megfizetésére kötelezte, valamint megállapította a jogszerűtlen működés tényét.

Fontos kiemelni, hogy a két eljárás – bár egyazon jogsértésen alapul – egymástól független, a polgári és cégbírósági eljárások folyamatai (fellebbezés, felülvizsgálat, halasztó hatály, stb.) nem hatnak egymásra. Ezt azért fontos leszögezni, mert a polgári peres eljárásban az Újpest 1885 Futball Kft. felülvizsgálati kérelmet nyújtott be, a per tehát nem tekinthető teljes mértékben lezártnak, ugyanakkor a cégbírósági eljárás lezárt, a döntés jogerős!

Mi következik a fentiekből? A jogi szituáció nem bonyolult (cégbírósági „szálon” az Újpest 1885 Futball Kft. bukta a pert, a polgári per pedig tovább folyik). Ez eddig világos, de ami mindebből következik, az már kicsit meredekebb dolog, a szereplők indítékai, viselkedésük mozgatórugói pedig szinte követhetetlenek. Ha azonban egy kicsit mélyebbre ásunk, mindenre kaphatunk magyarázatot. Hozzá kell tennem, hogy jelen ismereteink szerint! Lehetnek ugyanis ismeretlen tényezők, amelyek hatnak a folyamatokra. Ez a cikk viszont azért jelenik meg most, mert meglátásom szerint az ismeretlenek száma ma már közelíti a nullát. Ez pedig elég ahhoz minden eddiginél pontosabb képet kapjunk.

A FELEK POZÍCIÓJA

Elsőként nézzük meg, hogy milyen feltételek esetén marad a Roderick Duchâtelet-féle logó! Ehhez az Újpest 1885 Futball Kft.-nek mindkét perben nyernie kellene. Miért? Mert a cégbíróság a jogszerű állapot helyreállítása hiányában többszöri pénzbüntetéssel, majd felügyelő-biztos kinevezésével, végső esetben pedig a céget megszűntetésével élhet. A polgári peres eljárásban az UTE által kezdeményezett végrehajtási eljárást a Kúria – az Újpest 1885 Futball Kft. felülvizsgálati kérelemével összefüggésben – felfüggesztette. A végrehajtási eljárás feltehetőleg a perben keletkezett pénzfizetési köztelezettségre (illetve az UTE-t ért vagyoni hátrány érvényesítésére) vonatkozik, az ügy egészét tekintve nincs igazán komoly jelentősége. Összességében azt látom, hogy a cégbírósági „szál” végül – a jogellenes működés további fenntartása esetén – végül az Újpest 1885 Futball Kft. megszűnéséhez vezet. A polgári peres oldalon „csak” az UTE személyiségi jogai, illetve az ügy szempontjából nem döntő, kisebb pénzbeli kötelezettség a vita tárgya.

Az Újpest 1885 Futball Kft. pozíciója tehát; a jogellenes működés fenntartása előbb-utóbb megszűnéshez vezet, erre hatása ma már nincs a Kft.-nek!

Nézzük meg, hogy a másik oldalról hogy néz ki a dolog! Az UTE a legjobb helyzetben van ahhoz, hogy végül bizonyítsa igazát. Ha a polgári peres eljárásban végül bukja a pert, akkor is nyeri az ügyet, az a már nyerte is, hiszen a cégbírósági oldalon jogerős az ítélet. De valóban nyert? Tényleg győztese ennek a drámának? Dráma bizony, méghozzá nem is akármilyen! Egy olyan dráma, aminek nincs nyertese! Ugyanis, ha végül a cégbíróság megszünteti az Újpest 1885 Futball Kft.-t, akkor az UTE által kezdeményezett eljárás eredményeképpen erősen esélyes, hogy megszűnik Újpesten a felnőtt labdarúgás. Ezt nem engedheti meg magának az a klub, aki csak a sporttörvény ilyen irányú rendelkezései miatt engedte ki kötelékéből a felnőtt labdarúgást, és a közvélemény szemében is – anyaklubként – a mai napig is felelősséggel tartozik érte!

