Szám szerint

Illemtan

Szombaton előzékenységből jelesre vizsgáztunk. Jó ideig vigyáztunk ellenfelünk kapujának érintetlenségére, amikor pedig igazán nem úriemberhez méltóan mégis gólt szereztünk, szorult helyzetünkből a bírók segítettek ki. hiába, az úr a pokolban is úr, a viselkedési szabályok terén nincs bocsánat, ellenfelünket szorult helyzetéből megmentettük, szereztünk helyettük egy – mindenki más számára… - szépségdíjas gólt!

Ezúton is köszönjük hát a partvonali játékvezetőnek a segítséget, hogymegmentette becsületünket! Annak ellenére, hogy éppen ő nem volt abban a pozícióban, hogy képes legyen reális véleményt alkotni, karakán véleményével meggyőzte a vezető bírót, hogy bizony Windecker keze nem csak lendült, hanem labdát is ért. Alapvonali kollégája gólnak látta a dolgot… Nem is értem, hogy vetemedhetett ilyen alpári cselekedetre, különösen úgy, hogy ő pontosan láthatta mi is történt!

Ebben a „Tudni illik, hogy mi illik” történetben az a fájó, hogy a meg nem ítélt büntető, illetve a szerencsétlen körülmények között született öngól (amikor már emberelőnyben voltunk), nem több gólos vezetésünknél történt, hanem valójában ez a két esemény lett maga a végeredmény. Ezúttal sem volt igazi átütőerő a csapatban, nem éreztem azt, hogy góllá érhetnek támadásaink. És azt sem, hogy az ellenfél még akár ebben az éverzedben képes lenne előnyt kiharcolni…

Az ilyen meccsekre szokták volt mondani, hogy óriási taktikai csata volt. Én ebben annyira nem hiszek, inkább azt láttam, hogy egyik csapat sem mert offenzíven focizni, a biztos egy pontot nem akarták bizonytalan háromra cserélni. Ettől még persze adódtak helyzetek, de azok rendre a támadók létszámbeli hátrányán akadtak el, hiszen a védelmek támadások során is rendre zártak maradtak. Talán az ellenfél közelebb volt a gólszerzéshez, de az ő támadásaik sem okoztak jelentősebb vérnyomás-emelkedést…

Egy ilyen meccsről – a látottak alapján – egyszerűen nem tudom eldönteni, hogy a számok mit mutatnak majd, mert a mezőnyben pattogó labda látványa miatt a számokkal is kifejezhető dolgokra nem volt energiám odafigyelni. Ja, meg idegrendszerem, mert az mégiscsak nehezen emészthető meg, hogy két nb1-es csapat tíz egymást követő passza ellenfelet talál! Néha mintha egy fliipert néztem volna…

Na de ennyit a negatívkodásról, mert tény, hogy csapatunk produktuma nem volt túl acélos, de ellenfelünk sem volt igazán jobb. Sőt… Kíváncsi vagyok, hoyg ezt a kijelentést vajon visszaigazolják – vagy sem… - a számok.

Csapatstatisztika:

forrás: mlsz.hu

Nocsak, nocsak… Azt hittem, hogy kissé elhamarkodottan ítélek, de nem! Sajnos megint azt látom, hogy a minden mutatóban jobbak voltunk, és ugye a végeredmény megint nincs összhangban a számokkal. Pedig a számok nem csalnak, van itt valami turpisság a dologban! Elsőre az, hogy egy olyan szerencsétlen öngól, amit Heris vétett igencsak ritkaságszámba megy. Egy ilyen labdaérintés 100 esetből 99,9-szer felszabadítás, de most az a 0,1 bizony csúnyán odab…szott! De azért ez még nem minden, mert az is tény, hogy nem szereztünk – a bírók szerint – szabályos gólt sem, így pedig a maximális esély csakis az x-re volt meg… De a rend kedvéért nézzük meg az adatokat részletesebben is!

Labdabirtoklás

22%-kal többet volt nálunk a labda (22:59 vs. 28:09)! Ez bizony nem kevés, azt mutatja, hogy mezőnyben javarészt mi uraltuk a meccset. De ez még önmagában kevés, hiszen nem mindegy, hogy hol volt a labda nálunk, hátul járattuk, vagy tényleg támadásokat építettünk. Erre a lövések, a lesek, és a szögletek adnak némi rálátást.

Lövések, lesek, szögletek

A 13 kapura lövés rendben lévő lenne, de az mér nem, hogy ezeknek a kísérleteknek mindössze a 15,3%-a talált kaput, azaz összesen két lövésünk tartott kapura. Itt szerintem van egy kis bibi a számokkal, mert Andric kettő, míg Diarra egyszer biztosan kaput talált, de az így korrigált 23%-os arány sem éppen világbajnoki. Nekem az már jó eredmény, hogy ha nálunk volt a labda, 2,16 percenként veszélyeztettünk, de ilyen pontatlanság nehezen emészthető meg. És ez már a sokadik alkalom sajnos.

