Vélemény

Az edzőváltás óta eltelt egy hétben csapatunk 4 mérkőzést is játszott (Fehérvár 3-6, Hokiklub 5-1, Gyergyó 1-4 és Jastrzebie 2-9), jelenleg azonban nem a mérkőzések a legfontosabbak. Több, a médiában is megjelent nyilatkozatok inkább azok a szegmensek, amikre felkapja az ember a fejét. Baróti Zsolt és Virág Csaba szavai sokkolóan hatnak a Lila érzelmű szurkolókra. Az első ilyen a fehérvári arcpirító vereség után érkezett, miszerint problémák vannak az erőnléttel, a gyorsasággal és mentálisan is. Ez utóbbit betudjuk a sorozatos rossz teljesítménynek és az eredménytelenségnek is. Az erőnléti és a gyorsaságbeli probléma azonban, tekintve, hogy a nyáron „Hatalmas munkát végeztek a srácok a felkészülési időszakban”, nehezen magyarázható, de valóban látható, a meccsek utolsó harmadaira teljesen elfogy a csapat. A HKB elleni 5-1-es győzelem rendben is volt, bár sokak meglepetésére a csapat legjobb képességekkel megáldott játékosa, Jared Brown csak a lelátón kapott helyet. Mint kiderült, nem sérülés az oka. Brown a hétfői, Gyergyószentmiklós elleni meccsen sem öltözött, Baróti Zsolt a meccs előtt az M4-nek adott interjúban elmondta, hogy az edzőnek meg kell hozni a nehéz döntéseket is, amelyek a csapat érdekeit szolgálják. A riporter kérdésére, hogy ezek szerint Brown már soha nem fog játszani az Újpestben azt felelte: Ilyet nem mondtam, ne adja a számba a szavakat, meglátjuk, hogy alakul! Ez így elég sejtelmes, vagy inkább sokat sejtető? A két vezetőedző a Digi Sport reggeli műsorába is hivatalos volt, itt elmondták, hogy nagy a rendetlenség a fejekben, a játékosok önbizalma megcsappant, meg kell nyugtatni őket, mert „két jó szó most mindennél többet érhet”.  Kíváncsian várjuk a további fejleményeket, az edzőpárosunk ezek szerint tudja a receptet, de idő kell, mire előállítják a fogyasztható ételt belőle.

A gondokat tetézi Godó Dániel és Vincze Péter sérülése is, előbbi 1-2 hét múlva visszatérhet, utóbbi az előrejelzések szerint november közepén. 

Amit szubjektív véleményként mondhatok és már párszor leírtuk, elmonduk, kiabáltuk, ez a keret a mostani eredménytelen, kilátástalan időszak ellenére még mindig többet tud, mint amit mutat! A felkészülés rányomta a bélyegét a szezonkezdetre, lerombolta a játékosok önbizalmát és néha még a küzdelem, az akarás sem látszik a csapaton! De a szezon hosszú, még mindig van idő arra, hogy valami jó süljön ki belőle! Ami azonban biztos, hogy MOST van igazán szükség a szurkolók támogatására, a jelenleginél mindenképpen többre, hiszen 3-400 ember lézeng a jégcsarnokban meccsről-meccsre! Soha nem adjuk fel! Hajrá Lilák!

            Bármelyik sport bármelyik bajnokságában ritka eseménynek tekinthető az, ha egy csapat két győzelmet követően edzőt vált, a lila-fehér hokisoknál ez most mégis bekövetkezett és még csak azt sem mondhatjuk, hogy váratlanul. Szilassy Zoltánnak négy év után megköszönték a felnőtt csapat élén végzett munkáját, helyét a Baróti Zsolt-Virág Csaba edzőpáros foglalta el. Előbbi hosszú-hosszú ideje dolgozik már a „nagyok” mellett, Virág Csaba pedig az utánpótlásból lépett előre egyet a reflektorfénybe.

