Kitekintő

Kettő, azaz 2 esztendeje, hogy az ETO megnyerte a magyar bajnokságot.

2 hónap, és ha csoda nem történik, megszűnik az az egyesület, amelyet 1904-ben alapítottak, eleddig 4 alkalommal nyerte meg a magyar bajnokságot és szintén négyszer hódította el a magyar kupát. A szuperkupát egyszer szerezték meg, és 1964/65-ös szezonban eljutottak a BEK elődöntőjéig.

Vagyis nálunk mindössze 19 esztendővel fiatalabb, és bár eredményeik a miénkét nem érik el, a honi ranglistán így is bőven a legjobb 10-ben vannak. Mögöttünk a 2. leghosszabb NB 1-es tagsággal rendelkeznek. Olyan nemzetközi mérkőzéseket játszottak, melyre a legtöbb csapat csak irigykedve füttyent. Juventus, Standard Liege (de ismerős ez a csapat), Man UTD, Benfica, Fiorentina, Milan, Stuttgart és még sorolhatnánk.

2 éve még a Pep Guardiola által éppen csak átvett, friss BL győztes Bayern München parádézott az ETO parkban. A klub 3 alkalommal adott magyar gólkirályt a sportágnak. Gyönyörű stadion és irigylésre méltó infrastruktúra segíti a klub munkáját.

Az elmúlt időszakban sokan, sokszor mondták el, vidéken van a foci fővárosa, s ezen alkalmakkor egyik példaként Győr lett felhozva. Nem csak a foci kapcsán, hanem a méltán világhírnévre szert tevő kézis lányok, vagy épp a női kosarasok miatt is a sport fellegvára volt a kisalföldi város. Aztán ne feledjük a futsalt sem. Szinte a semmiből varázsoltak egyeduralkodó csapatot, tele válogatott játékosokkal, majd spanyol, portugál, brazil idegenlégiósokkal és szintén ibériai edzővel.

Már az idősebbek is csak halványan emlékeznek arra, amikor legutóbb megvertük a Győrt.

De most egy jó ideig nem kell aggódni miattuk. Ha beigazolódnak a várakozások, akkor legalább 5 esztendeig nem találkozunk velük, kivéve, ha ők az újrakezdés után minden évben lépegetnek egyet felfelé, még mi mindig egyet lefelé.

Ennyit érnek a tradíciók, a fényes múlt, a szenzációs eredmények, a sokak által irigyelt történelem. A mai világ nem a romantikáról szól, hanem a rideg számokról. Ha nagyon leegyszerűsítjük, akkor van bevételi és kiadási oldal és ha kedvező a szaldó, akkor lehet jó foci. Annyi rugalmasság van a rendszerben, hogy a bevételi oldal nem feltétlenül a foci körül jelentkezik, de hogy van, az biztos. Ilyen például a Real Madrid esete. Minden évben veszteséges a klub, mégis talál mindig befektetőket, mert a királyi címerhez történő dörgölődés a kapcsolatokon és hírnéven keresztül busásan megtérül.

Ehhez persze az kell, hogy a Santiago Bernabeu stadion szinte mindig zsúfolásig telik meg. Ha igazolnak egy új világsztárt, másnaptól a mezeladástól a karórán keresztül mindenhol ott a neve és van is fizetőképes kereslet. Szakemberek erre azt mondták, hogy ott mélyebb a foci és a csapat iránti elkötelezettség. Nálunk ilyen szenvedély inkább az ellenfél gyűlöletében található meg, erre pedig egyrészt nincs befektetői „rámozdulás”, másrészt elég ocsmány furcsa is lenne.

Visszatérve a Győr esetére, a felelőtlen, erőn felüli gazdálkodás, a szerencselovagok áldásos tevékenysége, a”finanszírozzunk csapatot hitelből és majd a BL bevétel kihúz a sz.rból” szemlélet ismét bedőlt, csak ezúttal nagyon durván és látványosan. A csalók munkájának eredményét tavaly mi is majdnem megszívtuk, egyetlen szerencsénk az volt, hogy az anyaegyesület normálisan gazdálkodott és volt 1 % tulajdonrésze az Újpest FC-ben, így ránk lehetett kreálni egy „gumitörvényt”, amivel megmenekülhettünk. A Győr esete annyiban más, hogy az anyaegyesületnek nincs részesedése az ETO FC KFT-ben, valamint ők is rottyon vannak.

