Szám szerint

Kémia

A kék-sárga színek megboldogult ifjúságom idején a vegyész csapatok színe volt. Nem tudom, hogy miért éppen ez a két szín volt alkalmas arra, hogy Kazincbarcika, Leninváros, Sajóbábony, és még ki tudja hány csapat ezeket a színeket kapja. Erre találtam egy kissé erőltetett összefüggést; ha már kémia, akkor kijelenthetjük, hogy a Gyirmót ellen nem működött a kémia… Hiába az ordító helyzetek, hiába a mezőnyfölény, egy-két egyéni hiba, és odalett két pont. Ráadásul egy olyan csapat vitte el, akinek igazából édes-mindegy!

Bosszantott a dolog, de ezek már tények, nincs mit tenni. Azért a színek továbbra is izgatták a fantáziám, ezért utánanéztem, hogy a heraldikában (címertan) mit jelentenek. Nos;

Sárga: tisztelet, hatalom, királyhűség

Kék: őszinteség, kegyesség, egység

Most már tudjuk legalább, hogy miért van a Gyirmótnak, és a Mezőkövesdnek azonos színösszeállítása. A tiszteletet, az őszinteséget, na meg a kegyességet nem nagyon fedeztem fel, de a többi bizony telitalálat, nem is lehetett volna jobbat kitalálni! De hogy jön ez ide? Elsőre úgy tűnik, hogy a csalódott szurkoló kötözködése mindez, sőt lehet, hogy másodszorra is… de valójában azért néztem utána a dolgoknak, mert az említett két csapat nb1-es tagságát elég nehezen emésztem meg. Nem kell itt politikát sejteni, mert nincs, csak azt gondolom, hogy ha egyszer majd üzleti alapon szeretné működtetni az MLSZ az nb1-et, akkor az ilyeneknek egyszerűen nincs keresnivalója a legfelsőbb osztályban!

Mivel szombati vendégünkkel már nem játszunk többet ebben a bajnokságban (remélem, hogy máskor sem!), ezért összesítette az ellenük elért eredményeinket:

Ahogy látjuk, a megszerezhető 9 pontból 7 sikerült. Ez nem tűnik rossznak, de ha egy kicsit jobban megnézzük, rá kell jönnünk, hogy a jótól is messze áll. A Gyirmót ugyanis összesen 15 gólra volt képes a 27 forduló alatt, ami önmagában is elszomorító (a klub drukkereinek mindenképpen!), de engem kifejezetten az bosszant, hogy a másokkal játszott 24 mérkőzésen mindössze 0,46 gólt lőttek meccsenként, míg ellenünk a meccsátlaguk 1,33 gól… Ez bizony igencsak gyengécske, akárhogy is nézem.

Ettől még nem kell azért a Dunának menni, voltak azért ennél jobb teljesítmények is, hiszen a Vasas ellen is bezsebeltünk 9-ből 7 pontot! Az angyalföldi gárda meg mégiscsak a harmadik helyen áll, ami ennyi forduló után nem nevezhető véletlennek! Íme, a meccseink ellenük:

Csak egy darab lőtt gól a különbség, pontokban pedig nem is jelentkezik semmi mérhető különbség! Értem én, hogy ez a 12 csapatos mezőny kiegyenlített(nek mondott), de hogy a kieső és a harmadik között mindössze ennyi különbség lenne, azt azért nem hiszem el! Úgy tűnik, hogy a régi tendencia tartja magát; a gyengébb csapatok ellene nem tudunk megfelelő játékot produkálni, és ezen aztán sok pont megy el. A végén ezek a pontok (nem ám az extrák!) hiányoznak ahhoz, hogy egyértelműen a mezőny elején legyünk. Amíg ez így marad, nem is reménykedhetünk abban, hogy javul a helyzet.

Vegyük észre, hogy ez bizony nem külső körülmények, nem „bmlsz”, nem bíráskodás, de még csak nem is igazolás kérdése! Ha ugyanis képesek vagyunk a tabella elején állók ellen jól teljesíteni, akkor a végén állók ellen egyértelműen nagy gólarányú győzelmekkel kellene kirukkolnunk. Ennek belső okai vannak, és ezek az okok gyanúm szerint inkább lélektani dolgok, semmint fizikális, vagy éppen képességbeli problémák. Van persze más verzió is, de mert az masszívan büntetőjogi kategória, és mert saját csapatomat nem gyanúsíthatom alaptalan vádakkal, meg sem említem.

