Szám szerint

Sőt, folytatom: 2001, 2010, 2014, 2017. Ha már szám szerint, akkor ugye legyenek itt számok dögivel, de magyarázat nélkül semmit nem jelentenek. Nos, a megfejtés:

2001.szeptember 11-én omlottak össze New Yorkban az ikertornyok az al-Kaida támadása következtében, és 2010-ben ezen a napon omlott össze az örök rivális Újpesten… Azon a mérkőzésen6:0 lett a vége, soha el nem felejthető mérkőzésen!

2014-ben2:1-re nyertük a derbyt, két tizenegyes után, a 72. percben Simon Krisztián találatával. Ezt a sikert egy igen érdekes, addig itthon még nem látott formáció hozta meg, ugyanis a (már akkor is!!!) csatár-gondokkal küzdő Vignjevic mester először alkalmazta a 4-6-0felállást.

Eltelt pár év, a Mester egyre másra próbált középcsatárt találni. Volt itt már Diagne, Ojo, akik beleillettek a képbe, de nem róluk mintázták a klubhűség szobrát! Majd ezen a poszton kaptak szerepet Stanisavljevic,Vasiljevic, és még sokan mások… Itt már érezhető volt, hogy komoly hiátus van középcsatár fronton, de – miután a regisztrációs stop életbe lépett, mondjuk így! – a már szerződést kötő Novothny Soma sem érkezhetett meg.

Vignjevic mester megint váltott, posztjukat tekintve középcsatárokkal kísérletezve. Jött a sorban Perovic, Angelov, Lázok, de ezért, vagy azért egyikük sem megoldás egy egész bajnokságra, ezért újabb fordulattal következett Cseke, majd Heris, végül aztán legutóbb Mezőkövesden a jobbszélsőből lett jobbhátvéd, Balázs Benjámin találta magát az ék pozíciójában! Szerencsére ez utóbbi két húzás totálisan bejött, Heris kettő, Bendzsi pedig egy góllal hálálta meg a bizalmat!

Bár azt írtam, hogy Balázs középcsatárként lépett pályára, ez csak erős formalitás, ugyanis a játéka alapján még csak a „hamiskilences” játékát sem hozta, sokkal inkább támadó középpályásként működött. Nem is akárhogy, ugyanis a passzokban mutatott 85% feletti pontossága, valamint gólja jelentősen hozzájárult győzelmünkhöz. Jelentem; 2017-ben visszatért a 4-6-0!!! Azt tudjuk, hogy a 6:0 jól áll nekünk, a 4 pedig a személyes kedvencem, így aztán – látva a kezdés utáni felállást – végig arra gondoltam, hogy ugyan mi bajunk lehet??? A történet igazolta a számmisztikát, egy percig sem kellett izgulni, most nem volt egyetlen olyan pillanat sem, amikor veszélyben lett volna győzelmünk!

Nos, a számok után következzenek újabbak, nézzük a matyóföldi vendégszereplés statisztikáit! Remélem, hogy ezúttal minden mutatóban látható lesz a fölény, mert amit láthattunk, az megnyugtató volt akár a jövőre nézve is. De előbb még a felállásról, mert ez bizony „megér egy misét”!

forrás: mlsz.hu

A fenti ábra az elvi felállás, a 2. viszont a mérkőzésen ténylegesen látható hadrend. Jól látható, hogy ék, vagy ékek valójában nem voltak, és igyekeztem azt is érzékeltetni, hogy végre sikerült jelentősen leszűkíteni a teret azáltal, hogy a középpályán megszálltuk a pályát. Ezúttal nem fordult elő az a sokszor jelentkező hiba, hogy légüres tér alakul ki az elől sikertelen letámadás után a védelmünk előtt, ahova a lendületből érkezhet ellenfél, jelentős sebességbeli és pozíciós előnnyel. Így maradéktalanul megvalósult a letámadás alapja; a labdás játékost ketten támadják, lezárva a lehetséges passzvonalakat, mögöttük pedig egy játékos biztosít, arra az esetre, ha a labdás csellel áthámozza magát az őt támadó játékosokon. Ez a formáció eddig is működött, de inkább csak oldalirányban, így azzal, hogy mélységben összetolódott a csapat, ebben az irányban is hatékonyan tudtuk alkalmazni.

A 4-6-0 az egyik kedvenc formációm, mert ebben a speciális alakzatban benne van az a sokat hangoztatott, de csak ritkán megvalósított mondás, hogy „a csapat egésze védekezik, és a csapat egésze támad”. Ez a rendszer rugalmas is, mert lehet védekező és támadó felfogásban is játszatni, bár a tapasztalatok azt mutatják, hogy nem igazán lehet meccsről meccsre váltogatni, inkább az egyes klubok alapvető játékfelfogásától függ, hogy a támadás, vagy a védekezés hangsúlyosabb ezen az alapon.

„Hidegkuti is azzal kavarta meg az angolok védelmét ’53-ban, hogy középcsatár létére nem szégyellt hátrafelé, a középpálya irányába mozogni… de hasonló taktikával nyerte meg a BL-t 2008-ban Sir Alex Ferguson és a Manchester United is. Huzamosabb ideig a Barcelona is próbálkozott középcsatár nélkül felállni (sőt, igazából ma sem használ klasszikus befejezőt), Ibrahimovic kiteljesedése is a visszavonásához köthető, de a szisztéma valódi feltalálójának szerepében LucianoSpallettit tisztelhetjük, aki 2005/2006-ban a Roma vezetőedzőjeként Tottit vezényelte vissza 10-esnek.”

forrás:http://www.hatharom.com/2011/11/06/a_korszeruseg_atka_meccselemzes_vidi_ujpest

Nos, azt gondolom, hogy nem kell félnünk a klasszik erőcsatár hiányától, mert a saját és mások példája is azt mutatja, hogy meg lehet találni a gólhoz vezető utat igazi kilences nélkül is. Sőt, mintha ez a poszt egyébként is kehalóban lenne, mintha a tornyok, erőgépek kora lejárt volna. Aztán persze a fejlődés mindig hoz újat, nem tartom kizártnak, hogy ezt a posztot a következő években valaki alaposan megreformálja, és ismét beköszönt a „középcsatár szerzi a gólt” korszaka.

Szerintem tehát ez a jó irány, még akkor is, ha Soma egyszer végre-valahára megérkezik (reményeim szerint Zsótérral együtt!), mert ahogy nézem Bódog sem éppen egy hagyományos kilences pozícióban játszatja, azaz a rendszerbe beilleszthető, miközben testi ereje segíthet a hatékonyabb labdatartásban az ellenfél kapuja előtt. Ne feledjük, hogy az érkezők mellett Hazard, Diarra, Bardhi, Balogh mind képesek arra, amit a 4-6-0 támaszt a középpályásokkal szemben! Persze kérdés, hogy ki megy, ki marad, ma még talán korai erről beszélni.

Időszerű viszont megnézni végre, hogy a két csapat milyen számokat produkált! Csapatstatisztika:

forrás: mlsz.hu

Ha akarnék, se tudnék belekötni ezekbe a számokba! Bizony, itt mindenben jobbak voltunk, nem is kicsivel! Na, pont ezt láttam én a meccsen, ezeket a számokat vártam. A győzelem mellett ez is fontos, mert bizony, ha a számok ellentmondásosak, vagy egyszerűen értelmezhetetlenek (van ilyen!), akkor sokra nem megyünk velük. Persze a nyilvános adatbázisnál lényegesen mélyebb elemzést engedő rendszer-verziók minden bizonnyal nem hagynak kérdéseket válasz nélkül, de akkor van rendben a meccs, ha már kissé felszínesebb adatok alapján is egyértelmű fölényt jeleznek!

