Szám szerint

9.11., 6:0, 4-6-0

Sőt, folytatom: 2001, 2010, 2014, 2017. Ha már szám szerint, akkor ugye legyenek itt számok dögivel, de magyarázat nélkül semmit nem jelentenek. Nos, a megfejtés:

2001.szeptember 11-én omlottak össze New Yorkban az ikertornyok az al-Kaida támadása következtében, és 2010-ben ezen a napon omlott össze az örök rivális Újpesten… Azon a mérkőzésen6:0 lett a vége, soha el nem felejthető mérkőzésen!

2014-ben2:1-re nyertük a derbyt, két tizenegyes után, a 72. percben Simon Krisztián találatával. Ezt a sikert egy igen érdekes, addig itthon még nem látott formáció hozta meg, ugyanis a (már akkor is!!!) csatár-gondokkal küzdő Vignjevic mester először alkalmazta a 4-6-0felállást.

Eltelt pár év, a Mester egyre másra próbált középcsatárt találni. Volt itt már Diagne, Ojo, akik beleillettek a képbe, de nem róluk mintázták a klubhűség szobrát! Majd ezen a poszton kaptak szerepet Stanisavljevic,Vasiljevic, és még sokan mások… Itt már érezhető volt, hogy komoly hiátus van középcsatár fronton, de – miután a regisztrációs stop életbe lépett, mondjuk így! – a már szerződést kötő Novothny Soma sem érkezhetett meg.

Vignjevic mester megint váltott, posztjukat tekintve középcsatárokkal kísérletezve. Jött a sorban Perovic, Angelov, Lázok, de ezért, vagy azért egyikük sem megoldás egy egész bajnokságra, ezért újabb fordulattal következett Cseke, majd Heris, végül aztán legutóbb Mezőkövesden a jobbszélsőből lett jobbhátvéd, Balázs Benjámin találta magát az ék pozíciójában! Szerencsére ez utóbbi két húzás totálisan bejött, Heris kettő, Bendzsi pedig egy góllal hálálta meg a bizalmat!

Bár azt írtam, hogy Balázs középcsatárként lépett pályára, ez csak erős formalitás, ugyanis a játéka alapján még csak a „hamiskilences” játékát sem hozta, sokkal inkább támadó középpályásként működött. Nem is akárhogy, ugyanis a passzokban mutatott 85% feletti pontossága, valamint gólja jelentősen hozzájárult győzelmünkhöz. Jelentem; 2017-ben visszatért a 4-6-0!!! Azt tudjuk, hogy a 6:0 jól áll nekünk, a 4 pedig a személyes kedvencem, így aztán – látva a kezdés utáni felállást – végig arra gondoltam, hogy ugyan mi bajunk lehet??? A történet igazolta a számmisztikát, egy percig sem kellett izgulni, most nem volt egyetlen olyan pillanat sem, amikor veszélyben lett volna győzelmünk!

Nos, a számok után következzenek újabbak, nézzük a matyóföldi vendégszereplés statisztikáit! Remélem, hogy ezúttal minden mutatóban látható lesz a fölény, mert amit láthattunk, az megnyugtató volt akár a jövőre nézve is. De előbb még a felállásról, mert ez bizony „megér egy misét”!

forrás: mlsz.hu

A fenti ábra az elvi felállás, a 2. viszont a mérkőzésen ténylegesen látható hadrend. Jól látható, hogy ék, vagy ékek valójában nem voltak, és igyekeztem azt is érzékeltetni, hogy végre sikerült jelentősen leszűkíteni a teret azáltal, hogy a középpályán megszálltuk a pályát. Ezúttal nem fordult elő az a sokszor jelentkező hiba, hogy légüres tér alakul ki az elől sikertelen letámadás után a védelmünk előtt, ahova a lendületből érkezhet ellenfél, jelentős sebességbeli és pozíciós előnnyel. Így maradéktalanul megvalósult a letámadás alapja; a labdás játékost ketten támadják, lezárva a lehetséges passzvonalakat, mögöttük pedig egy játékos biztosít, arra az esetre, ha a labdás csellel áthámozza magát az őt támadó játékosokon. Ez a formáció eddig is működött, de inkább csak oldalirányban, így azzal, hogy mélységben összetolódott a csapat, ebben az irányban is hatékonyan tudtuk alkalmazni.

A 4-6-0 az egyik kedvenc formációm, mert ebben a speciális alakzatban benne van az a sokat hangoztatott, de csak ritkán megvalósított mondás, hogy „a csapat egésze védekezik, és a csapat egésze támad”. Ez a rendszer rugalmas is, mert lehet védekező és támadó felfogásban is játszatni, bár a tapasztalatok azt mutatják, hogy nem igazán lehet meccsről meccsre váltogatni, inkább az egyes klubok alapvető játékfelfogásától függ, hogy a támadás, vagy a védekezés hangsúlyosabb ezen az alapon.

