Kitekintő

Két év után ismét döntőt játszik csapatunk – a 2016-os ezüstérem után ezúttal is a Groupamában lépnek pályára Litauszkiék, méghozzá a Puskás Akadémia ellen. Két részes felvezetőnk első felében felelevenítjük az Újpest FC kupamúltját.

Klubunk kilenc alkalommal hódította el a Magyar Kupát. Némiképp meglepő lehet, hogy habár a magyar bajnokságot négyszer is behúztuk a második világháború előtt, a kupasorozatban először 1969-ben értünk a csúcsra. Ha már ezt megtettük és az elődök megérezték a siker ízét, újra meg akarták ízlelni azt, így egy évre rá ismét a Megyeri útra került a kupaarany. Ám maradjunk 1969-nél, augusztus 20-án mintegy 15 ezer néző előtt győztük le a kispestieket, Szentmihályi – Káposzta, Solymosi, Noskó, Bánkuti, Dunai Ede, Göröcs, Fazekas, Bene, Dunai Antal, Nagy László felállású csapatunkkal. Baróti legénysége 47 perc alatt hármat vert a Honvédra (gólszerzők: Dunai, Bene, Nagy), a végén már csak kozmetikázásra futotta az ellenféltől.

Egy évre rá, ugyancsak az augusztusi nemzeti ünnepen, immáron Dunai góljával és Fazekas duplájával szereztünk három gólt a Komló ellen, akik csak kettővel válaszoltak, a trófea pedig – ismét – Újpesten landolt!

Habár 1969-ig kupagyőzelemmel nem büszkélkedhetett klubunk, döntőkben már ekkor sem volt hiány, a ’20-as években több alkalommal kellett megelégednünk az ezüsttel, 1933-ban pedig az ősi rivális Ferencváros bizonyult jobbnak. Visszatérve a csodálatos esztendőkhöz, 1969 és 1970 után 1975-ben hódítottuk el a trófeát. Ekkor már Várhidi Pál ült a kispadon, a Fazekas-Dunai-Fekete-Nagy László négyes meghatározó szerepet töltött be. A május elsejei döntőnek a hőse viszont nem közülük került ki – 2-0-ás szombathelyi vezetésnél Horváth József a második félidőben kilenc perc alatt mesterhármast ért el, a feljegyzések szerint mindössze háromezer néző előtt.

1982 és 1992 között volt az Újpest FC a legtermékenyebb elhódított kupatrófeák terén, hiszen tizenegy sorozatból négyet (1982, 1983, 1987, 1992) is megnyertünk. Sorrendben a Videoton, a Honvéd, a Pécs és a Vác volt tehetetlen a lila-fehér hengerrel szemben (2-0, 3-2, 3-2, 1-0, utóbbi hosszabbítás után).

A 21. században kétszer ismételtük meg a korábbi bravúrokat, először 2002-ben. Ekkor Győrben rendezték a finálét (tízezer néző), Posza Zsolt kapus mellett a mezőnyben lehetőséget kapott Kunzo Frantisek, Kozel Lubos, Tamási, Szélesi, Korolovszky, Erős, Sloncik, Lőw, Tokody és Vágner Robert. Utóbbi, az akkor már cseh válogatott Vágner, 26. percben szerzett góljával szereztük meg a vezetést, ám a még ma is aktív Halmosi Péter egalizált. A rendes játékidő végén 1-1-et mutatott az eredményjelző, de szép újpesti hagyományainkhoz méltóan (lásd a tíz évvel azelőtti, Vác elleni meccs) a hosszabbítás utolsó percében a cseh légiós ismét betalált, ezzel tíz év után ismét lila-fehér ünnep kezdődött a kupa fináléját követően. Rögös út vezetett a döntőbe, a Ferencvárossal már a legjobb 32 között összekerültünk (tizenegyesekkel 4-1), aztán a BKV és a Sopron rendes játékidős legyűrése után a Tatabánya ellen (2-2 után 4-2 tizenegyesekkel) ismét mi kerültünk ki győztesen a büntetőpárbajból.

A legutóbbi kupaserleget 2014-ben szereztük meg, ekkor már az a Nebojsa Vignjevic ült kispadunkon, aki 23-án este is vezetni fogja – remélhetőleg győzelemre - az Újpest FC-t. Közös a 2014-es és a 2002-es kupamenetelésben, hogy előbbi évben is korai fázisban sorsolták össze az Újpestet a budapesti zöld-fehérekkel, egy idegenbeli 0-0-át követően tanári játékkal vertük otthon 1-0-ra a Ferencvárost. Gólunkat Vasiljevic szerezte a 72. percben – fejjel -, de egészen a lefújásig nyitott volt a továbbjutás. Csereként Lázár Bence is pályára lépett a visszavágón. Bence 2018. február 22-én tragikus módon távozott - érte, miatta is kell majd küzdenie a srácoknak a felcsútiak ellen.

