Kitekintő


Az UTE két mérkőzést játszott a MOL Ligában, pénteken magabiztos játékkal vertük a Brassót 6:2-re, a vasárnapi kirándulás a Tüskecsarnokba 4:0-és MAC győzelmet hozott, a hazaiak fölénk nőttek erőben, sebességben, megérdemelték a sikert.
Pénteken eldőlt, hogy a harmadik hely biztos alulról, vasárnap meg az, hogy felülről is.
A héten a meccseket kihagyja az Újpest, mivel a Magyar Kupában nem kerültünk a négy közé. De ez nem pihenést jelent, hanem annyit, hogy a csapat kizárólag a rájátszásra készülhet! A hírek szerint csütörtökön két régen sérült játékos, Pichler és Sikorcin is korcsolyát húzott. Hogy mikor térhetnek vissza, kérdéses. De a MOL Liga döntőben szívesen látnánk őket!

De térjünk rá a címben megnevezett témára, számolgassunk! Ez kimondottan szurkolói elfoglaltság, az edzők, a játékosok mindig csak egy meccset akarnak megnyerni, a következőt! Tehát az alábbi kombinációk, következtetések egy szurkoló gondolatai, érzései, semmiféle hivatalos vagy félhivatalos információra nem támaszkodik.
Tehát a MOL Liga:
Az alapszakasz vége előtt két olyan kérdés maradt, amelyik még nem dőlt el:
Marad-e negyedik a Brassó?
A válasz: nem, a negyedik hely a Brassó-Debrecen meccsen dől el. Én a Debrecen négy közé jutásával számolok. (Bár bejöhet a DAB is.)
A másik kérdés, hogy a Galac továbbjuthat-e?
A válasz: nem, a Galac akár kétszer is győzhet, mégsem kerül a nyolc közé.

A MOL Liga alapszakaszának tippelt sorrendje:
1. DVTK, 2. MAC, 3. UTE, 4. DHK   5-8: DAB, BRASSÓ, FTC, FEHÉRVÁR
A rájátszásba a továbbjutás már páros meccseken dől el. Négy győzelemig megy a játék, az első mérkőzés a jobb helyezést szerzett csapat otthonában kezdődik, aztán kétnaponta felváltva itt-ott lesznek az összecsapások. A Brassó esetében (külföldi csapat) ez kicsit másképp van.
A szabályok szerint a csapatok az alapszakasz végeredményének sorrendjében választhatnak ellenfelet maguknak az alsóházból.
Itt álljunk meg egy pillanatra: a Titánok és a Fehérvár „egyesülésével” az erősorrend alaposan megváltozik. A Titánok gyengén játszottak az idényben, még a nyolc között sem volt biztos a helyük, de az EBEL-csapat játékosai mindenképpen komoly erősítést jelentenek, mégha a légiósok nélkül már nem is olyan erős a Fehérvár, akár MOL Liga szinten is legyőzhető. Azért az esélyesek kerülni fogják őket.
A várható választás: - a negyeddöntők február 14-én kezdődnek.
DVTK – FTC
MAC - BRASSÓ
UTE - DAB
DHK - FEHÉRVÁR
Itt viszont előállt egy idióta helyzet: a Fehérvár csapatát ugye célszerű elkerülni. Ez azt jelenti, hogy aki negyedik helyen végez, a legnehezebb ellenfelet kapja. Tehát jobb ötödik-hatodiknak lenni…
Majd figyeljük az eredményeket! A két érdek, a jó helyezés és a Fehérvár elkerülése ellentmond egymásnak.
A fenti leosztás után négy közé kerül a DVTK, a MAC, a FEHÉRVÁR, és reméljük, az UTE.
Az elődöntőben az alapszakasz győztes, a DVTK választ ellenfelet, várhatóan az Újpestet.
Így az elődöntők:
DVTK - UTE
MAC – FEHÉRVÁR
Tehát így jutunk el február 28-ig, amikor az elődöntők kezdődnek, négy megnyert meccsig, mint tudjuk.
A döntő sorozat március 14-én kezdődik.
Hogy ott leszek-e lilák? Jóslásra nem vállalkozom, de mindannyian nagyon drukkolunk, és igenis, el tudjuk képzelni!
Engedelmükkel az aktuális időpontokban utókalkulációt tartok, mit vártam január 26-án, és mi hogyan teljesült, mi valósult meg. Magam is kíváncsi vagyok!

