Kitekintő

Két héttel ezelőtt egy új, várhatóan 8 részes sorozatot indítottnk. A téma a lelkivilágunk boncolgatása lesz.

Bizonyára sokan, sokféleképpen élik meg ezt a kérdést, ezért érdemes megismeri olyan gondolatokat, melyek megpróbálják kibogozni a sokrétű lelátó érzelmeit. A folytatásos anyag előre láthatólag hétfőnként jelenik meg. Lássuk a harmadik részt. Az első rész elolvasható itt, a második itt.

Az Újpest érdeke az, hogy minden lila cselekedjen a sikeréért, és közülük is mindenki pontosan azt csinálja, amihez ért és amit szeret. Bízom benne, hogy nyugodt lélekkel, tisztán végiggondolva sokan egyetértenek velem az előző két írás e mondanivalójában. A lelátó része a szurkolás, a klubház része a klubvezetés, a csapat része a játék. Minden területen lehet és kell is javítani, ebben pedig csak saját magunkra számíthatunk. A kérdés csupán az, hogyan is lehetne ezt a szép elképzelést a valóságba is átültetni… Abban a pillanatban ugyanis, amikor valaki nem gondozza becsületesen a saját területét, vagy éppen feleslegesen beleavatkozik a többiek dolgába, az Újpest egésze kárt szenved. Annak érdekében, hogy valamivel világosabban látszódjanak a legfontosabb, legérdekesebb szerepek a klub működésében, ez a cikksorozat igyekszik majd sorban részletesebben megvizsgálni őket. Megpróbáljuk felderíteni, a közösség egyes tagjai felé milyen elvárások jogosak, és hogy ők mire is számíthatnak cserébe az Újpesttől.

Az első ilyen „elemzés” tárgyának – az interneten megjelenő Újpestnek – a kiválasztása talán meglepő lehet, hiszen az klubról legtöbbünknek a csapat, a szurkolótábor vagy éppen a menedzsment jut eszébe. A választást tényleg nem a fontosság indokolja, csupán illendőnek tartom, hogy az ember saját magán, saját közegén kezdje a kritikát.

Az internet világa igen nagy hatással van legtöbbünk életére, ezen belül pedig az Újpesttel való kapcsolatunkra is. Ma már szinte mindenki a klub honlapján tájékozódik a meccsek kezdő időpontjáról, és ugyanonnan – avagy egyéb online forrásból – értesül a csapat körüli hivatalos eseményekről is. Aki akarja, az akár még a meccsbelépőket is kiválthatja hasonló elektronikus úton, sőt, nem egyszer a meccs előtti vagy utáni találkozások, kocsmázások szervezése is netes felületen zajlik. Erre eddig azt mondhatom, hogy rendben is van. Hiszen ha ellenezném az internet egészét, vagy ki akarnám azt „tiltani” Újpestről, akkor maga ez a cikk sem jelenne meg, nem igaz?

Ezzel együtt mégis fel kell hívnom a figyelmet, hogy a virtuális világ elterjedése komoly kockázatokat rejt a klub mint emberi közösség számára. Akadnak olyan szókimondó szurkolótársaink, aki szerint a szurkolói életre sújtó legnagyobb csapás pontosan az internet térhódítása, ezt a sarkos véleményt pedig vitatni ugyan lehet, teljesen félvállról venni azonban nem… Ezer oldalról lehet kritizálni az Újpest körüli honlapokat és fórumokat, és rengeteg panasz jogos lenne ezek közül. Az emberek helyett nickneveket látunk, az arcok helyett betűket és avatárokat, így pedig a személyes találkozáshoz képest jó részben elvész a kapcsolatteremtés lehetősége. Egyedül, otthon, a karosszékben ülve bizony nem mindig érzi az ember ugyanazt a kontrollt a mondatai felett, mint egy hús-vér társakkal folytatott közvetlen vitában, ez pedig végül gyakran elképesztő sárdobálásba és hisztériába torkollik. Az is vitathatatlan, hogy az interneten a névtelenség homályába burkolózva lehet zavart kelteni, provokálni vagy éppen téves pletykákat terjeszteni, amelyek aztán akár a való életre (például az igazolások sikerére vagy a szurkolótábor szervezettségére) is hatással lehetnek.

