Kitekintő

Futsal mérkőzésen voltunk. Hosszú idő után először. A hétfői DVTK elleni hokigyőzelem után többen is felkerekedtünk, hogy megnézzük milyen az NB II dobogóján álló újpesti futsalcsapat. Az Újpest FC-220Volt a Dunakeszit fogadta a Budakalászi Sportcsarnokban. A Megyeri híd túloldalán az Auchan melletti kis parkolóban, közvetlenül a csarnok előtt parkoltunk le. Az első meglepetés itt ért bennünket, mert ekkor érkezett meg a dunakesziek busza. Nem, nem a csapaté! A szurkolóké! Mint kiderült ingyenes busz szállítja őket az idegenbeli mérkőzésekre!

Belépve az előcsarnokba, szemben fallabda pályák, balra a kézilabda csarnok, a falon a helyi férfi kézicsapat címerével (a Switelsky támogatja őket, vajon az újpesti focinak miért nincs ilyen szponzora?). A futsalcsapatnak van, ha nem is ilyen nagyságrendű! A 220Volt elektronikai áruház támogatja őket. A belépő 500 Ft, egy 20 év körüli csinos lány szedi, így szívesen veszünk mi is. 18 év alatt ingyenes, tombolahúzás is lesz, újpesti ajándéktárgyakat lehet nyerni az Újpest Fan Shop felajánlásával - mondja. Veszünk azt is 200 Ft-ért darabját. A késői kezdés ellenére sok gyerek, láthatóan élvezik, lila-fehér Joma mezben vannak, utánakérdezve kiderül, hogy a futsalosok utánpótláscsapataiban fociznak, nagypályán meg ki az Újpest FC-ben, ki az UTE-ban. Láthatóan jól megférnek együtt!

A terem nem túl nagy, az egyik oldalon 4 soros lelátóval. Összesen 3-400 ember férhet be kényelmesen. Vagyunk körülbelül 200-an, de a dobbal felszerelkezett vendégszurkolók ebből mintegy 50 embert kitesznek. A hangulat remek. Egyesével mutatják be a felsorakozott játékosokat, majd gyászszünet a repülőgépbalesetben elhunyt brazil focisták emlékére. És már jöhet is a meccs!

Egymásnak esnek a csapatok. A vendégek kicsit aktívabbak, kapusunknak, Szőczei Istvánnak nagyokat kell védenie, de megoldja. Egészen a félidő feléig. Ekkor megszerzi a vezetést a Dunakeszi. Nagy hangzavar, a vendégszurkolók ünneplik csapatukat. De nem sokáig! Szinte az ellentámadásból egyenlítünk. Mi is aktivizáljuk magunkat, zúg az „Újpest, Újpest!”. Ezután már bátrabban játszik a lila mezes gárda. Tényleg van köztük 1-2 nagyon ügyes spíler. Hogy nagypályán mire lennének képesek nem tudom, de itt a teremben néha remek dolgokat művelnek. Vannak sarokkal hátrarakott labdák, félpályás cselsorozatok, láthatóan tudatos figurák. És egy ilyenből megszerezzük a vezetést! Egy szögletkombinációt követően nem tudja lereagálni a védelem a passzokat, és a mozgásokat, és a hosszú kapufánál érkező 10-es mezben feszítő játékosunk, a rendkívül technikás Tóth Krisztián bepöcköli a labdát a hálóba. Láthatóan tudatos volt a 4 érintésből álló kombináció. És gólt is hozott! Már csak 16 másodperc van hátra a félidőből, amikor az ellenfél feláll a középkezdéshez. Gondoljuk el is indulunk a büféhez, már úgy sem történik semmi! Hisszük mi! Még a terem feléig sem jutunk el, labdát szerzünk, egy befutás középre, egy lőtt passz, egy befordulás, és gól! A dudaszó pillanatában már újra ott táncol a labda a vendégkapuban. 3-1-es vezetéssel mehetünk a szünetre, holott még 17 mp-el előbb döntetlenre állt a meccs! A hokin kívül más sportágban nehéz lenne ilyet összehozni!

