Vélemény

A minap eljutott hozzánk egy levél, amiről itt írtunk. A válasz nem sokat késett. A címzett kisvárdai vezető válasza az volt, hogy nem érzi magát kompetensnek állásfoglalást tenni az újpesti címervitában, ugyanakkor az MLSz-hez fordul; döntsön a szövetség a címerhasználat ügyében, és ő kötelező érvénnyel elfogadja a döntést.

 

A reakció korrekt, érzésem szerint nem akarja megkerülni a problémát, ugyanakkor egy magasabb szintre eszkalálja. Egy neve elhalgatását kérő, de a helyzetet jól ismerő sportvezető véleménye szerint nem kell majd meglepődni, ha egyes klubok – élve kapcsolati rendszerük adottságaival – a címer-ügy miatt támadást intéznének az Újpest ellen.

Apropó, kapcsolatrendszer. Csak a példa kedvéért: a kisvárdai kötődésű Seszták Miklós vezette Fejlesztési Minisztériumhoz tartozott többek a Nemzeti Sportközpontok, amikor a Szusza Ferenc Stadion „felújítása” zajlott. Akkor kerültek a kerengőre a mellékhelyiségek, és akkor nem jutott eszébe senkinek pályafűtést kialakítani a rendelkezésre álló cca. 800 millió forintból.  Ez csak egy példa, nem akarok conteo-kat gyártani, kihegyezni a témát egy politikusra. A lényeg ugyanis nem itt van!

 

A lényeg az, hogy a mai ex-lex helyzettel Roderick Duchâtelet olyan támadási felületet ad, ami már komolyan veszélyezteti az újpesti futball jelenét és jövőjét! Ma már egyre kevésbé jelentünk problémát a riválisok számára, amikor a játéktéren kell megküzdeni velünk, a pályán kívül pedig komoly, igen nehezen behozható (ha egyáltalán…) hátrányba kerültünk! A helyzet ugyanis eléggé adott ehhez. Az Újpest FC jelenleg valószínűleg nem felel meg a liszensz feltételeknek a címer üggyel, amely a jelentős lobbi erökkel rendelkező (s főként a kiesés környékén tántorgó) csapatoknak csábító mentőöv lehet.

NEM KELL ÚJ CÍMER!!!

HAJRÁ LILÁK!!!

Megérkezett a válasz, melyet a címzett eljuttatott hozzánk, így azt közöljük. A válasz szerint tehát a labda az MLSZ-nél van. Legalább már ők is foglalkoznak az üggyel...

 

Tisztelt Kelemen Tamás úr!

 

Megkaptam az Újpest címer használatáról küldött és többek által aláírt levelét..

Attól függetlenül,hogy megértem Önöket,jómagamat nem érzem kompetensnek a kérdés eldöntésében,ezért hivatalosan megkerestem az MLSZ-t ez ügyben.Várom válaszukat és azt kötelező érvénnyel elfogadva fogom a régi vagy az új címert szerepeltetni a Kft oldalain illetve a Stadionban is.

Kérem megértését!

 

Üdvözlettel:

Mióta Roderick Duchâtelet lett az Újpest FC többségi tulajdonosa, sok víz lefojt a Dunán, de úgy tűnik, hogy egyre nagyobb az elégedetlenség tevékenységével kapcsolatban. A minap levelet kaptunk, melyben egyik szurkoló-társunk arról értesített bennünket, hogy – látva a lehetetlen helyzetet! – levelet írt a Kisvárda FC. ügyvezetőjének, melyre Újpest szurkoló ismerőseitől  aláírásokat gyűjtött. Miután a teljes tartalom közléséhez nem kaptuk meg a hozzájárulást, kivonatos formában közöljük azt:

Miért pont Kisvárda? Idézünk:

„ Arról van ugyanis szó, hogy az Ön klubja 2018.11.10-én Nb1-es bajnoki találkozó keretében vendégül látja szeretett klubunkat, az Újpest FC-t. „

A címzett tehát ezért a Kisvárda. De miért született meg a levél? Idézünk:

„… a jogi tényállás szerint az Újpest FC jogellenes módon változtatta meg címerét, és folyamatos jogsértést követ el annak a jelképnek a használatával, amit a többségi tulajdonos azóta is önkényes módon alkalmaz.”