Külön ki kell emelnem a passzok számát, illetve a passzok pontosságát, ugyanis a boncolgatott 4-6-0 felállásnak az az alfája és omegája! Ha ez nincs meg, akkor nem működik a rendszer, a játékosok folyamatosan úton lesznek a labda felé, többet futnak, hamarabb elkészülnek az erejükkel. mint az ellenfél. Fontos ugyanis, hogy ebben a hadrendben az azt alkalmazó csapat rendre kevesebbet fut, mint ellenfele, így a presszinget tovább képes fenntartani. Mindez annak köszönhető, hogy a lehető legtöbb játékos a lehető legkisebb területen akadályozza meg az ellenfél kibontakozását. Ha pedig nála a labda, a pontos passzokkal folyamatosan fárasztja az ellenfelet.

És láss csodát, ez történt ezen a mérkőzésen is! A felállás nem elég, azt végre kell hajtani, és Vignjevic mester nem véletlenül dicsérte játékosait; pontosan, fegyelmezetten játszottak, tudták mit akarnak, és tudták (sőt hittek benne!) hogyan kell azt megvalósítani!

forrás: mlsz.hu

Mindennél többet mond, hogy kizárólag Sanko volt éppen csak 200 pont alatt, a többiek mind hozták a „kötelező” szintet, vagy éppen még extrákat is hozzá tudtak tenni. Az egyetlen csere sem véletlen; Szivics persze érezte vesztét, mert pánikszerű cserékkel próbált életet lehelni csapatába – sikertelenül…

Ahogy a csapatszintű összesítés, úgy az egyéni teljesítmények is jelentős fölényt mutatnak; 232 pontos átlagunkkal szemben vendéglátónk mindössze 193-t szenvedett ki magából. Ha csak ezt a két adatot ismerném, nyugodtan fogadnék nagyobb összegbe a győztesre. Ja, mindez úgy, hogy Diarra nem volt pályán, mert éppen „sárgaságban” szenvedett! Sajnosa következő meccsen hasonló okok miatt Andric, illetve Balázs Bendzsi is hiányozni fognak, de jöhet végre a hétvégén a B-csapattal két gólt szerző Hazard, visszatér Didi, és – mivel ellenfelünk nemzetközi kupainduló volt (???) - ezúttal egyszerre öt légiós is pályára léphet úgy, hogy még a kassza is csörren…

Ezen a meccsen Bardhi, Mohl, Andric dicsérhető, ahogy Cseke is (talán az utóbbi időszakban nem volt az igazi), és ismét ki kell külön emelni, hogy Szűcs személyében megoldódni látszik a jobboldali védő problémaköre! Különösen tetszik, hogy tőle értő játékot láthatunk, tudatos játékos, és ne feledjük, hogy remek egyéni akciójának köszönhetően pirossal tusolni küldték Pauljevic-et. Ez azért fontos, mert meg merte csinálni az egy-egyet, harcosan tört kapu felé, és ha az ellenfél nem szabálytalankodik, bizony könnyen újabb gólt kaphattak volna. Ez a szituáció sem volt tehát egy kapu helyzet, nem megjátszotta, hogy leütik, hanem olyan helyzetet teremtett, amikor nem volt más lehetősége a védőnek! Ez pedig igencsak komoly különbség!

Banai ezúttal jól védett, a hosszabbításban kapott gólban ugyan benne volt, de abban mindenki nyakig sáros, ugyanis akkor már nem koncentráltunk, a biztos vezetés birtokában a 90. perc után kicsit szétcsúsztunk. Ezzel együtt azt látom, hogy kapusunknak kezd megjönni az önbizalma, de még további löketet kell adni ennek a folyamatnak, mert az előző meccsen elég volt az, hogy az első labdaérintése nem volt hibátlan, és máris odalett a meccs!

Heris belső védőként az igazi, mert bár nem gyűjtött sok pontot, de helyezkedései, lekapcsolt támadásai mindenképpen kellettek a látott szép játékhoz. Nekem Bubu kicsit csalódás, mert jobbnak éreztem, viszont a párharcokban mért 33% körüli teljesítmény tőle nem igazán elfogadható. Azért nem, mert ő bőven tud többet, láttuk, tapasztaltuk, hogy képes foxterrier módjára csípni, harapni, képes lelkesen, és odaadóan segíteni, irányítani csapatát. Hogy ez most nem (sem) volt így, sok oka lehet, de én itt most maradok a ténynél; többet várok tőle, mert tudom, hogy többre képes!

Az előbbi mondat nem feddés, sokkal inkább biztatás, hiszen egy győztes meccs után nincs helye ilyen hangoknak! Vegyük tudomásul, hogy ezen a meccsen mi voltunk a jobbak, az ellenfél képtelen volt kibontakozni, mert nem hagytuk! Ők csak annyira voltak jók (semennyire!), amennyire hagytuk (semennyire!). Véleményem szerint kishitűség egy izgulnivaló nélküli, sima győzelem után azt állítani, hogy „persze, gyenge volt az ellenfél”, másképp fogalmazva pedig saját csapatunk érdemeit csorbítjuk, amire pedig ezúttal biztosan nem szolgáltak rá! És ha hallják az ilyen hangokat játékosaink, ettől aztán nem lelkesednek, mert nem látják visszaigazolni sikerüket a szurkolók részéről!

Márpedig nekünk szurkolóknak ez a „feladatunk” (idézőjel, mert ha feladat lenne, az régen rossz!), a csapatnak pedig a győzelem, amit ezúttal tisztességgel leszállított! A következő meccsre gondolva, csak remélem, hogy a hadrend megmarad, ahogy a harci morál is, mert akkor az általában langyoskásan focizó ellenfél AirSanyi lelkesedésével sem megy semmire ellenünk! A tippem egy újabb győzelem, még akkor is, ha az ellenfélnek bizony mindent bele kell majd adnia, hogy elkerüljék a kiesést! Mi már nyugodtan mehetünk az újabb pontokért, és remélem, hogy játékosaink is így élik meg a szituációt!

 

HAJRÁ LILÁK!!!!

A kék-sárga színek megboldogult ifjúságom idején a vegyész csapatok színe volt. Nem tudom, hogy miért éppen ez a két szín volt alkalmas arra, hogy Kazincbarcika, Leninváros, Sajóbábony, és még ki tudja hány csapat ezeket a színeket kapja. Erre találtam egy kissé erőltetett összefüggést; ha már kémia, akkor kijelenthetjük, hogy a Gyirmót ellen nem működött a kémia… Hiába az ordító helyzetek, hiába a mezőnyfölény, egy-két egyéni hiba, és odalett két pont. Ráadásul egy olyan csapat vitte el, akinek igazából édes-mindegy!

Bosszantott a dolog, de ezek már tények, nincs mit tenni. Azért a színek továbbra is izgatták a fantáziám, ezért utánanéztem, hogy a heraldikában (címertan) mit jelentenek. Nos;

Sárga: tisztelet, hatalom, királyhűség

Kék: őszinteség, kegyesség, egység

Most már tudjuk legalább, hogy miért van a Gyirmótnak, és a Mezőkövesdnek azonos színösszeállítása. A tiszteletet, az őszinteséget, na meg a kegyességet nem nagyon fedeztem fel, de a többi bizony telitalálat, nem is lehetett volna jobbat kitalálni! De hogy jön ez ide? Elsőre úgy tűnik, hogy a csalódott szurkoló kötözködése mindez, sőt lehet, hogy másodszorra is… de valójában azért néztem utána a dolgoknak, mert az említett két csapat nb1-es tagságát elég nehezen emésztem meg. Nem kell itt politikát sejteni, mert nincs, csak azt gondolom, hogy ha egyszer majd üzleti alapon szeretné működtetni az MLSZ az nb1-et, akkor az ilyeneknek egyszerűen nincs keresnivalója a legfelsőbb osztályban!