Mire visszaérünk, már el is kezdődik a tombolahúzás. Értékes ajándékok: magyar válogatott, és újpesti szurkolói sálak, magyar válogatott szurkolói baseball-sapka, és Curtis könyv a nyeremények. Sajnos nincs szerencsénk! A lila sálakat a dunakeszis szurkolók nyerik, de legalább osszuk az igét feléjük is! Láthatóan örülnek neki!

A második félidő is izgalmas, változatos, még azt is meg merem kockáztatni, hogy magas színvonalú, bár nem sok futsalmeccset láttam. Szépít az ellenfél, majd beszorulunk. Kontrákkal próbálkozunk, de nem nagyon tudjuk megtartani a labdákat. Aztán megindulnánk egy labdaszerzés után, a nagypályás csapatban is megfordult Tóvizi Tamást visszahúzzák, de a bíró nem ítél semmit. Milyen ismerős, úgy látszik nem csak Kassai, vagy Andó-Szabó téved. Nagy a felháborodás a játékosok között, és a lelátón is. Az egyik játékosunk a cserepadról kap sárgát. Pedig annyira egyértelmű, hogy szabadrúgásnak, és kiállításnak kellett volna következnie. Lassan lehiggad a csapat, de néhány perc múlva Tóvizi is megkapja a sárgáját, még mindig az előző esetet emlegeti a játékvezetőnek. A vendégektől kijön a kapus is. Már 5-en rohamozzák a kapunkat, aztán egy lepattanó labda után ki is egyenlítenek. Kár érte, de nagyon érett!

A gól után új erőre kap az újpesti csapat, helyzeteket dolgozunk ki. Bejön az előző mérkőzések hőse, Czerman Márk is, és egy szép kombináció után helyzetbe is kerülünk, de a kapus nagyot véd, és a kipattanót pedig a kapufára vágjuk 1 perccel a vége előtt. Ez volt a meccslabda! Maradt az döntetlen, ami megfáradt nagypályás szurkolóként a 8 döntetlenünk után kudarc, de itt siker! Hiszen az egyik legjobb csapat ellen értük el úgy, hogy idegenben azért legyőztük őket!

Vége! Taps! A játékosok megköszönik a szurkolást! Kijönnek a lelátóra beszélgetni, igazán családias a hangulat! A tabellán maradnak a második helyen, mindössze egy pontra a listavezető Kecskemét mögött, de szoros a mezőny, mert utánuk következik a Dunakeszi, majd a pénteki ellenél, a Csömör 1-1 pont különbséggel.

Mi mindenesetre úgy döntünk, hogy kijövünk máskor is, megfogott minket a hangulat. Talán már pénteken Csömörre, a tavaly még NB I-es Rubeola FC elleni meccsre. Izgalmakban bizonyára ott sem lesz hiány, és állítólag messze földön híres a rántott húsos zsömléjük!

Harmadik harmad

UTE-DVTK. Az idei legnagyobb rangadó. Pont Mikuláskor. A tévé összebénázott, de elmaradt közvetítése miatt hétfőn. A gyereknek ott kell lennie a Mikulásünnepségen. Nekünk meg a meccsen. A gyereknek mindig igaza van. Az ajándékozásnak fél hétkor vége, a harmadik harmadra kiérhetünk. Az online sem megy. Kiérünk, kiderül: 2:1 ide!

Kezd a harmadik harmad. A büféfolyosón, az üvegen át lessük. Az iram innen sokkal gyorsabb, mint a lelátóról nézve. Támadás, kimarad. Aztán jönnek a fehér-pirosak. Lövés jobbról, pont előlünk, gól… 2:2. Az ember sóhajt, indul a helyére. Leülünk, kutyafuttában köszönünk az ismerősöknek, de közben a jeget figyeljük. Emberhátrány, gól, 2:3. Az elkéső nézőnek ilyenkor bűntudata van: ha nem jövök, biztosan vezetnénk… Közben a szomszédok elmondják: nagyon jó a meccs, 0:1-ről fordítottunk. Óriási helyzeteket harcoltunk ki és hagytunk ki. De most mégis 2:3. 
Tényleg nagyon jó a meccs. Száguldoznak a csapatok, helyzet, lövés, harc, ütközések, nagy védések. Ez a szint messze a MOL Liga fölötti. Ilyen színvonalas, gyors játékot csak egy-egy rövid időszakban látni. De most nincs lazítás, nincs kihagyás. Tudnak ezek a hokisok! Újpesti előny, Hebar elereszt egy bombát, gól! Gólöröm! Felrobban a lelátó, a jégen Hebar góltánca. Már ismerjük, szeretjük látni. Igen ez a MI CSAPATUNK! Mégiscsak meglesz a meccs. Már csak szurkolás van, nem lehet csendben ülni. Énekeljük, mondjuk: Ute allé, Ute allé… Pavuk fagyasztja a vért: balról jobbra húz, lő. De Sila a botot és a korongot figyeli, spárgája gólt ment. Az Újpest támad többet. Van erő, tudás és hit. Aztán jön Ropret, lövése megvalósítja a vágyakat, 4:3. Megvan! Benk üreskapus gólja a biztosítás. Minden szép, minden jó, 5:3 ide! Nem csak jó csapatunk van, lelkileg is erősek. Hatalmas ünneplés a vége. Ünnep a jégen, ünnep a lelátón.

