Kitekintő

Ehhez a levélhez nem csak a téma miatt választottuk a nyílt formát, hanem azért is, mert sokaknak, sokakhoz szól.

Egyrészt azoknak a címzetteknek, akik a lentiekből magukra ismernek, másrészt azoknak, akik kötelezettségeiket feledve törvényszegő magatartást folytatnak, de azoknak is, akik joggal követelik a törvények írott, és az erkölcs íratlan szabályainak betartását!

Miről van szó? Az Újpest FC címeréről, arról a címerről, ami törvény és erkölcs szerint az egyetlen, ami a klub jelképeként szolgál!

A TÖRTÉNTEK FELELEVENÍTÉSE

Az Újpest 1885 Futball Kft. – mint az Újpest FC-t üzemeltető gazdasági társaság – taggyűlési határozat nélkül, ezek szerint tulajdonosi/ügyvezetői, szóbeli utasítás alapján megváltoztatta az Újpest FC címerét. A változtatást egy - még a törvényesség látszatára sem adó – szavazással próbálta legitimálni.

A címer változtatást az Újpesti Torna Egylet által személyiségi jogsértés megállapítása ügyében indított perben támadta meg, melyet másodfokon megnyert. A Fővárosi Ítélőtábla kötelezte az Újpest 1885 Futball Kft.-t, hogy a jogsértő címerhasználatot az ítélet kézhezvételétől számított 30 napon belül szüntesse meg, továbbá kötelezte, hogy a másodfokú ítélet rendelkező részét 30 napig folyamatosan jelenítse meg a www.ujpestfc.hu oldalon.

Ezek után a Fővárosi Törvényszék Cégbírósága első fokon szintén az anyaegyesületnek adott igazat az Újpest FC-vel szemben a címervitában. A döntés: „Azzal, hogy a társaság taggyűlés tartása nélkül ügyvezetői hatáskörben döntött a címer lecseréléséről, nem tartja be a létesítő okiratban foglaltakat. Mindezért a bíróság a társaságot 300 ezer forint pénzbírsággal sújtja. Kötelezi a bíróság a társaságot, hogy külön felhívásra fizessen meg 100.000 Ft felügyeleti illetéket a Magyar Államnak"

Mindezen felül a bíróság törvényességi felügyeletet is elrendelt, melynek célja az elmarasztalt ellenőrzése bíróság döntések végrehajtása tekintetében. Ezzel együtt azonban;

AZ ÚJPEST 1885 FUTBALL KFT. RÉSZÉRŐL MINDEN ÉSSZERŰ HATÁRIDŐ LEJÁRTÁVAL SEM TÖRTÉNTEK LÉPÉSEK A BÍRÓSÁG DÖNTÉSEINEK VÉGREHAJTÁS TÁGYÁBAN.

Az Újpest FC működése tehát továbbra is törvényt sért, sérti az anyaegyesület személyiségi jogait, a jóhírnevét, valamint sérti a szurkolók, szimpatizánsok érzelmeit, sárba tiporja az újpesti labdarúgás hagyományit, ezzel jelentős, akár maradandó erkölcsi károkat okozva.

 

A KÖVETKEZMÉNYEK

Igen, eddig mindenki ismeri a történetet, de jogos kérdésként felmerül, hogy miért van szükség erre a nyílt levélre, hiszen ez Újpest belügye, azt pedig tessék megoldani ott, ahol a probléma van! Csatlakozunk tehát az UTE felszólításához, annak megismétlésével:

KÉRJÜK az Újpest FC-t és Roderick Duchatelet urat, hogy az újpesti közösség számára is megnyugtató módon, valamint a bírósági döntéseknek megfelelően állítsa vissza a tradicionális címerét csapatunknak"

Miután a szurkolók közössége számtalanszor kifejezte a fentiekkel azonos álláspontját, amit két bírósági döntés a jog oldaláról is támogat, csak annyit tehetünk, hogy tovább folytatjuk a jogszerű működés visszaállítása érdekében kifejtett tevékenységünket!

 

A NYÍLT LEVÉL CÍMZETTJEIHEZ

Igen ám, de senki nem megy tovább, és nem kérdezi meg az országos, és helyi érdekeltségű médiumokat, vagy éppen a sportági szövetséget arról, hogy a nyilvánosan ismert bírósági határozatok ellenére miért használják, jelenítik meg továbbra is a jogsértéssel bevezetett, és – a klub folyamatos jogsértést megvalósítva – azóta sem megszüntetett címerét?

Elképzelhető, hogy jogi értelemben egy jogsértésre épülő jelkép mások általi használata, annak megjelenítése nem kifogásolható, de erkölcsi értelemben ez nem más, mint cinkostársként VÉGREHAJTOTT bűnsegédLET!