Mivel szombati vendégünkkel már nem játszunk többet ebben a bajnokságban (remélem, hogy máskor sem!), ezért összesítette az ellenük elért eredményeinket:

Ahogy látjuk, a megszerezhető 9 pontból 7 sikerült. Ez nem tűnik rossznak, de ha egy kicsit jobban megnézzük, rá kell jönnünk, hogy a jótól is messze áll. A Gyirmót ugyanis összesen 15 gólra volt képes a 27 forduló alatt, ami önmagában is elszomorító (a klub drukkereinek mindenképpen!), de engem kifejezetten az bosszant, hogy a másokkal játszott 24 mérkőzésen mindössze 0,46 gólt lőttek meccsenként, míg ellenünk a meccsátlaguk 1,33 gól… Ez bizony igencsak gyengécske, akárhogy is nézem.

Ettől még nem kell azért a Dunának menni, voltak azért ennél jobb teljesítmények is, hiszen a Vasas ellen is bezsebeltünk 9-ből 7 pontot! Az angyalföldi gárda meg mégiscsak a harmadik helyen áll, ami ennyi forduló után nem nevezhető véletlennek! Íme, a meccseink ellenük:

Csak egy darab lőtt gól a különbség, pontokban pedig nem is jelentkezik semmi mérhető különbség! Értem én, hogy ez a 12 csapatos mezőny kiegyenlített(nek mondott), de hogy a kieső és a harmadik között mindössze ennyi különbség lenne, azt azért nem hiszem el! Úgy tűnik, hogy a régi tendencia tartja magát; a gyengébb csapatok ellene nem tudunk megfelelő játékot produkálni, és ezen aztán sok pont megy el. A végén ezek a pontok (nem ám az extrák!) hiányoznak ahhoz, hogy egyértelműen a mezőny elején legyünk. Amíg ez így marad, nem is reménykedhetünk abban, hogy javul a helyzet.

Vegyük észre, hogy ez bizony nem külső körülmények, nem „bmlsz”, nem bíráskodás, de még csak nem is igazolás kérdése! Ha ugyanis képesek vagyunk a tabella elején állók ellen jól teljesíteni, akkor a végén állók ellen egyértelműen nagy gólarányú győzelmekkel kellene kirukkolnunk. Ennek belső okai vannak, és ezek az okok gyanúm szerint inkább lélektani dolgok, semmint fizikális, vagy éppen képességbeli problémák. Van persze más verzió is, de mert az masszívan büntetőjogi kategória, és mert saját csapatomat nem gyanúsíthatom alaptalan vádakkal, meg sem említem.

De most már rákanyarodok a meccsre; a vendégek elleni, eddigi két győztes meccsünk, valamint a helyezésbeli különbségek okán bizakodók lehettünk. Ez nem volt alaptalan, de kimaradt a képletből, hogy védelmünk gólképessége vetekszik támadó sorunkéval – csak éppen ellenkező előjellel…

forrás: mlsz.hu

Az eleje rendben van. A labdabirtoklás, illetve a lövési kísérletek száma azt mutatja, hogy fölényben voltunk, méghozzá nem is csak alibi-passzokkal operáltunk, mert sokszor felértünk a vendégek kapuja elé, a 13 lövés rendben lévő dolog, jó meccset feltételez. Az, hogy közben az ellenfél is próbálkozhatott 9 lövéssel, nem lep meg, mert védelmünk nem egy bombabiztos catenaccio, de ez csak annyit kell(ene), hogy jelentsen, volt miért izgulni kicsit, nem volt a semleges szurkoló számára nézhetetlenül nagy a fölényünk. Na de…

… a kaput találó lövések bizony épp csak minimális különbséget mutatnak! A 31%-os találati pontosságunk nagyon nincs rendben, különösen akkor nem, ha a tökutolsó 56%-ot képes elérni ellenünk! Ha ezeket a számokat nézzük, bizony nem is nagyon lehet más eredmény, mint döntetlen, különösen úgy, hogy a szögletek száma azonosságot mutat.

A szabálytalanságok száma miatt nem tudtam felfedezni ellenfelünk játékában a tisztelet, az őszinteség, de meg a kegyesség irmagját sem, ugyanis 20 megítélt szabálytalanság több mint megengedhető. Csak egy esetet ragadnék ki; Simon Ádám Diarrával szembeni „akciója” bizony a világ minden táján megérne egy piros színű lapot, de ez most (is) elmaradt! Az ellenfél ugyan kapott öt sárgát, de ez minket egyáltalán nem érint, mert – remélem – soha többet nem találkozunk az ellenfél csapatával, így előnyünk biztosan nem származik ebből.

Annál nagyobb kárunk származik viszont abból, hogy bár csapatunk csak egy lapot kapott, de az éppen Diarra, persze ki más… Erről már sokat értekeztem, szinte minden meccsen előjön a téma, most nem foglalkozom vele, de az újabb kiesése (sárgalapjai után…) érzékeny veszteség lesz. Különösen akkor érezzük hiányát, amikor olyan bombagólok tulajdonosa, mint amit most is láthattunk tőle. És nem „csak” a gól volt egészen káprázatos, hanem az, ahogy megcsinálta magának a pozíciót, az ellenfelet többször is úgy beültetve a hintába, hogy nem csodálkoznék rajta, ha a jobboldali védő helyén védekező játékos elgondolkodna pályafutása gyors lezárásán!

Ezzel a bekezdéssel el is értünk a játékosok táblázatához:

forrás: mlsz.hu

Nem tudok sok jót mondani, hacsak azt nem, hogy Bardhi teljesítménye erősen javuló, noha a meccsen látottak alapján tőle (is) többet vártam kicsit. De ennél is elszomorítóbb, hogy mindössze öt (!!!) játékosunk érte el az nb1-ben minimum-szintnek tekintett 200 pontos értéket! A meccs egészének színvonalát jól írja le, hogy mindkét csapat átlagai is 200 pont alatt maradt (194,76 / 195,33), a mieink minimális hátránya mellett…

Különleges meccset láthattunk tehát; az nb1 keretein belül sikerült lehozni egy nb2-es meccset! Ez még csak érthető lenne a jó eséllyel jövőre tényleg nb2-es Gyirmóttól, de tőlünk egészen egyszerűen elfogadhatatlan! Értem én, hogy sorozatterhelés, szűk keret, sattöbbi, sattöbbi, de mindez nem ok arra, hogy elfelejtsük a labdarúgás alapjait, azt amit pedig igenis ez a csapat tud! Mert bizony – ahogy a Vasas elleni eredmények is mutatják! – ez a csapat is tud jól, és eredményesen focizni, de ahhoz persze akarat, és csapategység kell.

Ezek azért (lennének) különösen fontosak, mert még mindig van esélyünk egy tavalyinál jobb helyezés megszerzésére, sőt még a nemzetközi szereplés lehetősége is fennáll – matematikai értelemben. A matek szép dolog, de nincs benne szív, nincs érzelem, se lelkesedés, a 2x2 mindig csak 4!!! A fociban viszont a 2x2 lehet öt is akár, meg –ahogy mi bizonyítjuk – akár 3 is… Nem gondolom, hogy ebben a bajnokságban esélyünk lenne az 5 elérésére, de talán még elérhetjük a matematikai igazság 4-es értékét! Ehhez az kell, hogy az eddigi 3-as helyett a továbbiakban 5-ös szintet hozzunk!

Nem tudom, hogy ez lehetséges, vagy sem, de nem tudok mást tenni, mint bízni ebben, és lehetőségeim szerint meg is adni a támogatást a jobb eredmény eléréséhez. A szurkoló tehát szurkol, a játékos pedig játsszon, és ha mindketten a maximumot hozzák, a lehetetlennek tűnő feladat is befuthatóvá válik! Továbbra is;

 

HAJRÁ LILÁK MINDÖRÖKKÉ!