            Aki figyelemmel kísérte az elmúlt években a hokicsapat szereplését, annak nem szükséges elmagyarázni, hogy miért érett már hosszú ideje ez a döntés. A 2018. januári magyar kupadöntőtől (DVTK – Újpest 4-0) és a Dunaújváros ellen a hetedik meccsen kiharcolt elődöntőbe jutástól (2017. február) eltekintve, a csapat szereplése az utóbbi időben nem váltott ki euforikus örömöt a szurkolókból és a jelek szerint a szakosztály vezetéséből sem. Habár tavaly kis híja volt a bajnoki fináléba való bejutásnak, a kupadöntő óta valahogy érezhető volt a megtorpanás, hol arcpirítóan nyilvánvaló módon, hol a háttérben lappangva, gerincborzongató sejtelmességgel.

            Szilassy Zoltán személye ráadásul a csapat szurkolóit is megosztotta, egy-egy nehezen lenyelhető vereség után számos alkalommal fajult el a kommentek hangvétele a rajongók Facebook csoportjában, amit csak nagy-nagy nehézségek árán sikerült ideig-óráig lecsillapítaniuk az adminoknak. A nyári felkészülés eredményei újabb hullámokat vetettek és a gyászos bajnoki rajt a debreceni szép győzelem ellenére is előrevetítette a váltás lehetőségét. A vasárnap esti, meglehetősen fegyelmezetlen játékkal elért győzelem (büntetőkkel a Vasas ellen) volt az utolsó csepp a pohárban. A döntés - bár nem volt előzmények nélküli- valószínűleg gyorsan született meg, ugyanis Szilassy nyilatkozatából egyáltalán nem érződött, hogy veszélyt érzékelne. Hogy az új páros hosszútávú megoldás lesz-e vagy átmeneti állapot, az nagy kérdés. A legkönnyebb megoldást vette elő a vezetőség, ez egyértelmű, de az is jól látható, hogy a rövid időre való tekintettel, nem is tehetett mást. A legvalószínűbb verzió az, hogy néhány mérkőzés után értékelni kell a csapat teljesítményét, fejlődését, hangulatát, tehát azt, hogy milyen irányú változásokat hoznak majd az új impulzusok, hogyan reagál a társaság az új helyzetre, s azt követően hozhat végleges döntést a szakosztály vezetése. 

            A Baróti-Virág páros egyértelműen nehéz örökséget vesz át, hiszen ahogy hallani lehet, a csapat nem igazán egységes, az öltöző feszültségektől terhes, vagyis a helyzet kezelése komplex beavatkozást kíván majd a két szakembertől. Bízzunk benne, hogy sikerül megbirkózniuk a problémákkal és jégkorongozóink végre elindulnak azon az úton, amely egyenesen a döntőig vezet. A potenciál egyértelműen megvan, a játékosok, legyen szó légiósokról vagy hazánk fiairól, az egyéni képességek tekintetében talán jobbak is, mint amilyen a tavalyi gárda volt. Az első meccs óta a hajtással és a szívvel sincs probléma, de csapategységről túlzás volna beszélni. A közönség eddig is a csapat mellett állt, igaz hullámzó mértékben. Azt bizonyára a vezetők is látják, hogy sokkal könnyebb úgy meccseket, díjakat nyerni, ha pozitív és forró hangulatú a lelátó, ehhez pedig a csapatnak olyan kisugárzást kell küldeni, melyre a szurkolók is rezdülnek. Értjük, hogy az érmeket áprilisban osztják, de az addig vezető úton is könnyebb együtt végig menni,mert nem is kérdéses, sokan, együtt erősebbek vagyunk.

            Ennek megteremtése és a szinte kódolhatóan bekövetkező és buta kiállításokban testet öltő fegyelmezetlenségek visszaszorítása lesz az új szakvezetők egyik legfontosabb feladata a közeljövőben, amihez sok sikert kívánok nekik! Ahhoz pedig megfelelő keménységet, hogy ha ennek érdekében személyi változásokra van szükség, akkor a CSAPAT érdekében kellő időben és határozottsággal hajtsák azt végre, hiszen ha valaki nem akar beállni a sorba és nem tud, vagy nem hajlandó mindent alárendelni az Újpest végső sikerének, akkor annak nincs helye a Megyeri úton!