A Pécset a negyeddöntőben 7-1-gyel intéztük el (Vasiljevic [3], Zamostny [2], Balogh, Suljic), az elődöntőben pedig az MTK-t búcsúztattuk (idegenben 0-0, a Szuszában 3-0, Juanan, Balogh és Kabát góljaival). Aztán a kupadöntőben olyan élménnyel lettünk gazdagabbak, amelyet azóta sem felejtett el egyikünk sem, akár a televízión keresztül, akár a Puskásban élveztük a találkozó izgalmait. Balajcza – Ngawa, Heris, Litauszki, Antón – Stanisavljevic, Vasiljevic – Simon, Balogh, Suljic – Kabát kezdővel álltunk fel, csereként Juanan, Nagy János és Bavon került bevetésre. Jelenlegi csapatkapitányunk, Litauszki Róbert gyors gólja után sokáig nekünk állt a zászló, ám a jelenleg is Miskolcon futballozó Bacsa a 91. percben közelről egyenlített. A 2x15 perc inkább újpesti helyzeteket hozott Kádár kiállítása után, ám az eredmény nem változott, jöhettek a tizenegyesek. A mi oldalunkon senki (Vasiljevic, Litauszki, Bavon és Simon) nem rontott, a vendégektől viszont két légiósnak (a brazil védőnek, Alvesnek és a balbekk Huszicsnak) is megremegett a lába, utóbbi célt tévesztett büntetője után jöhetett a hosszú órákig tartó fieszta. A felsorolt kezdő és cserejátékosok mellett a kispadon lehetett részese a sikernek Ligot, Proesmans, Zamostny és Dmitrovic is. Érdemes megjegyezni, hogy a DVTK sportigazgatója ekkor az újpesti ikon, a korábbi csatár és sportigazgató, Kovács Zoltán volt.

Ennél is lényegesebb, hogy a csapattal edzett (és ünnepelt) ekkor már az a Darwin Andrade, aki néhány hónappal később élete első és egyetlen újpesti tétmérkőzésén pályára lépett (így egyike azoknak, akik minden újpesti mérkőzésüket három ponttal abszolválták). Azért is pikáns a szituáció, mert később éppen Andrade miatt tiltották el a klubot két átigazolási időszaktól, a DVTK ellen pedig hiába harcoltuk ki a pályán a nemzetközi kupaszereplést, a licencátruházás miatt nem indulhattunk az Európa Liga selejtezőjében.

Azért is lenne nagyon fontos a kupagyőzelem, mert így kvalifikálnánk magunkat az EL-selejtezőkre. Amire rég volt már példa, szigorúan véve egyszer, hiszen mióta UEFA-kupából Európa Liga lett, mindösszesen egyszer mérethettük meg magunkat. Szentes Lázár távozása után a skót McStay vette át a csapat irányítását. A meccs inkább a vendéglátó románok kritikán aluli transzparenséről (melyre aztán mieink frappánsan válaszoltak a visszavágón) maradt emlékezetes. Hiába kerültünk emberelőnybe, tíz emberrel is a hazaiak szerezték meg a vezetést, majd Korcsmár leküldése után immáron létszámazonosságban szereztek még egy gólt a bukarestiek. A budapesti mérkőzésen sem termett babér számunkra, Vaskó gólja csak a szépítésre (1-2) volt elegendő. Azóta legfeljebb nyári és téli felkészülési mérkőzéseken találkozhattunk nem magyar klubokkal, így elmondható, hogy egy kupagyőzelem úgy kellene, mint éhezőnek egy falat kenyér.

Legközelebb idei kupamenetelésünkkel, illetve a Puskás Akadémia csapatával és természetesen magával a szerdai kilencven perccel foglalkozunk. Addig is próbálja meg mindenki meggyőzni régi újpesti barátját, meccsre évek óta ritkán járó ismerősét – hiszen május 23-án döntőt játszunk, a csata sikeres megvívásához pedig a helyszínen legalább tízezer torokból kell zengenie a hajrá Újpestnek és zúgnia a hajrá Liláknak! Ahogy a népszerű rigmus szól: VÁR A FINÁLÉ!

 

Tisztelt Hemingway Úr!

Levelünk kérés Önhöz, Európa egyetlen szponzor nélküli bajnokcsapatának tulajdonosához. Kérünk még úgy is, hogy bírósági döntésekkel a hátunk mögött követelhetnénk is, de meggyőződésünk, hogy nem ez a helyes megközelítés. Tudjuk, hogy Ön elkötelezett híve a magyar labdarúgásnak, sokat tett, és tesz is érte; a Magyar Futball Akadémia már eddig is sok tehetséget nevelt, első csapatával pedig bajnoki címet ünnepelhetett 2017-ben!

Ezek „csak” eredmények (nem is akármilyenek!), a mögötte álló munka kivívja minden más klub, és szurkolója tiszteletét is.

Nem, ne gondolja, hogy a fenti bevezető az a bizonyos cukormáz, amivel ha leöntjük azt a kellemetlen szagú kupacot, amit most ezek után tálalunk! Nem, sokkal inkább azért tartottuk fontosnak, mert a fentiek okán bízunk bölcs belátásában! Reméljük, nem sértjük meg azzal, hogy névrokona, Ernest Hemingway mondatát idézzük be mondandónk nyitógondolataként:

„Ha valamely ügy a lényegében igaz, a ráfonódó hazugság sem torzítja el.”

A lényegre térve; az UFC-t működtető gazdasági társaság – Roderick Duchâtelet személyi döntésével – lecserélte a klub címerét. Eddig semmi különös, csakhogy az UFC a címer megváltoztatása ügyében kizárólag a tulajdonosi kör 100%-os hozzájárulása mellett dönthet. Ezen állításunkat két bírósági döntés is alátámasztja, melyek kötelezték a Duchâtelet úr vezette UFC-t az eredeti állapot visszaállítására. Azonban - mint bizonyára Ön is értesült róla - a bíróságok határozatainak végrehajtása a mai napig nem történt meg.

