Vélemény

A jogsértő magatartás és annak következményeiről hosszú órákon át tudna mesélni egy jogot végzett ember. Persze bárki tud néhány mondatot összehozni, de ahhoz, hogy az mások számára elfogadható legyen, hitelesnek kell lenni.

A minap olvastam az Újpest FC közleményét, miszerint a jogsértő magatartást tanúsító személyeket a klub kizárhatja a stadionból.

Én azt hiszem, régen találkozott ilyen csodálatosan a szurkolói óhaj a klubvezetés elképzeléseivel. Azt az egyet nem értem, miért kellett ennyi ideig várni. Mióta mondjuk, hogy azok, akik a jogsértést elkövetik, azoknak semmi keresnivalójuk a csapat közelében? Hát megmondom, egészen pontosan 2017 nyara óta, amióta kirobbant a címerkérdés. Mert az ugye mindenki számára világos, hogy a cégbíróság döntése alapján a címer megváltoztatása jogsértő módon történt, s a klub kötelezve lett arra, hogy állítsa vissza az eredeti állapotot.

Magyarul a klub, illetve annak vezetése folyamatos jogsértést követ el azzal, hogy azt az undorító, mindenki által elutasított WC deszkát varratja a szent mezre.

Hát akkor ha szabad kérni, legyünk következetesek és tiltsák ki a stadionból a jogsértőket!

Elkelt az összes jegy! - hirdeti büszkén az MLSZ. Jogosan teszi, ugyanis 30 éve fordult elő legutóbb, hogy ennyi ember előtt rendezzenek hazánkban focimeccset.

Csakúgy, mint akkor, sokszoros a túljelentkezés, a stadion kapacitása legalább háromszor telne meg.

Csakúgy, mint akkor, most is Dél-Amerikai ellenfél látogat a Puskás Arénába.

Csakúgy, mint akkor, most is ott leszek a lelátón, de ezúttal viszem magammal a 6 éves fiamat, akinek ezt életre szóló élményként szánom, hogy ott lehessen a nyitómeccsen….ja, nem!

Anno ellógtunk az iskolából az osztálytársakkal, hogy időben sorba tudjunk állni a jegyekért. Most a munkát kellett úgy szervezni, irányítani, hogy útba essenek értékesítési pontok hétfő reggel 10-kor.

Elsőként az Andrássy úton egy OTP Travel irodában próbálkoztam. Hivatalosan kijelölt, MLSZ által is hirdetett értékesítő pont, s hosszú sor sincs. Már parkolni sem volt egyszerű, de végül amikor betoppantam és előadtam a 2 jegyre vonatkozó igényemet, egy enyhe grimaszból tudtam, hogy nem lesz egyszerű a helyzet. Nem volt barátságtalan az a kifejezés, de azt elárulta, hogy nem örül nekem a dekoratív, fiatal hölgy. Az is aggasztani kezdett, hogy nem a kiszolgálásommal kezdte a folytatást, hanem elment és percekig nem került elő. Aztán visszatért egy másik hölgy társaságában és megtudtam a nagy igazságot…nem tudnak jegyet adni. Érdeklődésemre elmondták, hogy náluk még nem telepítették (vagy frissítették) azt a szoftvert, amely erre az eseményre belépőt tudna adni. Tegnap ezt a kifogást még 4 helyen hallgattam meg, utoljára a Pólus Center IBUSZ irodájában. Oda már akkor érkeztem, amikor 10 perce fent volt a neten, hogy elfogytak a jegyek, de még sajnos nem olvastam. Utánam néhány perccel befutott az a páros, akikkel egy korábbi helyszínen már összefutottam. Ők is járták a várost, hátha valahol sikerül jegyet találni.

Szerettem volna megőrizni a higgadtságomat, de utólagos sajnálatomra nem sikerült eléggé. Nem is annyira a kudarc zaklatott fel, hanem inkább annak kezelése. Tényleg értem, hogy az a dolgozó, aki ott ül, nem tudja megnyitni a rendszert, nem tudja bevinni az adatokat, így aztán jegyet sem tud nyomtatni. Tényleg értem, hogy erről nem az a nyuszifül tehet, aki közli velem a rossz hírt. Felfogom, hogy számára a legkínosabb közölni akárhány emberrel, hogy nem tud segíteni…

Pedig de. Tudom, hogy macerásabb, tudom, hogy több agysejtet pusztít el, mint egy vegytiszta szombat délutáni szalonnasütés, tudom, hogy eszébe sem jut. Azt is tudom, hogy nem az Ő hibája. Tudom, hogy túlzott elvárás. Pedig nem az.

