Vélemény

   Van valami sorsszerű abban, ami az utóbbi időben az újpesti sportéletben zajlik. Van egy mesterségesen (saját arculatú alapszabállyal) fenntartott vezető, akit a szakmai élet, folyamatosan döntési helyzetbe hoz. Ennek a klubigazgatónak egy dolga lenne, ami nem más, mint a lila-fehér klub megfelelő érdekérvényesítése. Hát ez az utóbbi időben nem nagyon sikerül neki, sőt éppen ellenkezőleg, a klub van a vezetőért. Miről is van szó a konkrét helyzetben?

Elnökválasztásra készül egy tradicionálisan magyar (és ne legyünk szerénytelenek, tradicionálisan újpesti) sportág. A választáson elindul a jelenlegi elnök, és az ízig-vérig lila-fehér kihívó, Szabó Bence is. Szabó Bencét (azt hiszem) nem kell bemutatni a magyar sport iránt érdeklődők közül senkinek sem. Versenyzői és vezetői tevékenysége, különösen itt Újpesten, mindenki számára ismertek. A korábbi legendás vívó most úgy gondolta, megméretteti magát a szeretett sportágában, hogy a későbbiekben a vezetői, szakmai tapasztalatával előrébb lendíthesse a sportág szekerét. Természetesnek ható módon korábbi egyesületét kérte fel a céljai elérésének támogatásához (a jelöltséghez), ám a jelenlegi UTE vezetéstől elutasítást kapott, azzal a magyarázattal, miszerint az Újpest, a saját vezetői vonalán, a regnáló vezetés mellett teszi le a voksát. Vívólegendánk, tudomásul véve a döntést, egy házzal arrébb, a Vasastól szerezte meg a támogatást.

Tehát a vívószövetség elnökségéért harcba induló két jelölt közül az UTE egyértelműen a politikai vonalon mozgó, a pénzcsapot kezelő, jelenlegi vezetőt támogatja, a nemzetközi szinten ismert és elismert, a sportágért élő-haló újpesti legendával szemben. Az UTE, László Dezső személyében, elnökségi tagot delegál a szövetségbe, erről a nyomvonalról semmiképpen nem akar eltérni. Felmerül a kérdés: miért? Tudjuk jól, hogy hazánk szakszövetségeinek élén a politika által megválasztott (kiválasztott) személyek ülnek. Van, aki már látott is mérkőzéseket a saját sportágából, jelentős nemzetközi sportmúlttal rendelkező vezető azonban nem sok ül elnöki székben. Ez a fajta hierarchia azonban csak rövidtávon életképes, hiszen a sportágak lélegeztető gépen tartásáról szólnak. Az infrastruktúra kialakításon kívül a szakági elnökök más hozzáadott értékkel nem bírnak. Most itt a lehetőség, hogy a (nem mellékesen) nemzetközi szövetség egyetlen komoly funkcióban lévő magyar tagját a hazai vezetés élére lehet választani, a sportágat a szakmaiság irányába lehet terelni. Az UTE klubvezetés azonban elzárkózik ettől. 

Nagyon sokszor látjuk, halljuk, a jelenlegi klubvezetés melldöngetve hirdeti, hogy az újpesti vezetők milyen tisztségeket töltenek be a szakszövetségekben. Ki kell azonban ábrándítanom a klubigazgatót. Amit Önök a hazai sportdiplomáciában stratégiailag fontos pozícióknak tartanak, azt egyszerűen úgy hívják, SZAVAZÓGÉP. Sajnos, a jelenlegi helyzetben sem tudtak az önös érdekeiken túllépni. Most itt volt a lehetőség a bizonyításra, miszerint a klub, a szakmaiság lebeg a szemük előtt, ám Önök egyértelműen a pénzügyi csatorna mellett tették le a voksukat. Ez azonban csak a kisebbik probléma. Az UTE vezetője keresi a kormány kegyeit, hogy megtépázott pozícióit megerősítse. Soha nem a teljesítménnyel akarta felhívni magára a figyelmet, mindig is az volt a célja, hogy erős támogatókkal a háta mögött gyakorlatilag leválthatatlanná váljon. Ez a döntés nem más, mint Őze István túlélésének segítése. Magyarul, ismét nem a szakma, nem a klub érdeke volt a fontos, hanem a vezetőé. 

