Kitekintő

Olvasgatom George Stanthon könyvét, az „Anfield calling”-t.  Ő az az ember, akinek alig ismerik szülővárosában az arcát, de jellegzetes hangját annál többen. Ő a Liverpool FC speakere. Már több mint 20 esztendeje ővé a mikrofon az Anfielden. Könyvében beszél sok nagy meccsről, sikerekről sztorikról, de van egy vonulata az olvasmánynak, mely annyira említésre méltó, hogy már kihagyhatatlan.

Stanthon szerint nyerhet akárhány bajnokságot egy csapat, szerezheti a trófeákat számolatlanul, arculatának, megítélésének nagyobb hányada attól függ, hogy közönsége, szurkolói milyen nyomot hagynak az emberekben. Vagyis a népszerűséget meghatározó faktora egy egyesületnek inkább az, hogy az átlagemberek számára mennyire fogadható el az a hangulat, az a környezet, és az a filozófia, amit a lelátón hétről-hétre helyet foglalók magukról mutatnak.

Az nyilvánvaló, hogy a Liverpool FC az angol és az egyetemes labdarúgás egyik legsikeresebb képviselője.

Ugyan a megszerzett bajnoki címek számát tekintve lecsússzantak az örök rivális Man. Utd mögé a 2. helyre, az 5 BEK, illetve BL siker kétségtelenül az első helyre illeszti a vörösöket az angol, sőt brit sikerlistán. Ha valaki megkérdezi, hogy mi jut az ember eszébe a Liverpoolról, 10-ből nyolcan vagy kilencen a csodálatos és fanatikus közönséget említenék. A „The Kop” anglia legfanatikusabb tábora, legendás hangerejükről, dalaikról ódákat zenghetnénk, talán a törökök és a görögök tudnak hasonlót produkálni. A lényeg azonban csak részben ez. A vörösök szurkolói rendkívül összetartóak, gyakran szerveznek jótékonysági programokat, és nincs az a meccs, melyet kihagynának, ha nem muszáj.

Az adakozás tekintetében az elmúlt időszakban már mi is elég jól állunk, reméljük az elkötelezettségi szint is emelkedni fog hamarosan. Először ugyanis magunkat kell ismét rábeszélni, hogy kezdjünk sokasodni a stadionban.

Aztán jön majd a hangerő és a pozitív arculat is…