Kitekintő

Az első nagyobb jubileumához ért el a 2009-ben alapított Újpest Futsal Club idén decemberben, ugyanis két játékosuk is elérte a 100. mérkőzést a csapat színeiben! Az egyikük a csapatkapitány, a még csak 24 éves Kolena Norbert, aki tulajdonképpen már a kezdetektől jelen van a klubnál, de az első két évben még nem lépett pályára a felnőtt csapat színeiben. Norbi igazi újpesti kötődésű srác. Újpesten nőtt fel, szurkolóként kijár a nagypályás csapat mérkőzéseire is. Emellett tett is arról, hogy kiérdemelje az elismerést, mert a 100 mérkőzésen 66 gólt szerzett a csapat színeiben!

- Először is köszönöm szépen a kedves ajándékot, nagyon jól esett, emlékezetessé tette számomra a 100. mérkőzésemet. Megtiszteltetésnek érzem, hogy ezt az Újpest Futsal Clubnál érhettem el. Még sokszor ennyi meccset szeretnék játszani lila-fehér mezben. Örülök az idei szereplésünknek, év elején a minimális elvárás a csapattal szemben a felsőházba kerülés volt, de mindent megteszünk, hogy az első három hely valamelyikén végezzünk.

- 24 évesen ritkán jutnak el az emberek 100 mérkőzésig, ráadásul csapatkapitány is lehetsz. Ez külön motiváció is neked?

- A csapatkapitányi karszalag mindig nagy felelősséggel jár, ugyanakkor megtisztelő, hogy viselhetem! Soha nem merült fel bennem, hogy eligazoljak, akkor sem, amikor nem voltunk ennyire eredményesek! Lett volna lehetőségem másik csapatban játszani, de mindig nemet mondtam. Én Újpesten szeretnék sikereket elérni!

- Melyik volt a legemlékezetesebb mérkőzésed a 100 közül?

- A legemlékezetesebb mérkőzés számomra az idei év első fordulójában lejátszott Dunakeszi elleni idegenbeli találkozó és ott a hazaiak 4-2-es legyőzése volt, az óriási élmény volt számomra!

Nemrég készült egy évzáró interjú Zoufal Nándorral, a csapat edzőjével is, és ott is felmerült az a kérdés, hogy mennyire fontosak ezek a jubileumok egy csapat életében?

„Fontosak, mert állandóságot mutatnak. Látszik, hogy hosszútávon számít a klub a játékosaira, illetve azt gondolom, hogy bármilyen bajnokság, bármelyik csapatában lejátszani 100 mérkőzést nagy dolog, ezért mindenképpen gratulálok mind Lacinak, mind Norbinak. Legyen meg a 200, legyen meg a 300, Valószínűleg jól is érzik magukat a klubnál, és az egyesület is számít rájuk. Ez mindenképpen pozitív esemény, amit meg kell ünnepelni, mert ez egy játékosnak nagyon fontos.”

A másik ünnepelt a klub egyik alapító tagja, Sós László, aki már túl is jutott a jubileumon. Ő a Szeged elleni idegenbeli találkozón vehette fel magára 100. alkalommal az Újpest Futsal Club mezét, így az egyesület Kolena Norbival együtt adta át neki a titokban készült névre szóló mezeket a Rákospalotai Reactor elleni győztes (13-3) mérkőzés előtt, amelyen végül mindketten gólt is szereztek! Laci is természetesen az Újpest bűvöletében él. Dolgozott az Újpest FC marketingeseként, majd a shop vezetőjeként is, és most is üzemelteti a szurkolói ajándékboltot, amely nem kis mértékben hozzá is járul a klub sikeres fennmaradásához. De büszke lehet az Újpest Futsal Club színeiben eddig lejátszott 105 bajnoki mérkőzésre is (ebből egy találkozó az NB I-ben zajlott), melyeken 46 találatot ért el!

- Először is nagyon megható és megtisztelő volt, átvenni a mezt erről a jubileumról. Igazából nem is gondoltam végig mit jelent ez, amíg nem szegezted nekem a kérdést, mert nem játékos fejjel gondolkodom, amikor ez az egyesület az eszembe jut, hanem klubvezető igyekszem a lehető legtöbbet lenni. Azért most megpróbálok játékosként válaszolni a kérdésre. Büszkeséggel tölt el, ha arra gondolok, hogy én lehettem az első játékos a klub történetében, aki elérte, sőt azóta át is lépte a 100 meccses határt. Azt kívánom Kolena Norbinak, hogy gyorsan előzzön meg, legyen egy igazi ikonikus játékosa az Újpest Futsal Clubnak.

