Kitekintő

Végét ért számunkra a hokiidény. Furcsa érzések és kérdések kavarognak a szurkolókban 1 nappal a mindent eldöntő csata után. Egyrészt, néhány kisebb hullámvölgyet eltekintve a csapat többnyire látványosan, harcosan és eredményesen játszott. Többször is tűzbe, lázba hozta a közönséget, parázs meccsek sorát játszotta az Újpest. Másrészt azonban a tavalyi botrányosan gyenge középszakasz és play off kiesés után idén mindenki legalább döntőt várt a csapattól. A képletet könnyíteni látszott az a tény, hogy a megszokott Fehérvár-EBEL szereplés mellett, kisebbet ugyan, de a MAC és a DVTK is lépett oldalra, ezzel kiszállt az ERSTE ligából a két tavalyi döntős. Olyan csapatok csatlakoztak a hazai bajnoksághoz, melyek most indítottak először felnőtt csapatot vagy éppen csak idén tértek vissza a bajnokságba.

Ha úgy gondolkodunk, hogy a tavalyi tabella végére szépen besorolódnak az újoncok, a tradicionális klubok pedig szépen elosztják maguk között a dobogót, akkor jogos az igény, hogy az Újpestnek a döntőbe kellene kellett volna kerülnie.

A matek azonban nem így működik a sportban. A DVTK és a MAC sem azzal a szándékkal indultak komolyabb bajnokság felé, hogy ott ők legyenek az új boxzsákok, így keretüket megerősítették. Ennek eredménye az lett, hogy korábbi húzóemberek széledtek szét, zömük pedig a korábbi ellenfeleket, vagyis az Erste liga megmaradt és új csapatait erősítették az új szezonban. Ehhez hozzáadódik az a tény is, hogy az örök rivális olyan anyagi lehetőségekhez jutott, melyekről Újpesten csak álmodozni merünk. Az FTC gyakorlatilag a fél Diósgyőrt igazolta le. A Csíkszereda szintén új forrásokra támaszkodhat, ráadásul anyaországi csapokból. Be is vásároltak a székelyek olyan, egykori KHL-es játékosokat hoztak, akik lehet, hogy nem is egy, hanem inkább két szintnyi különbséget adtak nekik. Az újoncok sem az áldozati bárány szerepére készültek. A DEAC elhozta a MAC-tól azt a Turcotte-t, aki a liga talán legveszélyesebb csatára volt az elmúlt néhány esztendőben. Köré keletről, nyugatról és északról is bőven hoztak segítséget, kapujukat pedig Hetényi őrzi. A Gyergyó, aki szintén először indult a magyar központú ligában, ugyancsak bevásárolt a start előtt, sokan a sötét ló/titkos favorit kombót látták bennük.

Persze Újpesten is erősítettek, Stephisen, Iberer, néhány ex-diósgyőri nálunk is szép reményekre adott okot. A szezon közben, de még az elején jött Duschek is, vele megoldódott a két kapus pozíció is megnyugtatóan. Aztán Iberer elment, de jött Brian.

Az mindenképpen elmondható, hogy több csapat is abban a reményben vágott neki a bajnokságnak, hogy a Volán, MAC, DVTK hármas távollétében felcsillanhat az arany esélye és ennek megfelelően igyekeztek is erősíteni, felkészülni.

Az tehát hamar látható, hogy a két távozó által hagyott űrt-ha nem is teljes mértékben - de minimum nagyrészt sikerült betölteni.

