Vélemény

Már csak két nap! Szerda este 20 órától döntőt játszunk a Puskás Akadémia ellen. Ahogy azt az első részben megírtuk, az Újpest FC tizedik kupagyőzelmét szerezheti meg, a felcsútiak szerény történelmük legnagyobb momentumát élhetik át, sőt – már a fináléba jutással megtették ezt. Ha az előjeleket nézzük, nem lehetünk bizakodók, hiszen háromból háromszor győzött le minket idén a Puskás, különösen megdöbbentő ez annak tudatában, hogy kétszer is hazai pályán fogadhattuk Pintér Attila legénységét (összehasonlításképp: a Ferencváros és a Videoton 1-1 alkalommal verte az Újpestet a 2017-18-as bajnokságban).

Ha a Transfermarkt adatait nézzük, a Puskás kerete 9,18 millió eurót ér, az Újpesté 6,48-at. A felcsútiak kerete tényleg nem egy akadémista csapathoz hasonlít – olyan játékosokat szereztek meg, mint Ezekiel Henty (Videoton, előtte többek között Lokomotiv Moszkva), Josip Knevezic (Osijek), Denis Klinar (Ljubljana), Perosevic (Osijek – 122 meccs 39 gól). Magyarországról egy bizonyos szintig (értem ezalatt, hogy a Videoton és a Ferencváros legjobbjait nem tudják elcsábítani, bár erre voltak kísérletek – lásd Böde esete) bárkit le tudnak igazolni, így került Felcsútra éppen a Megyeri útról Balogh Balázs és Jonathan Heris. Márkvárt Dávid, Radó András, Hegedűs János, Osváth Attila mind olyan játékos, akit jó néhány hazai klub megkörnyékezett, ám mégis a Fejér megyei települést választották. Ezzel együtt is csupán az NB1 hetedik helyén szerénykednek, négy pontra csapatunktól – így a nemzetközi kupa egyedül a döntőből érhető el Pintéréknek (vagy úgy, hogy az Újpest nyeri a kupát és egyúttal megszerzi a bajnokság bronzérmét, ekkor a döntőt játszó klub is kvalifikálja magát). Ha csak a játékosok transfermarkt-os értéke versenyezne, a harmadik helyre futna be a Puskás – mi a hetedik helyet zsebelnénk be, ám ennek most nagyjából – remélhetőleg – éppen az ellenkezője fog bekövetkezni. Míg csapatunk a legfiatalabb átlagéletkorral büszkélkedhet (24,7), addig döntőbeli ellenfelünk a középmezőnyben van 26,5-ös átlagával.

A Puskás megy még Debrecenbe és fogadja a Paksot, mi utazunk Mezőkövesdre és a szezonzárón a debreceniekkel mérkőzünk meg a Szuszában. A bajnokságban tehát kvázi a kezünkben van a sorsunk, ha a Videoton nem kap ki otthon a Honvédtól és mi megszerezzük mindkét bajnokin a három pontot, a dobogón zárunk. A Puskás számára érdemi tét már nem maradt, a harmadik hely elérhetetlenné vált a Kövesd elleni szombati zakóval, a kieséstől pedig már hetekkel ezelőtt megmenekült a Pintér-csapat. Ha szeretnénk közelebb jutni ahhoz, milyen felállásban küldi ki a vezetőedző a felcsútiakat a Groupama gyepére szerdán, érdemes megnézni a két héttel ezelőtti csapatukat, hiszen ellenünk talán nem akartak mindent megmutatni magukból, a Kövesd ellen pedig néhány ember padon kezdett, noha a döntőn minden bizonnyal lehetőséget kap a kezdőtizenegyben. Szombathelyen a Hegedüs – Poór, Hegedűs, Spandler, Trajkovski – Zsidai, Molnár G., Balogh, Szakály – Perosevic, Henty összeállításban kaptak ki Pintérék 3-2-re, a felcsútiak mindkét gólját a Fehérvárról kölcsönkapott Henty szerezte. Újpesten bekerült Bacelic-Grgic, Márkvárt, Diallo és Knezevic.

A mieinkkel könnyebb a dolgunk, Pajovic biztosan kezd, a védelem tengelyében Bojovic és Litauszki kaphat szerepet (noha Kálnoki az elmúlt időben kiszorította a légióst, így előbbi helye erősen kérdéses), balhátvédként egészen biztos, hogy Burekovic játszik (ráadásul Mohl megsérült Szombathelyen), a jobbhátvéd posztján vélhetően Balázs. Így Pauljevic mehet egy sorral előrébb, Nagy Dániel felépült, így nincs akadálya játékának, Obinnát nem fogja kihagyni Vignjevic, Novothny helye betonbiztos. Kérdéses lehet Obinna posztja és ezzel szoros összefüggésben Zsótér helye a kezdőben. Ha Obinna Szankovics kárára kezd, Zsótér is kifuthat a srácokkal a gyepre, ellenkező esetben Obinna kapja a szélt és Donát a második félidőben állhat be. Onovo minden számítás szerint bizonyíthatja, hogy képes stabilitást adni és fontos passzokkal előrukkolni.

Pajovic – Balázs, Bojovic (Kálnoki), Litauszki, Burekovic – Onovo, Obinna – Pauljevic, Nagy D., Zsótér – Novothny

Az újpesti út a döntőbe kissé rögös volt, noha igazán komoly ellenféllel nem kellett megmérkőzni. Kezdésként az Öttevénynek gurítottunk egy hatost (Tischler [4], Simon K., Pávkovics), utána Gödöllőn Tischler mesterhármasával érdemeltük ki a továbbjutást. Ezután a Vecsést ütöttük ki, Kálnoki, Simon K. és Selmani góljaival, Tischler duplájával. Tavasszal viszont azonnal NB1-es ellenfelet sorsoltak nekünk, a mumus Paks azonban ezúttal semmilyen problémát nem okozott (2-0 és 2-0, Nagy D. dupla Újpesten, idegenben Obinna és Tischler). Emlékezetes, hogy az első mérkőzést a rossz pályaviszonyok (szakadó hóesés) miatt elhalasztották, de így is mostoha körülmények között léphettünk pályára a Szuszában.

Az MTK ellen egy gyors gólváltást követően végül Obinna beadásából Nagy Dániel találta jelentette a különbséget, ekkor még talán nem is sejtettük, milyen nehéz dolgunk lesz a visszavágón. Az MTK Kanta góljával gyorsan jó helyzetbe került, aztán hiába egalizált Novothny a második félidőben, Kanta büntetőből talált be, rá néhány percre Deutsch hatalmas gólt zúdított Pajovic kapujába. A hajrában aztán góllá érett nyomásunk, Novothny második találatával idegenben lőtt góllal meglett a továbbjutás.