            Az elmúlt hét örömteli fejleménye, hogy a szakosztály kommunikációs szakemberei beszélgetésre invitálták a szurkolókat, amelyben a kapcsolattartás és tájékoztatás minőségének javítása lesz majd a fő témája. A találkozónak még nincs pontos dátuma, de a közeljövőben minden bizonnyal létre fog jönni és szemernyi kétségem sincs afelől, hogy konstruktív és előremutató eredménnyel zárul majd, ami  mindannyiunk örömére a tájékoztatás minőségének javulásával jár majd!

Csapatunk a héten volt hivatalos az első túrájára a festői Erdélybe. Két vereséggel kezdtük a bajnokságot, ráadásul nem tarthatott a csapattal a sérült Nagy Nilan és az eltiltott Devin DiDiomete sem. Az első mérkőzést a Vákárban játszottuk a Csíkszereda ellen. Jól kezdtünk, vezettünk 1-0-ra és 2-1-re is, a hazai csapat azonban visszajött és megfordította a mérkőzést. Az utolsó felvonás végén még sikerült hosszabbításra menteni a meccset, de sajnos a haziak behúzták a hosszabbítást Becze góljával, csak, hogy duplán fájjon. 4-3-as vereség lett a vége, de 1 pontot azért elhoztunk a Vákárból, ami nem volt jellemző az utóbbi időben.

A második meccset Gyergyószentmiklóson játszottuk. Az első felvonásban hiába volt a fölény, hiába játszottunk jobban, volt számtalan helyzetünk, mégis a hazaiak szerezték meg a vezetést. A második harmad álomszerűen sikerült, előbb Nemes egalizált, majd Vincze Peti már a vezető gólunkat szerezte meg. Peti sajnos belesérült a góljába, miután két hazai védő landolt rajta, mikor már a jégen feküdt, kiugrott a válla és elhagyta a pályát. A dominanciánkat ezután nem sokkal Varga Arni távoli bombája tette teljessé, amivel már 3-1-re elléptünk és úgy tűnt, innen nincs visszaút a Gyergyónak! Azonban a záró felvonásban sikerült mindent lerombolni, amit addig felépítettünk. A játékunkat, az önbizalmunkat, a szurkolói lelkesedést és igen, az eredményt is... 4 gólt szerzett az addig jégbe döngölt Gyergyó a záró 20 percben, ebből egyet a végén az üres kapuba. Olyan volt ez, mint egy vödör jeges víz a tarkóra. 5-3-ra elbuktuk ezt a mérkőzést is...

Sokat gondolkodtunk, találgattuk, mi az a tényező, ami miatt képtelenek vagyunk megnyerni a meccseket. Idén mind a 4 meccsen vezettünk, mégis mind a 4 meccs vereséggel végződött. A játékosok tudásával nincs baj, látható, hogy nagyon jó keretünk van, a hozzáállással sincs különösebb probléma, az első meccset kivéve meghalnak a jégen a fiúk. Akkor mi lehet a baj? A taktika? Szerencsétlenség? Vagy nincs minden rendben a fejekben? Nem igazán lehet ezt megválaszolni, főleg a laikus szurkolóknak nem. A srácok hajtanak, sokszor jól is játszanak, sok gólt lövünk, azonban a kapott gólok számával nagy baj van. Hátul belehibázunk egyszerű helyzetekbe is. Valami nem klappol. Sokan az edzőt hibáztatják és váltanák le. Való igaz, hiányzik a kispadról egy karakter, aki képes lehet csak a habitusával belenyúlni egy meccsbe és átlendíteni a csapatot a holtponton, de önmagában a szakmai munkával nem gondolom, hogy probléma lenne. A lelátó, bár egyre elkeseredettebb hangok hallatszanak, még mindig a csapat mellett áll, ebben hiba nincs. Még nagyon a bajnokság elején vagyunk, sok minden változhat és változnia is kell! Valahogy le kell dobni magunkról az átkot, ami már 14 meccse tart! Jelenleg 2 ponttal utolsók vagyunk a bajnokságban, egyedüli nyeretlen csapatként... De nem sírhatunk, mert sírni csak a győzteseknek szabad! Folytatás pénteken, Debrecenben, majd vasárnap itthon a Vasas ellen – jelenleg úgy néz ki, Vincze és Carlson nélkül, de Nagy Nilannal és Devin DiDiometével a fedélzeten! Fordítsuk meg a szerencsénket és nyerjünk végre meccseket! Hajrá Lilák!