A MOL Liga 32. fordulójában a DVTK jegesmedvéit fogadtuk a Megyeri úton. Megint nagyon sok néző jött ki, alig kevesebben, mint az FTC elleni örökrangadó csúcslétszám volt. Nem csoda, hiszen a MOL Liga két topcsapata mérkőzött egymással. Az eredményt biztosan tudják, a miskolciak nyertek 3:2-re. Szomorkodhatnánk, de nem érdemes. A nézők is így gondolták, nagy taps köszönte meg a csapatnak – ha nem is a győzelmet, de a nagyszerű mérkőzést, az odaadó hajtós játékot. Mert a csapat mindent megtett a sikerért, mindenki kitette a lelkét. A szurkolók ezt szeretik! Ha a játékosok, a csapat mindent megtett a sikerért, és mégis az ellenfél győzött, akkor rendben.

Most ez történt. A DVTK ellen a MOL Ligában két győzelemmel (egyszer hosszabbításban), egy vereséggel álltunk. A vasárnapi vendéggyőzelem benne volt a pakliban, ahogy bármilyen más eredmény is.

A DVTK nagyon felkészült ellenünk. Tudták, hogy az Újpest erőssége a technikás támadójáték, az összjátékon alapuló akciók, és újabban a csatárok letámadó modora, az azonnal visszaszerzett korongok. Mindezek ellen megpróbáltak nagyon keményen, agresszívan védekezni, és gyors ellenakciókkal veszélyeztetni az újpesti kaput. Ezúttal az a játék jött be, egy kicsit, egy góllal ők győztek.

Volt néhány védelmi megingás – szerintem hokiban nem lehet hibátlanul védekezni, bár volna rá igény. De ha belegondolunk a korong sebességbe, a játékosok száguldásába, az ütközésekbe, ráadásul a jég is csúszik – a hibák kódolva vannak a játékba. De nem csak hátul, elöl is. A kimaradt helyzeteket bírálhatjuk, de aki már húzott korcsolyát a lábára, netán még hokiütő is volt a kezében, tapasztalhatta, hogy micsoda ügyesség és energia kell néhány lépés megtételéhez, egy balraforduláshoz, vagy ahhoz, hogy egy nagyot beleüssünk a korongba. Ezek a srácok igen messzire jutottak erőben, sebességben, technikában, taktikában, gondolkodásban!

Ami a bajnokságot illeti, semmi sincs veszve. Hétfőn Belgrádban magabiztos játékkal győzött 4:1-re az Újpest a MOL Ligába egészen jól beleszokott HK Beograd ellen. Ami a szerb csapatot illeti, az utóbbi időben szorgalmasan gyűjtögették pontjaikat és egy esetleges Újpest elleni győzelemmel valóban reálissá is válhatott volna ez a terv. Ennek megfelelően a hazaiak nem csak a játékra fektettek nagy hangsúlyt, hanem igyekeztek az Újpest kedvét elvenni a játéktól. Sok volt a provokatív megmozdulás a meccsen, Silát kétszer is megpróbálták "bottal piszkálni". Hebárt és Ropretet is folyamatosan bosszantották, de egyáltalán nem illetődtek meg, amikor Dömötörrel vagy más játékossal akartak kötözködni. Bunyó is volt bőven, s ennek megfelelően igen nagy volt a forgalom a büntetőpadokon. Az indulatok annyira elszabadultak, hogy a végén nem minden játékos akart kezet fogni ellenfelével és még emiatt is támadt némi acsarkodás a felek között.

A MOL Liga alapszakaszából hét forduló van hátra. Az Újpest helye biztos a rájátszásban, a legjobb 8 között, sőt, az első háromban, ami a következő szakaszban azt jelenti, hogy a négy közé jutásért ellenfelet választhatunk magunknak, és a négy győzelemért futó párosmeccsen többször játszhatunk hazai pályán.

A szurkolók nagyon szeretnék, hogy csapatunk jó helyen végezzen! Csak az idősebbek emlékeznek arra, hogy 2009-ben bajnoki döntőt játszott az UTE. Azóta éppen hét szúk esztendő telt el. Az elmúlt két év már nem volt rossz, de az idei teljesítmény minden várakozás feletti. A szurkolóknak is szokni kell: JÓ CSAPAT AZ ÚJPEST! A csapat fizikailag, lelkileg, játékban is csúcson van, mindenre képes lehet. Bizony, mindenre!

Az edzők szerint mindig csak egy meccsel nézünk előre, a következő találkozó a fontos. Most éppen a szerdai Magyar Kupa mérkőzés. Ha egy pontot elhozunk Dunaújvárosból, ott vagyunk a négy között. A találkozót az M4Sport-on lehet követni 18:30-tól.

A további műsor: pénteken UTE-FTC derbi a Megyeri úton – mindenki emlékszik az újévi 1:5-ről 7:6-os győzelemre! Tehát pénteken megint irány a Megyeri úti Jégcsarnok!

Hétfőn Újpestre jön a Dunaújváros, azt a meccset is a helyszínen kéne végignézni – de ha nem megy, az M4Sport ezt a mérkőzésünket is adja.