A Balaton, mint Közép-Európa legnagyobb állóvize már korábban is népszerű volt, de tömegeket csak a ’60-as évektől vonzott. Annak ellenére történt ez, hogy a táj utolérhetetlen szépsége mellett akkoriban a klasszik lángossütőn, na meg a kempingeknek kinevezett legelőkön kívül más érdekesség nem nagyon akadt arrafelé… Még „cimmerferi” sem volt, nem hogy siófoki, vagy füredi bulinegyed, ahogy rendes éttermek sem. A háború előtti időszak fényét nem tudták visszaállítani (nem is akarták, az csak a gaz imperialisták úri huncutsága – mondták…), helyette elkezdődött a szocreál ízlésrombolás.

Valahogy - persze nem véletlenül, hanem a hanyatló kapitalizmus pénzén, a még több „dojcsemark” reményében – mégis megindult valami fejlődés, így a ’80-as évekre már Ötvös Csöpi féle életstílus is gyökeret vert azon kevesek körében, akik egyenlőbbek voltak, mint a többi egyenlők… És mindez miért, hogyan jött létre? A kettészakított Németország keleti és nyugati fele itt találkozott, nyaralásukat, a wessi apukák hozták a keményvalutát, az ossi lányok meg a meglehetősen szabad erkölcseiket! Jegyezzük meg, hogy mindezt a Stasi figyelő szemei „vigyázták”, néha valutára, néha meg egy kis szexre megvámolva balatoni német összeborulást…

Hasonló érzésem volt most a Vasas elleni találkozón; két szomszéd utazgat kicsit, hogy aztán – amúgy szórakozásként – eltöltsenek némi időt együtt. Na nem sokan, mert ugye a hétközi találkozók szigorúan 18:00-tól kerülnek megrendezésre. Tudom, ne is kezdjen bele egy nagyokos sem az MLSZ-nél, a BL, EL idősávban nem rendezhetünk meccseket, de mintha ez a szabály nem lenne újkeletű, talán még figyelni is lehetne rá! Ezen túlmenően meg az jutott eszembe, hogy ha már megvan ez a Balaton feeling, akkor vajon ki az, aki éber szemmel figyel, és ha már itt tartunk; hol vannak a laza erkölcsű nők??? Nos, utóbbiakkal nem találkoztam, de az biztos, hogy volt, aki figyelt, és alaposan le is jegyzett mindent!

Munkáját 100.000 forinttal díjazták, amit persze költhet akár gyógyszerre is, a dolog szépséghibája az, hogy ezt nem a drága munkaadója fizeti meg. De ami ennél is fontosabb; vagy a hallással, vagy a jegyzetekkel volt némi gond, mert a „más sportszervezet szidalmazása” tényállás minimum véleményes. Azért gondolom, mert – bár nem tudom, hogy miért éppen a tisztálkodási szokásainkról vannak téveszméik… - van egy szurkolói csoport, akik a klubjuk alkalmazottjának hathatós támogatása mellett (!!!) minden egyes hazai góljuknál „megemlékeznek” rólunk a fenti tényállást totálisan kimerítve – büntetés nélkül… Amíg ez így van (sajnos bevett gyakorlat szerint nagyon is így van!), nem hiszem, hogy az ilyen alapon meghozott büntetés eléri célját. Hacsak nem az a cél, hogy a szégyentáblán fel lehessen mutatni számszerű formában is az Újpest szurkolói magatartását, a kiszabott büntetéseket „ranglistáján”.

Na de! Legyen ez a kisstílű emberek gyermeteg játéka, játsszanak csak bíróságot, nekünk nem ezzel kell foglalkoznunk, hanem azzal, hogy minél kevesebb játékteret adjunk nekik. Ebben az utóbbi időben jók voltunk, ugyanis meccsek óta nem volt bünti, mert a nagytesó kistesójának annyi bőr már nem volt a képén, hogy ezeken a mérkőzéseken is elsüsse ezt a „poént”, mint a (megkreált…) tényállást. Ahogy mi megmutattuk, hogy tudunk olyat, amibe nem lehet belekötni, csapatunk is megértette, hogy a bírói ténykedéssel nem kell foglalkozni, mert az emberi gyarlóság adott, azon nem tudunk változtatni, viszont akár még használni is lehet! Ezúttal bizony játékosaink fegyelmezetten, csakis a játékra koncentrálva győzelmet arattak. Ennél pedig nincs fontosabb, mindaz a fejtegetés, amit eddig írtam, totál érdektelen, így lássuk máris a számokat!

Csapatstatisztika:

 forrás: mlsz.hu

Nem is tudom, hogy mit mondjak írjak… Nagyon nem is szeretnék belemenni a részletekbe, mert azt látom, hogy szinte mindenben jobb volt az ellenfél. Azért találtam egyet, ami nem kicsit meglepő; lövéseink 66,66%-a (6/9) kaput talált, míg a másik oldalon ez a mutató csak 56,25% (9/16). Ha csak ezeket a számokat nézem, azt kell, hogy mondjam, ilyen gyenge játékkal még nem nagyon nyertünk! De ez nem a teljes kép, a csapat egészének adatai nem azonosak az egyéni teljesítményekkel. Minden bizonnyal itt kell keresni a győzelemhez vezető momentumokat, jöjjenek tehát az egyéni adatok! Az előző meccs után ígértem, hogy győztes meccs után igyekszem kielemezni játékosaink egyéni teljesítményét is, de akkor még nem gondoltam, hogy ez nem csak egy plusz feladat lesz, hanem ebből az aspektusból kell megvizsgálni a meccset a győzelemhez vezető út feltérképezéséhez.

Játékosok táblázata:

forrás: mlsz.hu

Nocsak… Az egyéni adatok összesítése azt mutatja, hogy bizony itt most nem a csapat, hanem az egyének nyerték a meccset. Az összjáték lehet, hogy akadozott, lehet, hogy kevesebbet birtokoltuk a labdát, de a kínálkozó lehetőségeket mi használtuk ki jobban. Ez elég is volt, ahogy a táblázat adatai is mutatják, az ellenfél átlagpontszáma 217, míg mi 226-os átlagot tudtunk.

Az akarat itt mutatkozik meg, amit láttunk az arcokon, a mozgásokon, azt a számok itt adják vissza! Nézzük meg tehát, hogy ki mit tett hozzá ehhez az igen fontos győzelemhez! Ja, egy megjegyzés még; egy héten belül másodszor vertük meg a mostanság agyondicsért ellenfelet!

Banai:

Nélküle nehezen tudnám elképzelni ezt a győzelmet! Két gólunkat úgy kaptuk ugyan, hogy róla pattant ki a labda, de mindkettő szituáció olyan volt, ahol a kipattanót egy bravúr előzte meg, a hibát inkább a rendezetlen védelem követte el ezekben az esetekben. Régen láttam ilyen jól védeni kapusainkat, teljesítményét csak Manuel Neuer földöntúli teljesítménye szárnyalta túl a héten! Jó látni, hogy fiatal kapusunk igenis képes jó teljesítményre. Végre bizonyított, de egyben magasra is tette a lécet, mert most hogy tudjuk mire képes, ezt bizony el is várjuk a jövőben! Remélem, hogy versenyző, a tét nem nyomja, hanem inspirálja! Csak így tovább!

 

Balázs:

Most jobb volt, mint az előző mérkőzésen, de érezni lehet rajta, hogy védőként még csak a tanulási fázisban van. Ugyanakkor most a párharcokban mutatott 57%-os teljesítménye javulás (de még mindig nem elég egy védőtől). Ezt a hiányosságot viszont kiválóan ellensúlyozta, ugyanis 2 eladott labdája mellett 9 labdaszerzése volt! Véleményem szerint egy kicsit agresszívabb játékkal sokat javulhat teljesítménye, van potenciál Bendzsiben, az biztos!