Reméljük Szabó Bence nyer!

TELJES MEGTISZTULÁST ÚJPESTEN!

Az Auróra zenekar – még azelőtt, hogy azt hitte, van egy csapat nyugaton – a hazug kis k*rva történelemről énekelve felismerte: nem vezet innen sehova út. Nos, Újpesten ma nem anarchia van, hanem anomália. A múlt és a jelen közötti súlyos ellentmondás. Rémisztő kihívás lehet a mai UTE elnökének ügyvezetőjének klubigazgatójának lenni. 135 éves veretes múlt, olimpiai, világbajnoki, Európa bajnoki érmesek egész garmadája, hatalmas szurkolótábor, bajnok focisták, hokisok, röplabdázók, vízilabdázók… ez volt a XX. század. Hogy mi jöhetett még, azt sajnos tudjuk. Több, mint két évtized csapatbajnoki arany nélkül. 20 szűk esztendő olimpiai arany nélkül. Mindezt egy olyan vezérrel, aki a klub történetének legsikertelenebb időszakában az Újpesti TE/Dózsa valaha volt leghosszabb ideig regnáló első emberévé vált. Aschner csak 17, Holya 14, Dániel Ernő 13 évig húzta az újpesti lila-fehérek élén, Őze István azonban már 22 éve helyezkedik posztján, számottevő eredmények nélkül, megannyi kudarcélmény tevékeny részeseként. És dacára az aszályos majd’ negyedévszázadnak, nap mint nap ugyanazzal a lendülettel, elszántsággal, lelkesedéssel teszi tönkre szeretett klubunkat.

A klub mélyszürke jelenére baljós árnyat vetnek az egyesület legendás sportolói. Az UTE első emberének annyi kapcsolata van az általa vezetett klub múltjával, hogy a komoly eredményeket elért sportolókról évente egyszer írnak egy cikket mondjuk  „Boldog születésnapok kívánunk Szabó Bence olimpiai bajnokunknak!” címmel. Szép gesztus, copy+paste a tavalyi, tavalyelőtti, meg azelőtti hír, aztán csapó, és minden megy tovább 364 napig, majd ismétlés következik. Aztán ha ez a legendás sportoló egyszer csak úgy dönt, hogy a sportban eltöltött 46 évnyi tapasztalatára támaszkodva megpályázza a tisztújításra készülő Magyar Vívó Szövetség elnöki pozícióját, akkor kizökken a klubvezetés a pöcegödörbe tartó mechanikus meneteléséből. A sehova sem vezető út közben megtörténik a csőrepedés, és ömleni kezd a sz*r, a gépezet meg egyből odacsap. A klub legendás, kétszeres olimpiai bajnok sportolója, aki nem kevesebb, mint 22 éven át szerezte a dicsőségeket az Újpesti Torna Egyletnek – na ő menjen a francba! Mit képzel magáról, hogy többre vágyik, mint hogy az UTE évente egyszer leírja, hogy „BSZ SZB”?

Aztán ha mégis indul az elnöki posztért, hogyan reagál az újpesti tótumfaktum? Riadoztatja a releváns szakosztály vezetőjét! A szakosztályvezető pedig az utasításoknak megfelelően tárcsázza is a legendát, hogy megmondhassa neki: Bence, mi nem támogatunk! Hogy miért? Csak! Úgyhogy szegény Szabó Bence, az Újpesti Torna egylet legendás, kétszeres olimpiai bajnok, évente egyszer egy cikkben felköszöntött kardvívója minden újpesti, de leginkább az UTE szégyenére a Vasas SC támogatásával indul a vívószövetség elnöki posztjáért. Az UTE a telefonhíváson kívül nem tartotta fontosnak, hogy foglalkozzon az üggyel. Szabó Bence egy fél bekezdést sem ért meg a születése napján kívül a honlapon, vagy a Facebook oldalon. Sem magyarázat, sem érvelés, sem gondolatok. Sőt, még a puszta telefonhívásos, támogatáshiányos tényt is csak Szabó közölte a sajtóban. Őze hallgat, az UTE hallgat.

