Szám szerint

A pénz és az NB1

Kis pénz…???

 

Sok vita van arról, hogy hol is tart a magyar foci. Sokszor elhangzik, hogy ma már egyre jobbak az infrastrukturális viszonyok, egyre több a pénz a fociban, nincsenek látványos csődök, tehát a háttér egészen jól alakul.

Nekem azért mégis kérdés, hogy ez mire (lesz) elég, mert nem látom azokat az eredményeket, amik alátámasztják, és indokolttá teszik azt a jelentős pénzbeáramlást, amit az utóbbi években látunk. Lehet, hogy én vagyok rövidlátó, ezért egy kicsit körbenéztem, mi is a helyzet ezen a téren Európa közepén.

A szomszédos országokat vettem górcső alá (egy kivétellel, helyette felvettem Lengyelországot), mert a térség futball-történeti szempontból egy egységet alkot. Helyesebben alkotott, mert a történelem sok esetben közbeszólt…

Hogy is néznek ki tehát az egyes országok első osztályú bajnokságaiban játszó játékos-értékek? Ez egy fontos paraméter, mert habár a transfermearkt nem abszolút megbízható, de arányokat jól mutat. Íme:

Látható, hogy nem vagyunk pont a top-on ebben az összehasonlításban, nálunk csak két országban mérhető alacsonyabb piaci érték. Azt látjuk tehát, hogy az országok többsége nagyobb játékos-értéket halmozott fel, mint mi. Ez még nem nagy baj, mert ugye legjobbjaink akármelyik más, akár éppen az általam vizsgált országok valamelyikében dobja meg csapata értékét.

De most itt az a kérdés, hogy hol tart az NB1, ez pedig a +kis pénz, kis foci…” mondásból kiindulva mérvadó kell, hogy legyen. De tényleg így van? Tényleg elég a pénz ahhoz, hogy egy ország labdarúgása felemelkedjen?

Nekem így elsőre nem nagyon látszik az összefüggés, a nemzeti élvonalak, és a válogatott FIFA-helyezése között. És másodszorra sem… Ja, értem, lehet azt mondani, hogy a legjobbak külföldön játszanak. De! Nincsenek külföldön játszó legjobbak, ha egy adott bajnokság (és a mögötte álló nevelési, képzési rendszer) nem képes megadni a nagy bajnokságok számára a jó alapanyagot. Ezt a délszlávok érdekes módon képesek meglépni, „-ic” nevű játékos nélkül szinte elképzelhetetlen szinte bármelyik Európában meghatározó csapat!

De ha ez nem lenne elég, azért azt is el kell itt mondani, hogy a két kisebb értéket képviselő bajnokság nemzeti tizenegyét sem előzzük meg. Ez bizony megint csak a sokszor hangoztatott tétel (több pénz = jobb foci) cáfolata lehetne, de igazságtalan lennék, ha nem említeném, meg; manapság ez a helyezés tekinthető extrémnek, nem a korábbi 30-on belüli pozíció. De most akkor is ez van, ha tetszik, ha nem!

Összességében tehát:

  • Kizárólag a térségi országokkal való összehasonlítás alapján sem különösebben értékes a magyar bajnokság,
  • Nincs egyenes összefüggés egy adott bajnokságban szereplő játékosok összértéke és a válogatott teljesítménye között,
  • - Hosszú távon nem fenntartható, hogy a remeklő válogatott mellett egy adott bajnokság színvonala jelentős lemaradásban van a nemzetközi szinttől.

Ez utóbbira példa a magyar klubcsapatok európai kupákban minden évben bekövetkező korai búcsúja, és végső soron ez az oka annak, hogy top-managerek nem nagyon érdeklődnek magyar focisták iránt. Ez pedig egyenesen oda vezet, hogy az NB1-en túl nincs sok lehetőség. Az NB1 meg olyan, amilyen…. és itt a kör bezárult!

A fiatal ajánlásról

A hazai első osztályú klubcsapatok korszerinti összetétele a következőképp fest:

Nicsak, ittnégy, igencsak jól megkülönböztethető csoport van! Ezek:

  • Vasas-Paks-Videoton-FTC:

Maximum 25 fős keret, átlag-szinten jó korban lévő játékosokkal. A zöldek kilógnak kicsit, mert tudjuk, hogy náluk az átlag körüli játékosok pont hiányoznak, de alatta, felette sokan vannak. Lehet, hogy éppen ez utóbbi a hektikus szereplésük ok?

  • Honvéd-Újpest-DVTK:

Fiatal keretek, magasabb létszám. Ezek a klubok láthatóan szívesen alkalmaznak fiatalokat. A Honvéd a saját akadémiájára, mi viszont inkább a játékos-kereskedelemre támaszkodunk, a DVTK pedig ezeknek egyfajta keverékének tűnik.