Idézet a 2019.09.22-én a g7.hu oldalán megjelent cikkből:

„Elég furcsa közgyűlést tartottak néhány hete az újpesti élvonalbeli labdarúgó csapatot működtető Újpest 1885 Futball Kft-nél. Az eseményt a többségi tulajdonos azért hívta össze, mert úgy döntött, 15 millió forintért szeretné eladni a cég 1 százalékát. A rejtélyes vevőt azonban a jegyzőkönyvben nem nevesítették, sőt, valószínűleg a közgyűlésen sem hangzott el a neve.”

A teljes cikk:

https://g7.hu/vallalat/20190922/masfelmilliardra-ertekeltek-fel-az-ujpesti-focicsapatot-ahova-uj-tulajdonos-erkezik/

A közgyűlés időpontját nem tudtam kideríteni, mert sem az ÚFC, sem pedig az UTE hivatalos csatornáin nincs nyoma. Nem tudom, hogy miért olyan titkos egy közgyűlés, amit az ország egyik legnépszerűbb csapatát működtetű társaság tart, ahogy azt sem értem, hogy az UTE – mint társadalmi egyesület – miért nem érezte kötelességének, hogy beszámoljon a közgyűlésen történtekről. Csak sejtem; ha egyik résztvevő sem számolt be erről az eseményről, nem érdekük, hogy tudjon róla a közvélemény. Hogy miért? Találgathatnék, de én inkább csak a tényt állapítom meg: valamiért titkolni akarták…

Fontos megjegyeznem, hogy a cikk állításait mindaddig igaznak kell tekinteni, amíg a két klub részéről nem érkezik cáfolat a szerző állításait illetően. Ezek közül a legfontosabb:

Az UFC utánpótlást működtető Jobsforward Kft. (tulajdonos: Roderick Duchatelet) 1%-os tulajdonrészt szerez az Nb1-es csapatot működtető Újpest 1885 Futball Kft-ben. Ez utóbbiban tulajdonos az UTE is, a címer-perben ennek a vállalkozásnak a többségi tulajdonosa (Roderick Duchatelet) által meghozott döntés és működés volt a vita tárgya. Röviden tehát: Roderick egyik cége tőkeemelés keretében tulajdont szerzett az általa többségi tulajdonosként birtokolt cégben.

Mi értelme van ennek? Sok gondolkodás után egyetlen reális és logikus megoldás maradt! Roderick készül arra, hogy kiszálljon az Újpest 1885 Football Kft-ből (az Nb1-es csapatból), de meg akarja tartani az utánpótlást. Mindezt úgy, hogy az utánpótláson keresztül megmaradó, most megvásárolt 1%-os tulajdonrészével továbbra is beleszólása legyen az Nb1-es felnőtt-csapat életébe - a klub többségi tulajdonlásával járó anyagi terhek nélkül…

Az utánpótlás nyereséges lehet, hiszen rengeteg pénz érkezik erre a területre még mindig, míg az Nb1-es csapat (ahogy a cikk is bemutatja) rendre veszteséget termel. Az UFC-ben megmaradó tulajdonrész alkalmas arra, hogy fontos döntéséket blokkoljon. Ilyen például az, hogy a felnőtt csapat kivel szerződik le az utánpótlás biztosítására. Ez különösen fontos kérdés, hiszen minden professzionális csapat mögött kötelezően kell lennie az előírásoknak megfelelő utánpótlásnak. Egy tulajdonos-váltás után azt nem feltétlenül tudja elérni Roderick, hogy biztosan az ő utánpótlásával szerződjön. A kisebbségi részesedés viszont elég arra, hogy blokkolni tudjon egy olyan döntést, ami alapján az UFC az UTE utánpótlásával köt(ne) egyezséget. Ez egy újabb zsarolási alap arra, hogy a két utánpótlást az általa birtokolt gazdasági társaság égisze alatt egyesüljön.

