Vélemény

A Vasas elleni idegenbeli győzelemmel szinte  biztosan résztvevői vagyunk a rájátszásnak. Az alsóházból ugyan, elbukva a pályaelőnyt, de láttunk már innen is nagyot alkotni csapatokat. A meccsek többsége már mögöttünk van, de a lényeg most következik. Megpróbálom összefoglalni mi is történt eddig az idényben és találgatok kicsit mi várhat ránk a folytatásban. 

Az évet a teljes légiós kontingens lecserélésével kezdtük. Többünk bánatára elhagyta a csapatot Hubis, Ropi, Hebi, Ales, Stefi is. Érkezett a Macból jól ismert Brown, a brassói hátvéd Carlson ( ők ilyen-olyan okok miatt már nincsenek velünk ), a pár éve már nálunk szerepelt Pance, Henderson, Csamango és DiDiomete. Idény közben csatlakozott a csapathoz a Del2- ből Reed, később a finn hátvéd Saukko és a Titánok korábbi pontgyárosa Ainsworth. 

Ami már az elején örömhír volt az az, hogy többek között maradt a csapatnál a minden meccsen 100%-on teljesítő kapitány Benk Andris, a védelem kulcsembere Varga Arni, az örökifjú Sziki és a tavalyi szezonban csatlakozott kapus Duschek Dávid is. Távoztak viszont fiatalok, Szalma Zsolti és Sági Martin is. Őket sok szeretettel várjuk vissza a jövőben. 

Az idény... Ha a kezdést nézzük leginkább a "mi a bánat ez" mondat szerkezet jut eszembe leginkább. Első meccsen vereség a HK- tól hazai pályán és utána is csalódást keltő eredmények sorozata. A 6. forduló után a vezetőség úgy döntött megválnak az edző Szilassy Zoltántól, aki öt éve töltötte be ezt a posztot. Helyére a Baróti Zsolt, Virág Csaba edzőpáros került. Viszont az eredmények továbbra sem jöttek. Sőt... Megrázó vereség a HK- tól, 11 kapott gól idegenben, 9!!! hazai pályán a Brassótól. Ez minden Újpest szurkolónak elfogadhatatlan. Persze meg kell említeni, hogy példátlan sérüléshullám érte el a csapatot. Volt, hogy három sorunk sem maradt egy meccs végére. Ez tényleg irgalmatlanul nehéz feladat volt. Persze felmerült a kérdés, miért nem vagyunk elegen, miért vannak ilyen méltatlan helyzetben a srácok és a szurkolók? A vezetőség és a szurkolók elképzelése megegyezett, igazolni kell! Érkezett is Rafaj, Ainsworth és a Megyeri úton jól ismert közönség kedvenc Kiss Dani is. (Sajnos őt egy hónap után visszarendelte a Miskolc)  Meg is indult a csapat. Az első fénysugár a Dunaújvárosban aratott fölényes győzelem volt. Persze, hogy ne örüljünk annyira, jött az idény legszarabb meccse a tüskében a mumussá előlépett Hokiklub ellen. Érkezett viszont az FTC. Többször megszorítottuk őket az idén, de nyerni eddig nem sikerült. Eddig... Az előző meccsen a zöldek Pesterzsébeten tettek róla, hogy minden újpesti habzó szájjal várja őket. Szerencsére az egész csapat átérezte ennek a derbinek a fontosságát. Nagy küzdelemben, férfias csatában vertük őket egy olyan meccsen ahol ismét egymásra talált Csapat és Szurkoló. Az idény legjobb és messze a leghangulatosabb meccse volt. Következett az alapszakaszt lezáró erdélyi turné. Nagyon rég hoztuk el mind a hat pontot Erdélyből. Most igen. Megvágtuk a Brassót és a Gyergyót is. 

Ezzel lett vége az alapszakasznak és azt gondolhattuk, hogy na majd most.  Kaptunk is két gyors pofont (Gyergyó, Titánok) És amikor úgy megint elkedvetlenedtünk volna jött két sima győzelem. Most igazodj ki...Igazából a rájátszással fog elkezdődni a bajnokság! A középszakasz nyolc meccsének számunkra egy célja van, ami persze kötelező is: bejutni a legjobb nyolc csapat közé. És onnan mi várható? Úgy gondolom bármi. Van nyolc meccs élesíteni és megmutatni mindenkinek kik vagyunk mi! Hogy miért vagyunk mi az Újpest! Ez hatalmas felelősség, de elképesztő büszkeség is! Ha ezt átérzi mindenki a csapatból, nagy dolgok várhatnak még ránk idén is. 