Az UTE jogi helyzete egyértelmű. Biztosra vehető, hogy előbb-utóbb érvényesíteni tudja jogait. A jogi szituáción túl is van azonban élet! Ugyanis az UTE a jog adta lehetőségek teljes kimerítésével végül az újpesti felnőtt labdarúgás megszűnését okozhatja.

Látható, hogy a két fél pozícióját jogi síkon nem nehéz megfejteni. Az UTE – és a szurkolók – nem pusztán jogi, hanem erkölcsi kérdésként is kezeli az ügyet. Az ellenérdekelt fél erkölcstelen magatartására ezért igen nehéz hatékony válaszokat találni! Nemes szándék, nemtelen ellenféllel szemben… nem egyszerű feladat!

(folytatás következik)

HAJRÁ LILÁK!!!

NEM KELL ÚJ CÍMER!!!

Küzdeni. Erőnk szerint a legnemesbekért.”

Küzdeni a lila-fehér színekért, az egyetlen címerért, egymásért, a múltért és a jövőért, a becsületért és Magyarországért.

A mai napon csupán ennyit kérünk és várhatunk el attól a csapattól, amely 9 év után lép ismét nemzetközi porondra és most olyan ellenféllel találkozik, akik a legtöbb EL győzelmet tudhatják magukénak.

És mégis, talán még valamit...

...a szurkolók mernek nagyot álmodni. Miért ne születhetne meglepetés a mai napon? A labda Spanyolországban is gömbölyű, a fű zöld (sajnos), az ég kék...! A játékosok fejében is biztosan megfordul, hogy most egy olyan ajándékot kaptak az élettől, ami talán sohasem adatik meg még egyszer karrierjük során (ne legyen így). Most kell vele élni, most kell véghez vinni azt, amiről talán csak suttogva ildomos beszélni, amiben mégis minden lila-fehér szív titkon bizakodik egy kicsit... hogy ma legyőzzük a Sevillát!

Ez nélkülöz minden racionalitást, ellenünk szól minden statisztika, mindenki a bukásunkat vízionálja...? Biztosan így van, de ha holnap megkérdezik, hogy miért mosolygok, szeretném azt mondani, hogy „Azért, mert nagyon szépet álmodtam!”

Harcoljatok mindenekelőtt az álmainkért!

Holnap elkezdjük. Mondanám, hogy végre, de nem biztos, hogy igazat írnék. Az ember mindig reménykedik, eljátszik olyan gondolatokkal, melyeknek nem igazán lenne realitása egy olyan helyzetben, amiben a magyar foci tart. A sport mindig tartogathat meglepetéseket, sőt olykor a csoda is megtörténik, de nehéz elkezdeni hinni a lehetetlenben. Ahhoz ugyanis szükség van legalább egy „töltényre a tárban”, vagy egy különleges inspirációra. Az EL sorsolás pillanatában eldőlt, ez a futam nem díszlépésben lesz teljesítve. Még ha túl is tudnánk vergődni valahogy a Neftci-n, akkor ott fog tornyosulni előttünk a Sevilla, mely honi mércével egy akkora gigász, mintha a Videoton és az FTC közös, teljes kerettel állna ki ellenünk egy bajnokira. Tulajdonképpen arányait tekintve ez még alaposan alábecsült hasonlat, ugyanis a Sevilla értékben a mai teljes NB1-et is meghaladja.

A bölcselet szerint „a hídon akkor kell átmenni, amikor odaérünk”, ezért maradjunk egyelőre a Neftcinél. Az azeri focit mifelénk még mindig szokás lenézni, pedig nincs rá semmi okunk. Ha ránézünk a klub honlapjára, már eleve egy rendkívül profi benyomást kapunk rólunk. Az oldal elérhető azeri, orosz és angol nyelveken. A legfrissebb hír szerint a csapat új szponzora a Turkish Airlines, aki a légiközlekedésben egyáltalán nem kispályás, sőt…nem másokat támogatott, mint a Barcelonát. Az előző poszt az olasz edzővel, Roberto Bordinnal készített interjú, melyben nagyon nyugodt hangnemben nyilatkozik a csapat felkészüléséről és az esélyekről. Nem becsüli le egy szóval sem az Újpestet, de minden betűből érezhető, meg sem fordul a fejében, az, hogy ne ők jutnának tovább. Irigykedve olvastuk az új érkezőkről szóló részt, mely szerint már mindenki beilleszkedett a csapatba.

