Szám szerint

Balaton

A Balaton, mint Közép-Európa legnagyobb állóvize már korábban is népszerű volt, de tömegeket csak a ’60-as évektől vonzott. Annak ellenére történt ez, hogy a táj utolérhetetlen szépsége mellett akkoriban a klasszik lángossütőn, na meg a kempingeknek kinevezett legelőkön kívül más érdekesség nem nagyon akadt arrafelé… Még „cimmerferi” sem volt, nem hogy siófoki, vagy füredi bulinegyed, ahogy rendes éttermek sem. A háború előtti időszak fényét nem tudták visszaállítani (nem is akarták, az csak a gaz imperialisták úri huncutsága – mondták…), helyette elkezdődött a szocreál ízlésrombolás.

Valahogy - persze nem véletlenül, hanem a hanyatló kapitalizmus pénzén, a még több „dojcsemark” reményében – mégis megindult valami fejlődés, így a ’80-as évekre már Ötvös Csöpi féle életstílus is gyökeret vert azon kevesek körében, akik egyenlőbbek voltak, mint a többi egyenlők… És mindez miért, hogyan jött létre? A kettészakított Németország keleti és nyugati fele itt találkozott, nyaralásukat, a wessi apukák hozták a keményvalutát, az ossi lányok meg a meglehetősen szabad erkölcseiket! Jegyezzük meg, hogy mindezt a Stasi figyelő szemei „vigyázták”, néha valutára, néha meg egy kis szexre megvámolva balatoni német összeborulást…

Hasonló érzésem volt most a Vasas elleni találkozón; két szomszéd utazgat kicsit, hogy aztán – amúgy szórakozásként – eltöltsenek némi időt együtt. Na nem sokan, mert ugye a hétközi találkozók szigorúan 18:00-tól kerülnek megrendezésre. Tudom, ne is kezdjen bele egy nagyokos sem az MLSZ-nél, a BL, EL idősávban nem rendezhetünk meccseket, de mintha ez a szabály nem lenne újkeletű, talán még figyelni is lehetne rá! Ezen túlmenően meg az jutott eszembe, hogy ha már megvan ez a Balaton feeling, akkor vajon ki az, aki éber szemmel figyel, és ha már itt tartunk; hol vannak a laza erkölcsű nők??? Nos, utóbbiakkal nem találkoztam, de az biztos, hogy volt, aki figyelt, és alaposan le is jegyzett mindent!

Munkáját 100.000 forinttal díjazták, amit persze költhet akár gyógyszerre is, a dolog szépséghibája az, hogy ezt nem a drága munkaadója fizeti meg. De ami ennél is fontosabb; vagy a hallással, vagy a jegyzetekkel volt némi gond, mert a „más sportszervezet szidalmazása” tényállás minimum véleményes. Azért gondolom, mert – bár nem tudom, hogy miért éppen a tisztálkodási szokásainkról vannak téveszméik… - van egy szurkolói csoport, akik a klubjuk alkalmazottjának hathatós támogatása mellett (!!!) minden egyes hazai góljuknál „megemlékeznek” rólunk a fenti tényállást totálisan kimerítve – büntetés nélkül… Amíg ez így van (sajnos bevett gyakorlat szerint nagyon is így van!), nem hiszem, hogy az ilyen alapon meghozott büntetés eléri célját. Hacsak nem az a cél, hogy a szégyentáblán fel lehessen mutatni számszerű formában is az Újpest szurkolói magatartását, a kiszabott büntetéseket „ranglistáján”.

Na de! Legyen ez a kisstílű emberek gyermeteg játéka, játsszanak csak bíróságot, nekünk nem ezzel kell foglalkoznunk, hanem azzal, hogy minél kevesebb játékteret adjunk nekik. Ebben az utóbbi időben jók voltunk, ugyanis meccsek óta nem volt bünti, mert a nagytesó kistesójának annyi bőr már nem volt a képén, hogy ezeken a mérkőzéseken is elsüsse ezt a „poént”, mint a (megkreált…) tényállást. Ahogy mi megmutattuk, hogy tudunk olyat, amibe nem lehet belekötni, csapatunk is megértette, hogy a bírói ténykedéssel nem kell foglalkozni, mert az emberi gyarlóság adott, azon nem tudunk változtatni, viszont akár még használni is lehet! Ezúttal bizony játékosaink fegyelmezetten, csakis a játékra koncentrálva győzelmet arattak. Ennél pedig nincs fontosabb, mindaz a fejtegetés, amit eddig írtam, totál érdektelen, így lássuk máris a számokat!

