Kitekintő

Nagyon begyorsultak a hokitörténések. Múlthéten, amikor beszámoltam, 3:2-re vezettünk a Dunaújváros elleni negyeddöntőben, kedden már az elődöntőért nyerte az első meccset az UTE Miskolcon.

Előbb nézzünk vissza: az UTE 4:3-mal jutott át a DAB-on. A két csapat annyira egyformán erős volt, hogy a két utolsó meccs csak büntetőkkel, illetve hosszabbításban dőlt el. Pénteken Újvárosban büntetőkkel győztek a hazaiak, a vasárnapi utolsó csatában a hosszabbítás vége előtt 57 másodperccel Ropret remek alakítása hozta a győztes gólt, így a továbbjutást, az ünneplést. Említsük meg: TELT HÁZ VOLT A MEGYERI ÚTON!

Lényegében  döntetlen lett a két utolsó összecsapás, csak a rafinált szabályok kényszerítették ki a döntést. Egy centivel szerencsére az UTE volt jobb, mi jutottunk a MOL Liga négy csapata közé.

Ugyancsak négy közé került a DVTK igen szoros 4:3-mal az FTC ellen. Tehát a világraszóló meglepetés elmaradt. Nem láttam egy meccset sem, de nehéz eldönteni, hogy az FTC jött fel a DVTK szintjére, vagy a Jegesmedvék csúsztak vissza az FTC játékerősségéhez. Mert bizony, ez a két csapat is közel egyforma erősségű volt február második felében, az eredmények ezt mutatják. Minden esetre köszönettel tartozunk a zöldeknek, hogy "kivéreztették" a miskolciakat, nehezebb dolgunk lenne egy friss DVTK ellen. A harmadik egyforma erősségű páros a Debrecen és a Brassó, itt is 4:3 lett a debrecenieknek. A MAC korábban lerendezte 4:1-re a Fehérvár csapatát. Az elődöntőbe a MOL Liga alapszakaszának első négy helyezettje került. Tehát a negyeddöntők nem is kellett volna? Dehogynem! Nagyszerű párharcokban nagyszerű mérkőzéseket láthatott a közönség!

Korábban írtam az Előkalkulációban a továbbiakról. Három tipp bejött, a DVTK-UTE párosítás talált, a másik ágon MAC és a Debrecen (DHK) küzd egymással a döntőért. Ez utóbbi összecsapás helyett MAC-Fehérvár mérkőzést vártam. De a MAC a fehérváriakat már a negyeddöntőben elintézte, most a Debrecent akarják legyűrni. Az alaphang megvan, 6:1 lett az első összecsapás. Plusz információ, hogy a Debrecen kerete nagyon fogy, legutóbb csak 17-en voltak, azaz csak 3 sor, és hírek szerint legutóbbi meccsükön tovább fogytak.

Azzal, hogy a MAC elsőnek jutott az elődöntőbe, hat nap pihenő után vághatott neki az újabb párosmeccsnek. Ez a MOL Liga jelenlegi kiírásában akkora előny, hogy egy februári könnyű továbbjutás akár a végső győzelmet hozhatja. Esetünkben a MAC pihentebben mehet tovább, így kevesebb meccsen juthat a döntőbe, extra pihenőnapokkal pihentebben állhat ki a döntőre. A MOL Liga kiírása, a négy győzelemig tartó negyeddöntő mindenhol nagy sikert aratott, elsősorban a szurkolók körében. De a szövetség a kiírás elkészítésekor nem gondolt arra, hogy a csapatok pihenhessenek. Az a három csapat, amelyik vasárnap továbbjutott, kedden folytatta a küzdelmet. 15 nap, nyolc meccs… A játékosok nem erre készültek, az alapszakaszban ennyi idő alatt négy-öt mérkőzésre voltak beállva. A csapatok teljesítményét a fáradtság erősen befolyásolhatja, de a játékosok testi épségét is veszélyezteti a fizikai túlterhelés. Az eredmények torzulhatnak. Az UTE-DAB sorozatban is azt éreztük, hogy fáradnak a csapatok. Az utolsó meccsekre csökkent az iram, a gyorsaság, a lövések erőssége és pontossága, a csatárok rendszeresen lemaradtak a beadásokról. A felsoroltak nem edzői megállapítások, hanem szurkolói meglátások. Tehát nem biztos, hogy így van, de ez látszik. És a miskolci DVTK-UTE mérkőzésen látottak is a fentieket igazolják. Ugyanakkor érthető a lebonyolítás abból a szempontból, hogy a VB-ken csak akkor van esélyünk jól szerepelni a válogatottal, ha a játékosok megszokják az erőltetett menetet.