„Hidegkuti is azzal kavarta meg az angolok védelmét ’53-ban, hogy középcsatár létére nem szégyellt hátrafelé, a középpálya irányába mozogni… de hasonló taktikával nyerte meg a BL-t 2008-ban Sir Alex Ferguson és a Manchester United is. Huzamosabb ideig a Barcelona is próbálkozott középcsatár nélkül felállni (sőt, igazából ma sem használ klasszikus befejezőt), Ibrahimovic kiteljesedése is a visszavonásához köthető, de a szisztéma valódi feltalálójának szerepében LucianoSpallettit tisztelhetjük, aki 2005/2006-ban a Roma vezetőedzőjeként Tottit vezényelte vissza 10-esnek.”

forrás:http://www.hatharom.com/2011/11/06/a_korszeruseg_atka_meccselemzes_vidi_ujpest

Nos, azt gondolom, hogy nem kell félnünk a klasszik erőcsatár hiányától, mert a saját és mások példája is azt mutatja, hogy meg lehet találni a gólhoz vezető utat igazi kilences nélkül is. Sőt, mintha ez a poszt egyébként is kehalóban lenne, mintha a tornyok, erőgépek kora lejárt volna. Aztán persze a fejlődés mindig hoz újat, nem tartom kizártnak, hogy ezt a posztot a következő években valaki alaposan megreformálja, és ismét beköszönt a „középcsatár szerzi a gólt” korszaka.

Szerintem tehát ez a jó irány, még akkor is, ha Soma egyszer végre-valahára megérkezik (reményeim szerint Zsótérral együtt!), mert ahogy nézem Bódog sem éppen egy hagyományos kilences pozícióban játszatja, azaz a rendszerbe beilleszthető, miközben testi ereje segíthet a hatékonyabb labdatartásban az ellenfél kapuja előtt. Ne feledjük, hogy az érkezők mellett Hazard, Diarra, Bardhi, Balogh mind képesek arra, amit a 4-6-0 támaszt a középpályásokkal szemben! Persze kérdés, hogy ki megy, ki marad, ma még talán korai erről beszélni.

Időszerű viszont megnézni végre, hogy a két csapat milyen számokat produkált! Csapatstatisztika:

forrás: mlsz.hu

Ha akarnék, se tudnék belekötni ezekbe a számokba! Bizony, itt mindenben jobbak voltunk, nem is kicsivel! Na, pont ezt láttam én a meccsen, ezeket a számokat vártam. A győzelem mellett ez is fontos, mert bizony, ha a számok ellentmondásosak, vagy egyszerűen értelmezhetetlenek (van ilyen!), akkor sokra nem megyünk velük. Persze a nyilvános adatbázisnál lényegesen mélyebb elemzést engedő rendszer-verziók minden bizonnyal nem hagynak kérdéseket válasz nélkül, de akkor van rendben a meccs, ha már kissé felszínesebb adatok alapján is egyértelmű fölényt jeleznek!

Külön ki kell emelnem a passzok számát, illetve a passzok pontosságát, ugyanis a boncolgatott 4-6-0 felállásnak az az alfája és omegája! Ha ez nincs meg, akkor nem működik a rendszer, a játékosok folyamatosan úton lesznek a labda felé, többet futnak, hamarabb elkészülnek az erejükkel. mint az ellenfél. Fontos ugyanis, hogy ebben a hadrendben az azt alkalmazó csapat rendre kevesebbet fut, mint ellenfele, így a presszinget tovább képes fenntartani. Mindez annak köszönhető, hogy a lehető legtöbb játékos a lehető legkisebb területen akadályozza meg az ellenfél kibontakozását. Ha pedig nála a labda, a pontos passzokkal folyamatosan fárasztja az ellenfelet.