Tovább bogarászva azt tapasztaljuk, hogy játékosaik is magabiztosak.

Néhányuk nyilatkozata szerint…

Soni Mustivar: 'We must fight and win in both matches vs Ujpest'

“Harcolnunk és győznünk kell az Újpest ellen mindkét meccsen”

Anton Krivotsyuk: 'We will be able to reach next stage'

“Képesek vagyunk elérni a következő fordulót”

Egyik új érkezőjük egy ghánai csatár, Kwame Karikari tipikus centernek tűnik. Nyilatkozata szerint nagyon örül, hogy a Neftcihez érkezett, sok gólt szeretne lőni, és alig várja, hogy találkozzon a szurkolókkal. Ez a pár gondolat Újpesten bizonyára kiverné a biztosítékot, hisz annyira sablon, hogy már szinte unalmas.

A honlapon fogadott látvány szerint Azerbajdzsánban nem követték az újpesti címerháború részleteit, sajnos a WC deszkát használják a mérkőzés beharangozásakor. S még egy apró (?) érdekesség…a honlapon van egy rövid video. Bár egy szót sem értünk belőle, de így is sugárzik a nyugodtság és a szenvedélyesség.

Itt megtekinthető:

https://www.facebook.com/NeftciPFK/videos/2004701479562318/

Visszatérva a kezdeti gondolatra, a mi csapatunk sajnos most nem viszonyul a külvilághoz úgy, mint a bakuiak. Szeretnénk persze, ha továbbjutnánk, s nem is reménytelen a helyzet, de azt kell mondjam, röpke fél óra alatt több információt gyűjtöttem össze a Neftciről, mint a mieinkről. Így egy kicsit elhanyagoltnak érzi magát egy Újpest szurkoló, s mint tudjuk az ösember óta, a tüzet, a lángot táplálni kell, hogy fényesen lobogjon…

               Nyár van. Szabadságolások, nyaralások, fesztiválok ideje. Nekünk, a magyar labdarúgás szerelmeseinek viszont valami egyebet is jelent: a nemzetközi kupaporondra való kijutást. Mondani sem kell, a BL- és EL-selejtezők kevés örömöt, annál több keserűséget, bánatot hoztak a magyar futballszurkolóknak az elmúlt évek során.

Rövid statisztika: az elmúlt öt évben nem jutott be magyar csapat csoportkörbe. Utoljára 2012-ben, a Paulo Sousa-féle Videotonnak sikerült a bravúr, ami azért is volt különösen elismerésre méltó teljesítmény, mert a fehérváriak az EL-selejtezőkből indulva (nem pedig bajnokként a BL-kvalifikációból kiesve) érték azt el. A Slovan ellen 1-1-gyel (idegenben lőtt több góllal), a belga Gent ellen kettős győzelemmel (4-0), a Trabzonspor ellen pedig két gól nélküli döntetlen után tizenegyesekkel ment tovább a Videoton. A fenti névsor és az eredmények pontosan mutatják, rendkívül fegyelmezett védekezésre és stabil csapatra, no meg egy adag szerencsére van szüksége a honi kluboknak, hogy egyáltalán esélyük legyen bekerülni az őszi csoportkörbe.