Az első nagyobb jubileumához ért el a 2009-ben alapított Újpest Futsal Club idén decemberben, ugyanis két játékosuk is elérte a 100. mérkőzést a csapat színeiben! Az egyikük a csapatkapitány, a még csak 24 éves Kolena Norbert, aki tulajdonképpen már a kezdetektől jelen van a klubnál, de az első két évben még nem lépett pályára a felnőtt csapat színeiben. Norbi igazi újpesti kötődésű srác. Újpesten nőtt fel, szurkolóként kijár a nagypályás csapat mérkőzéseire is. Emellett tett is arról, hogy kiérdemelje az elismerést, mert a 100 mérkőzésen 66 gólt szerzett a csapat színeiben!

- Először is köszönöm szépen a kedves ajándékot, nagyon jól esett, emlékezetessé tette számomra a 100. mérkőzésemet. Megtiszteltetésnek érzem, hogy ezt az Újpest Futsal Clubnál érhettem el. Még sokszor ennyi meccset szeretnék játszani lila-fehér mezben. Örülök az idei szereplésünknek, év elején a minimális elvárás a csapattal szemben a felsőházba kerülés volt, de mindent megteszünk, hogy az első három hely valamelyikén végezzünk.

- 24 évesen ritkán jutnak el az emberek 100 mérkőzésig, ráadásul csapatkapitány is lehetsz. Ez külön motiváció is neked?

- A csapatkapitányi karszalag mindig nagy felelősséggel jár, ugyanakkor megtisztelő, hogy viselhetem! Soha nem merült fel bennem, hogy eligazoljak, akkor sem, amikor nem voltunk ennyire eredményesek! Lett volna lehetőségem másik csapatban játszani, de mindig nemet mondtam. Én Újpesten szeretnék sikereket elérni!

- Melyik volt a legemlékezetesebb mérkőzésed a 100 közül?

- A legemlékezetesebb mérkőzés számomra az idei év első fordulójában lejátszott Dunakeszi elleni idegenbeli találkozó és ott a hazaiak 4-2-es legyőzése volt, az óriási élmény volt számomra!

Nemrég készült egy évzáró interjú Zoufal Nándorral, a csapat edzőjével is, és ott is felmerült az a kérdés, hogy mennyire fontosak ezek a jubileumok egy csapat életében?

„Fontosak, mert állandóságot mutatnak. Látszik, hogy hosszútávon számít a klub a játékosaira, illetve azt gondolom, hogy bármilyen bajnokság, bármelyik csapatában lejátszani 100 mérkőzést nagy dolog, ezért mindenképpen gratulálok mind Lacinak, mind Norbinak. Legyen meg a 200, legyen meg a 300, Valószínűleg jól is érzik magukat a klubnál, és az egyesület is számít rájuk. Ez mindenképpen pozitív esemény, amit meg kell ünnepelni, mert ez egy játékosnak nagyon fontos.”

A másik ünnepelt a klub egyik alapító tagja, Sós László, aki már túl is jutott a jubileumon. Ő a Szeged elleni idegenbeli találkozón vehette fel magára 100. alkalommal az Újpest Futsal Club mezét, így az egyesület Kolena Norbival együtt adta át neki a titokban készült névre szóló mezeket a Rákospalotai Reactor elleni győztes (13-3) mérkőzés előtt, amelyen végül mindketten gólt is szereztek! Laci is természetesen az Újpest bűvöletében él. Dolgozott az Újpest FC marketingeseként, majd a shop vezetőjeként is, és most is üzemelteti a szurkolói ajándékboltot, amely nem kis mértékben hozzá is járul a klub sikeres fennmaradásához. De büszke lehet az Újpest Futsal Club színeiben eddig lejátszott 105 bajnoki mérkőzésre is (ebből egy találkozó az NB I-ben zajlott), melyeken 46 találatot ért el!

- Először is nagyon megható és megtisztelő volt, átvenni a mezt erről a jubileumról. Igazából nem is gondoltam végig mit jelent ez, amíg nem szegezted nekem a kérdést, mert nem játékos fejjel gondolkodom, amikor ez az egyesület az eszembe jut, hanem klubvezető igyekszem a lehető legtöbbet lenni. Azért most megpróbálok játékosként válaszolni a kérdésre. Büszkeséggel tölt el, ha arra gondolok, hogy én lehettem az első játékos a klub történetében, aki elérte, sőt azóta át is lépte a 100 meccses határt. Azt kívánom Kolena Norbinak, hogy gyorsan előzzön meg, legyen egy igazi ikonikus játékosa az Újpest Futsal Clubnak.

- Mi volt számodra a legemlékezetesebben ebben a 7 évben?