A végső kérdés persze itt is az, hogy hogyan lehet a bajokat kezelni, ellensúlyozni vagy éppen megakadályozni anélkül, hogy a korábban említett előnyöktől is megfosztanánk magunkat. Azt gondolom, hogy ennek a módja az, ha tudatosítjuk magunkban: az interneten nem lehet egészséges közösségi életet élni. Pont. A világháló lehet egy remek segédeszköz a szervezéshez, információterjesztéshez vagy éppen a véleménycseréhez, de ennél semmiképp sem lehet ennél több. Azt nem várhatja el senki, hogy a klubélet teljes élménye online elérhetővé lesz számára, sőt, azt sem, hogy lényeges változásokat tud indítani Újpesten egy semmiből megjelent blogról. Az ilyesmihez összehasonlíthatatlanul több befektetés szükséges, mint leülni a gép elé üres óráinkban és megmondani a „frankót”. Arra viszont bárki gyorsan képes lehet, hogy néhány ostoba megnyilatkozással saját maga életét megkeserítse és akár a klubnak is ártson.

Remélem, hogy ezt a cikksorozatot minél több lila érdekesnek találja, és hogy néhányan elgondolkodnak a felvetett kérdéseken. Talán még az is lehetséges, hogy lesz gyümölcse az agyalásnak. Az írások közzététele vagy elolvasása azonban semmiképp nem lehet elég sem nekem, sem az olvasónak: szerencsére az Újpest ennél sokkal többről szól.

A múlt héten egy új, várhatóan 8 részes sorozatot indítottnk. A téma a lelkivilágunk boncolgatása lesz.

Bizonyára sokan, sokféleképpen élik meg ezt a kérdést, ezért érdemes megismeri olyan gondolatokat, melyek megpróbálják kibogozni a sokrétű lelátó érzelmeit. A folytatásos anyag előre láthatólag hétfőnként jelenik meg. Lássuk a második részt. Az első rész elolvasható itt

Önmagában az a megállapítás, hogy az Újpest egy élő közösség, természetesen egyáltalán nem meglepetés. Minden lila felismerheti ezt arról, hogy együtt hordjuk a lila-fehér színeket, hogy közösen tiszteljük a horgonyos címert. Ahhoz azonban, hogy egy valóban egészséges klubunk legyen, át kellene látni, mit is jelent ez a kijelentés, és hogy hogyan működik egy ilyen dolog valójában. Sokak számára ezek a kérdések szinte ösztönösen egyértelműek, ugyanakkor rengeteg tévedéssel is találkozhatunk a mindennapokban, ezért van értelme beszélgetni a témáról.

A mai napon egy új, várhatóan 8 részes sorozatot indítunk. A téma a lelkivilágunk boncolgatása lesz.

Bizonyára sokan, sokféleképpen élik meg ezt a kérdést, ezért érdemes megismeri olyan gondolatokat, melyek megpróbálják kibogozni a sokrétű lelátó érzelmeit. A folytatásos anyag előre láthatólag hétfőnként jelenik meg.

Van néhány téma, ami szinte biztosan szóba kerül, ha valahol összetalálkozik és beszédbe elegyedik két Újpest-szurkoló. A csapat játéka, az eredmények, az edző személye mindannyiunkat folyamatosan foglalkoztatják, de ugyanígy a klubvezetésről, a lelátói hangulatról, a biztonsági szolgálatról vagy éppen a stadion állapotáról is mindenkinek van véleménye. Sosem dőlhetünk hátra, sosem lehetünk egészen elégedettek. Mindig akadnak ellenlábasok az Újpest sikeréhez vezető úton, mindig akadályokba ütközik az Újpest fejlődése, és mindig fenyegeti valamilyen veszély – még ha távoli is – az Újpest az életben maradását.