Szám szerint

Paksi mogyoró

Bizony-bizony ez a mogyorózás fájt! Ennek több oka is van; csapatunk mérlege eddig sem volt éppen jó, most pedig még egy szégyenfolt esett az egyébként sem makulátlan papíron, amire képzeletben felvéstem a listát. A másik az, hogy ellenfelünk a kontraszelekció diadala, unalmas, alig nézhető focival jön elő hétről hétre, mi pedig rendre elbukunk ellenük. Tetézte a mérgemet, hogy aztán eltűntek a mérkőzés adatai, de ha már lendületben voltam, kiírtam magamból a mérget

 

Nasszóval; ott tartottam, hogy talán a számok megmutatják, hogy az antifoci véletlenre építő, kissé sunyi megközelítése a nyíltsisakos harcmodor ellen miért volt sikeres ismét. Előbb igyekszem megfejteni „antifoci” kifejezést, mert sokat hallom, használom, de talán nem árt pontosítani. Definíció-szerű megfogalmazást nem találtam, de egy fórumon találtam egy beírást, ami azért adhat némi támpontot:

 

„Azt mondják hogy a Chelsea antifocit játszott! De miért is? A fociban a támadás és a védekezés ugyanolyan eleme! Ha egy gólra vagy a támadásra vagy cselre azt mondjuk hogy szép, akkor egy védekező csapatban egy szép védés, szép blokk szép szerelés ugyanolyan szép! Szóval nem értem hogy mi is az antifoci??? Mert tegnap a CFC lehet védekezett, de semmi sportszerűtlenséget nem követett el.”

 

Na itt van a kutya elhantolva! NEM a védekező csapat játszik antifocit, hanem az, amelyik semmilyen focit nem játszik, és ezt ráadásul szánt szándékkal teszi (edzőjük taktikának nevezi…). Miből áll ez? Az elsőtől az utolsó percig időhúzás, tili-toli hátul, és csak kényszerből előrevágott labdák. Ezeket máris támadásnak minősítik – tévesen!!! Merthogy semmi koncepció nincs, csak arra épít, hogy talán arra kószál egy csatár, a védője meg betlizik (mi van, ha pl. éppen felbukik a művelésből éppencsak kivont „gyepen”?). OK, értem én, ekézem az ellenfelet, miközben nyert, tehát igazából a saját csapatunkat sértegetem – szinte hallom az ellenvetést. Igen, most (és ismét) elbuktunk, de megvan a koncepció, ráléptünk egy útra, amit nem kellene feladni! Nehogymár a múlt avittas focit játszó képviselői egy győzelemmel elbizonytalanítsanak!

 

Eddig a prekoncepció, de most már a számoké a főszerep, azok nem (nagyon) hazudnak, gyorsan kiderül, hogy a fenti okfejtés csak az én mániáim egyike, vagy látható a különbség, amit egy koncepciózus csapat – elvileg - számokban produkál.

 

Először a labdabirtoklást nézem meg, mert – szerintem – fontos tényező, hiszen csakis a labda birtokában lehet támadásokat építeni. Ha pedig sokat van nálunk a labda, akkor több a lehetőség is. Hááát… azonnal meglepő számokat látok; csapatunk csak 45%-ban birtokolta a labdát. Ha jól értem a stratégiát, amit épít a csapat, ez visszalépésnek tűnik. Feltűnik, hogy a tiszta játékidő csak 52 perc – egy kis hosszabbítással megtoldott félidő! Nocsak, nem volt folyamatos játék? Az első jele az antifocinak? Vélhetően így lehet, de sajnos az 52 perc nem kirívó! Sőt a 12. forduló átlagát másfél perccel meghaladja, és volt olyan meccs ahol összesen 41 percet volt játékban a labda, és a győztes fél mindössze 18 percet birtokolta a labdát!!! Maradjunk abba, hogy a talaj nem volt éppen ideális, na meg csapatunk végülis idegenben játszott, de az ÚJPESTnek idegenben is illene dominálnia.

 

Nem kell ám sokat keresgélni, itt van máris egy adat, ami azt bizonyítja, hogy igenis domináns módon játszott csapatunk! A lövések műsorszámot 10-6 arányban, és a kaput találó lövéseket is 4-3-ra nyertük. Az adatokhoz azért hozzátartozik, hogy próbálkozásból minimum egy gólt hozni kell (inkább kettőt!), meg az is, hogy – bára a kaput találó lövések aránya 40% - de az ellenfél arányai jobbak, és persze a gól is az övék volt… Fontos még, hogy a labda birtokában alig több mint 2 percenként(!!!) alakítottunk ki helyzeteket, míg ellenfelünknek majd’ 5 percébe telt mire a kapunk felé irányuló lövést ereszthetett meg. Miért fontos ez? Ha ilyen gyorsan képesek vagyunk helyzeteket kialakítani, akkor egy 60%-os labdabirtoklás esetén, hasonló nettó játékidő mellett 15 lövést ereszthetünk meg! Mivel – mint ezt látjuk hétről-hétre – nem használjuk ki hatékonyan helyzeteinket, így nagyon fontos, hogy a lehető legtöbbször érjünk az ellenfél kapuja elé, lövéssel befejezett támadással.