Ez persze nem csak az utánpótlás játékosok feletti kontrollt jelenti, hanem az UTE által épített létesítmények használatát is. Nehezen tudom elképzelni ugyanis, hogy a többszörösére emelkedő létszám (ez fontos a fejpénzek miatt!) értelmesen edzhető a Roderick által ma birtokolt ingatlanokon, és az sem logikus, hogy az UTE a frissen felépített infrastruktúrát áltában hagyja tönkre menni, mert senki nem használja azt…

Tehát könnyen olyan helyzet állhat elő, hogy Roderick – egy vitás döntést támadva – minden további nélkül elindítja azt a cégjogi eljárást, amitől ma az UTE ódzkodik. És – a tapasztalatok ezt mutatják! – ebben esetben biztosak lehetünk benne, hogy nem lenne semmilyen erkölcsi aggály, a belga minden szívfájdalom nélkül elindítana egy olyan eljárást, ami akár az újpesti foci végét is jelenthetné!

A fentieket nyugodtan tekinthetitek összeesküvés- elméletnek, de ha nem kell ezt ennyire túlgondolni, akkor is van egy elég rossz hírem. Ha ez az egész akció csak arról szól, hogy a masszívan veszteséges profi csapatot fel kell tőkésíteni, akkor elég komoly baj lehet, hogy 15 millió forint gyorssegélyt csak az utánpótlásban képződött nyereséget átcsoportosításával tudják megoldani. Ha ez így van (lenne) akkor azt kell feltételezni: ott tart az UFC, hogy a havi bérfizetésekhez is hiányzik a fedezet!

Véleményem szerint azonban nem ez a helyzet! Azt viszont már megtanulhattuk, hogy a belga lépései soha nem önmagukban valók, azoknak mindig van valami távlatos indíttatásuk – ez alól pedig csak a csapatépítés, és a klub szakmai munkája jelent kivételt…

A végére marad az, hogy;

  • Kérem az UFC és az UTE képviselőit, cáfolják a cikket, illetve az azon alapuló feltételezésimet!
  • Ezen felül pedig illene magyarázatot adni arra, hogy miért titkolták mindkét részről a közgyűlésen elhangzottakat!
  • Mi oka volt erre az UFC-nek, de különösen arra kérnék magyarázatot, hogy mi oka volt erre az UTE-nak?
  • Az UTE miért nem élt elővételi jogával, amikor – ahogy azt a cikk is említi – a korábban hallott vételárhoz mérten igen kedvező áron juthatott volna tulajdonrészhez?

Fontos lenne tisztázni ezeket a kérdéseket, mert abból, amit láthatunk, amit tudhatunk, csak annyi derül ki, hogy a két klub a felszínen folytatott vita látszata mögé bújva bizony nagyon is tudatosan irányítják az eseményeket. Ez miért probléma? Mert a hosszú évek óta tartó folyamatok azt mutatják, hogy az Újpest rossz irányba tart, a zárt ajtók mögötti egyezségek - a szurkolót a vesztes oldalra taszítva! - csak egyes személyek hasznát szolgálják!

Kérem tehát a cáfolatokat, abban a reményben, hogy a fentieket csak a rossz tapasztalaton alapuló bizalmatlanság szülte!

 

HAJRÁ LILÁK!!!

NEM KELL ÚJ CÍMER!!!

Szeptember közepén végre megkezdődtek a jégkorong bajnokság, azaz az ERSTE Liga küzdelmei. Csapatunk kétszer lépett pályára, mindkétszer hazai pályán és sajnálatos módon mindkét alkalommal vesztett. Ám vereség és vereség között hatalmas különbségek is lehetnek, amit a fenti két mérkőzés is jól szemléltetett.