Ne felejtsük el, hogy a bíróság döntésében megállapítást nyert, hogy „egy jogi személy (különösen egy igen hosszú ideje működő, jelentős társadalmi elismertséggel rendelkező sportegyesület) rendelkezik arculattal és presztízzsel, így rendelkezik ezekhez kapcsolódó személyhez fűződő jogokkal is, mely jogok a jóhírnév védelme alá tartoznak, és amelyek megsértése esetén lehetőség van személyiségi jogi per keretén belül is igényérvényesítésre.”

Fontos kiemelni, hogy a fentiek alapján a személyiségi jogok sérelmét nem kizárólag a perben elmarasztalt Újpest 1885 Futball Kft. valósítja meg, hanem minden olyan jogalany, aki/amely az elmarasztalt által folytatott jogsértő magatartást követi, azaz használja/megjeleníti a Újpest 1885 Futball Kft. által jogsértő módon alkalmazott címert!

KÖVETELJÜK, HOGY A MÉDIUMOK, A SPORTÁGI SZÖVETSÉG (MLSZ), VALAMINT MINDEN OLYAN JOGALANY, AKI NYILVÁNOS HELYEN MEGJELENÍTI AZ ÚJPEST FC CÍMERÉT, JOGKÖVETŐ MAGATARTÁST TANÚSÍTVA AZ ALÁBBI, A törvény és erkölcs szerint egyetlen jelképként az alábbi címert használja:

Tisztelettel:

ÚJPEST 1885 SZURKOLÓI KLUB

Az MLSZ évről évre sikereket jelent, de azt rendre elfelejti, hogy a korábbi programban lefektetett céloktól egyre messzebb kerül… A szövetség a nézőszámok csökkenését a klubokra hárítják, mondván, hogy a saját szurkolóit minden klub maga szólíts meg! Ez is egy érdekes téma, de most arról lesz szó, hogy a klubok miért is tennének lépéseket a szurkolóik irányába, amikor ebben egyáltalán nem érdekeltek!

Csak még egy gondolat erről; ha az MLSZ úgy gondolja, hogy a nézőszám kérdésköre a klubokra tartozik, akkor miért írta bele korábbi terveibe a nézőszámok növelését? Ez is egy olyan kérdés, amire soha nem lesz válasz, ugyanakkor van jó pár, amire választ szeretnék kapni!

Csányi úr megválasztása után komoly lépéseket tett annak érdekében, hogy a magyar foci körüli pénzügy káoszban rendet vágjon. Új szabályok jöttek, amit be is tartatnak. Páran például a szabályok be nem tartása okán repültek az NB1-ből, éppen akkor - a véletlenek egybeesése folytán? -, amikor 12 csapatra redukálták az első vonal indulói létszámát.

Nos, mondjuk azt, hogy a nézőszám nem az MLSZ dolga (még akkor sem, ha a szurkoló üldözésének aktív részese), a rendteremtés pedig ártatlan áldozatokat is követelhet (pedig nem, mert ez nem csak erőt demonstrál, hanem hitelességi kérdéseket is felvet). Ha sikertelenséget minden területen másra tolna a szövetség, kiderülne, hogy nincs is olyan szegmense a hazai focinak, amire képes lenne hatni…

Ezért aztán vannak olyan döntések, programok, szabályok, amikbe kénytelenek beleállni az MLSZ réséről. Ezeket vizsgálom meg, mert ezek egytől egyig a ma regnáló, fejlődést ígérő vezetés fejéből pattantak ki. Ilyen a klubok gazdálkodási feltételeinek gyökeres átalakítása, kivételes adókedvezmények, és egyes ajánlások! Nézzük sorban!

TAO – stadion-beruházás, stadion-üzemeltetés

A szabályok szerint ez kb. úgy működik, hogy egy vállalat a nyereségét, vagy annak részét nem adóként fizeti meg, hanem felajánlja az a látványsportok valamelyik szereplőjének. A közös kalapból tehát egy klubhoz kerül a pénz, természetesen sportági szövetségen keresztül. A tao így elveszti közpénz jellegét… Ez egy vicces mondat volt, és felesleges is, de – miután ma már hivatalosan is tudjuk, hogy ez bizony közpénz – nézzük meg a fociban a felhasználást.

Az eredeti elképzelés szerint arra szolgált (volna) az állami (helyesebben közösségi) pénzpumpa, hogy a régen elhanyagolt infrastruktúrát rendbe tegyék, mert erre a kluboknak nyilván nem volt (és nincs is!) anyagi forrása. A minta az autópálya-építés lehetett, ami úgy szolgálja a gazdaságot, hogy ahol kiépül, oda szívesen települnek kisebb, nagyobb vállalkozások, ezzel pedig a helyi közösség javát szolgálják munkalehetőség biztosításával, és persze a helyi adókban is pozitív a hatásuk.