A törvényt sértő működés lehetne akár a klub belügye is (kérjük nem félreérteni a kifejezést!), de az alábbi, nyílt levél formájában megírt cikkünkben márciusban igyekeztünk felhívni a magyar football-társadalom más szereplőinek a figyelmét arra, hogy nekik is van némi felelősségük a témában:

http://ujpest1885.hu/index.php/kitekinto/1090-nyilt-level

Ha már Roderick Duchâtelet nem tesz meg, mi kérünk elnézést azért, mert ez az újpesti ex-lex helyzet Önt is érintő témává lépett elő. Arról van ugyanis szó, hogy az Ön klubja (vagy a marketinggel megbízott alvállalkozója) óriás-plakátokon propagálja a 2018.04.21-én rendezendő Budapest Honvéd – Újpest FC mérkőzést. Örömmel tapasztaljuk, hogy Ön nem csak mellébeszél marketing helyett (ahogy ez hazai football-berkekben szokás…), sőt, kifejezetten támogatjuk a szurkolók bevonzására tett minden tevékenységét.

Sajnos azonban ezeken az óriás-plakátokon az a szimbólum szerepel, ami a bíróság döntése értelmében nem használható, mint az UFC jelképe! A legnagyobb tisztelettel kérjük Önt, hogy tegye meg a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy klubja az UFC jelképeként az egyetlen olyan címert használja, melyet sem Roderick Duchâtelet, sem az UFC tulajdonosi gyűlése nem változtatott meg, és aminek a használatára bíróság döntések köteleznek. Kérésünk az óriás-plakátokon túl vonatkozik minden olyan megjelenésre, ami nyilvános felületen szimbólum használatával (is) jelzi az UFC-t.

Tudjuk, hogy könnyen háríthatná kérésünket, mondván, hogy „Majd akkor jöjjenek vissza uraim a kérésükkel, ha a saját házuk táján rendet tettek, és addig se a más háza előtt sepregessenek!”, de bízunk benne, hogy Ön pontosan érti – mint klub-tulajdonos, és mint szurkoló is! -, hogy milyen komoly jelentősége van ennek az ügynek.

Miért vagyunk ebben ennyire biztosak? Mert a Budapest Honvéd életében is voltak olyan időszakok, amikor a tulajdonosi és a nézőtéri elképzelések erősen elváltak egymástól, de Ön sikeresen megoldotta ezeket a problémákat. Biztosak vagyunk benne, hogy a megoldás nem volt kompromisszum-mentes, Ön is kész volt hajlítani álláspontján, ugyanakkor képes volt arra is, hogy szurkolói is engedjenek. H

Hiszen mindannyiuknak egy közös célja volt, és lesz!

Nálunk sincs ez másként, de – legnagyobb bánatunkra – Duchâtelet úr törvényi kötelezettségeit sem teljesíti, és semmilyen kompromisszumra nem hajlik. Ezt már tényleg nekünk kell megoldanunk, magyarázatképpen viszont ide kívánkozott arra vonatkozóan, hogy – látszólag! – miért is nem sepregetünk a saját portánk előtt. Látszólag, mert minden követ próbálunk megmozgatni, de – ma még – nem tudunk eredményt felmutatni, de egy újabb Ernest Hemingway idézettel élve;

„Szamárság feladni a reményt. Azonkívül bűn is, azt hiszem.”

Végezetül kérésünket megismételve, jó egészséget, sok sikert kívánva zárjuk sorainkat:

A legnagyobb tisztelettel kérjük Önt, hogy tegye meg a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy klubja az UFC jelképeként az egyetlen olyan címert használja, melyet sem Roderick Duchâtelet, sem az UFC tulajdonosi gyűlése nem változtatott meg, és aminek a használatára bíróság döntések köteleznek.

 

Tisztelettel:

Az ujpest1885.hu szerkesztősége

Ehhez a levélhez nem csak a téma miatt választottuk a nyílt formát, hanem azért is, mert sokaknak, sokakhoz szól.

Egyrészt azoknak a címzetteknek, akik a lentiekből magukra ismernek, másrészt azoknak, akik kötelezettségeiket feledve törvényszegő magatartást folytatnak, de azoknak is, akik joggal követelik a törvények írott, és az erkölcs íratlan szabályainak betartását!

Miről van szó? Az Újpest FC címeréről, arról a címerről, ami törvény és erkölcs szerint az egyetlen, ami a klub jelképeként szolgál!

A TÖRTÉNTEK FELELEVENÍTÉSE

Az Újpest 1885 Futball Kft. – mint az Újpest FC-t üzemeltető gazdasági társaság – taggyűlési határozat nélkül, ezek szerint tulajdonosi/ügyvezetői, szóbeli utasítás alapján megváltoztatta az Újpest FC címerét. A változtatást egy - még a törvényesség látszatára sem adó – szavazással próbálta legitimálni.

A címer változtatást az Újpesti Torna Egylet által személyiségi jogsértés megállapítása ügyében indított perben támadta meg, melyet másodfokon megnyert. A Fővárosi Ítélőtábla kötelezte az Újpest 1885 Futball Kft.-t, hogy a jogsértő címerhasználatot az ítélet kézhezvételétől számított 30 napon belül szüntesse meg, továbbá kötelezte, hogy a másodfokú ítélet rendelkező részét 30 napig folyamatosan jelenítse meg a www.ujpestfc.hu oldalon.

