Kitekintő

8 nap elteltével e héten végre folytatódnak az ERSTE Liga küzdelmei, egyben megkezdődik az ünnepi meccsdömping. Az Újpest elsőként december 19-én a Dunaújváros (18:00), majd 21-én a Ferencváros (18:00) vendégeként lép pályára, egy nappal később pedig a Vasas látogat el a Megyeri útra (18:30). A zöld-fehérek elleni vendégjátékot az m4sport élőben közvetíti.

 

            A 8 napos szünet oka a válogatott norvégiai szereplése volt, de a felnőttek mellett az U18-as és U20-as korosztály szelekciója is megmérettette magát, az utóbbiak ráadásul a korosztályos Div1/B világbajnokságon. Csapatunkat Szalma Zsolt képviselte a VB-én, aki öt meccs alatt 4 gólpasszt szorgoskodott össze és végül egy bronzéremmel térhetett haza Lengyelországból. Mivel a feljutás volt a kitűzött cél, az eredmény mind a játékosok, mind a szurkolók számára csalódást keltő, főleg annak tükrében, hogy a csoport döntőjeként számon tartott, büntetőlövésekkel 5-4-re elvesztett magyar-szlovén meccsen két harmadot követően már 4-1-re is vezettünk.

            A felnőttek között Varga Arnold és Benk András képviselte a lila-fehér színeket. Az A-csoportos ellenfelekkel megmérkőző válogatott három vereséggel tért haza Norvégiából, melyek közül csupán a Belorussziától elszenvedett 1-8 volt kifejezetten fájó. Játékosaink mindhárom meccsen szerepet kaptak a válogatott munkáját irányító Jarmo Tolvanentől.

            A budapesti tornán szereplő U18-as válogatottba Gáspár Leventét, Horváth Andrást (védők) és Béres Boldizsárt (csatár) hívták be Újpestről. A srácok ellenfelei Szlovákia és Dánia korosztályos legjobbjai voltak, azaz a világ elitjéhez tartozó hokinemzetek fiai. Válogatottunk történelmi sikerrel nyitotta a tornát: a fiúk 5-4-re verték északi szomszédunkat, a győztes gólt pedig Gáspár Levente jegyezte egy nem mindennapi találattal.

            Ezúton is szeretném kifejezni gratulációmat minden válogatott játékosunknak, tudván, hogy a Megyeri útról manapság nem vezet egyenes és könnyű út a címeres mezig!

            A rövid kitekintés után térjünk vissza az újpesti jégkorongcsapathoz. E héten három meccs áll a srácok előtt, amit kifejezetten gyors ütemben, négy nap alatt kell lejátszaniuk. Szerencsére az utunkba kerülő riválisok szintén mind pályára lépnek, így senki nem lesz pihentebb a másiknál. A két legnehezebb próba a dunaújvárosi és pesterzsébeti vendégszereplés lesz és az alapszakasz hátralévő részére nézve remek erődemonstráció volna, ha a két meccsből 6 pont kerülne a Megyeri útra. A Vasas elleni szombati mérkőzésen, az eddigiek alapján, kötelező feladat lesz az újabb 3 pont megszerzése.

            Most, hogy nem kell az éppen lejátszott meccsek beszámolójával tölteni az időt, érdemes egy pillantást vetni a csapat keretére és néhány statisztikai adaton keresztül bemutatni az újpesti játékosokat és azt, hogy kitől mit lehet várni.

            A lejátszott 27 mérkőzés alatt 27 mezőnyjátékos és három kapus lépett eddig jégre. Ez utóbbiak közül a szlovén Ales Sila 18, a DVTK-tól kölcsönbe érkezett Duschek Dávid 7, a pályafutását ideiglenesen felfüggesztő Ágoston Olivér 2 meccsen állt a kapuban. Duschek 95%, Ágoston 93,9%, míg Sila 89,98%-os hatékonysággal védett. A szlovén portás mentségére szolgál, hogy csak Duschek érkezése óta indult be a valódi kapusrotáció, vagyis az azt megelőző időszakban szinte szó szerint „csapágyasra volt védetve”. Mióta van ideje megfelelően kifújni magát, az ő mutatói is komolyan javultak.

            A 27 mezőnyjátékosból tizenöten játszottak 20 mérkőzésnél többet, jellemzően 27-25 meccset, az alapemberek közül csupán a védő Nagy Nilan és a csatár Sági Martin hagyott ki hosszabb időszakot sérülés miatt. Szerencsére mindketten jó formában és ponterősen tértek vissza a jégre. Az október-novemberi létszámválság (számos meccsen szinte csak két-két és fél sor játszott) nem is elsősorban az ő hiányzásukból, hanem az osztrák Florian Iberer és Schmál Kristóf idény közbeni távozásából fakadt, hiszen a pótlásukra viszonylag hosszú idő után került sor, a korábban a Miskolcot erősítő Jedrick Kiss-Rusk és Vincze Péter érkezésével. A decemberben eddig lejátszott meccsek alapján talán kijelenthető, hogy e téren érezhető a pozitív irányú változás.