Harmadik harmad. Húsz perc. A hoki, az érzelmek összesűrűsödve. Vezetünk, fordít az ellenfél, visszakapaszkodunk, reménykedünk, győzünk. Nagyon szép esténk volt.

Másnap újranéztem a mérkőzést a neten. Egy kicsit megint izgultam. Ez volt az év meccse. Szerencsés, aki látta!

Olvasd el itt is...utehoki-lelato.blogspot.hu 

 

 

 

7 győzelem, 2 döntetlen, 1 vereség, ez az Újpest FC-220Volt futsal csapatának mérlege az első kör befejezése után, és mindezt úgy, hogy csak négy mérkőzést játszott a csapat a budakalászi hazai páyáján (ez is megérne egy értekezést, hogy miért nem tudnak Újpesten játszani), ahol már több mint 9(!) hónapja nem szenvedtek vereséget, 7 győzelem, 1 döntetlen a hazai mérleg! Legutóbb 2016. február 29-én éppen az a Dunakeszi Kinizsi tudott 4-2-re győzni Kalászon, akik a második kör első mérkőzésén, jövő hétfőn 21 óra 20 perckor kezdődő mérkőzésen lesznek az újpesti klub vendégei.

A bajnokság őszi idényének nyitótalálkozóján már sikerült visszavágni a Kinizsinek, amikor saját otthonában verte az Újpest FC-220Volt őket. Az eredmény pedig ugyanúgy 4-2 volt a lila-fehér csapat javára, mint a tavalyi téli találkozón. Ez egy sporttörténelmi eredmény volt a 2009-ben alapított IV. kerületi klub számára, hiszen először sikerült pontot szerezniük a piros-fehérek ellen. Pedig akkor is többen hiányoztak a keretből, de az ifj. Zoufal Nándor játékos-edző által immár több mint egy éve épített csapategység segítségével sikerült óriási meglepetést okozni.

2010-ben már szerepelt az NB I-ben az Újpest Futsal Club, hiszen akkor egy év után, a másodosztály küzdelmeit megnyerve feljutott az élvonalba, ahova azonban csak átszállójegyet vett a klub. Ez az NB I-es szereplés azonban annyira megterhelte a klubot, hogy egy év kihagyás után, 2012-ben tért vissza a futsal színpadára. Azóta várja a közvélemény, hogy ismét maradandót alkosson az egyesület, de az utóbbi néhány év inkább csak a túlélésről szólt. Azóta minden évben az NB II hátsó régiójában végzett a csapat.

És, hogy mi a titka az idei jó szereplésnek? Elsősorban a kevés kapott gól! A bajnokságban mindössze az egy mérkőzéssel kevesebbet játszó Dunakeszi kapott eggyel kevesebb gólt, mint a Szőczei, Csicsó kapuskettősük. Sorrendben 2, 4, 1, 3, 7, 2, 2, 1, 1 gólt kapott a csapat, ami eddig nem volt jellemző a gárdára. Ez már mindenképp Zoufal Nándor érdeme, aki nagy hangsúlyt fektetett az edzéseken a védekezés tökéletesítésére.