Mennyiben érinti ez következő ellenfelünket? Mi a célja a levélnek? Idézünk:

„Tiszteletteljes kérésünk az tehát, hogy Kisvárda FC. a meccsen, illetve a meccsel kapcsolatban kifejtett promóciós tevékenység során az Újpest FC. egyedül jogszerű, hivatalos címerét szíveskedjen használni! Kérjük, hogy ennek érdekében tegye meg a szükséges lépéseket!”

Úgy tűnik tehát, hogy ha nincs, aki képviselje a jog igazságát (a jogerős bírósági döntések ellenére sem történik semmi a jogsértő magatartás felszámolására), ezt is a szurkolóknak kell vállalniuk. Ígéretet kaptunk; ha érkezik válasz a levélre, annak tartalmát is ismertethetjük.

Addig is sok szerencsét kívánunk - személyazonosságát felfedni nem kívánó – a levél szerzőjének! Reméljük, hogy valami végre megmozdul a címer ügyében!

 

HAJRÁ LILÁK!!!

NEM KELL ÚJ CÍMER!!!

… mint, ha lennél ember,

Mondtam, hogy az van, csak itt bent a fejemben.

Mozdulj, mozdulj, mint, ha élnél ember,

Mondtam, hogy az van, csak itt bent a fejemben.

Az idézett dalszöveget a Heaven Street Seven „követte el”. Mostanában sokszor eszembe jut ez a refrén, amikor tapasztalom, hogy bizony többségünk fotel-forradalmár lett… Mire gondolok? Igen, megint, és újra, ismételten és folyamatosan a címer-ügyről van szó!

Tudjuk, látjuk a bírósági döntésekkel alátámasztott törvénytelenséget. Lelkünk sajog bele, hogy a „belga” az érzelmi sivatagba oltott lelke felüdülésként erkölcsi fertőben lubickol… Igen, ki vagyunk téve a gazdag apuka durcás kisgyereke minden szeszélyének. Elkeseredettek vagyunk, de reménykedünk, bízunk benne, hogy történik valami. Hol a polgármesterért, hol az UTE-ért, hol meg egy olajmágnásért, vagy egy hazai gazdagért kiáltunk, tőlük várjuk a helyzet megoldását.

Van is ebben valami; manapság már a hazai élvonal elejéhez is rengeteg pénzre van szükség. A központi pénzek egy középcsapat költségvetésének 75-90%-át fedezik, de valós eredményekhez, tartósan jól működő futballklubhoz ettől egy nagyságrenddel több kell! Mostanság van jó pár olyan klub, ami - ilyen-olyan módon…- elérte, hogy ütőképessége pénzügyi oldalról kapjon némi támogatást. Tulajdonossal, vagy anélkül, de az utóbbi években jelentősen tudták bővíteni gazdasági mozgásterüket. Bár ez nálunk nem következett be, de ha hinni lehet a pletykáknak, a klub megvételéhez bizony 5-8 milliárd kellene, hogy aztán a működés, csapatépítés újabb milliárdoktól szabadítsa meg újdonsült tulajdonosát…

Ezeket a témákat már ezerszer körbejártuk; tudjuk, hogy az MLSZ inkompetens, tudjuk, hogy a tulaj zsugori amatőr, tapasztaljuk, hogy céljai semmilyen szintet nem meccselnek a mi elképzeléseinkkel. Áldatlan szitu van az utánpótlás körül, ahogy a stadion-kérdés sem szívderítő egy Újpest szurkoló számára. És még lehetne sorolni… Ugye mennyi baj ér minket? Ugye mennyire sajnálatra méltóak vagyunk?

Nos, igen, de nem ám azért, mert ilyen sok bajjal kell szembesülnünk nap, mint nap, hanem azért, mert nem teszünk semmit!!! A fent taglalt sz@rságoknak olyan irodalma született évek alatt, hogy könyvtárakat lehetne megtölteni, de arra mennyi energiát fordítunk, hogy magunkba nézzünk? Ha már könyvtárnyi anyagunk van, kijelenthetjük, hogy a problémát detektáltuk, de akkor – könyörgöm! – haladjunk tovább! Lépjünk szintet, és kezdjünk hozzá azokhoz az AKTIVITÁSOKhoz, amivel hatni tudunk! Legalább annyit tegyünk meg saját lelki békénkért, hogy a nap végén kijelenthessük, hogy MINDENT MEGTETTÜNK! Ez nem garancia a sikerre, de sokkal-sokkal több, mint a CSODAVÁRÁS…

