Kitekintő

"Jövünk, figyelj Európa!"

               Nyár van. Szabadságolások, nyaralások, fesztiválok ideje. Nekünk, a magyar labdarúgás szerelmeseinek viszont valami egyebet is jelent: a nemzetközi kupaporondra való kijutást. Mondani sem kell, a BL- és EL-selejtezők kevés örömöt, annál több keserűséget, bánatot hoztak a magyar futballszurkolóknak az elmúlt évek során.

Rövid statisztika: az elmúlt öt évben nem jutott be magyar csapat csoportkörbe. Utoljára 2012-ben, a Paulo Sousa-féle Videotonnak sikerült a bravúr, ami azért is volt különösen elismerésre méltó teljesítmény, mert a fehérváriak az EL-selejtezőkből indulva (nem pedig bajnokként a BL-kvalifikációból kiesve) érték azt el. A Slovan ellen 1-1-gyel (idegenben lőtt több góllal), a belga Gent ellen kettős győzelemmel (4-0), a Trabzonspor ellen pedig két gól nélküli döntetlen után tizenegyesekkel ment tovább a Videoton. A fenti névsor és az eredmények pontosan mutatják, rendkívül fegyelmezett védekezésre és stabil csapatra, no meg egy adag szerencsére van szüksége a honi kluboknak, hogy egyáltalán esélyük legyen bekerülni az őszi csoportkörbe.

               Akkor a Videoton a kvalifikációs sorozat második körében csatlakozott, idén nyáron a Ferencváros, a Honvéd és mi már az első körben mérkőzünk a riválisokkal. Tekintsünk meg két olyan példát, amely aggasztó is lehet – különösen akkor, ha figyelembe vesszük, hogy a keretünk relatíve szűk, és tizenegy nappal az odavágó előtt egyetlen új igazolás sem futott be. A 2016-2017-es hazai pontvadászatban a Vasas egy kifejezetten jó ősz és mérsékelt tavasz után végül befutott a harmadik, már EL-selejtezőt érő helyre. Oenning tanítványai szintén az 1. körben csatlakoztak. A cseppet sem félelmetes Beitar Jeruzsálem ellen megdöbbentő vereséget szenvedtek el Izraelben és a következő NB1-es szezon sem ért fel diadalmenettel az angyalföldiek számára. Olyannyira nem, hogy az utolsó fordulóban Kispesten elszenvedett 3-1-es vereség az első osztályból való búcsút jelentette Egerszegiéknek. Visszatérve Izraelre, hiába szereztek a hazaiak már az első húsz percben gólt, Pavlov duplája és Kulcsár találata azt jelentette, 3-1-re vezet a Vasas. A 88. percben még 1-3 állt az eredményjelző táblán – az ezt követő néhány percre nemigen van magyarázat, teljes, egészen ritkán látható összeomlás és izraeli, 4-3-as győzelem a vége. A budapesti visszavágón (amelyet a Szusza Ferenc Stadionban rendeztek) rendkívül könnyedén, iskolajátékkal oktatták Vaskó Tamásékat (0-3). Gyakran elhangzik játékosok és főként edzők szájából, nevetségesen és károsan kevés idő áll rendelkezésre az NB1-es szezon vége és az alapozás kezdete között (kb. két hét vagy akár kevesebb, az újpesti játékosok számára idén tizenöt nap). Ez pedig akár az egész szezonra, de legalábbis az őszi idényre (amely nagyobb súllyal nyom a latban, tekintve, a 2018-2019-es szezonban 18-15 az őszi-tavaszi meccsek száma). Előrelépés, hogy már május 19-én véget ér majd az NB1 (idén a 33. fordulót június 2-án rendezték). A Vasas dolgát természetesen számos egyéb tényező is nehezítette, elég, ha a magyar szinten is gyenge játékoskeretre (különösen a rossz védelemre – messze legtöbb, 61 kapott gól), klubon belüli ellentétekre vagy a hazai pálya hiányára gondolunk. A nemzetközi kupából egy év alatt egészen az NB2-ig jutott a 13. kerületi gárda, immáron Kis Károly irányításával kell kiharcolniuk az 1-2. helyezést.

               Sokat nem kell visszamennünk az időben, hogy egy másik budapesti csapat hasonló vesszőfutására leljünk! Az MTK 2016-ban az NB1 negyedik helyét szerezte meg – hogy aztán egy évre rá, pontegyenlőség, ám kevesebb győzelem mellett (a DVTK-val szemben) elbúcsúzzon az „elittől”. A kazah Aktobét még viszonylag könnyen búcsúztatták Kantáék (3-1) az azeri Gabala viszont kettős győzelemmel (1-4) lépett túl a gyengécske fővárosiakon. Míg a Vasas vesztét a kifejezetten eredménytelen tavasz hozta (ezzel némiképp megcáfolva azt, hogy a búcsúhoz jelentős köze lenne az EL-szereplésnek és rövid nyári pihenőnek, ősszel: 19 meccsen 21 pont (átlag: 1,1 pont meccsenként), tavasszal 14 meccsen 13 pont, átlag: 0,93 pont), addig az MTK-nál már jobban megfigyelhető a pocsék ősz. A közel sem olyan gyenge keret (Petkovics, Kanta, Torghelle, Gera D., Vass Ádám, Poór, Vadnai, Ramos, Szatmári, Okuka stb.) 19 találkozón 20 pontot gyűjtött (1,052-es átlag) ősszel, tavasszal 14 alkalommal csupán 17 egységet szorgoskodtak össze Tamási Zsolték (1,21). Az elmúlt két évből tehát két példát is be tudtunk mutatni a kupaindulás és NB1-es kiesés tekintetében, ám mielőtt bárki eret vágna, gyorsan szólok: ne tegye. Ugyanis nem jelenti automatikusan a kiesést az Európa Liga-indulás! Újpesten stabilabb a háttér, a szurkolótábor képes lökést adni a csapatnak – és egyébként is: felejtsük el a kiesést!