  • M.kövesd-B.újváros:

Itt is relatív széles keretekkel dolgoznak, de tapasztaltabb játékosokkal. Ennek oka az lehet, hogy ezek olcsóbbak, saját utánpótlás pedig nem nagyon működik. A felkerülőnek a bentmaradás a cél, tovább egyelőre nem terveznek, erre pedig alkalmasak lehetnek a rutin-rókák. Nem tudom, de én ebben nem nagyon hiszek, nekem pont nem ez a meglátásom…

  • Felcsút-Debrecen-Haladás:

Más-más okok, de – majdnem – azonos korösszetételű, és szélességű keretek. A Felcsút mindenkit megvesz akit ér, a Haladás igyekszik sok fiatalt beépíteni, míg a Debrecen most éppen egy jelentős átalakulás alatt áll, nekem úgy tűnik, hogy náluk nem egy határozott stratégia mentén alakul a keret…

Itt három csoport alakult ki:

 

  • DVTK-tól a Vasas-ig:

Ezek a csapatok 6-8 mEUR közötti keretekkel gazdálkodnak. A DVTK és az Újpest láthatóan a tehetséges fiatalokat keresik, a Honvéd talán egy lépéssel előttük jár az erős akadémiai háttér miatt. A Haladás modellje is hasonló, de ott mintha kicsit inkább a mennyiség, semmint a minőség lenne a fontosabb szempont. A Felcsút kicsit kilóg ebből a társaságból, láthatóan van mit a tejbe aprítani, ennek pedig talán meg is lesz az eredménye ebben az évben (eddig kb. nulla). A Vasas jól építkezett az elmúlt 1-2 évben, ennek eredménye a viszonylag magas piaci érték, de figyelniük kell, mert öregedőben a keret.

  • FTC-Videoton:

Itt van pénz, tudnak vásárolni, vannak időnként jó eladások is (ez utóbbit azért a Videotonnál még tanulni kell, Ugye Burcsa úr?), ki is lógnak a mezőnyből. A Videoton idei teljesítményén már látszik az invesztíció, de a zöldek kereke még mindig mintha be lenne ragadva a sárba. A szekeret meg mintha Doll tolta volna kátyúba, de ő az, aki nem tudja onnan kirángatni. Náluk a „nem tudja, hogy mit csináljon jódógában” jellegű problémákat látok.

  • Paks-M.kövesd-B.újváros:

Ez a „futottak még” mezőnye, relatív magas átlag-életkorokkal, „élj a mának” szemlélettel. Mintha nem lenne egy hosszabb távra érvényes stratégia, mintha nem lenne megfelelő gazdasági háttér – ez így néz ki innen az íróasztal mellől. A felkerülőt értem, neki most csakis ez az év a lényeg, a továbbiakra – érthető okokból – nem terveznek. A másik kettő viszont kifejezett micsurin-társaság, amolyan kis magyar buhera, helyettük el tudnék képzelni nagyobb múlttal, komolyabb hagyományokkal, és – nem utolsó sorban! – több szurkolóval/támogatóval rendelkező klubokat.

 

Akkor hol is tartunk? Nemzetközi összehasonlításban sehol nincs az NB1, és még a mezőny egészén belül is vannak olyan csapatok, akik erősen kilógnak lefelé. Csak ezekből az adatokból – ne meg az idei eredményekből – az is látszik, hogy kevés csapatnál van határozott koncepció (Honvéd, Vasas, Haladás, Videoton), vannak, akiket csak a relatív tőkeerejük ment meg a csúnya égésektől (FTC, korábban Debrecen), van ahol ez is kevés ma még (Felcsút). Van, ahol csak alakulgat valamiféle koncepció (Újpest, DVTK), és vannak, akik egyszerűen nem ide valók. Ez utóbbiak csoportjának van közös halmaza az előzőekkel…

 

És akkor mi hol vagyunk ebben? Ha nem lenne ez a címer-ügy, azt mondanám, hogy elindultunk egy úton, alakul egy koncepció, amit kezd is működni (ígéretes tehetségek felfedezése à be/felépítés à értékesítés), de nem szabadna elfeledkezni arról, hogy közben eredmények is kellenek, mert egy semmilyen középszer csapat játékosáért csak kevesen jelentkeznek nagy bajnokságok megfigyelői közül. Na meg; kellenek végre eredmények, mert lassan más se marad, mint a múlt, és Roderick annak is képes ellopni egy darabját…

 

Igencsak hosszú tehát az út odáig, hogy nemzetközi szinten is meg tudjuk magunkat mutatni, az meg még sokkal-sokkal messzebb van ettől is, hogy ott még eredményt is tudjunk elérni! De semmi nem lehetetlen, szurkoljunk együtt a szebb jövőért!

 

HAJRÁ LILÁK!!!

 

NEM KELL ÚJ CÍMER!!!