Hát így állunk. Amíg a legendát fel kell köszönteni, amíg Szabó Bence csak egy nyomtatott, fényes papírlap a klub (egyébként sohasem megírt) történetében, addig minden rendben. Ha ki kéne állni mellette, ha támogatni kellene, ha vissza lehetne adni valamit abból, amit ő tett a klubért, akkor egy pária, egy szemét alak, aki keresztbe akar tenni anyaegyesületének. Mindenki számára közismert, hogy volt ő az UTE elnöke, és ez az időszak bár nem a klub történetének legsikeresebb időszakaként vonult be az annalesekbe, de azért akkoriban még csak összejött egy két LEN-kupa győzelem, vagy NB I-es bajnoki cím. Sőt, azt se felejtsük, Szabó Bence emelte Őze Istvánt piedesztálra, amikor klubigazgatónak nevezte ki! Újpesten ilyen a hála.

Hogy mi a tanulság? Nos az egy dolog, hogy a klub otrombán, bunkón bánt a saját gyermekével. De ez az akció messzebbre mutat. Sokszor elégedetlenkedünk mi, újpestiek azon, hogy a játékvezető nem úgy fúj, a sportszövetség nem úgy dönt, ahogy az a klubnak jó lenne. Hogy a sportdiplomáciánk a béka segge alatt van, hogy elárult minket a politika, de még az élet is. De ez nem ám az újpestiek örökös turáni átka! Nem bizony. Ez a pitiáner őzei játszmák következménye! A klub nem, hogy semmit sem tesz a kapcsolataiért, hanem éppen ellenkezőleg: azokat az értékeit is leépíti, amik megvannak. Hogyan várhatjuk, hogy a MOB-tag Szabó Bence valaha is az Újpest érdekeit képviselje? Hogyan várhatjuk így, hogy a hokiszövetség nem az elődöntő közepén hirdet bajnokot – ősi riválisunk személyében? Sehogy! Hiszen leköpjük, eltiporjuk azt, aki bármit is akar tenni klubjáért, hiába újpestibb a Honvéd öttusázóinál!

Máshol persze minden máshogy van. Sokkal jobban. Úgy hozza a sors, hogy a klub legendája más egyletnél lesz edző. Az új edző mivel kezdi? Hát persze hogy azzal, hogy a legendának mindig is ott van a helye a klubnál! Ja, hogy az egy sikeres klub? Az persze más. Mi sikertelent építünk, azt meg így kell, ahogy mi csináljuk.

Véget ért, és a végén inkább mosolyra húzodott a szánk széle, pedig jobban belegondolva semmi, de semmi okunk nincs vigyorogni. A hajdani élcsapat eredményektől elkényeztetett szurkolói vagyunk, akik joggal kérjük, követeljük, hogy csapatunk, klubunk időről időre harcban legyen az aranyéremért, de legalább a dobogóért.

Régebben is voltak olyan szezonok, amikor kiszaladt egy-egy gyengébb eredmény, de mindenki pontosan tudta, hogy a következő sokkal, de sokkal jobb lesz. Azért volt ez biztos, mert az Újpest saját magát úgy pozícionálta be, hogy a legjobbak között van a helye. Ez persze „hadüzenet” volt a többi csapatnak, ezért ellenünk kettőzött, néha megháromszorozott erővel lendültek harcba.

Mára mindez elmúlt. A jelenlegi vezetés beleszürkült abba a szemléletbe, hogy adjunk, vegyünk, s éppen csak ellegyünk.

A szemléletet tekintve kb a 70-es években járunk, pont úgy, ahogy Rodi ígérte annak idején, amikor idekerült. Marketing alig, kommunikáció a béka segge alatt. Unott arcú, borzasztó rosszul kommunikáló eladó a shopban, rettenetes kiszolgálás a büfében. A nagy különbség a két időszak között a csapataink színvonalában keresendő.

Eredménysorunkat tekintve becsúsztunk a 6. helyre mellbedobással. Mindig, mindenhol elmondom, csak a végeredmény számít, a tabella nem hazudik soha. A mai tabellából pedig az alábbiak olvashatóak ki.