Az Újpest pályája úgy volt megtervezve, hogy a felsőházba mindenképp jussunk be, és ott jöjjön ki a legerősebb forma. Ez nagyjából sikerült is, a középszakaszt például annyira jól hoztuk, hogy beérkeztünk a 2. helyre. Ellenfeleink más utat jártak be. A DAB például fogta magát, beragadt a rajtnál és aztán ott toporgott folyamatosan. A Vasasnak és a KMH-nak voltak fellángolásai, de nagy dobást nem tudtak bemutatni. A „kisbécs” tavalyhoz képest sokat erősödött és némi meglepetésre be tudtak jutni a rájátszásba. Nekik valószínűleg ez volt az álom kategória. Az alap- és középszakaszt megnyerő FTC azonnal ki is választotta őket, mindenki remélte, hogy tudnak majd 1, esetleg két meccset ellopni a zöldektől, de ez nem jött össze. A Titánok hozták amit tudnak és amit terveztek, a rájátszásba gond nélkül kerültek be, de ott már sok vizet nem zavartak. Amikor mi következtünk a választással, a Bécset már elvitték, maradt a Brassó, Gyergyó, Titánok hármas. Bizonyára a kisebb távolság miatt esett rájuk a választásunk, pedig nem ígérkezett sima ügynek, de némi meglepetésre az lett. A Brassó néha meghúzogatta a „nagyok” bajuszát, de szürke volt, a Gyergyó szintén. Az FTC nagyobb hiba nélkül, szinte díszmenetben gyalogolt át az idényen, de a döntőben nem egyértelmű favoritok. Velük ellentétben a Szereda kisebb hullámvasúton utazott a szezon során. Volt, hogy vezették a tabellát, aztán végül csak a 3. helyen futottak be a középszakaszban. Többszöri edzőcserén estek át, néha úgy tűnt, hogy komolyak a problémák, de végül a play offra kiegyenesedtek és egészen a döntőig jutottak.

Ahogy ezt megtették, az számunkra nagyon fájó volt. A bajnokság folyamán végig nagy meccseket játszottunk velük, vagy hosszabbításig fajult a dolog, vagy 1 gólos (esetleg üres kapus góllal 2) győzelmet aratott valamelyik gárda. Ez alól egy kivétel volt, a székely csapat egyszer 4-1-re győzött, de ott is üres kapura szerezték az utolsó találatukat.

Többnyire az a csapat húzta be a 2 vagy 3 pontot, amelyik otthon játszott, ez alól mindössze egy kivétel volt, február 15.-én a középszakaszban győztünk 3-2-re. Az tehát biztos volt, hogy nem lesz egyszerű a párharc, de bíztató volt, hogy nálunk van a pályaelőny. Jól is kezdtünk, a Fehérvár elleni lendület még tartott, s szerencsére a söpréssel némi szusszanáshoz jutottunk, igaz az ellenfél is. A mi padunk azonban rövidebb volt, így nekünk jobban kellett a regenerálódás. Szóval hoztuk a 2 hazait, látszólag simán, de nem látszólag egyáltalán nem volt könnyű. Mindkét meccs 4-1 lett, de az ellenfél többet lőtt kapura, többet támadott, s bizony néhány esetben volt szerencsénk is. Dusi fenomenális volt ezeken a meccseken, ő sokat tett hozzá, hogy Szeredába 2-0-s előnnyel mehettünk. Mindenki abban bízott, hogy az egyik meccset el tudjuk hozni valahogy, s akkor hazai közönség előtt be tudjuk húzni a szériát is. Nem így lett, a Sportklub mindkétszer megvert minket, s olyan lelki többlettel jöttek Újpestre, hogy bár egy rendkívül kiélezett meccsen, de azért megérdemelten győztek is. Így aztán mi mehettünk ismét Székelyföldre, de már azzal a teherrel, hogy kötelező győzni. Az ellenfél vérszagot kapott, összeálltak, nálunk viszont ismét fogytán volt az energia, mert egyszerűen létszámban kevesebben maradtunk. Sikorcin, Sági és Szaller sérülés, Varga Arni pedig eltiltás miatt hiányzott. A rájátszás döntően nagyobb részében 2, esetleg 2 és fél sorral játszottunk. Pokornyi és Szalma alig-alig kapott szerepet, s végül heroikus küzdelem és 4-4-es rendes játékidő után a második hosszabbításban estünk térdre aranygóllal.

A csapat küzdött, hajtott, ebben a tekintetben szó nem érheti a ház elejét. Pici hiányzott. Olyan valami pici, ami lehetett volna akár egy jobb csatárteljesítmény, vagy egy jobb védőmunka valamelyik meccsen. Vagy egy ominózus játékvezetői ítélet. Például az 5. meccsen, amit elvittek Újpestről a szeredaiak, kevéssel a vége előtt kettős előnybe kerültünk. Az első kiállítás végéhez közeledtünk, amikor az egyik orosz izomból a lelátóra tüzelte a korongot. Egyértelmű volt, játék szándékos késleltetése, újabb két perc halasztott büntetés. Ezt nagyon benézte a két szlovén bíró, pedig nem igazán volt mit. Szóval ilyen és ehhez hasonló különbségek, mondhatni lélektani apróságok is dönthettek. De ha ezt kimondjuk, akkor magunkba kell nézni. A helyzet ugyanis az, hogy a Szereda a lelátón is jobb volt. Idegenben telt ház, pokoli hangulat fogadta a mieinket, otthon többnyire szalonközönség, 1200 lila és megállás nélkül szurkoló, dalolászó 100 székely várta a csapatokat. Ez is egy nüansz volt, lehet, hogy ez is döntő tényező lett, pont úgy, mint az a bizonyos játékvezetői döntés.