- Mi volt számodra a legemlékezetesebben ebben a 7 évben?

- Legszívesebben az NB I-es időszakra, vagy az azt megelőző feljutásra emlékszem. Kívánom a mostani srácoknak, hogy éljenek át ők is hasonlót. A képességeik adottak ahhoz, hogy ezt itt Újpesten érjék el. De nagyszerű emlékek vannak bennem, a közelmúlt meccseiről is. A Dunakeszi legyőzéséről, vagy a Szeged elleni találkozó megfordításáról, amikor 1-5-ről nyertünk 6-5-re és alig 2 perc alatt lőttük az 5 gólt. Nem tudom hány meccs adatik még meg számomra az Újpest Futsal Club színeiben, lévén, hogy idén már 36. évemet töltöm. Kicsit későn kezdtem el ezt a sportágat, s bár így is rengeteget adott, azért azt remélem, a jelenlegi keret tagjainak jóval nagyobb élményekben lesz része újpesti színekben. Mindenesetre én ezért is dolgozom közösen Zoufal Nándor vezetőedzővel és az elnökség tagjaival.


Nagyon sokan voltak, 1200 néző! Az átlag négyszerese. Milyen régóta vártuk ezt! Talán 2007-ben, a Volán elleni bajnoki döntő óta nem voltak ennyien a Megyeri úton a Jégszínházban.
Pedig előre csak az előadás címét ismerték az emberek: Újpest-FTC örökrangadó. Hogy jó lesz a darab vége, vagy szomorújáték van műsoron senki sem tudhatta. Persze, mindenki vígjátékot, vidám befejezést remélt, még azok is, akik a vendégszektorba váltottak jegyet. Igaz, ez két különböző happy endet jelentett.
Az első felvonás úgy indult, ahogy elvártuk. A lilatrikósok támadtak, lőttek, villogtak, de a fehérek nem hagyták magukat. És megindultak, megugrottak, sőt egyszer találtak is. De egy darabban valaki odacsap, aztán visszaadják – ez a szokásos dramaturgia. De a ravasz fehérek továbbra is ugrándoztak, és találtak is, 5:1-re vitték az első felvonást. Függöny, szünet, büfé.


Sokan egy rossz felvonás után otthagyják az előadást. Ilyen szörnyű első részt nem is tudom, mikor láttunk utoljára. És pont ma, amikor közel teltház van! Hányan jöttek el először, egy kellemes esti időtöltést remélve a sok ünnepnap lezárásaként. De maradtak! Sok jót hallottak a lila társulatról, jó kritikák jelentek meg a korábbi előadásokról. A mai drámaíró vajon mit tartogat? Menthető a darab?
A második felvonás hosszú volt és csaknem unalmas, sokáig nem történt semmi. A szerzők sokszor csak azért írják meg a középső részt, hogy előkészítsék a finálét. Hosszú monológok sikertelen támadások, unalmas párbeszédek, kemény ütközések, semmi eredmény. De a mai szerző a végére megpörgette az eseményeket, a pozitív szereplők kettővel közelebb kerültek a fehértrikósokhoz. Ez ugye nem sok, de nem is kevés. Bármit ki lehet hozni a történetből.
Harmadik felvonás. Ilyenkor csak attól fél az ember, hogy unalomba fullad a darab, aztán sajnálhatja a néző, hogy a helyén maradt. De a szerző felpörgött, gólokat írt a darabba! Hármat egymás után, csupa lila gólt, 6:5-re fordult a történet. A néző érzi, meglesz a happy end, amikor jön az újabb csavar: a Rafaj nevű szereplő egyenlít. Vissza a bizonytalanságba. Jól kitalált történet! De a vége lila-fehér happy end. 7:6 ide!