Igen, szembe kell néznünk egy pár dologgal, és olyan kérdéseket kell megválaszolnunk, amik bizony kellemetlenek lehetnek;

  • Mindent megtettünk azért, hogy az események ne így alakuljanak?
  • Ha már kész helyzet elé állítottak, mindent elkövettünk annak érdekében, hogy javuljon a helyzet?
  • Hogy várjunk segítséget, amikor mi magunk nem szólunk, hogy baj van?
  • Hogy várjunk segítséget, ha kívülről úgy tűnik, hogy nincs semmi baj (néme gyereknek…)?
  • Elgondolkodtunk már azon, hogy milyen lehetőségeink vannak?
  • Ezeket a lehetőségeket mindet megpróbáltuk?
  • Amit leírtunk, azt legalább megpróbáltuk megvalósítani?
  • Tovább megyek; TETTÜNK EGYÁLTALÁN VALAMIT???

Ez utóbbi kérdést azért tartom helyénvalónak, mert az eddigi tiltakozások nem találtak célt. Sőt, a huhogás, vagy a bojkott kifejezetten ártott, mert előbbivel a tulajdonos korábbi becsmérlő kifejezéseit látta igazolva, és mindkettő tovább fokozta az addig is meglévő megosztottságot. Senki nem értse félre! A puding próbája az evés, ha nem történnek meg ilyenek, nem tudnánk, hogy nem hatnak. Nem marasztalható el az, aki legalább megpróbálta! Ez nem egy utólagos okoskodás, akkor, amikor ezek az akciók zajlottak, készült egy anyag, amiben igyekeztünk olyan aktivitásokat, tiltakozási formákat találni, ami;

  • erősíti az egységet,
  • hatással van a tulajdonosra (leginkább érzelmi hatást tudunk gyakorolni),
  • nem hozza hátrányba csapatunkat a meccseken,
  • nem támadható jogi és erkölcsi értelemben.

Többféle akció hiányában, folyamatos nyomásgyakorlás nélkül nem lehet érdemi eredményt elérni! A fenti kritériumoknak megfelelő akciók nem a stadion területén, de annak közvetlen környezetében, meccsnapokon vannak. Ezek nem egyszeri lehetőségek, ugyanakkor esetiek, hiszen fontos, hogy sokan legyünk egy időben egy helyen. Egy kellemes majális-szerű hangulatot képzeljetek el (sör-virsli, móka-kacagás), ahol vetélkedő jelleggel lehet bizonyos eszközök használatával virtuális elégtételt venni a címer megalázásáért! Amit bizony bőven lehet érzékelni a stadionban, még a VIP-páholyokban is… A folyamatosságot pedig olyan marketingeszközök (nevezzük így) biztosítják, melyek a Városközpontban, mindenki által látható, nem megkerülhető helyeken mindenkor emlékeztetnek minket, és a tulajdonost (nem különben a kedves vendégeit, haverságát…) a törvénytelen állapotokra, és annak felelősére!

Példaként említhetem, hogy - talán emlékeztek még - nyílt levelet intéztünk a Kispest tulajdonosához. Ennek volt egy kis utótörténete is! Kiderült ugyanis, hogy a tiltakozás ilyetén formája ellen semmit nem lehet tenni. Nem csoda, hogy Roderick Duchâtelet kb. ájulásig ordított tehetetlen dühében… Ez bizony betalált! De, mint említettem, vannak még tervek. Mi több, be van tárazva egy-két kellemetlen órát okozó „kedvesség”!!!

Ennek a cikknek azért fogtam neki, mert látható, hogy szinte semmilyen aktivitás nincs a címer-ügyben, semmiféle tiltakozás, felhívás, figyelemfelkeltő akció nincs mostanában. Ennyire fásultak, ennyire konformisták, ilyen puhány szájkaratésok vagyunk??? Ha ez nem az Újpest lenne, akkor ez nem is érdekelne különösebben, de tudom, hogy nálunk nem ez a helyzet! Tudom, hogy van erő, van tömeg, van elszántság! És miért nem vezet mindez eredményre?