  1. A bajnok konkrétan 33 pontot vert ránk, vagyis fordulónként egyet. Ez akkor is sok(k) lenne, ha folyton az ifivel állnánk ki a Barca ellen.
  2. A dobogótól 11 pontnyira és 3 helyezésnyire vagyunk, magyarul esélyünk sem volt odaérni.
  3. A kiesés elleni küzdelmet 4 pont előnnyel, mindössze az utolsó fordulóban tudtuk abszolválni.
  4. Leggólerősebb játékosunk az a Feczesin Róbert, aki mind a 8 gólját az őszi szezonban rúgta, majd télen távozott. (Egyes infok szerint inkább ő akart váltani, de valószínűbb az a verzió, hogy nem marasztalták, mert a posztján volt egy fiatalabb.)
  5. A szezon során, konkrétan 7 fordulóval a vége előtt égett a ház. Ekkor derült ki, hogy az állásához állítólag foggal-körömmel ragaszkodó Nebojsa Vignjevic már hónapokkal korábban felajánlotta lemondását, de a tulajdonos -hivatkozva kevés, a szakember utódjának keresésére fordítható szabadidejére- nem fogadta el azt…(no comment) Végül maga Vignjevic ajánlotta be, jelölte ki utódját…

Ez a történet azért megér egy rövidebb misét…Természetesen tudjuk, hogy az edzőt mindig, minden körülmények között az eredményei minősítik, márpedig ebben a szezonban azok nem voltak. A teljes képhez azonban az is hozzátartozik, hogy a körülmények igenis határt szabnak egy edző lehetőségeinek. Bár Vignjevic látszólag szabad kezet kapott munkájához, száját azonban betömték, lábait lekötözték. Minőségi játékost ritkán kapott, ha mégis, többnyire csak előkészített fázisban, de csak egyszer kész állapotban. Ő volt Diagnje, aki az első adandó alkalommal tovább is állt. Soha nem állt rendelkezésére idő, mindig, minden szezon előtt (néha a téli szünetben is), újra kellett kezdenie mindent elölről. Miután az átigazolási időszak ma már a globális focibiznisz egyik legfontosabb mozgatórúgója, így az érdek azt kívánja, hogy -a szakmát magasról lefosva- hetekkel a bajnokságok kezdete után is lehessen adni-venni, bizniszelni. Nálunk pedig az üzlet mindent felülír, így gyakorlatilag az első 6-8 fordulóban csak a megszerezhető pontok töredékéért mentünk ki a pályára olyan csapattal, mely később 5-6 helyen is megváltozhatott. A vetélytársak ekkor építették fel a végső előnyük tetemesebb részét, s mi már be is pozícionáltuk magunkat a bajnokságra.

 

  1. Bebizonyosodott azok számára is, akik eddig nem akarták tudomásul venni, vagy megérteni, hogy a miliő igenis meghatározója egy futballmeccs élményének. Ha csak határainkon belül maradunk, akkor is egyértelmű, hogy a járvány okozta leállás utáni újraindulás 3 fázisa alatt mit is tapasztaltunk a stadionokban.
  • Ameddig nem lehetett néző a lelátón, unalmas, fásult, álmosító meccseket láthattunk, fásult játékosokkal.
  • Amikor korlátozott számú szurkoló jelen lehetett a stadionban, már egész más volt a meccs színvonala is.
  • Amikor korlátozás nélkül mehettek a szurkolók a meccsekre, már egészen jó találkozókat is láthattunk.

(mindenki gondoljon csak a derbikre, azokból láthattunk az első és a harmadik fázis során is egyet-egyet, micsoda különbség volt a kettő…)

Nem állítjuk, hogy a játékosok attól tanultak meg focizni, hogy emberek költöztek a stadionba, de az biztos, hogy egész más játszani szurkolók előtt. Meg kell nézni a spanyol bajnokikat. Unalmas, néha nézhetetlen játékot láthatunk. Ezért lenne fontos, hogy vezetőink felismerjék végre, a szurkoló, a szurkolói közösség nem ellensége a klubnak, hanem megfelelő bánásmód esetén a barátja, sőt szövetségese. Egyoldalú érzelmekből még sohasem született szerelemgyerek…

Érdekes a lélektani része is a tabellának. Amikor úgy keveredünk a végén az 5. helyre, hogy 2-3 fordulóval korábban volt esély az éremre is, akkor csalódott hangulatban zárjuk a szezont, most azonban, hogy a padlóról indulva kapaszkodtunk meg az 1. osztályban (és a 6. helyen) inkább pozitív a légkör. Ehhez bizonyára hozzájárult az a megalkuvást nem ismerő, felszabadult játék is, melyet az új edző érkezése jelentett és az utolsó fordulókban a csapat bemutatott.

