Kitekintő

A héten lehet más hokis téma, mint a Winter Classic?
Az Újpest az első Winter Classic-nak nevezett rendezvénynek részese volt 2009-ben, a helyszín a Kisstadion volt, FTC-UTE összecsapásról volt. Előbb a szeniorok játszottak egymással, a nagy öregeket (bocs-bocs) láttuk még egyszer újra a jégen. A fehérmezes Dózsások 1:0-re győztek, a bajnokin hiába vezettünk, ott 2:1-re az FTC nyert. A helyszín felidézte a 60-70-es éveket, újra láttuk a legendákat. Dugig voltak a lelátók, és némi szurkolói botrány is emlékeztetett a nagy időkre.
Azóta a Winter Classic a Városligetbe költözött, arra a helyszínre, ami a magyar jégkorongozás hőskora, hisz annak idején a harmincas évektől kezdve itt rendezték a bajnoki és válogatott meccseket, itt íródott a magyar hokitörténelem első néhány fejezete. Egy kanadai honlap leírása szerint (forrás: jkb.hu) a Városligeti Műjégpálya a világ egyik legszebb alkalmi hokipályája. Értékeljük és készségesen elhisszük a véleményt. Remélem, sok olvasó ott volt csütörtökön, és a helyszínről igazolhatják vissza az állítást.
Az Újpest először volt részese a városligeti Winter Classic-nak. Megjegyzem, korábbaban a csapat helyezése és teljesítménye nem is indokolta volna a meghívást… Ha jövőre is részt vehetünk, minden Újpest drukkernek ott a helye! Kérem, higgyék el, nagy élmény, remek családi program, érdemes kimenni!
Az UTE csütörtök délután játszott a Csíkszeredával, és izgalmas meccsen 4:1-re győzött a lila-fehér csapat. Erre a meccsre vadi új szerelés dukált, igazán elegáns szerelésben feszített a csapat.

A körülmények megnehezítették a küzdő felek dolgát. Remekül indultuk, azonnal vezettünk Csanyi bombagóljával, de csapatunk lendületét megtörték a technikai szünetek. Hol a kapu helyét kellett újraépíteni, kétszer a plexit kellett javítani. Az első harmad 53 percig tartott… A belelendülő Újpestet a technika ördöge fékezte meg, amire csaknem ráfizettünk. A csíki csapat feljött, kiegyenlített, és hiába áll a MOL Liga táblázat végén, jobban játszott az Újpestnél. A harmadik játékrészben helyreállt a rend, ha nehezen is, de Hebar, Pápa és Hegyi góljával 4:1 lett ide. A szurkolók remekül érezték magukat. Mindenki ünnepelni jött, a nagy hidegben is jól fogyott a sör, jó volt találkozni a többiekkel, és a szigorú beléptetés ellenére (csakazértis) volt füst, görögtűz, és volt szurkolás, jóérzés, jó hangulat. A csíki szurkolók is igazán kitettek magukért, mind létszámban, mind hangulatteremtésben nagyszerűek voltak, remek választás volt ez a párosítás.
A bajnokság alapszakaszában 10 mérkőzésünk van hátra. Az UTE már a rájátszásban van. Pontszámban a DVTK Jegesmedvékkel azonosan állunk, 30 mérkőzés, 65 pont. A MAC eggyel kevesebbet játszott, és 64 pontjuk van. A helyezés azért fontos, mert a nyolc között a négy közé kerülésért az első három csapat választhat ellenfelet magának az 5-8 helyezettek közül. De a részletekről majd legközelebb!
A jégkorongcsapat remek újévi programot kínál a lila-fehér szívűeknek: január 1-én 18:30-kor  A Megyeri úton Újévi Derbi, az FTC-t fogadjuk. Nincs is ennél jobb pillanat kijönni a jégpályára! Újév délutánra már mindenki magához tér, meccset nézni családi program, az ősi ellenféllel játszani mindig nagy élmény. És reméljük, a hokisaink örömet szereznek a szurkolóknak. Induljon jól az újév!

Boldog új esztendőt minden lilának!

(fotók: utehoki)

A sorsolás úgy hozta, hogy vasárnap és szerdán is a Fehérvár ellen játszott az UTE hokicsapata, de az ellenfél két különböző Fehérvár volt.

A MOL Liga meccsen vasárnap erős Titánok játszottak, légiósokkal, és olyan játékkal, amely a Volán stílusára emlékeztetett. A szerdai kupameccsen egy ificsapat, amelynek semmi esélye sem volt az Újpest ellen.