De most már rákanyarodok a meccsre; a vendégek elleni, eddigi két győztes meccsünk, valamint a helyezésbeli különbségek okán bizakodók lehettünk. Ez nem volt alaptalan, de kimaradt a képletből, hogy védelmünk gólképessége vetekszik támadó sorunkéval – csak éppen ellenkező előjellel…

forrás: mlsz.hu

Az eleje rendben van. A labdabirtoklás, illetve a lövési kísérletek száma azt mutatja, hogy fölényben voltunk, méghozzá nem is csak alibi-passzokkal operáltunk, mert sokszor felértünk a vendégek kapuja elé, a 13 lövés rendben lévő dolog, jó meccset feltételez. Az, hogy közben az ellenfél is próbálkozhatott 9 lövéssel, nem lep meg, mert védelmünk nem egy bombabiztos catenaccio, de ez csak annyit kell(ene), hogy jelentsen, volt miért izgulni kicsit, nem volt a semleges szurkoló számára nézhetetlenül nagy a fölényünk. Na de…

… a kaput találó lövések bizony épp csak minimális különbséget mutatnak! A 31%-os találati pontosságunk nagyon nincs rendben, különösen akkor nem, ha a tökutolsó 56%-ot képes elérni ellenünk! Ha ezeket a számokat nézzük, bizony nem is nagyon lehet más eredmény, mint döntetlen, különösen úgy, hogy a szögletek száma azonosságot mutat.

A szabálytalanságok száma miatt nem tudtam felfedezni ellenfelünk játékában a tisztelet, az őszinteség, de meg a kegyesség irmagját sem, ugyanis 20 megítélt szabálytalanság több mint megengedhető. Csak egy esetet ragadnék ki; Simon Ádám Diarrával szembeni „akciója” bizony a világ minden táján megérne egy piros színű lapot, de ez most (is) elmaradt! Az ellenfél ugyan kapott öt sárgát, de ez minket egyáltalán nem érint, mert – remélem – soha többet nem találkozunk az ellenfél csapatával, így előnyünk biztosan nem származik ebből.

Annál nagyobb kárunk származik viszont abból, hogy bár csapatunk csak egy lapot kapott, de az éppen Diarra, persze ki más… Erről már sokat értekeztem, szinte minden meccsen előjön a téma, most nem foglalkozom vele, de az újabb kiesése (sárgalapjai után…) érzékeny veszteség lesz. Különösen akkor érezzük hiányát, amikor olyan bombagólok tulajdonosa, mint amit most is láthattunk tőle. És nem „csak” a gól volt egészen káprázatos, hanem az, ahogy megcsinálta magának a pozíciót, az ellenfelet többször is úgy beültetve a hintába, hogy nem csodálkoznék rajta, ha a jobboldali védő helyén védekező játékos elgondolkodna pályafutása gyors lezárásán!

Ezzel a bekezdéssel el is értünk a játékosok táblázatához:

forrás: mlsz.hu

Nem tudok sok jót mondani, hacsak azt nem, hogy Bardhi teljesítménye erősen javuló, noha a meccsen látottak alapján tőle (is) többet vártam kicsit. De ennél is elszomorítóbb, hogy mindössze öt (!!!) játékosunk érte el az nb1-ben minimum-szintnek tekintett 200 pontos értéket! A meccs egészének színvonalát jól írja le, hogy mindkét csapat átlagai is 200 pont alatt maradt (194,76 / 195,33), a mieink minimális hátránya mellett…

Különleges meccset láthattunk tehát; az nb1 keretein belül sikerült lehozni egy nb2-es meccset! Ez még csak érthető lenne a jó eséllyel jövőre tényleg nb2-es Gyirmóttól, de tőlünk egészen egyszerűen elfogadhatatlan! Értem én, hogy sorozatterhelés, szűk keret, sattöbbi, sattöbbi, de mindez nem ok arra, hogy elfelejtsük a labdarúgás alapjait, azt amit pedig igenis ez a csapat tud! Mert bizony – ahogy a Vasas elleni eredmények is mutatják! – ez a csapat is tud jól, és eredményesen focizni, de ahhoz persze akarat, és csapategység kell.

Ezek azért (lennének) különösen fontosak, mert még mindig van esélyünk egy tavalyinál jobb helyezés megszerzésére, sőt még a nemzetközi szereplés lehetősége is fennáll – matematikai értelemben. A matek szép dolog, de nincs benne szív, nincs érzelem, se lelkesedés, a 2x2 mindig csak 4!!! A fociban viszont a 2x2 lehet öt is akár, meg –ahogy mi bizonyítjuk – akár 3 is… Nem gondolom, hogy ebben a bajnokságban esélyünk lenne az 5 elérésére, de talán még elérhetjük a matematikai igazság 4-es értékét! Ehhez az kell, hogy az eddigi 3-as helyett a továbbiakban 5-ös szintet hozzunk!

Nem tudom, hogy ez lehetséges, vagy sem, de nem tudok mást tenni, mint bízni ebben, és lehetőségeim szerint meg is adni a támogatást a jobb eredmény eléréséhez. A szurkoló tehát szurkol, a játékos pedig játsszon, és ha mindketten a maximumot hozzák, a lehetetlennek tűnő feladat is befuthatóvá válik! Továbbra is;

 

HAJRÁ LILÁK MINDÖRÖKKÉ!