            Az UTE jégkorongozói a második helyen zárták a középszakaszt, így a Ferencvárost követően választhattak maguknak ellenfelet az alsó házból csatlakozott Fehérvári Titánok, Gyergyó és Vienna Capitals II csapatai közül. Mivel a zöld-fehérek – várható módon – a legkisebb ellenállást ígérő bécsiek felé mozdultak el, nem kellett nagy képzelőerő ahhoz, hogy már a választást megelőző hétvégén sejtsük, az Újpest a kiváló fiatal játékosokból álló „Kisvolánt” választja majd ellenfeléül. Nos, pontosan így is lett.

            Az alapszakasz egymás elleni eredményei alapján – a négy összecsapásból 3 hosszabbítással végződött és csupán az Érden megrendezett meccs hozott egyértelmű lila-fehér fölényt – nehéz mérkőzésekre lehetett számítani. A Titánok fiataljai hosszú évek óta szinte változatlan összeállításban játsszák a meccseiket, így lépegettek egyre feljebb a különböző korosztályos bajnokságokon keresztül az ERSTE Liga idei kiírásáig, vagyis tökéletesen ismerik egymás rezdüléseit és álmukból felkeltve is tisztában vannak azzal, hogy mi a csapaton belüli feladatuk, valamint hogy kitől mit várhatnak egy adott szituációban. A fiatalos hév és a lendület szintén komoly veszélyforrást jelent az aktuális ellenfélre, viszont pontosan ugyanezekből a tényekből vezethetők le a csapat gyengeségei is. Bármilyen tehetségesek is ezek a srácok, rutin és fizikum terén még jócskán elmaradnak az Újpest tapasztalt játékosai mögött, akik, mint azt a jövő megmutatta, tökéletesen ki is használták az e téren meglévő előnyüket.

            A rájátszás folyamán az egymással szembekerülő csapatok – tényleg csak azok kedvéért futom meg ezt a kört, akik netalán az alapokat böngészve ismerkednek a sporttal – négy győzelemig folytatják a párbajt, azaz négy, de akár hét meccsen át is elhúzódhat egy-egy, sokszor valóban vérre menő viadal. És a fokozódó tét mellett valójában ettől olyan pikáns a bajnokság zárószakasza. A játékosok minden apró sikerért körömszakadtukig hajtanak, az ellenfeleikkel már-már egymás idegeire mennek, a feszültség és a korábbi meccsek vélt és valós sérelmei fokozottabb mértékben robbannak elő belőlük, néha a legváratlanabb pillanatban. Ugyanakkor az sem mindegy, mennyire sikerül megőrizni a sikerhez szükséges higgadtságot és fegyelmet. A végén az a csapat diadalmaskodik, aki képes megtalálni a két véglet közötti helyes arányokat.

            Mivel a pályaelőny az Újpest birtokában volt, az első két meccs a Megyeri úton került megrendezésre. Mindkettő szoros győzelemmel, 4-3-as végeredménnyel ért véget és mindkettő igazolta a fenti tételeket. Az első meccsen kétszer is sikerült megszerezni az előnyt, a Titánok kétszer egyenlítettek, majd a harmadik harmadban a vezetést is magukhoz ragadták. Nehéz pillanatok voltak ezek, de a rutin és Peter Huba remek lövése egyenlítést, majd Vincze Péter hajrában begyömöszölt gólja (57 másodperccel a harmad vége előtt) hazai győzelmet ért. A második meccsen a fehérváriak többször is vezettek, ám az Újpest minden alkalommal egyenlíteni tudott (sorrendben Varga, Vincze és Rusk révén), majd a hosszabbításban Anze Ropret egy nagyszerű találattal döntött a hazaiak javára.