Nem tudom mi az oka annak, hogy ezeken a pontokon nem lehetett jegyeket venni, de ha már egyszer ilyen helyzet állt elő, akkor a rendszer gazdájának kutya, macska, zsiráf és vemhes gnu kötelessége lett volna létrehozni egy ügyfélszolgálatot mondjuk 4 nyuszifüllel, ahol veszik a telefont, írják az adatokat és adják postára a jegyeket.

Tudom…már hallom azt, hogy ez meg van hülyülve, ilyen a világon nincs. Hát van kedves olvasó, bizony van. S egyébként pontosan így oktatják a nagy cégek szolgáltatásfejlesztési tréningjein a dolgozóknak.

S ha a vendég a kifogást és az elhárítást kapja csak, akkor ne legyen már olyan meglepő, hogy szeretne néhány sort írni a vevőkönyvbe. Nem a dolgozót bemártani, hanem az ügyet kezel(tet)ni. Erre a kérésre is azt a választ kaptam, hogy „írjak az Interticketnek, ők a forgalmazók!”

Ez persze igaz, csakhogy az iroda, ahol mindez történt egy hivatalos partner, meg hát majd a fogyasztóvédelem eldönti, hogy ki a hunyó…

Konklúzió: Én 1974-ben jártam először meccsen, egy bizonyos Újpest-Bayern München BEK elődöntő találkozón. Gondoltam szerzek a srácnak egy hasonlóan emlékezetes estét, de nem sikerül. Ha a sorminta folytatódik, 71 éves lesz a gyerek, amikor ismét avatjuk az új Arénát. Remélem kiviszi az unokáját!

 

Az edzőváltás óta eltelt egy hétben csapatunk 4 mérkőzést is játszott (Fehérvár 3-6, Hokiklub 5-1, Gyergyó 1-4 és Jastrzebie 2-9), jelenleg azonban nem a mérkőzések a legfontosabbak. Több, a médiában is megjelent nyilatkozatok inkább azok a szegmensek, amikre felkapja az ember a fejét. Baróti Zsolt és Virág Csaba szavai sokkolóan hatnak a Lila érzelmű szurkolókra. Az első ilyen a fehérvári arcpirító vereség után érkezett, miszerint problémák vannak az erőnléttel, a gyorsasággal és mentálisan is. Ez utóbbit betudjuk a sorozatos rossz teljesítménynek és az eredménytelenségnek is. Az erőnléti és a gyorsaságbeli probléma azonban, tekintve, hogy a nyáron „Hatalmas munkát végeztek a srácok a felkészülési időszakban”, nehezen magyarázható, de valóban látható, a meccsek utolsó harmadaira teljesen elfogy a csapat. A HKB elleni 5-1-es győzelem rendben is volt, bár sokak meglepetésére a csapat legjobb képességekkel megáldott játékosa, Jared Brown csak a lelátón kapott helyet. Mint kiderült, nem sérülés az oka. Brown a hétfői, Gyergyószentmiklós elleni meccsen sem öltözött, Baróti Zsolt a meccs előtt az M4-nek adott interjúban elmondta, hogy az edzőnek meg kell hozni a nehéz döntéseket is, amelyek a csapat érdekeit szolgálják. A riporter kérdésére, hogy ezek szerint Brown már soha nem fog játszani az Újpestben azt felelte: Ilyet nem mondtam, ne adja a számba a szavakat, meglátjuk, hogy alakul! Ez így elég sejtelmes, vagy inkább sokat sejtető? A két vezetőedző a Digi Sport reggeli műsorába is hivatalos volt, itt elmondták, hogy nagy a rendetlenség a fejekben, a játékosok önbizalma megcsappant, meg kell nyugtatni őket, mert „két jó szó most mindennél többet érhet”.  Kíváncsian várjuk a további fejleményeket, az edzőpárosunk ezek szerint tudja a receptet, de idő kell, mire előállítják a fogyasztható ételt belőle.

A gondokat tetézi Godó Dániel és Vincze Péter sérülése is, előbbi 1-2 hét múlva visszatérhet, utóbbi az előrejelzések szerint november közepén. 

Amit szubjektív véleményként mondhatok és már párszor leírtuk, elmonduk, kiabáltuk, ez a keret a mostani eredménytelen, kilátástalan időszak ellenére még mindig többet tud, mint amit mutat! A felkészülés rányomta a bélyegét a szezonkezdetre, lerombolta a játékosok önbizalmát és néha még a küzdelem, az akarás sem látszik a csapaton! De a szezon hosszú, még mindig van idő arra, hogy valami jó süljön ki belőle! Ami azonban biztos, hogy MOST van igazán szükség a szurkolók támogatására, a jelenleginél mindenképpen többre, hiszen 3-400 ember lézeng a jégcsarnokban meccsről-meccsre! Soha nem adjuk fel! Hajrá Lilák!