            A házi góllövőlistát a szlovén Andrej Hebar vezeti 16 góllal, rajta kívül csupán a kanadai Taylor Stefishen (12), Benk András és a védő Varga Arnold (10-10) jutott a 10 gólos határ fölé. A Hebar-Ropret-Sikorcin támadótrió 71 (29+42), a Stefishen-Benk-Csányi hármas 57 (31+36) pontot termelt. Rajtuk kívül Nemes Benjámin (9+8), Sági Martin (18 meccsen 3+11) és Kocsis Ferenc (3+11) termelt 10 pont fölött a támadók közül. A védőket tekintve Varga Arnold (10+8) és a szlovák légiós Peter Huba (4+13) a legponterősebb. Ők a plusz-mínusz mutatóban is jól állnak, akárcsak a nyáron érkezett Szaller Márk és az eddig 14 meccset játszó Nagy Nilan.

            A +/- mutató arról is árulkodik, hogy hiába a sok megtermelt pont, a „szlovén” sor emellett sok gólt is benyel, ami különösen a Benk András fémjelezte trió tekintetében válik szembetűnővé (Hebar +1, Ropret +5, Sikorcin +1 – Benk +25, Stefishen +16, Csányi +13). A „harmadik” sor folyton változó összetételű garnitúráját nehéz kielemezni e tekintetben, a fiatalok pedig viszonylag kevés jégidővel rendelkeznek, talán az egy Kovács Sebestyén kivételével.

            A fentiekből is jól látható, hogy a csapatnak a helyzet és emberelőny kihasználásban, valamint a folyamatos koncentráció fenntartásában kell igazán javulnia, hiszen ennek hiányában számtalan olyan pár perces rövidzárlatot láttunk már, ami pontba-pontokba került. Emellett Hebaréknak is stabilizálniuk kell a hátrafelé játékot, hogy a gyengécske +/- mutató végre javulni kezdjen. Persze az októberi-novemberi időszakban nemcsak Sila volt sokat a jégen, de az első két sor tagjai is, így kíváncsian várjuk, hogy az ünnepi időszakban lejátszott 7 mérkőzés alatt milyen tendenciák fognak érvényesülni.

            Az újpesti jégkorongozók pénteken és hétfőn újabb két meccset játszottak le az ERSTE Liga alapszakaszában. Elsőként a tabellát vezető Csíkszeredai Sportklub, majd az utolsó helyezett Vasas látogatott a Megyeri útra, ahol – az előző héthez hasonlóan – a megszerezhető hat pontból ismét ötöt sikerült begyűjteni a nyolc napos válogatott szünetet megelőzően.

 

            Pénteken tehát izgalmas mérkőzésre volt kilátás és ebben a tekintetben nem is kellett csalatkoznia a jégcsarnokba kilátogató 526 nézőnek. A vendégszektorban mintegy 70-80 vendégszurkoló foglalt helyet, akik fel-feltámadó éneklésükkel jó meccshangulatot szolgáltattak a lüktető játékhoz. A kiváló, többek között KHL és NHL múlttal rendelkező orosz légiósokat is foglalkoztató Csíkszereda igazán kemény falatnak ígérkezett, habár az igazsághoz hozzátartozik, hogy a székely csapat mostanában enyhén szólva sem a legjobb formáját futja. Az Újpest keretéből Szalma Zsolt az U20-as világbajnokság, Vincze Péter pedig kisebb sérülés miatt hiányzott.

            Az izgalmas, mégis gól nélküli első harmadot követően Varga Arnold szerezte meg a vezetést az Újpest számára. A második játékrész egyértelmű lila-fehér fölényt és számos nagy hazai helyzetet hozott, ezekből azonban nem esett újabb gól. Tény, hogy a vendégek ebben az időszakban sokat köszönhettek a nagyszerűen védő svéd Lundströmnek, ám sajnos az igazsághoz az is hozzá tartozik, hogy a csapat jelenleg csupán 7. helyen áll a lövési hatékonyság terén (1096 lövésből 100 gólt értünk el, vagyis a lövési hatékonyság csupán 9,12%). És ahogy általában történni szokott, az elpuskázott lehetőségek meg is bosszulták magukat. A harmadik harmad 7. percében a Csíkszereda gólt lőtt egy éppen lejáró emberhátrányunk után kialakult kavarodásból, majd az 55. percben egy rossz cserét kihasználva, meg is fordította az eredményt (1:2).

            A srácok azonban nem adták fel és a meccs folyamán mutatott kőkemény küzdelmük meg is hozta a jutalmat: Szilassy Zoltán lehozta Ales Silát és az üres kapus rizikózás létszámfölényét ezúttal sikerült gólra váltani. 13 másodperccel a dudaszó előtt Andrej Hebar húzta be Taylor Stefishen keresztpasszát a székelyek kapujába. Jöhetett az öt perces hosszabbítás, amit Csányi Karol találata döntött el az Újpest javára. Talán mondani sem kéne, alig 22 másodperccel a vége előtt. Az Újpest fontos győzelmet aratott egy kiváló erőkből álló, a végső győzelemre simán esélyes ellenféllel szemben. Az elhullajtott egy pont pedig arról árulkodik, hogy van még mit javítanunk a helyzet és emberelőny kihasználásunkon.