Nos, itt is az volt a terv, hogy a stadionok, edzőpályák, termek, egyebek építése segíti a klubokat abban, hogy megálljanak a saját lábukon, hiszen a létesítmények akár bevételeket is termelhetnek, miközben építési költségeik nem terhelik a helyi csapatok budget-jét. Szép elképzelés, de több a megvalósítás több sebből vérzik!

Sajnos nem ott épülnek meg ezek a létesítmények, ahol tényleg szükség lenne rá, és ahol van olyan lakosság- és szurkolói koncentráció, ami a későbbiekben alapja lehet egy jó kihasználtságnak, illetve a gazdaságos üzemeltetésnek. Ezért nem csoda, hogy a klubok – a számukra épített! – stadionokat semmilyen körülmények között nem akarják működtetni. Furcsának tűnhet, de ezzel felelős döntést hoznak, ugyanis, amikor kiírnak egy-egy pályázatot stadionok működtetésére, nem tolonganak a jelentkezők…

Ugyanis a potenciális üzemeltető számol; a várható költségeket összeveti az elérhető bevételekkel, és ha a kapott érték negatív szám, akkor eltekint a jelentkezéstől. Ez a távolmaradás minden másnál erőteljesebben bizonyítja, hogy az új stadionok nem életképesek! Legutóbb két olyan helyen nem találtak üzemeltetőt, ahol nagyságrendileg az átlagnak megfelelő a nézőszám (Diósgyőr, Haladás), így el sem tudom képzelni, hogy egy kis lélekszámú település stadionja miként lesz fenntartható folyamatos állami (közösségi) támogatás nélkül!

Nem is érdemes felsorolni, hogy 2017 végén milyen foci-hagyományokkal rendelkező, és mekkora települések kaptak ígéretet (pénz még nem!) stadion-fejlesztésekre, de kijelenthetjük, hogy

A tao-források infrastrukturális felhasználása nélkülöz minden rációt.

Újabb csavar a tao-pénzek szabályozásában, hogy ma már folyó kiadások forrásául is szolgálhatnak. A felületes szemlélő számára elsőre úgy tűnhet, hogy a probléma megoldva, hiszen ezzel megoldható az üzemeltetés. De a klubok is számolnak ám! Ha a pénzeket bizonyos játékosokra költi el – akik futball-magyarok, és fiatalok! – akkor sokkal jobban járnak! Ennek okát a későbbiekben az MLSZ légiós- és fiatal szabályával kapcsolatban részletesebben is megvizsgálom, elég annyi, hogy a klubok megerősítése manapság a focisták fizetésének emelkedésében manifesztálódik.

A tao-források folyó kiadásokra fordíthatósága további fizetés-emelkedést generál.

EKHO - A focista művész!

2018-ra, az eddigiekben is kedvezményes adózást további kedvezménnyel fejelték meg. A focisták már eleve kevesebb adót fizettek, mint (majdnem) bárki más. A művészekhez, és újságírókhoz hasonlóan az ekhóval szerzett bérből 15 százaléknyi ekhót kell fizetnie a magánszemélynek, és 20 százalékot az őt alkalmazó cégnek, míg egy gyáripari munkás a bruttó bére után összesen 33,5 százaléknyi adót és járulékot fizet, míg a munkaadó 22 százalékot. Egyszerűbben, az adómértékről:

  • Focista: 35%
  • Gyári munkás: 55,5%

Ez volt eddig! Ez eddig is meglévő, több, mint 20 százalékpontos különbség további 20-szal növekszik, ugyanis a kluboknak immár a munkáltatót terhelő 20%-ot sem kell megfizetniük! Az új számok tehát:

  • Focista: 15%
  • Gyári munkás: 55,5%

Az egyes klubok éves beszámolói alapján egy élvonalbeli focista átlag 1-2 mHUF-ot keres. Ezek alapján most játékosonként – az alsó értékkel kalkulálva! - 200.000 forint megtakarítás jelentkezik havonta. Ez klubonként évente cca. 50 millió, az NB1 egészére pedig 600-700 millió forint! Nos, miután a közpénzen fenntartott klubok kifizetik játékosaikat, ennyivel kevesebbet adnak vissza – adó formájában – a nagy közösbe…

 

De ez sem elég!A tervek szerint nem számítanának bele a klubok árbevételébe a sporttevékenységgel összefüggésben szerzett bevételek. Ilyen a jegy- és bérleteladásból, a reklámokból származó bevételek, a szponzoroktól kapott pénzek. Ezek után nem kell majd iparűzési adót fizetniük. Az iparűzési adó egy különleges állatfajta, ugyanis azt nem a nyereség, hanem az árbevétel után kell megfizetni (akkor is, ha veszteségesek).Mértékeaz árbevétel a 2 százaléka. Nos, az NB1-es klubok átlagos 1,5 milliárdos árbevétele alapján ez egy újabb 300-400 millió forint összesen, de ennek csak egy része az, amit érint a szabályozás.