            Bármelyik sport bármelyik bajnokságában ritka eseménynek tekinthető az, ha egy csapat két győzelmet követően edzőt vált, a lila-fehér hokisoknál ez most mégis bekövetkezett és még csak azt sem mondhatjuk, hogy váratlanul. Szilassy Zoltánnak négy év után megköszönték a felnőtt csapat élén végzett munkáját, helyét a Baróti Zsolt-Virág Csaba edzőpáros foglalta el. Előbbi hosszú-hosszú ideje dolgozik már a „nagyok” mellett, Virág Csaba pedig az utánpótlásból lépett előre egyet a reflektorfénybe.

            Aki figyelemmel kísérte az elmúlt években a hokicsapat szereplését, annak nem szükséges elmagyarázni, hogy miért érett már hosszú ideje ez a döntés. A 2018. januári magyar kupadöntőtől (DVTK – Újpest 4-0) és a Dunaújváros ellen a hetedik meccsen kiharcolt elődöntőbe jutástól (2017. február) eltekintve, a csapat szereplése az utóbbi időben nem váltott ki euforikus örömöt a szurkolókból és a jelek szerint a szakosztály vezetéséből sem. Habár tavaly kis híja volt a bajnoki fináléba való bejutásnak, a kupadöntő óta valahogy érezhető volt a megtorpanás, hol arcpirítóan nyilvánvaló módon, hol a háttérben lappangva, gerincborzongató sejtelmességgel.

            Szilassy Zoltán személye ráadásul a csapat szurkolóit is megosztotta, egy-egy nehezen lenyelhető vereség után számos alkalommal fajult el a kommentek hangvétele a rajongók Facebook csoportjában, amit csak nagy-nagy nehézségek árán sikerült ideig-óráig lecsillapítaniuk az adminoknak. A nyári felkészülés eredményei újabb hullámokat vetettek és a gyászos bajnoki rajt a debreceni szép győzelem ellenére is előrevetítette a váltás lehetőségét. A vasárnap esti, meglehetősen fegyelmezetlen játékkal elért győzelem (büntetőkkel a Vasas ellen) volt az utolsó csepp a pohárban. A döntés - bár nem volt előzmények nélküli- valószínűleg gyorsan született meg, ugyanis Szilassy nyilatkozatából egyáltalán nem érződött, hogy veszélyt érzékelne. Hogy az új páros hosszútávú megoldás lesz-e vagy átmeneti állapot, az nagy kérdés. A legkönnyebb megoldást vette elő a vezetőség, ez egyértelmű, de az is jól látható, hogy a rövid időre való tekintettel, nem is tehetett mást. A legvalószínűbb verzió az, hogy néhány mérkőzés után értékelni kell a csapat teljesítményét, fejlődését, hangulatát, tehát azt, hogy milyen irányú változásokat hoznak majd az új impulzusok, hogyan reagál a társaság az új helyzetre, s azt követően hozhat végleges döntést a szakosztály vezetése. 

            A Baróti-Virág páros egyértelműen nehéz örökséget vesz át, hiszen ahogy hallani lehet, a csapat nem igazán egységes, az öltöző feszültségektől terhes, vagyis a helyzet kezelése komplex beavatkozást kíván majd a két szakembertől. Bízzunk benne, hogy sikerül megbirkózniuk a problémákkal és jégkorongozóink végre elindulnak azon az úton, amely egyenesen a döntőig vezet. A potenciál egyértelműen megvan, a játékosok, legyen szó légiósokról vagy hazánk fiairól, az egyéni képességek tekintetében talán jobbak is, mint amilyen a tavalyi gárda volt. Az első meccs óta a hajtással és a szívvel sincs probléma, de csapategységről túlzás volna beszélni. A közönség eddig is a csapat mellett állt, igaz hullámzó mértékben. Azt bizonyára a vezetők is látják, hogy sokkal könnyebb úgy meccseket, díjakat nyerni, ha pozitív és forró hangulatú a lelátó, ehhez pedig a csapatnak olyan kisugárzást kell küldeni, melyre a szurkolók is rezdülnek. Értjük, hogy az érmeket áprilisban osztják, de az addig vezető úton is könnyebb együtt végig menni,mert nem is kérdéses, sokan, együtt erősebbek vagyunk.

            Ennek megteremtése és a szinte kódolhatóan bekövetkező és buta kiállításokban testet öltő fegyelmezetlenségek visszaszorítása lesz az új szakvezetők egyik legfontosabb feladata a közeljövőben, amihez sok sikert kívánok nekik! Ahhoz pedig megfelelő keménységet, hogy ha ennek érdekében személyi változásokra van szükség, akkor a CSAPAT érdekében kellő időben és határozottsággal hajtsák azt végre, hiszen ha valaki nem akar beállni a sorba és nem tud, vagy nem hajlandó mindent alárendelni az Újpest végső sikerének, akkor annak nincs helye a Megyeri úton!