Bármi is lesz a Győr agóniájának a vége, furcsállható, hogy nem tanultak a mi példánkon. Már mi is csak úgy menekültünk meg, mint ahogy a teve préselni át magát a tű fokán, ráadásul ők minden szempontból rosszabbul álltak. Nincs anyaegyesületük, és nem mutogathatnak a hátuk mögé, mert az aktuális vezetőik a hunyók, akik ráadásul hűvösben vannak. Így tényleg nehéz szabadulni ebből a helyzetből, nem tudnak kreálni semmilyen mentesítő papírokat visszadátumozva, nincs lehetőség átbeszélni lehetőségeket, gyakorlatilag bénult kacsaként sodródik a cég az árral.

Amikor a télen leigazoltuk tőlük Andricot, örültek jövetelének, de picit csodálkoztam is rajta. Nem értettem, hogy miért jön el a Kánaánból valaki a „fapadosba”. Mára egyértelmű a kép, inkább legyen valami fapados, de kiszámítható, állandó, biztonságos, mint csilli-villi, de képlékeny, bizonytalan. Szerintem Nemanja szívéről is tonnás kövek zúdultak le hogy eljött, mikor megtudta, mi van Győrben.

Az világosan látszódik, hogy egy egyesületi vezető addig nyújtózkodhat, ameddig a takarója ér. A takaró hosszát ő ismeri, neki kell ebben döntenie. Ezt a részét –bármennyire is nehéz néha- nekünk el kell fogadni, mert 1. ő viszi a vásárra a bőrét, 2. ő viszi szeretett csapatunk bőrét is a vásárra.

Legyünk őszinték, ki cserélne most a közülünk a győriekkel azért a bizonyos 2 évvel ezelőtti aranyéremért? Ugye, senki?

folyt. köv.