Az adózás ilyetén szabályozása tehát összességében 700-1.000 millió forintot hagy a klubok zsebében. És még nincs vége, ugyanis előfordult, hogy egy város focicsapatát működtető céga nyeresége után keletkező adója egy részét nem a költségvetésbe fizette be, hanem látványcsapat sport támogatásra használta fel. Tehette, mertmint a helyi focicsapat működtetője, maga is jogosult  látványcsapat sport támogatásra… Magyarul; ha esetleg nyereséges lenne egy klub, van rá mód, hogy ne kelljen társasági adót fizetni!

Azt gondolom, hogy az eddigiekben leírtak így önmagukban nem jelentenek túl sokat, csak annyit, hogy ez egy olyan ország, ami elkötelezett a foci fejlesztése mellett. De ez csak a máz sajnos, mert bizony ezek a pénzeket – a tao-bevételekhez hasonlóan – nem fejlesztésre használják fel a klubok, hanem tovább srófolják a játékosok fizetését. Ezzel pedig az a bajom, hogy a mai NB1-es labdarúgók nagyságrendekkel több pénzért sem képesek jobban focizni – ugyanis egy szint felett nem ezen múlik! Ezt a bizonyos szintet pedig réges-rég túlhaladtuk…

Miért is? Nem azért, mert ezek a pénzek már igen jelentősen meghaladják a hazai átlagfizetéseket, hanem azért, mert a fizetések úgy szaladnak az egekbe, hogy a klubok piaci alapú bevételei egy jottányit sem emelkedtek!

A tao-bevételek, és a kedvezményes adózás elkényelmesíti a klubokat, és egyre távolabb kerülnek a rentábilis, önfenntartó működéstől!

 

Ajánlások: Légiósok vs.magyar fiatalok

 

„Ha egy csapat az U20-as játékosokra vonatkozó szabályozást betartja, illetve vállalja, hogy 33 mérkőzésből legalább 25 -ön csapatában nem szerepel háromnál több külföldi, az egy-egy bajnoki meccs után mintegy 10 millió forinttal számolhat (a nemzetközi kupák szereplői továbbra is eltérhetnek ettől).”

Megint egy jó elképzelés, pocsékul végrehajtva… Az MLSZ azt szerette volna elérni, hogy kevesebb légiós, de több magyar fiatal kapjon szerepet az NB1-ben. Ennek oka az volt, hogy a 2000-es években rendkívüli mértékben megnőtt a légiósok száma, ezzel pedig – az MLSZ álláspontja szerint – a magyar fiatalok jelentős hátrányba kerültek.

A bevezetőben említett létszámcsökkentéssel egy időben bevezetett ajánlások hatására az addigi 30%-ról 23,5%-ra csökkent a légiósok aránya. Úgy tűnt, hogy ezzel sikerül megállítani azt a trendet, hogy az olcsón alkalmazható, de az NB1-ből messze nem kiemelkedő légiósok elárasszák a hazai pályákat. Nos, az a helyzet, hogy 2017-re 28%-ra nőtt az arány, azzal együtt, hogy lett közben egy Vinicius Pálunk, meg PauljevicBrankónk, vagy éppen SuljicAsmirunk… azaz gőzerővel beindult a honosítás.

Ha a honosítottakat is beleszámolom, akkor bizony úgy tűnik, hogy semmi nem történt! Igazságtalan lennék, ha ezt megerősíteném, mert bizony történt valami; a klubok – legalábbis egy részük – ma már képesek olyan légiósokat megfizetni, akik tényleg magasabb minőséget jelentenek, mint hazai vetélytársaik. A bajom ezzel „csak” az, ami ennek a másik oldala; ha a magyar fiatalok védelme a cél, akkor ezek a magasabb kvalitású játékosok éppen úgy elveszik a helyeket, mint korábbi, kicsit talán gyengébb képességű társaik.

