Vélemény

ÚJPEST FC SZURKOLÓI ANKÉT, 2020. augusztus 18.

 

Az elnökségi tag szubjektív beszámolója

 

Az ankétról kevés érdemi tudósítás jelent meg, így kötelességemnek érzem a klubtársak és a klubunk honlapja iránt érdeklődők tájékoztatását. Annál is inkább, mert mandátummal, vagyis a Klub képviseletével felruházottan voltam jelen. Mandátumon „részben kötött” volt, vagyis volt/lett volna célba juttatandó üzenetem, ugyanakkor felhatalmazásom volt arra, hogy a helyzet alakulásának messzemenő figyelembevételével járjak el.

 

A rendezés rendben volt. Az UP rendezvényterem kulturált, ugyanakkor fesztelen környezetet biztosított a beszélgetéshez. Csak a rend kedvéért írom le, hogy a Klub részéről a Roderick Duchatelet tulajdonos, Berta Csaba ügyvezető igazgató, Predrag Rogan vezetőedző, valamint Simon Krisztián és Banai Dávid vettek részt. A többnyelvű kommunikációt a klub tolmácsa, Szarka Lucia támogatta szakszerűen, míg a beszélgetést Kristin Laci narrálta és moderálta a tőle már rég megszokott magas színvonalon, kiválóan megtalálva az egyensúlyt klubalkalmazotti státusza és szurkolói lelke között. :-)

 

Ami rögtön az érkezéskor említést kívánó módon feltűnt, az a Hard Guard-os fiúk tömeges jelenléte. A magyar valóságban szocializálódott ember számára rögtön felmerült a kérdés, hogy e demonstratívnak is nevezhető jelenlétnek a Klubmenedzsment szánt-e „véleményformáló” szerepet is, de a későbbiek arról győztek meg, hogy egyértelműen NEM. A biztonsági őrök viselkedésében nem lehetett kivetnivalót találni, többen barátságosan beszédbe elegyedtek a „civil” résztvevőkkel, volt, aki hozzám is odajött. A dolog lényege, hogy mondani, kérdezni azt és úgy lehetett az ankét teljes időtartama alatt, ahogy azt a tisztelt megszólaló akarta. A legmeredekebb – konkrétan sértő, vagy a trágárság határát súroló – kérdések, olykor bekiabálások sem váltottak ki még egy szemöldök-rándulást sem a különítmény tagjaiból, ekképp nyugodtan levonhatjuk a követeztetést, hogy jelenlétük célja csak és kizárólag az volt, hogy ha a rendezvény során valaki fizikai atrocitásra vagy rendbontásra készülne, akkor attól eleve elvegyék a kedvét, vagy – ha mégis rászánná magát az illető –, akkor rövid úton véget vessenek a cselekménynek.

 

Itt szúrnám be, hogy az Ultrák szervezett formában – szerintem sajnos – nem vettek részt az eseményen, de több ismert képviselőjük megtisztelte jelenlétével az ankétot és jópár okos kérdéssel tették nyilvánvalóvá RD mellébeszéléseit.

 

Az ankét egyébként jól volt felépítve és Laci mindjárt az elején tájékoztatást is adott a „táncrendről”. Ennek lényege az volt, hogy négy témakör – játékoskeret, klub, címer, stb. (bocs, de a negyedik most nem jut eszembe J) - köré csoportosították az előzetesen beérkezett kérdéseket, amiket az érintettek először publikusan megválaszolnak. Az előre elküldött kérdések megválaszolása után pedig minden jelenlévőnek lehetősége nyílik arra, hogy – lehetőleg persze témakörönként – hozzászóljon vagy további kérdéseket tegyen föl. Az már nem igazán a rendezők hibája volt, hogy sokan ezt nem fogták föl és már az első kérdezési alkalomnál a maguk által fontosnak tartott, de más témához tartozó kérdést vagy „mantrát” próbálták feltenni.

 

Az ankét egy darabig biztatóan alakult. RD jól beszél angolul, láthatóan felkészült, volt világos üzenete az egybegyűltek számára és elég jól kezelte a meredekebb bekérdezéseket, odamondásokat is. Mondom, egy darabig… Világos üzenete volt arra, hogy miért a Kelet-Balkánon szerezzük be a játékosainkat, kifejtette, hogy a szabadon igazolható játékos nem okvetlenül gyenge és sosem mulasztotta el hangsúlyozni hogy kilenc éve egyedül ő „pumpál pénzt” a klubba és hogy erre az üzletre még a családja is ráment… A szakmai megállapítások egy részével nehéz is lett volna vitatkozni.

 

Nagyjából ezek voltak azok a konzisztens panelek, amiket az NSO színtelen-szagtalan tudósítása tökéletesen visszaadott. Aki tehát RD – egyébként bizonyos elemeiben figyelemre méltó – álláspontjára kíváncsi, az olvassa el a Népsport vonatkozó írását.

 

A jelenlévők egyértelműen pozitív megnyilvánulásokkal tüntették ki a játékosokat és az „új” vezető edzőt, míg a „régi” amolyan Voldemort-státuszba került, hangzottak el rá utalások, de semmi pénzért ki nem mondtuk volna a nevét.