(Gyönyörű pillanat a képen, Hebar üti győztes gólunkat Miskolcon)

Hogyan tovább? Túl kell jutni a DVTK-n! Leírni nem volt nehéz, de véghez vinni… A miskolciak a két legutóbbi bajnoki aranyérem tulajdonosai, az idei alapszakasz győztesei, nagyszerű csapat. Most 1:0-ra vezetünk ellenük, mondjuk a hazai pálya előnyét elvettük tőlük. Ezzel együtt iszonyú messze van még a négy győzelem! Csak most egy kicsit jobban érezzük magunkat! Semmi sem dőlt el, minden meccs más, minden meccs 0:0-ról indul... Legközelebb csütörtökön 19:00 órakor a Megyeri úton, ahol azzal növelhetjük esélyeinket, ha ismét olyan poklot teremtünk a jég körül, hogy az valóban átsegítse a játékosokat a nehezebb perceken.

 

A heti hoki összeállításunkban ezúttal áttekintjük a MOL Ligát, a csapatokat, a jelenlegi helyzetet, de lesz szó természetesen az UTE hokicsapatáról is.

A MOL Liga és a szövetség erre az évre zseniálisat lépett: már legjobb négy közé jutásért is négy győzelemig futó párosmeccseket írt elő. Korábban két győzelem elég volt, az emlékezetben alig megmaradó meccseken döntötték el, ki kerül a négy közé. Az idei változások már eddig feledhetetlen mérkőzéseket adtak a szurkolóknak és a csapatoknak. Nagyszerű dolog az is, hogy nincs mese, kétnaponta játszani kell. (A Brassóval kicsit más az eljárás, mert ott ugye sokat kell utazni.)

Mi sült ki mindebből? Valami nagy élmény! A négy párosból öt mérkőzés után csak egy helyen dőlt el a továbbjutás, a többi három párharc hat vagy hét meccs után hoz döntést, ki lesz a továbbjutó, melyik csapat jobb – egy kicsit!

A legnagyobb meglepetés feltétlenül a Ferencváros teljesítménye. Ezen orgánumban nem szokás az örök riválist dicsérni, de az, hogy a MOL-Liga legutóbbi két kiírásának győztese, a DVTK ellen öt mérkőzés után 3:2-es előnyben vannak, nem akármilyen teljesítmény. Nincs ember, aki erre számított volna! Szeptemberben jól indultak a zöldek, aztán három hónap mélyrepülés után, csak januárban támadtak fel. Lehet, hogy abban a három hónapban alapozták meg mostani csodát? Az újévi 7:6-os UTE-FTC mérkőzés (már 5:1-re vezettek) már mutatott valamit, a továbbiakban kétszer is győztek ellenünk. Ha valóban kiverik a DVTK-t, az minden idők legnagyobb MOL-Liga meglepetése lenne! A MAC (egyedüliként) már továbbjutott a négy közé. Bátran bevállalták a Fehérvár együttesét, és bejött a számítás. Az eredmény 4:1, de az ötből három meccs is hosszabbításban vagy büntetővel dőlt el. Ebben a pillanatban a MAC a legesélyesebb a végső győzelemre.