            A harmadik és negyedik meccsnek Székesfehérvár, azaz a Raktár utcai jégcsarnok adott otthont. A hétfői összecsapás, amit a televízió élőben közvetített, így ország-világ láthatta, tulajdonképpen egyértelmű Újpest győzelmet hozott. Aznap egyetlen percig nem volt kérdés, hogy melyik csapat képviseli a nagyobb erőt. A 4-1-es lila-fehér siker összesítésben már 3-0-ás előnyt jelentett, így szerdán az volt a kérdés, összejön-e a söprés, azaz a négy nyert meccs nulla ellenében, avagy vissza kell-e térni a Megyeri útra egy esetleges fehérvári győzelem miatt. Szerencsére az első forgatókönyv valósult meg. Bár az első harmad 1-0-s Titán vezetéssel zárult (egy ütőn megpattanó korong állon találta fiatal hátvédünket, Pokornyi Dávidot, akinek az álláról vágódott a pakk Ales Sila hálójába) a második harmadban Vincze és Csányi góljaival fordított az Újpest. A harmadik harmadban egyenlítettek a fehérváriak, de mielőtt igazán elhihették volna, hogy a győzelem is összejöhet, Benk András egy szépségdíjas góllal ismét megszerezte a vezetést, amit a dudaszóig sikerült is megőrizni.

            Továbbjutás 4-0-ás összesítéssel és egy remek felvezetéssel az elődöntők még keményebb összecsapásaihoz.

            Játékosaink közül nagyjából ugyanazok voltak a pontgyártó húzóemberek, akik a korábbi szakaszokban is élen jártak ebben a műfajban. Taylor Stefishen 1+6-os, Vincze Péter 4+1-es, Benk András 2+3-as, Varga Arnold és Anze Ropret 2+2-es mutatóval zárt. Kifejezetten üdítő meglepetés Jed Kiss-Rusk három meccsen elért 1+2-es statisztikája. Ami a +/- mutatót illeti, itt Stefishen és Benk +8-cal, a Vincze-Varga-Nagy Nilan hármas +6-tal, Rusk és Ropret +3-mal zárt. A kapusok közül Duschek az első három, Sila a negyedik meccsen védett, mindketten megbízható teljesítménnyel és néhány igazán nagy bravúrral segítették a csapatot a söprés végrehajtásában.

            A másik három párharcból kettő szintén 4-0-ás összesítéssel zárult, az FTC a Capitals II-őt, a Csíkszereda a Brassót búcsúztatta a bajnokságtól. A Debrecen – Gyergyó párviadal jelenleg 3-2-re áll, a hatodik mérkőzésre ma este, Gyergyószentmiklóson kerül megrendezésre. Attól függően, hogy ma vagy vasárnap Debrecenben dől el a csapatok sorsa, a következő ellenfél választásra március 11-én hétfőn kerül sor. Kíváncsian várjuk, hogy a csapatnak kivel kell majd megküzdenie a döntőbe jutásért!

 

            Bárki is legyen majd az ellenfél, gyertek ki minél többen a meccsekre. Legyen teltház és sportszerű, de pokoli hangulat a Megyeri úton!

 

            Hajrá Lilák! Csak az Újpest!

            Majdnem kéthetes válogatott szünet után folytatódott az ERSTE Liga középszakasza. A felsőházban érdekelt Újpest kedden Erdélybe utazott, hogy február 13-án szerdán a Corona Brassó, majd 15-én pénteken a Csíkszeredai Sportklub csapataival mérkőzzön meg. A túra kulcsfontosságú volt a középszakasz kimenetelét és a rájátszásra készülő csapat hangulatát tekintve, hiszen egyáltalán nem mindegy, hogy a jövőre nézve milyen élményekkel és formával üzenünk a leendő ellenfeleinknek, így például annak a Debrecennek, akivel az középszakasz utolsó két meccsét fogják megvívni az UTE jégkorongozói.

 

            A válogatott szlovéniai tornáját megelőzően mindkét felsőházba jutott erdélyi csapatot sikerült megverni a Megyeri úton. (Emlékeztetőül: a Brassó ellen 7-0 volt az eredmény, míg a Csíkszeredát egy szinte utolsó perces góllal 1-0-ra verte a csapat). Ezt a lendületet törte meg a Team Hungary három meccses megmérettetése, ahol az UTE három játékosa vett részt Benk András, Szaller Márk és Vincze Péter személyében. Mindhárman két-két játéknapon léptek pályára és Vincze Peti a Fehéroroszok elleni meccsen egy gólpasszt is bejegyezhetett a neve mellé. A fiúknak innen is gratulálunk a válogatott szerepléshez, ami sajnos áldozattal is járt, mivel védőnk, Szaller Márk sérülés miatt ezúttal nem tudott a csapattal tartani.