            Hétfőn lényegesen könnyebb dolga volt az Újpestnek, amely 316 néző előtt (ki találta vajon ki, hogy hétfő este 20:00-kor kezdődjön egy jégkorongmeccs? Ó, hát csak nem az m4 sportcsatorna „szakemberei”?) könnyedén, minden különösebb erőlködés nélkül verte a Schiller-Vasas fiatal csapatát 4-1 arányban. A lilák kapuját ezúttal Duschek Dávid védte, a meccs hőse pedig válogatott hátvédünk, a két gólt szerző Varga Arnold volt. A krónikához hozzátartozik, hogy a keretben jócskán akadtak hiányzók: Benk András gyomorrontás, Szaller Márk sérülés, Szalma Zsolt az U20-as világbajnokság miatt hagyta ki a mérkőzést, visszatért viszont a pénteki rangadót elmulasztó Vincze.

            A hétvége mérlege tehát hasonló az előző hetihez, ismét 5 pontot szereztünk meg a 6-ból, tartjuk a lépést a DEAC-cal és nyolc pontra növeltük az előnyünket a Gyergyóval szemben. Távolabbról nézve a csapat formája egyértelműen javult: november-decemberben 11 meccsből kilencet sikerült győzelemmel zárni, a megszerezhető 33 pontból 25 került be a tarsolyba, hazai pályán csupán egy vereség csúszott be, a Brassó ellen mutatott rossz játék következtében. Eközben azonban a riválisok közül legyőztük a Dunaújvárost (idegenben), a Debrecent, a Brassót (szintén idegenben), a Gyergyót és a Csíkszeredát. Ez önmagáért beszél és remélem, hogy az alapszakasz hátralévő részében legalább ilyen jól, ha nem jobban fog szerepelni a csapat.

            A játékosok közül Varga Arnold 3 góllal, Andrej Hebar két góllal és egy gólpasszal zárta a hévégét. Kocsis Ferenc 1+1-es mutatóval büszkélkedhet, rajtuk kívül heten könyvelhettek még el maguknak a kanadai táblázaton 1 vagy 2 megszerzett pontot. A norvégiai tornára készülő válogatott keretében Varga Arnold és Benk András képviselik majd a lila-fehér színeket, Szalma Zsolt az U20-as világbajnokságon, míg Gáspár Levente, Horváth András, Béres Boldizsár és Birke Attila az U18-as korosztályban húzhatják magukra a címeres mezt. Mindannyiuknak sok sikert és sérülésmentes hazatérést kívánunk!

            Csapatunk legközelebb december 19-én 18.00-kor, Dunaújvárosban lép majd jégre, ez lesz a sűrű programot kínáló ünnepi sorozat első állomása. 21-én a Ferencváros ellen idegenben, majd másnap, 22-én a Vasas ellen lépünk pályára a Megyeri úton. Újévig további négy mérkőzés következik majd, Debrecen (idegenben), Fehérvár és Bécs (Újpesten), majd zárásként a Vasas (Káposztásmegyeri Jégcentrum). Lesz tehát bőven lehetőség, hogy a jó hokira és Újpest győzelmekre vágyó szurkolók élőben is megtekintsék a jégkorongcsapat játékát.

            Végezetül érdemes egy pillantást vetni a tabellára, hogy rögzítsük, honnan is várjuk a folytatást:

 

1.         SC Csíkszereda                     31        22        1          2          6          144-95             70

2.         FTC-Telekom                         28        19        5          2          2          127-65             69

3.         ASC Corona Brassó              31        19        4          -           8          113-77             65

4.         Debreceni EAC                      28        16        1          4          7          113-74             54

5.         Újpesti TE                              27        13        5          3          6          100-71             52

6.         Gyergyói HK                          31        13        1          3          14        97-106             44

7.         Dunaújvárosi Acélbikák         27        11        2          1          13        105-103            38

8.         Fehérvári Titánok                   26        8          2          3          13        99-103             31

9.         Vienna Capitals II                   28        6          1          -           21        82-142             20

10.       Hokiklub Budapest                 27        4          -           2          21        63-135             14

11.       Schiller-Vasas HC                  26        -           2          4          20        43-115             8

A szerdán közzétett első hoki bejegyzés és helyzetismertetés óta az UTE két bajnoki mérkőzést játszott és ezeken a megszerezhető 6 pontból 5-öt sikerült is begyűjtenie a srácoknak. November 30-án pénteken a Vasas-Schiller volt az ellenfél a káposztásmegyeri Jégcentrumban, majd vasárnap a gyergyószentmiklósiak érkeztek a Megyeri útra. A piros-kékek a tabella utolsó helyén állnak, ezért a győzelem kötelező elvárás volt ellenük, míg az Újpestet közvetlenül üldöző erdélyi csapat ellen sokkal nagyobb izgalmakra lehetett számítani.

 

            A Vasas ellen végre teljes kerettel, sérültek és betegek nélkül tudott felállni az Újpest és ennek megfelelően az első tíz percben enyhe fölényben játszott a lila-fehér alakulat. Ellenfelünk, előre látható módon, a kontrajátékra helyezte a hangsúlyt, amit a meccs kétharmadában remekül meg is oldottak a nagy akarással, lelkesedéssel és tiszteletre méltó koncentráltsággal játszó, zömében fiatal játékosok. Az Újpest az első harmad közepén szerezte meg a vezetést, méghozzá a DVTK csapatától nemrégiben érkezett Vincze Péter szép egyéni alakítása révén. A gól megnyugtatta a lilákat, így a hátralévő időben több veszélyes Vasas támadást láthatott a nagyjából 500 főnyi közönség.