De az ellenfél sem volt jobb, ugyanis 12-ből mindössze kétszer találtak kaput (16,66%), valamint a labda birtokában 1,91 percenként veszélyeztettek. Ebben a pontban tehát mindkét csapat játéka gyengécske volt, nem is kérdés.

A lesek aránya (1 vs. 6) azt mutatja, hogy többet szerettünk volna kezdeményezni, de csatáraink helyezkedése nem volt éppen kimagasló, de azt is, hogy bizonyára mélyebben védekeztünk, mint az debreceniek. A szögletek aránya (5 vs. 12) szintén a mi támadójátékunk mellett szól, többször értünk le az ellenfél alapvonaláig, ergo többször volt a labda a vendéglátók kapuja előtt.

Passzok, párharcok

Ezúttal itt sem volt nagy probléma, hiszen többet, és pontosabban passzoltunk, ugyanakkor az egy-egy elleni helyzeteket is jobban oldottuk meg. Most sajnálom csak igazán azt a szerencsétlen fejest… Nem mondok nagyot, ha azt állítom, hogy a vezetés birtokában ezt a meccset akár több góllal is megnyerhettük volna! Csak persze megint a volna, meg a ha…

Ha ezeket az adatokat nézem, megint az jut eszembe, hogy itt szerkezeti gondok lehetnek. Voltak is, hiszen középcsatár nélkül álltunk fel, de ezúttal középpályásainkban nem volt annyi lendület, hogy a védelmen átrobogva, futva érjenek a kapu elé, ahol a védők már vert helyzetben vannak. A sok lesállás bizony rengeteg helyzettől fosztott meg minket. De lehetnek más tényezők is, hiszen igazi középcsatár nem is volt, mégiscsak 11 játékosunk volt a pályán! Nézzük meg tehát, hogy ők egyénileg mit nyújtottak:

mlsz: mlsz.hu

Nos, egyéni szinten megint nem volt meg az a különbség, ami egy győzelemhez kell! Csapatunk egyéni teljesítményeinek átlaga 223 ponton állt meg, az ellenfél ugyanitt 219 pontot teljesített. Nekünk sajnos ismét a védelmünk volt gyengébb, náluk pedig inkább a támadók voltak kissé halványabbak. Ebből az látszik, hogy bizony egy döntetlent legalább megérdemeltünk volna.

Persze, ekéztem én nem keveset azt a meccset, és az ott látottakat, de itt tényleg látszik, hogy a kapott gól tényleg a véletlen kategóriája. Ugyanis nem egy olyan helyzetből született ez az öngól, amikor a védőnek nem volt lehetősége más, mint hogy a saját hálójába juttassa szorult helyzetében a labdát! Ezzel még nem is lenne nagy baj, az inkább ott kezdődik, hogy ez nem az első eset! Az ilyen véletlenek bizony akkor sújtják a csapatot, amikor fejben nincs rendben valami. Meg kell ismételnem, hogy az éles, igazán éles helyzetekben kell a tiszta fej, mert ha ott, és akkor nincs meg a teljes koncentráció, akkor ilyen látszólag megmagyarázhatatlan eredmények születnek.

Hallottam más szurkolóktól, hogy az „Újpest már feladta a bajnokságot”, de sajnos még csak erről sincs szó, sokkal inkább arról, hogy ebben a lélektani helyzetben csak ennyire vagyunk képesek. Nem tudom, hogyan kellene ezt megfordítani, de az biztos, hogy egy győzelemmel azonnal változna a helyzet! Erre nem biztos, hogy a legjobb alkalom a következő mérkőzés, mert az ellenfél mégiscsak a bajnoki címért megy, ugyanakkor annál nagyobbat szólna, ha a „felújított stadionban végre megtörné az átkot a csapat és végre három ponttal gazdagabban jöhetne le a pályáról!

A debreceni vendégjáték láttán erre nem sok esélyt látok, ugyanakkor voltak már idén erős meglepetések, meglepő eredmények, és tudom, hogy az utóbbi meccseken látottaktól jóval többre képes csapatunk. Szeretném, ha végre rácáfolnának a fent idézett szurkolóra játékosaink, mert az utolsó fordulóban a derbire úgy akarok kimenni, hogy számunkra nincs tét, és éppen elég, ha egy jót focizunk – és természetesen nyerünk! Érdekesség, hogy ebben az esetben - matematikai értelemben - még mindig lenne esély a nemzetközi kupában indulásra jogosító helyre… Szeretném, ha ezért kellene izgulnom, nem pedig hátrafelé kellene koncentrálni!

 

HAJRÁ LILÁK!