Kitekintő

Minden nagyon szép, minden nagyon jó!

Az MLSZ évről évre sikereket jelent, de azt rendre elfelejti, hogy a korábbi programban lefektetett céloktól egyre messzebb kerül… A szövetség a nézőszámok csökkenését a klubokra hárítják, mondván, hogy a saját szurkolóit minden klub maga szólíts meg! Ez is egy érdekes téma, de most arról lesz szó, hogy a klubok miért is tennének lépéseket a szurkolóik irányába, amikor ebben egyáltalán nem érdekeltek!

Csak még egy gondolat erről; ha az MLSZ úgy gondolja, hogy a nézőszám kérdésköre a klubokra tartozik, akkor miért írta bele korábbi terveibe a nézőszámok növelését? Ez is egy olyan kérdés, amire soha nem lesz válasz, ugyanakkor van jó pár, amire választ szeretnék kapni!

Csányi úr megválasztása után komoly lépéseket tett annak érdekében, hogy a magyar foci körüli pénzügy káoszban rendet vágjon. Új szabályok jöttek, amit be is tartatnak. Páran például a szabályok be nem tartása okán repültek az NB1-ből, éppen akkor - a véletlenek egybeesése folytán? -, amikor 12 csapatra redukálták az első vonal indulói létszámát.

Nos, mondjuk azt, hogy a nézőszám nem az MLSZ dolga (még akkor sem, ha a szurkoló üldözésének aktív részese), a rendteremtés pedig ártatlan áldozatokat is követelhet (pedig nem, mert ez nem csak erőt demonstrál, hanem hitelességi kérdéseket is felvet). Ha sikertelenséget minden területen másra tolna a szövetség, kiderülne, hogy nincs is olyan szegmense a hazai focinak, amire képes lenne hatni…

Ezért aztán vannak olyan döntések, programok, szabályok, amikbe kénytelenek beleállni az MLSZ réséről. Ezeket vizsgálom meg, mert ezek egytől egyig a ma regnáló, fejlődést ígérő vezetés fejéből pattantak ki. Ilyen a klubok gazdálkodási feltételeinek gyökeres átalakítása, kivételes adókedvezmények, és egyes ajánlások! Nézzük sorban!

TAO – stadion-beruházás, stadion-üzemeltetés

A szabályok szerint ez kb. úgy működik, hogy egy vállalat a nyereségét, vagy annak részét nem adóként fizeti meg, hanem felajánlja az a látványsportok valamelyik szereplőjének. A közös kalapból tehát egy klubhoz kerül a pénz, természetesen sportági szövetségen keresztül. A tao így elveszti közpénz jellegét… Ez egy vicces mondat volt, és felesleges is, de – miután ma már hivatalosan is tudjuk, hogy ez bizony közpénz – nézzük meg a fociban a felhasználást.

Az eredeti elképzelés szerint arra szolgált (volna) az állami (helyesebben közösségi) pénzpumpa, hogy a régen elhanyagolt infrastruktúrát rendbe tegyék, mert erre a kluboknak nyilván nem volt (és nincs is!) anyagi forrása. A minta az autópálya-építés lehetett, ami úgy szolgálja a gazdaságot, hogy ahol kiépül, oda szívesen települnek kisebb, nagyobb vállalkozások, ezzel pedig a helyi közösség javát szolgálják munkalehetőség biztosításával, és persze a helyi adókban is pozitív a hatásuk.

Nos, itt is az volt a terv, hogy a stadionok, edzőpályák, termek, egyebek építése segíti a klubokat abban, hogy megálljanak a saját lábukon, hiszen a létesítmények akár bevételeket is termelhetnek, miközben építési költségeik nem terhelik a helyi csapatok budget-jét. Szép elképzelés, de több a megvalósítás több sebből vérzik!

Sajnos nem ott épülnek meg ezek a létesítmények, ahol tényleg szükség lenne rá, és ahol van olyan lakosság- és szurkolói koncentráció, ami a későbbiekben alapja lehet egy jó kihasználtságnak, illetve a gazdaságos üzemeltetésnek. Ezért nem csoda, hogy a klubok – a számukra épített! – stadionokat semmilyen körülmények között nem akarják működtetni. Furcsának tűnhet, de ezzel felelős döntést hoznak, ugyanis, amikor kiírnak egy-egy pályázatot stadionok működtetésére, nem tolonganak a jelentkezők…

Ugyanis a potenciális üzemeltető számol; a várható költségeket összeveti az elérhető bevételekkel, és ha a kapott érték negatív szám, akkor eltekint a jelentkezéstől. Ez a távolmaradás minden másnál erőteljesebben bizonyítja, hogy az új stadionok nem életképesek! Legutóbb két olyan helyen nem találtak üzemeltetőt, ahol nagyságrendileg az átlagnak megfelelő a nézőszám (Diósgyőr, Haladás), így el sem tudom képzelni, hogy egy kis lélekszámú település stadionja miként lesz fenntartható folyamatos állami (közösségi) támogatás nélkül!

