Kitekintő

VVK50 1.rész Ismerjük meg a Newcastle United játékosait!

Az 1969. május 29-én idegenben, majd 1969. június 11-én hazai pályán fogadtuk lejátszott VVK döntőt csapatunk a Newcastle United FC ellen játszotta. Igen, sajnos eltelt 50 év azóta, így érthető, hogy egyre többen vagyunk, aki nem emlékszik, nem is emlékezhet arra, hogy kik játszottak akkor, ezeken a rendkívüli mérkőzéseken. Ezúttal tehát vegyük sorra azokat, akik a két klub történetének legszebb lapjait írták tele a foci minden szépségével!

Ma már kevesen vannak, akiknek élő élményeik vannak a meccsekről. Ennek ellenére biztos vagyok benne, hogy sokkal, de sokkal többen vannak olyanok, akik pontosan tudják, hogy kik szerepeltek akkor az Újpest csapatában! Ezért – na meg illendőségből – a Newcastle United játékosaival kezdem a bemutatást.

Ezeket a sorokat utólag fűzöm be – miután alaposan áttanulmányoztam a kor brit fociját, különös tekintettel a Newcastle-re – és azt kell mondanom, bizony nem legenda, hanem maga a színtiszta valóság, hogy akkoriban világszinten jegyzett csapatunk volt! És – figyelem! – még „csak” ezután következett!

Ne feledjük, hogy 1973-ban a BEK (a BL előde!) negyeddöntőjében a Juventus ellen, a torinói 0:0 után itthon Tóth András 12. percben szerzett góljával már továbbjutásra álltunk. Sajnos a hazai döntetlen (2:2) nem ért továbbjutást… ’74-ben a Bayern München sem tudott nyerni a Népstadionban, de a kinti visszavágón megállította csapatunkat. De figyelem! Magyar kupacsapat a BEK-ben és később a Bajnokok Ligájában soha nem járt a legjobb négy között!!! A hazai meccsre 400.000-en akartak bejutni, de „csak” szerény 80.000 szurkoló láthatta élőben az összecsapást… 1975-ben a Benfica otthonában (szintén BEK) 5:2-es vereséggel zártunk, de itthon mégis sikerült már 3:0-ra is vezetnünk! Akkoriban nem nagyon ijedtek meg az újpesti játékosok – bárki is legyen az ellenfél! Sajnos itt megint véget ért a menetelés, de vegyük észre, hogy kik voltak azok az ellenfelek, akik jobbára csak jószerencséjüknek köszönhették akkori sikerüket!

És meg kell említenem azt is, hogy a ’69-es VVK-döntő sem volt előzmény nélküli! Mert bizony, a Mitropa kupát (Közép-európai Kupa elődje) kétszer, 1929-ben és 1939-ben sikerült elhódítani, közte pedig a Bajnokok Tornája (Coupe des Nations, a BEK, és a BL előde)győztese volt az Újpest! A név tehát kötelez, mert elődeink olyan magasra tették a mércét, amit nem egyszerű megugrani. Mielőtt a „ma” valóságába visszahuppannánk, következzen a VVK döntőn résztvevő Newcastle játékosok bemutatása. Tegyünk egy virtuális túrát a ’69-es év világfutballjának élvonalába!

 

William Stewart McFaul (sz.: 1943. 10. 01.), kapus:

Észak-Írországban, Coleraine-ban született. 1966-ban csatlakozott a Newcastle csapatához. Nem elsőszámú kapusnak érkezett, de két év alatt kihagyhatatlanná vált, amit kemény munkával sikerült elérnie. Egészen az 1974/75-ös szezonig marad a klub játékosa. Pályafutásában komoly törést jelentett az 1974-es FA-kupa döntője, amikor 3:0 arányban alulmaradtak a Liverpool-lal szemben. Az első két gól szerzője Kevin Keegan és Steve Heighway voltak. McFaul-t azért viselte meg az eset, mert mindkét esetben sikerült beleérnie a labdába, de nem volt képes hárítani. Sokan óriási kapushibáról beszéltek…

Észak-ír válogatottként hatszor lépett pályára. A tehetségéhez mérten kevés válogatottságát Pat Jennings-nek „köszönhette”, akit a szakma abban az időben a világ legjobb kapusaként ismert.

Aktív pályafutása után is maradt a Newcastle-nél, ahol kijárva a szamárlétrát, végül 1985-től manager-ként irányítva csapatát. Ez a korszak azonban 1988-ban lezárult, miután még az idény vége előtt menesztették, klubja pedig kiesett az élvonalból. Ezzel együtt elmondható, hogy a brit labdarúgás egyik legkedveltebb edzője volt, játékosai igen kedvelték gondoskodó, egyenes jelleme miatt.