De – mivel ezt az oldalt is megtámogatta némi pénzzel az MLSZ – elmondható, hogy igenis vannak fiatalok az NB1-ben! Ennek pedig több folyománya van:

  • Sok edző a szakma szembeköpéseként tekint a szabályozásra, mert – tehetséges fiatal híján – csapata nem tud a legjobb felállásban pályára lépni,
  • A minőségi külföldiek pozitív játékra gyakorolt hatását gyakran negligálja a fiatalok átlag alatti teljesítménye,
  • Sokan azt hangoztatják, hogy ha valaki tehetséges, bekerül a kezdőbe, nem kell ezt különösebben támogatni, sokkal inkább ott a probléma, hogy;

AZ AKADÉMIÁK NEM KÉPESEK KITERMELNI NB1-ES SZINTRE ALKALMAS JÁTÉKOSOKAT!

És mi történik azokkal a fiatalokkal, akik mégis bekerülnek? Hááát… sajnos az van, hogy a klubok vezetői is matekolnak, és azt mondják a gyereknek:

„Ide figyelj fiam! Ha téged játszatlak, akkor kaszálok meccsenként X forintot! Nos, ennek a felét megkapod!” Ez eddig szép és jó, de ez a gyerek akkor is játszik, ha teljesen fogalmatlan, ha a térdén jár, de még akkor is, ha a szurkolók már agyvérzést kapnak már a neve hallatán is!!! Mert üzlet csak akkor van…

És mi történik, ha kiöregszik a srác az U20-as korból? Rossz esetben az (és ez a több sajnos…), hogy az addigra önmaga nagyszerűségéről meggyőzött gyerek olyan maflást kap az élettől, hogy a fal adja a másikat! Egyszercsak kiderül, hogy nem csak a kezdőbe nem kell, hanem a keretbe sem, de még a második vonalbeli csapatok sem kapkodnak utána… Ha ez a srác egy alapvetően jó képességekkel megáldott, szorgos gyerek – csak mondjuk későn érő típus -, akkor sincs esélye többet focistaként a csúcsra érni!

A FIATALSZABÁLY BALERINÁKAT TERMEL, ÉS AZ IGAZI TEHETSÉGEKET IS KÉPES ELTÜNTETNI!

Nos, a klubok sem ma született bárányok, a szurkolók sem szűz leányok kórusa, de a mindkettőt rendszeresen elmarasztaló, büntető, és általában is lenézően viselkedő MLSZ a saját hatáskörében is képes olyan intézkedéseket hozni, ami – a bőven áramló közpénz ellenére! – tovább taszítja a lejtőn a magyar focit! És ebben a cikkben még ne is tértem ki minden intézkedésre, ami hasonlóan szakmaiatlan, és szintén igaz rá, hogy nem egy koncepció része, hanem egy ad hoc ötlet pocsék magvalósítása!

Az előző részben a külcsínt (mint stílus) próbáltam megfejteni a számok alapján, ezúttal lélektani kérdéseket fogok feszegetni. Elsőre furcsa lehet, hogy ehhez számokat veszek elő, de szerintem ebben is segítségünkre van a matek. Persze ezen a téren is igaz; a számok nem írnak le mindent, a valóságnak csak egy-egy szelete fogható meg általuk.

Sokat feszegetett témák;

  • Egy csapat itthon, vagy idegenben teljesít jobban?
  • A lelátói történések miként hatnak?
  • Milyen lefutása van egy meccsnek lélektani szempontból?

 

A szakirodalom foglalkozik ezekkel a kérdésekkel, de népszerű, érthető formában talán nem került még feldolgozásra egy ilyen tanulmány sem, ezért ezekben a témákban leginkább megérzéseinkre hagyatkozunk. Ebben a cikkben igyekszem arra törekedni, hogy ne véleményezzek, hanem inkább csak adatokat szolgáltassak a témák kibeszéléséhez. Ennek oka egyrészt az, hogy az adatok nem teljes körűek, így komoly lélektani elemzésekre nem alkalmasak, másrészt pedig a pszichológia terén nem rendelkezem megfelelő tudással a véleményalkotáshoz… De azért nézzük sorra, mit tudtam előbányászni!

 

A hazai pálya előny? Hogyan hat a szurkolás?

Nos, ez nem is olyan egyszerű kérdés… Igaz ugyan, hogy ez egyszerű kis matek lenne, de itt is belezavar a képbe a zártkapus mizéria, ami remélem, hogy 2017 őszén tetőzött, tavasztól pedig az MLSZ kivezeti végre a napi gyakorlatból!

A számok azt mutatják, hogy csapatunk idegenben halványan jobban teljesített, de a különbség (2,22 százalékpont, ami kis kerekítéssel egyetlen pontocska…) nem számottevő. Azt látom tehát, hogy a hazai pálya ezúttal nem volt különösebben nagy hatással. A hazai pálya tehát nem jelentett előnyt. És a szurkolás?

