Szám szerint

Tényleg a szerencse faktor döntött a derbyn?

Statisztika. Komoly szó, talán túl komoly is. Futballstatisztika. Hajjaj, gyerekkori emlékeim szerint, vagy foci, vagy matek, de rendre a foci nyert a sulival szemben... A számok várhatnak, de a srácok a téren, vagy az edzőm, a csapattársak nem!

Ahogy később a szurkolók sem várhattak, amikor a legkisebb faluban, vagy éppen egy korosztályos derbin léptünk pályára. Aztán kiderült, hogy a statisztikához nem kell erőnlét, istenadta tehetség, na meg (ha már nem kaptam meg az aranylabdát...) valamiből meg kellett élni. Elő a matekkönyvvel! Így alakult. A rosszban a jó, hogy ezért már nem kell sokat várni a szurkolónak, a meccsek után a statisztika szemüvegén keresztül is megmutatjuk a mérkőzéseket!

Hogy nem a számok, az adatok miatt megyünk ki a stadionba? Igen, a pontosan így van, a számok nem mutatják meg a játék szépségét, a légkört, a semmihez nem hasonlítható érzést, ami a stadionban hatalmába keríti a szurkolót, és játékost egyaránt. De talán válaszokat ad egy pár "miért"-re, segít, hogy ne csak nézzünk, hanem lássunk is, értsük, hogy mit látunk, mi miért történik. Elsőként azonnal a mélyvíz; a derbi statisztikai adatait vettük górcső alá.

 

Vignjevic: „ …a döntetlen reális eredmény lett volna, de mint korábban is említettem, néha a szerencsére is szükség van.”

Doll: "Szerencsém volt, az Újpest is pontot érdemelt."

 

A döntetlent tehát reális eredménynek tartotta volna mindkét edző, de ezúttal a szerencse döntött – sajnos nem a javunkra… A statisztika nem hisz a szerencsében, csak unokatestvérét, a valószínűséget képes kezelni – de erről majd később. Nos, nézzük meg, hogy a számok mit mondanak! És nézzük meg, hogy a vereségre adnak magyarázatot, vagy azt bizonyítják, hogy semmit nem ér a fölény a mezőnyben, hiszen a focit gólra játszák.

 

A csapatstatisztika adatai közül először a labdabirtoklást nézzük meg; ebben a „műsorszámban” 44-56 arányban alulmaradtunk. Sajnos félidőkre bontva nincsenek adatok, de feltehető, hogy az első játékrészben kiegyenlített, vagy még inkább ÚJPEST fölény volt, a második játékrész azonban gyökeresen mást hozott…

A labda 50 percet volt játékban, ami a hazai mezőnyben átlagos, a játék folytonossága tehát a nagy átlagot jelentette. Erről azt gondolom, hogy – mivel a labdabirtoklásban nem volt drámai a különbség – a két csapat jól felkészült egymásból, a két taktika jól kioltotta egymást.

A lövések területén már kicsit nagyobb a különbség, míg az ÚJPEST 11-szer lőtt a kapu irányába, az ellenfélnek csak 9 próbálkozása volt. Igen ám, de mégis az ellenfél talált többször kaput! Itt 3-2 arányban vesztettünk, és ha a lövések pontosságát százalékban nézzük, akkor még nagyobb a különbség; 18% szemben a 33%-kal. Látható tehát, hogy a kapuig képesek vagyunk eljutni, de a befejezések vagy esetlegesek, vagy nem egészen kidolgozott helyzetből születtek. Ez utóbbira utalhat, hogy míg mi 6 lövést (több mint 50%!) a büntető területen kívülről eresztettünk el, az ellen három esetben (33%) tüzelt hasonló távolságból. A számok tehát alátámasztják azt az általános vélekedést, miszerint elől nem vagyunk hatékonyak, a kapu előtt nincs meg a megfelelő minőség.