 

Kecskés:

Párharcokban, és labdaszerzésben is jobb volt, mint Bendzsi, de posztjaik különbözősége okán nem biztos, hogy fair őket összehasonlítani. Ami – a számokon túl – fontos volt, hogy nem bonyolódott bele a szituációkba labdaszerzései után, ezúttal sallangmentesen igyekezett pontos passzokkal eljuttatni a labdát a támadások szervezőihez. Jó látni, hogy visszatalált a jó útra, mert az utóbbi időszakban kissé gyengébbnek tűnt, mint ősszel!

 

Kálnoki-Kis:

Szeretnék jókat írni, de nem nagyon tudok ezúttal. Láttam már tőle jó játékot, de ezúttal ő volt a leggyengébb láncszem véleményem szerint. A passzpontosság (55,56%), és a nyert párharcok (55,56%) egyszerűen nem fogadhatók el egy középső védőtől! Nem tudom az okot, de van olyan, hogy gyengébbre sikerül egy-egy meccs, vagy lehetett egy kisebb sérülés is, ami visszavetette, de tény, hogy belső védőnk a csapat döntő többségével ellentétben nem tudott váltani a korábbi meccsek gyengébb teljesítménye után. Bízom benne, hogy javul a játéka, mert ő jobb játékra képes, hogy ne menjek messzire, a válogatott meghívót nem osztogatják csakúgy minden sarkon.

 

Mohl:

Nála hagyomány, hogy pontos passzai kiemelkedően jó mutatókat hoznak, most is 80% felett volt. Vignjevic ezért (is) tart ki mellette, az ő játékrendszerében a szélső védőknek fontos feladatai vannak a támadásoknál is. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint balhátvédünk gólja! Ezen kívül a párharcokban is relatív jó eredményt ért el, de labdavesztés/labdaszerzés mutatója (2/5) azért egy védőtől nem túl jó. Ebben bizony még fejlődni kell, de ezúttal a támadások terén nem voltak problémák. Ha abból indulunk ki, hogy győzelemnek azt nevezzük, amikor minimum egy góllal többet szerzünk, mint az ellenfél, akkor illik ez a stratégiába, de azért a védekezési feladatokban többet várnék. Mindezzel együtt gólja kellett a győzelemhez, amit viszont nem kell magyarázni!

 

Andric:

A számára adatott 64 perc alatt jól teljesített, de nem nyújtott kiemelkedőt. Nála a párharcokban vannak hiátusok, ha fejlődni akar, erre a területre kell koncentrálnia. Furcsa, hogy egy adott meccsen belül, és mérkőzésről mérkőzésre is rendkívüli módon ingadozik futógyorsasága, mintha volna némi probléma a gyorsasági állóképesség körül. Ezt persze nem a számok mutatják meg, csak megfigyelés, de oka lehet a párharcok terén jelentkező problémáknak. Ezúttal azonban ez inkább csak szőrözés, mert a győzelemhez kellett a kitartása, amivel a védőket rendre vegzálja, ugyanis ezzel komolyan képes lefárasztani az ellenfelet.

 

Windecker:

Ő az a játékos, aki sokat van a középpontban, de nem annyira a kapuk előtt, hanem a mezőnyben robotol. Játéka nem látványos, de nagyon hasznos tud lenni. Ugyanakkor vannak olyan hibái, amelyek aztán a végeredményre is hatással lehetnek. Ennek oka, hogy a labdaszerzésekben jeleskedik, egyik legjobbunk, ugyanakkor passzai pontossága kívánnivalót hagynak maguk után… Ezen javítani kell, mert ha a megszerzett labdák után nem tudunk átmenni támadásba, akkor elvész a meglepetés ereje. Játékosunk ezt valószínűleg pontosan tudja, mert rontott passzai sokszor azért jönnek, mert azonnal indítani próbál, amikor még a csapat egésze nem tudta felvenni a megálmodott támadó formációt. Kicsit türelmesebb játékkal nagyot léphet előre!

 

Diarra:

Most sem ő volt a legjobbunk, de amit ő tud, azt egyszerűen nem lehet kihagyni egy olyan csapatból, ahol a szurkolók számára szintet Törő, és a hozzá hasonló labdabűvészek jelentik! Ezúttal a gyengébbek közt volt, amit úgy hozott össze, hogy hátravontan játszva sok labdát vesztett, míg labdaszerzései száma kevés volt (11/3). Ezzel együtt – mint mélységi irányító – a szélváltásaival, cseleivel, szellős játékával üdítő színfolt a hazai foci palettáján, de sokszor van olyan érzésem, hogy talán kicsit feljebb kellene játszania. Nos, most olyan helyzet van, amikor Vignjevic mester csak kényszerből, és nem csak úgy „majd meglátjuk, mi lesz” alapon kísérletez játékosok posztjaival. Heris csatár-pozíciója a legjobb példa erre… Didi viszont lassan kezdi megérezni, hogy hol van az a lélektani állapot, ami kell a jó játékhoz, de még nem vezet fegyelmi problémákhoz! Ha ez rendben lesz, akkor még sok örömet fog szerezni nekünk mali játékosunk!

 

Balogh Bubu:

Mindenekelőtt szabadrúgásból szerzett gólja érdemel említést! Remek lövés volt, ott egy milliméterrel sem lehetett volna téveszteni. De nem tévesztett, az a labda olyan pontos volt, hogy azt kimérni nem lehetett volna jobban! Végre láttam némi tüzet tőle, de még mindig van egy rossz érzésem vele kapcsolatban; mintha nem lenne meg a korábbi elkötelezettség, mintha kisebb lelkesedéssel lépne pályára. Persze van ő olyan jó futballista, hogy így is egyike legjobbjainknak, de tőle többet várok. Ez a számok világában a vesztett labdák számában (10), és a nyert párharcoknál (37,5%) látható. Több szívvel, nagyobb lélekkel ezeket könnyedén fel lehetne tornázni, és tudjuk, hogy Bubu képes is erre! Rajta, a bajnokság hajrája felé végre lássuk azt a tüzet, ami a győztesek sajátja! Néha olyan érzésem van, hogy Bubu és Diarra lelkét össze kellene gyúrni, mert előbbi túl szerény, visszahúzódó, amolyan jófiú, utóbbi pedig csiszolatlan, túl karcos, képes belemenni ésszerűtlen dolgokba is forrófejűsége okán.

 

Heris:

Gólja mindennél fontosabb volt, megadta a találkozó alaphangját! Védő létére már a második meccsen bizonyít támadó pozícióban. De ez nem elég, a meccs második részében védőként is megállta helyét. Sokat gondolkodom rajta, hogy mi lehet a titka, hiszen darabos, sokszor körülményes, nem egy nagy labdazsonglőr. Mostani gólja viszont magyarázat; amikor elindult, egy pillanatig lesen volt, de egy fél ütem késleltetéssel a védővonalon belülre helyezkedett, így megadta Csekének a lehetőséget, hogy kiugrassa. Onnantól már nem kellett a fülén megtáncoltatnia a labdát, nem kellett öt védőn átfűznie magát, „csak” egy klasszikus középcsatár-féle kiugrást kellett gólra váltania. A magyarázat tehát abban van, hogy ésszel játszik, hiányosságait messze kompenzálja az, hogy nem ösztönös, hanem tudatos focista! Csak gratulálni tudok!

 

Cseke:

Hozta a harcosságot, adott egy gólpasszt, eltalálta a kaput, mi kell még? Hasznosan játszott, nagy szerepe volt a győzelemben. Furcsa, hogy harcossága ellenére ezúttal sok párharcot vesztett, de ez valószínűleg annak köszönhető, hogy ezúttal mintha feljebb játszott volna, mint azt megszokhatta. A sűrűben könnyebb elveszteni a labdát, és nehezebb visszaszerezni. Nálam ő inkább védekező/középső középpályás, mintsem dedikált csatár. Persze mostanság nem válogathatnak játékosaink a posztokban, ahogy Vig sem válogathat abban, hogy kivel játszat le egy adott posztot… Dicséret illeti játékosunkat gólpassza, harcos játéka okán, és általában is – szerintem – ő az, aki a csapat szorult helyzetében korábbi önmagát felülmúlva képes volt felnőni feladatához, az utóbbi egy évben óriási fejlődést bemutatva.