 

A „gondok” akkor kezdődtek, amikor a klub üzemeltetésére vonatkozó üzleti filozófia és – naná – a címer kérdése került napirendre. Itt már nyilvánvalóvá vált, hogy könnyebb a tevének átmenni a tűfokán, mint RD-nek megérteni (RD-vel megértetni), hogy az ő üzleti filozófiája vagyis a jelek szerint ő maga) és az ÚJPEST (így, csupa nagybetűvel) miért összeférhetetlen (aki így nem értené, miért „inkompatibilis”) – ÖRÖKRE! Persze mi, büszke Újpest-szurkolók is felfoghatnánk, hogy a labdarúgás a világ boldogabbik felében ÜZLET és nem simlis politikusok faszméregetése vagy svindlizése, de erre meg mi nem vagyunk készen – mondjuk, én se…

 

RD egyszerűen nem érti, hogy ha az ő gazdasági ereje/filozófája nem teszi lehetővé, hogy szeretett csapatunk folyamatosan, de legalábbis általában véve a bajnoki címért harcoljon, attól még miért kéne neki – szerinte áron alul – eladnia a saját tulajdonát. Félreértés ne essék, ő tényleg tévedésben van: neki nem EZT a klubot kellett volna megvennie, és akkor most máshol megsüvegelnék egy NB1-es középcsapatért – de sajnos ezt vette meg…

 

A másik simli, amire nem kaptunk világos választ, hogy ha állítása szerint kilenc éve folyamatosan „pénzt pumpál” a klubba, akkor – akár „ár alatt” is – miért nem szabadul meg tőle? Hazug az a kiegészítő érvelése is, amely szerint az Újpest FC már rég eltűnt volna a süllyesztőben (megszűnt volna, csődbe ment volna, stb.), ha ő sorsára hagyná. Ismerve a magyar viszonyokat, az látszik, hogy pártunk és kormányunk mélyebben nem akar a zsebébe nyúlni Újpest-ügyben, de egy-két milliárdért biztosan lenne jelentkező, aki aztán megpróbálná eredményessé is tenni a klubot. RD tehát nem érti, hogy mi – büszke Újpest-szurkolók – sokkal szívesebben látnánk az ő helyén egy kormányközeli üzletembert, aki mondjuk közpénzből dobogóra hajt, mint őt, aki üzleti alapon próbálja üzemeltetni a klubot, egyébiránt dicső múltjához mérten méltatlanul a kiesés ellen harcolva…

 

Ugyanígy hasba akasztotta a publikumot Szíjártó Péter külügyminiszterrel folytatott találkozójának tartalmát firtató kérdésre adott válaszában is. Azzal fizette ki a kérdezőt, hogy SzP akkor vele, mint egy „külföldi befektetővel” tárgyalt, aki 70(!) embernek ad munkát… Hát… Nekem van egy barátom, aki a reptéren 270 embernek ad munkát a cégeiben, de vele még egy miniszter se akart leülni, pedig a nemlétező járvány miatt a megrendeléseink 90%-át vesztettük el és az embereket kölcsönökből próbálja megmenteni az éhenhalástól… Egyébként, ha valaki nem emlékezne, a SzP – RD találkozóról a külügyminiszter személyes FB-oldalán – tudjátok, ugyanott, ahova a yachtozás alatt az öltönyös irodai képeit is feltette – posztolt egy közös fotót „Bennmaradtak” képaláírással. Ez – számomra – mondjuk nem azt üzente, hogy RD belvárosi ingatlanbiznisze lett volna a fő téma, bár ki tudja. Csak azt nem értem, hogy ha nem akarnak a találkozóról érdemi infót megosztani, akkor minek posztolnak róla fotót egyáltalán… De mindegy is.

 

RD ankéton mutatott formájának mélypontját – nem meglepő módon – a címerügy vitájában „érte el”. Rossz és követhetetlen hasonlatában, amiben szerepelt Wolksvagen Golf és börtön egyaránt, valami olyasmit fejtett ki a tátott szájú publikum füle hallatára, hogy „másnap visszaadja a címert, ha az UTE névértéken eladja neki a nagycsapatot üzemeltető kft.-ben birtokolt 0,25 %-nyi üzletrészét”! Először nem is értettük, hogy miről van szó és hogy függ össze ez a két dolog… És most tennék egy „személyes” kitérőt az engedelmetekkel.

 

Tehát ez volt az a pont, amikor szólásra jelentkeztem. Mikor szót kaptam, bemutatkoztam és jeleztem azt is, hogy az Újpest 1885 Szurkolói Klub tagjaként is vagyok jelen. Elmondtam, hogy eredetileg kérdezni szerettem volna, de most már inkább hozzászólnék. Hozzászólásom keretében röviden kifejtettem, hogy a futballklubot üzemeltető társaságban a 0,25%-nyi UTE-tulajdonrészt abszolút helyénvalónak tartjuk. Ugyanis, ez pontosan annak a garanciája, hogy az olyan lépések, mint a címer egyoldalú megváltoztatása, ne legyenek jogszerűen megtehetők. Végül elmagyaráztam, hogy egy klubot alapvetően négy dolog definiál: a neve, a székhelye, a klubszínek és az egyéb szimbolika, például a címer. Ezek mindenki számára tabuk, hozzájuk nyúlni tilos.

