Kitekintő

Célkeresztben a Magyar Kupa

Drága Lila vértestvéreim!

A felől semmi kétségem, hogy mindenki élénken emlékszik még arra a mámorra, amit a 2014-es kupadöntő alatt és után átéltünk. A stadion fele lilába öltözve tombolt, amikor Litauszki a hálóba pöckölte a labdát, amikor az utolsó 11-esnél eldőlt, miénk lesz a serleg, majd akkor is, amikor magasba emelhette kapitányuk a trófeát. Felejthetetlen volt az is, amikor az éjszaka közepén élet költözött a Városháza mögötti térre és önfeledten énekeltük az újpesti nótákat.

Mostanában nem mindig könnyű Újpest szurkolónak lenni. A listája is hosszú azoknak, akikkel valamilyen okból csatában állunk és a listán még saját magunk is rajta vagyunk. Ugyanakkor mindenki pontosan tudja, hogy nincs olyan sérelem, mely fontosabb lenne a csapatnál, mely 2 esztendő után ismét bejutott a kupadöntőbe. Abba a fináléba, melyet a legnagyobb rivális otthonában fogunk megvívni, függetlenül attól, hogy ki lesz az ellenfél.

10.000 szék. Ennyi lesz az a kontingens, melyet klubunk számára a szövetség fel fog ajánlani.

Ha nem fogy el, azzal az ellenfelet erősítjük, hisz a másik klub számára felajánlják a megmaradt jegyeinket. Vajon van-e köztünk olyan, aki nem arról álmodik egész életében, hogy átélje azt az éjszakát, amikor az Üllői úton 10.000 torokból zengjen győzelmi dalunk?

Drága lila testvéreim!

Az ilyen vagy ehhez hasonló pillanatok több évtizedig is elmaradhatnak, így könnyen lehet, sokak életében ez lesz az egyetlen ilyen éjszaka. Ezért arra kérek minden igaz lilát határokon innen és túl, hogy tegyük egymás számára felejthetetlenné május 7.-ét azzal, hogy minden egyes számunkra fenntartott lehetőséget kihasználunk és függetlenül az ellenféltől a mi hangunk fogja beteríteni az egész 9. kerületet!

Hajrá Lilák mindörökké!