 

Bardhi:

31 perc jutott neki, ami számára talán nem elég arra, hogy megmutassa, mit is tud valójában. Az ő játékát ennyi alapján nem lehet pontosan megítélni, így nem is teszem.

 

Összességében tehát azt mondhatom, hogy a győzelem ezúttal nem annyira a Mesternek, nem a csapatnak, hanem az egyes játékosoknak köszönhető! Jó tudni, hogy ha már Vignjevic nem tud több variációt kitalálni, ha a csapatjáték nem működik megfelelően, akkor még mindig maradnak az egyéni teljesítmények, ami alapja lehet egy-egy győzelemnek!

Ezzel együtt nem várom azt, hogy most már a 33. fordulóig döcögő csapatjátékot teszünk le a pályára, mert az nem volna önazonos az ÚJPEST esetében, de azt igen, hogy a győzelem erőt adott a csapatnak, és annak a hitét, hogy megindultunk felfelé! Ha ebben hisznek a srácok, akkor a Gyirmót ellen nem kérdéses az eredmény!

 

HAJRÁ LILÁK!

Paks, 2016.10.29.: Paks-Újpest: 1-1

Újpest, 2017.04.08.: Újpest-Paks: 1-1

Mint az ikrek… Nem baj, semmi probléma, hiszen, mint ősz óta tudjuk; „Csertői közölte, hogy tudnak ők mindent, s akár a Barcelona edzését is levezényelhetnék.”  Nos, ha egy Barca-szintű csapat ellen tudunk egy bajnoki idényben három meccsből 5 pontot szerezni (a 3. fordulóban győztünk!), akkor a hazai szinten egerésző alakulatokat egyenesen kitömjük! Gondoljunk bele; ha mind a tizenegy ellenfélen csinálunk 5 pontot, akkor ebben a kiegyensúlyozott mezőnyben a dobogó alapértelmezett! Hogy ne menjek messzire, az 55 pont éppen a második helyet jelentette a 2015/16-os végelszámolásnál…

Sajnos a helyzet ennél kicsit bonyolultabb, mert az ellenfél nem a Barcelona, mi pedig maximum színeinkben emlékeztetünk a nagy rivális Real Madridra! Ezzel együtt nincs különösebb baj a megszerzett 5 ponttal, mert köztudott, hogy a világ legdefenzívebb csapata ellen bizony nem könnyű gólt szerezni. Bár messze vagyunk a világszínvonaltól, de ahogy a matek mutatja, még akár örülhetnék is az eredménynek, és mégsem… Elfogadom, nehéz gólt szerezni a 11 emberrel védekező csapatok ellen, de hogy ilyen könnyen adjunk nekik lehetőségeket, azt már nehezen veszi be a gyomrom! Persze, fetrengés, időhúzás, bírói segítség, ésattöbbi… ismerős mind, de elgondolkodtató, hogy a BAZ megyei piros-fehérek döntetlenjénél, vagy a szomszédvár tájjellegű sikerénél sem volt ez nagyon másképp.

Szóval van az a szint (és sajnos tapasztaltuk is!), amikor minden nehézség ellenére sem vagyok kibékülve az eredménnyel. Ennek pedig egy komoly oka van, méghozzá az, hogy ismét láttam a fásultságot, a lemondást játékosainkon. És mindezt pont akkor, amikor a legjobban össze kellett volna kapniuk magukat! Egy félidőt nem adhatunk egy hazánkban méltán világhírű edző csapatának. Ez egyszerűen nem fér bel, nem indokolható. Lehet rosszul, vagy jól játszani, de a sehogyan sem egyszerűen érthetetlen. Ettől még igaz, hogy a bírói ténykedés megint bicskanyitogató volt, nem kérdés, hogy többet voltak a hátukon a paksiak, mint talpon, vitathatatlan, hogy ott húzták az időt, ahol csak lehetett, és azt sem gondolom, hogy ebben nem volt partner a már a nevével is sok asszociációs lehetőséget felkínáló játékvezető.

Nekem, mint szurkolónak, ezeket egyszerűen ignorálnom kell, mert különben elveszi a lelkesedésem, megtöri a hitemet, mást nem tehetek, nincs fegyverem ez ellen. A játékosoknak viszont van! Nem ám a reklamálás, meg a különböző színű lapok kiharcolása, hanem olyan játék, ami mellett egyszerűen nincs lehetőség elvezetni a meccset ellenünk! Olyan meccset még nem nagyon láttam, ahol öt-hat gólt vettek volna el csapatoktól, van az a szint a játékban, ahol a bíró rossz döntései maximum a gólarányt befolyásolják, de a pontok sorsát már nem. Tudom persze, hogy ez rendkívül nehéz, mert… (és itt jöhetne egy egész litánia mindenféle körülményekről)…, de legalább az akarat legyen meg végre. Mert bizony az akarat ott van a srácokban, a második félidőben ezt meg is mutatták! Na pont ezt az irányt kell követni, ez lesz az a mezsgye, ami felfelé vezet.

Sajnos nincs félidőkre lebontott statisztika a kezemben, de még mielőtt a számokra térnék, már most azt gondolom, hogy bizony még a második félideji jó játékkal együtt is jobban odaadtuk az első félidőt, mint amennyire megnyertük a másodikat… Nos, nézzük meg tehát, hogy miért vesztettünk két pontot, milyen előzmények után került sor a mérőzésre:

A csapatok fordulóról fordulóra váltakozó helyezései alapján azt látjuk, hogy az ellenfél az utóbbi nyolc fordulóban kezdett el pontokat gyűjtögetni, addig mintha átaludtak volt 17 fordulót. Ez tőlük szokatlan, mert „rendesen” a bajnokság vége felé szoktak okosba’ megoldani meccseket, de most éles váltással az utolsó meccsekre hagyták a focit…

Nálunk a gyenge kezdés után volt egy igen jó periódus, de aztán a 9-10. forduló után beragadtunk a középmezőnybe. A tavaszi kezdés hasonlít kicsit az őszihez, és remélem, hogy a folytatás sem fog különbözni! Ebben az esetben ugyanis esélyes még mindig (!!!) egy negyedik helyezés, ami – mint a kupa-sorsolás óta tudjuk! – nemzetközi megmérettetésre ad lehetőséget! Tudom, nem sok az esély, de valamennyi még mindig van, legalábbis matematikai értelemben. Az elvi fejtegetést nem lehetetlen a pályára vinni, még akkor sem, ha magam is szkeptikus vagyok ezzel kapcsolatban. De lepjen meg a csapat, lépjen egy olyan sorozatot, mint a 2. és 6. forduló között! Emelkedjen az a trendvonal (szaggatott) kicsit meredekebben Srácok!

Eddig az előzményekről, meg annyit, hogy a tavaszi meccsek alapján bizony az utolsók közt találhatjuk magunkat, míg az ellenfél az elsők között foglal helyet. A forma tehát nem mellettünk szólt, így ilyen értelemben az eredmény nem is rossz! De mit mondanak a számok? Ime:

forrás: mlsz.hu

Labdabirtoklás:

Ezzel minden OK, az ellenfél – ahogy az várható volt – nem nagyon akart játszani, átengedte a területet nekünk. Az 56/44-es arány elsőre nem tűnik olyan soknak, de ha kicsit utána számolunk, bizony kiderül, hogy több mint 27%-kal többet volt nálunk a labda! Ez nem kevés, ennek nyoma kell hogy legyen máshol!