 

Ülhetett a mondandó, mert Kristin Laci kérdését – miszerint kívánnak-e az elhangzottakra reagálni – rövid, de intenzív eszmecsere követte az asztalnál, majd egyértelmű fejrázás: „Nem.” Vagyis: „After careful consideration decided not to say anything…” (Körültekintő elemzés után úgy döntöttek, hogy nem mondanak rá semmit.) Elégedettség töltött el reakciójuk nyomán…

 

A korrektség jegyében viszont arról is meg kell emlékeznem, hogy RD legalább ötször mondta el, hogy a címer megváltoztatása rossz/hibás/helytelen döntés volt és legalább annyiszor bocsánatot is kért érte. Hozzátette azt is, hogy önmagában a 0,25 %-os UTE-tulajdonrésszel is együtt tudna élni, ha az abból fakadó jogokat nem a jelenlegi személyi összetételű UTE-vezetés gyakorolná. Világosan kimondta, hogy Őze Istvánról van szó, aki – miközben az Újpest FC semmit, de az égvilágon semmit nem profitál az UTE létezéséből – a 0,25 %-nyi tulajdonrész adta jogosultságával oly módon él, hogy azzal az FC napi működését is bénítja. Ezt Berta Csaba konkrétan, példákkal alátámasztva is megerősítette. (Hozzászólásomban erre is kitértem. Hangsúlyoztam, hogy ŐI-ről alkotott véleményünk számos nyilvános médiumban olvasható, tehát semmiképp sem fogható ránk, hogy az UTE – Újpest FC vitában bármely fél mellett általában foglaltunk volna állást.)

 

Ehhez annyi megjegyzést engedjetek meg, hogy ebben igencsak lehet valami. Aki ŐI-t, illetve „klubvezetői munkásságát” egy kicsit is ismeri, az pontosan tudja, hogy RD itt nem hazudik és még csak nem is csúsztat. Gondoljatok bele, hogy ennek az üzletileg szinte értékelhetetlen 0,25 %-nak az ürügyén szinte minden társasági dokumentumba betekintési joga van, sőt egyeseket – azok érvényességéhez, még alá is kell írnia… Alighanem létezik ŐI-nél kellemesebb üzlettárs…

 

Végül kitérnék még RD két nagyon erős mondatára, amit érdekes – de talán nem meglepő – módon, mintha az NSO sem „vett volna észre”…

 

Az egyik arról szólt, hogy a leköszönt újpesti polgármester éveken át szabotálta az Újpest FC működését, a másik pedig arról, hogy a „Tolnai-klán” máig folytatja pénzügyi aknamunkáját (csalási kísérleteit?) az azóta új cég által üzemeltetett Újpest FC ellen. Érdekes, hogy erre sem a jelenlévők, sem az „országos média” nem csapott le, noha teljesen nyilvánvaló volt, hogy RD pontosan megtervezte, hogy milyen állításokkal lép színre az ankét folyamán.

 

Ami egyébként ezt a „múlt homályába veszni látszó” történetet illeti, számomra rendkívül furcsa és elkeserítő, hogy a jelek szerint nincs senki (mondjuk rajtam kívül, de ki a f@sz is vagyok én…?), aki ebben a rántotthús alakú kis országban megkérdezné a Rendért Felelős Keresztapát, vagy a Főnavost (őt RD is megkérdezhetné, mint klubtulaj-havert), hogy hogy állnak azok a nyomozások, amiket kb. 6-7 éve RD feljelentései alapján az illetékes magyar szervek valszeg elindítottak. Meg a Minden(al) Elnököt (bank, MLSZ, FIFA) is meg kéne végre kérdezni, hogy miért rohantak el az UEFÁ-hoz 2014-ben feljelenteni az Újpestet a licensz-átruházás miatt, mikor Muszbek Mihály ismert sportközgazdász az idő tájt publikált cikkéből megtudhattuk, hogy legalább hat hasonló jogátmentés volt a magyar labdarúgásban, (a tévedés kockázatával) olyan kluboknál, mint a Honvéd, Vasas, esetleg MTK, amelyek esetében mélyen kussoltak… Hát nincs egy profi portál, vagy oknyomozó újságíró, akiket ezek a dolgok érdekelnének? Most erre is mondhatnám, hogy „mindegy”, de nem szeretném.

 

Ezennel szubjektív beszámolóm végére értem.

 

Remélem, sok mindenről képet kaptatok, és/de akiknek nem tetszett, azok…; azoktól ezúton kérek elnézést!

   Van valami sorsszerű abban, ami az utóbbi időben az újpesti sportéletben zajlik. Van egy mesterségesen (saját arculatú alapszabállyal) fenntartott vezető, akit a szakmai élet, folyamatosan döntési helyzetbe hoz. Ennek a klubigazgatónak egy dolga lenne, ami nem más, mint a lila-fehér klub megfelelő érdekérvényesítése. Hát ez az utóbbi időben nem nagyon sikerül neki, sőt éppen ellenkezőleg, a klub van a vezetőért. Miről is van szó a konkrét helyzetben?