Óriási siker, a nézők szétszedik a színházat. A fele szereplő boldog, a másik fele nem. Pedig az előadás részesei ők is. És kevés hiányzott ahhoz, hogy rossz darabról, rossz szerzőről, rossz előadásról beszéljünk!
Elszínházaztam a mai bejegyzést. De egy mérkőzés tényleg olyan, mint a színház. Jegyet veszünk, vagy bérletünk van, belépésnél egyik helyen végigtapogatnak, a másikon nem. Aztán leülünk a helyünkre és várjuk az élményt. Aztán vagy megkapjuk, vagy nem. Ha tetszik a darab, tapsolhatunk, a pályán kiabálhatunk is. Vannak jó színészek és jó játékosok, szimpatikus szerepek és ellenszenves szereplők. A legnagyobb különbség az, hogy a színházban előre megírt darabot láthatunk, a sportpályán a pillanat szüli a történéseket. És sokat kell dolgozni, hogy a pillanat jó darabot írjon. De egy jó történet mindenhol jó történet. Ha tetszett az előadás, máskor is elmegyünk.
LS

(Aki valóban a jégkorongmeccsről akar olvasni, itt megteheti.)

A héten lehet más hokis téma, mint a Winter Classic?
Az Újpest az első Winter Classic-nak nevezett rendezvénynek részese volt 2009-ben, a helyszín a Kisstadion volt, FTC-UTE összecsapásról volt. Előbb a szeniorok játszottak egymással, a nagy öregeket (bocs-bocs) láttuk még egyszer újra a jégen. A fehérmezes Dózsások 1:0-re győztek, a bajnokin hiába vezettünk, ott 2:1-re az FTC nyert. A helyszín felidézte a 60-70-es éveket, újra láttuk a legendákat. Dugig voltak a lelátók, és némi szurkolói botrány is emlékeztetett a nagy időkre.
Azóta a Winter Classic a Városligetbe költözött, arra a helyszínre, ami a magyar jégkorongozás hőskora, hisz annak idején a harmincas évektől kezdve itt rendezték a bajnoki és válogatott meccseket, itt íródott a magyar hokitörténelem első néhány fejezete. Egy kanadai honlap leírása szerint (forrás: jkb.hu) a Városligeti Műjégpálya a világ egyik legszebb alkalmi hokipályája. Értékeljük és készségesen elhisszük a véleményt. Remélem, sok olvasó ott volt csütörtökön, és a helyszínről igazolhatják vissza az állítást.
Az Újpest először volt részese a városligeti Winter Classic-nak. Megjegyzem, korábbaban a csapat helyezése és teljesítménye nem is indokolta volna a meghívást… Ha jövőre is részt vehetünk, minden Újpest drukkernek ott a helye! Kérem, higgyék el, nagy élmény, remek családi program, érdemes kimenni!
Az UTE csütörtök délután játszott a Csíkszeredával, és izgalmas meccsen 4:1-re győzött a lila-fehér csapat. Erre a meccsre vadi új szerelés dukált, igazán elegáns szerelésben feszített a csapat.

A körülmények megnehezítették a küzdő felek dolgát. Remekül indultuk, azonnal vezettünk Csanyi bombagóljával, de csapatunk lendületét megtörték a technikai szünetek. Hol a kapu helyét kellett újraépíteni, kétszer a plexit kellett javítani. Az első harmad 53 percig tartott… A belelendülő Újpestet a technika ördöge fékezte meg, amire csaknem ráfizettünk. A csíki csapat feljött, kiegyenlített, és hiába áll a MOL Liga táblázat végén, jobban játszott az Újpestnél. A harmadik játékrészben helyreállt a rend, ha nehezen is, de Hebar, Pápa és Hegyi góljával 4:1 lett ide. A szurkolók remekül érezték magukat. Mindenki ünnepelni jött, a nagy hidegben is jól fogyott a sör, jó volt találkozni a többiekkel, és a szigorú beléptetés ellenére (csakazértis) volt füst, görögtűz, és volt szurkolás, jóérzés, jó hangulat. A csíki szurkolók is igazán kitettek magukért, mind létszámban, mind hangulatteremtésben nagyszerűek voltak, remek választás volt ez a párosítás.
A bajnokság alapszakaszában 10 mérkőzésünk van hátra. Az UTE már a rájátszásban van. Pontszámban a DVTK Jegesmedvékkel azonosan állunk, 30 mérkőzés, 65 pont. A MAC eggyel kevesebbet játszott, és 64 pontjuk van. A helyezés azért fontos, mert a nyolc között a négy közé kerülésért az első három csapat választhat ellenfelet magának az 5-8 helyezettek közül. De a részletekről majd legközelebb!
A jégkorongcsapat remek újévi programot kínál a lila-fehér szívűeknek: január 1-én 18:30-kor  A Megyeri úton Újévi Derbi, az FTC-t fogadjuk. Nincs is ennél jobb pillanat kijönni a jégpályára! Újév délutánra már mindenki magához tér, meccset nézni családi program, az ősi ellenféllel játszani mindig nagy élmény. És reméljük, a hokisaink örömet szereznek a szurkolóknak. Induljon jól az újév!