Címkék: ,

Böjte Csaba mondta: A szeretet olyan, mint a gyógyszer, nem jutalom. Nem annak kell adni, aki megérdemli, hanem annak, akinek szüksége van rá. Szép, bár hűvös idő volt március 4-én, ettől függetlenül 13.00-kor feszült, és izgatott várakozás közepette gyülekeztek a Heves megyében élő lilák képviselői Egerben. A Lila Eper akció elérkezett a következő állomásához. 13.45-kor teljes volt a csapat, az UTE Baráti Kör elnökével, megérkezett egy jégkorongozó is az UTE képviseletében. Három autóval elindultunk az egri Markhot Ferenc kórház gyerekosztályára, ahol a média számos emberrel képviseltetve magát, már a kórház udvarán várt minket. Mindenki meglepett volt. A média kíváncsian figyelt, hogy mit is csinálunk pontosan, és mire készülünk. A kórház sem tudta mi fog történni. Mi, pedig semmit, csak izgultunk. Nem volt forgatókönyv, nem volt terv csak mentünk. Kamera több helyen, a sajtó fotózott, és jelen volt az egyik országos rádió is. Elindultunk fel a lépcsőn, mindenkinél egy nagy láda gyümölcs vagy játék, lepakoltunk és boldogan, hálásan megköszönték. Nagy meglepetést okoztunk, amikor Gábor bejelentette, még kétszer fordulunk, és segítségre is szükség lenne. Felvittünk mindent. A nővérpultban alig maradt üres hely. Mindenki arcán döbbent tekintet volt látható, és nem akarták elhinni, hogy ennyi mindent gyűjtöttek a lilák, ilyen sok adománnyal érkeztek. Kattogtak a fényképezők, a kamerák vettek mindent mi, pedig ott álltunk egy csoportban megilletődve. Borsche Gábor az UTE, az UTE Baráti Kör és a szurkolók nevében átadta a főorvos asszonynak hivatalosan az adományokat. Ekkor arra gondoltunk, hogy befejeztük az akciónkat és indulunk haza, de a főorvos asszony megkért minket, hogy látogassuk meg az összes gyermeket, mi adjuk át a játékokat a gyümölcsökkel együtt. Elindult a menet. Az érzés olyan hivatalos volt, de sálakkal a nyakunkban, olyan igazi lilás is egyben. Elől egy ápoló, őt követve a lilák, Ványi Gergő jégkorongozóval az élen, a média mögöttünk. A kórtermekben meglepett szülők, és csodálkozó gyermekek, akik nem tudták, hogy kik ezek a bácsik lilába öltözve, vagy lila sállal a nyakukban. A szomorú, beteg gyermekek arcára kivétel nélkül sikerült mosolyt csalogatni a plüssökkel. A szülők is elérzékenyültek velünk együtt. Volt egy nagyobb lány, aki állandóan szomorú volt, gondolom a kórház miatt, és sírt mikor benyitottunk hozzá. Odalépett Ványi Gergő, beszélt vele pár mondatott, adott neki egy plüsst, és a lány szemében, bár ott voltak még a könnyek, de az arcán megjelent a mosoly. Láttam nem csak a jégen rutinos, hanem a gyerekek között is. Olyan ügyesen mozgolódott, mintha a pályán lenne, és a pályán is volt, most ezen a pályán. Haladtunk tovább, és még több mosolygós gyermekarcot láthattunk. Minden lila fiú kitett magáért. Igazi hétköznapi hősök voltak. Megható, soha sem felejthető élmény volt számunkra ez a nap. Győztünk! Egy olyan győzelem volt, ahol mindenki örült és mindenki szívét átjárta az a melegség, amit ez az összefogás adott. Hálás köszönettel tartozunk Ványi Gergő sportolónak, az UTE jégkorongozójának, hogy értékes idejét rászánta erre az akcióra. Ugyanez a hálás köszönet jár a Hevesi Violák képviselőinek, Szeles Dávidnak és Szabó Dánielnek, akik 2 mázsa gyümölccsel érkeztek a megyeszékhelyre. Továbbá Egerből Lóska Zoltánnak, Pollák Józsefnek és Fülöp Richárdnak köszönet a szervezésért és az adomány gyűjtésért. Köszönjük az UTE Baráti Kör elnökének, Borsche Gábornak az áldozatkészségét, aki Újpestről érkezett a sportolónkkal. Fontosnak tartom, hogy megemlítsek még két embert, bár ők nem szurkolók. Kovácsné Tóth Gabriella, és kedves férje Kovács Dániel baptista lelkipásztor, akik nagy segítséget nyújtottak nekünk Egerben a játékok gyűjtésében. Segítségük oly nagyra sikerült, hogy másik kórházba is tudtunk küldeni játékot, és imádsággal a háttérben végig velünk voltak. Dobó István egri várkapitánynak volt egy híres mondása 1552-ben: „Ha Eger elesik, utána nem állhat meg se Miskolc, se Kassa.” Eger nem esett el, mert összefogtunk, és megmutattuk együtt mire vagyunk képesek. Nem is volt rá esély, hogy elessen, mert lilák vagyunk. Tudom, hogy ezután pedig nem lesz megállás, mert következik Salgótarján, és a többi megye. Remélem, olyanok leszünk, mint a lavina. Elindul egy darab és sodor magával mindent, és minél több helyre eljutunk.

 

Aki kíváncsi az írott anyagon kívül a videókra is, ezek készültek:

A TV Eger felvétele: http://www.tveger.hu/ajandek-az-ute-drukkerektol/

A Baráti Kör hosszabb mindent bemutató felvétele:

https://www.youtube.com/watch?v=FDS6d0Fgq60&feature=youtu.be

 

Köszönet mindenkinek!

Hajrá Lilák!

Címkék: ,

Azt mondja sok szülő, hogy a legdrágább ékszer az ember nyakán, amit valaha viselhet, a gyermeke karja.