A Balmazújváros ellen is hazai pályán kezdhettünk, az első félidőben a szezon egyik leggördülékenyebb játékát láthattuk Pauljevicéktől, szünetben már 2-0-ra mentünk (Nagy-dupla). Aztán némileg érthetetlen módon magunkra húztuk a vendégeket és bár elsőre Arabuli csak a keresztlécet találta el, néhány perc múlva közelről nem hibázott (2-1). A visszavágón nehéz pillanatok után megkönnyebbülés volt a játékvezető mérkőzést végét jelentő jelzéseit hallani.

A Puskás a hatodik körben (ami számukra természetesen az első kör) Kaposváron nyert 3-1-re (Prosser, Perosevic, Latifi), érdekesség, hogy a hazaiakat erősítette az előző kupagyőzelmünknél még Újpesten játszó Nagy János. Egerben jóval simábban, 6-0-ra győzött Pintér csapata, aztán a Ferencvárost korábban búcsúztató Kisvárda ellenében is megvolt a továbbjutás (Diallo korai góljával).

Hiába nyert havas meccsen a Zalaegerszeg otthon a Felcsút ellen, otthon hosszabbítás után Perosevic megszerezte a továbbjutást jelentő találatot. Amikor már Balogh Balázsék kiesését vizionálhattuk (DVTK ellen otthon 0-1), tudott újat mutatni az alakulat és verte simán Bódogékat Miskolcon (3-0, Perosevic, Knezevic, Henty). Az elődöntőt pedig már az első kilencven percben eldöntötték, a vendég Debrecent 4-0-ra verték agyon, már a 43. percben 3-0 állt az eredményjelzőn (Henty duplázott, Perosevic és Knezevic talált még be), így a debreceni visszavágón elszenvedett 2-0-ás vereség senkit nem érdekelt.

Bár az elmúlt években újpestiként hozzászokhattunk a lelátón is kiélezett kupafinálékhoz (DVTK majd FTC), most egyértelmű Újpest-fölény lesz a lelátón, noha a hazai (Puskás) szektorokba is relatíve szépen fogynak a jegyek. Kb. 3000 jegyet kaptak (C3 és C4), több mint 1300 elfogyott. Nálunk természetesen sokkal nagyobb mértékben veszik a szurkolók a belépőket, a C6-os és a D3-as szektor már betelt (kb. 3000 hely). Valamivel kevesebb mint 3000 jegy áll még rendelkezésre a lila-fehér fanatikusok számára (a hétfő déli állapot szerint)!

A mesterségesen, közvetlenül és leginkább közvetetten érkező állami pénzekből felpumpált felcsúti csapat ellen nagyon nehéz dolgunk lesz (mindezt megspékelhetjük azzal, hogy Pintér csapatai ellen nem vagyunk túlzottan eredményesek), de a kvázi hazai pálya sokat lendíthet Litauszkiékon a nehéz helyzetekben. Felemelő pillanat lesz, ahogy a nagyjából kilencezer lila-fehér érzelmű szurkoló összegyűlik a stadionban, ráhangolódik a meccsre, majd – reményeink szerint – 21 óra 50 perc körül ünnepli a kupagyőztes újpesti csapatot!

Mindenki lila-fehérbe! Hajrá Lilák!

Bent van a csapat a fináléban! Vegyük most úgy, hogy a látvány nem érdekes, csak az eredmény számít és felejtsük el a ránk annyira jellemző fanyalgást. Örüljünk hát, hogy a csapat ismét ott van a döntőben, 2014 és 2016 után, a Duchatelet időszak 3. MK döntőjére készülhetünk. Bár évekkel ezelőtt a honi kupasorozatnak túl nagy presztizse még nem volt, mára javult a helyzet. Ugyan messze még az angol, német vagy akárcsak a francia sorozat fontossága, de pici lépésekkel talán haladgatunk. Ahhoz, hogy ez a helyzet tovább javuljon, elsősorban sok néző kellene. Ahhoz meg jó meccsek. A jó meccshez meg sok néző... Áhhh ördögi ez a kör, nem tudni hol lehet ebből kitörni. Illetve...

Épphogy befejeződött a Balmaz elleni 2. meccs, amikor elkezdett csörögni a telefon. Hajnal kettőig jöttek a hívások és az üzenetek, majd reggel fél 8-tól újult erővel ismét. Mindenki azért telefonált, hogy "kell-e kártya, lesz-e lilabusz, mennyibe kerül a jegy és hasonlók. Szóval érdeklődés lenne bőven, de amikor eljutunk az "apróbetűs" részhez, mindenkinek lelohad a farka kíváncsisága. A döntő 23.-án, szerdán este 8-kor lesz...

"Na de ha hosszabbítás és tizenegyesek lesznek, akkor az ünnepléssel együtt majdnem éjfél mire vége az egésznek, és akkor indulunk haza." Az utazás "egy", "másfél", "van akinek "több mint 3 óra", "másnap a gyerek iskolába kell menjen, így nem tudunk felmenni..."

Hát ez az...

A Magyar Kupa döntője hétköznap lesz megrendezve! Felhívtunk az MLSZ MK szervezésért felelősét, aki elmondta, hogy nagyon sűrű a versenynaptár, és a válogatott programja, valamint a nemzetközi kupában induló csapatok menetrendje miatt egyszerűen nem volt más időpont. Azt is elmondta, hogy a teljes lebonyolítás egyeztetve lett az összes klubbal, és ők elfogadták a szerdát, és ha valaki igazán látni szeretné a döntőt, az megoldja, hogy ott legyen. Nem volt nagyon ellenszenves az ember, csak kissé kioktató. Természetesen sok érvet magunk is ismerünk, (TV, rövid nyári szünet stb) néhányat el is fogadunk, de egy valamit szeretnénk mi is elmondani a kedves MLSZ-nek. Jó lenne a lovat megfordítani a lovas alatt, mert ma már nem úgy működik a sztori, mint 30-40-50 esztendeje. Akkor történhetett bármi, az emberek elmentek a meccsre, mert 1. nem volt más, 2. volt színvonal. Most bőven van más, és nincs színvonal. Ma már nem illeszthető bele egy család életébe az, hogy a gyerek hajnal 3-kor kerül ágyba, mert előző nap meccs volt. Amikor én voltam felső tagozatos, a fiúkat hétfőn nem feleltették, mert alig hallhatóan, de azt is igen rekedten rebegtük el, hogy nincs hangunk, mert szombaton bajnoki meccs volt. Ma ezt az érvet minden pedagógus kimosolyogná. Annyi a követelmény a suliban, hogy egy másnapi szülői "igazolás" stikában egyszerűen nem fér bele. Szóval a messze lakók, a gyerekesek kilőve. Nem is igazán ez a bántó, hanem az, ahogy ezt a kérdést az MLSZ kezeli. A beszélgetés során elhangzott, hogy egy bizottság egyeztet a Kupa versenykiírásáról az érintettekkel. "Kik az érintettek?"-kérdeztem, mire az volt a válasz, hogy a "klubok"... Magyarán a szurkolók nem azok.