               Akkor a Videoton a kvalifikációs sorozat második körében csatlakozott, idén nyáron a Ferencváros, a Honvéd és mi már az első körben mérkőzünk a riválisokkal. Tekintsünk meg két olyan példát, amely aggasztó is lehet – különösen akkor, ha figyelembe vesszük, hogy a keretünk relatíve szűk, és tizenegy nappal az odavágó előtt egyetlen új igazolás sem futott be. A 2016-2017-es hazai pontvadászatban a Vasas egy kifejezetten jó ősz és mérsékelt tavasz után végül befutott a harmadik, már EL-selejtezőt érő helyre. Oenning tanítványai szintén az 1. körben csatlakoztak. A cseppet sem félelmetes Beitar Jeruzsálem ellen megdöbbentő vereséget szenvedtek el Izraelben és a következő NB1-es szezon sem ért fel diadalmenettel az angyalföldiek számára. Olyannyira nem, hogy az utolsó fordulóban Kispesten elszenvedett 3-1-es vereség az első osztályból való búcsút jelentette Egerszegiéknek. Visszatérve Izraelre, hiába szereztek a hazaiak már az első húsz percben gólt, Pavlov duplája és Kulcsár találata azt jelentette, 3-1-re vezet a Vasas. A 88. percben még 1-3 állt az eredményjelző táblán – az ezt követő néhány percre nemigen van magyarázat, teljes, egészen ritkán látható összeomlás és izraeli, 4-3-as győzelem a vége. A budapesti visszavágón (amelyet a Szusza Ferenc Stadionban rendeztek) rendkívül könnyedén, iskolajátékkal oktatták Vaskó Tamásékat (0-3). Gyakran elhangzik játékosok és főként edzők szájából, nevetségesen és károsan kevés idő áll rendelkezésre az NB1-es szezon vége és az alapozás kezdete között (kb. két hét vagy akár kevesebb, az újpesti játékosok számára idén tizenöt nap). Ez pedig akár az egész szezonra, de legalábbis az őszi idényre (amely nagyobb súllyal nyom a latban, tekintve, a 2018-2019-es szezonban 18-15 az őszi-tavaszi meccsek száma). Előrelépés, hogy már május 19-én véget ér majd az NB1 (idén a 33. fordulót június 2-án rendezték). A Vasas dolgát természetesen számos egyéb tényező is nehezítette, elég, ha a magyar szinten is gyenge játékoskeretre (különösen a rossz védelemre – messze legtöbb, 61 kapott gól), klubon belüli ellentétekre vagy a hazai pálya hiányára gondolunk. A nemzetközi kupából egy év alatt egészen az NB2-ig jutott a 13. kerületi gárda, immáron Kis Károly irányításával kell kiharcolniuk az 1-2. helyezést.

               Sokat nem kell visszamennünk az időben, hogy egy másik budapesti csapat hasonló vesszőfutására leljünk! Az MTK 2016-ban az NB1 negyedik helyét szerezte meg – hogy aztán egy évre rá, pontegyenlőség, ám kevesebb győzelem mellett (a DVTK-val szemben) elbúcsúzzon az „elittől”. A kazah Aktobét még viszonylag könnyen búcsúztatták Kantáék (3-1) az azeri Gabala viszont kettős győzelemmel (1-4) lépett túl a gyengécske fővárosiakon. Míg a Vasas vesztét a kifejezetten eredménytelen tavasz hozta (ezzel némiképp megcáfolva azt, hogy a búcsúhoz jelentős köze lenne az EL-szereplésnek és rövid nyári pihenőnek, ősszel: 19 meccsen 21 pont (átlag: 1,1 pont meccsenként), tavasszal 14 meccsen 13 pont, átlag: 0,93 pont), addig az MTK-nál már jobban megfigyelhető a pocsék ősz. A közel sem olyan gyenge keret (Petkovics, Kanta, Torghelle, Gera D., Vass Ádám, Poór, Vadnai, Ramos, Szatmári, Okuka stb.) 19 találkozón 20 pontot gyűjtött (1,052-es átlag) ősszel, tavasszal 14 alkalommal csupán 17 egységet szorgoskodtak össze Tamási Zsolték (1,21). Az elmúlt két évből tehát két példát is be tudtunk mutatni a kupaindulás és NB1-es kiesés tekintetében, ám mielőtt bárki eret vágna, gyorsan szólok: ne tegye. Ugyanis nem jelenti automatikusan a kiesést az Európa Liga-indulás! Újpesten stabilabb a háttér, a szurkolótábor képes lökést adni a csapatnak – és egyébként is: felejtsük el a kiesést!