            Szóval szerdán Brassóban léptek pályára a mieink és számomra az volt az egyik legnagyobb kérdés, hogy a majdnem kéthetes szünet alatt sikerült-e megtartani a csapat lendületét. A látottak alapján bátran kijelenthető, hogy igen. Habár a hazaiak szereztek vezetést, az Újpest mindvégig kézben tartotta a játék irányítását és remek gólokkal – sorrendben Hebar, Sikorcin és Sági Martin szerezték a találatokat – fordították és nyerték meg a meccset. A kapunkat Ales Sila védte, aki 32 lövésből 31-et hárítva, 96,9%-os védési hatékonysággal vétette észre magát és szót kell ejteni Kocsis Ferencről is, aki két assziszttal járult hozzá a diadalhoz. Sajnos az is a krónikához tartozik, hogy Nagy Nilan sérülés miatt kiszállt a játékból és a túra további részében már nem állhatott a szakvezetés rendelkezésére. Sági Martin sajnos szintén kidőlt a sorból, a hírek szerint agyrázkódás gyanúja miatt.

            Pénteken minden tekintetben nehezebb meccs várt a csapatra és az előzetes várakozás be is bizonyosodott. Ezúttal az Újpest szerzett vezetést Vincze Péter góljával, amit az idegesen, sok hibával játszó hazaiak a második harmad ötödik percében tudtak kiegyenlíteni. Szerencsére az ellenfél nem sokáig örülhetett a döntetlennek, mert a védő Phil Kiss ismét a lila-fehéreket juttatta előnyhöz. A harmadik harmad elején Andrej Hebar használt ki egy emberelőnyt, amire a hátralévő időben csupán egyszer tudott válaszolni a Csíkszereda, így jégkorongosaink megérdemelt győzelmet arattak és nagy lépést tettek a középszakasz felsőházának biztos második helye felé. A meccs krónikájához tartozik még, hogy az újpesti Jed Rusk meglehetősen sportszerűtlenül igyekezett elégtételt venni egy a fejére irányuló sunyi támadás miatt, ami verekedésbe torkollott. Habár kanadai-magyar állampolgárságú hátvédünk fölényesen nyerte a bokszot, a Fegyelmi Bizottság három mérkőzésre szóló eltiltassál „jutalmazta” az eseménysort.

            Az erdélyi túra tehát fényes sikert hozott, két győzelem, hat pont – hirtelen felidézni sem tudom magamban, hogy mikor örülhettünk utoljára ilyen eredménynek!

            Ami a középszakasz további részét illeti, a csapat még két meccset játszik, mindkettőt a Debrecen ellen. Február 21-én idegenben (kezdés 19:00), majd másnap, pénteken 18:00-tól a Megyeri úton lép pályára a kép csapat, ez utóbbi eseményre „Dobj egy macit” jótékonysági akciót hirdetett a szakosztály, vagyis az első hazai gól után teljesen legálisan lehet mindenféle plüssállatot a jégre hajigálni. Őszintén bevallom, hogy az akció kedvezményezettjéről jelen pillanatban nem rendelkezem információval. Nagy kérdés még, hogy vajon a védelem milyen összeállításban tud majd pályára lépni a DEAC ellen, hiszen Rusk biztosan, Szaller és Nagy gyaníthatóan ott lesz még a hiányzók listáján.

            Végezetül mellékelem a felsőház tabelláját, melyből kiderül, hogy a dolgok szerencsés alakulása esetén akár még az első hely is elérhető volna a csapat számára.

            Ja, és pénteken gyertek ki minél többen a jégcsarnokba, hogy együtt biztathassuk a srácokat!

 

            Hajrá Lilák! Csak az Újpest!

1.

FTC-Telekom

5

3

1

0

1

20:17

3

113,3

17

2.

UTE

6

4

0

1

1

20:11

9

77,8

14

3.

DEAC

5

3

0

0

2

15:12

3

60,0

9

4.

SC Csíkszereda

7

2

0

0

5

14:19

-5

42,9

9

5.

ASC Corona Brassó

7

2

0

0

5

14:24

-10

38,1

8

 

Szóval két derbivel startolt a középszakasz és bár a megszerezhető 6-ból csupán 1 pontot sikerült behúzni a Ferencvárostól, aki látta a meccseket és képes tiszta fejjel mérlegre tenni az eseményeket, az tudja, nem állítok vele hagymázas valótlanságot, hogy ha fikarcnyi szerencséje van az újpesti legényeknek, akkor hatból hat is összejöhetett volna. Tegnap aztán kiszakadt végre a gólzsák és sikerült 7-0-ra verni a Megyeri úton vendégszereplő Brassó csapatát.

