Kitekintő

Ez a döntő nem csak a kupáról szól! Mindenki a Grupiba!

Ma Újpesten szinte mindenki, szinte mindig a Magyar Kupa döntőjével foglalkozik. Háttérbe szorult a bajnokság, gyakorlatilag lélekben egy lapra, a Magyar Kupa győzelemre lett feltéve minden, legalábbis a szurkolók körében. Sok értelmezése van ennek, és mindegyik érthető is valamennyire, de a teljes képhez egyik sem elegendő önmagában. Jól érzékelhető a rivális táborokban az a hangulat (még a zöldeknél is, a kispestiekről meg nem is beszélve!), hogy inkább nekünk szurkolnak a Felcsút ellen. Mi vagyunk az utolsó „bástya” ugyanis, amely megállíthatja ennek a műcsapatnak a legitimációját. Ha ugyanis a Pintér Attila által vezetett „bónusz-brigád” elhódítja a serleget, többé nyom nélkül már nem törölhető le a magyar foci térképéről. Ez nem csak hatalmas felelősség, de egyben nagy lehetőség is számunkra. A pártcsapatok „árnyékában”, a széllel szemben lavírozni Magyarországon ugyanis eleve szimpatikus jelenség, s ha ehhez párosulna egy siker is, az amolyan „Robin Hood”-os mesehőst csinálna csapatunkból.

Ez egy kegyelmi pillanat, itt most mindenkinek csak egy dologra, csak a sikerre szabad koncentrálnia.

Van most nálunk egy olyan plusz, amit se edző, se pszichológus, se fizetés nem tud megadni! Ez pedig az a korlátlan energia, amit a szurkolók határtalan lelkesedése, buzdítása ad! Lehet szakmázni, lehet a költségvetések számaival dobálózni, lehet még akár politikai lózungokat is durrogtatni, amikor az esélyeket latolgatjuk, de ezek mind semmit sem érnek! A kupadöntő „egy meccs az élet” hangulata egész egyszerűen elsodorja ezeket az okoskodásokat, jelentőségüket a kezdő sípszó elhangzása eliminálja!

De vigyázzunk! Mert csak akkor, és csak úgy, ha mi, a szurkolók a lehető legnagyobb energiát közvetítjük a pálya felé! Mi kell ehhez? Mindenki a kupadöntőre!!! Minden lilának a döntőn a helye, vegyük ki részünket a sikerből, dolgozzunk, lelkesedjünk, és ünnep lesz a vége!

Ja, hogy lesz egy ellenfél? Semmit nem jelent, senkit ne zavarjon, senki ne foglalkozzon vele! Ha mi egyként állunk a csapat mellett, nem lehet akadály, nem lehet megoldhatatlan szituáció, nem lehet fáradtság!!! Így pedig mindegy is ki az ellenfél, a végén szétverve, letarolva, hitét vesztetten fog hazaballagni! Mi pedig újra megtapasztaljuk az örök igazságot: „Mi a remény? A remény egy maszlag. Az embernek cselekednie kell.” Ne csak reménykedjünk, de ne is kételkedjünk, cselekedjünk hát! MINDENKI KUPADÖNTŐRE!!!

HAJRÁ LILÁK!!!