A rájátszás első körében az én szubjektív tippem alapján a Brassó, a Dab és a Debrecen hármasból fog kikerülni a lehetséges ellenfél. Legutóbb bebizonyította a csapat, hogy tudunk mi nyerni Brassóban is. Persze ideálisabb lenne a másik két csapat valamelyike. Viszont úgy gondolom félnivalónk senkitől sincs. Megmutatták a Fiúk, hogy ha odateszik magukat bárkit le tudnak győzni. Mi szurkolók ott leszünk a csapat mögött, innen csak rajtunk múlik a folytatás ebben az őrült idényben...kezdetnek ma este a Vasas ellen 18.00-tól hazai jégen!

A Fehérvár elleni, utolsó itthon játszott mérkőzésünk alkalmával (február 01.) láthatóan nem volt jó állapotban a gyep. Mint kiderült, az ősszel kezdődött újabb felújítási etap - pályafűtés szükségessége miatt – nem ért a végére a megfelelő időpontra. A történet innentől kezdve szédítő sebességgel torkollt egy pofátlansággal teletűzdelt kutyakomédiába…

Ezt nem is kell véleményeznünk, mindenki tudja, hogy mit jelent ez számunkra, de nézzük meg azokat a „fatális véletleneket”, amik előidézték a mára kialakult helyzetet, ami jelen állapot szerinte azt jelenti, hogy Szegeden lesznek a „hazai” meccsek (annál a klubnál, ami köztudottan ferencvárosi kötődésű – gratula!).

  1. Az UFC-t a cégbíróság jogerősen elmarasztalta, és megállapította, hogy a címer visszaállításának hiányában jogszerűtlen a működése.
  2. A szurkolók  - visszakövetelve az egyetlen, igazi címert - minden lehetőséget kimerítve a bojkott mellett döntöttek, de elhatározták, hogy nem maradnak otthon a fotelben, hanem kemény tiltakozásuk kifejezéseképpen meccsnapokon (különös tekintettel a Derbire!) tüntetni fognak a Megyeri úti oldalon.
  3. Hogy, hogy nem, de a talaj hirtelen alkalmatlanná vált… pedig egy héttel a Fehérvár elleni meccs előtt kapott engedélyt.
  4. A megoldás a Fáy utca, de itt meg – láss csodát! – a rendőrség nem tudta biztosítani a helyszínt, tekintettel a rendelkezésére álló rövid időre.
  5. Érdekes módon… más budapesti helyszín nem adódott… (keresték???).
  6. Tök véletlenül éppen a Derbi napjára időzítve az UFC is rendezvényt jelentett be a stadion Megyeri út felé eső parkoló részére.
  7. És akkor jött a hír, hogy – sajnos, sajnos… - nincs alkalmas pálya a hazai meccsek megrendezésére, csakis Szegeden.

Ugye milyen furcsa a sors, hogy a véletlenek láncolata pedig ilyen helyzetbe sodorja a klubot? Színtiszta véletlen az egész. VAGY NEM!!!

Összefoglalva:

RODERICK TAKARODJ!!!

És ha már indulsz, szólj be Őzének is, hátha menne veled a pokolba!

 

HAJRÁ LILÁK!!!

Na, ebből vajon mi fog kisülni?

A legfantáziadúsabb drukkerek már (ismét) esküdözve vizionáljak a küszöbön álló tulajváltást és ha kicsit a dolgok mögé nézünk, nem is lenne meglepő egy ilyen fejlemény a közeli jövőben.

Mit is látunk? Az Újpest FC honlapja 2019 december 23.-a óta nem közölt új hírt, akkor is az utánpótlás filozófiával kapcsolatosan jelent meg egy interjú Szabó Györggyel, az UP szakmai vezetőjével. A nagycsapatról és más egyébről is teljes hírzár, pedig néhány dolog történt időközben.