Nem tudom, de egyre inkább az az érzésem, hogy mi is – a közeg részeként – hasonlóan viselkedünk, mint „klubjaink” (több klub csak jogilag létezik, nekünk ez egy és oszthatatlan!)… Összefogás helyett széthúzás van, tettek helyett szöveg, közben meg lassan süllyedünk, egyenesen bele a haza foci bűzlő posványába! Ha másként nem megy, meg kell próbálnunk Münchhausen báróként saját hajunknál fogva kimenteni magunkat! De ha senki nem látja, hogy legalább megpróbáljuk, akkor bizony mi magunk is nyakig benne vagyunk abban, hogy itt tartunk…

Mindez nem változtat azon, hogy az eredendő bűnt nem mi követtük el. Nem mi voltunk azok, akik a címert megalázták, de még csak egy átigazolási procedúrát sem volt alkalmunk elbaltázni (és még lehetne oldalakon keresztül sorolni…). Ugyanakkor, ha azt gondoljuk, hogy mi szurkolók is a klub része vagyunk, ha azt mondjuk, hogy a foci értünk van, akkor nekünk is van felelősségünk abban, hogy mi van a házunk táján! Tetszik, vagy nem, ez így van, tehát;

„Mozdulj, mozdulj, mint, ha élnél ember!”

Keljünk fel végre a fotelból, legyünk egyre többen egyre hangosabbak! Látnia kell mindenkinek, hogy ha eddig volt is türelem, volt is némi hezitálás, néha még a megosztásunkra tett kísérleteknek is bedőltünk, ennek most egyszer, s mindenkorra vége van! Ne csak attól a maroknyi embertől várjunk csodát, akik teljesítőképességük korlátai miatt többre már nem képesek, tegyük oda magunkat, legyünk végre a dolgok közepében!

 

HAJRÁ LILÁK!!!

NEM KELL ÚJ CÍMER!!!

 

Ui.:

A cikk írója fotelforradalmár. A kérdéseket önmagának is meg kell válaszolnia, neki is el kell gondolkodnia a válaszokon. És cselekedni végre!!!

Sok kritikát kapott az MLSZ a fiatal játékosok után járó pénz miatt, mostantól alapjaiban újul meg a rendszer. Az új szisztéma a piaci viszonyok felé terelheti a klubokat – ha minőségi játékosokat nevelsz, több pénzt kapsz elv jegyében. A következő évek megmutathatják, sikeres volt-e az átalakítás, ha addig nem változtat rajta a szövetség. Elnézve a folyamatos átszervezéseket, erre kevés esély mutatkozik.

Az MLSZ hosszas előkészítés után létrehozta és életbe is léptette az ún. produktivitási rendszert az utánpótlásképzés területén. Évek, sőt évtizedek óta nagy problémát jelent a hazai labdarúgásban, hogy nincsenek a klubok anyagilag rászorulva és ösztönözve arra, hogy minél színvonalasabb és hatékonyabb utánpótlást építsenek ki, amely által később saját nevelésű játékosaik az NB1-ben, de még inkább Európában öregbítik a klub hírnevét és hoznak hasznot (átigazolási bevétel, erős válogatott) a magyar labdarúgás számára. Ezért                              sokadrangú tényezővé vált az utánpótlás. Mondhatnánk, hogy tisztelet a kivételnek, azoknak az akadémiáknak, ahonnan évről évre jönnek ki a jobbnál jobb futballisták. Ám ez sajnos nincs így, a hazai futballakadémiák egyelőre nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. Angliában és Spanyolországban nincs magyar az első és második ligában, Németországban Szalai, Dárdai Palkó és Gulácsi – közülük utóbbi a Sándor Károly Akadémia neveltje. Olaszországban Nagy Ádám a Goldball és a pasaréti Vasas Akadémia korábbi játékosa. Franciaországban ugyancsak egy ex-MTK-s, Bese Barnabás futballozik – tavaly a másodosztály negyedik helyét szerezte meg vele a Le Havre. Ha ránézünk a Videotonra és a Ferencvárosra (alig foglalkoztatnak korábbi akadémistákat), szintén elkeserítő képet kapunk az akadémiákról. 