- Legszívesebben az NB I-es időszakra, vagy az azt megelőző feljutásra emlékszem. Kívánom a mostani srácoknak, hogy éljenek át ők is hasonlót. A képességeik adottak ahhoz, hogy ezt itt Újpesten érjék el. De nagyszerű emlékek vannak bennem, a közelmúlt meccseiről is. A Dunakeszi legyőzéséről, vagy a Szeged elleni találkozó megfordításáról, amikor 1-5-ről nyertünk 6-5-re és alig 2 perc alatt lőttük az 5 gólt. Nem tudom hány meccs adatik még meg számomra az Újpest Futsal Club színeiben, lévén, hogy idén már 36. évemet töltöm. Kicsit későn kezdtem el ezt a sportágat, s bár így is rengeteget adott, azért azt remélem, a jelenlegi keret tagjainak jóval nagyobb élményekben lesz része újpesti színekben. Mindenesetre én ezért is dolgozom közösen Zoufal Nándor vezetőedzővel és az elnökség tagjaival.


Nagyon sokan voltak, 1200 néző! Az átlag négyszerese. Milyen régóta vártuk ezt! Talán 2007-ben, a Volán elleni bajnoki döntő óta nem voltak ennyien a Megyeri úton a Jégszínházban.
Pedig előre csak az előadás címét ismerték az emberek: Újpest-FTC örökrangadó. Hogy jó lesz a darab vége, vagy szomorújáték van műsoron senki sem tudhatta. Persze, mindenki vígjátékot, vidám befejezést remélt, még azok is, akik a vendégszektorba váltottak jegyet. Igaz, ez két különböző happy endet jelentett.
Az első felvonás úgy indult, ahogy elvártuk. A lilatrikósok támadtak, lőttek, villogtak, de a fehérek nem hagyták magukat. És megindultak, megugrottak, sőt egyszer találtak is. De egy darabban valaki odacsap, aztán visszaadják – ez a szokásos dramaturgia. De a ravasz fehérek továbbra is ugrándoztak, és találtak is, 5:1-re vitték az első felvonást. Függöny, szünet, büfé.


Sokan egy rossz felvonás után otthagyják az előadást. Ilyen szörnyű első részt nem is tudom, mikor láttunk utoljára. És pont ma, amikor közel teltház van! Hányan jöttek el először, egy kellemes esti időtöltést remélve a sok ünnepnap lezárásaként. De maradtak! Sok jót hallottak a lila társulatról, jó kritikák jelentek meg a korábbi előadásokról. A mai drámaíró vajon mit tartogat? Menthető a darab?
A második felvonás hosszú volt és csaknem unalmas, sokáig nem történt semmi. A szerzők sokszor csak azért írják meg a középső részt, hogy előkészítsék a finálét. Hosszú monológok sikertelen támadások, unalmas párbeszédek, kemény ütközések, semmi eredmény. De a mai szerző a végére megpörgette az eseményeket, a pozitív szereplők kettővel közelebb kerültek a fehértrikósokhoz. Ez ugye nem sok, de nem is kevés. Bármit ki lehet hozni a történetből.
Harmadik felvonás. Ilyenkor csak attól fél az ember, hogy unalomba fullad a darab, aztán sajnálhatja a néző, hogy a helyén maradt. De a szerző felpörgött, gólokat írt a darabba! Hármat egymás után, csupa lila gólt, 6:5-re fordult a történet. A néző érzi, meglesz a happy end, amikor jön az újabb csavar: a Rafaj nevű szereplő egyenlít. Vissza a bizonytalanságba. Jól kitalált történet! De a vége lila-fehér happy end. 7:6 ide!

Óriási siker, a nézők szétszedik a színházat. A fele szereplő boldog, a másik fele nem. Pedig az előadás részesei ők is. És kevés hiányzott ahhoz, hogy rossz darabról, rossz szerzőről, rossz előadásról beszéljünk!
Elszínházaztam a mai bejegyzést. De egy mérkőzés tényleg olyan, mint a színház. Jegyet veszünk, vagy bérletünk van, belépésnél egyik helyen végigtapogatnak, a másikon nem. Aztán leülünk a helyünkre és várjuk az élményt. Aztán vagy megkapjuk, vagy nem. Ha tetszik a darab, tapsolhatunk, a pályán kiabálhatunk is. Vannak jó színészek és jó játékosok, szimpatikus szerepek és ellenszenves szereplők. A legnagyobb különbség az, hogy a színházban előre megírt darabot láthatunk, a sportpályán a pillanat szüli a történéseket. És sokat kell dolgozni, hogy a pillanat jó darabot írjon. De egy jó történet mindenhol jó történet. Ha tetszett az előadás, máskor is elmegyünk.
LS

(Aki valóban a jégkorongmeccsről akar olvasni, itt megteheti.)