Na ez látszik a szemléleten, kedves MLSZ!

Hajrá Lilák mindörökké!

Nem kell új címer!

 

Az Nb1 Európa egyik legizgalmasabb bajnoksága. Van két csapat, ami ugyan kiemelkedik, de köztük olyan szoros a verseny, hogy ma kevesen vannak, akik feltennék vagyonukat az egyik győzelmére. De ez még semmi! A tabella többi szereplője közül még bárki kieshet, a harmadik és az utolsó között mindössze 11 pont a különbség, miközben a hátralévő hét meccsen 21 pont még megszerezhető. Ilyen kiélezett bajnokság nincs még egy szerte e Földön, de itthon sem igazán találok példát hasonlóra korábbról.

Persze nem árt kicsit tovább tekinteni az orrunk hegyénél, és ha már megtettük, akkor azonnal érdekes dolgokba botlunk:

  • A tabella két első helyezettje már az ősz végén 10, illetve 7 pont előnnyel vezetett a harmadik előtt, ennek ellenére a tavaszi első hat forduló meccseit (egy kivétellel) a két csapat nem azonos időben játszotta.
  • A nem azonos időben játszott meccseken a két csapat szempontjából rendre azonos előjelű eredmények születtek.
  • Az egyetlen, azonos időben játszott meccsen nem csak azonos előjelű, hanem azonos eredmény is született; méghozzá gólnélküli döntetlen, azaz 0:0.
  • Szintén ez a két csapat az, amelyik tavasszal fordulóban totálisan azonos pontokat kasszírozott (kivétel egy halasztás miatti meccset, amit március 3. helyett csak április 11-én játszott le egyikük), és ez utóbbival alakult ki a totális pontazonosság a 26. forduló után.
  • A Videotonnak két döntetlen is becsúszott, méghozzá a 26. forduló után 11. helyen álló Mezőkövesd, és a 8. helyen álló Felcsút ellen (akik, ezen pontok nélkül a 12., illetve 9. helyen állnának).
  • A Videoton két döntetlenjére riválisa szintén döntetlent „húzott”, hiszen a 3-4 helyen lévő Debrecen, és Újpest ellen szintén csak egy pontot sikerült besöpörni.
  • A további szereplőkre kitérve; a társbérletben akkor tök utolsó Haladás– még az őszi utolsó fordulókban – elkapja a két listavezetőt, a két meccs között pedig a Felcsút is áldozatául esik.
  • Ugyancsak a vasi gárda a tavaszi hét fordulóban mindössze 10 pontot realizál a megszerezhető 21-ből.
  • Maradva a Haladásnál: utolsó három pontjukat attól a Pakstól szerzik meg, aki az első öt tavaszi meccsen 15-ből 11 pontot bezsebelt, majd gyorsan behúzta a kéziféket…
  • És akkor – ha valaki komolyan lekövette az eseményeket – észrevehette, hogy minden fordulóban volt nem egy meccs, ahol a bírók ténykedése nem volt éppen hibátlan. Nem ragadok ki eseteket, mert erre mindenki tud párat mondani, sajnos túl sokat is.

Folytathatnám a sort még jó pár hasonló bekezdéssel, de mégsem eszem. Ennek oka az, hogy nekem ezekre a dolgokra rögtön van két, egymásnak totálisan ellentmondó magyarázatom:

  1. A meccsek eredményeit valaki, vagy valakik mesterségesen befolyásolják. Ennyi véletlen nincs!
  2. A szoros verseny a bajnoki aranyért, illetve a kisesés elkerülésére azt jelenti, hogy minden egyes meccsen nagy nyomás van a csapatokon, ezért a korábbiaknál többször születnek meglepetésszerű eredmények – és így persze még jobban összerázódik a mezőny.

Gondolom, nem vagyok egyedül a dilemmával, azok az ismerőseim, akik az Nb1-et követő szurkoló – függetlenül attól, hogy melyik csapatért szorítanak! – hasonló véleményeket fogalmaznak meg. És még egy; egyszerűen nem akarok a Muppet Show két állandóan zsörtölődő öregurához hasonlóan mindent csak fikázni, mindenben csak a negatívumot látni! De bizony érzem, hogy ebbe az irányba haladok, minden igyekezetem ellenére is… És ami ennél (személyemnél) sokkal fontosabb; ez zsémbeskedő, mindenbe belekötő magatartás kezd átlényegülni egy általános lélektani beállítódássá, ami lassan a honi foci minden egyes zugát belengi!

Akkor mi legyen most? Tapsikoljak örömömben, mint akinek éppen frissen vasalva hozták vissza a mosodából a tyúkszemnyi kis agyát a mosodából, örüljek annak, hogy lépten-nyomon mindenféle spekulációra okot adó történést tapasztalok a magyar foci minden egyes területén? Nem, egyszerűen nem hiszem, hogy ez lenne a megoldás! Viszont az már sokkal fontosabb, hogy ennek a nem kissé lezüllött magyar focinak minden szereplője nézzen magába, és végezzen egy alapos önértékelést. Igen, nem csak a sokat szidott MLSZ (de ő különösen!), nem csak a bírói kar, és még csak nem is kizárólag a játékosok, edzők, vagy a menedzserek! Igen, ide értem a szurkolókat is! De menjünk sorba!

 

MLSZ

Egyszerűen nem lehet olyan nemtörődömséggel, vagy szakmailag nem lehet olyan mélyen egy sportági vezetés, hogy a két magasan kiemelkedő együttes meccseit ilyen ütemezéssel tervezi be! Csak egy is odafigyelés kellene, csak egy kicsit át kellene gondolni a dolgokat! Nem példanélküli, hogy az olyan meccseket, amelyek különösen fontosak egy-egy bajnokságban, vagy kupában, egy időben bonyolítják le. Ez mindenhol a világon így van, bevett gyakorlat, nincs benne semmi különös.

Értem én, hogy a bajnokság közepe felé még nem lehet arról beszélni, hogy melyik két csapat közül kerül ki az arany éremért harcoló két csapat, de ez az érv csak általánosságban igaz egy olyan bajnokságban, ahol a két élcsapat pénzügyi kondícióinak fele mellett gazdálkodik a harmadik… Ebbe a körbe nem számolom bele a Felcsútot, hiszen ott láthatóan teljesen mindegy mennyi pénzt öntenek bele. De még ez utóbbi is kiderült már az ősz folyamán!