Egyrészt elkezdődött a felkészülés a „tavaszi szezonra”, ami ugyebár január 25.-én indul egy debreceni túrával, szóval 3 hét sincs az első meccsig. Ilyenkor azért szokott lenni néhány fotó a terheléses teszteken áteső játékosokról, az edző mindig elmondja, hogy „szerencsére a játékosok nem nagyon engedték el magukat, de egy kicsit igen, persze ez ilyenkor természetes” és hogy „mindenki vidáman tért vissza, jó a hangulat, örömmel csinálja a csapat az edzéseket”, meg „ez a legnehezebb része az évnek, ilyenkor rengeteget kell dolgozni, mert most kell megalapozni a későbbi sikereket.” Szoktak menni a találgatások, hogy milyen erősítések lesznek, megjelenik néhány koromfekete vagy ics végződésű vezetéknevű 17-18 éves suhanc, akik a jövő Maradonái lesznek. Vezetőedzőnk rendszerint ebben az időszakban operáltatja meg valamelyik testrészét és mint azt tavaly néhány meccsen tapasztaltuk, valamilyen beavatkozás ezúttal is esedékes lehet. (egy meccsről hiányzott is Vignjevic, egy másikon kézfején branüllel jelent meg)

A Duchatelet család a közelmúltban eladta (más olvasatban a drukkerek szabadultak meg tőlük) a Charltont, így egyre szűkül a portfólióba tartozó csapatok száma. Ha ez tudatos stratégia mentén történik, akkor simán lehet az Újpest a következő árúcikk.

Szóval lenne és kellene is miről írni, de immár 2 hete semmi. Ez azért még nálunk is szokatlan, pedig nem vagyunk hozzászokva a hírözönhöz, az Újpest ugyanis még maga által sincs túlhájpolva.

Az Újpest másik fele, vagyis az UTE is mély hallgatásba burkolódzott. Az elmúlt mintegy 2 hónapban sorban jelentek meg a közösségi felületen a „szebbnél-szebb” információk, elemzések az anyaegyesülettel kapcsolatban. Legalább 5 olyan cikk született, mely az egyesület rendkívül furcsa felépítését (ellenőrizhetetlen, megváltoztathatatlan uram-bátyám/kultuszrendszer, TAO centrikusságát (itt óvatosan kellett fogalmazni), gyökereitől, támogatóitól, szurkolóitól eltávolodó és elzárkózó és nem csak az erkölcs határait súroló gazdálkodásról lehetett olvasni. Az ilyen tartalmú és mennyiségű információk minimum alapjaiban kellett volna megrengessék az UTE-t, de nemhogy földrengés, még csak egy 2 soros cáfolat sem érkezett ezekre a vádaknak is beillő kérdésekre. Bár jogi értelemben nem, de erkölcsi szempontból és bizonyos olvasatokban (elsősorban szurkolói nézőpontokból) ez egy rendkívül súlyos beismerő vallomásnak felel meg és ezt tudniuk kell a vezetőknek is, mégis a hallgatást választották. Lelkük rajta, csak így az egyesület patinája, erkölcsi hitele korrodálódik szépen lassan, de biztosan.

Olyan ez az egész, mintha Újpesten a sport hibernálódott volna. Várható, hogy előbb vagy utóbb történni fog valami, nem csoda tehát, ha elindultak a találgatások. 

A jogsértő magatartás és annak következményeiről hosszú órákon át tudna mesélni egy jogot végzett ember. Persze bárki tud néhány mondatot összehozni, de ahhoz, hogy az mások számára elfogadható legyen, hitelesnek kell lenni.

A minap olvastam az Újpest FC közleményét, miszerint a jogsértő magatartást tanúsító személyeket a klub kizárhatja a stadionból.

Én azt hiszem, régen találkozott ilyen csodálatosan a szurkolói óhaj a klubvezetés elképzeléseivel. Azt az egyet nem értem, miért kellett ennyi ideig várni. Mióta mondjuk, hogy azok, akik a jogsértést elkövetik, azoknak semmi keresnivalójuk a csapat közelében? Hát megmondom, egészen pontosan 2017 nyara óta, amióta kirobbant a címerkérdés. Mert az ugye mindenki számára világos, hogy a cégbíróság döntése alapján a címer megváltoztatása jogsértő módon történt, s a klub kötelezve lett arra, hogy állítsa vissza az eredeti állapotot.

Magyarul a klub, illetve annak vezetése folyamatos jogsértést követ el azzal, hogy azt az undorító, mindenki által elutasított WC deszkát varratja a szent mezre.

Hát akkor ha szabad kérni, legyünk következetesek és tiltsák ki a stadionból a jogsértőket!

Elkelt az összes jegy! - hirdeti büszkén az MLSZ. Jogosan teszi, ugyanis 30 éve fordult elő legutóbb, hogy ennyi ember előtt rendezzenek hazánkban focimeccset.

Csakúgy, mint akkor, sokszoros a túljelentkezés, a stadion kapacitása legalább háromszor telne meg.