Vasárnap vesztettünk, hosszabbításban kaptunk egy gólt (1:2), így odalett két értékes pont. Pedig a fehérvári vendégszektorban csaknem annyian voltunk, mint a régi szép időkben – mennyit segít egy kis szervezés! Folyamatos bíztatás támogatta a csapatot, jöttek a focis nóták is. Új arcok is feltűntek, talán majd a Megyeri úti csarnokba is odaszoknak. De a csapat rosszul játszott, nem ment a góllövés, csak egy pontra tellett.

Felmerül a kérdés: miért győzött a rájátszásért játszó hazai csapat a dobogón biztosan álló (vesztett pontok alapján harmadik) ellen? Sok oka lehet, az edzők biztosan tudják. De hat csatárunk sem játszhatott betegség illetve sérülés okán, továbbá a lila-fehér csapat a nagy menetelésben elfáradhatott. Most egy kis hullámvölgyben vagyunk, de biztos vagyok benne, erős hajrá következik januárban! A bajnokság alapszakaszában van még 12 mérkőzésünk – már most mondom, háromszor is az FTC ellen! Sok örömünk lesz még ebben a csapatban! A MOL Ligában az első nyolc jut tovább, ahol az élen állók választanak ellenfelet maguknak. A negyeddöntő meccsek február közepén indulnak, négy győzelemig játszanak a párosok.

A szerdai Magyar Kupa mérkőzés (a nevezés szerint a Fehérvár AV19 ellen) egészen más volt. A fehérváriak eleve feladták a kupameccset, eddig pontot sem szereztek, sereghajtók. Sok fiatal játékosal álltak ki, ma sem várhattak győzelmet. Nálunk megint hatan hiányoztak, köztük a gólzsák Andrej Hebar is, akit agyrázkódásig ütköztek le vasárnap. Gyakorlatilag egykapuztunk, osztálykülönbség volt a két csapat között. A 7:2 szinte hízelgő a vendégeknek. A kupában is a harmadik helyen áll az UTE, itt az első négy játszik a döntőért, amely január végén lesz.
Karácsonyi rövid pihenő után két mérkőzésre hívom a lilalelkű szurkolókat: 27-én kedden a Megyeri útra jön a Galac, majd 29-én csütörtökön a WINTER CLASSIC a Városligetben, a Csíkszereda ellen!

Szilassy Zoltán, a csapat vezetőedzője az alábbiakat nyilatkozta az elmúlt időszakról és a közeli napokról:

- A hosszú romániai túrára úgy mentünk el, hogy szinte a fél csapat hiányzott. Rota vírus miatt jónéhányan lebetegedtek, és sérültjeink is vannak szép számmal, Sikorcinnak szerdán műtötték a térdét, Hebárt pedig a Fehérvár ellen "vak oldalról" szinte lefejezték, agyrázkódást szenvedett. Ezzel nagyon kell vigyázni, mert Andrejnak már volt néhányszor hasonló sérülése, és ha nincs teljesen kifeküdve, akkor annak hosszútávú következményei is lehetnek. Úgy számolok, hogy a többség január közepéig térhet vissza, addig azoknak kell húzni az igát, akik jelenleg a keretben vannak. Nagy büszkeség, hogy két játékos is a korosztályos válogatottal utazott el, így jelenleg 3 sorunk van. Nagyon örültünk, hogy Fehérváron ilyen szép tábor jött össze, végig éreztük a bíztatást, reméljük a vereség nem vette el senki kedvét attól, hogy legközelebb is jöjjön. Nem érzek hullámvölgyet, inkább úgy foglmaznék, hogy szinte természetes, hogy 11 győztes meccs után picit tompult a kapu előtti "gyilkos ösztön".

3 rendkívül fontos meccs következik, sorban a Galac, aztán a Csíkszereda a winter classicon, majd január 1.-én az FTC. Bár jönnek az ünnepek, egy profi sportolónak nem kiváltsága, hogy az ünnepeket ugyanúgy élje meg, mint mások. Ez a sport jár bizonyos lemondásokkal, és a srácok pontosan tudják, hogy miből mennyit lehet fogyasztani. Bár rám nem jellemző, de kapnak a fiúk 3 nap szabadságot, de ez inkább azért van, mert kevesebb emberre hárul most a nagyobb terhelés, így nagyon fontos a regenerálódás. Egyébként a soron következő meccsben gondolkodunk, így a Fehérvár elleni kupatalálkozó után a Galacon jár az eszünk.

