Kitekintő

Egri „lila” csillagok  

Böjte Csaba mondta: A szeretet olyan, mint a gyógyszer, nem jutalom. Nem annak kell adni, aki megérdemli, hanem annak, akinek szüksége van rá. Szép, bár hűvös idő volt március 4-én, ettől függetlenül 13.00-kor feszült, és izgatott várakozás közepette gyülekeztek a Heves megyében élő lilák képviselői Egerben. A Lila Eper akció elérkezett a következő állomásához. 13.45-kor teljes volt a csapat, az UTE Baráti Kör elnökével, megérkezett egy jégkorongozó is az UTE képviseletében. Három autóval elindultunk az egri Markhot Ferenc kórház gyerekosztályára, ahol a média számos emberrel képviseltetve magát, már a kórház udvarán várt minket. Mindenki meglepett volt. A média kíváncsian figyelt, hogy mit is csinálunk pontosan, és mire készülünk. A kórház sem tudta mi fog történni. Mi, pedig semmit, csak izgultunk. Nem volt forgatókönyv, nem volt terv csak mentünk. Kamera több helyen, a sajtó fotózott, és jelen volt az egyik országos rádió is. Elindultunk fel a lépcsőn, mindenkinél egy nagy láda gyümölcs vagy játék, lepakoltunk és boldogan, hálásan megköszönték. Nagy meglepetést okoztunk, amikor Gábor bejelentette, még kétszer fordulunk, és segítségre is szükség lenne. Felvittünk mindent. A nővérpultban alig maradt üres hely. Mindenki arcán döbbent tekintet volt látható, és nem akarták elhinni, hogy ennyi mindent gyűjtöttek a lilák, ilyen sok adománnyal érkeztek. Kattogtak a fényképezők, a kamerák vettek mindent mi, pedig ott álltunk egy csoportban megilletődve. Borsche Gábor az UTE, az UTE Baráti Kör és a szurkolók nevében átadta a főorvos asszonynak hivatalosan az adományokat. Ekkor arra gondoltunk, hogy befejeztük az akciónkat és indulunk haza, de a főorvos asszony megkért minket, hogy látogassuk meg az összes gyermeket, mi adjuk át a játékokat a gyümölcsökkel együtt. Elindult a menet. Az érzés olyan hivatalos volt, de sálakkal a nyakunkban, olyan igazi lilás is egyben. Elől egy ápoló, őt követve a lilák, Ványi Gergő jégkorongozóval az élen, a média mögöttünk. A kórtermekben meglepett szülők, és csodálkozó gyermekek, akik nem tudták, hogy kik ezek a bácsik lilába öltözve, vagy lila sállal a nyakukban. A szomorú, beteg gyermekek arcára kivétel nélkül sikerült mosolyt csalogatni a plüssökkel. A szülők is elérzékenyültek velünk együtt. Volt egy nagyobb lány, aki állandóan szomorú volt, gondolom a kórház miatt, és sírt mikor benyitottunk hozzá. Odalépett Ványi Gergő, beszélt vele pár mondatott, adott neki egy plüsst, és a lány szemében, bár ott voltak még a könnyek, de az arcán megjelent a mosoly. Láttam nem csak a jégen rutinos, hanem a gyerekek között is. Olyan ügyesen mozgolódott, mintha a pályán lenne, és a pályán is volt, most ezen a pályán. Haladtunk tovább, és még több mosolygós gyermekarcot láthattunk. Minden lila fiú kitett magáért. Igazi hétköznapi hősök voltak. Megható, soha sem felejthető élmény volt számunkra ez a nap. Győztünk! Egy olyan győzelem volt, ahol mindenki örült és mindenki szívét átjárta az a melegség, amit ez az összefogás adott. Hálás köszönettel tartozunk Ványi Gergő sportolónak, az UTE jégkorongozójának, hogy értékes idejét rászánta erre az akcióra. Ugyanez a hálás köszönet jár a Hevesi Violák képviselőinek, Szeles Dávidnak és Szabó Dánielnek, akik 2 mázsa gyümölccsel érkeztek a megyeszékhelyre. Továbbá Egerből Lóska Zoltánnak, Pollák Józsefnek és Fülöp Richárdnak köszönet a szervezésért és az adomány gyűjtésért. Köszönjük az UTE Baráti Kör elnökének, Borsche Gábornak az áldozatkészségét, aki Újpestről érkezett a sportolónkkal. Fontosnak tartom, hogy megemlítsek még két embert, bár ők nem szurkolók. Kovácsné Tóth Gabriella, és kedves férje Kovács Dániel baptista lelkipásztor, akik nagy segítséget nyújtottak nekünk Egerben a játékok gyűjtésében. Segítségük oly nagyra sikerült, hogy másik kórházba is tudtunk küldeni játékot, és imádsággal a háttérben végig velünk voltak. Dobó István egri várkapitánynak volt egy híres mondása 1552-ben: „Ha Eger elesik, utána nem állhat meg se Miskolc, se Kassa.” Eger nem esett el, mert összefogtunk, és megmutattuk együtt mire vagyunk képesek. Nem is volt rá esély, hogy elessen, mert lilák vagyunk. Tudom, hogy ezután pedig nem lesz megállás, mert következik Salgótarján, és a többi megye. Remélem, olyanok leszünk, mint a lavina. Elindul egy darab és sodor magával mindent, és minél több helyre eljutunk.

 

Aki kíváncsi az írott anyagon kívül a videókra is, ezek készültek:

A TV Eger felvétele: http://www.tveger.hu/ajandek-az-ute-drukkerektol/

A Baráti Kör hosszabb mindent bemutató felvétele:

https://www.youtube.com/watch?v=FDS6d0Fgq60&feature=youtu.be

 

Köszönet mindenkinek!

Hajrá Lilák!

Címkék: ,