Csakúgy, mint akkor, most is Dél-Amerikai ellenfél látogat a Puskás Arénába.

Csakúgy, mint akkor, most is ott leszek a lelátón, de ezúttal viszem magammal a 6 éves fiamat, akinek ezt életre szóló élményként szánom, hogy ott lehessen a nyitómeccsen….ja, nem!

Anno ellógtunk az iskolából az osztálytársakkal, hogy időben sorba tudjunk állni a jegyekért. Most a munkát kellett úgy szervezni, irányítani, hogy útba essenek értékesítési pontok hétfő reggel 10-kor.

Elsőként az Andrássy úton egy OTP Travel irodában próbálkoztam. Hivatalosan kijelölt, MLSZ által is hirdetett értékesítő pont, s hosszú sor sincs. Már parkolni sem volt egyszerű, de végül amikor betoppantam és előadtam a 2 jegyre vonatkozó igényemet, egy enyhe grimaszból tudtam, hogy nem lesz egyszerű a helyzet. Nem volt barátságtalan az a kifejezés, de azt elárulta, hogy nem örül nekem a dekoratív, fiatal hölgy. Az is aggasztani kezdett, hogy nem a kiszolgálásommal kezdte a folytatást, hanem elment és percekig nem került elő. Aztán visszatért egy másik hölgy társaságában és megtudtam a nagy igazságot…nem tudnak jegyet adni. Érdeklődésemre elmondták, hogy náluk még nem telepítették (vagy frissítették) azt a szoftvert, amely erre az eseményre belépőt tudna adni. Tegnap ezt a kifogást még 4 helyen hallgattam meg, utoljára a Pólus Center IBUSZ irodájában. Oda már akkor érkeztem, amikor 10 perce fent volt a neten, hogy elfogytak a jegyek, de még sajnos nem olvastam. Utánam néhány perccel befutott az a páros, akikkel egy korábbi helyszínen már összefutottam. Ők is járták a várost, hátha valahol sikerül jegyet találni.

Szerettem volna megőrizni a higgadtságomat, de utólagos sajnálatomra nem sikerült eléggé. Nem is annyira a kudarc zaklatott fel, hanem inkább annak kezelése. Tényleg értem, hogy az a dolgozó, aki ott ül, nem tudja megnyitni a rendszert, nem tudja bevinni az adatokat, így aztán jegyet sem tud nyomtatni. Tényleg értem, hogy erről nem az a nyuszifül tehet, aki közli velem a rossz hírt. Felfogom, hogy számára a legkínosabb közölni akárhány emberrel, hogy nem tud segíteni…

Pedig de. Tudom, hogy macerásabb, tudom, hogy több agysejtet pusztít el, mint egy vegytiszta szombat délutáni szalonnasütés, tudom, hogy eszébe sem jut. Azt is tudom, hogy nem az Ő hibája. Tudom, hogy túlzott elvárás. Pedig nem az.

Nem tudom mi az oka annak, hogy ezeken a pontokon nem lehetett jegyeket venni, de ha már egyszer ilyen helyzet állt elő, akkor a rendszer gazdájának kutya, macska, zsiráf és vemhes gnu kötelessége lett volna létrehozni egy ügyfélszolgálatot mondjuk 4 nyuszifüllel, ahol veszik a telefont, írják az adatokat és adják postára a jegyeket.

Tudom…már hallom azt, hogy ez meg van hülyülve, ilyen a világon nincs. Hát van kedves olvasó, bizony van. S egyébként pontosan így oktatják a nagy cégek szolgáltatásfejlesztési tréningjein a dolgozóknak.

S ha a vendég a kifogást és az elhárítást kapja csak, akkor ne legyen már olyan meglepő, hogy szeretne néhány sort írni a vevőkönyvbe. Nem a dolgozót bemártani, hanem az ügyet kezel(tet)ni. Erre a kérésre is azt a választ kaptam, hogy „írjak az Interticketnek, ők a forgalmazók!”

Ez persze igaz, csakhogy az iroda, ahol mindez történt egy hivatalos partner, meg hát majd a fogyasztóvédelem eldönti, hogy ki a hunyó…

Konklúzió: Én 1974-ben jártam először meccsen, egy bizonyos Újpest-Bayern München BEK elődöntő találkozón. Gondoltam szerzek a srácnak egy hasonlóan emlékezetes estét, de nem sikerül. Ha a sorminta folytatódik, 71 éves lesz a gyerek, amikor ismét avatjuk az új Arénát. Remélem kiviszi az unokáját!