Kitekintő

Ismét Hoki!

Az alább következő írás egy olyan, a tervek szerint heti rendszerességgel megjelenő cikksorozat első része, melynek nem titkolt célja, hogy megismertesse és megszerettesse a sportot azokkal az újpesti szurkolókkal is, akik egyáltalán nem, vagy csak néha-néha foglalkoznak a Szusza Ferenc stadion mellett álló jégcsarnok falain belül zajló eseményekkel. Azaz elsősorban az éppen folyamatban lévő idény eseményeivel, történéseivel kíván foglalkozni, legyen szó az adott héten lejátszott meccsek benyomásairól vagy a szakosztály körüli eseményekről. Reményeink szerint ezzel sikerül kicsalogatni egyeseket a lelátóra is, hogy hétről hétre egyre többen szurkoljunk a helyszínen a lila-fehér mezes jégkorongozóknak, akik nem mellesleg az eredeti UTE címerrel a szívük felett korcsolyázva veszik fel a versenyt aktuális riválisaikkal.

Újpesten 1955 óta létezik jégkorong szakosztály, amely fennállása során 13 bajnoki címmel és 9 magyar kupa győzelemmel öregbítette az újpesti sport dicsőséglistáját. Emellett további 18 ezüst és 10 bronz gazdagítja mindenkori jégkorongozóink éremkollekcióját, vagyis az UTE egyik legsikeresebb szakosztálya immáron 63 éve tevékenykedik a Megyeri úton.

A fentiekhez sajnos az is hozzá tartozik, hogy az utolsó bajnoki cím 1988-ban, az utolsó kupagyőzelem 1990-ben született meg, azaz az elmúlt 18 évben „csupán” ezüst és bronzérmeket, illetve elvesztett kupadöntőket könyvelhettek el a lila-fehér hokirajongók, azokat sem túl nagy számban. Ez alatt az idő alatt néhány alkalommal már a megszűnés réme fenyegette a szakosztályt, ám így vagy úgy, de sikerült átvészelni a sötét időszakokat. Ennek azonban mindig súlyos ára volt: kiváló fiatal játékosok egész sora hagyta el a klubot, olyan egyéniségek, akik később más egyesületek számára szereztek bajnoki címeket (pl. Kovács Csaba, Horváth András, Gröschl Tamás, Svasznek Bence, Benk András stb.). Az 1999-2000-es bajnoki szezonban például az UTE egyáltalán nem indított felnőtt csapatot (érdemes odafigyelni a dátumra!), ám ez a helyzet egy évvel később szerencsére ismét változott. Habár a 2000-es években a csapat két alkalommal is közel állt a az aranyéremhez (2005-2006 és 2008-2009), a négy győzelemig tartó bajnoki döntőben végül mindkétszer 4-1-re alulmaradtunk a bivalyerős székesfehérvári alakulattal szemben. A fejlődésnek és a jó szereplésnek, sok egyéb mellett, fontos tényezője volt a 2003. december 22-én átadott fedett jégcsarnok is.

A közelmúlt bajnokságaiban a csapat teljesítménye felfelé ívelő görbét mutatott, 2014 nyara óta Szilassy Zoltán vezetőedző irányítja a tényleges szakmai munkát, akivel a csapat egy bronzérmet (2016-2017) és egy vesztes kupadöntőt (2018. január) tud sikerként felmutatni, ami az adott pillanatban nagyjából meg is felelt az erőviszonyoknak, hiszen a DVTK (egykori Miskolci Jegesmedvék) és a MAC csapatai erősebb és lényegesen rutinosabb kerettel vágtak neki a pontvadászatnak. Sajnos a lendület, ami kupadöntőig repítette a csapatot a bajnokság középszakaszára elfogyott, sőt csúfos vereségek egész sora következett és az idény a rájátszás első körében véget is ért a lila-fehér alakulat számára, ami érthetően komoly felháborodást váltott ki a szurkolók egy részének körében, akik a vezetőedző leváltását követelték a szakosztály vezetésétől. Vitathatatlan, hogy sokkal több volt a keretben, mint amennyit végül sikerült kihozni belőle…

            Nagyjából ebben a hangulatban vágott neki az UTE jégkorongcsapata a 2018-2019-es idénynek, deklaráltan azzal a céllal, hogy döntőbe jusson és lehetőség szerint végre bajnoki címet ünnepelhessen. A bajnokság, hivatalos nevén az ERSTE Liga erre az évre jócskán átalakult. A DVTK és a MAC távozott, hogy a szlovák Extra Ligában mérettessék meg magukat, helyettük az erdélyi Gyergyói HK, az újjáalakult Debrecen (DEAC), a Hokiklub Budapest (korábban KMH) és a Schiller-Vasas HC nevezett. A bajnokság egy alap- (40 mérkőzés csapatonként) és középszakaszból (1-5 felsőház, 6-11 alsóház), valamint az azt követő rájátszásból (felsőház 5 csapata és az alsóház első három helyezettje) áll össze. Jelenleg 22-26 mérkőzésen vannak túl a csapatok, az UTE 23 lejátszott meccs után az 5. helyen áll, két ponttal lemaradva a szintén 23 meccses Debrecen mögött és öt ponttal előzve a Gyergyói HK-át (25 meccs), azaz a felsőházi szereplést biztosító utolsó pozícióban áll. A Magyar Kupa ebben az idényben sajátos és meglehetősen nevetséges lebonyolításban zajlik, így az eleve kiemelt Fehérvár AV19, DVTK és MAC mellé a Ferencváros csatlakozott, mint az alapszakaszt már bizonyosan a legjobb helyen záró magyarorszégi székhelyű csapat.

            A felemás megítélésű, nyögdécselősnek bátran nevezhető szereplés jelenleg is komoly megosztottságot eredményez a csapat szurkolóinak körében. Míg egyesek továbbra is a vezetőedző lemondását vagy leváltását követelik, addig mások azt hangoztatják, hogy a lebonyolítás jellegéből fakadóan „elég a rájátszásban csúcsformában lenni”. Igen ám, de ez az érv a tavalyi idényben is érvényes volt és akkor enyhén szólva sem sikerült a formaidőzítés, egyszóval azok aggodalma is érthető, akik az eddigi tapasztalatok és az erősen ingadozó forma láttán nem bíznak feltétel nélkül abban, hogy idén sikerül elérni a csapat elé tűzött magasztos és minden újpest szurkoló számára szívmelengető célt.

            Ez hát az az alaphelyzet, amiből kiindulva igyekszünk hétről-hétre bemutatni a bajnokság alakulását, a csapat teljesítményét, a szakosztály körüli eseményeket, azok számára is, akik eddig keveset vagy egyáltalán nem foglalkoztak ezzel a remek, gyors és kemény játékot produkáló sportággal. Bízom benne, hogy sokaknak sikerül kedvet csinálnom ahhoz, hogy elzarándokoljanak a jégcsarnokba és megtekintsék Ancsin János, Pék György, Vedres Mátyás vagy éppen Zsitva Viktor jelenlegi utódait.

            Higgyétek el nekem, ezt a sportot csak élőben lehet igazán megszeretni!