Nos van egy rossz hírem; csapatunk akkor teljesített a legjobban, amikor zárkapus meccsen fogadta vendégeit. A végén még igaza lesz a felcsúti nyelvmesternek abban, hogy mi előnyt kovácsolunk a sorozatos zártkapus meccsekből? Neki ugyanis az az elmélete, hogy csapatunk megszokta a zártkapus körülményeket, míg az ellenfeleknek szinte ismeretlen az üresen kongó stadion.

Nem lenne ez rossz gondolat, ha nem egy olyan csapat trénere mondaná, amelyik ingyenjegyek osztogatásával sem képes érdemi szurkolói létszámot felmutatni. Persze ez nem az edző hibája…

Miután megfogadtam, hogy nem fogok messzemenő következtetésekbe bocsátkozni, ebben az esetben is meghagyom az adatokat vitaalapnak. De azért nagyjából sejtem, hogy milyen vélemények lesznek a témában, egy párat megosztok;

  • A számok alkalmatlanok a szurkolás hatásának felmérésére.
  • A sportszerűtlen szurkolás visszaveti a csapat teljesítményét.
  • A játékosok balerinák, nem bírják az elvárásokra épülő nyomást.
  • Igaza van a nyelvmesternek, tényleg előny a zártkapu.
  • A tulajdonos elérte célját a zártkapus meccsekkel.

Biztos sokféle vélemény lesz még, de szerintem valahol ezek körül fog zajlani a diskurzus, amikor ezek az adatok szóba kerülnek. Ami viszont mindenképpen idekívánkozik; nem csak az MLSZ-nek kell felhagynia teljesen értelmetlen gyakorlatával, hanem szurkolásunkat is kulturáltabbá kell tennünk! Ennek persze feltétele, hogy a tulajdonos végrehajtsa a bíróság címerrel kapcsolatos határozatát!

Lélektani hadviselés

Nehéz téma, de azt gondolom, a számok hozzáadott értékkel bírnak abban a kérdésben is, hogy lélektani szempontból mit produkált csapatunk a meccsek során. Abból indultam ki, hogy a gólhoz két összetevő kell;

  • A támadó csapat egységére épülő, jól felépített támadás
  • A védekező csapat részéről egy (vagy több) hiba a támadás levédekezésében.

Lehet persze quasi véletlenszerű gólokat szerezni, de ezek száma a foci fejlődésével egyre kisebb. Idén ősszel egy ilyenre emlékszem; Gróf szerencsétlenkedése ilyen volt, de hozzá kell tenni, hogy WindeckerJoci azt a labdát tényleg kapura szánta!

A lényeg; a lövések befejezett támadásokat jelentenek, és ebben a következőt látom:

Ebben bizony nem lehet panaszunk! Több mint 28%-kel több lövést eresztettünk meg, mint ellenfeleink! Ez bizony azt mutatja, hogy csapatszinten rendben vagyunk, és azt gondolom, hogy ez végre egy olyan mutató, amiben biztos a fölényünk. Sajnos azonban a pontossággal már vannak gondok… Csapatunk lövései csak 10%-ban értek gólt, míg ellenfeleinknél ez a szám több, mint 13%! Ezt azért elég komoly különbség, mert ha azonos pontossággal találunk kaput, akkor most 32 góllal büszkélkedhetnénk, és persze minimum 4-5 ponttal lehetne több… ami a 3-4 helyet jelentené.

Persze egy meccs nem telik el változások nélkül, az idő előrehaladtával változnak a viszonyok, így persze a lélektani szituáció is. Most egy erősen vitatható kérdést fogok - erősen vitatható adatok segítségével – boncolgatni. Íme:

A négy sor a mérkőzés négy periódusát jelöli; első félidő első szakasz, első félidő második szakasza, második félidő első szakasza, és második félidő második szakasza. Pirossal emeltem ki azokat a számokat, amelyek az egyes periódusokban a magasabbak. Ebből azt látom, hogy az egyes félidőkben jól bekezdünk, de a félidők második szakaszában már negatív a mérlegünk!

Itt jön egy érdekes (és vitatható!) meglátás; szerintem azt látjuk, hogy csapatunk lélektani szempontból nincs megfelelően felkészítve, mert nem tudnak 45 percen keresztül folyamatos, erős koncentrációra. Hogy ez miért van? Több oka lehet, de attól még tény marad; lehet, hogy fizikális hiányosságok vannak, és – mint tudjuk – erősen oxigén-hiányos állapotban a koncentráció is csökken, de az is lehet, hogy egyszerűen elfogy a figyelem/türelem valamilyen egészen más oknál fogva... Ezt nem fogom megfejteni, de ezeket a számokat is ajánlom vitalapnak!