Ebben az írásban nem akarom követni az elmúlt bejegyzések hagyományát, nem írok klasszikus értelemben vett tudósítást, inkább az első héttel kapcsolatos szubjektív benyomásaimat, érzéseimet szeretném elétek tárni.

(foto: Benkő Regina)

A tavalyi középszakasz mindenkiben mély nyomokat hagyott. Nem véletlenül. A múlt idényben csak az alapszakasz utolsó meccsén dőlt el, hogy a felső házban folytatjuk a bajnokságot, ahol végül hat sima, nagy gólarányú vereséggel zártuk a szereplésünket. A folytatás szintén ismert, a rájátszás első körében végül 4-2-vel búcsúztatott minket a Brassó csapata. A kupadöntőig tartó sikeres szereplés után keserű csalódás volt ez a játékosoknak és a szurkolóknak egyaránt. Nincs mit finomítani a dolgon: az edző stáb akkor alaposan elrontotta a formaidőzítést.

Ezek után nem csoda, hogy az újpesti szurkolók némi szorongással és egy jó adag kíváncsisággal várták az idei középszakaszt. Vajon „sikerül-e” megismételni a tavalyi mélyrepülést, tanult-e stáb az akkor elkövetett hibákból? Lehet-e kétszer ugyanabba a folyóba lépni?

Nos, véleményem szerint, habár az első két mérkőzést elveszítette a csapat – külön méreg, hogy ezt az ősi riválissal szemben tették – nyugodtan kijelenthető, hogy a nyugtalanító kérdésekre megkaptuk a választ: egészen más mentalitású és erejű csapatot láthattunk jégre lépni, mint a tavalyi év hasonló időszakában. Ezt éreztem már hétfőn este is, a maradék kérdőjelek pedig csütörtök nyolc óra körül végleg elenyésztek. Még csak három meccsen vagyunk túl és máris négy ponttal többet szereztünk, mint a tavalyi középszakaszban. De nem is az a lényeg, hogy a lila-fehér fiúk felülmúlták az akkori gyalázatos 0 pontot. A lényeg, hogy össze sem lehet hasonlítani a játékot a tavaly mutatottal.

(fotó: Benkő Regina)

Persze az első két meccsen ismét előjöttek a korábban már ismertetett típushibák. Sok volt a saját harmadban vagy annak közvetlen előterében eladott korong. A támadó harmadban lövésre visszatett pakkok pontatlanságából több esetben vezethetett ellenakciót a Fradi. Pesterzsébeten nem sikerült megtartani a két harmad alatt megszerzett kétgólos előnyt. A fizikai párharcok megnyerésével is akadtak néha gondjaink, ahogy sajnos az emberelőnyös játék sem pörgött még fel olyan hőfokra, ahogy azt a szurkolók és valószínűleg maguk a srácok is szeretnék látni – ám… Minden iménti negatívum ellenére, már tisztán látható volt, hogy megvan a szív, az erő és a lehetőség a csapatban.

Kövezzen meg, aki másképp látta, de a Megyeri úton elképesztő szerencséje volt a zöld-fehéreknek. Hiába dolgoztak teljes erőbedobással a srácok, lőttek több mint tízzel többször kapura, mint az ellenfelük, hiába álltak fel két gólos hátrányból, a vezetést nem sikerült megszerezni. 3-3-nál pedig elképesztő mákkal szerzett újra vezetést az ellenfél, de az ekkor összeszedett kétgólos hátrányt is majdnem sikerült kiegyenlíteni, ám Kocsis Feri sajnos és a meccsre jellemző módon, a kapuvasat lőtte telibe nem sokkal a vége előtt. Szóval a két vereség és az egy megszerzett pont ellenére is azt érezte az ember, hogy ez közel van már a szükségeshez.