            A második harmadban hasonló volt a játék képe, az UTE a 32. percben a fiatal Sági Martin révén növelte az előnyt, aki a csapatkapitány Benk András passzát váltotta gólra, ám sajnos tizenhét másodperccel a harmad vége előtt az egyik Vasas kontra is eredményes volt. A kapu mögül visszaadott korongot a második hullámban érkező Bálint Tamás vágta szlovén kapusunk, Ales Sila hálójába. A harmadik harmad 2-1-es Újpest vezetéssel indult tehát és az első néhány percet kivéve, egyértelmű lila-fehér fölényt hozott, ami végre gólokban is megnyilvánult. A 49. perc végén Varga Arnold használt ki végre egy emberelőnyt, majd három és fél perccel később a kanadai Taylor Stefishen vágta a pakkot a jól védő finn Koitmaa hálójába, végleg eldöntve ezzel a találkozót (1:4).

            Pénteken tehát, mindent egybevetve magabiztos győzelmet aratott jégkorongcsapatunk, ami akkor is igaz, ha a szurkolók és a szakemberek többsége nagyobb gólarányú sikerre és gyorsabban eldőlő mérkőzésre számított. A Vasas finn kapusa remek teljesítményt nyújtott (a kapura lövési arány 36:28 az Újpest javára) és amikor már ő sem volt elég, a szerencse mentette meg a fegyelmezett, meccsről-meccsre sokat fejlődő piros-kékeket a góltól. Az idegenbeli UTE győzelem értékét tovább növeli az a tény, hogy két nappal később a tabellán közvetlenül előttünk álló Debrecen büntetőlövésekkel szenvedett vereséget Káposztáson.

            Vasárnap este a Gyergyói HK látogatott a Megyeri úti jégcsarnokba. A székely csapat népes szurkolótábora szinte teljesen megtöltötte a 300 fős vendégszektort, így összesen 664 néző láthatta, ahogy az első harmadban a lila-fehér hokisok az idény legjobb és legélesebb játékával rukkolnak elő. A fölény gyönyörű gólokban is megmutatkozott, sorrendben Nagy Nilan, Ladislav Sikorcin és Sági Martin találtak kapuba. A második harmad legeleje azonban igencsak gyatrára sikeredett. A védekezés felhígult, a Gyergyó pedig köszönte szépen és 3 perc alatt 3-2-re zárkózott. Szilassy Zoltán kénytelen volt időt kérni, így a jó tempójú második harmadban több gól már nem esett, csak kimaradt helyzeteket, nagy védéseket láthattunk.

            A harmadik harmad szintén mozgalmasra sikeredett. A 44. percben előnyből egyenlített a Gyergyó, ám 27 másodperccel később a szlovén Anze Ropret Sikorcin átadásából ismét az Újpestet jutatta vezetéshez. Ezt követően számos lehetőség lett volna a meccs eldöntésére, ám Ruczuj Gellért hatalmas védésekkel bizonyította tehetségét, amivel sikerült őrületbe kergetni az újpesti szurkolókat, köztük engem is. A kimaradt lehetőségek végül megbosszulták magukat, a székelyek egy szerencsétlen szituáció végén az 55. percben egyenlítettek. Jöhetett a hosszabbítás, amit 29 másodperc alatt nagyszerű csapatkapitányunk, Benk András döntött el egy remek góllal. Az Újpest 2, a Gyergyó 1 ponttal gazdagodott.

            A hét mérlege tehát kifejezetten pozitív eredménnyel zárult, hiszen a Gyergyói HK-val szemben egy ponttal növeltük, a Debrecennel szemben egy ponttal csökkentettük a hátrányt, úgy, hogy mindkét csapat több mérkőzést játszott az Újpestnél (előbbi 28, utóbbi 26 meccsnél jár már). Mindkét meccsen lényegesen többet lőttünk kapura, mint az ellenfél, ami különösen a székelyek ellen mutat imponáló, 51:26-os arányt. Ráadásul az 51 lövés jelentős százalékban minőségi, azaz valóban gólveszélyes vállalkozást takar. A csapat hozzáállása kifejezetten jó volt, agresszívan és gyorsan játszottak, ami szintén a vasárnapi meccsen, annak is az első harmadában volt igazán feltűnő. Ha ezt a teljesítményt sikerül állandósítani, akkor kifejezetten elérhetőnek tűnik a bajnoki döntős szereplés, ám ez még a távoli jövő zenéje.

            Persze meg kell emlékezni arról is, hogy az emberelőny kihasználásunk továbbra is a várakozások alatt marad. Habár a Vasas ellen sikerült kihasználnunk végre egy 2 perces kisbüntetést, a Gyergyó ellen már nem jött össze a gólszerzés, bár azt is el kell ismerni, hogy ebben sokszor Ruczuj Gellért bravúrjai és a védők önfeláldozása akadályozta meg játékosainkat. Akárhogy is, az előnyök hatékony kihasználásában bőven van hová fejlődni még. Nem is beszélve arról, hogy egy bajnoki címre áhítozó csapat nem engedhet meg magának olyan, az idény során nem először tapasztalt rövidzárlatokat, mint amilyet vasárnap a második harmad elején láttunk és amivel sajnálatosan visszahoztuk ellenfelünket a meccsbe.