 

Lövések/kapura lövések:

Már meg is van; a labda birtokában sok akciót vezettünk, hiszen pontosan kétszer annyi kísérletünk volt, mint a vendégeknek (18/9). Belerondít a képbe, hogy a minőség bizony nem volt megfelelő, ugyanis lövéseink mindössze 33,33%-a talált kaput, míg ez a másik oldalon 44,44% volt. Persze árnyalja a képet, hogy a 4 kaput találó lövésükből kettőt tizenegyes-rúgás során érték el. Ha ezt kiveszem a képletből, akkor azért az látszik, hogy ők sem mesterlövészek, hiszen így már 7-ből 2-t, azaz 28,57%-os találati arányt tudnak csak felmutatni. Mindkét oldal elég pontatlan volt tehát, fölényünk azonban egyértelmű!

 

Szabálytalanságok:

Nos, ez a pont, ami mellett nem mehetek el szó nélkül, akkor sem, ha – értelemszerűen – nem vagyok elfogulatlan, így könnyen érhet a vád, hogy erősen részrehajló vagyok a bírói ténykedés megítélésében. Hogy részrehajlás, vagy egyszerűen a képességek hiánya miatt fújta szét a meccset a spori, nem tudom, de erősen hajlok az elsőre. Mostanság ugyanis az jött a szokásba, hogy a bírók - az előnyszabály adta lehetőségekkel élve – úgy ítélnek meg szabadrúgást a javunkra, hogy az minket sújt! Nem először fordul elő, hogy a játékosunkkal szemben elkövetett szabálytalanság ellenére nálunk maradt a labda, olyannyira, hogy a második (!!!) passzt követően, a kiugratással gólig masírozhat játékosunk. De álljunk csak meg! Csak masírozhatna, ugyanis, amikor már világosan látszik, hogy a kiugró játékos akár gólig vezetheti a labdát, hirtelen szól a síp, a játék leáll… Reklamáló játékosainknak pedig elmagyarázza a bíró, hogy ne reklamáljanak, hiszen pont a javukra fújt le egy szabálytalanságot! Ha meg ez mégis megtörténik, villan a sárga!

Nos, véleményem szerint ezen a meccsen, ezért a megmozdulásért a bírót kellett volna leküldeni a pályáról, a lapot ő érdemelte volna, jópár meccses eltiltással megspékelve! És ez nem az egyetlen „hiba” volt! Igen idézőjel, mert bizony nehéz elhinni, hogy egy nb1-ben vezető bíró nem ismeri az előnyszabály fogalmát, és/vagy annak a szabályoknak megfelelő alkalmazását rendre elvéti! Nem ezen ment el a két pont, nem kell feltétlen külső okokat keresni, de bizony erős hatással volt a végeredményre! A saját sérelmeinken túl a legnagyobb baj az, hogy az MLSZ nem érti meg azt, hogy az ítélkezésben tapasztalható visszásságok milyen komoly károkat okoznak nézőszámban, elismertségben, és végső soron az egész honi labdarúgás megítélése terén… Amíg ezek nem lesznek fontosak, nem várhatunk változást.

 

Pontos passzok

Az előző héten kevésnek találtam a 280 körüli pontos passzok számát. Biztos, hogy Vignjevic mester sem volt elégedett, és feltehető, hogy nagy hangsúlyt kapott az összjáték fontossága a felkészülés során. Ezt hozta is a csapat, hiszen 57%-kal (!!!) több pontos passzt sikerült letenni a pályára. Az nem meglepő, hogy az ellenfél messze elmaradt ebben a mutatóban is (320), a focit még mindig mi akarjuk játszani, másokat kizárólag a pontok érdekelnek, és ennek érdekében mindent bevetnek, ami nem foci… Hogy ne felejtsem; a 80% feletti pontosság azt jelzi, hogy részünkről rendben volt a csapat a mezőnyben – amikor nálunk volt a labda.

 

Párharcok

Nos, amikor meg nem volt nálunk a játékszer, akkor már problémás volt a szitu! Az ellenfél által nyert 109 párharccal szemben csak 87-et tudtunk nyerni. Nem csoda, hogy kicsit gyengébbek voltunk ebben, hiszen a vendégek folyamatosan erőltették az egy-egy elleni szituációkat, hátul inkább birkózásra, semmint focira rendezkedtek be. Ennek ismeretében különösen érdekes a megítélt szabálytalanságok arány, nemkülönben a lapok száma…

 

Labdaszerzés/labdavesztés

De! Ez az a pont, amin már sokszor elmentek meccsek, amire igencsak érzékeny a csapat! Ahogy láttuk, minden másban sikerült az ellenfél fölé nőni, de ebben most sem! A második félidőben minden bizonnyal ezen a területen is jobbak voltunk, de az első játékrészben olyan előnyt adtunk, hogy azt egyszerűen nem lehetett behozni semmilyen módon. Szerencsére voltak olyanok, akiknél a vesztett, és visszaszerzett labdák egyenlege pozitív, de a 13 értékelt játékosból csak 5 volt ilyen… Ez bizony kevés, különösen, ami a középpálya teljesítményét illeti:

forrás: mlsz.hu

Bár a védelem jobb oldala is lyukasnak tűnik, de Diarra, Balogh Bubu, és Cseke a középpályán túl sok labdát szórt el, miközben az ellenfél támadásait nem szűrték megfelelően labdaszerzés formájában. A szokottnál talán egy fokkal támadóbb volt ez a csapat, mint korábban, de ez nem lehet ok arra, hogy a középpályánk átjáróház legyen! Az első félidőben ugyanis rendre abból alakított ki helyzetet a vendég társaság, hogy a középpálya, és a védősor között rá tudtak fordulni a kapura, és fel tudtak gyorsulni a kapunktól 20-30 méterre. A második félidőre ez némileg javult, de akkor is volt egy pár olyan szituáció a kapunk előtt, amit már feljebb meg kellett volna akadályozni.

 

Játékosok táblázataforrás: mlsz.hu

Egy ilyen csalódást keltő eredmény (és különösen első félideji játék után) nem szeretnék pengellérre állítani senkit, ezért most sem megyek bele a részletekbe. A pontok elvesztéséhez elég volt két maghatározó játékosunk formahanyatlása, és az, hogy Bardhi – jó eredménye ellenére - még mindig nem nyerte vissza korábbi lendületét. A jó hír az, hogy mindegyiküknél látok biztató jeleket, lassan kijövünk a gödörből, és keddi ellenfelünk erősen tartalékosan kell, hogy kiálljon ellenünk!

Szóval, Srácok! A keddi meccs után szeretnék végre minden egyes játékost részletesen kielemezni, hogy végre minden jót leírhassak Rólatok! Látok esélyt, amit meg kell ragadni a következő mérkőzésen!

 

HAJRÁ LILÁK

 

Keleti végeken kalandozó fiaink vereséggel tértek haza a harcból… Bár mostanság kissé megkopott csapataink dicsfénye, de most joggal bizakodtunk! Az ellen rég bezárta gyárait, hiányos páncélzatuk minőségi acél híján az utóbbi időkben már nem védte őket, kaptak is hideget-meleget! Aki arra járt bevette várukat, beszedte a győztesek járandóságát, majd távozott is, hogy aztán a következő héten más csapatok arassanak győzelmet a hitét vesztett várvédőkön.