A békés megyei lilák karácsonykor egy kósza gondolattól vezérelve elindultak, gyűjtésbe kezdtek, és meglátogatták a gyulai kórház gyerekosztályát. Játékokkal, és egyéb ajándékokkal lepték meg a pici gyermekeket, akik nem mehettek haza a szeretet ünnepére. A gyermekek részéről az öröm és a meglepetés leírhatatlan volt. Ezután több megyéből jelezték lila szurkolók, hogy csináljuk meg ezt az akciót helyi szinten, keressük meg a kórházak illetékeseit, hogy mire van szükségük, és mit gyűjtsünk. Először megijedtem, mert arra gondoltam, hogy a gyerekosztályok több százmilliós gépeket fognak kérni, de döbbenten tapasztaltam, hogy a fővárosban és vidéken is, játék, gyümölcs, lázmérő és egyéb apróság hiányában szenvednek. Meglepő volt ez a válasz. Valóban jó irányba haladunk? Szülőkkel beszélve, szomorú volt látni a könnyes szemeket, amikor elmondták, hogy nekik kell bevinni pelenkát, és minden mást, mert sajnos a kórházak nem tudjak ezeket biztosítani. Nincs még gyerekem, de mások szomorúságát látva, számomra elképzelhetetlen érzés, hogy mit érezhet egy szülő, amikor a gyermeke lesz beteg – természetesen erről nem tehet – és nincs megfelelő ellátás. Amikor a tenni akarás vágyával a szívükben, ott állnak tehetetlenül. A médiában sem hír, mert minden más fontosabb. Tennünk kell valamit! Kis lépésekkel kezdődik el minden, valakinek el kell indulni az úton, hogy legyenek követők, mert bár sokan félnek egy járhatatlan, vagy beláthatatlannak és járhatatlannak tűnő ösvénytől, de amikor látják, hogy van lehetőség végig menni, akkor mások is elindulnak, követve a látott példát. Azt gondolom, és érzem, hogy nem csak hetente 90 percig vagyunk lilák. Hirdetjük büszkén, hogy minket a hűség és a becsület, ami vezérel és összetart. Akkor segítsünk. Induljunk el egy, talán járhatatlannak tűnő úton, hogy látható ösvény legyen mások számára is, világítsunk, mint fény a sötétségben. Kezdjük el a gyerekosztályok részére a gyűjtést, amit az UTE és az UTE Baráti Kör is nagy örömmel támogat. Gondoljunk bele, hogy gyerekek nélkül nincs jövő, és nincs semmi. Ha nem vigyázunk, nem gondoskodunk róluk, hol lesz majd a következő egészséges generáció, akikre építhetünk? Nem maradhatunk szótlanok. Jogosan felmerülhet bárkiben a kérdés, egy ilyen akcióról: Mi hasznunk lehet? Mit nyerhetünk ezzel? Talán könnyebb lesz az életünk? Vagy talán tennem is kell valamit? Egy alkalom megoldja a kórházak problémáját? Erre nem adhatom meg a választ, mert nem tudom, csak annyit tudok: tenni és lépni kell, mert így lesz jövőnk, és reménységünk. Vannak az életben érhetetlen helyzetek, rosszul végződő gondolatok, mert sokszor nem látjuk meg, hogy valóban mire is van szükség. Keresünk értelmetlenül, és elméleteket gyártunk. Nem kell mindig az okokat keresni, egyszerűen csak az odafordulásra kell koncentrálni, mind külsőleg, mind belsőleg. Legyen példa előttünk a gyulaiak terve, akik meg is valósították, nemcsak próbálkoztak, hanem megtették az első lépést.

 

Hajrá Lilák! Mindig Újpest, örök Újpest!

Címkék: ,

Mi van a Szusza szoborral? – kérdezheti joggal az ember fia, főként, ha lila, s főként, ha hozzá is járult valamicskét Újpest egyik, ha nem a legnagyobb valaha élt labdarúgójának emlékművéhez. Láttuk a fotókat, ahogy iskolások mentek a művész stúdiójába megnézni az alkotást, tudjuk, hogy a munka halad. De akkor mi a csend oka?