            Játékosaink közül a hosszú sérülésből visszatérő Sági Martin két gyönyörű góllal és 2 fontos gólpasszal, a pénteken névnapját ünneplő Benk András egy hosszabbításban lőtt győztes góllal és 2 asziszttal, míg Sikorcin Ladislav szintén 1+2-es mutatóval zárta a hetet. A Vasas ellen védő Ales Sila (96,4%) és a vasárnap bevetett Duschek Dávid (84,6) szintén jó teljesítményt nyújtottak. Duschek százalékos mutatója megtévesztő, hiszen a kapott gólokért nem hibáztató és számos szép védéssel járult hozzá a nagy csatában begyűjtött győzelemhez.

            Az UTE e héten pénteken (december 7.) játszik legközelebb: 18:00-ás kezdettel az éllovas Csíkszeredai Sportklub csapatát fogadjuk a Megyeri úton, majd december 10-én hétfőn a Vasas-Schiller lesz az ellenfél szintén hazai pályán. Ez utóbbi meccset az m4 sportcsatorna 20:00-ás kezdettel élőben közvetíti.

 

Gyertek ki minél többen, zúgjon a Hajrá Lilák!

 

 

Az alább következő írás egy olyan, a tervek szerint heti rendszerességgel megjelenő cikksorozat első része, melynek nem titkolt célja, hogy megismertesse és megszerettesse a sportot azokkal az újpesti szurkolókkal is, akik egyáltalán nem, vagy csak néha-néha foglalkoznak a Szusza Ferenc stadion mellett álló jégcsarnok falain belül zajló eseményekkel. Azaz elsősorban az éppen folyamatban lévő idény eseményeivel, történéseivel kíván foglalkozni, legyen szó az adott héten lejátszott meccsek benyomásairól vagy a szakosztály körüli eseményekről. Reményeink szerint ezzel sikerül kicsalogatni egyeseket a lelátóra is, hogy hétről hétre egyre többen szurkoljunk a helyszínen a lila-fehér mezes jégkorongozóknak, akik nem mellesleg az eredeti UTE címerrel a szívük felett korcsolyázva veszik fel a versenyt aktuális riválisaikkal.

Újpesten 1955 óta létezik jégkorong szakosztály, amely fennállása során 13 bajnoki címmel és 9 magyar kupa győzelemmel öregbítette az újpesti sport dicsőséglistáját. Emellett további 18 ezüst és 10 bronz gazdagítja mindenkori jégkorongozóink éremkollekcióját, vagyis az UTE egyik legsikeresebb szakosztálya immáron 63 éve tevékenykedik a Megyeri úton.

A fentiekhez sajnos az is hozzá tartozik, hogy az utolsó bajnoki cím 1988-ban, az utolsó kupagyőzelem 1990-ben született meg, azaz az elmúlt 18 évben „csupán” ezüst és bronzérmeket, illetve elvesztett kupadöntőket könyvelhettek el a lila-fehér hokirajongók, azokat sem túl nagy számban. Ez alatt az idő alatt néhány alkalommal már a megszűnés réme fenyegette a szakosztályt, ám így vagy úgy, de sikerült átvészelni a sötét időszakokat. Ennek azonban mindig súlyos ára volt: kiváló fiatal játékosok egész sora hagyta el a klubot, olyan egyéniségek, akik később más egyesületek számára szereztek bajnoki címeket (pl. Kovács Csaba, Horváth András, Gröschl Tamás, Svasznek Bence, Benk András stb.). Az 1999-2000-es bajnoki szezonban például az UTE egyáltalán nem indított felnőtt csapatot (érdemes odafigyelni a dátumra!), ám ez a helyzet egy évvel később szerencsére ismét változott. Habár a 2000-es években a csapat két alkalommal is közel állt a az aranyéremhez (2005-2006 és 2008-2009), a négy győzelemig tartó bajnoki döntőben végül mindkétszer 4-1-re alulmaradtunk a bivalyerős székesfehérvári alakulattal szemben. A fejlődésnek és a jó szereplésnek, sok egyéb mellett, fontos tényezője volt a 2003. december 22-én átadott fedett jégcsarnok is.