Más téma, de ugyanolyan rossz lélektani helyzetbe sodorja labdarúgásunk egészét; a következetlen büntetési gyakorlat, az őszi-tavaszi meccsek ütemezése, a hatalmi szó a párbeszéd helyett, és még lehetne sorolni azokat a pontokat, amiket a szurkolók szinte minden egyes alkalommal elmondanak, csak éppen semmi foganatja nincsen egy olyan szervezetnél, amely nem vezetni, hanem uralkodni akar!

Ideje lenne elgondolkodni rajta; nem lenne sokkal, de sokkal értelmesebb megoldás, ha az MLSZ egyszerűen kiiktatná az ilyen, mindenféle összeesküvés elméletekre okot adó dolgokat a működéséből? Nem kellene minimum feltenni a kérdést, hogy ez nem lenne sokkal kényelmesebb, mint lesöpörni az asztalról minden olyan véleményt, ami nem egyezik meg az MLSZ-ével? Így ugyanis mindig jönnek, kopogtatnak… és a szurkoló az olyan, hogy nem adja fel!

 

Bírói kar

Igen, itt aztán komoly bajok vannak! Ha nem tűnt volna fel, akkor jelezem, hogy nem csak az a fránya magyar szurkoló, hanem a nemzetközi szervezetek is elmondják véleményüket a hazai bírókkal kapcsolatban. Ők azzal szavaznak, hogy egyre kevesebb nemzetközi meghívást kapnak a hazai sípmesterek, ha meg mégis eljutnak egy-egy meccsre, abból mindig óriási botrány van! Gondoljunk csak Kassai utóbbi pár nemzetközi meccsére…

De maradjunk itthon; tény, hogy a focistáink érzelmi intelligenciája messze alulmúlja a (sajnos) nem túl magas honi átlagot, de ezen a téren a bírók még rosszabb helyzetben vannak. Nem akarok farkast kiáltani, de nem egy esetben nem is feltétlen csak tévedésekről, hanem egyenesen tendenciózus bíráskodásról beszélhetünk! A szakmai hozzá nem értés sem megbocsátható, már csak azért sem, mert az oktatás-tanulás erre megoldást jelent(hetne), de amikor – bármilyen okból! – pártos a játékvezetés, az az egyik legnagyobb bűn, amit a sportban elkövethet valaki!

A már említett játékvezető – vélt, vagy valós - rasszista megnyilvánulása is arra mutat rá, hogy a bírók túl nagy hatalmat kaptak. Nem arra gondolok, hogy több joguk van a meccseken, mint külhoni társainak, hanem arra, hogy tetteiknek semmilyen következménye nincs, még nyilvánvaló tévedéseik esetén sem. A bírók nálunk szent tehenek, az MLSZ pedig minden körülmények között biztosítja sérthetetlenségüket! Ez egy pontig helyes is, mert ne a versenyző mondja meg, hogy miként is bírálják el, de nálunk most olyannyira kontroll nélkül működnek a játékvezetők, hogy az már komoly értékrendi válságba sodorja a bírókat!

Soha nem lesz olyan sípmester, aki nem hibázik, soha nem lesz olyan, hogy nem lesznek viták egyes ítéletekkel kapcsolatban. De megint kérdeznem kell; nem lenne jobb, ha a bírói testület nem lenne közvetlenül szövetségi irányítás alatt, nem az MLSZ alkalmazásában állnának a játékvezetők, azaz munkajogi függésük nem lenne ennyire direkt? Nem lenne jobb, ha az egyértelmű függőségi viszony nem zavarna bele a bírói szakmába, és annak megítélésébe? Amíg nem, addig egyesek majd megint jönnek, kopogtatnak… és a szurkoló az olyan, hogy nem adja fel!

 

 

Játékosok, edzők

Tudom, sokan vannak, akik adrenalinért, nagy nyereményekért, vagy egyszerűen csak passzióból szeretnek fogadni. A fogadás voltaképpen egyfajta vallásos tevékenység, hiszen a vallások nagy része valójában biztos jövőt ad híveinek (pokol, vagy mennyország, újjászületés, vagy nirvána, stb.). Az ember pedig mindig hisz, mindig kutatja a jövőt, és mindig kiderül, hogy maximum szerencse az a faktor, ami egy vékonyka esélyt jelent a sikerhez!

Kérem szépen, ne tessék ezt a fajta vallási tevékenységet besározni a maradék szerencsefaktort is kiiktatásával! Sok a vita arról, hogy ki mit keres, ki mit talál, és különösen érzékeny pont ez a foci esetében; az Nb1es játékos jóval többet keres, mint a kétkezi munkás. Ha viccelni akarnék; ez logikus, mert a focista kétlábi munkás! De komolyan meg azt tudom mondani, hogy mindegy mennyi az annyi, azt semmi, de semmi nem magyarázza, ha kétkedésre okot adó eredmények születnek!

Nem állítom, hogy egyes játékosok, vagy egyes csapatok, vagy a vezetőik eladják a meccseket, de vannak olyam meccsek, ahol nem csak az eredmény, hanem a látott produkció is erre a gyanúra ad okot! Megint azt tudom mondani, hogy szerintem sokkal egyszerűbb az élet, ha betartjuk a szabályokat, és nyugodtan térhetünk a nap végén nyugovóra! De nem elég ám tisztességesen játszani, hanem azt láttatni is kell! Tudok erre egy egyszerű módszert; ha minden meccsen azt látja a szurkoló, hogy minden egyes játékos a térdén járva vonszolja le magát a pályáról (és nem ezért, mert nincs kondija, hanem mert mindent kihajtott magából!), akkor egy vereség, egy meglepő eredmény sem fog megalapozatlan gyanúra okot adni! De amíg tötyi-lötyi alabit lát a néző, addig egyesek majd megint jönnek, kopogtatnak… és a szurkoló az olyan, hogy nem adja fel!

 

Menedzserek

Értem én, hogy nem az a lényeg, hogy jó legyen a játékos, hanem sokkal inkább az a fontos, hogy olyan legyen, mint az a bizonyos kutya, akit minden nap el lehet adni, mert mindenképpen visszajön! A játékos nem kutya, a vevők meg nem éppen naiv kislányok, de megvannak a módszerek arra, hogy a középszerből hogy lehet nagyszerű pénzeket csinálni! Nem lehet ám mindent a nevelő klubra fogni (bár itthon az akadémiák sem jók…) , és – mint tudjuk – vannak a pályán kívüli képzési, oktatási feladatok is…

Nos, én csak annyit gondolok erről, hogy ha fontos lenne a játékos, és az, hogy ő tényleg értékes karriert fusson be, akkor bizony teljesen másképp kell ezt csinálni! Értem én, hogy minden hónapban ki kell fizetni a gázszámlát, meg ugye még kenyérre is kell költeni, de ahogy ezek a kiadások bizony meglehetős rendszerességgel jelentkeznek, úgy a játékosok életpályája is bír bizonyos, előre jól meghatározható tulajdonságokkal! Azt persze halljuk, hogy „fel kell építeni”, de nem látjuk! Persze, ha a felépítés azt jelenti, hogy sokszor lehet rajta sokat keresni, aztán amikor majd egy Asztanától is eltanácsolják, mert használhatatlan, akkor új gyerekek után nézni, akkor ez az építkezés bizony gőzerővel zajlik!