Boldog új esztendőt minden lilának!

(fotók: utehoki)

A sorsolás úgy hozta, hogy vasárnap és szerdán is a Fehérvár ellen játszott az UTE hokicsapata, de az ellenfél két különböző Fehérvár volt.

A MOL Liga meccsen vasárnap erős Titánok játszottak, légiósokkal, és olyan játékkal, amely a Volán stílusára emlékeztetett. A szerdai kupameccsen egy ificsapat, amelynek semmi esélye sem volt az Újpest ellen.

Vasárnap vesztettünk, hosszabbításban kaptunk egy gólt (1:2), így odalett két értékes pont. Pedig a fehérvári vendégszektorban csaknem annyian voltunk, mint a régi szép időkben – mennyit segít egy kis szervezés! Folyamatos bíztatás támogatta a csapatot, jöttek a focis nóták is. Új arcok is feltűntek, talán majd a Megyeri úti csarnokba is odaszoknak. De a csapat rosszul játszott, nem ment a góllövés, csak egy pontra tellett.

Felmerül a kérdés: miért győzött a rájátszásért játszó hazai csapat a dobogón biztosan álló (vesztett pontok alapján harmadik) ellen? Sok oka lehet, az edzők biztosan tudják. De hat csatárunk sem játszhatott betegség illetve sérülés okán, továbbá a lila-fehér csapat a nagy menetelésben elfáradhatott. Most egy kis hullámvölgyben vagyunk, de biztos vagyok benne, erős hajrá következik januárban! A bajnokság alapszakaszában van még 12 mérkőzésünk – már most mondom, háromszor is az FTC ellen! Sok örömünk lesz még ebben a csapatban! A MOL Ligában az első nyolc jut tovább, ahol az élen állók választanak ellenfelet maguknak. A negyeddöntő meccsek február közepén indulnak, négy győzelemig játszanak a párosok.

A szerdai Magyar Kupa mérkőzés (a nevezés szerint a Fehérvár AV19 ellen) egészen más volt. A fehérváriak eleve feladták a kupameccset, eddig pontot sem szereztek, sereghajtók. Sok fiatal játékosal álltak ki, ma sem várhattak győzelmet. Nálunk megint hatan hiányoztak, köztük a gólzsák Andrej Hebar is, akit agyrázkódásig ütköztek le vasárnap. Gyakorlatilag egykapuztunk, osztálykülönbség volt a két csapat között. A 7:2 szinte hízelgő a vendégeknek. A kupában is a harmadik helyen áll az UTE, itt az első négy játszik a döntőért, amely január végén lesz.
Karácsonyi rövid pihenő után két mérkőzésre hívom a lilalelkű szurkolókat: 27-én kedden a Megyeri útra jön a Galac, majd 29-én csütörtökön a WINTER CLASSIC a Városligetben, a Csíkszereda ellen!

Szilassy Zoltán, a csapat vezetőedzője az alábbiakat nyilatkozta az elmúlt időszakról és a közeli napokról:

- A hosszú romániai túrára úgy mentünk el, hogy szinte a fél csapat hiányzott. Rota vírus miatt jónéhányan lebetegedtek, és sérültjeink is vannak szép számmal, Sikorcinnak szerdán műtötték a térdét, Hebárt pedig a Fehérvár ellen "vak oldalról" szinte lefejezték, agyrázkódást szenvedett. Ezzel nagyon kell vigyázni, mert Andrejnak már volt néhányszor hasonló sérülése, és ha nincs teljesen kifeküdve, akkor annak hosszútávú következményei is lehetnek. Úgy számolok, hogy a többség január közepéig térhet vissza, addig azoknak kell húzni az igát, akik jelenleg a keretben vannak. Nagy büszkeség, hogy két játékos is a korosztályos válogatottal utazott el, így jelenleg 3 sorunk van. Nagyon örültünk, hogy Fehérváron ilyen szép tábor jött össze, végig éreztük a bíztatást, reméljük a vereség nem vette el senki kedvét attól, hogy legközelebb is jöjjön. Nem érzek hullámvölgyet, inkább úgy foglmaznék, hogy szinte természetes, hogy 11 győztes meccs után picit tompult a kapu előtti "gyilkos ösztön".