Ezek után a Fővárosi Törvényszék Cégbírósága első fokon szintén az anyaegyesületnek adott igazat az Újpest FC-vel szemben a címervitában. A döntés: „Azzal, hogy a társaság taggyűlés tartása nélkül ügyvezetői hatáskörben döntött a címer lecseréléséről, nem tartja be a létesítő okiratban foglaltakat. Mindezért a bíróság a társaságot 300 ezer forint pénzbírsággal sújtja. Kötelezi a bíróság a társaságot, hogy külön felhívásra fizessen meg 100.000 Ft felügyeleti illetéket a Magyar Államnak"

Mindezen felül a bíróság törvényességi felügyeletet is elrendelt, melynek célja az elmarasztalt ellenőrzése bíróság döntések végrehajtása tekintetében. Ezzel együtt azonban;

AZ ÚJPEST 1885 FUTBALL KFT. RÉSZÉRŐL MINDEN ÉSSZERŰ HATÁRIDŐ LEJÁRTÁVAL SEM TÖRTÉNTEK LÉPÉSEK A BÍRÓSÁG DÖNTÉSEINEK VÉGREHAJTÁS TÁGYÁBAN.

Az Újpest FC működése tehát továbbra is törvényt sért, sérti az anyaegyesület személyiségi jogait, a jóhírnevét, valamint sérti a szurkolók, szimpatizánsok érzelmeit, sárba tiporja az újpesti labdarúgás hagyományit, ezzel jelentős, akár maradandó erkölcsi károkat okozva.

 

A KÖVETKEZMÉNYEK

Igen, eddig mindenki ismeri a történetet, de jogos kérdésként felmerül, hogy miért van szükség erre a nyílt levélre, hiszen ez Újpest belügye, azt pedig tessék megoldani ott, ahol a probléma van! Csatlakozunk tehát az UTE felszólításához, annak megismétlésével:

KÉRJÜK az Újpest FC-t és Roderick Duchatelet urat, hogy az újpesti közösség számára is megnyugtató módon, valamint a bírósági döntéseknek megfelelően állítsa vissza a tradicionális címerét csapatunknak"

Miután a szurkolók közössége számtalanszor kifejezte a fentiekkel azonos álláspontját, amit két bírósági döntés a jog oldaláról is támogat, csak annyit tehetünk, hogy tovább folytatjuk a jogszerű működés visszaállítása érdekében kifejtett tevékenységünket!

 

A NYÍLT LEVÉL CÍMZETTJEIHEZ

Igen ám, de senki nem megy tovább, és nem kérdezi meg az országos, és helyi érdekeltségű médiumokat, vagy éppen a sportági szövetséget arról, hogy a nyilvánosan ismert bírósági határozatok ellenére miért használják, jelenítik meg továbbra is a jogsértéssel bevezetett, és – a klub folyamatos jogsértést megvalósítva – azóta sem megszüntetett címerét?

Elképzelhető, hogy jogi értelemben egy jogsértésre épülő jelkép mások általi használata, annak megjelenítése nem kifogásolható, de erkölcsi értelemben ez nem más, mint cinkostársként VÉGREHAJTOTT bűnsegédLET!

Ne felejtsük el, hogy a bíróság döntésében megállapítást nyert, hogy „egy jogi személy (különösen egy igen hosszú ideje működő, jelentős társadalmi elismertséggel rendelkező sportegyesület) rendelkezik arculattal és presztízzsel, így rendelkezik ezekhez kapcsolódó személyhez fűződő jogokkal is, mely jogok a jóhírnév védelme alá tartoznak, és amelyek megsértése esetén lehetőség van személyiségi jogi per keretén belül is igényérvényesítésre.”

Fontos kiemelni, hogy a fentiek alapján a személyiségi jogok sérelmét nem kizárólag a perben elmarasztalt Újpest 1885 Futball Kft. valósítja meg, hanem minden olyan jogalany, aki/amely az elmarasztalt által folytatott jogsértő magatartást követi, azaz használja/megjeleníti a Újpest 1885 Futball Kft. által jogsértő módon alkalmazott címert!

KÖVETELJÜK, HOGY A MÉDIUMOK, A SPORTÁGI SZÖVETSÉG (MLSZ), VALAMINT MINDEN OLYAN JOGALANY, AKI NYILVÁNOS HELYEN MEGJELENÍTI AZ ÚJPEST FC CÍMERÉT, JOGKÖVETŐ MAGATARTÁST TANÚSÍTVA AZ ALÁBBI, A törvény és erkölcs szerint egyetlen jelképként az alábbi címert használja:

Tisztelettel:

ÚJPEST 1885 SZURKOLÓI KLUB

Az MLSZ évről évre sikereket jelent, de azt rendre elfelejti, hogy a korábbi programban lefektetett céloktól egyre messzebb kerül… A szövetség a nézőszámok csökkenését a klubokra hárítják, mondván, hogy a saját szurkolóit minden klub maga szólíts meg! Ez is egy érdekes téma, de most arról lesz szó, hogy a klubok miért is tennének lépéseket a szurkolóik irányába, amikor ebben egyáltalán nem érdekeltek!

Csak még egy gondolat erről; ha az MLSZ úgy gondolja, hogy a nézőszám kérdésköre a klubokra tartozik, akkor miért írta bele korábbi terveibe a nézőszámok növelését? Ez is egy olyan kérdés, amire soha nem lesz válasz, ugyanakkor van jó pár, amire választ szeretnék kapni!

Csányi úr megválasztása után komoly lépéseket tett annak érdekében, hogy a magyar foci körüli pénzügy káoszban rendet vágjon. Új szabályok jöttek, amit be is tartatnak. Páran például a szabályok be nem tartása okán repültek az NB1-ből, éppen akkor - a véletlenek egybeesése folytán? -, amikor 12 csapatra redukálták az első vonal indulói létszámát.