A közelmúlt bajnokságaiban a csapat teljesítménye felfelé ívelő görbét mutatott, 2014 nyara óta Szilassy Zoltán vezetőedző irányítja a tényleges szakmai munkát, akivel a csapat egy bronzérmet (2016-2017) és egy vesztes kupadöntőt (2018. január) tud sikerként felmutatni, ami az adott pillanatban nagyjából meg is felelt az erőviszonyoknak, hiszen a DVTK (egykori Miskolci Jegesmedvék) és a MAC csapatai erősebb és lényegesen rutinosabb kerettel vágtak neki a pontvadászatnak. Sajnos a lendület, ami kupadöntőig repítette a csapatot a bajnokság középszakaszára elfogyott, sőt csúfos vereségek egész sora következett és az idény a rájátszás első körében véget is ért a lila-fehér alakulat számára, ami érthetően komoly felháborodást váltott ki a szurkolók egy részének körében, akik a vezetőedző leváltását követelték a szakosztály vezetésétől. Vitathatatlan, hogy sokkal több volt a keretben, mint amennyit végül sikerült kihozni belőle…

            Nagyjából ebben a hangulatban vágott neki az UTE jégkorongcsapata a 2018-2019-es idénynek, deklaráltan azzal a céllal, hogy döntőbe jusson és lehetőség szerint végre bajnoki címet ünnepelhessen. A bajnokság, hivatalos nevén az ERSTE Liga erre az évre jócskán átalakult. A DVTK és a MAC távozott, hogy a szlovák Extra Ligában mérettessék meg magukat, helyettük az erdélyi Gyergyói HK, az újjáalakult Debrecen (DEAC), a Hokiklub Budapest (korábban KMH) és a Schiller-Vasas HC nevezett. A bajnokság egy alap- (40 mérkőzés csapatonként) és középszakaszból (1-5 felsőház, 6-11 alsóház), valamint az azt követő rájátszásból (felsőház 5 csapata és az alsóház első három helyezettje) áll össze. Jelenleg 22-26 mérkőzésen vannak túl a csapatok, az UTE 23 lejátszott meccs után az 5. helyen áll, két ponttal lemaradva a szintén 23 meccses Debrecen mögött és öt ponttal előzve a Gyergyói HK-át (25 meccs), azaz a felsőházi szereplést biztosító utolsó pozícióban áll. A Magyar Kupa ebben az idényben sajátos és meglehetősen nevetséges lebonyolításban zajlik, így az eleve kiemelt Fehérvár AV19, DVTK és MAC mellé a Ferencváros csatlakozott, mint az alapszakaszt már bizonyosan a legjobb helyen záró magyarorszégi székhelyű csapat.

            A felemás megítélésű, nyögdécselősnek bátran nevezhető szereplés jelenleg is komoly megosztottságot eredményez a csapat szurkolóinak körében. Míg egyesek továbbra is a vezetőedző lemondását vagy leváltását követelik, addig mások azt hangoztatják, hogy a lebonyolítás jellegéből fakadóan „elég a rájátszásban csúcsformában lenni”. Igen ám, de ez az érv a tavalyi idényben is érvényes volt és akkor enyhén szólva sem sikerült a formaidőzítés, egyszóval azok aggodalma is érthető, akik az eddigi tapasztalatok és az erősen ingadozó forma láttán nem bíznak feltétel nélkül abban, hogy idén sikerül elérni a csapat elé tűzött magasztos és minden újpest szurkoló számára szívmelengető célt.

            Ez hát az az alaphelyzet, amiből kiindulva igyekszünk hétről-hétre bemutatni a bajnokság alakulását, a csapat teljesítményét, a szakosztály körüli eseményeket, azok számára is, akik eddig keveset vagy egyáltalán nem foglalkoztak ezzel a remek, gyors és kemény játékot produkáló sportággal. Bízom benne, hogy sokaknak sikerül kedvet csinálnom ahhoz, hogy elzarándokoljanak a jégcsarnokba és megtekintsék Ancsin János, Pék György, Vedres Mátyás vagy éppen Zsitva Viktor jelenlegi utódait.

            Higgyétek el nekem, ezt a sportot csak élőben lehet igazán megszeretni!

Van Magyarországon egy szervezet, ami minden kontroll nélkül folytatja tevékenységét. Nem kevesebbet állítok, mint azt, hogy nincs eszköz, nincs testület, állami szervezet ami/aki a párhuzamos dimenzióban működő MLSZ-re bármilyen hatást gyakorolhatna. Csak egy rossz példa: ha ez a sportági vezetés holnaptól salakpályákra parancsolja az NB1-et, senkinek, sehol nincs valódi lehetősége arra, hogy érdemben tárgyaljon, és befolyásolja az MLSZ nyilván helytelen döntését!

Nézzük csak; a honi labdarúgás vezetését egy szűk kör belső ügyévé degradálták már jó 30-40 éve. Ez nem újdonság, de Csányi Sándor vezetése alatt szintet léptek; ma már nyíltan vállalják, sőt „mindent vivő” érvként nyilatkozzák, hogy az MLSZ az egyedüli, és kizárólagos letéteményese a magyar labdarúgásnak! Minden egyéb csoport, a klubok, vagy akár a – valójában nem létező – Liga, de különösen a szurkolók véleménye semmit sem számít! És így is van; ezek mind-mind csak akadályozzák a „rendes ügymenetet”, ami a Kánai úton semmi mást nem jelent, mint pozícióban maradni, megkeresni azt a nem kevés pénzt, amit a pozíció biztosít – és persze élni (visszaélni) azzal a hatalommal, ami felett nincs kontroll…

Nézzük meg, hogy is néz ki egy választás az MLSZ-ben. A rendes működés az, hogy a területi szervezetek (pl. Megyei igazgatóságok) által delegált küldötteket az MLSZ vezetése nevezi ki, helyezi pozícióba. A felső-vezetést (elnök, elnökség) ezek a küldöttek választják, így nem kétséges, hogy kenyéradójuk mellett (vagy az általa megjelölt személy mellett) teszik le voksukat! Hogy is kerülhetne különben dr. Török Gábor az elnökségbe? A politológus végzettségű vezetőnek talán még annyi fogalma sincs a labdarúgásról, mint banki és szövetségi főnökének… De nem ő az egyedüli!