            Az elmúlt hét örömteli fejleménye, hogy a szakosztály kommunikációs szakemberei beszélgetésre invitálták a szurkolókat, amelyben a kapcsolattartás és tájékoztatás minőségének javítása lesz majd a fő témája. A találkozónak még nincs pontos dátuma, de a közeljövőben minden bizonnyal létre fog jönni és szemernyi kétségem sincs afelől, hogy konstruktív és előremutató eredménnyel zárul majd, ami  mindannyiunk örömére a tájékoztatás minőségének javulásával jár majd!

Csapatunk a héten volt hivatalos az első túrájára a festői Erdélybe. Két vereséggel kezdtük a bajnokságot, ráadásul nem tarthatott a csapattal a sérült Nagy Nilan és az eltiltott Devin DiDiomete sem. Az első mérkőzést a Vákárban játszottuk a Csíkszereda ellen. Jól kezdtünk, vezettünk 1-0-ra és 2-1-re is, a hazai csapat azonban visszajött és megfordította a mérkőzést. Az utolsó felvonás végén még sikerült hosszabbításra menteni a meccset, de sajnos a haziak behúzták a hosszabbítást Becze góljával, csak, hogy duplán fájjon. 4-3-as vereség lett a vége, de 1 pontot azért elhoztunk a Vákárból, ami nem volt jellemző az utóbbi időben.

A második meccset Gyergyószentmiklóson játszottuk. Az első felvonásban hiába volt a fölény, hiába játszottunk jobban, volt számtalan helyzetünk, mégis a hazaiak szerezték meg a vezetést. A második harmad álomszerűen sikerült, előbb Nemes egalizált, majd Vincze Peti már a vezető gólunkat szerezte meg. Peti sajnos belesérült a góljába, miután két hazai védő landolt rajta, mikor már a jégen feküdt, kiugrott a válla és elhagyta a pályát. A dominanciánkat ezután nem sokkal Varga Arni távoli bombája tette teljessé, amivel már 3-1-re elléptünk és úgy tűnt, innen nincs visszaút a Gyergyónak! Azonban a záró felvonásban sikerült mindent lerombolni, amit addig felépítettünk. A játékunkat, az önbizalmunkat, a szurkolói lelkesedést és igen, az eredményt is... 4 gólt szerzett az addig jégbe döngölt Gyergyó a záró 20 percben, ebből egyet a végén az üres kapuba. Olyan volt ez, mint egy vödör jeges víz a tarkóra. 5-3-ra elbuktuk ezt a mérkőzést is...

Sokat gondolkodtunk, találgattuk, mi az a tényező, ami miatt képtelenek vagyunk megnyerni a meccseket. Idén mind a 4 meccsen vezettünk, mégis mind a 4 meccs vereséggel végződött. A játékosok tudásával nincs baj, látható, hogy nagyon jó keretünk van, a hozzáállással sincs különösebb probléma, az első meccset kivéve meghalnak a jégen a fiúk. Akkor mi lehet a baj? A taktika? Szerencsétlenség? Vagy nincs minden rendben a fejekben? Nem igazán lehet ezt megválaszolni, főleg a laikus szurkolóknak nem. A srácok hajtanak, sokszor jól is játszanak, sok gólt lövünk, azonban a kapott gólok számával nagy baj van. Hátul belehibázunk egyszerű helyzetekbe is. Valami nem klappol. Sokan az edzőt hibáztatják és váltanák le. Való igaz, hiányzik a kispadról egy karakter, aki képes lehet csak a habitusával belenyúlni egy meccsbe és átlendíteni a csapatot a holtponton, de önmagában a szakmai munkával nem gondolom, hogy probléma lenne. A lelátó, bár egyre elkeseredettebb hangok hallatszanak, még mindig a csapat mellett áll, ebben hiba nincs. Még nagyon a bajnokság elején vagyunk, sok minden változhat és változnia is kell! Valahogy le kell dobni magunkról az átkot, ami már 14 meccse tart! Jelenleg 2 ponttal utolsók vagyunk a bajnokságban, egyedüli nyeretlen csapatként... De nem sírhatunk, mert sírni csak a győzteseknek szabad! Folytatás pénteken, Debrecenben, majd vasárnap itthon a Vasas ellen – jelenleg úgy néz ki, Vincze és Carlson nélkül, de Nagy Nilannal és Devin DiDiometével a fedélzeten! Fordítsuk meg a szerencsénket és nyerjünk végre meccseket! Hajrá Lilák!