Csapatstatisztika:

 forrás: mlsz.hu

Nem is tudom, hogy mit mondjak írjak… Nagyon nem is szeretnék belemenni a részletekbe, mert azt látom, hogy szinte mindenben jobb volt az ellenfél. Azért találtam egyet, ami nem kicsit meglepő; lövéseink 66,66%-a (6/9) kaput talált, míg a másik oldalon ez a mutató csak 56,25% (9/16). Ha csak ezeket a számokat nézem, azt kell, hogy mondjam, ilyen gyenge játékkal még nem nagyon nyertünk! De ez nem a teljes kép, a csapat egészének adatai nem azonosak az egyéni teljesítményekkel. Minden bizonnyal itt kell keresni a győzelemhez vezető momentumokat, jöjjenek tehát az egyéni adatok! Az előző meccs után ígértem, hogy győztes meccs után igyekszem kielemezni játékosaink egyéni teljesítményét is, de akkor még nem gondoltam, hogy ez nem csak egy plusz feladat lesz, hanem ebből az aspektusból kell megvizsgálni a meccset a győzelemhez vezető út feltérképezéséhez.

Játékosok táblázata:

forrás: mlsz.hu

Nocsak… Az egyéni adatok összesítése azt mutatja, hogy bizony itt most nem a csapat, hanem az egyének nyerték a meccset. Az összjáték lehet, hogy akadozott, lehet, hogy kevesebbet birtokoltuk a labdát, de a kínálkozó lehetőségeket mi használtuk ki jobban. Ez elég is volt, ahogy a táblázat adatai is mutatják, az ellenfél átlagpontszáma 217, míg mi 226-os átlagot tudtunk.

Az akarat itt mutatkozik meg, amit láttunk az arcokon, a mozgásokon, azt a számok itt adják vissza! Nézzük meg tehát, hogy ki mit tett hozzá ehhez az igen fontos győzelemhez! Ja, egy megjegyzés még; egy héten belül másodszor vertük meg a mostanság agyondicsért ellenfelet!

Banai:

Nélküle nehezen tudnám elképzelni ezt a győzelmet! Két gólunkat úgy kaptuk ugyan, hogy róla pattant ki a labda, de mindkettő szituáció olyan volt, ahol a kipattanót egy bravúr előzte meg, a hibát inkább a rendezetlen védelem követte el ezekben az esetekben. Régen láttam ilyen jól védeni kapusainkat, teljesítményét csak Manuel Neuer földöntúli teljesítménye szárnyalta túl a héten! Jó látni, hogy fiatal kapusunk igenis képes jó teljesítményre. Végre bizonyított, de egyben magasra is tette a lécet, mert most hogy tudjuk mire képes, ezt bizony el is várjuk a jövőben! Remélem, hogy versenyző, a tét nem nyomja, hanem inspirálja! Csak így tovább!

 

Balázs:

Most jobb volt, mint az előző mérkőzésen, de érezni lehet rajta, hogy védőként még csak a tanulási fázisban van. Ugyanakkor most a párharcokban mutatott 57%-os teljesítménye javulás (de még mindig nem elég egy védőtől). Ezt a hiányosságot viszont kiválóan ellensúlyozta, ugyanis 2 eladott labdája mellett 9 labdaszerzése volt! Véleményem szerint egy kicsit agresszívabb játékkal sokat javulhat teljesítménye, van potenciál Bendzsiben, az biztos!

 

Kecskés:

Párharcokban, és labdaszerzésben is jobb volt, mint Bendzsi, de posztjaik különbözősége okán nem biztos, hogy fair őket összehasonlítani. Ami – a számokon túl – fontos volt, hogy nem bonyolódott bele a szituációkba labdaszerzései után, ezúttal sallangmentesen igyekezett pontos passzokkal eljuttatni a labdát a támadások szervezőihez. Jó látni, hogy visszatalált a jó útra, mert az utóbbi időszakban kissé gyengébbnek tűnt, mint ősszel!