A Fehérvár, mint az utóbbi években legtöbbször, két vasat tartott a tűzben. De idén egyikből sem lett acél. Az EBEL-szereplés mélységes csalódás, a Ligában tavaly a négy között állította meg őket a MAC, éppen csak 4:3-ra, idén már a nyolc közt elakadtak. Fehérvárról elfogytak a jó korban lévő hazai játékosok. A legutóbb eljött Benk, Sikorcin, Kovács Cs. trió idén maradandót alkottak a MOL Ligában. A Fehérvár saját nevelésű megfelelő korú játékosaik szétszéledtek a Ligában és külföldön, az Amerikából importált magyar nevű játékosok nem nagyon váltak be. Kérdéses, hogyan tudnak továbblépni.

A Debrecen ügyesen becsusszant a Brassó helyére a négy közé, most a párbaj ott is 3:2 a DHK javára. Viszont döbbenetes, hogy legutóbb úgy tudtak fölényesen nyerni, hogy csak 17-en voltak. Jó esélyük van négybe kerülni!

Akkor nézzük a mieinket! Az Újpest utoljára 2010-ben került a MOL Liga legjobb négy csapata közé. Abban az évben egymeccses döntőt játszottunk, a Vasas-Bp. Stars ellen (hol vannak már…), ezüstérmet nyertünk. Az UTE csapatában játszott az ifjú Dömötör és az idén újra lila mezt húzó Sikorcin, továbbá a jelenlegi ellenfelünket erősítő Borbás és Németh P.

Visszatérve a mához: 3:2-es újpesti vezetésnél folytatjuk péntek este Dunaújvárosban a párbajt! De hogyan jutottunk el eddig?

A meccs előtt Szilassy Zoltán vezetőedző a lélektanról mindössze annyit mondott, hogy "Ez a meccs csak egy strigula. A vesztes kap egy terhet, hogy többet már nem hibázhat, de ennyi és nem több...ezért mi ezzel nem is foglalkozunk."

Szörnyen indult a párharc: két vereséggel úgy, hogy csak 113 perc után tudtunk egyáltalán gólt lőni. Aztán a Megyeri úton kiszakadt a gólzsák, a háborút fölényesen, 9:4-re nyertük. Volt balhé a jégen, a nézőtéren, lökdösődések, összeakaszkodások, bunyók, bal csapott, végleges kiállítások. Aztán jött két igazán sportszerű mérkőzés, kétszer egygólos újpesti győzelemmel. Dunaújvárosban 2:2 után sikerült gólt lőni, legutóbb a harmadik harmadban két meglehetősen mázlis góllal tudtunk fordítani 4:3-ra. Összesítésben most 3:2 ide, tehát előnyben vagyunk. A szívünk azt mondja, az Újpest is továbbjut. De az eszünk óvatosságra figyelmeztet, nagyon nehéz mérkőzés vár ránk pénteken Dunaújvárosban. A DAB-nak az lesz az utolsó dobása, ha kikapnak, végük. Nekünk még lehet egy, a mindent eldöntő döntő. De szívesebben vennénk egy szabad, izgalommentes vasárnapot!

Pénteken mindenki szurkolni jöjjön és ne ünnepelni! Akkor összejöhet az ünnep is.

Benedek Tibor, 3-szoros Olimpiai bajnok, az Újpesttel 4-szeres magyar bajnok, BEK és LEN kupa győztes és még számtalan, szinte felsorolhatatlanul sok eredmény és cím tulajdonosa, 2017 január 1.-e óta az UVSE szakmai igazgatója. Miután az UVSE a lila-fehér vízilabda hagyományok ápolója, így magától adódik a lehetőség, hogy beszélgessünk egy jót a régi és a jelenlegi szép időkről egy igazi újpesti ikonnal. Nem kellett sokat könyörögni, hogy rendelkezésre álljon.

-        Annak a korszakos Újpestnek volt alapembere, melyben világklasszisok sora játszott. Szoktak találkozni még a régi játszótársakkal? Előfordulnak összejövetelek, ahol tudnak nosztalgiázni? 