Nos, mondjuk azt, hogy a nézőszám nem az MLSZ dolga (még akkor sem, ha a szurkoló üldözésének aktív részese), a rendteremtés pedig ártatlan áldozatokat is követelhet (pedig nem, mert ez nem csak erőt demonstrál, hanem hitelességi kérdéseket is felvet). Ha sikertelenséget minden területen másra tolna a szövetség, kiderülne, hogy nincs is olyan szegmense a hazai focinak, amire képes lenne hatni…

Ezért aztán vannak olyan döntések, programok, szabályok, amikbe kénytelenek beleállni az MLSZ réséről. Ezeket vizsgálom meg, mert ezek egytől egyig a ma regnáló, fejlődést ígérő vezetés fejéből pattantak ki. Ilyen a klubok gazdálkodási feltételeinek gyökeres átalakítása, kivételes adókedvezmények, és egyes ajánlások! Nézzük sorban!

TAO – stadion-beruházás, stadion-üzemeltetés

A szabályok szerint ez kb. úgy működik, hogy egy vállalat a nyereségét, vagy annak részét nem adóként fizeti meg, hanem felajánlja az a látványsportok valamelyik szereplőjének. A közös kalapból tehát egy klubhoz kerül a pénz, természetesen sportági szövetségen keresztül. A tao így elveszti közpénz jellegét… Ez egy vicces mondat volt, és felesleges is, de – miután ma már hivatalosan is tudjuk, hogy ez bizony közpénz – nézzük meg a fociban a felhasználást.

Az eredeti elképzelés szerint arra szolgált (volna) az állami (helyesebben közösségi) pénzpumpa, hogy a régen elhanyagolt infrastruktúrát rendbe tegyék, mert erre a kluboknak nyilván nem volt (és nincs is!) anyagi forrása. A minta az autópálya-építés lehetett, ami úgy szolgálja a gazdaságot, hogy ahol kiépül, oda szívesen települnek kisebb, nagyobb vállalkozások, ezzel pedig a helyi közösség javát szolgálják munkalehetőség biztosításával, és persze a helyi adókban is pozitív a hatásuk.

Nos, itt is az volt a terv, hogy a stadionok, edzőpályák, termek, egyebek építése segíti a klubokat abban, hogy megálljanak a saját lábukon, hiszen a létesítmények akár bevételeket is termelhetnek, miközben építési költségeik nem terhelik a helyi csapatok budget-jét. Szép elképzelés, de több a megvalósítás több sebből vérzik!

Sajnos nem ott épülnek meg ezek a létesítmények, ahol tényleg szükség lenne rá, és ahol van olyan lakosság- és szurkolói koncentráció, ami a későbbiekben alapja lehet egy jó kihasználtságnak, illetve a gazdaságos üzemeltetésnek. Ezért nem csoda, hogy a klubok – a számukra épített! – stadionokat semmilyen körülmények között nem akarják működtetni. Furcsának tűnhet, de ezzel felelős döntést hoznak, ugyanis, amikor kiírnak egy-egy pályázatot stadionok működtetésére, nem tolonganak a jelentkezők…

Ugyanis a potenciális üzemeltető számol; a várható költségeket összeveti az elérhető bevételekkel, és ha a kapott érték negatív szám, akkor eltekint a jelentkezéstől. Ez a távolmaradás minden másnál erőteljesebben bizonyítja, hogy az új stadionok nem életképesek! Legutóbb két olyan helyen nem találtak üzemeltetőt, ahol nagyságrendileg az átlagnak megfelelő a nézőszám (Diósgyőr, Haladás), így el sem tudom képzelni, hogy egy kis lélekszámú település stadionja miként lesz fenntartható folyamatos állami (közösségi) támogatás nélkül!

Nem is érdemes felsorolni, hogy 2017 végén milyen foci-hagyományokkal rendelkező, és mekkora települések kaptak ígéretet (pénz még nem!) stadion-fejlesztésekre, de kijelenthetjük, hogy

A tao-források infrastrukturális felhasználása nélkülöz minden rációt.

Újabb csavar a tao-pénzek szabályozásában, hogy ma már folyó kiadások forrásául is szolgálhatnak. A felületes szemlélő számára elsőre úgy tűnhet, hogy a probléma megoldva, hiszen ezzel megoldható az üzemeltetés. De a klubok is számolnak ám! Ha a pénzeket bizonyos játékosokra költi el – akik futball-magyarok, és fiatalok! – akkor sokkal jobban járnak! Ennek okát a későbbiekben az MLSZ légiós- és fiatal szabályával kapcsolatban részletesebben is megvizsgálom, elég annyi, hogy a klubok megerősítése manapság a focisták fizetésének emelkedésében manifesztálódik.

A tao-források folyó kiadásokra fordíthatósága további fizetés-emelkedést generál.

EKHO - A focista művész!