Mi is készültünk hát, de ezúttal sem a szerencse, sem csapataink harci kedve nem segített. A védők a semmiből feltámadtak, újonnan kinevezett várkapitányuk elhitette velük, hogy bár sok csatát vesztettek a háború még nem dőlt el. Közben nálunk egyre lankad a harci kedv, a korábbi harcok, a sok esetben kilátástalannak tűnő küzdelem kikezdte a morált… Mindenki tette a dolgát, mindenki harcolt, de senki nem hitt, harcosaink szívüket otthon hagyták. Pedig bizony sokszor előfordul, hogy idegen földön kell harcolni a házért, hazáért, ahhoz pedig hit kell, hideg fej és forró szív! Hogy messzire ne menjek, ezúttal az ellen sem otthon küzdött…

Sajnos mostanság honi földön is értek csapások minket, így – utólag – nem is csodálkozhatunk rajta, hogy csapatunk vereséggel tért haza. De akkor hogyan tovább? Mit lehet enni? Adjuk fel? Vagy vegyünk elégtételt? Ha harcosaink harcosok, és nem váltanak hirtelen valamiféle polgári foglalkozásra, akkor nem lehet más a cél, mint hogy bizonyítsanak, és vérét vegyék, ki a mi vérünket ontotta! Az élet sokszor igazságtalan, nem kérdés, de lehetőséget is kínál! Ha most nem, akkor majd egy másik csatában kell felülkerekedni, ott kell bizonyítani, hogy hibázhatunk ugyan, de mi vagyunk a jobbak.

A BAZ-megyei fellépésen nem sikerült fényes győzelmet aratni, sőt… Az ellenfél ebben az idényben legjobb játékát mutatta, amire nem volt válaszunk, de azért így sem volt reménytelen a dolog. 2:1-es állásnál ugyanis volt egy olyan periódus, amikor egy Újpest gól bizony ellenkező előjelűvé tette volna a mérkőzést. A „volna”, meg a „ha”… Igen, ez a két szó, amire bizony nem jár pont, sokat nem érünk vele, történt, ami történt, da a kupában – láss csodát, tényleg ad lehetőséget a sors! – könnyen előfordulhat, hogy ismét lehetőséget kapunk a győzelemre. Persze ehhez a Szomszédokat is le kell győzni. De ugye nem gondoljuk komolyan, hogy kizárólag a sorsra hagyatkozhatunk, ha céljaink vannak? A sors csak akkor áll mellénk, ha mi is teszünk érte. Itt és most azzal tehetjük a legnagyobb lépést, ha a Hungária körúton végre többgólos győzelmet aratunk.

De ne rohanjunk ennyire előre, most még csak ott tartunk, hogy - a számokat segítségül hívva – megfejtsük a hétvégi vereség okát. A motivációs helyzetet a bevezető a középkori történetében próbáltam meg leírni, de mit mond a statisztika? Nézzük meg először a csapatszintű adatokat:

forrás: mlsz.hu

Labdabirtoklás:

Ebben nem volt különösebb probléma, hiszen a hazai csapat mindig fölényre törekszik. Itt pedig ez a fölény nem volt jelentős, a labdával töltött időben mindössze 1 perces eltérés nem meghatározó a meccs kimenetele szempontjából:

Lövések/kapura lövések:

Látszólag pontosabbak voltunk (7/12=58,33%), mint az ellenfél (5/16=31,25%), de lövéseink többsége messziről érkezett, ahogy azt a lejjebb becsatolt ábra is pontosan megmutatja. Számokkal; nálunk a lövések 75%-a, míg az ellenfélnél csak a 31,25%-a érkezett a tizenhatoson kívülről. Ez bizony arra enged következtetni, hogy jól felépített, végigvitt támadásunk jóval kevesebb volt ezen a meccsen. Ezt látszik alátámasztani a szögletek (6/4), illetve a lesek (3/1) aránya is.

forrás: mlsz.hu

Szabálytalanságok:

Itt szám a szerint kimutatható adatok is érdekesek, mert míg a hazaiaknál 25 szabálytalanságra jutott 2 lap, addig nálunk 21-re 4. Nekem úgy tűnt, hogy amíg láthatóan nem törte le játékosaink addig sem komoly ambícióit néhány bírói ítélet, addig kifejezetten tendenciózus volt a játékvezetés, utána pedig egyes esetekben volt még némi „kompenzáció” is. De akkor már majdnem mindegy volt…

Sajnos itt megint fel kell hoznom Diarrát, aki ezúttal fékezte magát, igyekezett nem foglalkozni a bírókkal, de ezzel együtt sajnos mintha a lelkesedése, játékban nyújtott teljesítménye mintha vissza is esett volna. Nem biztos persze, hogy van összefüggés, de el tudom képzelni, ha valaki ”hűti magát”, akkor nincs meg az a tűz, ami a jó teljesítményhez elég, mert egyszerűen nem helyezkedik abba a lelkiállapotba, ami segít a kiemelkedő teljesítmény elérésében.

A másik megjegyzendő, hogy továbbra sem segítik a bírók, de ez most nem okozott nagyobb fegyelmi problémát. Az irány jó, de még döcög a dolog, mert volt pár eset, amikor igenis el kellett volna esni (mutatva a bírónak az egyértelmű szabálytalanság tényét), és volt, amikor pedig talán felesleges volt elesni. Ha eltekintünk attól, hogy – véleményem szerint - volt egyfajta tendencia az ítélkezésben, akkor is látni kell, hogy a bíró is ember, nem egy gép, döntéseiben igenis emberi, érzelmi momentumok is szerepet játszanak. Ezért nem lenne nagy baj a videóbíró bevezetése… De addig is rá kell érezni a bíróra, fel kell tudni mérni, hogy meddig lehet elmenni az adott sípmesternél, mi az, amire ugrik, egyáltalán milyen a „stílusa”!

Passzok:

Az arány rendben van (215/283), ez azt mutatja, hogy játékban még mindig mi próbáltunk többet nyújtani, de az is igaz, hogy – amint fent már említettem - ezek a passzok nem szolgálták megfelelő hatékonysággal a támadásépítést. A másik probléma ezzel az adattal, hogy a 283 passz is elég kevéske egy olyan csapattól, ami a passzjátékra, a labda járatására építi fel támadó stratégiáját. Ezúttal több volt a szokásosnál a felívelés, a hosszú labda, amelyeket nem is feltétlen gyors támadásépítésre használtunk, hanem sok esetben inkább csak szorongatott helyzetünkben jó nagyot rúgtunk a labdába.

Még így is szép a 78% feletti passzpontosság (ellenfél: 71%), ilyen adattal bizony meccset lehet(ne) nyerni. A csapat tehát nem felejtette el, hogy mit kér az edzői stáb, de ezúttal nem tudta maradéktalanul végrehajtani, amit Vignjevic edző kért, vagy kérhetett a meccs előtt.

Párharcok:

A látottak alapján nem meglepő, hogy ebben alulmaradtunk, és a magam részéről ezt a mutatót tartom leginkább olyannak, ami rávilágít motivációs jellegű dolgokra is. A 115/101-es arány kifejezetten gyenge tőlünk, a rossz mentális állapot mellett pedig azt is mutatja, hogy letámadásunk ezúttal csődöt mondott.

Összefoglalásképpen tehát azt tudom mondani, hogy ezúttal talán nem a fizikai jellemzőkben kell keresni a problémát, ezúttal kifejezetten mentális téren maradtunk alul. Ebben pedig olyan nagy volt a különbség, hogy a 3 vesztett pont teljesen jogosnak tűnik.

Ezek után nem is nagyon szeretnék az egyéni teljesítményekkel foglalkozni, hiszen most – szerintem – az egyéni hibák is egyfajta csoport-pszichózis eredményeképpen születtek.

forrás: mlsz.hu

Amit mégis meg kell említenem, az, hogy a négy 200 pont alatt teljesítő közül hárman is a védelemben játszottak. Úgy tűnik, hogy a csapatra nehezedő lélektani nyomás a védelemben okoz nagyobb problémákat, pedig támadójátékunk sem volt éppen világverő.

Az összefoglalást tehát azzal tudom kiegészíteni, hogy a mentális problémák mellett a keret hiányosságai, szűkössége, egyes posztokon a verseny hiánya „tette be a kiskaput”, a vereség – nagy egyszerűsítéssel – ezen a tényezők rovására írható. A megoldás pedig nem más, mint a kupában, és a bajnokságban győzelmek a következő meccseken!

 

HAJRÁ LILÁK!