De amíg nem lesz tényleg legalább egy, felelősséggel felépített játékos, aki képes megállni a helyét legalább egy másodvonalbeli európai klubnál, addig egyesek majd megint jönnek, kopogtatnak… és a szurkoló az olyan, hogy nem adja fel!

 

 

És a többiek…

Kimaradtak a szórásból;

  • A klubok, ahol minden fontosabb, mint az, hogy jól felkészített, az Nb1-re kész játékosok kerüljenek ki az utánpótlásból (ilyenek; tao-pénz, szülők pumpolása, beruházások nyúlása, haver-sógor-koma szentháromság fenntartása, stb.).
  • Az MLSZ abbéli gyakorlata, hogy egymással szoros kapcsolatban lévő klubok egyazon bajnokságban szerepelhetnek.
  • Szintén az MLSZ sara, hogy nincs az utánpótlás összefogásáért felelős sportigazgató, sőt, semmiféle koncepció sem létezik!
  • De ahogy a kluboknál, úgy az MLSZ-nél is mindenek előttinek látszik az említett h-s-k fenntartása.
  • A klubtulajdonosok, vezetők többségét sem a sport, sem a foci nem érdekli, klubjaik működtetése csak eszköz más célok elérése érdekében, ha tetszik, szükséges rossz.

Lehetne folytatni, tudjuk, látjuk, mi zajlik körülöttünk, de nem lennék igazságos, ha nem említeném annak a körnek a felelősségét, amibe magam is beletartozom.

 

Szurkolók

A fentiek alapján bizton állíthatom, hogy a szurkoló is ludas abban, hogy a magyar foci pályája kisebb korrekciókkal monoton lefelé tartó lejtmenet. Miért? Mert a fent leírtak a még megmaradt szurkolókat, és azokat is foglalkoztatják, akik már „kiszálltak”, de mégsem hallatják hangjukat, hanem csak baráti beszélgetések során másolják a Muppet Show két öregjét! Mindent, és mindenkit lehordanak a sárga földig, beszólnak, acsarognak, de nem lépnek ki komfortzónájukból, maradnak a tespedtség páholyában… hogy aztán az újabb kudarcokra csak annyit mondjanak; „Na ugye, megmondtam! Béna banda!”

Van viszont egy jó hírem! Még mindig vannak, és lesznek is, akik majd megint jönnek, kopogtatnak… és a szurkoló az olyan, hogy nem adja fel!

Az alábbi vélemény kitalált történeten alapul. Az idézett mondatok kitalált személyektől származnak, valóságos személyekkel való mindennemű hasonlóságuk pusztán a véletlen műve! Háríthatnék ilyenekkel, de ha azt mondanám, hogy csak egy mindennemű alapot nélkülöző, kitalált történetről írok, akkor magamat is becsapnám… Sajnos ez a cikk nem a fantázia szüleménye, hanem maga a kőkemény rögvalóság!

 

RÖGVALÓSÁG

Máris kezdem egy pár, véletlenszerűen kiválasztott idézettel a FÓRUM-ról:

„Már nem először mulattatod itt a fórumot az eszement, blődli baromságaiddal!”

„Te vipharcos makimajom, …”

„Megint fröcsögsz mint a szódásüveg…”

„A nagy igyekezetedben, hogy fényesre nyald, megint sikerült egy szánalmas böfögést lejegyezned ide!”

Mielőtt kifejteném, hogy mi a probléma az idézett mondatokkal, előrebocsátom, hogy nem vagyok érzékeny ember, viszonylag nehéz felbosszantani úgy igazán, elolvasok mindenféle olyan írott anyagot is, ami hangvételét, stílusát tekintve komoly messzeségben áll attól, amit még elfogadhatónak tartok. Még egy fontos megjegyzés; az előzőekből következik, hogy ez a cikk (sem) rólam szól, nem az én egyedi problémám megfogalmazása, sokkal inkább írott és íratlan normák vezetik az alábbi gondolatmenetet.

Addig ugyanis, amíg csak arról van szó, hogy engem zavar a FÓRUM stílusa, az, ahogyan ott megy a „beszélgetés”, az kizárólag az én bajom, azt meg nekem magamnak illik megoldani. Itt azonban sokkal többről van szó!

 

VITAKULTÚRA?

„A vita érvek ütköztetése, célja a vitapartnerétől eltérő vélemény igazolása, a partner meggyőzése. A vitának van tárgya, szerkezete, legalább két résztvevője eltérő állásponttal. A vita a versengő magatartás jellemzője. A vitának vannak erkölcsi szabályai, ezt nevezzük vitakultúrának.”

Ezt egy elég egyszerű, érthető definíciót azért kerestem meg, és idéztem, mert ennél pontosabban nem tudom megfogalmazni. Ugyanakkor teljes mértékben egyetértek az állítással, ergo ebben nincs vita a szerzővel…

Kicsit komolyabbra fordítva a szót, a definíció-szerű megfogalmazásból pontosan látható, hogy a vita érvek, és ellenérvek versengése, és igenis vannak szabályai! Méghozzá erkölcsi szabályok! Nem tudom, hogy kinek mit mond az „erkölcs” szó, de kulturális értelemben nekem olyan, emberi mivoltunkból következő vezérlőelvet jelent, olyan viselkedési minimumot, ami hallgatólagos közmegegyezés eredményeképpen alakult ki az idők során.

Csak egy triviális példa; azt, hogy egy hölgynek kinyitom az ajtót, majd előreengedem, semmilyen más szabály, vagy törvény nem írja elő, nem kényszeríti rám, csakis az jó-erkölcs. Mi történik, ha valaki nem engedi előre a hölgyeket, nem nyit ajtót nekik? Az égadta egy világon semmi! Ez nagyon fontos, és bevésendő; a mindennapi életben gyakorolt erkölcstelenség LÁTSZÓLAG nem jár következményekkel az elkövetőre nézve!

Ugye megvan a párhuzam? Mi történik azzal, aki a vitapartnerét a fenti idézett módon (és van még ilyen ezer!!!) sértegeti, és ez a tette bizony erkölcsileg minimum megkérdőjelezhető? LÁTSZÓLAG semmi! Másnap is felkel a nap, csicseregnek a madarak, a FÓRUM is elérhető, újabb hozzászólásokat lehet írni. Igen ám, de;

  • Bár a net-es felületen folytatott vita LÁTSZÓLAG virtuális, de soha ne felejtsük el, hogy hozzászólások mögött a valós világban élő hús-vér személyek vannak!
  • A vita nyilvános, olvassa mindenki, aki kíváncsi arra, hogy mi van szurkolói körökben. Más szurkolók, más csapatoknak szurkolók, újságírók, játékosok, stb…
  • Sokakat távol tart a fórumtól a SZEMÉLYESKEDÉS, ami NEM RÉSZE A VITAKULTÚRÁNAK!