3 rendkívül fontos meccs következik, sorban a Galac, aztán a Csíkszereda a winter classicon, majd január 1.-én az FTC. Bár jönnek az ünnepek, egy profi sportolónak nem kiváltsága, hogy az ünnepeket ugyanúgy élje meg, mint mások. Ez a sport jár bizonyos lemondásokkal, és a srácok pontosan tudják, hogy miből mennyit lehet fogyasztani. Bár rám nem jellemző, de kapnak a fiúk 3 nap szabadságot, de ez inkább azért van, mert kevesebb emberre hárul most a nagyobb terhelés, így nagyon fontos a regenerálódás. Egyébként a soron következő meccsben gondolkodunk, így a Fehérvár elleni kupatalálkozó után a Galacon jár az eszünk.

Ami pedig az ünnepeket illeti, minden Újpest és hokiszurkolónak nagyon boldog ünnepeket kívánok, remélem az új esztendőben is egyre több drukkerrel találkozunk majd a lelátón!

 

A múlt héten kissé személyesre sikerült írás után térjünk vissza a szikár tényekhez: az UTE jégkorongcsapatának múlt hétfői, DVTK elleni csodálatos 5:3-as győzelme a MOL Ligában a kilencedik volt egyhuzamban, a kupameccseket beleszámolva a tizenegyedik! A páratlan sorozat a héten megszakadt. Romániai túrán járt a csapat. A szombati meccsen Brassóban hiába vezettünk 1:0-ra, a végén a hazaiak (a Liga legerősebb külföldi résztvevője) győzött 5:3-ra. A nagy sorozat megszakadt, de azt hiszem, ez nem is olyan nagy baj. A játékosokról elmúlt egy plusz teher, a hosszú győzelmi sorozat okozta nyomás. Igaz, ez három pontba került, de a későbbiek során a csapat hasznára válhat. Hétfőn Galacon hosszabbításban sikerült a 2:1-es győzelem, kedden Csíkszeredán ugyancsak nehéz mérkőzésen üreskapus góllal lett 3:1 ide. A csapat, mely nagyon elkényeztetett minket az utóbbi időben, csak nehezen tudott gólokat lőni. Igaz, többen hiányoztak, betegséggel küszködtek, de szerencsére Nemes Benjamin most talált rá a góllövés ízére, a túrán háromszor is betalált. A mérkőzésekről az http://utehoki-lelato.blogspot.hu/ helyen lehet olvasni, gólokat nézni. A túra  mérlege: a megszerezhető/elvárt/remélt kilenc pontból ötöt sikerült begyűjteni.

 

 

A MOL Ligában az UTE hokicsapata megerősítette helyét a dobogón. A különböző számú lejátszott mérkőzés következtében nehéz a csapat pillanatnyi pontos helyét meghatározni, hiszen kicsik a különbségek, de a vesztett pontok segítenek az eligazodásban. Szerdán délelőtt az Újpest a MOL Ligában a DVTK és a MAC mögött harmadik, 4 illetve 2-vel több pontot veszítve, mint vetélytársai.A negyedik helyezettől már nagyon elléptünk.

Legközelebb az UTE vasárnap, 17:30 Fehérváron játszik a Titánok ellen, ahova a hirek szerint igen szép számú Újpest szurkoló látogat el, hiszen itt a fociszezon vége, és a hokiszezon dereka. Jöjjenek el minél többen, hogy fergeteges hangulatot csinálhassunk az Ifj. Ocskay Gábor jégcsarnokban. A Megyeri úton következő szerdán, december 21-én Magyar Kupa mérkőzést játszik a csapat, 18:00 órakor – milyen érdekes – a Fehérvári Titánok ellen. Ez lesz karácsony előtt az utolsó hazai hokimeccsünk!

A MOL Ligában már két-három éve megválasztják a hét játékosát. Az Újpestből korábban Elomo és Tapio, majd Pance lehetett a hét legjobbja. Legutóbb Andrej Hebar, a csapat gólgyárosa érte el ezt a megtisztelő címet, méghozzá október után már másodszor! Jelenleg a MOL Ligában 19 gólt, 36 pontot szerzett, ezzel ő a nyolcadik legeredményesebb játékos. November végén Csányi Karolt érte a hét játékosa megtiszteltetés. Neki a válogatottnál eltöltött hét adott komoly lendületet, jelenleg 12 gólnál, 21 pontnál jár. A Csányival folytatott beszélgetést itt olvashatják el. Továbbá elérhető a légiós Nagy Nilan védővel készített interjú is itt.