-        Sajnos nem eleget. Volt néhány évvel ezelőtt egy UVSE által rendezett program, ahol a régi Újpest játszott egy meccset a Ferencvárossal, de azon én pont nem tudtam ott lenni a válogatott elfoglaltságaim miatt, de szerintem nagy igény lenne arra, hogy találkozzunk többször. Egyénileg mindenki tud nagyjából mindenkiről mindent, hiszen a többség a vízilabda környékén maradt, sőt maradtak fenn barátságok is, de a közös programok már sajnos elmaradnak.

 

-        Az a dicsőséges csapat szakmai szemmel hova lenne tehető a mostani vízilabda mezőnyben?

-        A jelenlegi vízilabda jobban épül a center személyére, mint az akkori és nekünk az egyik különlegességünk éppen az volt, hogy több játékos is be tudott menni arra a posztra. Emellett a gyors lefordulásainkra építettük a játékunkat, és ez a mai napig is igen ritka. Hiába telt el 20 év, azóta sem gyakran találkozom olyan sebességgel játszó csapattal. A harmadik legfontosabb értékünk a csapatszellem volt.

 

-        A csapatszellem mellett a közönséggel is erős volt a kohézió. Mennyire volt érezhető a vízben az, hogy a parton együtt lélegzik a szurkolótábor a csapattal? 

-        Abszolút érezhető volt. Amikor én 1989-ben eldöntöttem, hogy az Újpestben fogok játszani, előtte volt egy Vasas-Újpest bajnoki döntő, és akkor már nagyon sokan jártak az UTE vízilabda meccseire. Aztán belecsöppentem én is, és amikor elkezdődött a sikersorozat, akkor a kapcsolat nagyon megerősödött a szurkolókkal. Többször is előfordult, hogy közösen vettünk részt programokon, még disznóvágáson is. A közönségünk a fontos külföldi meccsekre is rendszeresen elkísért bennünket, például a BEK döntőre vagy LEN kupa döntőre, így mi is éreztük, hogy együtt lélegzünk, fontos pillér volt ez az akkori sikerekben. Sőt, hogy ez a kapcsolat mennyire jól működött, arra jó példa, hogy én anno kibéreltem a Kakukk éttermet, hogy legyen egy törzshelye a szurkolóknak. Aztán én kikerültem Rómába, de ez utána még elég sokáig működött, sőt, tudom, hogy néhányan a mai napig is onnan indulnak a labdarúgó mérkőzésekre.

 

-        Jelenlegi feladata az UVSE szakmai vezetése. Az Újpest szurkolók magukénak érzik a csapatot és járnak a meccsekre. Találkozik régi arcokkal az akkori időkből?

-        Abszolút. Bár a létszám kisebb, és a hajuk mennyisége is kb. annyit fogyott, mint az enyém, de találkozunk és ez számomra is egy nagyon fontos kapocs a régi emlékekhez. Az is érezhető, hogy ezek az emberek is nagyon kötődnek azokhoz az időkhöz, és ha teszünk érte, -márpedig tenni akarunk- akkor, ha nem is ugyanakkor tömegben, de ismét eljön majd a nap, amikor az akkori érzések visszatérhetnek. Azokkal együtt pedig a létszám is.

 

 

-        Az UVSE-ben egyelőre a lányok a sikeresebbek, de a magyar vízipóló tradicionálisan férfi sportág. 

-        Ez addig lesz így, ameddig a lányok egyszer megnyerik az Olimpiát és onnantól kezdve már egyenrangú lesz a két szakág. A fiúcsapat koncepciónk eltér attól, mint ami a lányoknál most működik. A klubban közel 300 gyerek vízilabdázik, és azt szeretném, ha ezek a srácok az elkövetkező 3 évben úgy megerősödnének, hogy ők alkossák a következő nagy Újpest magját, ezért ebbe a gárdába nem akarunk külföldieket vagy idősebb játékosokat igazolni, hiszen olyan bázisunk van, hogy nem lenne értelme. Számítok az utánpótlásunkra, és bízom is bennük. Ráadásul ezek a srácok úgy ugranak be a vízbe egy-egy meccs előtt, hogy csatakiáltásuk az „Újpest”. Bármennyire is a Margitsziget a központunk, itt mindenki újpestinek vallja magát, már a lila szín miatt is és ne feledjük, hogy anno mi is itt és a Komjádiban edzettünk, játszottunk. Újpesten az uszoda kérdése vízilabda szempontból sajnos még nem megoldott.