Berzi Sándor a Vasas tartalékcsapatáig jutott labdarúgóként, de az MLSZ-ből 1989 óta kirobbanthatatlan! Ne feledjük, azóta a magyar labdarúgás többször megújították, és tették ezt mindannyiszor azért, mert az előző vezetés hibáit kellett kijavítani. Ha így lett volna, Berzi lassan 50 éves sportvezetői pályafutása gyorsan véget ért volna… Se megújulás nem volt, se a hibákat nem javították ki, de még csak a felelősöket sem rúgták ki! Nem is sorolom tovább, elég ennyi is ahhoz, hogy látható legyen, mi a fő motiváló erő az MLSZ vezetésében.

Értem én, hogy gyárigazgatónak nem feltétlen a legjobb melóst kell megválasztani, de ha egy iparvállalat vezetésében senki nem tud semmit a cég által gyártott termékekről, ott azért már komoly baj van! A szakmaiság – és ezzel együtt a hitelesség! – kérdése tehát kipipálva; ezek a fogalmak messze elkerülik az MLSZ-t…

De nézzük meg, hogy mit lehetne tenni annak érdekében, hogy egy-egy döntés, vagy netán egy fegyelmi határozat, de akármilyen eszement ötlet ellen legalább tiltakozni lehessen. Jogorvoslatra nem is gondolok, csupán arra, hogy milyen lehetőségek vannak egyáltalán egy ellenkező vélemény megjelenítésére. Egy jó példa a Semleges Térfél által írt nyílt levél, ami a szurkolók észrevételeit sorolja fel, kifejtve, hogy a Felcsút-Videoton meccs utáni verekedés egyáltalán nem pályára való, ezért nem hagyható büntetés nélkül.

Az ügy ott tart, hogy „Csányi Sándor, az MLSZ elnöke megfellebbezte a független fegyelmi bizottság (FEB) első fokú döntését a 8. fordulóban lejátszott Puskás Akadémia–Mol Vidi FC mérkőzés után történtek kapcsán. Az eljárás ennek értelmében másodfokon folytatódik.”

Azt nem tudjuk, hogy a másodfokon mi lesz, de nem is ez a lényeg. Sokkal inkább az, hogy ebben az esetben (is) kifejezetten csak egy személy döntésén múlik az, hogy végül érvényt szerez az MLSZ a saját szabályainak, avagy elengedi ügyet… Már az se lenne rendjén, hogy az MLSZ egyik alkalmazottja (bíró) hibájára hivatkozva az MLSZ egy testülete (FEB) valójában nem hoz döntést. A mérkőzés jegyzőkönyvébe ugyanis nem került bele az incidens… Nem, itt sokkal nagyobb szerepzavar és képzelt megfelelési kényszer dolgozik; a FEB döntést hozott, ami nem egyéb, mint szemenszedett hazugságok egymásutánja!

Hogy lehetséges ez? Hát pontosan úgy, hogy semmiféle retorziótól nem kell tartania a FEB-nek sem, ahogy a teljes MLSZ-nek sincs semmilyen félnivalója! Miért is? Nézzük csak ezt a 2008-as idézetet:

„A Nemzetközi (FIFA) és az Európai Labdarúgó Szövetség (UEFA) nem ismeri el a lengyel tagszervezet (PZPN) új irányítóit. Miroslaw Drzewiecki lengyel sportminiszter hétfőn visszahívta a PZPN vezetőségét, és javaslatára a Lengyel Olimpiai Bizottság (PKOL) Robert Zawlocki személyében átmenetileg felügyelő biztost bízott meg a dirigálással. A sportminiszter arról is rendelkezett, hogy későbbi időpontban kerüljön sor a PZPN október 30-ra tervezett tisztújító közgyűlésére. Mivel sem az európai, sem a nemzetközi szövetség nem ismeri el Zawlockit, a külső beavatkozás miatt akár fel is függeszthetik a lengyelek tagságát.”

Olyan eset sok van, hogy valahol fekete-Afrikában egy éppen regnáló elnök-félisten leváltja a szövetség vezetőit. Erre – a jog, az igazság bajnokai – az UEFA, és a FIFA gyorsan megvédik azt a vezetőséget, akivel hasonló a viszonya, mint az MLSZ-nek az őt megválasztó küldöttekkel… De a fenti idézet egy európai országban történt eseményről szól! Akkor a lengyelek kénytelen-kelletlen meghajoltak a fenyegetés előtt, más választás híján… Ne gondoljuk tehát, hogy Magyarországon más lenne a helyzet; nincs az z állami szerv, intézmény, ami, aki ellenőrzése alatt tarthatná az MLSZ-t, annak vezetését, annak tevékenységét!