2018-ra, az eddigiekben is kedvezményes adózást további kedvezménnyel fejelték meg. A focisták már eleve kevesebb adót fizettek, mint (majdnem) bárki más. A művészekhez, és újságírókhoz hasonlóan az ekhóval szerzett bérből 15 százaléknyi ekhót kell fizetnie a magánszemélynek, és 20 százalékot az őt alkalmazó cégnek, míg egy gyáripari munkás a bruttó bére után összesen 33,5 százaléknyi adót és járulékot fizet, míg a munkaadó 22 százalékot. Egyszerűbben, az adómértékről:

  • Focista: 35%
  • Gyári munkás: 55,5%

Ez volt eddig! Ez eddig is meglévő, több, mint 20 százalékpontos különbség további 20-szal növekszik, ugyanis a kluboknak immár a munkáltatót terhelő 20%-ot sem kell megfizetniük! Az új számok tehát:

  • Focista: 15%
  • Gyári munkás: 55,5%

Az egyes klubok éves beszámolói alapján egy élvonalbeli focista átlag 1-2 mHUF-ot keres. Ezek alapján most játékosonként – az alsó értékkel kalkulálva! - 200.000 forint megtakarítás jelentkezik havonta. Ez klubonként évente cca. 50 millió, az NB1 egészére pedig 600-700 millió forint! Nos, miután a közpénzen fenntartott klubok kifizetik játékosaikat, ennyivel kevesebbet adnak vissza – adó formájában – a nagy közösbe…

 

De ez sem elég!A tervek szerint nem számítanának bele a klubok árbevételébe a sporttevékenységgel összefüggésben szerzett bevételek. Ilyen a jegy- és bérleteladásból, a reklámokból származó bevételek, a szponzoroktól kapott pénzek. Ezek után nem kell majd iparűzési adót fizetniük. Az iparűzési adó egy különleges állatfajta, ugyanis azt nem a nyereség, hanem az árbevétel után kell megfizetni (akkor is, ha veszteségesek).Mértékeaz árbevétel a 2 százaléka. Nos, az NB1-es klubok átlagos 1,5 milliárdos árbevétele alapján ez egy újabb 300-400 millió forint összesen, de ennek csak egy része az, amit érint a szabályozás.

Az adózás ilyetén szabályozása tehát összességében 700-1.000 millió forintot hagy a klubok zsebében. És még nincs vége, ugyanis előfordult, hogy egy város focicsapatát működtető céga nyeresége után keletkező adója egy részét nem a költségvetésbe fizette be, hanem látványcsapat sport támogatásra használta fel. Tehette, mertmint a helyi focicsapat működtetője, maga is jogosult  látványcsapat sport támogatásra… Magyarul; ha esetleg nyereséges lenne egy klub, van rá mód, hogy ne kelljen társasági adót fizetni!

Azt gondolom, hogy az eddigiekben leírtak így önmagukban nem jelentenek túl sokat, csak annyit, hogy ez egy olyan ország, ami elkötelezett a foci fejlesztése mellett. De ez csak a máz sajnos, mert bizony ezek a pénzeket – a tao-bevételekhez hasonlóan – nem fejlesztésre használják fel a klubok, hanem tovább srófolják a játékosok fizetését. Ezzel pedig az a bajom, hogy a mai NB1-es labdarúgók nagyságrendekkel több pénzért sem képesek jobban focizni – ugyanis egy szint felett nem ezen múlik! Ezt a bizonyos szintet pedig réges-rég túlhaladtuk…

Miért is? Nem azért, mert ezek a pénzek már igen jelentősen meghaladják a hazai átlagfizetéseket, hanem azért, mert a fizetések úgy szaladnak az egekbe, hogy a klubok piaci alapú bevételei egy jottányit sem emelkedtek!

A tao-bevételek, és a kedvezményes adózás elkényelmesíti a klubokat, és egyre távolabb kerülnek a rentábilis, önfenntartó működéstől!

 

Ajánlások: Légiósok vs.magyar fiatalok

 

„Ha egy csapat az U20-as játékosokra vonatkozó szabályozást betartja, illetve vállalja, hogy 33 mérkőzésből legalább 25 -ön csapatában nem szerepel háromnál több külföldi, az egy-egy bajnoki meccs után mintegy 10 millió forinttal számolhat (a nemzetközi kupák szereplői továbbra is eltérhetnek ettől).”

Megint egy jó elképzelés, pocsékul végrehajtva… Az MLSZ azt szerette volna elérni, hogy kevesebb légiós, de több magyar fiatal kapjon szerepet az NB1-ben. Ennek oka az volt, hogy a 2000-es években rendkívüli mértékben megnőtt a légiósok száma, ezzel pedig – az MLSZ álláspontja szerint – a magyar fiatalok jelentős hátrányba kerültek.

A bevezetőben említett létszámcsökkentéssel egy időben bevezetett ajánlások hatására az addigi 30%-ról 23,5%-ra csökkent a légiósok aránya. Úgy tűnt, hogy ezzel sikerül megállítani azt a trendet, hogy az olcsón alkalmazható, de az NB1-ből messze nem kiemelkedő légiósok elárasszák a hazai pályákat. Nos, az a helyzet, hogy 2017-re 28%-ra nőtt az arány, azzal együtt, hogy lett közben egy Vinicius Pálunk, meg PauljevicBrankónk, vagy éppen SuljicAsmirunk… azaz gőzerővel beindult a honosítás.

Ha a honosítottakat is beleszámolom, akkor bizony úgy tűnik, hogy semmi nem történt! Igazságtalan lennék, ha ezt megerősíteném, mert bizony történt valami; a klubok – legalábbis egy részük – ma már képesek olyan légiósokat megfizetni, akik tényleg magasabb minőséget jelentenek, mint hazai vetélytársaik. A bajom ezzel „csak” az, ami ennek a másik oldala; ha a magyar fiatalok védelme a cél, akkor ezek a magasabb kvalitású játékosok éppen úgy elveszik a helyeket, mint korábbi, kicsit talán gyengébb képességű társaik.

