Szám szerint

Gerillaharc

Ennek a cikknek a bevezetője pár nappal ezelőtt már megíródott, itt találhatjátok.

Ott tartottam, hogy nincs adat, így aztán a meccsről a látottak alapján alkotott képet nem tudtam szembesíteni az adatokkal. Nos, az adatok megérkeztek, így aztán gyorsan bele is csapok a közepébe!

Csapatstatisztika:

forrás: mlsz.hu

Te Atyaúristen!!! A bevezetőben megengedtem magamnak valami olyasmit, hogy saját jogon értük el a nulla pontot, de hogy ennyire csak rajtunk múlt, azt nem gondoltam volna… Nekem erről a gerillaharc jut eszembe, ahol a cél szentesíti az eszközt; az erre a harcmodorra építő harcoló fél embert, állatot, senkit, és semmit nem kímélve mindent alávet a célnak, a győzelemnek. Mindezt akkor is, ha az ellenség betartja a háború írott és íratlan szabályai. Hja kérem, van ahol a Genfi Egyezmény úri huncutság, nem egyéb...

Labdabirtoklás:

Ilyen adattal a csapatok jelentős része győzelmet arat, mert az ellenfélnek a rendelkezésére álló, mindössze 25 perc egyszerűen nem elég arra, hogy jelentős számú támadást építsen fel! Gondoljunk csak bele; 42%-kal több időnk volt (36:28 vs. 25:45) arra, hogy gólt, gólokat szerezzünk! Ehhez képest… az eredmény tudott.

Lövés – kapura lövés:

17 lövésünk azt mutatja, hogy nem volt teljesen reménytelen a dolog, ugyanis ha nálunk volt a labda, csak egy kicsivel kellett több mint 2 perc (!!!) ahhoz, hogy lövéssel fejezzünk be támadást. Ebben a mutatóban is gyengébb volt az ellenfél, nekik 6,5 perc kellett ahhoz, hogy lövésig jussanak. Nos, a labdát nem birtokolta az ellenfél, kapura nem volt igazán veszélyes, de akkor meg miért nem sikerült egy nyomorult pontot sem szerezni???

Hogy fokozzam; a lövések pontosságában is jobbak voltunk!!! A két tizenegyest kivettem a képletből, mert az azért nem feladat, hogy büntetőnél kaput találjon a végrehajtója. Az jött ki, hogy csapatunk 35,%-os, míg a vendégek 25%-os találati pontosságot értek el, és mezőnyből mindössze egyszer (a góljuknál…) találták el a kaput! Ez egész egyszerűen borzasztó! Nem és nem értem, hogy ezt a meccset hogyan lehetett elbukni!!! Nem kérdés, hogy a kaput találó lövések minősége alapvető probléma… De menjünk tovább, nézzük meg, hogy ki volt az, aki játszotta a focit, és ki volt az, aki csak csalta!

Passzok:

Ebben is brutális fölény mutatkozik, talán mondanom sem kell… Nem elég, hogy számbeli téren (556 vs. 325), de minőségben is (86,2% vs. 80,65%) bőven az ellenfél fölé nőttünk! Egyébként az, hogy mindkét csapat 80% felett teljesített, nekem azt jelenti, hogy mindkét csapat hagyta a másikat passzolgatni, nem volt egy kifejezett harcos meccs. Erről később azért még szeretnék egy-két gondolatot megosztani, de most a lényeg az, hogy még mindig nem látom azt a tényezőt, ami miatt ki kellett kapnunk a labdát nem birtokló, kapura nem veszélyes, sokkal pontatlanabb, passzívabb csapattól…

Párharcok:

Korábban rendszeres volt, hogy ebben a „tételben” bizony csődöt mondtunk, de most itt is fölényt látok. Ha ez nem is jelentős (51,1% vs. 48,9%), de mégis azt jelenti, hogy a párharcokban, egy-egy ellen jobbak voltunk! Eddig tehát láttuk, hogy a csapat egészének működését jellemző adatok szerint csakis a győzelem lenne elfogadható, de a párharcok azt mutatják, hogy egyéni szinten is jobbak voltunk. Akkor meg hol a búbánatban van már az a pont, ami miatt még mindig kerülget a sikítófrász???