Ami pedig az ünnepeket illeti, minden Újpest és hokiszurkolónak nagyon boldog ünnepeket kívánok, remélem az új esztendőben is egyre több drukkerrel találkozunk majd a lelátón!

 

A múlt héten kissé személyesre sikerült írás után térjünk vissza a szikár tényekhez: az UTE jégkorongcsapatának múlt hétfői, DVTK elleni csodálatos 5:3-as győzelme a MOL Ligában a kilencedik volt egyhuzamban, a kupameccseket beleszámolva a tizenegyedik! A páratlan sorozat a héten megszakadt. Romániai túrán járt a csapat. A szombati meccsen Brassóban hiába vezettünk 1:0-ra, a végén a hazaiak (a Liga legerősebb külföldi résztvevője) győzött 5:3-ra. A nagy sorozat megszakadt, de azt hiszem, ez nem is olyan nagy baj. A játékosokról elmúlt egy plusz teher, a hosszú győzelmi sorozat okozta nyomás. Igaz, ez három pontba került, de a későbbiek során a csapat hasznára válhat. Hétfőn Galacon hosszabbításban sikerült a 2:1-es győzelem, kedden Csíkszeredán ugyancsak nehéz mérkőzésen üreskapus góllal lett 3:1 ide. A csapat, mely nagyon elkényeztetett minket az utóbbi időben, csak nehezen tudott gólokat lőni. Igaz, többen hiányoztak, betegséggel küszködtek, de szerencsére Nemes Benjamin most talált rá a góllövés ízére, a túrán háromszor is betalált. A mérkőzésekről az http://utehoki-lelato.blogspot.hu/ helyen lehet olvasni, gólokat nézni. A túra  mérlege: a megszerezhető/elvárt/remélt kilenc pontból ötöt sikerült begyűjteni.

 

 

A MOL Ligában az UTE hokicsapata megerősítette helyét a dobogón. A különböző számú lejátszott mérkőzés következtében nehéz a csapat pillanatnyi pontos helyét meghatározni, hiszen kicsik a különbségek, de a vesztett pontok segítenek az eligazodásban. Szerdán délelőtt az Újpest a MOL Ligában a DVTK és a MAC mögött harmadik, 4 illetve 2-vel több pontot veszítve, mint vetélytársai.A negyedik helyezettől már nagyon elléptünk.

Legközelebb az UTE vasárnap, 17:30 Fehérváron játszik a Titánok ellen, ahova a hirek szerint igen szép számú Újpest szurkoló látogat el, hiszen itt a fociszezon vége, és a hokiszezon dereka. Jöjjenek el minél többen, hogy fergeteges hangulatot csinálhassunk az Ifj. Ocskay Gábor jégcsarnokban. A Megyeri úton következő szerdán, december 21-én Magyar Kupa mérkőzést játszik a csapat, 18:00 órakor – milyen érdekes – a Fehérvári Titánok ellen. Ez lesz karácsony előtt az utolsó hazai hokimeccsünk!

A MOL Ligában már két-három éve megválasztják a hét játékosát. Az Újpestből korábban Elomo és Tapio, majd Pance lehetett a hét legjobbja. Legutóbb Andrej Hebar, a csapat gólgyárosa érte el ezt a megtisztelő címet, méghozzá október után már másodszor! Jelenleg a MOL Ligában 19 gólt, 36 pontot szerzett, ezzel ő a nyolcadik legeredményesebb játékos. November végén Csányi Karolt érte a hét játékosa megtiszteltetés. Neki a válogatottnál eltöltött hét adott komoly lendületet, jelenleg 12 gólnál, 21 pontnál jár. A Csányival folytatott beszélgetést itt olvashatják el. Továbbá elérhető a légiós Nagy Nilan védővel készített interjú is itt.

 

Futsal mérkőzésen voltunk. Hosszú idő után először. A hétfői DVTK elleni hokigyőzelem után többen is felkerekedtünk, hogy megnézzük milyen az NB II dobogóján álló újpesti futsalcsapat. Az Újpest FC-220Volt a Dunakeszit fogadta a Budakalászi Sportcsarnokban. A Megyeri híd túloldalán az Auchan melletti kis parkolóban, közvetlenül a csarnok előtt parkoltunk le. Az első meglepetés itt ért bennünket, mert ekkor érkezett meg a dunakesziek busza. Nem, nem a csapaté! A szurkolóké! Mint kiderült ingyenes busz szállítja őket az idegenbeli mérkőzésekre!