 

A szögletek aránya is alátámasztja a dominanciát, a támadófocit; 8 szögletünkkel szemben 3 atom korner áll. Kibújik az a szög a zsákból, hiába, a számok nem hazudnak! Az ellenfél saját térfelét megszállva többet birtokolta ugyan a labdát, de csak elvétve hozza fel a labdákat, gyanítom azt is akkor teszi, amikor védőzónájukban már nem tudtak oldalpasszokkal operálni – mintegy kényszerből. Ráfoghatjuk, hogy türelemmel keresték a réseket a védelmünkön (az ilyen kifejezések az edzői találékonyság köszönhetjük…), de tapasztalatból tudjuk, hogy ez nem így van. De errő majd később, mert a többi adat láthatóan egy irányba mutat; volt némi változtatás a hadrendünkben!

 

A pontos passzok száma is azt mutatja, hogy valami változás volt, ugyanis – a megszokottól eltérően – 378-297 arányban alulmaradtunk… Na de ilyet! Lehet az is egy stratégia, hogy kevesebbet passzolunk pontosan??? Nem, ez biztosan nem lehet cél, de következik más elemekből, a foci egy elég bonyolult rendszer ahhoz, hogy egy-egy változtatás más, akár nem várt helyeken a korábbiakhoz mérten eltérő eredményeket indukáljon. A kevesebb pontos passz egyrészt a százalékosan is rosszabb mutató (79% vs. 72%), illetve a kevesebb labdabirtoklás eredménye, a passzok gyorsaságában nincs érdemi különbség. Ez is új elem, de nem a változás, csak annak következménye!

 

Párharcok: nocsak, nocsak, ebben előrelépés van, nem is kicsi! Csapatunk végre felülkerekedett ebben a mutatóban, pedig hetek óta az volt a probléma, hogy az egy-egy elleni szituációkat nem kezeltük le jól, az ellenfelek rendre felülkerekedtek. Ezúttal azonban 53-47 arányban nyertünk (számokban: 122-109)!!! Véleményem szerint ez az adat önmagában még mindig nem mutatja meg, hogy mi is történt, hol volt a változás, miért mutatnak most mást a számok, mint korábban.

 

Nézzük meg; korábban a labdabirtoklásban jobbak voltunk, a pontos passzok terén felülkerekedtünk, de a párharcokat nem nyertük meg a kellő arányban. Ezek a változások több tényező eredményeként jelentek meg;

  • Vig felismerte, hogy támadóbb csapattal kell felállni, mert a labdabirtoklásból csak támadókkal lehet felérni a kapu elé, lövéssel befejezni a támadásokat. Talán ezért maradt ki ezúttal Sanko, és a középpályától kezdődően 5-6 olyan játékos lépett pályára, aki inkább támadásban jeleskedik (Bardhi, Hazard, Balázs, Andric, Diagne, de Bubu is jól fellép, és Mohl is veszélyeztette az ellenfél kapuját), valamitn a cserék is előre jöttek be (Sallói, Kabát Peti).
  • A pálya talaj mély volt a sok eső miatt, így több hiba volt, de talán ezért (is) tudatosan kiválasztott alacsonyabb játékosaink (Bardhi, Hazard, Bubu) jobban mozogtak mint az ellenfél magasabb emberei,
  • A támadóbb csapat kevesebb labdát szerzett, kevésbé hatékonyan lépett bele az ellenfél passzolgatásaiba,
  • De többet támadott, ahol az ellenfél sűrűbb olt, ezért romlott a pontos passzok aránya,
  • A több támadás több lövést hoztott.

 

Ez mind szép és jó, de akkor hol csúszott el a mérkőzés? A fentiek ugyanis mind egy pár jó döntés eredménye, ilyen adatokkal nyerhetők meccsek! Alighanem ott volt a probléma, hogy nem volt gól. És nem az volt, hogy „nem volt benne a játékunkban a gól” (újabb edzői találmány!), hanem igenis bennünk volt, de ott is maradt… mert támadóink ezúttal nem tudták góllal befejezni támadásainkat. Tudom, hogy ezzel sokan nem értenek majd egyet, de a számok azt mutatják, hogy nincs nagy tragédia, de arra is felhívják a figyelmet! A csapat még mindig nem képes kiegyensúlyozott teljesítményre; ha egyik ponton javulunk, másokban leromlunk… Amiért mégis bizakodó vagyok az, hogy tudunk változtatni, minden ponton tudunk jók lenni, azaz van a csapatban potenciál, ami ki fog jönni, és kilátásban van egy hasonló széria – ellenkező előjellel!