 

Kálnoki-Kis:

Szeretnék jókat írni, de nem nagyon tudok ezúttal. Láttam már tőle jó játékot, de ezúttal ő volt a leggyengébb láncszem véleményem szerint. A passzpontosság (55,56%), és a nyert párharcok (55,56%) egyszerűen nem fogadhatók el egy középső védőtől! Nem tudom az okot, de van olyan, hogy gyengébbre sikerül egy-egy meccs, vagy lehetett egy kisebb sérülés is, ami visszavetette, de tény, hogy belső védőnk a csapat döntő többségével ellentétben nem tudott váltani a korábbi meccsek gyengébb teljesítménye után. Bízom benne, hogy javul a játéka, mert ő jobb játékra képes, hogy ne menjek messzire, a válogatott meghívót nem osztogatják csakúgy minden sarkon.

 

Mohl:

Nála hagyomány, hogy pontos passzai kiemelkedően jó mutatókat hoznak, most is 80% felett volt. Vignjevic ezért (is) tart ki mellette, az ő játékrendszerében a szélső védőknek fontos feladatai vannak a támadásoknál is. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint balhátvédünk gólja! Ezen kívül a párharcokban is relatív jó eredményt ért el, de labdavesztés/labdaszerzés mutatója (2/5) azért egy védőtől nem túl jó. Ebben bizony még fejlődni kell, de ezúttal a támadások terén nem voltak problémák. Ha abból indulunk ki, hogy győzelemnek azt nevezzük, amikor minimum egy góllal többet szerzünk, mint az ellenfél, akkor illik ez a stratégiába, de azért a védekezési feladatokban többet várnék. Mindezzel együtt gólja kellett a győzelemhez, amit viszont nem kell magyarázni!

 

Andric:

A számára adatott 64 perc alatt jól teljesített, de nem nyújtott kiemelkedőt. Nála a párharcokban vannak hiátusok, ha fejlődni akar, erre a területre kell koncentrálnia. Furcsa, hogy egy adott meccsen belül, és mérkőzésről mérkőzésre is rendkívüli módon ingadozik futógyorsasága, mintha volna némi probléma a gyorsasági állóképesség körül. Ezt persze nem a számok mutatják meg, csak megfigyelés, de oka lehet a párharcok terén jelentkező problémáknak. Ezúttal azonban ez inkább csak szőrözés, mert a győzelemhez kellett a kitartása, amivel a védőket rendre vegzálja, ugyanis ezzel komolyan képes lefárasztani az ellenfelet.

 

Windecker:

Ő az a játékos, aki sokat van a középpontban, de nem annyira a kapuk előtt, hanem a mezőnyben robotol. Játéka nem látványos, de nagyon hasznos tud lenni. Ugyanakkor vannak olyan hibái, amelyek aztán a végeredményre is hatással lehetnek. Ennek oka, hogy a labdaszerzésekben jeleskedik, egyik legjobbunk, ugyanakkor passzai pontossága kívánnivalót hagynak maguk után… Ezen javítani kell, mert ha a megszerzett labdák után nem tudunk átmenni támadásba, akkor elvész a meglepetés ereje. Játékosunk ezt valószínűleg pontosan tudja, mert rontott passzai sokszor azért jönnek, mert azonnal indítani próbál, amikor még a csapat egésze nem tudta felvenni a megálmodott támadó formációt. Kicsit türelmesebb játékkal nagyot léphet előre!

 

Diarra:

Most sem ő volt a legjobbunk, de amit ő tud, azt egyszerűen nem lehet kihagyni egy olyan csapatból, ahol a szurkolók számára szintet Törő, és a hozzá hasonló labdabűvészek jelentik! Ezúttal a gyengébbek közt volt, amit úgy hozott össze, hogy hátravontan játszva sok labdát vesztett, míg labdaszerzései száma kevés volt (11/3). Ezzel együtt – mint mélységi irányító – a szélváltásaival, cseleivel, szellős játékával üdítő színfolt a hazai foci palettáján, de sokszor van olyan érzésem, hogy talán kicsit feljebb kellene játszania. Nos, most olyan helyzet van, amikor Vignjevic mester csak kényszerből, és nem csak úgy „majd meglátjuk, mi lesz” alapon kísérletez játékosok posztjaival. Heris csatár-pozíciója a legjobb példa erre… Didi viszont lassan kezdi megérezni, hogy hol van az a lélektani állapot, ami kell a jó játékhoz, de még nem vezet fegyelmi problémákhoz! Ha ez rendben lesz, akkor még sok örömet fog szerezni nekünk mali játékosunk!