Belépve az előcsarnokba, szemben fallabda pályák, balra a kézilabda csarnok, a falon a helyi férfi kézicsapat címerével (a Switelsky támogatja őket, vajon az újpesti focinak miért nincs ilyen szponzora?). A futsalcsapatnak van, ha nem is ilyen nagyságrendű! A 220Volt elektronikai áruház támogatja őket. A belépő 500 Ft, egy 20 év körüli csinos lány szedi, így szívesen veszünk mi is. 18 év alatt ingyenes, tombolahúzás is lesz, újpesti ajándéktárgyakat lehet nyerni az Újpest Fan Shop felajánlásával - mondja. Veszünk azt is 200 Ft-ért darabját. A késői kezdés ellenére sok gyerek, láthatóan élvezik, lila-fehér Joma mezben vannak, utánakérdezve kiderül, hogy a futsalosok utánpótláscsapataiban fociznak, nagypályán meg ki az Újpest FC-ben, ki az UTE-ban. Láthatóan jól megférnek együtt!

A terem nem túl nagy, az egyik oldalon 4 soros lelátóval. Összesen 3-400 ember férhet be kényelmesen. Vagyunk körülbelül 200-an, de a dobbal felszerelkezett vendégszurkolók ebből mintegy 50 embert kitesznek. A hangulat remek. Egyesével mutatják be a felsorakozott játékosokat, majd gyászszünet a repülőgépbalesetben elhunyt brazil focisták emlékére. És már jöhet is a meccs!

Egymásnak esnek a csapatok. A vendégek kicsit aktívabbak, kapusunknak, Szőczei Istvánnak nagyokat kell védenie, de megoldja. Egészen a félidő feléig. Ekkor megszerzi a vezetést a Dunakeszi. Nagy hangzavar, a vendégszurkolók ünneplik csapatukat. De nem sokáig! Szinte az ellentámadásból egyenlítünk. Mi is aktivizáljuk magunkat, zúg az „Újpest, Újpest!”. Ezután már bátrabban játszik a lila mezes gárda. Tényleg van köztük 1-2 nagyon ügyes spíler. Hogy nagypályán mire lennének képesek nem tudom, de itt a teremben néha remek dolgokat művelnek. Vannak sarokkal hátrarakott labdák, félpályás cselsorozatok, láthatóan tudatos figurák. És egy ilyenből megszerezzük a vezetést! Egy szögletkombinációt követően nem tudja lereagálni a védelem a passzokat, és a mozgásokat, és a hosszú kapufánál érkező 10-es mezben feszítő játékosunk, a rendkívül technikás Tóth Krisztián bepöcköli a labdát a hálóba. Láthatóan tudatos volt a 4 érintésből álló kombináció. És gólt is hozott! Már csak 16 másodperc van hátra a félidőből, amikor az ellenfél feláll a középkezdéshez. Gondoljuk el is indulunk a büféhez, már úgy sem történik semmi! Hisszük mi! Még a terem feléig sem jutunk el, labdát szerzünk, egy befutás középre, egy lőtt passz, egy befordulás, és gól! A dudaszó pillanatában már újra ott táncol a labda a vendégkapuban. 3-1-es vezetéssel mehetünk a szünetre, holott még 17 mp-el előbb döntetlenre állt a meccs! A hokin kívül más sportágban nehéz lenne ilyet összehozni!

Mire visszaérünk, már el is kezdődik a tombolahúzás. Értékes ajándékok: magyar válogatott, és újpesti szurkolói sálak, magyar válogatott szurkolói baseball-sapka, és Curtis könyv a nyeremények. Sajnos nincs szerencsénk! A lila sálakat a dunakeszis szurkolók nyerik, de legalább osszuk az igét feléjük is! Láthatóan örülnek neki!

A második félidő is izgalmas, változatos, még azt is meg merem kockáztatni, hogy magas színvonalú, bár nem sok futsalmeccset láttam. Szépít az ellenfél, majd beszorulunk. Kontrákkal próbálkozunk, de nem nagyon tudjuk megtartani a labdákat. Aztán megindulnánk egy labdaszerzés után, a nagypályás csapatban is megfordult Tóvizi Tamást visszahúzzák, de a bíró nem ítél semmit. Milyen ismerős, úgy látszik nem csak Kassai, vagy Andó-Szabó téved. Nagy a felháborodás a játékosok között, és a lelátón is. Az egyik játékosunk a cserepadról kap sárgát. Pedig annyira egyértelmű, hogy szabadrúgásnak, és kiállításnak kellett volna következnie. Lassan lehiggad a csapat, de néhány perc múlva Tóvizi is megkapja a sárgáját, még mindig az előző esetet emlegeti a játékvezetőnek. A vendégektől kijön a kapus is. Már 5-en rohamozzák a kapunkat, aztán egy lepattanó labda után ki is egyenlítenek. Kár érte, de nagyon érett!