 

Összefoglalásul;

2017 őszén, a zártkapus meccseken teljesített legjobb hatékonysággal csapatunk, legrosszabb pedig akkor volt, amikor itthon beengedték a szurkolókat. Ez a két kilengés kiütötte egymást, így jelentős különbség nem mutatkozott az összes hazai, illetve idegenbeli meccseken mutatott teljesítményben. Ez csak a véletlenek eredménye, vagy tényleg ilyen erős negatív hatása van a rossz lelátói hangulatnak? Ezt mindenki döntse el maga!

Csapatunk összességében jól vizsgázott egységesség tekintetében (lövéssel befejezett támadások száma), ugyanakkor egyéni szinten (lövések pontossága) már elmaradtunk a vetélytársak átlagától. Ez lehet, hogy lélektani okokra vezethető vissza, de az is lehet, hogy a képzettség, és az edzői filozófia eredőjeként áll elő – ennek eldöntését az olvasóra bízom.

A meccseken a félidőket jól kezdjük, de a figyelem nem tart ki végig, az előny birtokában mintha nem jönne meg egy egészséges önbizalom, hanem mintha megremegnének a lábak, vagy elkényelmesednének a fejek… Persze az is lehet, hogy egészen egyszerűen fizikális problémák állnak a hátterében, de ennek eldöntését megint csak az olvasóra hagyom.

… sem nőnek az égig! Mondják; „mostanság inkább gyökérre gyúrnak”, koronájuk csapzottan félrebillen a téli ködben. De miért ez az altesti terjengés? Kinek jó a késekkel metélt ágak látványa? Alighanem csak páraknak… Azoknak, akik a gyökerek kusza dzsungelében vélik felfedezni a maguk sütögetni való gesztenyéjét. És a többiek? Nos, őket a legjobb összezavarni, mert amíg a fenti világban a gyűlölet uralkodik, nem jut energia a mélyben lappangó démonok mesterkedésének megfékezésére.

Honnan is jutott eszembe a címbéli zenekar? Valamiért ez a pár sor ugrott be a Tégla című számukból:

Legutolsó tégla vagyok,

Helyemet épphogy megkaptam,

De büszkén elmondhatom,

Hogy ez a legújabb tégla a falban.

Nos, szomorú hírrel jelenkezem; a hárpiák károgása ellenére sem sikerül ott hatni, ahol akarnak. Ezek az ördögi lények csak fogatlan öregasszonyok és kopott varjak micsurin-torzói, bár illik vigyázni velük, mert korcs testük hasonlóan torz lelket hordoz!

„Mire a falevelek lehullanak, győztes katonáim itthon lesznek!” Ma is mondogatják, mantrázzák örökké, de valahogy csak nem sikerül a hőn áhított győzelem. Pedig pénz, paripa (és minden más, ami kell!) rendelkezésre áll. Akkor miért nem sikerül? Mert győzni, versengeni rombolva nem lehet! Egy vaskereszt (mit nem mondok… egy Becsület érdemérem!) sem ér semmit, ha azt a halott bajtárs melléről tépte le az, aki magát győztesnek kikiáltva kérkedik vele!

Még egyszer (de nem utoljára!); az ellenfél nem ellenség! Aki ellenséget kreál, az tudja, hogy mit vállal, kard ki kard megvívja háborúját. Nem biztos, hogy ez jó irány, de mindenki maga hordja keresztjét… De!!! Aki másnak gyárt ellenséget, aki gyűlöletet szít, nemtelen eszközökkel egymásra haragít békés tömegeket, azt háborús bűnösöknek szokták nevezni katonai konfliktusokat tárgyaló bíróságokon!

Persze ilyenek mindig lesznek. Az emberi természet már csak ilyen, és vannak korok, amikor mindent eluralnak, sötét mesterkedéseikkel, arctalanul az események irányítóivá válnak. Szerencsére a sötét középkor káoszát, és a XX. század derekán dúló háborúkat is magunk mögött hagytuk! Talán tanultunk is valamit;

NEM HAGYJUK MAGUNKAT ESZKÖZKÉNT HASZNÁLNI SÖTÉT ERŐK JÁTÉKAIHOZ!

Végezetül egy újabb az Üllői úti fuck idézet következik a „Téged barátom már nem szeretnek a pestiek” című számból, ezzel zárom soraimat;

Te már csak a föld alatt zenélsz,

Pedig minden számod világszám,

A buliból te csak ronda nőt vihetsz haza,

És pont te nem férsz be a taxiba!