Végezetül álljon itt vezetőedző meccs előtti várakozása. Reméljük ennek hatására még többen kilátogatnak csarnokba:

„Hétfőn egy remek erőkből álló csapatot fogadunk, ahol kiváló játékosok futsaloznak. Szoros csatára számítok, ahol még a döntetlen sem lenne meglepő. Hazai pályán eddig nagyon eredményesen szerepelünk egy mérkőzés kivételével az összes meccset megnyertük. Remélem, folytatódik ez a jó sorozatunk. Több játékosunk is sérüléssel bajlódott a héten, akikre nagy szükségünk lenne a Dunakeszi elleni rangadón. Nagy szeretettel várjuk szurkolóinkat, akik egyre nagyobb számban látogatják mérkőzéseinket a szokatlan időpont ellenére.”

Érdemes lesz kilátogatni tehát a hétfőn 21 óra 20 perckor kezdődő találkozóra, ahol a klub tervei szerint még tombolahúzás is lesz a nézők között.

Kedvcsinálónak itt az első fordulóban Dunakeszin rendezett mérkőzés összefoglalója:

https://www.youtube.com/watch?v=_vU8KT_-sLs

 

 

 

 

Két nagyon nehéz mérkőzésen van túl az Újpest FC-220Volt futsal csapata. Előbb Szegeden sikerült nyerniük 6-5-re, majd Kecskeméten 1-1-es döntetlent ért el Zoufal Nándor gárdája. Mindkét találkozó újpesti hőse Czerman Márk volt. Vele beszélgettünk, hiszen kíváncsiak voltunk, hogyan kerül elő valaki szinte az ismeretlenségből. Érdekesség, hogy pont ma jelent meg egy cikk a Nemzeti Sportban a Vasasban bemutatkozó Kleisz Márkról is, így egy nap alatt derült ki, hogy mindketten az újpesti utánpótlást hagyták el néhány évvel ezelőtt.

- Egy 2009-es UTE-RTK meccs az első, ami megtalálható rólad az MLSZ adatbankjában. Hogy alakult addig és utána a pályafutásod?

- Jóval előtte, 2002-ben kezdtem Újpesten a pályafutásomat, 5 éves koromban és egészen 2009-ig az Újpest labdarugója voltam. Ami érdekesség, hogy 1997-es születésű vagyok, de az 1996-os korosztályban töltöttem ezt a 7 évet, és csak egy-egy meccs, vagy torna erejéig játszottam vissza a saját korosztályomba. Ezután jött az MTK megkeresése, amit nagy nehezen, másodjára el is fogadtam. Ez egy nagyon nehéz döntés volt, hiszen minden Újpesthez köt, de a fejlődésem érdekében meg kellett hozni ezt a döntést. Elég hamar sikerült beilleszkednem a kék-fehérekhez, mivel több játékost is ismertem a csapatból, de természetesen továbbra is újpesti érzelmű maradtam. Az első évem nagyon jól sikerült, meghatározó játékos tudtam lenni és gólokat is szereztem, ráadásul az U13-as kiemelt bajnokságban 3. helyezést értünk el. Ennek eredményeképp behívtak a korosztályos Budapest válogatottba, majd meghívást kaptam a korosztályos magyar válogatott összetartására is, amin sajnos betegség miatt nem tudtam részt venni. Sajnos a mai napig divat az utánpótlásban, hogy évről évre új csapatot kell építenie egy új edzőnek. Ez akkor nálunk sem volt másképp. Pechemre második évünkben egy Ferencváros érzelmű edzőt kaptunk, amivel nem is volt semmi gond, de sajnos fordítva ez nem így volt. Nem voltak nagy konfliktusaink, de mindig érződött ez az ellentét közöttünk, és a saját posztomról is elkerültem. Ezen okok miatt az MTK-s pályafutásom 2 év után, 2011-ben véget ért. Ekkor visszatértem Újpestre, ahol újabb 2,5 év következett. Az első évem megint nagyon jól sikerült, mind csapatszinten, mind egyénileg is. Köszönhetően a két edzőnek: Takács Lászlónak és Tamási Zoltánnak. De aztán megint jött az edzőváltás, és kezdődhetett elölről megint minden. A következő 1,5 éven nem úgy alakult, ahogy azt elterveztem.

- Ezért váltottál 17 éves korban? Ritka, hogy valaki már ilyen fiatalon egy felnőtt csapathoz kerül? Nem akartad kivárni hátha felkerülsz az NB I-es felnőtt csapathoz?