A gól után új erőre kap az újpesti csapat, helyzeteket dolgozunk ki. Bejön az előző mérkőzések hőse, Czerman Márk is, és egy szép kombináció után helyzetbe is kerülünk, de a kapus nagyot véd, és a kipattanót pedig a kapufára vágjuk 1 perccel a vége előtt. Ez volt a meccslabda! Maradt az döntetlen, ami megfáradt nagypályás szurkolóként a 8 döntetlenünk után kudarc, de itt siker! Hiszen az egyik legjobb csapat ellen értük el úgy, hogy idegenben azért legyőztük őket!

Vége! Taps! A játékosok megköszönik a szurkolást! Kijönnek a lelátóra beszélgetni, igazán családias a hangulat! A tabellán maradnak a második helyen, mindössze egy pontra a listavezető Kecskemét mögött, de szoros a mezőny, mert utánuk következik a Dunakeszi, majd a pénteki ellenél, a Csömör 1-1 pont különbséggel.

Mi mindenesetre úgy döntünk, hogy kijövünk máskor is, megfogott minket a hangulat. Talán már pénteken Csömörre, a tavaly még NB I-es Rubeola FC elleni meccsre. Izgalmakban bizonyára ott sem lesz hiány, és állítólag messze földön híres a rántott húsos zsömléjük!

Harmadik harmad

UTE-DVTK. Az idei legnagyobb rangadó. Pont Mikuláskor. A tévé összebénázott, de elmaradt közvetítése miatt hétfőn. A gyereknek ott kell lennie a Mikulásünnepségen. Nekünk meg a meccsen. A gyereknek mindig igaza van. Az ajándékozásnak fél hétkor vége, a harmadik harmadra kiérhetünk. Az online sem megy. Kiérünk, kiderül: 2:1 ide!

Kezd a harmadik harmad. A büféfolyosón, az üvegen át lessük. Az iram innen sokkal gyorsabb, mint a lelátóról nézve. Támadás, kimarad. Aztán jönnek a fehér-pirosak. Lövés jobbról, pont előlünk, gól… 2:2. Az ember sóhajt, indul a helyére. Leülünk, kutyafuttában köszönünk az ismerősöknek, de közben a jeget figyeljük. Emberhátrány, gól, 2:3. Az elkéső nézőnek ilyenkor bűntudata van: ha nem jövök, biztosan vezetnénk… Közben a szomszédok elmondják: nagyon jó a meccs, 0:1-ről fordítottunk. Óriási helyzeteket harcoltunk ki és hagytunk ki. De most mégis 2:3. 
Tényleg nagyon jó a meccs. Száguldoznak a csapatok, helyzet, lövés, harc, ütközések, nagy védések. Ez a szint messze a MOL Liga fölötti. Ilyen színvonalas, gyors játékot csak egy-egy rövid időszakban látni. De most nincs lazítás, nincs kihagyás. Tudnak ezek a hokisok! Újpesti előny, Hebar elereszt egy bombát, gól! Gólöröm! Felrobban a lelátó, a jégen Hebar góltánca. Már ismerjük, szeretjük látni. Igen ez a MI CSAPATUNK! Mégiscsak meglesz a meccs. Már csak szurkolás van, nem lehet csendben ülni. Énekeljük, mondjuk: Ute allé, Ute allé… Pavuk fagyasztja a vért: balról jobbra húz, lő. De Sila a botot és a korongot figyeli, spárgája gólt ment. Az Újpest támad többet. Van erő, tudás és hit. Aztán jön Ropret, lövése megvalósítja a vágyakat, 4:3. Megvan! Benk üreskapus gólja a biztosítás. Minden szép, minden jó, 5:3 ide! Nem csak jó csapatunk van, lelkileg is erősek. Hatalmas ünneplés a vége. Ünnep a jégen, ünnep a lelátón.

Harmadik harmad. Húsz perc. A hoki, az érzelmek összesűrűsödve. Vezetünk, fordít az ellenfél, visszakapaszkodunk, reménykedünk, győzünk. Nagyon szép esténk volt.

Másnap újranéztem a mérkőzést a neten. Egy kicsit megint izgultam. Ez volt az év meccse. Szerencsés, aki látta!

Olvasd el itt is...utehoki-lelato.blogspot.hu