Nem is érdemes felsorolni, hogy 2017 végén milyen foci-hagyományokkal rendelkező, és mekkora települések kaptak ígéretet (pénz még nem!) stadion-fejlesztésekre, de kijelenthetjük, hogy

A tao-források infrastrukturális felhasználása nélkülöz minden rációt.

Újabb csavar a tao-pénzek szabályozásában, hogy ma már folyó kiadások forrásául is szolgálhatnak. A felületes szemlélő számára elsőre úgy tűnhet, hogy a probléma megoldva, hiszen ezzel megoldható az üzemeltetés. De a klubok is számolnak ám! Ha a pénzeket bizonyos játékosokra költi el – akik futball-magyarok, és fiatalok! – akkor sokkal jobban járnak! Ennek okát a későbbiekben az MLSZ légiós- és fiatal szabályával kapcsolatban részletesebben is megvizsgálom, elég annyi, hogy a klubok megerősítése manapság a focisták fizetésének emelkedésében manifesztálódik.

A tao-források folyó kiadásokra fordíthatósága további fizetés-emelkedést generál.

EKHO - A focista művész!

2018-ra, az eddigiekben is kedvezményes adózást további kedvezménnyel fejelték meg. A focisták már eleve kevesebb adót fizettek, mint (majdnem) bárki más. A művészekhez, és újságírókhoz hasonlóan az ekhóval szerzett bérből 15 százaléknyi ekhót kell fizetnie a magánszemélynek, és 20 százalékot az őt alkalmazó cégnek, míg egy gyáripari munkás a bruttó bére után összesen 33,5 százaléknyi adót és járulékot fizet, míg a munkaadó 22 százalékot. Egyszerűbben, az adómértékről:

  • Focista: 35%
  • Gyári munkás: 55,5%

Ez volt eddig! Ez eddig is meglévő, több, mint 20 százalékpontos különbség további 20-szal növekszik, ugyanis a kluboknak immár a munkáltatót terhelő 20%-ot sem kell megfizetniük! Az új számok tehát:

  • Focista: 15%
  • Gyári munkás: 55,5%

Az egyes klubok éves beszámolói alapján egy élvonalbeli focista átlag 1-2 mHUF-ot keres. Ezek alapján most játékosonként – az alsó értékkel kalkulálva! - 200.000 forint megtakarítás jelentkezik havonta. Ez klubonként évente cca. 50 millió, az NB1 egészére pedig 600-700 millió forint! Nos, miután a közpénzen fenntartott klubok kifizetik játékosaikat, ennyivel kevesebbet adnak vissza – adó formájában – a nagy közösbe…

 

De ez sem elég!A tervek szerint nem számítanának bele a klubok árbevételébe a sporttevékenységgel összefüggésben szerzett bevételek. Ilyen a jegy- és bérleteladásból, a reklámokból származó bevételek, a szponzoroktól kapott pénzek. Ezek után nem kell majd iparűzési adót fizetniük. Az iparűzési adó egy különleges állatfajta, ugyanis azt nem a nyereség, hanem az árbevétel után kell megfizetni (akkor is, ha veszteségesek).Mértékeaz árbevétel a 2 százaléka. Nos, az NB1-es klubok átlagos 1,5 milliárdos árbevétele alapján ez egy újabb 300-400 millió forint összesen, de ennek csak egy része az, amit érint a szabályozás.

Az adózás ilyetén szabályozása tehát összességében 700-1.000 millió forintot hagy a klubok zsebében. És még nincs vége, ugyanis előfordult, hogy egy város focicsapatát működtető céga nyeresége után keletkező adója egy részét nem a költségvetésbe fizette be, hanem látványcsapat sport támogatásra használta fel. Tehette, mertmint a helyi focicsapat működtetője, maga is jogosult  látványcsapat sport támogatásra… Magyarul; ha esetleg nyereséges lenne egy klub, van rá mód, hogy ne kelljen társasági adót fizetni!

Azt gondolom, hogy az eddigiekben leírtak így önmagukban nem jelentenek túl sokat, csak annyit, hogy ez egy olyan ország, ami elkötelezett a foci fejlesztése mellett. De ez csak a máz sajnos, mert bizony ezek a pénzeket – a tao-bevételekhez hasonlóan – nem fejlesztésre használják fel a klubok, hanem tovább srófolják a játékosok fizetését. Ezzel pedig az a bajom, hogy a mai NB1-es labdarúgók nagyságrendekkel több pénzért sem képesek jobban focizni – ugyanis egy szint felett nem ezen múlik! Ezt a bizonyos szintet pedig réges-rég túlhaladtuk…

Miért is? Nem azért, mert ezek a pénzek már igen jelentősen meghaladják a hazai átlagfizetéseket, hanem azért, mert a fizetések úgy szaladnak az egekbe, hogy a klubok piaci alapú bevételei egy jottányit sem emelkedtek!

A tao-bevételek, és a kedvezményes adózás elkényelmesíti a klubokat, és egyre távolabb kerülnek a rentábilis, önfenntartó működéstől!