De – mivel ezt az oldalt is megtámogatta némi pénzzel az MLSZ – elmondható, hogy igenis vannak fiatalok az NB1-ben! Ennek pedig több folyománya van:

  • Sok edző a szakma szembeköpéseként tekint a szabályozásra, mert – tehetséges fiatal híján – csapata nem tud a legjobb felállásban pályára lépni,
  • A minőségi külföldiek pozitív játékra gyakorolt hatását gyakran negligálja a fiatalok átlag alatti teljesítménye,
  • Sokan azt hangoztatják, hogy ha valaki tehetséges, bekerül a kezdőbe, nem kell ezt különösebben támogatni, sokkal inkább ott a probléma, hogy;

AZ AKADÉMIÁK NEM KÉPESEK KITERMELNI NB1-ES SZINTRE ALKALMAS JÁTÉKOSOKAT!

És mi történik azokkal a fiatalokkal, akik mégis bekerülnek? Hááát… sajnos az van, hogy a klubok vezetői is matekolnak, és azt mondják a gyereknek:

„Ide figyelj fiam! Ha téged játszatlak, akkor kaszálok meccsenként X forintot! Nos, ennek a felét megkapod!” Ez eddig szép és jó, de ez a gyerek akkor is játszik, ha teljesen fogalmatlan, ha a térdén jár, de még akkor is, ha a szurkolók már agyvérzést kapnak már a neve hallatán is!!! Mert üzlet csak akkor van…

És mi történik, ha kiöregszik a srác az U20-as korból? Rossz esetben az (és ez a több sajnos…), hogy az addigra önmaga nagyszerűségéről meggyőzött gyerek olyan maflást kap az élettől, hogy a fal adja a másikat! Egyszercsak kiderül, hogy nem csak a kezdőbe nem kell, hanem a keretbe sem, de még a második vonalbeli csapatok sem kapkodnak utána… Ha ez a srác egy alapvetően jó képességekkel megáldott, szorgos gyerek – csak mondjuk későn érő típus -, akkor sincs esélye többet focistaként a csúcsra érni!

A FIATALSZABÁLY BALERINÁKAT TERMEL, ÉS AZ IGAZI TEHETSÉGEKET IS KÉPES ELTÜNTETNI!

Nos, a klubok sem ma született bárányok, a szurkolók sem szűz leányok kórusa, de a mindkettőt rendszeresen elmarasztaló, büntető, és általában is lenézően viselkedő MLSZ a saját hatáskörében is képes olyan intézkedéseket hozni, ami – a bőven áramló közpénz ellenére! – tovább taszítja a lejtőn a magyar focit! És ebben a cikkben még ne is tértem ki minden intézkedésre, ami hasonlóan szakmaiatlan, és szintén igaz rá, hogy nem egy koncepció része, hanem egy ad hoc ötlet pocsék magvalósítása!

Az előző részben a külcsínt (mint stílus) próbáltam megfejteni a számok alapján, ezúttal lélektani kérdéseket fogok feszegetni. Elsőre furcsa lehet, hogy ehhez számokat veszek elő, de szerintem ebben is segítségünkre van a matek. Persze ezen a téren is igaz; a számok nem írnak le mindent, a valóságnak csak egy-egy szelete fogható meg általuk.

Sokat feszegetett témák;

  • Egy csapat itthon, vagy idegenben teljesít jobban?
  • A lelátói történések miként hatnak?
  • Milyen lefutása van egy meccsnek lélektani szempontból?

 

A szakirodalom foglalkozik ezekkel a kérdésekkel, de népszerű, érthető formában talán nem került még feldolgozásra egy ilyen tanulmány sem, ezért ezekben a témákban leginkább megérzéseinkre hagyatkozunk. Ebben a cikkben igyekszem arra törekedni, hogy ne véleményezzek, hanem inkább csak adatokat szolgáltassak a témák kibeszéléséhez. Ennek oka egyrészt az, hogy az adatok nem teljes körűek, így komoly lélektani elemzésekre nem alkalmasak, másrészt pedig a pszichológia terén nem rendelkezem megfelelő tudással a véleményalkotáshoz… De azért nézzük sorra, mit tudtam előbányászni!

 

A hazai pálya előny? Hogyan hat a szurkolás?

Nos, ez nem is olyan egyszerű kérdés… Igaz ugyan, hogy ez egyszerű kis matek lenne, de itt is belezavar a képbe a zártkapus mizéria, ami remélem, hogy 2017 őszén tetőzött, tavasztól pedig az MLSZ kivezeti végre a napi gyakorlatból!

A számok azt mutatják, hogy csapatunk idegenben halványan jobban teljesített, de a különbség (2,22 százalékpont, ami kis kerekítéssel egyetlen pontocska…) nem számottevő. Azt látom tehát, hogy a hazai pálya ezúttal nem volt különösebben nagy hatással. A hazai pálya tehát nem jelentett előnyt. És a szurkolás?

Nos van egy rossz hírem; csapatunk akkor teljesített a legjobban, amikor zárkapus meccsen fogadta vendégeit. A végén még igaza lesz a felcsúti nyelvmesternek abban, hogy mi előnyt kovácsolunk a sorozatos zártkapus meccsekből? Neki ugyanis az az elmélete, hogy csapatunk megszokta a zártkapus körülményeket, míg az ellenfeleknek szinte ismeretlen az üresen kongó stadion.