Folytatni lehetne a sort, sok olyan érv van, ami az íratlan szabályok betartására, erkölcsösségre int, szerintem ezt – elvi síkon legalábbis – mindenki tudja, érzi.

 

KÖVETKEZMÉNYEK

Vegyük észre, hogy igenis vannak következmények, így mindannyian felelősök vagyunk azért, mert:

  • Csökken a FÓRUM látogatottsága,
  • Egyre kevesebb – máshol nem elérhető – információ áramlik,
  • Egyre rosszabb véleménnyel vannak azok, akik távol maradnak,
  • Egyre rosszabb véleménnyel vannak a „külsősök”(sajtó, más csapatok szurkolói),
  • Egyre rosszabb képet festünk magunkról, hovatovább igazoljuk az UFC tulajdonosa dehonesztáló kijelentéseit,
  • Egyre lejjebb süllyedünk a mocsárba, amit mi magunk is csak egyre hígabbra mixelünk,
  • Ezek összessége pedig bővel elég arra, hogy kivesszen az ÚJPESTI érzés, az, ami összeköt, és helyette csak azt fogjuk látni, hogy mi az, ami elválaszt!

És igen, itt van az a BŰN, amit a személyeskedő, egymást sértegető, a szurkolói közösséget szekértáborokra (majd kötődés nélküli személyekre…) bontja! Igenis, mindenki, aki közösségi felületen felelőtlenül, mi több erkölcstelenül, az alapvető viselkedési normákat felrúgva kommunikál! Vegyük már észre, hogy – a tényleg kedvezőtlen körülmények mellett – mi magunk is ássuk a sírunkat!

 

VITAKULTÚRA!

„A vitában résztvevő tárgyilagos, ha:

  • állításait független vagy külső forrással alátámasztja,
  • érvelése következetes, racionális, tárgyhoz kapcsolódó,
  • a vitapartner állításait követi, és reagál azokra,
  • lehetőséget ad az ellenérvek kifejtésére,
  • elismeri a tévedés lehetőségét.

 

A vitában résztvevő személyeskedő, ha:

  • a vitapartnert sértően jellemzi,
  • a vitapartner korábbi tevékenységei állnak érvelése középpontjában,
  • a vitában résztvevő társadalmi helyzetére, előítéletre alapozza érveit, viselkedését,
  • a vitapartner érvelésének akadályozására, megzavarására törekszik,
  • a partnert nem tekinti egyenrangúnak.”

 

Ugye milyen egyszerű? És ugye hogy ezt mindenki tudja? És ugye, hogy csak kevesen tartják meg a vitában a tárgyilagosságot? És ugye tudjátok, hogy csak azért, mert kevesen vannak, akik tárgyilagosak, még nem kell belesimulni a személyeskedés bűzlő posványába!

 

MI VÉGRE?

Mit is remélek attól, hogy megosztottam veletek gondolataimat? Mondhattok bármit, legyek én az átkozott idealista, de azt gondolom, hogy ettől talán kicsit jobb lehet a FÓRUM egésze. Lehet, hogy tévedek, de erre van egy példám, ami biztosan megérinti azokat, akiknek gyermekei vannak:

Pistike egy elég eleven gyerek, benne van boogie rendesen, így nem csoda, hogy időről időre konfliktusba keveredik tanáraival. Hol nem figyel, hol másokat zavar, hol pedig nem ír leckét (mert focizni jobb volt a haverokkal). Mit tehet a szülő? Egy meglehetősen régivágású módszer Pistike alapos felpofozása minden egyes ilyen alkalommal. Van olyan módszer is, ami megerősíti a gyereket abban, hogy ő mindent jól csinál, ergo a többiek (az egész világ!) a hülye. Aztán van olyan módszer, miszerint a szülő minden egyes esetben elmondja azt, hogy mit és hogyan kellett volna csinálnia Pistikének. Melyik lehet a hatásos? A veréssel csak azt tanulja meg, hogy aki nagyobbat üt, annak van igaza, a megerősítéssel az a baj, hogy egy önhitt kis pöcs lesz Pistikéből, az utolsó eset meg… Nos, semmi nem biztos, mint tudjuk, a szülő minden igyekezete ellenére is előfordulhat, hogy kidobófiú, vagy éppen politikus lesz a gyerekből (amiket ugye az első két módszer előre kódol). De! Egyrészt átadta azt az itinert, ami majd a társadalmi érintkezés során megkönnyíti a gyerek dolgát, másrészt esélyt teremt, hogy az erőember és a politikus közötti meglehetősen széles palettán ott találja meg a helyét a Pisti, ahol neki a legjobb!

A virágnyelvet félretéve; a magam részéről ezzel a cikkel elmondtam véleményemet, igyekeztem jelezni, hogy próbáljunk meg a tetteinkről egy kicsit szélesebb körre kitekintve gondolkodni, és felmérni azok súlyát. Mert igenis, minden hozzászólás fontos, mindnek komoly jelentősége van, ha a szerző nem teszi önmagát és az egész FÓRUMot, mi több az ÚJPESTet komolytalanná személyeskedő, a vitakultúrától messze álló mocskolódással.

Utolsó megjegyzés; ez a cikk nem másra érvényes, megkérdőjelezhetetlen kinyilatkoztatás, ellenben a szerzőre is éppúgy érvényes, általános erkölcsi, viselkedésbeli szabályokon alapuló vélemény.

Idézetek:

https://hu.wikipedia.org/wiki/Vita

Tanulmányként pedig álljon itt egy szakértő munkája a kérdésben...

http://slideplayer.hu/slide/1896187/

 

HAJRÁ LILÁK!

Mostanság a három leginkább felkapott téma a stadion ügye, a tulajdonos személye, illetve az előbbivel szoros összefüggésben a címer-ügy. Ez mind olyan téma, ami foglalkoztatja a szurkolót, ugyanakkor egyikről sincs annyi tudása, hogy teljes egészében, összefüggéseiben megértse a kialakult helyzetet. És ez nem a szurkoló hibája, hanem egy negyedik, szintén sokat emlegetett probléma oka; ez pedig a kommunikáció, helyesebben annak hiánya!