- Sajnos Újpesten még ma sem nagyon szeretnek hozzányúlni a saját nevelésű fiatalokhoz. Ráadásul mivel az utánpótlás UTE volt, a felnőtt csapat meg Újpest FC, így csak papíron volt szüksége egymásra a két klubnak. Az ÚFC nem nagyon vett át játékost az UTE-tól. Ez volt az egyik oka a váltásnak, a másikat pedig előbb említettem. Nem úgy alakultak a dolgaim Újpesten, ahogy azt szerettem volna, és meg is sérültem a bokaszalagommal, amely után 1,5 hónapos kihagyás várt rám. Ez nálam egy holtpont volt. Nagyon belefáradtam az egészbe, szükségem volt a környezetváltozásra, és arra is, hogy új impulzusok érjenek. Ehhez pont megfelelő volt a Pest Megyei I. osztályban szereplő Tura VSK csapata.

- Korán belekóstoltál a futsal világába is. Ez hogy történt? Hogy kerültél a KSK-hoz, akik akkor az Újpest Futsal Club utánpótlását biztosították, és ahol Kleisz Márkkal együtt bemutatkoztatok a parkatten?

Kleisz Márkkal már ismertük egymást Újpestről. Volt egy közös ismerősünk Sárai Zoltán személyében, aki a KSK vezetője így az ő invitálására kerültünk a KSK futsal csapatához. Mivel én mindig is a technikás, sokpasszos focit kedveltem, ezért nagyon szeretem a kispályás futballt is. Teljesen mindegy hogy épp 5+1-ről, vagy futsalról, vagy akár 3 a 3 elleni játékról van szó.

- Később a KSK már felnőtt futsalcsapatot is indított, ahol ti ketten remek párost alkottatok!

- Később édesapám, Czerman Ferenc is csatlakozott a klubhoz edzőként, aki szintén jó viszonyt ápol Sárai Zoltánnal. Zoli bá aztán felvetette mi lenne, ha elindulnánk az NB2-es futsal bajnokságban, amire mi nagy örömmel mondtunk igent. A partneri megállapodásnak köszönhetően KSK-Limes néven megkezdtük első NB2-es futsal szereplésünket. A csapatot baráti társaság alkotta, amiben tehetséges fiatalok játszottak. Később, mint kiderült egy igazi meglepetés csapat lettünk a futsal NB2-ben és a középmezőnyben sikerült végeznünk. Ehhez persze kellett a két játékos edző személye, és az a légkör, ami kialakult a csapaton belül. Ez eredményezte aztán azt is, hogy Kleisz Márkkal egy remek barátság alakult ki közöttünk, ami tükröződött a pályán mutatott játékban is, így egy nagyon eredményes szezont tudhattunk magunk mögött.

- Azóta Márk a Vasasban már bemutatkozhatott nagypályán az NB I-ben is! Neked vannak még ilyen terveid?

- Nagyon örültem neki, mikor megkapta élete első profi szerződését. Természetesen gratuláltam neki, hiszen ő tényleg megérdemli, hogy ott lehet. Természetesen nekem is vannak terveim, meglátjuk ezekből mi lesz a későbbiekben, de az biztos, hogy a fociból szeretnék megélni.

- Tavaly visszaigazoltál az Újpest FC-220Volt futsal csapatához, de az előző évben sajnos nem sokat tudtál játszani!

- Igen, így igaz! Miután a KSK-Limes megszűnt, Zoufal Nándor, a csapat edzője megkeresett, hogy lenne-e kedvem Újpesten folytatni. Mivel Nándit már ismertem régebb óta és újpesti kötődésű is vagyok, ezért egyértelmű volt, hogy igent mondtam. De sajnos a nagypályás elfoglaltság miatt nem nagyon fért bele, és nem is engedtek el futsalozni, így csak a téli szünetben tudtam játszani pár meccset.

- Közben az edzői tanfolyamot is elkezdted! Mik a céljaid a közeljövőben? Hova szeretnél eljutni nagypályán, futsalban, illetve edzőként? Melyik számodra a legfontosabb?