Az előzményeket nem kell ismételgetni, hisz mindenki tudja, mily keserves előjáték után jutottunk el a bizakodó fázisba. Aztán egy jó ideje ismét síri a hallgatás, sehol egy néma utalás arra, hogy vajon mikor és hol lesz felállítva a néhai középcsatár szobra. A múlt ápolása pedig nálunk (Magyarországon általában is, de Újpesten feltétlenül) olyan kötelező elem, mely manapság a klubhoz ragaszkodás legfontosabb pillére.

Nincs kétségem afelől, hogy az ügy jó kezekben van, ám sajnálatosnak érzem, hogy hónapok óta egy morzsányi információ sem látott napvilágot a kérdésben.

Időközben Szusza Ferenc egykori lakhelyén hatalmas átalakítások történtek. A jelenlegi tulajdonos új szintet húzott a Váci úton ácsorgó családi házra és igen nyitottnak mutatkozott egy emléktábla elhelyezésére az utcai fronton. Könnyen elképzelhető, hogy a hamarosan felépülő épület előbb fogja Szusza Ferenc legendás pályafutását dicsőíteni, mint a szobor. Pedig nagyon fontos lenne saját identitásunk és hitelünk megőrzése érdekében, hogy mielőbb álljon az emlékmű. A nagy csapatok egyik ismérve, hogy múltjuk minden ékességét úgy mutogatják, hirdetik, mint egy trófeát. Sok klubnak a stadionja a sportfunkciók mellett már helyenként múzeumi magasságokba is emelkedik, ezzel is folyamatos szellemi és lelki táplálékot (és kötelék erősödést) biztosítva a szurkolóknak.

Remélhetőleg a Szusza szobor ügye hamarosan megnyugtatóan rendeződik és akkor újabb okunk lesz arra, hogy a stadionba menjünk a hétvégéken.

Olvasgatom George Stanthon könyvét, az „Anfield calling”-t.  Ő az az ember, akinek alig ismerik szülővárosában az arcát, de jellegzetes hangját annál többen. Ő a Liverpool FC speakere. Már több mint 20 esztendeje ővé a mikrofon az Anfielden. Könyvében beszél sok nagy meccsről, sikerekről sztorikról, de van egy vonulata az olvasmánynak, mely annyira említésre méltó, hogy már kihagyhatatlan.

Stanthon szerint nyerhet akárhány bajnokságot egy csapat, szerezheti a trófeákat számolatlanul, arculatának, megítélésének nagyobb hányada attól függ, hogy közönsége, szurkolói milyen nyomot hagynak az emberekben. Vagyis a népszerűséget meghatározó faktora egy egyesületnek inkább az, hogy az átlagemberek számára mennyire fogadható el az a hangulat, az a környezet, és az a filozófia, amit a lelátón hétről-hétre helyet foglalók magukról mutatnak.

Az nyilvánvaló, hogy a Liverpool FC az angol és az egyetemes labdarúgás egyik legsikeresebb képviselője.

Ugyan a megszerzett bajnoki címek számát tekintve lecsússzantak az örök rivális Man. Utd mögé a 2. helyre, az 5 BEK, illetve BL siker kétségtelenül az első helyre illeszti a vörösöket az angol, sőt brit sikerlistán. Ha valaki megkérdezi, hogy mi jut az ember eszébe a Liverpoolról, 10-ből nyolcan vagy kilencen a csodálatos és fanatikus közönséget említenék. A „The Kop” anglia legfanatikusabb tábora, legendás hangerejükről, dalaikról ódákat zenghetnénk, talán a törökök és a görögök tudnak hasonlót produkálni. A lényeg azonban csak részben ez. A vörösök szurkolói rendkívül összetartóak, gyakran szerveznek jótékonysági programokat, és nincs az a meccs, melyet kihagynának, ha nem muszáj.

Az adakozás tekintetében az elmúlt időszakban már mi is elég jól állunk, reméljük az elkötelezettségi szint is emelkedni fog hamarosan. Először ugyanis magunkat kell ismét rábeszélni, hogy kezdjünk sokasodni a stadionban.

Aztán jön majd a hangerő és a pozitív arculat is…