És láss csodát, ez történt ezen a mérkőzésen is! A felállás nem elég, azt végre kell hajtani, és Vignjevic mester nem véletlenül dicsérte játékosait; pontosan, fegyelmezetten játszottak, tudták mit akarnak, és tudták (sőt hittek benne!) hogyan kell azt megvalósítani!

forrás: mlsz.hu

Mindennél többet mond, hogy kizárólag Sanko volt éppen csak 200 pont alatt, a többiek mind hozták a „kötelező” szintet, vagy éppen még extrákat is hozzá tudtak tenni. Az egyetlen csere sem véletlen; Szivics persze érezte vesztét, mert pánikszerű cserékkel próbált életet lehelni csapatába – sikertelenül…

Ahogy a csapatszintű összesítés, úgy az egyéni teljesítmények is jelentős fölényt mutatnak; 232 pontos átlagunkkal szemben vendéglátónk mindössze 193-t szenvedett ki magából. Ha csak ezt a két adatot ismerném, nyugodtan fogadnék nagyobb összegbe a győztesre. Ja, mindez úgy, hogy Diarra nem volt pályán, mert éppen „sárgaságban” szenvedett! Sajnosa következő meccsen hasonló okok miatt Andric, illetve Balázs Bendzsi is hiányozni fognak, de jöhet végre a hétvégén a B-csapattal két gólt szerző Hazard, visszatér Didi, és – mivel ellenfelünk nemzetközi kupainduló volt (???) - ezúttal egyszerre öt légiós is pályára léphet úgy, hogy még a kassza is csörren…

Ezen a meccsen Bardhi, Mohl, Andric dicsérhető, ahogy Cseke is (talán az utóbbi időszakban nem volt az igazi), és ismét ki kell külön emelni, hogy Szűcs személyében megoldódni látszik a jobboldali védő problémaköre! Különösen tetszik, hogy tőle értő játékot láthatunk, tudatos játékos, és ne feledjük, hogy remek egyéni akciójának köszönhetően pirossal tusolni küldték Pauljevic-et. Ez azért fontos, mert meg merte csinálni az egy-egyet, harcosan tört kapu felé, és ha az ellenfél nem szabálytalankodik, bizony könnyen újabb gólt kaphattak volna. Ez a szituáció sem volt tehát egy kapu helyzet, nem megjátszotta, hogy leütik, hanem olyan helyzetet teremtett, amikor nem volt más lehetősége a védőnek! Ez pedig igencsak komoly különbség!

Banai ezúttal jól védett, a hosszabbításban kapott gólban ugyan benne volt, de abban mindenki nyakig sáros, ugyanis akkor már nem koncentráltunk, a biztos vezetés birtokában a 90. perc után kicsit szétcsúsztunk. Ezzel együtt azt látom, hogy kapusunknak kezd megjönni az önbizalma, de még további löketet kell adni ennek a folyamatnak, mert az előző meccsen elég volt az, hogy az első labdaérintése nem volt hibátlan, és máris odalett a meccs!

Heris belső védőként az igazi, mert bár nem gyűjtött sok pontot, de helyezkedései, lekapcsolt támadásai mindenképpen kellettek a látott szép játékhoz. Nekem Bubu kicsit csalódás, mert jobbnak éreztem, viszont a párharcokban mért 33% körüli teljesítmény tőle nem igazán elfogadható. Azért nem, mert ő bőven tud többet, láttuk, tapasztaltuk, hogy képes foxterrier módjára csípni, harapni, képes lelkesen, és odaadóan segíteni, irányítani csapatát. Hogy ez most nem (sem) volt így, sok oka lehet, de én itt most maradok a ténynél; többet várok tőle, mert tudom, hogy többre képes!

Az előbbi mondat nem feddés, sokkal inkább biztatás, hiszen egy győztes meccs után nincs helye ilyen hangoknak! Vegyük tudomásul, hogy ezen a meccsen mi voltunk a jobbak, az ellenfél képtelen volt kibontakozni, mert nem hagytuk! Ők csak annyira voltak jók (semennyire!), amennyire hagytuk (semennyire!). Véleményem szerint kishitűség egy izgulnivaló nélküli, sima győzelem után azt állítani, hogy „persze, gyenge volt az ellenfél”, másképp fogalmazva pedig saját csapatunk érdemeit csorbítjuk, amire pedig ezúttal biztosan nem szolgáltak rá! És ha hallják az ilyen hangokat játékosaink, ettől aztán nem lelkesednek, mert nem látják visszaigazolni sikerüket a szurkolók részéről!

Márpedig nekünk szurkolóknak ez a „feladatunk” (idézőjel, mert ha feladat lenne, az régen rossz!), a csapatnak pedig a győzelem, amit ezúttal tisztességgel leszállított! A következő meccsre gondolva, csak remélem, hogy a hadrend megmarad, ahogy a harci morál is, mert akkor az általában langyoskásan focizó ellenfél AirSanyi lelkesedésével sem megy semmire ellenünk! A tippem egy újabb győzelem, még akkor is, ha az ellenfélnek bizony mindent bele kell majd adnia, hogy elkerüljék a kiesést! Mi már nyugodtan mehetünk az újabb pontokért, és remélem, hogy játékosaink is így élik meg a szituációt!

 

HAJRÁ LILÁK!!!!