- Mint mondtam szeretnék a fociból megélni. Jelen pillanatban egy NB3-as csapatnál vagyok próbajátékon, de van egy lehetőségem Ausztriában is, ami ugyan alacsonyabb osztály az itthoninál, de mellette hasonló figyelmet tudnék fordítani itthon a futsalra mint most. Meglátjuk melyik irány fog összejönni. Február 22-ére, ha minden jól megy, akkor megszerzem az MLSZ C licencet is, amit azért kezdtem el, mert szeretem a gyerekeket és szeretném a futballt a másik oldalról is megismerni. Nyilván ha az ember valamit elkezd, akkor szeretne minél nagyobb szintre eljutni, de én azt mondom, ha már egy biztos megélhetést biztosít valamelyik ág a 3 közül már megérte.

- Mit jelent számodra Újpest? Az újpesti foci? Vannak e álmaid ezzel kapcsolatban?

Erre a kérdésre egyszerűen tudok válaszolni: MINDENT! Itt mindig otthon vagyok. Legyen szó akár a városról, akár a csapatról. Természetesen nagyon jó lenne, ha vagy nagypályán, vagy futsalban vagy akár edzőként komolyabb sikereket tudnék elérni és elismernének. Hajrá Lilák! Hajrá Újpest!

(fotó: ujpestfutsal.hu)

A futsal Magyarországon már legalább 20 éve létező, szervezett versenyrendszerben működő sportág. Bár sok, nálunk valamivel (khmm) fejlettebb országban a labdarúgás nevű sportág testvéreként, kiegészítőjeként "nevelkedett", nálunk sokáig inkább megtűrt vagy nem megtűrt mostohagyerekként volt kezelve. Az közelmúltban azonban néhány jelből arra lehet következtetni, nálunk is elindulhat valami.

Ennek következtében, vagy mindezzel együtt hosszú idő után sikerült beindítani az utánpótlást is az Újpest Futsal Clubban. Ennek első jeleit a tavalyi évben láthattuk, amikor volt játékosuk, Turcsik Gergő vezetésével egy U11-es csapattal képviseltették magunkat az MLSZ versenyrendszerében. A fiatalok nagyon élvezték, hogy az Újpest színeiben léphetnek pályára, és mindent meg is tettek a jó szereplésért. Ez annak ellenére is sikerült, hogy számukra a futsal egy új dolog volt.

A 2016-os évben aztán pályázati pénzeknek is köszönhetően májustól a rendszeres edzések is beindultak, ami olyan nagy sikert aratott a srácok körében, hogy nyár elején egy 1 hetes edzőtáborra is összejött 20 gyerek, ahol sztárvendégként az újpesti nevelésű, jelenleg a magyar válogatott stábjában dolgozó Szélesi Zoltánnal is találkozhattak az ifjú futsal palánták, sőt közkívánatra augusztus végén egy újabb tábort is szerveztek számukra.

Szeptembertől pedig már sikerült továbblépni mind a korosztályok, mind az edzések számának tekintetében is, hiszen már hetente két alkalommal képzik a gyerekeket a futsalra, amelynek köszönhetően a nagypályás futball is profitálhat majd, ahogy a magyar válogatott Nagy Ádám, vagy a Dárdai Pál vezette Hertha példájából is látható. Ami a korosztályokat illeti, ott pedig már az U11 mellett, az U13-as és az U15-ös generációnak is tartanak tréningeket, és ha a megfelelő gyerekszám meglesz, akkor idén már mindhárom korcsoportban indítanak utánpótlás csapatokat.

Továbbra is várják a jelentkezőket, akik meg szeretnék tanulni a futsal alapjait, de azokat is, akik már máshol belekóstoltak a kispályás fociba, de újpesti színekben szeretnék folytatni pályafutásukat. Jelenleg kedden 19:30-21 óráig a XIII. kerületi, de Újpesthez közeli Gyöngyösi úti iskolában, míg pénteken 20:30-22 óráig a Megyeri úti Tungsram csarnokban zajlanak az edzéseik. Aki tehát tehetséget érez magában, vagy csak kipróbálná magát ebben a sportágban azt szeretettel várják az egyesület edzésein. Jelentkezni lehet akár az Újpest Futsal Club Facebook oldalán üzenetben, vagy az Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. e-mail címen, vagy telefonon a 06 20 261-80-90-es számon.

Hajrá Lilák mindörökké!