 

Az egyéni teljesítményeknél először most a 200 pont feletti összesített pontszámmal rendelkezőket! Hoppá, hoppá, nem hiszem el! Nincs ilyen játékosunk, és az sem vígasztal különösebben, hogy ilyen az ellenfélnél sem volt! 150 pont fölött is csak öt játékosunk teljesített (a 150 az a szint, ahol máskor már kilóg lefelé a játékos…), míg az ellenfélnél egy játékos maradt 150 pont alatt! Nekem ez azt mutatja, hogy a két csapat nem mutatott csúcsformát, a rossz talaj, a körülmények erősen visszavetették a játékosokat, a sok pontatlanságból pedig egyenesen következett, hogy a labda keveset volt játékban.

 

Egyéni szinten tehát van még hova fejlődni, csapatunkban ezúttal senki nem volt formában, de még így is domináns játékot produkáltak. Az egyes tényezőket tekintve vajon kik voltak azok, akik az átlagtól mégis kicsit többet tettek hozzá.

 

Lövések: Diagne egyértelműen a legjobb 4 lövéssel, de Bardhi 3 próbálkozása sem mondható rossznak. Négy kapura tartó lövésünk is nekik köszönhető, Diagne 3 kapura tartó lövése viszont nem volt minőségi, ő ennyiből egyet be szokott rúgni. Ebben az értelemben az ő visszafogottabb játéka (a hírek szerint az ellenfél védőinek sportszerűtlenségen túlmutató keménykedései okán) az egyik eleme a vereségnek. Még mindig igaz; gól nélkül csak döntetlen re vagyunk jók… Nem lenne azonban igazságos Egyetlen igazán ütőképes csatárunk nyakába varrni a vereséget, rajta kívül még jópár játékosunknak lett volna lehetősége gólt szerezni!

 

Szabálytalanságok elkövetésében Nagy, Balázs, Balogh, Lita, és Diagne vannak élen, míg az ellenünk elkövetett szabálytalanságokat Andric, Diagne, Heris (!!!), Mohl, Balázs szenvedték el. Támadóink tehát jót játszottak, a mezőnyben nehezen tudták tartani őket. A Heris ellen elkövetett szabálytalanságok is antifoci-gyanúsak: az ellenfél elvesztett labdái után inkább faultoltak, semmint sok futással rendezték soraikat – így egyszerűbb, nem? De biztosan, csak nem sportszerűbb!!! Csak érdekességként említem, hogy a „NO BAJNER NO PARTY” igaz lehet, ugyanis pályán töltött 25 perce alatt listavezető lett szabálytalanságok terén, miközben nem sikerült 10 elvesztett labda mellett egyetlen egyet sem visszaszerezni…

 

Pontos passzok számában Bardhi, Balogh, Nagy Lita, Heris a sorrend, míg a pontos passok százalékos értékben kifejezett értékeit tekintve Balogh, Bardhi, Nagy, Mohl, Andric a sorrend. Középpályánk tehát aktív, és relatív pontos is volt, a támadások tehát felépítettek voltak, azonban kissé hiányolom a százalékos értékeket feltüntető listáról középső védőinket… Ott nem lehet hibázni, és bár nem onnan kell építeni a támadásokat, de a játékot szervezőkhöz nagyan nagy pontossággal kell eljuttatni a labdát! Ez most mintha hiányzott volna…

 

A nyert párharcokban Andric, Diagne, Heris, Bardhi, Lita a sorrend. Öröm, hogy az első alakzat, a támadók jól szerepelnek ebben az összevetésben. Látszik, hogy a támadásaink veszélyesek voltak, domináltuk a támadó harmadban a játékot. A pontos passzok és a nyert párharcok adatainak ismeretében sajnálom csak igazán, hogy elment a három pont! Ilyen adatokkal NYERNI KELL! Az ellenfél védelme sokszor csak követte az eseményeket, sok gólhelyzet, lövés, próbálkozás volt, a támadások pedig felépítettek voltak!

 

Sajnos egyéni összevetésre ez a meccs alkalmatlan volt, mert nem volt olyan meghatározó játékos, akit igazán ki lehetne emelni a pályára lépők közül. Ez a tényező, és az, hogy ezúttal nem sikerült gólt elérni, elég volt egy vereséghez. A bevezetőben említett kérdésre tehát a válasz az, hogy ezúttal az antifoci nyert…

 

DE! Az erről a mérkőzésről, valamint az előzőekről rendelkezésre álló adatok azonban azt üzenik; nem sokáig tart már a pünkösdi királyság, nincs messze az idő, amikor kisstílű, alattomos eszközökkel már nem lehet meccseket nyerni! Ne feledjük el, hogy a bevehetetlennek tervezett Atlanti fal napok alatt kapitulált, ezt pedig a D-nap előtt senki nem gondolta volna, csak az (Eisenhower?) aki képes volt újszerűen megközelíteni a problémát. Mint tudjuk, igaza lett…

Az is a történet része, hogy ehhez nem kevés áldozatra volt szükség. De vissza a mába; most mi még az áldozatoknál (beáldozott pontoknál) tartunk, de amikor végre a sok kísérletezés után elérjük kritikus tömeget, jön a nagy BUMMM!!!