Legnevesebb felfedezettjei: Peter Beardsley, Paul Goddard, Paul Gascoigne.

 

David Craig (sz.: 1944.06.08.), jobboldali védő:

Szintén Észak-Írországban, Belfastban született, Első klubja az angol Scunthorpe csapata volt. 1962-ben, mindössze 18 évesen került be az első csapatba. Teljes játékos-pályafutását a klub kötelékében töltötte, 1978-as visszavonulásáig 428 alkalommal magára öltve a Newcastle mezét. Bár védőként csak 12 gólt szerzett, Frank Clark mellett egyik oszlopa volt annak a védelemnek, amit korában az egyik legjobbnak tartottak világszerte.

Az 1969-es VVK-döntő hőse sajnos elég szerencsétlennek bizonyult a hazai kupasorozatokban. Sérülés miatt ki kellett hagynia az 1974-es FA-Kupa döntőt és az 1976-os Liga-Kupa döntőt is.

Utolsó meccsét az Arsenal ellen játszotta a St James Parkban, 1977 novemberében. Az aktív évek után sem hagyta el klubját, manapság újságíróként, támogató munkaként dolgozik a Newcastle United dolgozójaként.

 

Frank Clark (1943. 09.09.), bal oldali védő:

Angliában, Rowlands Gill nevű településen született. Amatőrként az 1889-ben alakult, akkor a Északi Labdarúgó Ligában szereplő Crook Town Football Club-nál kezdett 1961-ben. A Newcastle gyorsan felfigyelt rá, így 1962-ben már a United keretét erősítette – immár profi szerződéssel a zsebében. Meglehetősen hosszú pályafutása alatt 1975-ig a Newcastle-ben majdnem 400, majd visszavonulásáig (1979) a Nottigham Forest-ben 117 mérkőzésen lépett pályára.

A Newcastle-lel a VVK döntője volt pályafutása csúcsa, de a Forest játékosaként ’78-ban bajnokságot nyert, ugyanebben az évben a Liga-Kupát is elhódította csapatával. Itt azonban még nem volt vége, 1979-ben a Malmö elleni 1:0-ra megnyert mérkőzéssel az Európa Kupát is elhódította.

Ezzel zárult a 17 évnyi profi karrier, de a football-lal nem szakított. Már 1979-ben manager helyettesként dolgozott a Sunderland-nél, majd 1983-ban az addigra negyed-osztályba csúszott Leyton Orient csapatánál már managerként tevékenykedett. A csapatot gyorsan felvitte egy osztállyal feljebb, után pedig még tovább fejlesztette csapatát. Az együttműködés akkor szakadt meg, amikor az akkori tulajdonos (Tony Wood) elveszítette jól jövedelmező Ruandában kiépített üzleti érdekeltségeit. A klub ezzel komoly pénzügyi válságba, és újra a negyedik vonalba süllyedt…

Clark azonban tovább folytatta; ’93 és ’96 között ismét a Nottingham-nél dolgozik, a nyugdíjas korú Brian Clough helyetteseként. Csapatát 1996-ban az UEFA-Kupa negyeddöntőjéig vezette. Még ebben az évben problémák merültek fel a klubnál, ugyanis tulajdonosi harc kezdődött a többségi részesedés megszerzéséért, így Clark decemberben elhagyta a klubot. 2011-ben ugyan visszatért a klubhoz – immár elnökként -, de ez a megbízatásából 2013 elején felmentették.

 

Alwyn Derek "Ollie" Burton (sz.: 1941.11.11), középső védő:

A Wales-ben (Chepstow) született sokoldalú védőjátékos a 1958-tól a Newport County-nál még szélső védőként játszott, de ebből a pozícióból is képes volt 53 meccsen 8 gólig jutni. Lövő-kedve a Norwich City-nél sem csökkent, ahol belső emberfogó védőként 27 meccs alatt szerzett szintén 8 gólt. Mind védőjátéka, mind gólérzékenysége kellett a Norwich-nak ahhoz, hogy 1962-ben a Liga Kupa győztese legyen!

A Newcastle 1963-ban igazolta le, és - jellemzően középhátvédként – a következő 9 évben 188 alkalommal lépett pályára. Ekkorra már szinte kizárólag védőfeladatokkal bízták meg, hiszen annak ellenére, hogy elég jó fizikuma volt, a kor szigetországi technikai szintjéhez mérten kifejezetten labda-ügyes játékosnak számított.

Wales válogatottjaként 9 alkalommal lépett pályára. Azt ma már nem tudni, hogy miért, de ezeken a meccseken nem sok babér termett Ollie-nak; mindössze Észak-Írország ellen ünnepelhetett győzelmet, és döntetlenekből is csak kettő volt. Érdekességként; válogatottbeli bemutatkozására 1963.03.20-án, Cardiff-ban került sor, ahol – egyik döntetlenjeként – Magyarország válogatottja ellen 1:1-re végzett csapata.