Így vágtam neki a Megyeri útnak csütörtök este, teljes szívemből bízva abban, hogy a Brassó ellen végre meg lesz a jutalma az előző meccseken látott küzdőszellemnek és a megalkuvás nélküli robotnak. A meccs kezdése előtt díjátadásra került sor, melyen a szurkolók által az alapszakasz legjobb védőjének és támadójának választott Varga Arnold és Benk András vehetett át egy-egy oklevelet és pezsgőt a UTEHoki szrukolói (Facebook) csoport két tagjától. Aztán beindult a gálaelőadás, amit sajnos csupán 328 néző tekintett meg a helyszínen, ám reményeim szerint sokan láttak a hazai meccseken már megszokott stream jóvoltából. A 7-0 és a mutatott játék önmagáért beszél: az Újpest 37 alkalommal lőtt kapura, szebbnél szebb támadásokat vezetett, a támadók ezúttal nem hagyták, hogy a védők szerezzék a gólokat. Végre a hosszú ideje régi önmagát kereső Andrej Hebarnak is sikerült betalálnia, ahogy az agyrázkódásából valamivel korábban visszatért Ropret is gólt szerzett.

Egyszóval minden adott ahhoz, hogy ma egy éles és jó meccset játsszon a csapat a Csíkszeredával, mely tegnap 3-2-es vereséget szenvedett a Debrecen csapatától. A magam részéről bízom a jó folytatásban, annál is inkább, mert az erdélyi túra előtt nagy szükség volna az újabb behúzott 3 pontra.

És persze arra bíztatok mindenkit, aki teheti, hogy látogasson ki a csarnokba és a helyszínen támogassa szurkolásával a srácokat!

 

Hajrá Lilák! Csak az Újpest!

 

ErSzob

 

Fotók: Benkő Regina

A sajnálatos módon nulla ponttal zárt erdélyi túrát követően két mérkőzés várt az UTE jégkorong csapatára múlt héten. Pénteken a Tüskecsarnokban vendégeskedtünk a Hokiklub Budapest csapatánál, míg vasárnap a Csíkszereda látogatott el a Megyeri útra. Szerencsére ezúttal 5 pontot sikerült begyűjteni a hatból, így a csapat a Debrecent megelőzve fellépett az alapszakasz tabellájának negyedik helyére.

Pénteken mintegy 80-100 újpesti szimpatizáns látogatott ki a 11. kerületben álló Tüskecsarnokba, bízva abban, hogy a csapat végre megszerzi idei első győzelmét és matematikailag is biztossá teszi helyét a középszakasz felső házában. A lila-fehérek végig nagy fölényben játszottak, 62 lövést eresztettek el az ellenfél kapujára, ám az erdélyi túrát jellemző ideges hangulat még mindig érződött a csapaton. A Hokiklub újonnan szerződtetett cseh kapusa, Filip Landsman remekül védett és ha már ő sem tudott segíteni, akkor a kapuvas vagy a szerencse segítette ki a hazaiakat a slamasztikából. Így a rendes játékidőben csupán egyszer, az első harmad utolsó percében sikerült mattolni a HKB védelmét, Hebar pontos átadását Kocsis Ferenc vágta a kapuba. Sajnos a nehezen megszerzett előny a második játékrész 28. percében Albert Tibor találatával odalett és mivel a forgatókönyv – újpesti fölény, eredménytelen lövések egész sora, néhány veszélyes kontra az ellenfél részéről – nem változott, büntetőlövésekkel kellett eldönteni a három pont sorsát. A párbaj során újpesti részről Sikorcin és Stefishen is betalált, a HKB viszont egyetlen rávezetést sem tudott értékesíteni, így csapatunk 2 ponttal gazdagodott, míg a jól küzdő ellenfél egy egységet könyvelhetett el magának.

A csapat jól küzdött, kétszer annyit lőtt kapura, mint az ellenfél, csupán a helyzetkihasználás sikeredett ismét gyengére, ami ezúttal egy pontjába került a csapatnak. A hálót ezúttal Ales Sila védte 97,1%-os mutatóval és négy kivédett büntetővel. A mezőnyjátékosok közül talán Varga Arnold nyújtotta a legjobb teljesítményt, aki nem csak a védőmunkájával tűnt ki, de szokásához híven a támadásokat is kreatívan támogatta. A harmadik harmadban kis híján a győztes gólt is sikerült megszereznie, ám balszerencsére neki is csak a kapuvasat sikerült eltalálnia az egyik emberelőny során. A krónikához hozzátartozik, hogy továbbra sem játszhatott az agyrázkódásból lábadozó Anze Ropret és Peter Huba.          Vasárnap igazán forró hangulatú meccsre volt kilátás a Sportclub Csíkszereda ellen, melynek a Peter Hubát sportszerűtlenül és sérülést érően leütköző Becze Tihamér szereplése adott pikáns ízt. A vendégszektor a várakozásnak megfelelően zsúfolásig megtelt folyamatosan éneklő székely szurkolókkal, akik szokás szerint szinte folyamatosan énekelve és skandálva buzdították csapatukat. A mérkőzést összesen 783 néző tekintette meg a helyszínen.