 

Ajánlások: Légiósok vs.magyar fiatalok

 

„Ha egy csapat az U20-as játékosokra vonatkozó szabályozást betartja, illetve vállalja, hogy 33 mérkőzésből legalább 25 -ön csapatában nem szerepel háromnál több külföldi, az egy-egy bajnoki meccs után mintegy 10 millió forinttal számolhat (a nemzetközi kupák szereplői továbbra is eltérhetnek ettől).”

Megint egy jó elképzelés, pocsékul végrehajtva… Az MLSZ azt szerette volna elérni, hogy kevesebb légiós, de több magyar fiatal kapjon szerepet az NB1-ben. Ennek oka az volt, hogy a 2000-es években rendkívüli mértékben megnőtt a légiósok száma, ezzel pedig – az MLSZ álláspontja szerint – a magyar fiatalok jelentős hátrányba kerültek.

A bevezetőben említett létszámcsökkentéssel egy időben bevezetett ajánlások hatására az addigi 30%-ról 23,5%-ra csökkent a légiósok aránya. Úgy tűnt, hogy ezzel sikerül megállítani azt a trendet, hogy az olcsón alkalmazható, de az NB1-ből messze nem kiemelkedő légiósok elárasszák a hazai pályákat. Nos, az a helyzet, hogy 2017-re 28%-ra nőtt az arány, azzal együtt, hogy lett közben egy Vinicius Pálunk, meg PauljevicBrankónk, vagy éppen SuljicAsmirunk… azaz gőzerővel beindult a honosítás.

Ha a honosítottakat is beleszámolom, akkor bizony úgy tűnik, hogy semmi nem történt! Igazságtalan lennék, ha ezt megerősíteném, mert bizony történt valami; a klubok – legalábbis egy részük – ma már képesek olyan légiósokat megfizetni, akik tényleg magasabb minőséget jelentenek, mint hazai vetélytársaik. A bajom ezzel „csak” az, ami ennek a másik oldala; ha a magyar fiatalok védelme a cél, akkor ezek a magasabb kvalitású játékosok éppen úgy elveszik a helyeket, mint korábbi, kicsit talán gyengébb képességű társaik.

De – mivel ezt az oldalt is megtámogatta némi pénzzel az MLSZ – elmondható, hogy igenis vannak fiatalok az NB1-ben! Ennek pedig több folyománya van:

  • Sok edző a szakma szembeköpéseként tekint a szabályozásra, mert – tehetséges fiatal híján – csapata nem tud a legjobb felállásban pályára lépni,
  • A minőségi külföldiek pozitív játékra gyakorolt hatását gyakran negligálja a fiatalok átlag alatti teljesítménye,
  • Sokan azt hangoztatják, hogy ha valaki tehetséges, bekerül a kezdőbe, nem kell ezt különösebben támogatni, sokkal inkább ott a probléma, hogy;

AZ AKADÉMIÁK NEM KÉPESEK KITERMELNI NB1-ES SZINTRE ALKALMAS JÁTÉKOSOKAT!

És mi történik azokkal a fiatalokkal, akik mégis bekerülnek? Hááát… sajnos az van, hogy a klubok vezetői is matekolnak, és azt mondják a gyereknek:

„Ide figyelj fiam! Ha téged játszatlak, akkor kaszálok meccsenként X forintot! Nos, ennek a felét megkapod!” Ez eddig szép és jó, de ez a gyerek akkor is játszik, ha teljesen fogalmatlan, ha a térdén jár, de még akkor is, ha a szurkolók már agyvérzést kapnak már a neve hallatán is!!! Mert üzlet csak akkor van…

És mi történik, ha kiöregszik a srác az U20-as korból? Rossz esetben az (és ez a több sajnos…), hogy az addigra önmaga nagyszerűségéről meggyőzött gyerek olyan maflást kap az élettől, hogy a fal adja a másikat! Egyszercsak kiderül, hogy nem csak a kezdőbe nem kell, hanem a keretbe sem, de még a második vonalbeli csapatok sem kapkodnak utána… Ha ez a srác egy alapvetően jó képességekkel megáldott, szorgos gyerek – csak mondjuk későn érő típus -, akkor sincs esélye többet focistaként a csúcsra érni!

A FIATALSZABÁLY BALERINÁKAT TERMEL, ÉS AZ IGAZI TEHETSÉGEKET IS KÉPES ELTÜNTETNI!

Nos, a klubok sem ma született bárányok, a szurkolók sem szűz leányok kórusa, de a mindkettőt rendszeresen elmarasztaló, büntető, és általában is lenézően viselkedő MLSZ a saját hatáskörében is képes olyan intézkedéseket hozni, ami – a bőven áramló közpénz ellenére! – tovább taszítja a lejtőn a magyar focit! És ebben a cikkben még ne is tértem ki minden intézkedésre, ami hasonlóan szakmaiatlan, és szintén igaz rá, hogy nem egy koncepció része, hanem egy ad hoc ötlet pocsék magvalósítása!