Elnökválasztásra készül egy tradicionálisan magyar (és ne legyünk szerénytelenek, tradicionálisan újpesti) sportág. A választáson elindul a jelenlegi elnök, és az ízig-vérig lila-fehér kihívó, Szabó Bence is. Szabó Bencét (azt hiszem) nem kell bemutatni a magyar sport iránt érdeklődők közül senkinek sem. Versenyzői és vezetői tevékenysége, különösen itt Újpesten, mindenki számára ismertek. A korábbi legendás vívó most úgy gondolta, megméretteti magát a szeretett sportágában, hogy a későbbiekben a vezetői, szakmai tapasztalatával előrébb lendíthesse a sportág szekerét. Természetesnek ható módon korábbi egyesületét kérte fel a céljai elérésének támogatásához (a jelöltséghez), ám a jelenlegi UTE vezetéstől elutasítást kapott, azzal a magyarázattal, miszerint az Újpest, a saját vezetői vonalán, a regnáló vezetés mellett teszi le a voksát. Vívólegendánk, tudomásul véve a döntést, egy házzal arrébb, a Vasastól szerezte meg a támogatást.

Tehát a vívószövetség elnökségéért harcba induló két jelölt közül az UTE egyértelműen a politikai vonalon mozgó, a pénzcsapot kezelő, jelenlegi vezetőt támogatja, a nemzetközi szinten ismert és elismert, a sportágért élő-haló újpesti legendával szemben. Az UTE, László Dezső személyében, elnökségi tagot delegál a szövetségbe, erről a nyomvonalról semmiképpen nem akar eltérni. Felmerül a kérdés: miért? Tudjuk jól, hogy hazánk szakszövetségeinek élén a politika által megválasztott (kiválasztott) személyek ülnek. Van, aki már látott is mérkőzéseket a saját sportágából, jelentős nemzetközi sportmúlttal rendelkező vezető azonban nem sok ül elnöki székben. Ez a fajta hierarchia azonban csak rövidtávon életképes, hiszen a sportágak lélegeztető gépen tartásáról szólnak. Az infrastruktúra kialakításon kívül a szakági elnökök más hozzáadott értékkel nem bírnak. Most itt a lehetőség, hogy a (nem mellékesen) nemzetközi szövetség egyetlen komoly funkcióban lévő magyar tagját a hazai vezetés élére lehet választani, a sportágat a szakmaiság irányába lehet terelni. Az UTE klubvezetés azonban elzárkózik ettől. 

Nagyon sokszor látjuk, halljuk, a jelenlegi klubvezetés melldöngetve hirdeti, hogy az újpesti vezetők milyen tisztségeket töltenek be a szakszövetségekben. Ki kell azonban ábrándítanom a klubigazgatót. Amit Önök a hazai sportdiplomáciában stratégiailag fontos pozícióknak tartanak, azt egyszerűen úgy hívják, SZAVAZÓGÉP. Sajnos, a jelenlegi helyzetben sem tudtak az önös érdekeiken túllépni. Most itt volt a lehetőség a bizonyításra, miszerint a klub, a szakmaiság lebeg a szemük előtt, ám Önök egyértelműen a pénzügyi csatorna mellett tették le a voksukat. Ez azonban csak a kisebbik probléma. Az UTE vezetője keresi a kormány kegyeit, hogy megtépázott pozícióit megerősítse. Soha nem a teljesítménnyel akarta felhívni magára a figyelmet, mindig is az volt a célja, hogy erős támogatókkal a háta mögött gyakorlatilag leválthatatlanná váljon. Ez a döntés nem más, mint Őze István túlélésének segítése. Magyarul, ismét nem a szakma, nem a klub érdeke volt a fontos, hanem a vezetőé. 

Reméljük Szabó Bence nyer!

TELJES MEGTISZTULÁST ÚJPESTEN!

Az Auróra zenekar – még azelőtt, hogy azt hitte, van egy csapat nyugaton – a hazug kis k*rva történelemről énekelve felismerte: nem vezet innen sehova út. Nos, Újpesten ma nem anarchia van, hanem anomália. A múlt és a jelen közötti súlyos ellentmondás. Rémisztő kihívás lehet a mai UTE elnökének ügyvezetőjének klubigazgatójának lenni. 135 éves veretes múlt, olimpiai, világbajnoki, Európa bajnoki érmesek egész garmadája, hatalmas szurkolótábor, bajnok focisták, hokisok, röplabdázók, vízilabdázók… ez volt a XX. század. Hogy mi jöhetett még, azt sajnos tudjuk. Több, mint két évtized csapatbajnoki arany nélkül. 20 szűk esztendő olimpiai arany nélkül. Mindezt egy olyan vezérrel, aki a klub történetének legsikertelenebb időszakában az Újpesti TE/Dózsa valaha volt leghosszabb ideig regnáló első emberévé vált. Aschner csak 17, Holya 14, Dániel Ernő 13 évig húzta az újpesti lila-fehérek élén, Őze István azonban már 22 éve helyezkedik posztján, számottevő eredmények nélkül, megannyi kudarcélmény tevékeny részeseként. És dacára az aszályos majd’ negyedévszázadnak, nap mint nap ugyanazzal a lendülettel, elszántsággal, lelkesedéssel teszi tönkre szeretett klubunkat.