A szögletek száma elég kevés (3 illetve 4), ami azt mutatja, hogy a szélsőjáték egyik oldalon sem volt acélos, legalábbis mennyiségben nem lehetett sok elfutás a szélen (jellemzően ezekben a szituációkban alakul ki a szögletrúgások többsége). Az adat sokat nem mond…

Sokkal beszédesebb viszont a szabálytalanságok száma! Itt jelentős ÚJPEST fölényt látunk, 23 áll szemben 11 megítélt (!) fault-tal! Elsőre úgy tűnhet, hogy csapatunk nem éppen a sportszerűség mintaképe… Na de nézzük csak a lapok számát! Itt 4-2-re az ellenfél „vezet”, ami elég komolyan árnyalja a képet, két tényre irányítja a figyelmet; az ellenfél durvább szabálytalanságokkal élt, és a bíráskodás nem volt következetes! Ez bizony a legjobbnak vélt hazai játékvezetőtől elég gyenge teljesítmény.

A pontos passzok száma meglepett, ugyanis ez a paraméter rendre az ÚJPEST előnyét hozza meccsről meccsre. Nem is a passzok számában mutatkozó különbség (276-437) mellbevágó, hanem hogy míg csapatunk átlag 4,7 másodpercenként, addig az ellenfél 3,9 másodpercenként hajtott végre egy-egy sikeres passzt. Ez jelentős különbség, ugyanis a labdajáratásban több mint 22%-kal lassabbak voltunk! Ez azt mutatja, hogy a játék ritmusa nem volt meg, illetve jelentősen lassabban építkeztünk, vagy éppen csak oldalpasszokkal operáltunk…

Nyert párharcok: az a „versenyszám” amiben sajnos korábban gyengék vagyunk. Már tavasszal sem ez volt erősség, ezért vártam a javulást, és ősszel az első öt mérkőzésből négy esetben több párharcot vívtunk meg sikeresen, mint ellenfeleink. Az utóbbi három fordulóban aztán történt valami; mindhárom meccsen gyengébben teljesítettük ezt a mutatót, a hétvégén pedig 101-119 arányban maradtunk alul.

Ezen a ponton kell visszautalnom a szerencse kérdésére, amit számokkal nem tudunk leírni. Azonban valószínűségi alapon mégiscsak kapunk némi magyarázatot arra, hogy miért is alakult így! Az első öt mérkőzésen rendre Suljic volt a legtöbb párharcot nyerő játékosunk (20 feletti számokkal!), míg az utóbbi három mérkőzésen védőink (Kálnoki Kis, Heris, Nagy G. – 20 alatti számokkal). Egyrészt védőink párharcaikat értelemszerűen védekező pozícióban nyerik, míg Suljic posztjánál fogva a többségében támadások során nyerte párharcait.

A fentiekkel nem érvelek Suljic mellett (ellene meg végképp nem), de a számok azt mutatják, hogy a párharcok, valamint a labdabirtoklás, illetve a nyert pontok száma igenis összefügg. Igaz ez legalábbis egyazon csapat, hasonló stratégiával lejátszott mérkőzéseire. Azt nem állíthatjuk, hogy az utóbbi két vereség Suljic hiányával magyarázható, mert ennél a foci sokkal összetettebb játék, de minden esetre negatívan hatott a támadó elvesztése (eladása).

De ez már lassan történelem, sokkal fontosabb, hogy a mai keret mit tud, milyen számokat látunk egyéni szinten.

Kezdjük azonnal a kapura lövésekkel! Ebben Diagne egyértelműen vezet a maga négy próbálkozásával, míg mögötte kissé meglepő módon Herist találjuk. Egynél többször még Balogh Bubu próbálkozott. Diagne tehát egyértelműen ellátja a középcsatár feladatát, bár meg kell jegyezni, hogy a négy próbálkozásából csak egy talált kaput, igaz, az gól is lett. Hiányolom viszont a középpályáról Hazard-t, Sankovic-ot, Nagy éppen Nagy G.-t! Andric talán még nem volt igazán ereje teljében, ezért nem lőtt kapura, lecserélését valószínűleg ez indokolta.