Az MTK és a Vasas kudarcához kellett az edzői válság is (Teodoru Vasziliszt Tamási Zsolt váltotta és bár Angyalföldön Michael Oenning készítette fel az elsőtől a 33. fordulóig a csapatot, okkal gondolhatjuk, közel sem volt minden rendben az öltözőben). Nálunk Nebojsa Vignjevics stabilitást, tartást ad a csapatnak. Ha az elmúlt esztendőt megtekintjük, tavaszra sikerült összerakni a csapatot, az őszi 1,37 pont / meccs mutatóhoz képest jelentős javulást érzékelhettünk (1,64). Vignjevics akkor sem fog pánikba esni, ha ne adj Isten a rajtnál beragadunk, előbb vagy utóbb biztosan meg fogja találni az ideális felállást és taktikát. Ahogy már korábban megjegyeztem, átigazolások terén nem sok dolog történt a Megyeri úton – leginkább semmi. Viktor Angelov egy egészen sikeres macedóniai tavasz után visszatért, Balázs Benjámin két esztendővel meghosszabbította lejáró szerződését, így nem igazol Szombathelyre vagy Debrecenbe. Próbajátékon szerepel a Guingamp II. középhátvédje, Idrissa Mané és a Haladás jobbhátvédje, Angyal Zsolt. Marko Filipovics súlyos sérülése miatt vélhetően a teljes őszt kihagyja, Simon Krisztián hónapokig nem játszhat – Mohl és Onovo több hétig gyarapítja még a „maródiak listáját”, előbbivel kapcsolatban kérdés, marad-e a Megyeri úton.

               Utoljára 2009. július 23-án játszottunk külföldi csapat ellen tétmérkőzést (Steaua ellen 1-2), azaz közel egy évtized után mérethetjük meg magunkat „idegen vizeken”. Jómagam tizenhárom évesen élhettem át a románok elleni mérkőzéseket (még ha nem is Bukarestben), sok fiatalabb Újpest-szurkolónak még nem adatott meg, hogy nemzetközi tétmeccsen lássa kedvenceit. Ha a svájci másodosztály idei indulóit megtekintjük, a Servette mellett egy még fájóbb korábbi ellenfelünket is fellelhetjük: a Vaduz csapatát. 2004 óta egyedül a Servette ellen jutottunk tovább (utána jött a Stuttgart, 1-7 összesítésben) nemzetközi selejtezősorozatban. Itt az idő javítani – és elhozni Budapestre a sztárokkal teletűzdelt Sevillát!

               Bár egyesek a közelgő tulajdonosváltást rebesgetik, intő jel lehet, hogy hasonló értesülésekre az elmúlt nagyjából két évben szinte folyamatosan volt példa, a tulajdonos pedig továbbra is Roderick Duchatelet. Szurkolói szemüvegen keresztül a képlet viszonylag egyszerű: az elérhető legtöbb erősítést jelentő játékost le kell igazolni, bajnokesélyes csapatot kialakítani! A valóság viszont ennél árnyaltabb; a Videoton és a Ferencváros elhúzott a mezőnytől, fölényük a nyáron akár tovább növekedhet (bár Joseph Paintsil távozása érzékenyen érinti a zöld-fehéreket, Davide Lanzafame évekre megoldhatja a csatárkérdést, Fehérvárra pedig bizonyára befut legalább egy-két komolyabb igazolás, ha nem lenne elég a Huszti-Lazovics-Scsepovics-Scsepovics-Hadzsics ötös). Számunkra ez azt jelenti, hogy az idei év eredményeinek megismétlése tűnik a legideálisabb forgatókönyvnek, no persze azzal számolni kell, a 2018/2019-es kiírásban nem fogják NB2-es csapatok búcsúztatni a kupából a „két nagyot”. Az Európa Ligában pedig négy kört kellene menni a csoportkörhöz, ahol már jelentősebb pénzeket lehet beszedni. „Apróbb” probléma, hogy továbbjutásunk esetén a spanyol Sevilla érkezne a Megyeri útra! Ha valaki nem érzékelné, mennyi esélyünk van az andalúziaiak ellen, keretük öt legértékesebb játékosának (Nzonzi, Yedder, Lenglet, Sarabia, Banega) összértéke több, mint amennyit az NB1-ben szereplő játékosok együttesen érnek a piacon. Az idei BL-kiírás negyeddöntőjében a Bayern München 2-1-gyel búcsúztatta Sarabiáékat, a nyolcaddöntőben ugyanilyen aránnyal a spanyolok győztek – a Manchester United ellen. Májusban nem mást vertek hazai pályán – mint a Real Madridot! A második körös búcsúnk tehát egészen biztos, de nagy kérdés, hogyan hat ez a feltételezés Duchatelet igazoláspolitikájára. Talán nem lövünk nagyon mellé, ha azt várjuk, néhány 19-22 éves, a jövőben piacképes játékos mellé egy-két rutinosabb igazolás is befut majd.