A klub mélyszürke jelenére baljós árnyat vetnek az egyesület legendás sportolói. Az UTE első emberének annyi kapcsolata van az általa vezetett klub múltjával, hogy a komoly eredményeket elért sportolókról évente egyszer írnak egy cikket mondjuk  „Boldog születésnapok kívánunk Szabó Bence olimpiai bajnokunknak!” címmel. Szép gesztus, copy+paste a tavalyi, tavalyelőtti, meg azelőtti hír, aztán csapó, és minden megy tovább 364 napig, majd ismétlés következik. Aztán ha ez a legendás sportoló egyszer csak úgy dönt, hogy a sportban eltöltött 46 évnyi tapasztalatára támaszkodva megpályázza a tisztújításra készülő Magyar Vívó Szövetség elnöki pozícióját, akkor kizökken a klubvezetés a pöcegödörbe tartó mechanikus meneteléséből. A sehova sem vezető út közben megtörténik a csőrepedés, és ömleni kezd a sz*r, a gépezet meg egyből odacsap. A klub legendás, kétszeres olimpiai bajnok sportolója, aki nem kevesebb, mint 22 éven át szerezte a dicsőségeket az Újpesti Torna Egyletnek – na ő menjen a francba! Mit képzel magáról, hogy többre vágyik, mint hogy az UTE évente egyszer leírja, hogy „BSZ SZB”?

Aztán ha mégis indul az elnöki posztért, hogyan reagál az újpesti tótumfaktum? Riadoztatja a releváns szakosztály vezetőjét! A szakosztályvezető pedig az utasításoknak megfelelően tárcsázza is a legendát, hogy megmondhassa neki: Bence, mi nem támogatunk! Hogy miért? Csak! Úgyhogy szegény Szabó Bence, az Újpesti Torna egylet legendás, kétszeres olimpiai bajnok, évente egyszer egy cikkben felköszöntött kardvívója minden újpesti, de leginkább az UTE szégyenére a Vasas SC támogatásával indul a vívószövetség elnöki posztjáért. Az UTE a telefonhíváson kívül nem tartotta fontosnak, hogy foglalkozzon az üggyel. Szabó Bence egy fél bekezdést sem ért meg a születése napján kívül a honlapon, vagy a Facebook oldalon. Sem magyarázat, sem érvelés, sem gondolatok. Sőt, még a puszta telefonhívásos, támogatáshiányos tényt is csak Szabó közölte a sajtóban. Őze hallgat, az UTE hallgat.

Hát így állunk. Amíg a legendát fel kell köszönteni, amíg Szabó Bence csak egy nyomtatott, fényes papírlap a klub (egyébként sohasem megírt) történetében, addig minden rendben. Ha ki kéne állni mellette, ha támogatni kellene, ha vissza lehetne adni valamit abból, amit ő tett a klubért, akkor egy pária, egy szemét alak, aki keresztbe akar tenni anyaegyesületének. Mindenki számára közismert, hogy volt ő az UTE elnöke, és ez az időszak bár nem a klub történetének legsikeresebb időszakaként vonult be az annalesekbe, de azért akkoriban még csak összejött egy két LEN-kupa győzelem, vagy NB I-es bajnoki cím. Sőt, azt se felejtsük, Szabó Bence emelte Őze Istvánt piedesztálra, amikor klubigazgatónak nevezte ki! Újpesten ilyen a hála.

Hogy mi a tanulság? Nos az egy dolog, hogy a klub otrombán, bunkón bánt a saját gyermekével. De ez az akció messzebbre mutat. Sokszor elégedetlenkedünk mi, újpestiek azon, hogy a játékvezető nem úgy fúj, a sportszövetség nem úgy dönt, ahogy az a klubnak jó lenne. Hogy a sportdiplomáciánk a béka segge alatt van, hogy elárult minket a politika, de még az élet is. De ez nem ám az újpestiek örökös turáni átka! Nem bizony. Ez a pitiáner őzei játszmák következménye! A klub nem, hogy semmit sem tesz a kapcsolataiért, hanem éppen ellenkezőleg: azokat az értékeit is leépíti, amik megvannak. Hogyan várhatjuk, hogy a MOB-tag Szabó Bence valaha is az Újpest érdekeit képviselje? Hogyan várhatjuk így, hogy a hokiszövetség nem az elődöntő közepén hirdet bajnokot – ősi riválisunk személyében? Sehogy! Hiszen leköpjük, eltiporjuk azt, aki bármit is akar tenni klubjáért, hiába újpestibb a Honvéd öttusázóinál!

Máshol persze minden máshogy van. Sokkal jobban. Úgy hozza a sors, hogy a klub legendája más egyletnél lesz edző. Az új edző mivel kezdi? Hát persze hogy azzal, hogy a legendának mindig is ott van a helye a klubnál! Ja, hogy az egy sikeres klub? Az persze más. Mi sikertelent építünk, azt meg így kell, ahogy mi csináljuk.