Ezzel a cikkel az a célunk, hogy ezeket a témákat nagy összefüggéseikben mutassuk be, hiszen a részletek kibontásához nekünk sincs meg minden információnk. Ezzel együtt is képesek vagyunk arra, hogy egy reális, lehetséges képet alkossunk arról, hogy milyen folyamatok mentén alakult ki az a szituáció, ami sokakat távol tart meccsek látogatásától, sőt egyeseket akár el is fordítottak a klubtól! És megint meg kell jegyeznem; nem a szurkoló hibája!

 

STADION

Az első Orbán-kormány még az ezredforduló környékén belekezdett stadion-építési programjába, ennek első eredménye a Szusza Ferenc stadion felújítása volt. A program ekkor nem teljesedhetett ki, mert 2002-ben kormányváltás volt, az új politikai vezetés nem folytatta a programot. Az első tévhit a stadionnal kapcsolatban az, hogy ekkor egy vadonatúj komplexum épült meg… Ezt mi - akik ismerjük a mai, és a korábbi állapotokat is – pontosan tudjuk, de a széles közvélemény ezzel bőven nincs tisztában, olyannyira nem, hogy más csapatok szurkolói sem tudják ezt.

Valójában annyi történt, hogy a régi alapokon modernizáltak, szépítgettek, körben fedett lelátót gründoltak. Ezt maximum egy alapos felújításnak tekinthető, annak minden előnyével (ha van ilyen…), és minden hátrányával!

A következő tévhit az, hogy aztán egy szintén alapos felújítás következett, amikor mintegy 800 milliós beruházással megújították a világítást, és a szurkolókat kiszolgáló létesítményeket, valamint bővítették az infrastruktúrát. A tévedés ott van, hogy ez nem volt még csak felújítás sem, sokkal inkább viszont kontár munka, és pénzek „átcsoportosítása”… A legnagyobb hiba – azon túl, hogy ennyi pénzért szinte semmi nem történt! -, az volt, hogy az MLSZ infrastruktúra szabályzatában kötelezően előírt pályafűtés szóba sem került a beruházás során…

A következő tévhit itt lép be; a stadion tulajdonosa az NSK (Nemzeti Sportközpontok), így ő a beruházás megrendelője, és végső soron a felelőse annak, hogy mi, és milyen minőségben készül el egy ebben az esetben 800 milliós beruházás során. Lehet mindenfélét az UTE és az UFC szemére vetni, de egy a vége; az NSK – mint tulajdonos – kötelessége, hogy az UTE-n keresztül (üzemeltető) az UFC számára egy olyan pályát biztosítson, ami alkalmas Nb1-es meccsek megrendezésére!

Szép dolog egy új stadion, de ha tényleg egy vadonatúj létesítmény készül, az azt jelenti, hogy minimum egy, másfél évig idegenben lesz az otthon. Ha Angyalföldön elkészül az új stadion, ennek nem lesz akadálya, és nincs is olyan messze, hogy ezért jelentős nézőszám-csökkenés lenne, de ma még az álom kategóriája, hogy új stadiont kapjon az Újpesti labdarúgás.

Nos, a fenti tévhitek következménye az, hogy a közvélemény nem érti, hogy ha 2000 körül új stadiont kaptunk, és 2016-17-ben történt egy komolyabb felújítás, akkor miért gondoljuk mi, hogy új stadion kellene??? De nem csak a széles értelemben vett közvélemény gondolja így, hanem a rivális csapatok szurkolói is, különösen a Kispest szurkolói, akiknek kb. minden héten háromszor zengik be, hogy most már aztán tényleg elkezdik építeni az új stadiont…

ÉS egy újabb tévhit; a fenti hitek, tévhitek, sokak számára ebből az következik, hogy előbb-utóbb új stadiont kapunk! Nos, nem akarok senkit elkeseríteni, de ez is egy tévedés… A stadion-beruházások legfőbb ismérve ugyanis, hogy nincs koncepció, hanem ad-hoc döntések vannak! Azt lehetne taglalni, hogy ennek milyen okai vannak, de ez nem ide tartozik, mivel a részletek bontogatása közben politikai vizekre eveznénk.

 

A TULAJDONOS

Alapvető tévhit, hogy a tulajdonosnak kötelessége focit, jó focit, igazi Újpestre jellemző focit csinálni! Nincs, ilyen kötelezettsége nincs, sajnálom, de nem mondhatok mást! Persze egy elkötelezett drukker ezt nehezen érti meg, de ha felvesz egy másik sipkát (és egyúttal a szurkolóit el is felejti), akkor mi marad? Egy cég, gazdálkodás, nyereség/veszteség, beruházás, ilyenek… Márpedig a tulajdonos se nem foci rajongó, se nem Újpest szurkoló, csak van egy gazdasági vállalkozása, ami speciel Újpesten van, és a fő tevékenységi köre a futballhoz kötődik. Ennyi, nem több!

És akkor hol van az erkölcs, az íratlan szabályok, az elkötelezettség? Nos, egyrészt sehol, másrészt meg ott, ahol viszont a szurkolónak helye nincs! A szabálykövetésről elég csak azt megemlítenem Andrade nevét, vagy azt, hogy a mai tulajdonos már 2010 előtt is jelentős tulajdoni hányaddal bírt a klubban, és – amiről bővebben is írok majd – itt van a címer-ügy.

Szóval, nehéz lenne elhinni, hogy a tulajdonos football club-ként kívánja működteti a klubot, sokkal inkább egy akármilyen gazdasági szektorban működő vállalatként tekint rá. Ennek pedig súlyos következményei vannak; mindenek felett, és kizárólag gazdasági célkitűzések vannak, és ezek megvalósításáért működik a „cég”! Sportszakmai célok egyáltalán nincsenek (még alacsony prioritással sem!), az esetleges eredmények quasi véletlenszerűen adódnak… Erre egy példa; az UFC a 2013-14-es évben bérekre, személyi jellegű kiadásokra kifizetett összeget abban az évben rögzítette, az éves beszámolók szerint azóta egy fillérrel nem változtak az ilyetén kiadások. Ezen se a keret mérete, se a kupagyőzelem, se a bajnoki helyezés, se az elért pontok, azaz sem mennyiségi, sem minőségi, sem pedig környezeti tényezők nem változtattak!

Nos, a helyzet egyértelmű; a tulajdonos a kiadások egy részét rögzítette, más tételeket pedig igyekszik csökkenteni (ez utóbbiak csökkentésének erős korlátai vannak, amiket gyorsan elért!), így a gazdasági társaság eredményének javítása kizárólag egy ponton lehetséges, ez pedig a bevételi oldal. Ezt miből rakja össze? Nos, jegybevétel (ez minimális), merchandising (a buditető miatt még annyi se…), így maradnak az MLSZ központi pénzek (fiatal-, légiós ajánlás, meccspénz), illetve a tao-források, valamint a játékos-kereskedelem egyenlege.