               Habár eddig is jutalmazta a szövetség azon klubokat, amelyek játékperceket biztosítottak a hazai nevelésű, magyar játékosaiknak, ennek meglehetősen korlátozott hatása volt. Elsőre remek ötletnek tűnik a produktivitási rendszer bevezetése, hiszen így nem csupán külső (pl. Double Pass vizsgálat, minél jobb eredmények, minél előrébb végezni a rangsorban), de belső (minél nagyobb bevétel elérése) motivációt is kapnak a klubok. Leegyszerűsítve a rendszer annak fényében jutalmazza a sportszervezeteket, hogy melyik hány játékost tudott kinevelni bizonyos bajnokságok számára (NB1-NB2-NB3, válogatott, utánpótlás-válogatottak, kiemelt külföldi ligák, angol-spanyol-olasz-német-francia másodosztály, Európa Liga és Bajnokok Ligája). Ezekhez rendelt az MLSZ szorzókat, azaz például egy NB3-ban pályára lépő futballista a pályán töltött játékperceit 0,25-tel szorozhatja meg, addig az MTK Gulácsi Péterért háromszoros szorzót (Bundesliga, mint kiemelt topbajnokság) számolhat fel. Ezek mellett extra szorzó jár saját nevelésű játékosok pályára küldéséért – a magyar élvonalban és a másodosztályban. Fontos, hogy azon klubokat veszik be – arányosan – a számításba, melyekben a játékos 19. életévének betöltéséig szerepelt.

               Az így kialakuló „bázis pontszámok és extra pontszámok összegeként alakul ki a sportszervezet összpontszáma” – szól az MLSZ rövid összefoglalója. Ha megnézzük az elmúlt három évet, a legtöbb pontot (sorrendben, elsőtől kezdve) Gulácsi Péter, Gyurcsó Ádám, Vida Máté, Bese Barnabás, Lang Ádám, Nagy Ádám, Lenzsér Bence, Gazdag Dániel, Sallai Roland és Korhut Mihály „termelte”. A top100-ban mindössze Sallói Dániel, Kecskés Ákos, Zsótér Donát, Pávkovics Bence, Korcsmár Zsolt és Windecker József azok, akik valaha pályára léptek lila-fehérben (a nagycsapatban). Az általuk generált pontszámból és pénzből viszont minimális mértékben részesedik az újpesti utánpótlás, hiszen Zsótér, Kecskés egyetlen percet sem töltött lila-fehérben 19 éves korukig, Windeckeren a Győr és az UTE 90:10-hez arányban osztozik, Pávkovics esetében mindössze 7,6% kerül Újpestre. Korcsmár összes játékperce és az utána kapott pénz Újpestre kerül, Sallói játékperceinek 89%-át számolhatja el az UTE.

               A klubok erősorrendjében kimagaslik a Sándor Károly Akadémia révén az MTK (145 584 pont három szezon alatt, a második Puskásnál mindössze 98 0983). Az első tíz listája a kluboknál: MTK, Puskás Akadémia, Honvéd, Illés Sport Alapítvány (Szombathely), Vasas, FTC, Győri ETO, DVSC, UTE és DVTK. Vagyis az Újpesti Torna Egylet a kilencedik helyre futott be, alább láthatók a pontok szezon szerint.

2015-2016

2016-2017

2017-2018

12 221 pont

15 127 pont

9 350 pont

 

               A legtöbb pontot az UTE-nak Sallói Dániel hozta, aki 7,6 évet töltött el az UTE-nél. Utána jön Tóth Levente Milán (Szeged), Kleisz Márk (Vasas), Egerszegi Tamás (Vasas), Murka Benedek (Vasas), Hegedűs János (Puskás), Banai Dávid (Újpest FC).

               Az UTE listáján a sok – a nagyközönség számára – ismeretlen név mellett ott van Antal Botond (jelenleg a Diósgyőr kapusa), Simon Krisztián, Litauszki Róbert, Baráth Botond (Honvéd). Mivel az UTE-ÚFC ellentét miatt Magyarországon egyedülálló helyzet alakult ki és két külön klub indít utánpótláscsapatokat, érdemes megvizsgálni, mi a helyzet a Duchatelet-féle Újpest 1885-tel. Nos, a lista 52. helyén szerepel. Előbb azonban egy táblázat arról, hogyan oszlik meg a pontszám az Újpest FC Kft. és az UTE között (korábban is külön jogi személyiség volt az UTE és a professzionális labdarúgást működtető ÚFC Kft.)