A bajnokság során voltak olyan érdekességek, amikről külön is kell néhány szót említenünk.

A BANAI effektus

Banai Dávid hosszú ideje az Újpest keretének tagja, s időnként kapott néhány mérkőzést vagy gesztusból, vagy kényszerből. Voltak jobb meccsei, de többször is érezhető volt rajta olyan bizonytalanság, ami miatt nem tudott egyes számúvá válni korábban. Az elmúlt 7 meccsen azonban olyan teljesítményt nyújtott, amely alapján az a kérdés, hogy ezeket a képességeket eddig hol rejtegette. Ha marad ez a formája, akkor megkérdőjelezhetetlen a helye a kezdőcsapatban, sőt, meghatározó taggá kell válnia.

FTC

A Derbi, melyről mindenki mindenhol leírja, hogy a legfontosabb meccs az egész magyar labdarúgásban. Mára sikerült annyira felborítani mesterségesen az egyensúlyt, hogy tulajdonképpen az a csoda, hogy megúsztuk három 1-0-s vereséggel. Aki emlékszik a meccsekre, az tudja, hogy az őszi Groupamában játszott meccsen az Újpest egyértelműen jobb volt, de a kiélezett meccseken nem tud hiba nélkül játszani. Az FTC egyetlen helyzetét kihasználva, jó kapusteljesítménnyel győzött.

A második meccs a Szuszában volt, már az újrakezdés után, nézők nélkül. Ez a meccs még Vignjevic uralkodása alatt történt, és akkor már nagyon kifele állt az edző rúdja. Ennek ellenére a meccsen gyakorlatilag megismétlődött az őszi forgatókönyv. A döntetlent minimum megérdemeltük volna, de a 90 perces koncentráció hiánya ismét megpecsételte sorsunkat.

A 3. találkozó ismét a zöldeknél került megrendezésre. Az előző fordulóban ismét bajnok lett a rivális, így megint előhúzták a sorfalhisztit. Nálunk az volt az újdonság, hogy a szurkolók egy része visszamerészkedett a stadionba a „belga” alattomos, egyben megosztó UTE címeres húzására, megmenteni a csapatot a kieséstől. Jól láthatóan a csapat 1 pontért érkezett az Üllői útra, de 2 tényező is meghiúsította a terv sikerét. Egyrészt messze elmaradtunk attól a produkciótól, amelyet az ősszel mutattunk, másrészt…és itt meg kell állni egy gondolatra.

Bacsa lépett meg a jobb oldalon, a zöldek balbunkója egyszerűen elévetődött. Bacsa a labdával együtt átesett az előtte heverő testen, majd felpattant és elindult az alapvonallal párhuzamosan a kapu irányába. Az alapvonali asszisztens széles mozdulattal jelezte a „továbbot”. Amikor egy másik védő elindult kiváltani rá, Bacsa laposan középre passzolt Zsótér elé, s amikor Doni lőni készült az ötösről…felharsant a játékvezető sípja és kifelé ítélt szabadrúgást.

Tudni kell, hogy az egész meccsen szarok voltunk és ha Banai nem véd ihletett formában, akkor ez a meccs simán lehetett volna 4 vagy 5, de…de(!) itt át kell térni a következő részre…

Kuttor faktor

A Mezőkövesd edzője a bajnoki véghajrában olyan gondolat kimondására szánta magát, melyet ebben az országban mindenki pontosan tud, de nem szabad róla beszélni. Ha a lelátón harsan fel a „buzi MLSZ!” rigmus, a klub kap érte büntetést, ha játékos meri szóvá tenni, több meccses eltiltás vár rá. Kuttor 2M Ft-s büntetést kapott, mert kimondta az igazságot. Kimondta azt, hogy vannak kényeztetett csapatok és vannak nem kényeztetettek. Vannak olyanok, akik ellen már egy szabadrúgás kiharcolása is nagy siker és vannak, akiknek ez alanyi jogon jár a többiek ellen.