               Ha a bajnokságban közelebb akarunk kerülni az első két helyezetthez és reális esélyt szeretnénk a kupa ismételt elhódítására, legalább két-három minőségi játékosra lesz szükség – a mostani kulcsemberek megtartása (utóbbi előző nyáron egyáltalán nem sikerült) mellett! A jobbhátvéd, belső középpályás és szélső posztján feltétlenül kellene némi frissítés. Következő írásomban a Neftci Baku elleni párharcot veszem górcső alá, addig is – mindörökre: Hajrá Lilák!

Ma Újpesten szinte mindenki, szinte mindig a Magyar Kupa döntőjével foglalkozik. Háttérbe szorult a bajnokság, gyakorlatilag lélekben egy lapra, a Magyar Kupa győzelemre lett feltéve minden, legalábbis a szurkolók körében. Sok értelmezése van ennek, és mindegyik érthető is valamennyire, de a teljes képhez egyik sem elegendő önmagában. Jól érzékelhető a rivális táborokban az a hangulat (még a zöldeknél is, a kispestiekről meg nem is beszélve!), hogy inkább nekünk szurkolnak a Felcsút ellen. Mi vagyunk az utolsó „bástya” ugyanis, amely megállíthatja ennek a műcsapatnak a legitimációját. Ha ugyanis a Pintér Attila által vezetett „bónusz-brigád” elhódítja a serleget, többé nyom nélkül már nem törölhető le a magyar foci térképéről. Ez nem csak hatalmas felelősség, de egyben nagy lehetőség is számunkra. A pártcsapatok „árnyékában”, a széllel szemben lavírozni Magyarországon ugyanis eleve szimpatikus jelenség, s ha ehhez párosulna egy siker is, az amolyan „Robin Hood”-os mesehőst csinálna csapatunkból.

Ez egy kegyelmi pillanat, itt most mindenkinek csak egy dologra, csak a sikerre szabad koncentrálnia.

Van most nálunk egy olyan plusz, amit se edző, se pszichológus, se fizetés nem tud megadni! Ez pedig az a korlátlan energia, amit a szurkolók határtalan lelkesedése, buzdítása ad! Lehet szakmázni, lehet a költségvetések számaival dobálózni, lehet még akár politikai lózungokat is durrogtatni, amikor az esélyeket latolgatjuk, de ezek mind semmit sem érnek! A kupadöntő „egy meccs az élet” hangulata egész egyszerűen elsodorja ezeket az okoskodásokat, jelentőségüket a kezdő sípszó elhangzása eliminálja!

De vigyázzunk! Mert csak akkor, és csak úgy, ha mi, a szurkolók a lehető legnagyobb energiát közvetítjük a pálya felé! Mi kell ehhez? Mindenki a kupadöntőre!!! Minden lilának a döntőn a helye, vegyük ki részünket a sikerből, dolgozzunk, lelkesedjünk, és ünnep lesz a vége!

Ja, hogy lesz egy ellenfél? Semmit nem jelent, senkit ne zavarjon, senki ne foglalkozzon vele! Ha mi egyként állunk a csapat mellett, nem lehet akadály, nem lehet megoldhatatlan szituáció, nem lehet fáradtság!!! Így pedig mindegy is ki az ellenfél, a végén szétverve, letarolva, hitét vesztetten fog hazaballagni! Mi pedig újra megtapasztaljuk az örök igazságot: „Mi a remény? A remény egy maszlag. Az embernek cselekednie kell.” Ne csak reménykedjünk, de ne is kételkedjünk, cselekedjünk hát! MINDENKI KUPADÖNTŐRE!!!

HAJRÁ LILÁK!!!