A felkészülésről Mátyás Király egy hete már leírt minden szükséges tudnivalót, így nem bocsátkoznék ismétlésbe – a rajt szinte semmiben sem különbözött attól, amit az előszezonban produkált a csapat. Szeptember 13-án pénteken – babonásoknak máris adott a magyarázat – rossz és hibáktól hemzsegő, időnként már-már széteső játékkal együttesünk kikapott a papíron – és amúgy a valóságban is – lényegesen gyengébb játékerőt képviselő Hokiklub Budapest korongosaitól. A látottak ostorcsapásként érték az embert, hiszen ha az eredmény mellett a kimaradt nagy ziccereket is tekintem, még rosszabb is lehetett volna a vereség aránya. Őszinte leszek, időnként rossz volt nézni a mieink játékát…

Nem kell ecsetelni, hogy a hokicsapat szurkolóinak többsége nem túl nagy reményekkel fordult a hétfői nap, vagyis az idény első derbije felé. Bár a magam részéről, mindenféle történelmi példákra hivatkozva, a szurkolói csoport tippjátékában egy bősz 8-0-át prognosztizáltam a javunkra… Sajnos bebizonyosodott, hogy a delphoi jósdától mostanában nem számíthatok állásajánlatra. A csapat kikapott a bajnoki címvédő zöld-fehérektől! Ám ez a vereség az eddig látottak alapján, már-már felért egy győzelemmel.

Az Újpest 0-2-es hátrányba került az első harmad után, bár mezőnyben ekkor sem játszott alárendelt szerepet, csupán az ellenfél bevert két dugót, nálunk viszont nem talált utat a korong a hálóba. Szünet után a csapat hatalmas energiákat mozgósított és a harmad derekán sikerült az egyenlítés. Majd emberhátrányból újból sikerült egalizálni (3-3). Mentek a fiúk, mint az ördögök – szív és akarat ellensúlyozta azokat a hibákat, amiket a sok új játékos, főleg védekezésben elkövetett. A harmadik harmadban már a vezetés is megvolt – 4-3, aztán 5-4 formájában. A zöld-fehérek a végén lehozták a kapusukat és ebből sikerült egyenlíteniük, majd a hosszabbításban kihasználtak egy előnyt és nyertek…

Vereség ez is. Fájó és keserű, de egyben reménykeltő is. Mert a csapat úgy hajtott az UTE címeres lila-fehér mezben, ahogy azt a szurkoló minden meccsen elvárja a játékosoktól. Olyan szívjáték volt ez, amely láttán még az ordító védekezési hibákat is hajlamos megbocsátani az ember és azt mondani, idővel majd jobban összeszoknak és akkor ez is a helyére kerül, akkor pedig Fortuna segítségével az ilyen meccseken a mi oldalunkra húzzák majd be a több strigulát! Az ehhez szükséges potenciál megvan a csapatban.

Imádkozom, hogy így legyen!

Ám aggódom is. Mert a csapat mögötti háttérben semmi nem változott. A szakosztály szurkolókkal való kapcsolattartása nem vagy csak alig lépett előre. Például egy esetleges szurkolói ankét tartása – jó újpesti szokás szerint – évek óta fel sem merül az illetékesekben. Azon is sokat gondolkodom, hogy vajon miért nincs a jégkorongozóknak évek óta egyetlen komoly, tőkeerős támogatója sem, a jégre és a palánkra felfestett reklámok senkit ne tévesszenek meg, én a korábbi DHL-es, sőt ne adj isten! – azt meghaladó színvonalra gondolnék! Vajon az így beérkező plusz tőke, nem segítené át a csapatot azon a ponton, amit évek óta csak áhít, de nem bír átlépni? És ha már itt tartunk, az UTE vezetése miért nem képes komoly támogatókat találni a mellé a néhány csapat mellé, akik a klubon belül működnek? Vagy nem lenne érdek, hogy hokisaink és röplabdásaink bajnoki címeket szerezzenek? Vagy ez csak nekünk, még megmaradt szurkolóknak fontos?

Tegnap derbi volt a Megyeri úton és az ülőhelyek legalább fele üresen ásítozott.

Aggódom!