 

 

ÚFC

UTE

Barczi Dávid

476,33 pont

481,17 pont

Banai Dávid

204,86 pont

1517,14 pont

Litauszki Róbert

193,54 pont

471,46 pont

Antal Botond

114,08 pont

34,72 pont

 

Simon Krisztián

107,63 pont

164,37 pont

*pl. Simon 14 évesen kötött amatőr szerződést az UTE-nél, aztán 18 éves kora előtt profi szerződést kötött a nagycsapatnál.

Ez azonban nem a teljes kép, hiszen a korábban említett Újpest 1885 Futball Kft.-ről és játékosairól még egy szó sem esett. Egyelőre borús a kép, a 2017/18-as 312 pont megdöbbentően kevés. Az azóta hazájában, Montenegróban futballozó Mihailo Perovics már 18 éves korában aláírt Újpestre, így közel egy év számításba vehető nála. Az UTE pontszámait nagyban befolyásolja, – és nem megbántva az ÚFC fiataljait, de vélhetően közülük sem mindenki fog bekerülni az első osztályba – hogy míg az NB1 esetén 25 éves korig kapnak pontokat a csapatok, addig eggyel lejjebb a határ 23 év, az NB3-ban pedig 19. Az UTE-nél pedig többségben vannak azok, akik jelenleg alacsonyabb osztályú, leginkább NB3-as klubok kötelékében játszanak.

És hogy mennyi pénzt jelentenek a pontok a kluboknak? Minden egyes pont után négyezer forint jár, azaz a Duchatelet által alapított Újpest 1885 Futball Kft. közel 12 millió forintot kap az elmúlt három évet tekintve, az UTE pedig 146,8 milliót. Az első helyezett MTK közel 600 milliót zsebelhetne be pontjai alapján, viszont a felső határ 450 millió. Ha Perovics 10 hónappal később érkezik Újpestre, mindössze 4,5 millió forintos támogatás járna az Újpest 1885 Futball Kft.-nek. Jó – vagy sokkal inkább rossz – példa Szűcs Kristóf, aki talán az első, már az „új utánpótlásból” felkerülő fiatal volt Újpesten. Nos, hiába is lép pályára az NB1-ben, „egyik Újpest” sem kap érte egyetlen forintot sem, a pénzen a Kiskunhalas, a Kiskunmajsa és a Honvéd osztozik (17-23-60% arányban).

A szövetség – véleményem szerint – jó és előremutató döntést hozott a rendszer bevezetésével, hiszen ösztönzi a klubokat, hogy nemzetközi szintű játékosokat neveljenek és megszünteti azt a gyakorlatot, hogy leigazol X csapat egy tehetséges fiatalt, aki játszik egy szezont, majd a következőben – „kiöregedve” (azaz a klub már nem kap érte extrapénzt) – kereshet magának új kenyéradót.

Bizonyára örömmel veszik Berzencén az így megszerzett 4000 forintot, ahogy öklüket rázzák a nagybajomiak 28 000 forintjuk láttán. Eltekintve a kirívó példáktól, összesen 492 olyan sportszervezet van, amely részesül a támogatásból (4000 forinttól egészen 450 millióig). Azaz bővül a jutalmazható klubok köre, hiszen eddig csupán a 12 első osztályú és 20 NB2-es csapat részesülhetett az MLSZ-pénzekből. Összesen kb. 4 milliárd forint került kiosztásra ilyen módon a 492 sportszervezetnek, a szövetség reményei szerint idővel egyre többet utalhatnak a nevelőegyesületeknek, hiszen ez azt jelentené, egyre több a nívós helyen futballozó magyar labdarúgó. Nekünk, újpestieknek, rövid távon együtt kell élnünk utánpótlásunk megosztottságával, ám valószínűleg nem tévedünk nagyot, ha azt mondjuk: megosztva még sokkal nehezebb helyzetben vagyunk, mintha erőinket, erőforrásainkat egyesítve lennénk. Az elmúlt esztendőkben nem bővelkedtünk a tehetségesebbnél tehetségesebb saját nevelésű futballistáinkban és semmi jel nem mutat arra, hogy ez megváltozna. Ha ez így lesz, berendezkedhetünk a második, vagy sokkal inkább harmadik ligában futballozó újpesti nevelésűek után járó pontok bezsebelésére – ám ennél alighanem ambíciózusabb az újpesti közeg.