Véget ért, és a végén inkább mosolyra húzodott a szánk széle, pedig jobban belegondolva semmi, de semmi okunk nincs vigyorogni. A hajdani élcsapat eredményektől elkényeztetett szurkolói vagyunk, akik joggal kérjük, követeljük, hogy csapatunk, klubunk időről időre harcban legyen az aranyéremért, de legalább a dobogóért.

Régebben is voltak olyan szezonok, amikor kiszaladt egy-egy gyengébb eredmény, de mindenki pontosan tudta, hogy a következő sokkal, de sokkal jobb lesz. Azért volt ez biztos, mert az Újpest saját magát úgy pozícionálta be, hogy a legjobbak között van a helye. Ez persze „hadüzenet” volt a többi csapatnak, ezért ellenünk kettőzött, néha megháromszorozott erővel lendültek harcba.

Mára mindez elmúlt. A jelenlegi vezetés beleszürkült abba a szemléletbe, hogy adjunk, vegyünk, s éppen csak ellegyünk.

A szemléletet tekintve kb a 70-es években járunk, pont úgy, ahogy Rodi ígérte annak idején, amikor idekerült. Marketing alig, kommunikáció a béka segge alatt. Unott arcú, borzasztó rosszul kommunikáló eladó a shopban, rettenetes kiszolgálás a büfében. A nagy különbség a két időszak között a csapataink színvonalában keresendő.

Eredménysorunkat tekintve becsúsztunk a 6. helyre mellbedobással. Mindig, mindenhol elmondom, csak a végeredmény számít, a tabella nem hazudik soha. A mai tabellából pedig az alábbiak olvashatóak ki.

  1. A bajnok konkrétan 33 pontot vert ránk, vagyis fordulónként egyet. Ez akkor is sok(k) lenne, ha folyton az ifivel állnánk ki a Barca ellen.
  2. A dobogótól 11 pontnyira és 3 helyezésnyire vagyunk, magyarul esélyünk sem volt odaérni.
  3. A kiesés elleni küzdelmet 4 pont előnnyel, mindössze az utolsó fordulóban tudtuk abszolválni.
  4. Leggólerősebb játékosunk az a Feczesin Róbert, aki mind a 8 gólját az őszi szezonban rúgta, majd télen távozott. (Egyes infok szerint inkább ő akart váltani, de valószínűbb az a verzió, hogy nem marasztalták, mert a posztján volt egy fiatalabb.)
  5. A szezon során, konkrétan 7 fordulóval a vége előtt égett a ház. Ekkor derült ki, hogy az állásához állítólag foggal-körömmel ragaszkodó Nebojsa Vignjevic már hónapokkal korábban felajánlotta lemondását, de a tulajdonos -hivatkozva kevés, a szakember utódjának keresésére fordítható szabadidejére- nem fogadta el azt…(no comment) Végül maga Vignjevic ajánlotta be, jelölte ki utódját…

Ez a történet azért megér egy rövidebb misét…Természetesen tudjuk, hogy az edzőt mindig, minden körülmények között az eredményei minősítik, márpedig ebben a szezonban azok nem voltak. A teljes képhez azonban az is hozzátartozik, hogy a körülmények igenis határt szabnak egy edző lehetőségeinek. Bár Vignjevic látszólag szabad kezet kapott munkájához, száját azonban betömték, lábait lekötözték. Minőségi játékost ritkán kapott, ha mégis, többnyire csak előkészített fázisban, de csak egyszer kész állapotban. Ő volt Diagnje, aki az első adandó alkalommal tovább is állt. Soha nem állt rendelkezésére idő, mindig, minden szezon előtt (néha a téli szünetben is), újra kellett kezdenie mindent elölről. Miután az átigazolási időszak ma már a globális focibiznisz egyik legfontosabb mozgatórúgója, így az érdek azt kívánja, hogy -a szakmát magasról lefosva- hetekkel a bajnokságok kezdete után is lehessen adni-venni, bizniszelni. Nálunk pedig az üzlet mindent felülír, így gyakorlatilag az első 6-8 fordulóban csak a megszerezhető pontok töredékéért mentünk ki a pályára olyan csapattal, mely később 5-6 helyen is megváltozhatott. A vetélytársak ekkor építették fel a végső előnyük tetemesebb részét, s mi már be is pozícionáltuk magunkat a bajnokságra.

 

  1. Bebizonyosodott azok számára is, akik eddig nem akarták tudomásul venni, vagy megérteni, hogy a miliő igenis meghatározója egy futballmeccs élményének. Ha csak határainkon belül maradunk, akkor is egyértelmű, hogy a járvány okozta leállás utáni újraindulás 3 fázisa alatt mit is tapasztaltunk a stadionokban.
  • Ameddig nem lehetett néző a lelátón, unalmas, fásult, álmosító meccseket láthattunk, fásult játékosokkal.
  • Amikor korlátozott számú szurkoló jelen lehetett a stadionban, már egész más volt a meccs színvonala is.
  • Amikor korlátozás nélkül mehettek a szurkolók a meccsekre, már egészen jó találkozókat is láthattunk.