Az MLSZ egy viharban elszabadult tankhajó, akinek nekimegy, annak vége, és csak akkor lenne vége, ha a belsejében keletkező tűz miatt az olaj szétveti az egész hajót! Erre azonban ügyelnek; aki belül van, olyan erős függőségégben él, amit soha, semmilyen körülmények között nem ad fel! A tűzrendészet a helyzet magaslatán; a semmihez nem értő, másból megélni nem tudó, ámde az MLSZ kötelékében kiváló egzisztenciát kiépítő vezetők, alkalmazottak soha nem robbantják fel a tankert, mert pontosan tudják, hogy ha a tűzhalált megúsznák, a vízbe biztosan belefulladnának…

És mi történik, ha a másodfokon meghozott ítélet sem tetszik Csányi úrnak? Mehet az ügy az UEFA-hoz. Ő bizony képes odahatni, de a siker nem garantált. Az Etikai és Fegyelmi Bizottságban ugyanis nem más, mint Berzi úr elé kerül az ügy. Ha nem is vehet részt adott esetben a saját országát érintő döntésekben, azért képes lenne hatni, ebben biztosak lehetünk! De nem ez az igazi probléma! Elgondolkodtató, hogy vajon másnak (akár az érintett kluboknak, edzőknek, szurkolóknak, bárkinek) lett volna lehetősége arra, hogy elérje a másodfokú eljárás lefolytatását? És ha az sem tetsző eredményt hoz, akkor vajon bizton számíthat rá a jog igazságát kereső fél, hogy nemzetközi szinten pártatlan eljárásban fognak döntést hozni?

A válaszhoz kicsit messziről indítok. Nem volt olyan régen, hogy kiderült milyen korrupt az európai, vagy éppen a globális labdarúgó vezetés. Ebbe többen buktak, mert olyan horderejű ügyekről, akkora pénzekről volt szó, hogy azt már nem lehetett szőnyeg alá söpörni. Többek között Ángel María Villar-t is letartóztatták, helyére érkezett Csányi Sándor, aki megválasztását követően az alábbi nyilatkozatot tette:

„Nagy megtiszteltetés ért. Amikor Ángel María Villar lemondott, fel sem vetődött bennem, hogy induljak az alelnöki pozícióért, de utána több telefonhívást kaptam és néhányan személyesen is biztattak a támogatásukról. Miután elindultam, a korábbi érdeklődők visszaléptek, így egyedül maradtam. Azt gondolom, ez elismerése a magyar szövetség által az elmúlt években végzett tevékenységnek.”

Lemondott = letartóztatták

Elindultam = szóltak, hogy induljak

Visszaléptek = szóltak nekik, hogy ki lesz a befutó

Idézet a nemzetisport.hu 2018.02.26-án megjelent „UEFA: Csányi Sándor nyártól a FIFA alelnöke lesz – hivatalos” című cikkéből:

„Csányi beiktatásához szavazás sem volt szükséges, hiszen nem indult más a pozícióért.”

Választás = kinevezés

Bizony, a haverizmussal, uram-bátyám alapú működéssel vádolt az MLSZ működése teljesen kompatibilis a nemzetközi sztenderdekkel! Nincs ez másként a sportág nemzetközi vezetésében, így a hal olyannyira a fejétől bűzlik, hogy az okokat nem is feltétlen itthon kell keresni!

De még egy gondolat erejéig szeretnék visszatérni a már említett felcsúti incidenshez. Bár ebben az esetben végül Csányi úr józan belátása megért egy másodfokú eljárást, ugyanakkor látni kell, hogy ez nem egy szabályozott keretek között lefolytatott eljárás része, hanem ad hoc beavatkozás. Nincs, és nem is lenne ugyanis semmilyen következménye annak, ha az elnök úr helybenhagyja a FEB döntését! Szerencsére (?) itt most annyira kilógott a lóláb, és talán a Semleges Térfél nyílt levele olyan széles rétegeket ért el, hogy ez már elérte az ingerküszöböt!

Nem az ST itt a fontos, de meg kell jegyezni, hogy nem volt sajtóorgánum, ami felszólalt volna a nyilvánvalóan helytelen döntés ellen! Ideje lesz végre tudomásul venni a tényt, hogy bizony a szurkoló pontosan tudja, érti, hogy mi való a pályára, és mi nem! Ahogy azt is tudja, hogy mit szeretne látni a mai siralmas színvonal helyett, és ahogy azt is, hogy a ma működő sportági vezetéssel nem nagyon lehet komolyabb előrelépést elérni!

Magyarul; a szurkoló nem hülye! Lehet hülyének nézni, lehet lenézni, de – mint láttuk fentebb – a szurkoló a foci élő lelkiismerete, a szurkoló az, akinél nincs fontosabb kelléke a labdarúgásnak! Fontosabb, mint a focista? Na igen; ha nincs néző, miért rendeznének meccset? Ha van néző, akkor viszont előbb-utóbb lesz olyan, aki meg akarja mutatni a pályán, de fordítva még nálunk sem működik!  Ideje lesz tehát felismerni, hogy a foci nem a szövetség, és a szövetségi dolgozók jólétéért, vagy a klubok, játékosok átlag feletti egzisztenciájáért van, de még csak nem is a menedzserek jólétéért van!

 

A FOCI A SZURKOLÓKÉRT VAN!

AZ MLSZ A SZURKOLÓKÉRT VAN?