 

Thomas „Tommy”Gibb (sz.: 1944.12.13), középpályás:

Skót, Bathgate-ban született. Pályafutását junior klubjai; a Wallhouse Rose és a Bathgate Thistle. 1963-ban a Partick Thistle-nél kapta meg első profi szerződését. 1968-ban szerződött Newcastle-be, ahol 1975-ig 199 mérkőzésen szerepelt. pályafutását.

Newcastle-ban egy különleges rekord fűződik a nevéhez; 1968 augusztusától 1972 októberéig 171 egymást követő meccsen kezdőként lépett pályára, tehát egyetlen meccset sem hagyott ki ezen időszak alatt!

Ezek után a Sunderland-ben két év alatt mindössze 10 alkalommal léphetett pályára, majd az 1977/78-as idény után a Hartlepool United labdarúgójaként fejezte be aktív éveit.

 

Robert „Bobby” Moncur (sz.: 1945.01.19), védő, védekező középpályás:

A skót játékos volt a Newcastle kapitánya. Ezt nem csak karszalagja, hanem a döntő első mérkőzésén szerzett két gólja is bizonyította. Pedig a robosztus felépítésű, erős játékos inkább kemény játékával hívta fel magára a figyelmet, a gólszerzés nem volt komoly erőssége. Olyannyira nem, hogy az 1962-től 1974-ig tartó Newcastle-i szereplése alatt lejátszott 296 meccsén mindössze 3 gólt szerzett. Sajnos a legrosszabbkor sült el a kapanyél…

’74-től a Sunderlandot erősíti (86 mérkőzés, 2 gól), majd levezetésként egy évet tölt a Carlisle United-nél, ahol mindössze 11 meccsre futja, gólra nem. Nem volt sokkal eredményesebb a Skót válogatottal sem, hiszen itt 16-szor kapott lehetőséget, de gólra itt sem futotta.

Ez nem jelenti azt, hogy a kapitány nem lett volna igencsak nagy hasznára együttesének, hanem sokkal inkább azt, hogy ő volt az a játékos, akinek sokkal inkább az ellenfél játékának elrontása, semmint a virtuóz támadás-vezetés.

Edzőként csak kisebb kluboknál dolgozott 1980 és 1989 között. A 2000-es években szerepelt a Sky TV műsoraiban, de később komoly betegségei megakadályozták a jelentősebb feladatok elvégzésében.

 

Jim Scott (sz.: 1940.08.21), középpályás:

A skót Falkirk-ban született, 1958-tól és 1974-ig tartó profi pályafutása során csak egy epizód volt a Newcastle United, ahol mindössze két évig (1967-1969) szerepelt.

Előtte – 1958-tól a Hibernian játékosa volt, később pedig játszott még a Crystal Palace, Falkirk, valamint a Hamilton Academical csapataiban.

 

Bryan Stanley „Pop” Robson (sz.: 1945.11.11.), támadó középpályás, csatár:

Hihetetlenül hosszú pályafutása alatt játszott a Newcastle United, a West Ham United, a Sunderland, a Chelsea és a Carlisle United csapataiban is. Bár nemzedékének egyik legjobb góllövője volt, nemzeti válogatottként csaj az U23-ban kapott lehetőséget.

Sunderland-ben született, amatőr éveit egy Clara Vale nevű csapatban töltötte, mígnem 1962-ben a Newcastle profi szerződést kötött vele. Az itteni sikeres évek alatt 206 mérkőzésan 82 gól szerzett, így nem csoda, hogy 1971-ben, akkori csúcsnak számító 120.000 GBP-ért leigazolta a West Ham. A gólgyártást itt sem hagyta abba, a következő három idényben 120 mérkőzésen 47 gólt hintett. A nagyszerű sorozat akkor sem szakad meg, amikor 1974-ben egy szintén komoly összeget jelentő (145.000 GBP) szerződést írt alá a Sunderland-hez. Itt is meghálálta az érte adott komoly összeget, ugyanis két év alatt 90 meccsen újabb 34 góllal növelte találatai számát!

A sort még hosszan lehetne folytatni, a lényeg az, hogy Pop Robson - 1986-os visszavonulásáig - több, mint 260 gólt rámolt be az ellenfeleknek!

Aktív pályafutása után edzőként dolgozott a Carlisle-nál, majd a Hartlepool Unitedben, a Manchester Unitedben, a Leeds Unitedben. 2011 júliusában Robson csatlakozott korábbi klubjához, a Sunderlandhez. 2013 áprilisában Ellis Short, a Sunderland elnöke és tulajdonosa, a teljes scout-hálózatával együtt menesztette…

Folyt köv.