(egyébként a szurkolók -függetlenül a klubszínektől-  összedobhatnánk Kuttor büntetését. Nem azért mert nem telik rá neki, de egyfajta kiállásként hatna az EMBER mellett, aki kimondta amit mindenki gondol. Ez lenne az igazi üzenet az MLSZ-nek.)

Ha már itt tartunk, az FTC elleni mérkőzés kivételével az utolsó 7 fordulóban meglepően korrekt játékvezetést tapasztalhattunk a mi meccseinken, de a kiesés ellen küzdő csapatok találkozóin születtek bőven meglepő ítéletek és persze eredmények is…

Egyébként…azt csiripelik a madarak, hogy az NB1 létszámát idén valamiért felemelik 14-re. Ha beigazolódik a pletyka, azért az megint érdekes kérdéseket feszegetne az MLSZ hitelességét illetően, valamint kíváncsian várnánk az új versenykiírást, melyben a FTC ellen nyilván ismét kétszer lépnénk pályára idegenben…

Két olyan esemény is történt velünk a hét folyamán, amely (nyugodtan kijelenthetjük) történelminek számít a hőn szeretett egyesületünk életében. Az egyik egy tudott dolog volt, a másikat, sajnos, az Élet rendezte.

Az első, amelyre készülni tudtunk, a lila-fehér klub 135. születésnapja. Vártuk, nagyon vártuk ezt a napot, mert ebben a zaklatott időszakban, mint egy jelölőfa magasodik elénk a klub által betöltött évek száma. Ilyenkor arra számít az ember, hogy mindenki megáll egy pillanatra, félreteszi a bántottságot, a sértődöttséget, és az Ünnep ihletett pillanatában megkeresi az utat vissza a gyökerekhez, és visszatekint az eredendően kijelölt magasztos célokra. 135 év! Az élet bármely területén megsüvegelendő időtartam, amelyre illik méltóképpen megemlékezni. Nos, hát ez a mi klubvezetőinknek nem igazán sikerült. Mit vártunk tulajdonképpen? Ennél azért mindenképpen többet! Azt, hogy nem lesz látványos felhajtás, már korábban tudtuk. (Azaz érzésem, hogy a klubvezető talán nem is bánta, hiszen ez által elkerülhette a nyilvános szembenézést.) A járványhelyzet okozta bizonytalanságban még valahogy el is fogadta az ember, ám azt, hogy energiatakarékosra lesz állítva a megemlékezés, az minden körülmények között elfogadhatatlan. A klubvezetés „családi” (TAO) körben letudta a megemlékezést, gyorsított menetben. Féltek, talán utoléri őket valaki? Olvastunk egy igazgatói köszöntőt, és ennyi! Az országos sportnapilap lehozott körülbelül nyolc sort, na, nem az egyesület jelentőségét, történelmi múltját, a magyar sportban betöltött szerepét méltatva, hanem szikár nyolc sort, a koszorúzások tényét elénk tárva! Megkérdezem a Tisztelt (?) klubvezetőséget, csak ennyit ér az egyesület? Nekünk, szurkolóknak, biztosan nem! Újra jelét adták, hogy Önöknek csak munkahely, ami nekünk az ÉLETÜNK!

A második eseményt, a váratlant, a Sors gördítette az utunkba. Benedek Tibi megrendítő halálával az egyesület egyik ikonikus oszlopa hullt a földre. Az egész országot átható mély gyászban egyedül a mi klubunk vezetősége, vezetője nem tudott méltóképpen osztozni. Annak az EMBERNEK, aki nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az újpesti vízilabda, és ez által az egyesület is, újra világhírnevet szerzett, nem jutott (nem juthatott?) több egy sornál és egy fényképnél. Szavak tömkelege tolul most elém, leírok belőle kettőt: SZÉGYEN, GYALÁZAT! Ezekkel tudom minősíteni a vezető és a vezetőség hozzáállását! A megemlékezés nem verseny, de azzal tisztában van mindenki, hogy Tibinek mit jelentett a klub, és nekünk, a szurkolóknak, mit jelentett Ő! Talán félre lehetett volna tenni az egót, mert az ilyen helyzetekben történő megnyilvánulás az emlékezőt minősíti!

