Lojás elment!

Lojás elment!

Molnár Lajos, az Újpest egykori hátvédje, a jelentős korkülönbség ellenére, -- a barátom volt! Nyugodtan ki merem jelenteni, így igaz, ha időnként összetalálkoztunk az újpestipiacon, rendszerint örömmel üdvözöltük egymást, leültünk beszélgetni egy kicsit és mindig akadt témánk bőven. Az utóbbi időben betegeskedett, nehezebben mozgott, hiába, egyre közelebb került a kilencvenedikhez. -- Még gombócból is sok lenne -- jegyezte meg néha viccesen, pedig ő aztán ismerte a konyhaművészetet is, mert évtizedeken át népszerű és látogatott vendéglátóipari helyiséget vezetett.

Lojásnak hívtuk őt, mindenki így ismerte, tisztelte és szerette. Láttam őt futballozni is jó néhányszor, a negyvenes években került be a csapatba, az 1946-47-es bajnokcsapatnak tagja lehetett. Akkor még itthon volt jóapám, vele is nemegyszer együtt játszott, amikor később köztünk szóba került az ,,Ábel", többnyire a legteljesebb elismeréssel nyilvánult meg róla is, csakúgy mint a többiekről, Balogh II.-ről, Tamásról, Laborczról, Kirádiról, Nagymarosiról, Balogh Bonzóról, Várnairól, Szuszáról, Egresiről, Virághról, Aspirányról, Deák ,,Bambáról", Tóth Miskáról, egykori játékostársairól.
Pályafutása befejezése után vendéglőt nyitott, a Hargitta étterem a legkényesebb igényeket is messzemenően kielégítette, nagyszerű volt a konyha, jó a hangulat, pompás a kiszolgálás, élete társa, Pannika főzött, Lojás, ha kellett felszolgált, ha kellett mosogatott, mindenkihez volt egy-két jó szava...
Lojás elment! Idős volt, beteg volt, fáradt volt, mégis tragikus hirtelenséggel távozott... Sok-sok egykori vendége, tisztelői, ismerősei, barátai és kis családjának tagjai
gyászolják!


Legyen könnyű a föld neked, kedves jó Lojás barátom!

Zsengellér Zsolt

Címkék: ,