Nem lenne ez rossz gondolat, ha nem egy olyan csapat trénere mondaná, amelyik ingyenjegyek osztogatásával sem képes érdemi szurkolói létszámot felmutatni. Persze ez nem az edző hibája…

Miután megfogadtam, hogy nem fogok messzemenő következtetésekbe bocsátkozni, ebben az esetben is meghagyom az adatokat vitaalapnak. De azért nagyjából sejtem, hogy milyen vélemények lesznek a témában, egy párat megosztok;

  • A számok alkalmatlanok a szurkolás hatásának felmérésére.
  • A sportszerűtlen szurkolás visszaveti a csapat teljesítményét.
  • A játékosok balerinák, nem bírják az elvárásokra épülő nyomást.
  • Igaza van a nyelvmesternek, tényleg előny a zártkapu.
  • A tulajdonos elérte célját a zártkapus meccsekkel.

Biztos sokféle vélemény lesz még, de szerintem valahol ezek körül fog zajlani a diskurzus, amikor ezek az adatok szóba kerülnek. Ami viszont mindenképpen idekívánkozik; nem csak az MLSZ-nek kell felhagynia teljesen értelmetlen gyakorlatával, hanem szurkolásunkat is kulturáltabbá kell tennünk! Ennek persze feltétele, hogy a tulajdonos végrehajtsa a bíróság címerrel kapcsolatos határozatát!

Lélektani hadviselés

Nehéz téma, de azt gondolom, a számok hozzáadott értékkel bírnak abban a kérdésben is, hogy lélektani szempontból mit produkált csapatunk a meccsek során. Abból indultam ki, hogy a gólhoz két összetevő kell;

  • A támadó csapat egységére épülő, jól felépített támadás
  • A védekező csapat részéről egy (vagy több) hiba a támadás levédekezésében.

Lehet persze quasi véletlenszerű gólokat szerezni, de ezek száma a foci fejlődésével egyre kisebb. Idén ősszel egy ilyenre emlékszem; Gróf szerencsétlenkedése ilyen volt, de hozzá kell tenni, hogy WindeckerJoci azt a labdát tényleg kapura szánta!

A lényeg; a lövések befejezett támadásokat jelentenek, és ebben a következőt látom:

Ebben bizony nem lehet panaszunk! Több mint 28%-kel több lövést eresztettünk meg, mint ellenfeleink! Ez bizony azt mutatja, hogy csapatszinten rendben vagyunk, és azt gondolom, hogy ez végre egy olyan mutató, amiben biztos a fölényünk. Sajnos azonban a pontossággal már vannak gondok… Csapatunk lövései csak 10%-ban értek gólt, míg ellenfeleinknél ez a szám több, mint 13%! Ezt azért elég komoly különbség, mert ha azonos pontossággal találunk kaput, akkor most 32 góllal büszkélkedhetnénk, és persze minimum 4-5 ponttal lehetne több… ami a 3-4 helyet jelentené.

Persze egy meccs nem telik el változások nélkül, az idő előrehaladtával változnak a viszonyok, így persze a lélektani szituáció is. Most egy erősen vitatható kérdést fogok - erősen vitatható adatok segítségével – boncolgatni. Íme:

A négy sor a mérkőzés négy periódusát jelöli; első félidő első szakasz, első félidő második szakasza, második félidő első szakasza, és második félidő második szakasza. Pirossal emeltem ki azokat a számokat, amelyek az egyes periódusokban a magasabbak. Ebből azt látom, hogy az egyes félidőkben jól bekezdünk, de a félidők második szakaszában már negatív a mérlegünk!

Itt jön egy érdekes (és vitatható!) meglátás; szerintem azt látjuk, hogy csapatunk lélektani szempontból nincs megfelelően felkészítve, mert nem tudnak 45 percen keresztül folyamatos, erős koncentrációra. Hogy ez miért van? Több oka lehet, de attól még tény marad; lehet, hogy fizikális hiányosságok vannak, és – mint tudjuk – erősen oxigén-hiányos állapotban a koncentráció is csökken, de az is lehet, hogy egyszerűen elfogy a figyelem/türelem valamilyen egészen más oknál fogva... Ezt nem fogom megfejteni, de ezeket a számokat is ajánlom vitalapnak!

 

Összefoglalásul;

2017 őszén, a zártkapus meccseken teljesített legjobb hatékonysággal csapatunk, legrosszabb pedig akkor volt, amikor itthon beengedték a szurkolókat. Ez a két kilengés kiütötte egymást, így jelentős különbség nem mutatkozott az összes hazai, illetve idegenbeli meccseken mutatott teljesítményben. Ez csak a véletlenek eredménye, vagy tényleg ilyen erős negatív hatása van a rossz lelátói hangulatnak? Ezt mindenki döntse el maga!

Csapatunk összességében jól vizsgázott egységesség tekintetében (lövéssel befejezett támadások száma), ugyanakkor egyéni szinten (lövések pontossága) már elmaradtunk a vetélytársak átlagától. Ez lehet, hogy lélektani okokra vezethető vissza, de az is lehet, hogy a képzettség, és az edzői filozófia eredőjeként áll elő – ennek eldöntését az olvasóra bízom.

A meccseken a félidőket jól kezdjük, de a figyelem nem tart ki végig, az előny birtokában mintha nem jönne meg egy egészséges önbizalom, hanem mintha megremegnének a lábak, vagy elkényelmesednének a fejek… Persze az is lehet, hogy egészen egyszerűen fizikális problémák állnak a hátterében, de ennek eldöntését megint csak az olvasóra hagyom.