-        Mi a szakosztály következő nagy feladata?

-        Talán az év egyik legnagyobb feladata következik február 25.-én, 18.15-kor a Hajós Alfréd uszodában a BL negyeddöntőben a spanyol Mataro csapata ellen, ahol meg kellene szerezni azt az előnyt, amelyet elviszünk és megvédünk idegenben. Ha meg tudjuk nyerni ezt a párharcot, akkor az már a BL Final Four-ba jutást jelenti, aminek megrendezését szeretnénk is megpályázni, ha bejutunk. Nagyon szeretnénk, ha ezen a meccsen minél több szurkoló lenne, nagyon számítunk rájuk, sokat jelentene a segítségük. A lányok várják őket!

Megtörtént a nagy izgalommal vált ellenfélválasztás a MOL Liga rájátszása előtt.

Az UTE a Dunaújvárossal játszik négy győzelemig tartó párosmeccset a négy közé jutásért.

De nézzük az előzményeket!

Az Újpest hokistáinak MOL Liga hajrája szörnyen sikerült, az utolsó héten három vereséget gyűjtöttünk be, hétfőn Debrecenben, csütörtökön a Tüskében az FTC-től, vasárnap odahaza a MAC-tól. Jó-jó, ezek a meccsek már semmit sem befolyásoltak (a Debrecennek kellett a győzelem a négy közé jutáshoz), de a vereség mindig fáj.

Az okokat csak találgattuk, mert a csapat az utóbbi időben szétszórtan játszott, hiányzott a lendület, a gyorsaság, de a pontatlan átadások is súlyosan akadályozták a támadójátékot, a góllövést. De hát ezek fiúk nem felejthettek el hokizni! Arra gondoltam (reméltem), hogy a háttérben az állhat, hogy a rájátszásra készülő csapat komoly fizikai terhelést kap. A meccsek utáni nyilatkozatokban, egyéb riportokban egy-egy elejtett mondat utalt erre, de az okot a keddi nyilatkozatában Szilassy Zoltán edző fedte fel a jkb.hu cikkében, hogy „a január az alapozással telt, az első rájátszásmeccsre friss lesz a csapat, amely sokkal inkább erős, dolgos, mintsem ügyes.” Azért novemberben a 11 mérkőzéses győzelmi sorozathoz az ügyesség is kellett!

A Dunaújvárossal ötször játszottunk az idényben eddig. A négy MOL-Liga mérkőzésen négyszer győztünk, (3:1, 4:3 hu., 4:2, 4:1), a kupában viszont bejött egy vereség (2:5), ami a kupabúcsút jelentette részünkre. (Az már januári mérkőzés volt…) Érdekes, hogy az újvárosiak is örültek az Újpestnek, hiszen ifj. Azari Zsolt aki a kanadai táblázaton elért második helye (csapattársa, Dansereau után) mellett klubmenedzserként is működik, úgy nyilatkozott, ők pont az UTÉ-t választották volna. És a négy vereség sem nyomasztja őket, a rájátszás egy új bajnokság. Ebben igaza van: mindig a következő meccset kell megnyerni!

A rájátszás jövő héten, február 14-é, kedden kezdődik a Megyeri úton, majd kétnaponta felváltva követik egymást a mérkőzések hol Dunaújvárosban, hol Újpesten, az egyik csapat négyedik győzelméig.

Azt hiszem, izgalmas meccsek várnak a szurkolókra! Remélem, sokan leszünk Újpesten, komoly szurkolással bíztathatjuk az UTE csapatát. És a szurkolók közt komoly az érdeklődés a dunaújvárosi meccsek iránt is!