(mindenki gondoljon csak a derbikre, azokból láthattunk az első és a harmadik fázis során is egyet-egyet, micsoda különbség volt a kettő…)

Nem állítjuk, hogy a játékosok attól tanultak meg focizni, hogy emberek költöztek a stadionba, de az biztos, hogy egész más játszani szurkolók előtt. Meg kell nézni a spanyol bajnokikat. Unalmas, néha nézhetetlen játékot láthatunk. Ezért lenne fontos, hogy vezetőink felismerjék végre, a szurkoló, a szurkolói közösség nem ellensége a klubnak, hanem megfelelő bánásmód esetén a barátja, sőt szövetségese. Egyoldalú érzelmekből még sohasem született szerelemgyerek…

Érdekes a lélektani része is a tabellának. Amikor úgy keveredünk a végén az 5. helyre, hogy 2-3 fordulóval korábban volt esély az éremre is, akkor csalódott hangulatban zárjuk a szezont, most azonban, hogy a padlóról indulva kapaszkodtunk meg az 1. osztályban (és a 6. helyen) inkább pozitív a légkör. Ehhez bizonyára hozzájárult az a megalkuvást nem ismerő, felszabadult játék is, melyet az új edző érkezése jelentett és az utolsó fordulókban a csapat bemutatott.

A bajnokság során voltak olyan érdekességek, amikről külön is kell néhány szót említenünk.

A BANAI effektus

Banai Dávid hosszú ideje az Újpest keretének tagja, s időnként kapott néhány mérkőzést vagy gesztusból, vagy kényszerből. Voltak jobb meccsei, de többször is érezhető volt rajta olyan bizonytalanság, ami miatt nem tudott egyes számúvá válni korábban. Az elmúlt 7 meccsen azonban olyan teljesítményt nyújtott, amely alapján az a kérdés, hogy ezeket a képességeket eddig hol rejtegette. Ha marad ez a formája, akkor megkérdőjelezhetetlen a helye a kezdőcsapatban, sőt, meghatározó taggá kell válnia.

FTC

A Derbi, melyről mindenki mindenhol leírja, hogy a legfontosabb meccs az egész magyar labdarúgásban. Mára sikerült annyira felborítani mesterségesen az egyensúlyt, hogy tulajdonképpen az a csoda, hogy megúsztuk három 1-0-s vereséggel. Aki emlékszik a meccsekre, az tudja, hogy az őszi Groupamában játszott meccsen az Újpest egyértelműen jobb volt, de a kiélezett meccseken nem tud hiba nélkül játszani. Az FTC egyetlen helyzetét kihasználva, jó kapusteljesítménnyel győzött.

A második meccs a Szuszában volt, már az újrakezdés után, nézők nélkül. Ez a meccs még Vignjevic uralkodása alatt történt, és akkor már nagyon kifele állt az edző rúdja. Ennek ellenére a meccsen gyakorlatilag megismétlődött az őszi forgatókönyv. A döntetlent minimum megérdemeltük volna, de a 90 perces koncentráció hiánya ismét megpecsételte sorsunkat.

A 3. találkozó ismét a zöldeknél került megrendezésre. Az előző fordulóban ismét bajnok lett a rivális, így megint előhúzták a sorfalhisztit. Nálunk az volt az újdonság, hogy a szurkolók egy része visszamerészkedett a stadionba a „belga” alattomos, egyben megosztó UTE címeres húzására, megmenteni a csapatot a kieséstől. Jól láthatóan a csapat 1 pontért érkezett az Üllői útra, de 2 tényező is meghiúsította a terv sikerét. Egyrészt messze elmaradtunk attól a produkciótól, amelyet az ősszel mutattunk, másrészt…és itt meg kell állni egy gondolatra.

Bacsa lépett meg a jobb oldalon, a zöldek balbunkója egyszerűen elévetődött. Bacsa a labdával együtt átesett az előtte heverő testen, majd felpattant és elindult az alapvonallal párhuzamosan a kapu irányába. Az alapvonali asszisztens széles mozdulattal jelezte a „továbbot”. Amikor egy másik védő elindult kiváltani rá, Bacsa laposan középre passzolt Zsótér elé, s amikor Doni lőni készült az ötösről…felharsant a játékvezető sípja és kifelé ítélt szabadrúgást.

Tudni kell, hogy az egész meccsen szarok voltunk és ha Banai nem véd ihletett formában, akkor ez a meccs simán lehetett volna 4 vagy 5, de…de(!) itt át kell térni a következő részre…

Kuttor faktor

A Mezőkövesd edzője a bajnoki véghajrában olyan gondolat kimondására szánta magát, melyet ebben az országban mindenki pontosan tud, de nem szabad róla beszélni. Ha a lelátón harsan fel a „buzi MLSZ!” rigmus, a klub kap érte büntetést, ha játékos meri szóvá tenni, több meccses eltiltás vár rá. Kuttor 2M Ft-s büntetést kapott, mert kimondta az igazságot. Kimondta azt, hogy vannak kényeztetett csapatok és vannak nem kényeztetettek. Vannak olyanok, akik ellen már egy szabadrúgás kiharcolása is nagy siker és vannak, akiknek ez alanyi jogon jár a többiek ellen.