 

„Tiszteld az ellenfeled, mert minden küzdelem tanít neked valamit.” Ez egyszerű, de mégis nagyszerű mondat jutott eszembe, amikor az ulloi129.hu cikkét olvastam a december 28.-án rendezett jégkorong derby után.
A cikk:
https://ulloi129.hu/2017/12/28/ismet-fradi-szurkolokra-tamadtak-a-dozsasok/

A tisztelet egy olyan természetű dolog, amit kikövetelni nem lehet, ugyanakkor illik megadni. Arra kérek hát mindenkit, hogy tegye meg maga, és legyen annyira ember, legyen annyira sportember, hogy mindig meg is tartsa! Kérem tehát, hogy;

Tiszteld ellenfeled…
… azzal, hogy megtanulod a nevét. Pontosan tudjuk, hogy volt egy olyan rendszer, amikor az FTC-ből ÉDOSZ lett, majd Kinizsi, ahogy az sem titok számunkra, hogy Fóti TSZ SE voltaképpen melyik csapatot jelölte. 
De! Hála az égnek, ezek az idők elmúltak, és ahogy elmúltak, kívánom, hogy úgy múljon el a rossz érzés is ezekkel a nevekkel kapcsolatban a IX. kerületben is! 

Tiszteld ellenfeled…
… azzal, hogy nem aggatsz rá álságos titulusokat. A „rendőrcsapat híveit” senki ne keresse sorainkban! Igen, 1950-ben Kádár János a belügyi tárca egyesületével való fúzió után a belügyminisztérium vezetése alá vonta az UTE-t, kétségtelen tény. A ma fradistája pontosan tudhatja, hogy mit jelent egy „állami gondozott” egyesület; sokszor többet vesz el, mint ad… 
De! Hála az égnek, ezek az idők nálunk már elmúltak, és őszintén kívánom az FTC minden szurkolójának, hogy soha ne nevezze őket senki a pártigazgató-csapat szurkolóinak!

Tiszteld ellenfeled…
… azzal, hogy tényszerű maradsz. A vendégszektor mögött landoló görögtüzet, ne nevezd vendégszektorba csapódó petárdának, a szájkaratét pedig ne állítsd be leütésnek, és földön fekvők rugdalásának. Ezen igaztalan állításokkal az ellenfélből ellenséget kreálsz, nemes küzdelem helyett nemtelen háborúskodást szítasz. Sokakhoz szólni, őket (félre)tájékoztatni nagy felelősség. Petőfi – aki igazán pontosan tudta, mit jelent tömegeket megszólítani! - intelmével élve; „Ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez!”.
Hála az égnek, ma már tudjuk, hogy nem kell ugranunk szavakra, melyek nem minket illetnek, nem kell ellenséggé válnunk. Nem tesszük, mert nekünk ellenfeleink vannak, akiket tisztelünk! Kívánom, hogy ellenfeleink is tapasztalják meg, milyen érzés ezzel a lelki békével élni!

Tiszteld az ellenfelet azzal…
… hogy önnön problémáid nem rovod fel neki. A két neves klub, mint társadalmi szervezet - mert minden erőlködés ellenére is azok maradtunk ott a Ferencvárosban, és itt Újpesten! – természetükből fakadóan szurkoló széles tömegeit egyesítik. A számosság szép dolog, de a tömeg mögött megbúvó, arctalan agresszió sajnos ebben a közegben bizony gyakran felüti fejét. Ez néhol egy görögtűz, vagy némi szócsata formájában jelenik meg az ellenfél irányába, van ahol pedig kések marcangolják a belső egységet.
Hála az égnek, ma már tudjuk, hogy ennek nem kell így lennie! Ezek kétség kívül mind olyan negatív jelenségek, amikre nincs szükség sem sportpályákon, sem azon kívül! Kívánom, hogy soha ne ismétlődjenek meg a 2017-es év drámai eseményei, és minden meccset végigszurkolva érezzük sportszerű küzdelem mámorát!

Tiszteljük egymást!
A két klub szurkolói közötti kommunikációt meglehetősen sok negatív érzelem viszi félre. A fentiek nem a „kötelező” ellentmondás jegyében fogantak, nem a szembenállás, vagy éppen a feszültség fokozását célozzák! Éppen ellenkezőleg, szerkesztőségünk egyöntetű álláspontja szerint:
Újpest szurkolóként is tiszteljük a Ferencváros csapatait, szurkolóit! Nem gondoljuk, hogy örök barátságot kell fogadnunk, ugyanakkor; 
Fontosnak tartjuk felhívni a mindkét oldal figyelmét arra, hogy – nem első alkalommal!!! – feszültséget szító ellenség-kép gyárosok árnya vetül a két klub világszinten is példa nélküli nemes versengésére! 
Kérem, egyik oldalon se hagyjuk, hogy ellenfélből ellenséggé változtassanak! Mi magunk azzal kezdjük tehát, hogy ezúton is tiszteletünket fejezzük ki minden Fradi szurkolónak!