Zaklatott héten vagyunk túl. A szurkolók érzelmi „műszere”, a szíve, jelentősen kilengett mindkét irányba. Egyvalami újra bebizonyosodott. Csak mi, a „lilaszívűek” tudjuk az egyesületet méltóképpen képviselni minden helyzetben, az emeletről teljes mértékben eltűnt a Méltóság és az Alázat!

ÖNÖK HOZZÁÁLLÁSUKKAL ÚJFENT BEBIZONYÍTOTTÁK: MÉLTATLANOK, ALKALMATLANOK E NAGYMULTÚ KLUB VEZETÉSÉHEZ, KÉPVISELETÉHEZ!

TELJES MEGTISZTULÁST ÚJPESTEN!

Vagy inkább üzenet... Neki és a valamennyi szurkolótársunknak!

Örülünk, hogy az edzőváltás utáni két hazai meccset hozta a Csapat.

Bár szervezett szurkolás nem volt, de az oldallelátó odatette magát és végre azt láttuk,hogy a Csapat is. Sokunk szerint most ennek volt itt az ideje, erre volt szükség.

És MŰKÖDÖTT! És ezt még a Klubvezetésnek is éreznie kellett! Reméljük, tanul belőle...De MOST ÜZENNÜNK KELL, hogy MINDENKI SZÁMÁRA VILÁGOS LEGYEN, hogy:

  • ÁTLÁT(T)UNK A SZITÁN.
  • NEM ÉRJÜK BE ENNYIVEL.
  • ÉS BÁR MOST SOKAN ODAÁLLTUNK A CSAPAT MELLÉ...,
  • A TILTAKOZÁST AZ EREDETI ÁLLAPOT TELJES VISSZAÁLLÍTÁSÁIG FOLYTATNI FOGJUK...,
  • MÉGPEDIG ATTÓL A PILLANATTÓL, AMIKOR A CSAPAT SORSA (NB1 VAGY NB2) MATEMATIKAILAG ELDŐLT.

A „kétcímeres megoldás” vagy kimódolt, megosztó szándékú manipulatív patkányság, vagy az Újpest FC-n belüli két ellentétes (egy jó és egy rossz) szándék torzszülött kompromisszuma. Akármelyik is legyen, nem a jövő és még csak nem is tárgyalási alap. ÚJPESTEN MA NEM LÁTSZIK A JÖVŐ! HA RD-N MÚLIK, TALÁN NINCS IS MÁR! Nem akarjuk folyamatosan azt nézni és hallgatni, hogy

  • MINDEN JÁTÉKOSUNK SZABADON IGAZOLHATÓ,
  • HOGY AKI MÉG ÉR VALAMIT A PÁLYÁN,AZTVISZIK IS,
  • HOGY AUGUSZTUSTÓL MARADÉK SZEDETT-VEDETT KERETTEL ÉS VERESÉGEK SORÁVAL NYITJUK AZ ÚJ SZEZONT, ABBAN „REMÉNYKEDVE”, HOGY AZ ÁTIGAZOLÁSI SZEZON UTOLSÓ NAPJÁN KÉNYSZERBŐL ALÁÍR HOZZÁNK EGY CSAPAT NÉLKÜL MARADT „KELETBALKÁNI SZTÁR”, AKI AZ ELSŐ ADANDÓ ALKALOMMAL LELÉCEL...
  • ÉS VISSZAUTASÍTJUK A MINDENKIT HÜLYÉNEK NÉZŐ IRRELEVÁNS HIVATKOZÁST A „KÖZÖS AKADÉMIA HIÁNYÁRA ”ÉS EGYÉB BAROMSÁGOKRA!

MINDEBBŐL EGYSZER,S MINDENKORRA ELÉG VOLT! Neveket, eredménycélt akarunk a következő szezonra, AZ EGYETLEN ODAVALÓ CÍMERRELA MEZEN! De a leginkább azt, hogy ÚJ TULAJDONOSA VAN AZ ÚJPEST FC-NEK, mert az minden normálisan gondolkodó ember (tulajdonos) esetében azt is jelenti egyben!

DUCHATELET, TAKARODJ!