(egyébként a szurkolók -függetlenül a klubszínektől-  összedobhatnánk Kuttor büntetését. Nem azért mert nem telik rá neki, de egyfajta kiállásként hatna az EMBER mellett, aki kimondta amit mindenki gondol. Ez lenne az igazi üzenet az MLSZ-nek.)

Ha már itt tartunk, az FTC elleni mérkőzés kivételével az utolsó 7 fordulóban meglepően korrekt játékvezetést tapasztalhattunk a mi meccseinken, de a kiesés ellen küzdő csapatok találkozóin születtek bőven meglepő ítéletek és persze eredmények is…

Egyébként…azt csiripelik a madarak, hogy az NB1 létszámát idén valamiért felemelik 14-re. Ha beigazolódik a pletyka, azért az megint érdekes kérdéseket feszegetne az MLSZ hitelességét illetően, valamint kíváncsian várnánk az új versenykiírást, melyben a FTC ellen nyilván ismét kétszer lépnénk pályára idegenben…

Két olyan esemény is történt velünk a hét folyamán, amely (nyugodtan kijelenthetjük) történelminek számít a hőn szeretett egyesületünk életében. Az egyik egy tudott dolog volt, a másikat, sajnos, az Élet rendezte.

Az első, amelyre készülni tudtunk, a lila-fehér klub 135. születésnapja. Vártuk, nagyon vártuk ezt a napot, mert ebben a zaklatott időszakban, mint egy jelölőfa magasodik elénk a klub által betöltött évek száma. Ilyenkor arra számít az ember, hogy mindenki megáll egy pillanatra, félreteszi a bántottságot, a sértődöttséget, és az Ünnep ihletett pillanatában megkeresi az utat vissza a gyökerekhez, és visszatekint az eredendően kijelölt magasztos célokra. 135 év! Az élet bármely területén megsüvegelendő időtartam, amelyre illik méltóképpen megemlékezni. Nos, hát ez a mi klubvezetőinknek nem igazán sikerült. Mit vártunk tulajdonképpen? Ennél azért mindenképpen többet! Azt, hogy nem lesz látványos felhajtás, már korábban tudtuk. (Azaz érzésem, hogy a klubvezető talán nem is bánta, hiszen ez által elkerülhette a nyilvános szembenézést.) A járványhelyzet okozta bizonytalanságban még valahogy el is fogadta az ember, ám azt, hogy energiatakarékosra lesz állítva a megemlékezés, az minden körülmények között elfogadhatatlan. A klubvezetés „családi” (TAO) körben letudta a megemlékezést, gyorsított menetben. Féltek, talán utoléri őket valaki? Olvastunk egy igazgatói köszöntőt, és ennyi! Az országos sportnapilap lehozott körülbelül nyolc sort, na, nem az egyesület jelentőségét, történelmi múltját, a magyar sportban betöltött szerepét méltatva, hanem szikár nyolc sort, a koszorúzások tényét elénk tárva! Megkérdezem a Tisztelt (?) klubvezetőséget, csak ennyit ér az egyesület? Nekünk, szurkolóknak, biztosan nem! Újra jelét adták, hogy Önöknek csak munkahely, ami nekünk az ÉLETÜNK!

A második eseményt, a váratlant, a Sors gördítette az utunkba. Benedek Tibi megrendítő halálával az egyesület egyik ikonikus oszlopa hullt a földre. Az egész országot átható mély gyászban egyedül a mi klubunk vezetősége, vezetője nem tudott méltóképpen osztozni. Annak az EMBERNEK, aki nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az újpesti vízilabda, és ez által az egyesület is, újra világhírnevet szerzett, nem jutott (nem juthatott?) több egy sornál és egy fényképnél. Szavak tömkelege tolul most elém, leírok belőle kettőt: SZÉGYEN, GYALÁZAT! Ezekkel tudom minősíteni a vezető és a vezetőség hozzáállását! A megemlékezés nem verseny, de azzal tisztában van mindenki, hogy Tibinek mit jelentett a klub, és nekünk, a szurkolóknak, mit jelentett Ő! Talán félre lehetett volna tenni az egót, mert az ilyen helyzetekben történő megnyilvánulás az emlékezőt minősíti!

Zaklatott héten vagyunk túl. A szurkolók érzelmi „műszere”, a szíve, jelentősen kilengett mindkét irányba. Egyvalami újra bebizonyosodott. Csak mi, a „lilaszívűek” tudjuk az egyesületet méltóképpen képviselni minden helyzetben, az emeletről teljes mértékben eltűnt a Méltóság és az Alázat!

ÖNÖK HOZZÁÁLLÁSUKKAL ÚJFENT BEBIZONYÍTOTTÁK: MÉLTATLANOK, ALKALMATLANOK E NAGYMULTÚ KLUB VEZETÉSÉHEZ, KÉPVISELETÉHEZ!

TELJES MEGTISZTULÁST ÚJPESTEN!