Szabálytalanságok – lapok:

Hát bizony… Nem akarok különösebben „bírózni”, meg mindent valami külső tényezőre fogni, de nekem bizony továbbra is határozott véleményem, hogy egy lábtörés-gyanús belépő, egy félköríves rúgás, vagy egy arcba-könyöklés nem focipályára való, de legalábbis büntetendő. Nem tudom, hogy a sípmester mostanság mennyi MMA meccset néz, de tanácsolom, hogy sürgősen fejezze be, mert elég rosszul hat bíráskodása minőségére!

Ja, hogy ne felejtsem; ha a szabálytalanságok a spori részéről megtorlatlanok maradnak, az nem csak fizikai, hanem lélektani értelemben is hat. Most – erős a gyanúm! – lelki tényezők miatt nem sikerült a mérkőzés. Játékosaink bizony fejben elfáradtak a 2016/17-es megpróbáltatások miatt, és ez most visszaütött. Igazából érthető ez, de van egy aprócska probléma; a bajnokságból még vannak hátra meccsek, és – matematikai értelemben – még mindig megvan az esély az nb2-re…

A párharcok alapján úgy tűnik, hogy egyéni teljesítményekben is jobbak voltunk, de ezt nézzük meg kicsit részletesebben:

forrás: mlsz.hu

Nos, a két csapat egyéni teljesítményeinek átlagában gyakorlatilag nincs különbség!!! A 213 pontos átlagok azt jelentik, hogy a meccs egészének színvonala épp csak megütötte az általam önkényesen felállított mércét. Ez annak tudható be, hogy mi próbálkoztunk, de – a bírói „ráhatással” együtt – egyszerűen csak ennyire voltunk képesek, az vendégcsapat pedig meg sem próbált focihoz hasonlót mutatni…

Mindenkit nem szeretnék egyesével górcső alá venni, de mindennél árulkodóbb, hogy támadóink közül Bardhi, Perovic, és Lázok sem ütötte meg a szintet (200 pont), míg az ellenfélnél a kapus nyújtott kimagasló teljesítményt. A gólképtelenség így már nem is olyan meglepő, ahogy az sem, hogy Kálnoki messze a leggyengébb produkciót nyújtotta. Bár elsőre én sem értettem, de az adatok megmutatják, nagyon nem véletlen, hogy Heris megint elől találta magát…

Ha végtelenül egyszerű akarok lenni, a meccs végkimenetelét Petkovic kimagasló, és Kálnoki magát és másokat is messze alulmúló teljesítménye határozta meg! Védőnk nem „csak” kapott gólunknál nem volt a helyzet magaslatán, a többi megmozdulása sem volt fociként értelmezhető. A pályán töltött mindössze 14 perce alatt védőként egyetlen labdát sem szerzett, egyetlen párharcot nyert! Ez így nem megfelelő, még akkor sem, ha passzainak pontossága 83,33% alapvetően jó érték még akkor is, ha a csapat egészének átlagától elmarad.

Sokan, sokféle lehetséges távozót, és érkezőt említettek már most, holott még tart a bajnokság. Sajnos nem csak szurkolói körökben, hanem a játékosok között is megy a sakkozás, így egy kicsit sem csodálkozom azon, hogy egyesek mélyen tudásuk alatt teljesítenek. Fejben bizony páran teljesen máshol járnak, így viszont – jó adatok ide, mezőnyfölény oda – a kiélezett szituációkat nem tudjuk megnyerni! Vignjevic mester kitalálhat bármilyen felállást, stratégiát, pakolgathatja posztról posztra a fél csapatot, ha igazolásról, pénzről, szerződésről álmodoznak a játékosok a pályán, egyszerűen nem fog sikerülni…

Sajnos ezzel eljutottunk oda, hogy a Debrecen elleni meccs akár kiesési rangadóként is felfogható, és azt csak remélni tudom, hogy a mindenféle más gondolatok mellett a kiesés réme van annyira erős érzelmi ráhatással csapatunkra, hogy végre a játékra, a pályára koncentrálnak majd! Ellenkező esetben akár utazni is kár, de bízom benne - mert volt már példa erre is! -, hogy ezúttal pozitív meglepetést okoz csapatunk! Minden erőre, koncentrációra, minden fineszre, okosságra szükség lesz, mert a hajdúságiak láthatóan felfogták, egy kieséssel csapatukat, és magukat a játékosokat is komoly veszteség éri…