Az MTK és a Vasas kudarcához kellett az edzői válság is (Teodoru Vasziliszt Tamási Zsolt váltotta és bár Angyalföldön Michael Oenning készítette fel az elsőtől a 33. fordulóig a csapatot, okkal gondolhatjuk, közel sem volt minden rendben az öltözőben). Nálunk Nebojsa Vignjevics stabilitást, tartást ad a csapatnak. Ha az elmúlt esztendőt megtekintjük, tavaszra sikerült összerakni a csapatot, az őszi 1,37 pont / meccs mutatóhoz képest jelentős javulást érzékelhettünk (1,64). Vignjevics akkor sem fog pánikba esni, ha ne adj Isten a rajtnál beragadunk, előbb vagy utóbb biztosan meg fogja találni az ideális felállást és taktikát. Ahogy már korábban megjegyeztem, átigazolások terén nem sok dolog történt a Megyeri úton – leginkább semmi. Viktor Angelov egy egészen sikeres macedóniai tavasz után visszatért, Balázs Benjámin két esztendővel meghosszabbította lejáró szerződését, így nem igazol Szombathelyre vagy Debrecenbe. Próbajátékon szerepel a Guingamp II. középhátvédje, Idrissa Mané és a Haladás jobbhátvédje, Angyal Zsolt. Marko Filipovics súlyos sérülése miatt vélhetően a teljes őszt kihagyja, Simon Krisztián hónapokig nem játszhat – Mohl és Onovo több hétig gyarapítja még a „maródiak listáját”, előbbivel kapcsolatban kérdés, marad-e a Megyeri úton.

               Utoljára 2009. július 23-án játszottunk külföldi csapat ellen tétmérkőzést (Steaua ellen 1-2), azaz közel egy évtized után mérethetjük meg magunkat „idegen vizeken”. Jómagam tizenhárom évesen élhettem át a románok elleni mérkőzéseket (még ha nem is Bukarestben), sok fiatalabb Újpest-szurkolónak még nem adatott meg, hogy nemzetközi tétmeccsen lássa kedvenceit. Ha a svájci másodosztály idei indulóit megtekintjük, a Servette mellett egy még fájóbb korábbi ellenfelünket is fellelhetjük: a Vaduz csapatát. 2004 óta egyedül a Servette ellen jutottunk tovább (utána jött a Stuttgart, 1-7 összesítésben) nemzetközi selejtezősorozatban. Itt az idő javítani – és elhozni Budapestre a sztárokkal teletűzdelt Sevillát!

               Bár egyesek a közelgő tulajdonosváltást rebesgetik, intő jel lehet, hogy hasonló értesülésekre az elmúlt nagyjából két évben szinte folyamatosan volt példa, a tulajdonos pedig továbbra is Roderick Duchatelet. Szurkolói szemüvegen keresztül a képlet viszonylag egyszerű: az elérhető legtöbb erősítést jelentő játékost le kell igazolni, bajnokesélyes csapatot kialakítani! A valóság viszont ennél árnyaltabb; a Videoton és a Ferencváros elhúzott a mezőnytől, fölényük a nyáron akár tovább növekedhet (bár Joseph Paintsil távozása érzékenyen érinti a zöld-fehéreket, Davide Lanzafame évekre megoldhatja a csatárkérdést, Fehérvárra pedig bizonyára befut legalább egy-két komolyabb igazolás, ha nem lenne elég a Huszti-Lazovics-Scsepovics-Scsepovics-Hadzsics ötös). Számunkra ez azt jelenti, hogy az idei év eredményeinek megismétlése tűnik a legideálisabb forgatókönyvnek, no persze azzal számolni kell, a 2018/2019-es kiírásban nem fogják NB2-es csapatok búcsúztatni a kupából a „két nagyot”. Az Európa Ligában pedig négy kört kellene menni a csoportkörhöz, ahol már jelentősebb pénzeket lehet beszedni. „Apróbb” probléma, hogy továbbjutásunk esetén a spanyol Sevilla érkezne a Megyeri útra! Ha valaki nem érzékelné, mennyi esélyünk van az andalúziaiak ellen, keretük öt legértékesebb játékosának (Nzonzi, Yedder, Lenglet, Sarabia, Banega) összértéke több, mint amennyit az NB1-ben szereplő játékosok együttesen érnek a piacon. Az idei BL-kiírás negyeddöntőjében a Bayern München 2-1-gyel búcsúztatta Sarabiáékat, a nyolcaddöntőben ugyanilyen aránnyal a spanyolok győztek – a Manchester United ellen. Májusban nem mást vertek hazai pályán – mint a Real Madridot! A második körös búcsúnk tehát egészen biztos, de nagy kérdés, hogyan hat ez a feltételezés Duchatelet igazoláspolitikájára. Talán nem lövünk nagyon mellé, ha azt várjuk, néhány 19-22 éves, a jövőben piacképes játékos mellé egy-két rutinosabb igazolás is befut majd.

               Ha a bajnokságban közelebb akarunk kerülni az első két helyezetthez és reális esélyt szeretnénk a kupa ismételt elhódítására, legalább két-három minőségi játékosra lesz szükség – a mostani kulcsemberek megtartása (utóbbi előző nyáron egyáltalán nem sikerült) mellett! A jobbhátvéd, belső középpályás és szélső posztján feltétlenül kellene némi frissítés. Következő írásomban a Neftci Baku elleni párharcot veszem górcső alá, addig is – mindörökre: Hajrá Lilák!