Szám szerint

Szombaton egy olyan mérkőzést láttunk, amit többen tituláltak európai szintű futballnak! Két harcos csapatot láthattunk, akik nyíltsisakkal, támadó szellemben léptek pályára. Mindezt - a nagy iram, a férfias párharcok mellett is – két igen sportszerű csapat varázsolta a gyepre, az évnek abban a szakában, amikor jellemzően még idény eleji formára, meg a felkészülés nehézségeire hivatkoznak az edzők az alig-alig nézhető meccsek utáni nyilatkozataikban… Bár volt, aki igyekezett a képbe belerondítani, de azzal egyszerűen nem érdemes foglalkozni! Aki kicsit mégis tenne egy kitérőt, a témában ajánlom a következő linket:

http://petofisandor.blogspot.hu/2009/01/mit-nem-beszel-az-nemet.html

Erről ennyit! Inkább koncentráljunk a mi kedvenc játékunkra, nézzük meg, hogy mi történt a pályán, mert az, hogy azon kívül milyen események történtek (helyesebben, hogy mit kreáltak…), csak melléktermék, ami jellegénél fogva – ha már nem hasznosítható – a kukában végzi… Gondolkodtam, hogy mit is írhatnék az ellenfélről, ami – hogy is mondjam? - nem éppen hízelgő rájuk nézve. Nos, örömmel állapítom meg, hogy ezúttal egy olyan ellenfelet láthattunk, akiket dicsőség legyőzni, mert bizony komoly erőt képviselnek, és ezt oda is tudták tenni a pályára. Komoly akadályt jelentett legyőzésük, mert – sportszerű keretek között – mindent megtettek azért, hogy magukhoz ragadják a győzelmet.