Jegyinformáció: Újpesten a rájátszásban a bérletesek 50%-os kedvezménnyel vásárolhatják meg meccsjegyüket.

Két hete jelent meg írás „Előkalkuláció” címmel, ahol a rájátszással kapcsolatos várakozásaimról volt szó. Nézzük, az akkori tippekből mi jött be?

Az első négy sorrendjét sikerül eltalálni. Két hete a Brassó volt a harmadik, de végül a Debrecen beelőzte őket, az első négy sorrendendje az előzetes elvárás szerint alakult, azaz 1. DVTK, 2. MAC, 3. UTE, 4. Debrecen. A Galac nem jutott a rájátszásba – ez is bejött.

Az ellenfélválasztásnál tévedtem, félelmetesebb ellenfélnek tartottam az EBEL-ből feljavított Fehérvár csapatát. Az ellenfélválasztás a következő módon alakult:

DVTK-FTC  - bejött a tipp

MAC – Fehérvár  - a MAC bevállalta a fehérváriakat, ezt nem gondoltam volna

UTE – DAB  - ez bejött, ugyanakkor figyelmeztető, hogy a DAB is minket akart…

Debrecen – Brassó  -  a DHK-nak ez maradt, szerintem jobban jártak, mintha a Fehérvárral kerültek volna össze.

Akkor megvan a közeli jövő műsora, jövő keddtől kétnaponta UTE-DAB. A negyeddöntő „söpréssel” már február 20-án eldőlhet, ha szoros a nyolcaddöntő, február 26-ig izgulhatunk – és járhatunk meccsekre!

A héten a magyar válogatott Dél-Koreába utazott, ahol négyes tornán a házigazdákkal, Dániával és Japánnal játszanak a fiúk, köztük az Újpestből Kiss Dániel, Csanyi Karol és újoncként Nemes Benjamin. Elsőszámú gólvágónk Andrej Hebar az A csoportos VB-re készülő Szlovénia válogatottjába kapott meghívást.

Vezetőedzőnk gondolatai az ellenfélről és a play-offról...

- Ki lett volna az első választás?

- A DAB. Nem azért, mert ez egy könnyű sorozatnak ígérkezik, sőt...6-7 meccsre számítok. Az ellenfél kiválasztását természetesen végigzongoráztuk a kollégákkal, vezetőkkel, de 3.-ként abból főzhettünk, ami maradt. A DVTK kivette a Ferencvárost, ami egy jó döntés a részükről. Mind üzletileg, mind az esélyeket illetően. Ugyanakkor nem gondolnám, hogy lefutott a párharc, az FTC bármikor képes jó eredményt elérni, s ha netán Miskolról bíztató eredménnyel jönnének haza, nagyon nehézzé válna a DVTK dolga.

A MAC választására számítottam, mert beszéltem velük, tudtam mire készülnek. Azt kell mondjam, hogy részükről is egy érthető döntés született. Szem előtt tartották a bevételi szempontokat, hisz a számukra lehetséges DAB, Brassó Fehérvár hármasból legtöbb szurkolót mindenképp a Volán hozhatja. Másik szempontjuk az lehetett, hogy a Fehérvár az első 2 meccs időpontjában még nem fogja lehozni az EBEL-ből a játékosait, így az elején előnybe kerülhetnek. Kiélezett csata lesz, az biztos, szakmailag pedig nagyon érdekes.

Nekünk a DAB és a Brassó maradt, s bár szeretek Brassóban játszani, ezúttal az elsődleges szempont a két csapat játékrendszerének számunkra előnyösebbnek tűnő lehetőségét választottuk. Fontos szempont volt még, hogy szurkolóinkra valószínűleg Dunaújvárosban sokkal jobban számíthatunk és számítunk is! A Debrecennek a Brassó maradt, az a párharc is kiszámíthatatlan.

- Miben más egy alapszakasz meccs, mint a play-off?