A nagy iramot és jó játékot hozó első harmad nagy részében a lila-fehérek játszottak mezőnyfölényben, ám nagyon oda kellett figyelni az ellenfél veszélyes és gyors kontráira. Habár mindkét kapu előtt akadtak jócskán lehetőségek, a kapusok és a védelmek jól zártak, így a csapatok gól nélkül vonultak le a szünetre. A második harmadból csupán másfél perc telt el, amikor végre sikerült megszerezni a vezetést. A Stefishen és Sikorcin átadásából érkező korongot Benk András terelte fel a jól védő Lundström mellett a kapu jobb felső sarkába. Hosszú idő után végre megfelelő hangerővel zúgott a „Hajrá Lilák!” a csarnokban, ami tovább fokozta a játék amúgy is magas fordulatszámát. Mindkét oldalon akadtak nagy helyzetek, ám gólt ismét az Újpest szerzett. Ezúttal Kocsis Ferenc szerzett szemfüles találatot az agilisan és nagyszerűen játszó Taylor Stefishen közreműködésével. A tempó a harmadik harmadban sem lassult és bár a Csíkszereda az orosz Taratuhin révén szépített, a lila-fehérek fegyelmezetten és jól játszottak, így a székelyföldieknek a kapuslehozatal ellenére sem sikerült az egyenlítés.

Az Újpest tehát nagyszerű győzelmet aratott, amivel sikerült megelőzni a tabellán előttünk álló DEAC csapatát. A diadal értékét növeli, hogy nehéz és ideges napokat követően sikerült végre 60 percen át tartani a feszes és fegyelmezett játékot egy gyors és nagyiramú mérkőzésen, úgy, hogy a csapat két meghatározó játékosa továbbra sem léphetett jégre. A vasárnapi teljesítményhez csak gratulálni lehet a csapatnak, mely végre minden ízében egységként működött. Bízzunk benne, hogy az alapszakasz hátralévő meccsein, majd a középszakaszban és a rájátszásban ennél rosszabb produkciót már nem kell látnunk!

Ami a jelen hetet illeti, a csapatnak le kell játszania az alapszakasz utolsó két mérkőzését. Az elsőre január 18-án 18:00-tól kerül sor a Megyeri úton, amikor is a Dunaújváros látogat el hozzánk. Csak bíztatni tudok mindenkit, hogy jöjjön el és élőben buzdítsa a srácokat, hiszen végre a lelátón is javul a hangulat és minden lelkes szurkoló hangjára nagy szükség volna a további jó eredmények elérése érdekében. Január 20-án vasárnap a Fehérvári Titánok ellen lépnek majd jégre Benk Andrásék, méghozzá Érden, az újonnan felépített városi jégcsarnok ünnepélyes átadásának keretében. Itt nem bíztatok senkit arra, hogy induljon útnak Érdre, mert a hírek nem lesz jegyértékesítés az eseményre!

 

Hajrá Lilák! Hajrá Újpest!

 

Hely

Csapat

Meccs

GY
3p

GYH
2p

VH
1p

V
0p

Gólok

GD

%

Pont

1.

FTC-Telekom

38

25

5

3

5

176:91

85

77,2

88

2.

SC Csíkszereda

37

26

2

2

7

168:105

63

75,7

84

3.

ASC Corona Brassó

37

21

6

0

10

134:98

36

67,6

75

4.

UTE

38

18

7

4

9

131:98

33

63,2

72

5.

DEAC

38

21

2

4

11

152:109

43

62,3

71

6.

Fehérvári Titánok

38

13

4

6

15

142:140

2

46,5

53

7.

Gyergyói HK

37

15

2

4

16

115:123

-8

47,7

53

8.

Dunaújvárosi Acélbikák

37

15

2

3

17

141:138

3

46,8

52

9.

Vienna Capitals II

38

10

1

1

26

107:184

-77

28,9

33

10.

Schiller-Vasas HC

38

2

5

5

26

76:156

-80

18,4

21

11.

Hokiklub Budapest

38

5

0

4

29

87:187

-100

16,7

19