A szabálytalanságok terén Sankovic a listavezető – ráadásul ez igaz az általa, valamint az ellene elkövetett szabálytalanságokra is. Szűrőként benne van a sűrűjében, sok kontaktja van, labdával emberrel egyaránt. Csak érdekesség, hogy a csereként beálló Radó ellen követtük el az egyik legtöbb szabálytalanságot, ennek eredményeképpen pedig mankózva hagyta el a stadiont. Nem csak Isten nem ver bottal…

A pontos passzoknál Sanko ismét vezet, ráadásul az összes passzai 82,2%-a volt sikeres, ahogy Mohl-nak is, míg Lita csak kicsivel marad el mögöttük. Gyanítom, hogy Heris csak azért nincs a listában, mert elől már több esetben volt pontatlan. Jó hír tehát, hoyg védőink kevés labdát passzolnak el! Azt persze nem mutatja meg a statisztika (legalábbis ebben a mélységében), hogy ezek a passzok mennyire voltak hasznosak, de a megszerzett labdák hasznosítása elsősorban nem az ő feladatuk. Sajnos a középpályán nem ennyire jó a helyzet, Bubu ezúttal kevésbé volt megbízható, passzai csak 69,3%-ban voltak sikeresek. A jó hír, hogy azért ő többet tud, és ezt lesz is lehetősége bizonyítani még sokszor!

A nyert párharcok igazolják, hogy Heris az egyik legjobb védőnk, a védekezésben pedig Bubu megmutatja, hogy kulcsjátékos, ahogy Sanko is! Utóbbi ugye a szabálytalanságok adatai, a passzok száma, pontossága mellett tehát a párharcokban is erős; egyértelműen kulcsjátékos – még akkor is, ha játéka nem látványos! Jó hír, hogy Diagne-nak is jó számai vannak a párharcokban; ezzel is mutatja, hogy ott a helye, van benne lehetőség!

Összesítésben Diagne, Heris, Balogh, Sankovic a sorrend. Öröm, hogy az előző négy játékos 200 pont felett teljesített, de mögöttük – a korábbiaktól eltérően - nincs nagy szakadék, csak hárman teljesítettek 180 pont alatt. Ketten nem játszottak végig, ez lehet a magyarázat (egy része!). Sajnos Mohl szintén ebben a csoportban van, ami – a számok alapján! – hátul nagy kockázatot jelent. Meg kell említeni, hogy az ellenfél adatai jelentős fölényt mutatnak; 10 játékosuk jutott 200 pont fölé, a legrosszabb teljesítmény is 185 pont volt, sokkal kisebb a szórás, mint a mi hétvégén játszó keretünk esetében.

 

Szám szerint tehát;

1.           A kisség kevesebbet birtokolt labdával többször értünk az ellenfél kapuja elé, de a több lövés pontatlanabb volt, ami aztán gólokban is megmutatkozott.

2.           A bíráskodás nem volt következetes (a látottak alapján inkább tendenciózusnak nevezném, de a számok csak a következetlenség tényét mutatják).

3.           A labda birtokában lassan építgettünk támadásainkat, sok oldalpassz volt, kevesebb kulcspassz lehetett (a statisztikai adatok nem tartalmazták sajnos).

4.           A párharcokban a korábbiaknál kisebb hatékonyságot mutattunk. Bár itt csalókák kissé a számok, a 2. pontban említettek miatt, tény, hogy az egy-egy elleni szituációkban nem hoztuk az elvárt szintet.

5.           Védelmünk stabil a Heris – Lita – Kálonki Kis – Mohl felállásban, de a balhátvéd pozíció még nem teljesen megoldott.

6.           Diagne erősítést jelent, de ezúttal a középpályáról, és a széleken nem kapott elég támogatást (mentségére legyen mondva a társaknak, hogy védekezésben kimagaslóan teljesítettek!).

 

Ja, és mire is jutottam a két edző véleménye kapcsán? Hát arra, hogy szám szerint az ellenfél egyénileg, az ÚJPEST pedig csapatként volt jobb. A mesterek tehát pontosan látták azt, amit mi csak most, a számok ismeretében tudunk valamelyest értelmezni.

 

Ami pedig a számokon túl van; a hétvégi mérkőzés hangulata, a buzdítás, az ultrák koreója mind-mind derbihez méltó volt (ilyenkor nem illik számon kérni a tánc- és illemórákat!), és - teljesen szubjektív véleményem szerint - a csapat is harcosan lépett fel, győzelemre tört, a srácok hajtottak, kiadták magukból a pillanatnyilag bennük rejlő maximumot!

 

 

HAJRÁ LILÁK!

Címkék: ,