A szurkolókat látványosan elengedi, talán csak a derbi, amit érdemesnek tart kicsit megnyomni, de 1.000-2.000 néző már inkább csak zavarja. Ezt sugallja, az alkoholistázós-bűnözős-drogozós nyilatkozata, de a címer-kérdésben tanúsított magatartása is, ami az addig sem túl komoly értékesítési bevételeket a nullával tették egyenlővé. Mi marad? Nos, marad az MLSZ központi pénz, és marad a tao… Mit jelent ez? Ez bizony pontosan azt jelenti, hogy ő  - akármilyen nációhoz tartozik is… - pontosan ugyanúgy viselkedik, mint azok az oligarchának nevezett tulajok, akik az Nb1 más csapatait vezetik, birtokolják.

Nos, ezzel el is értünk a legnagyobb tévhithez; az UFC tulajdonosa nem egy önálló entitás, nem egy hiba a mátrixban, hanem a magyar foci rendszerének szerves eleme! Nincs tehát itt semmiféle olyanról szó, hogy az MLSZ azért büntet, meg azért nincs új stadion, mert őt elnyomják itt, sokkal inkább arról, hogy az MLSZ és a többi klub felé is hasonló magatartást tanúsít, mint a szurkolók irányába! Egyszerűen egy kiállhatatlan, kulturálatlan fickóról beszélünk, aki egy sértődött kisfiú, meg egy nagy valag pénz légyottjának gyümölcse!

Tehát; pont annyira kockáztatja pénzét, mint bármely más tulajdonos, pont annyira tartja a markát a központi pénzekért, és pont annyira része a rendszernek, mint ők! Nincs itt kérem semmi látnivaló, haza lehet menni, itt bizony rémesen kilóg a lóláb! Persze ezt mostanság tulaj uraság is érzi, és időnként kell egy-két jópofa reklám, egy kis szépészet a stadionban, szektor a legendáknak, meg családi jegy, na meg le kell nyilatkozni, hogy micsoda jó üzleti partner a Felcsút, meg a Fehérvár. Ezek rendben is vannak, akivel üzletel az ember, azokat becsülje meg, a szurkolóknak szóló kezdeményezések pedig önmagukban véve jók, de van egy nagy baj! Ezekkel a dolgokkal semmiképpen nem lehet egalizálni a korábbi sértéseket, és azt, hogy a buditető egyenesen a szurkolók lelkébe döfött tőr!!!

 

BUDITETŐ

Ahogy említettem, egy duzzogós kisfiú magáévá tett egy rakat pénzt egy forró nyári estén, így született meg az UFC tulajdonosa. Döntései nem ám logikusak, semmilyen sportszakmai céljai nincsenek, ellenben érzelmi alapon dönt, érzelmek pedig kizárólag önmagához és a pénzhez kötik.

Tévhit: a buditetővel gazdaság célokat kíván megvalósítani, mert valaki, valakik korábban komoly összegektől fosztották meg azzal, hogy a klub jelképeit használva érjenek el gazdasági eredményt. Ha elhinném ezt a süket dumát, akkor sem tudnék elmenni szó nélkül a teljesen hiteltelen szavazásra, és az erre történő hivatkozásra! Ha nem korábban, már itt törvénysértő volt a magatartása (ami azóta is fennál!), erkölcsöt pedig nem is említek egy lapon ezzel a cselekedettel… Nem mellesleg; tegyük fel, hogy MINENKI egyöntetűen elfogadja a buditetőt, mint új jelképét a klubnak. Ebben az esetben nem történhetett volna meg ugyanaz a visszaélés, mint ami a VALÓDI címerrel megtörtént az agyroggyant, idegbeteg kisfiú szerint???

Nos, a buditető ő maga! Azért van rá szüksége, hogy vele azonosítsák! Értitek uge? Még csak nem is az a cél, hogy elkülönítse azt az érát, amikor nem ő volt a tulajdonos, attól az időtől, amikor ő itt a mindenható, hanem hogy őt magát jelentse! Egó, egó egó… Abból bizony van bőven!

Szóval; aki a buditető mellett érvel, vagy elfogadja azt, nem csak támogat egy törvénytelen működést, nem csak erkölcsi értékrendje rozzant, de kifejezetten ennek a tulajdonosnak az elkötelezett híve! Azért merem ezt ilyen kategorikusan kijelenteni, mert szerintem aki wc-deszka mellett érvel, vagy elfogadja, az a fentieket nem gondolta át pontosan, de ha mérlegel, és kicsit hajlandó a felszín alá is betekinteni, akkor rájön, hogy bizony nincs miért támogatni azt az embert, aki ilyen aljasságokra képes Újpesttel szemben!

 

KONKLÚZIÓ

Ebből az egészből az égadta egy világon nem következik semmi újdonság! Olyannyira nem, hogy biztosra vehető, hogy amíg a tulajdonos személye nem változik, a mára kialakult szituáció sem fog változni; a buditető egyre nagyobb méretben lesz odavarrva a mezekre, a csapat a középszarból csak néha-néha tud kiemelkedni egy-egy jobb meccsen, fogyatkozik a nézőszám, fogynak azok, akik továbbadhatják azt, amit ÚJPESTISÉGnek nevezünk.

Nem, nem lesz rosszabb a helyzet, csak ez lesz, mint most már jó pár éve; SEMMI!

Kérdezhetitek, hogy miért van szükség ilyen negatív cikkekre, nem elég a magatok baja? Erre csakis azt tudom mondani, hogy nem szívesen írtam le mindezt, nem szórakoztatott a cikk megírása egy cseppet sem. De ez nem mentesít az erkölcsi kötelesség alól, ami azt mondatja velem, hogy ez így nem mehet tovább! Nem hiszem el, hogy nincs eszköz a jog, és erkölcs betartásának kikényszerítésére, és nem hiszem el, hogy bele kell törődnünk szeretett klubunk tönkretételébe!

Nem vagyok a tulajdonos ellensége, nem követelem, hogy távozzon, a klub az övé – gondolom – kifizette. Ha viszont nem képes a fent leírt ordenáré állapotokon változtatni, akkor nincs más kötelessége, mint elhúzni, de sürgősen! Ha képes változtatni, akkor pedig gyorsan kezdje el!

Tudom, tudom… Most jön az a rész, hogy „akkor most jobb lett, hogy leírtam?” Meg ez; „ettől nem változik semmi!”. Így is lehet élni, de ha mindenki így gondolta volna az emberiség történelme során, ez a cikk nem születik meg, mert nem ismernénk a football nevű sportágat, hiszen még mindig egy barlangban rettegve élnénk, ahol néha még meleg is lenne, ha a bejárat előtti fa kigyullad egy kóbor villám hatására!!!

Számoljunk le hát a tévhitekkel, de legalább ne ámítsuk magunkat!

 

HAJRÁ LILÁK!

NEM KELL ÚJ CÍMER!