 

Balogh Bubu:

Mindenekelőtt szabadrúgásból szerzett gólja érdemel említést! Remek lövés volt, ott egy milliméterrel sem lehetett volna téveszteni. De nem tévesztett, az a labda olyan pontos volt, hogy azt kimérni nem lehetett volna jobban! Végre láttam némi tüzet tőle, de még mindig van egy rossz érzésem vele kapcsolatban; mintha nem lenne meg a korábbi elkötelezettség, mintha kisebb lelkesedéssel lépne pályára. Persze van ő olyan jó futballista, hogy így is egyike legjobbjainknak, de tőle többet várok. Ez a számok világában a vesztett labdák számában (10), és a nyert párharcoknál (37,5%) látható. Több szívvel, nagyobb lélekkel ezeket könnyedén fel lehetne tornázni, és tudjuk, hogy Bubu képes is erre! Rajta, a bajnokság hajrája felé végre lássuk azt a tüzet, ami a győztesek sajátja! Néha olyan érzésem van, hogy Bubu és Diarra lelkét össze kellene gyúrni, mert előbbi túl szerény, visszahúzódó, amolyan jófiú, utóbbi pedig csiszolatlan, túl karcos, képes belemenni ésszerűtlen dolgokba is forrófejűsége okán.

 

Heris:

Gólja mindennél fontosabb volt, megadta a találkozó alaphangját! Védő létére már a második meccsen bizonyít támadó pozícióban. De ez nem elég, a meccs második részében védőként is megállta helyét. Sokat gondolkodom rajta, hogy mi lehet a titka, hiszen darabos, sokszor körülményes, nem egy nagy labdazsonglőr. Mostani gólja viszont magyarázat; amikor elindult, egy pillanatig lesen volt, de egy fél ütem késleltetéssel a védővonalon belülre helyezkedett, így megadta Csekének a lehetőséget, hogy kiugrassa. Onnantól már nem kellett a fülén megtáncoltatnia a labdát, nem kellett öt védőn átfűznie magát, „csak” egy klasszikus középcsatár-féle kiugrást kellett gólra váltania. A magyarázat tehát abban van, hogy ésszel játszik, hiányosságait messze kompenzálja az, hogy nem ösztönös, hanem tudatos focista! Csak gratulálni tudok!

 

Cseke:

Hozta a harcosságot, adott egy gólpasszt, eltalálta a kaput, mi kell még? Hasznosan játszott, nagy szerepe volt a győzelemben. Furcsa, hogy harcossága ellenére ezúttal sok párharcot vesztett, de ez valószínűleg annak köszönhető, hogy ezúttal mintha feljebb játszott volna, mint azt megszokhatta. A sűrűben könnyebb elveszteni a labdát, és nehezebb visszaszerezni. Nálam ő inkább védekező/középső középpályás, mintsem dedikált csatár. Persze mostanság nem válogathatnak játékosaink a posztokban, ahogy Vig sem válogathat abban, hogy kivel játszat le egy adott posztot… Dicséret illeti játékosunkat gólpassza, harcos játéka okán, és általában is – szerintem – ő az, aki a csapat szorult helyzetében korábbi önmagát felülmúlva képes volt felnőni feladatához, az utóbbi egy évben óriási fejlődést bemutatva.

 

Bardhi:

31 perc jutott neki, ami számára talán nem elég arra, hogy megmutassa, mit is tud valójában. Az ő játékát ennyi alapján nem lehet pontosan megítélni, így nem is teszem.

 

Összességében tehát azt mondhatom, hogy a győzelem ezúttal nem annyira a Mesternek, nem a csapatnak, hanem az egyes játékosoknak köszönhető! Jó tudni, hogy ha már Vignjevic nem tud több variációt kitalálni, ha a csapatjáték nem működik megfelelően, akkor még mindig maradnak az egyéni teljesítmények, ami alapja lehet egy-egy győzelemnek!

Ezzel együtt nem várom azt, hogy most már a 33. fordulóig döcögő csapatjátékot teszünk le a pályára, mert az nem volna önazonos az ÚJPEST esetében, de azt igen, hogy a győzelem erőt adott a csapatnak, és annak a hitét, hogy megindultunk felfelé! Ha ebben hisznek a srácok, akkor a Gyirmót ellen nem kérdéses az eredmény!

 

HAJRÁ LILÁK!