- Ami hasonlít az a jég, a palánk és a korong. Minden másban különböznek egymástól. A play-off elsősorban csata, de még inkább háború. Itt teljesen mindegy mi történik az előző meccsen, csak néhány tanulságot vihetsz magaddal, de mást nem. Rengeteg energia kell egy rájátszásos meccshez, korongot kell szerezni, be kell juttatni a harmadba, aztán ott ismét meg kell szerezni és kell vele kezdeni valamit. Közben kapod és adod a pofonokat, nem állhatsz meg egy pillanatra sem. Szóval kell az energia. Ezúttal abban az elkényeztetett helyzetben voltunk, hogy már elég korán kivívtuk a play-off helyünket, így volt lehetőségünk januárban arra dolgozni, hogy az erő, az energia velünk legyen. Ennek az ára az volt, hogy az utóbbi meccseken tompábbak voltunk, de a célok eléréséhez ezt most vállalni kellett. A DAB elleni alapszakaszbeli meccsekből kiindulni nem lehet. A gólokat, a győzelmeket újra meg kell szerezni, hisz jelenleg 0-0-ra áll a csata.

(fotó:utehoki)

Közeledve a play-off-hoz, időszerű beszélgetésre kértük Szilassy Zoltánt a hokicsapat vezetőedzőjét.

- Szívbemarkoló derbi következik! Hogy készül a csapat a mérkőzésre?

- Valóban egy érzelemdús találkozó lesz, hiszen az, hogy egy ország így elveszítsen 16 életet, arra nem megfelelő szó a tragédia kifejezés.

Vígh Balázzsal együtt jégkorongoztam a Ferencvárosban és hihetetlenül megrázott a hír. Miután ő mindkét csapatban szerepelt, így a méltó megemlékezés közös ügy. Remélem nagyon sok újpesti jön ki, most tényleg ott a helye mindenkinek, együtt kell kifejezni a szolidaritásunkat. A meccsen természetesen győzni akarunk, de a derbi az mindig derbi. A legutóbbi meccsen a FTC ellen nem játszottunk jól, meg is lett az eredménye. Leginkább a kapu előtti frissesség hiányzott a játékunkból, csakúgy, mint a legutóbbi meccsünkön, Debrecenben, ahol egyébként nem voltunk rosszak, sőt. Gratuláltam a meccs után a fiúknak ahhoz a munkához, amit a jégre kivittek, mert az a része nagyon rendben volt. Egy ilyen hosszú és sűrű szezon során természetesen lehetnek tompább pillanatok is, ennyi belefér. Egy kicsit már készülünk a távolabbi céljainkra, ez is közrejátszott abban, hogy végül nem szereztünk hétfőn pontot.

-Van-e stratégia az ellenfél kiválasztására?

Nagyon szerettünk volna a 2. vagy akár az 1. helyen végezni. Sajnos ez nem sikerült, de ez nem befolyásolja a céljainkat. Az ellenfél kiválasztására van stratégia, de azt egyelőre nem szeretném elárulni. Miután valószínűleg 3.-ként választunk, ezért sok minden függ attól, hogy a Miskolc és a MAC hogy gondolkodik. Ilyenkor nem csak azt kell számba venni , hogy ki hányadik helyen végzett, hanem azt is, hogy a szezon során ki ellen milyen eredményeket ért el a csapat. Ezért én arra számítok, hogy a Fehérvár fog elkelni utolsóként, hiszen nem csak hogy a csapatukba akárhány "katonát" tudnak beemelni, akik azonos szinten tudnak játszani, hanem az EBEL, Mol liga vegyes csapat nyilván erősebb, mint a bajnokságban eddig szereplő gárda, ezért azt várom, hogy a Volán fog elkelni utolsónak. Szerintem a Miskolc a Fradit választja majd, a MAC talán el akarja kerülni a DAB-t, mert ellenük megszenvedtek többször is, így talán nekünk a Debrecen juthat. Ez persze mind-mind spekuláció és természetesen megvan a kialakult statégia, de azt nem árulom el.

Egyébként szerettem volna Galacra menni, de ez már nyilván nem jön össze. Akárhogy is lesz, felkészülten várjuk majd a rájátszást!