Vélemény

A csodálatos válogatott hét után ismét a klubfutbalra fókuszálhatunk. Csapatunk -mint ismert- tartalékosan kellett kiálljon az MTK ellen. A kék-fehérek -hivatkozva a versenynaptár sűrűségére- elutasította halasztási kérelmünket és így tett a DVTK is, akik ellen már ki sem álltunk, annyira elfogytunk. Reménykedtünk, hogy a válogatott szünet alatt sikerül rendezni a sorokat, de a helyzet az, hogy ez a vírus kiszámíthatatlan. 

Már valamivel jobban nézünk ki, de még messze nincs semmi rendben. Ezért klubunk vezetői a soron következő ellenfelünket keresték meg az újabb halasztási kérelem miatt. 

Egy lelátón szocializálódott ember valószínűleg nagyott legyintett volna, hiszen látva az MTK és a DVTK hozzáállását, valamint a ZTE-hez fűződő nem túl sportbaráti viszonyunkat, valljuk be kevés volt az esély arra, hogy megértően álljanak kérésünkhöz. 

Némi reményt a Budafok viselkedése jelentette, ők szívet melengető módon hozzájárultak a Kispest halasztási kérelméhez.

Mindezek után le a kalappal az egerszegiek előtt, ugyanis az alábbi közleményt rakták ki hivatalos oldalukra:

„Egy ilyen kihívást jelentő időszakban természetes és elengedhetetlen, hogy a hazai labdarúgás szereplői összetartsanak. Ezért, klubunk számára egyértelmű volt a döntés, hogy a lila-fehérek kérését tiszteletben tartjuk és elfogadjuk. Minden igaz sportember így döntene” – jelent meg a Zalaegerszeg honlapján a közlemény.

Hát, mit lehet erre mondani? Először is azt, hogy Köszönjük ZETE!

Másodszor azt, hogy van tanulsága az ügynek. Ha a Budafoknak és a ZETE-nek van hely a versenynaptárban, akkor a többi klubnak is van, legfeljebb szándéka nincs, csak kifogása. Némi felmentése (de tényleg csak némi) az FTC-nek van, mert ők tényleg gyakrabban játszanak, de ez is csak nagyon picit mentség a sport egyetemleges céljaira, feladataira. 

Most a saját bőrünkön tapasztaltuk meg, milyen az amikor valaki előre engedi az érdeket a sport elé, de vigyáznunk kell, mert amikor eljön a pillanat -mert el fog jönni- akkor nem szabad az ő hibájukba esni. A mi becsületünkön nem eshet olyan folt, mint történt az MTK vagy a DVTKesetében és lelkiismeretükkel (főként a ZETE lépése után) nem lesz könnyű elszámolniuk.

Nekünk pedig mielőbb rendezni kell a sorokat, hiszen ujabb halasztásra már nincs lehetőségünk!

Motto: A sportszerűség olyan dolog, melyben mindenki töretlenül hisz egészen addig, amíg az nem ütközik a saját érdekeivel!

A járvány, amely elképesztő mértékben söpör végig a világon, az életünk minden területére betört. A koronavírus teljes fényében táncol itt közöttünk, csakhogy ez nem egy szemet gyönyörködtető művészi előadás, hanem a halál tánca. A mindennapokban a legfontosabb értékek védelmében megpróbáljuk vele felvenni a harcot. A család, a közösség, a munka védelme (helyesen) előtérbe került, vannak olyan területek azonban, amelyeknél tort ül a káosz. Az egyik ilyen zóna nem más, mint a sport. A sport, amely a szórakoztatóipar legnagyobb szegmense, hatalmas bajba került. A mindenáron erőltetett kényszerítés miatt az alapvető, az iparág működését, évszázados sikerességét biztosító alappillére, a sportszerűség veszít minden nap csatát. Az a támasz, amely talán az utolsó, fenntartások nélküli, egyetemes mércéje az emberiségnek: a FAIR PLAY!

Kezdjük a mi eseteinkkel, hiszen ezzel fekszünk, ezzel kelünk. Az UTE, az UVSE és az ÚFC által (milyen abszurd dolog a szívünkben összetartozó három egyesületet külön-külön jelölni!!!) fokozottan érzékeljük és tapasztaljuk a sport szellemiségének és észszerűségének térvesztését. Mindhárom egyesület beleesett ugyanis a szakági sportszövetség felületes szabályzatának a csapdájába, és mindhárom komoly sérüléseket szenvedett. Az UTE röplabdásainak, az UVSE vízilabdás lányainak és az ÚFC labdarúgóinak története ismert. Mindhárom egyesület csapatát belehajszolták, a nem megfelelő szabályozási háttér miatt, a biztos bukásba. A szövetségek vezetői persze mossák a kezeiket, az ő lelkiismeretük szerint minden rendben van. Persze, hiszen nem ők döntenek, ők csak a keretet biztosítják, egyezzenek meg az ellenfelek. Ezzel a formával azonban nem a megoldás felé terelték az irányt, hanem éppen ellenkezőleg, az érdekek mentén való gondolkodást, cselekedést segítették elő! A „jobb állapotban” lévő csapatnak, a jelen feltételek mellett, semmi érdeke nem fűződik a morális, a sporttal egyedüliként elfogadható gesztus gyakorlásához, hiszen nem tudhatja, mit hoz a jövő, így nem marad más választása, mint unfair módon elutasítani. Sőt, már ott tartunk, hogy megszületett a klisé válasz is, ami egy egyszerűsített kifogás, ez pedig nem más, mint a versenynaptár! Ízlelgessük a kifogást még egyszer! A röplabda, a vízilabda és a labdarúgó ellenfelünk (Nyíregyháza, Dunaújváros, MTK) erre hivatkozva magyarázza a megmagyarázhatatlant. Érthetetlen!

A röplabdásoknál és a pólósoknál egy-egy világeseményt (Eb, Vb, Olimpia), rangosabb klubtornát egy-két hét, a hatcsapatos felkészülési tornákat pedig két-három nap alatt lezavarnak! Értjük ugye? A felsorolt rendezvényeken maximum KÉTNAPONTA a játéktérre kell vonulni és bemutatni a legjobb tudást! De ne menjünk messzire. Anno, a magyar bajnokságokban nem volt ritka ezekben a sportágakban a kettős (néha a hármas) forduló megrendezése egy hétvégén! Tehát visszakérdezek: MI A SŰRŰ? Mi a megoldhatatlan feladat abban, hogy egy hétvégén két mérkőzést is lejátsszon egy röplabda, vagy egy vízilabda együttes?

A labdarúgást most más kalap alá veszem. Próbálom minden megértésemet a magyar válogatottak gerincét adó, egyébként az európai kupaporondon is folyamatosan vitézkedő, a minden tavaszt egyedül megélő és ott becsülettel helytálló, a magyar foci ázsióját folyamatosan növelő, a hazai és nemzetközi focisikerek garmadáját szállító, a világ legmagasabb polcán jegyzett MTK mellé állítani. Hiszen az agyonterhelt, folyamatosan terminus nehézségekbe ütköző kék-fehérek tényleg, hova is szorítottak volna be egy szimpla magyar bajnoki találkozót? Lehet, hogy véletlenül be kellett volna áldozniuk azt az egy szabad szerdájukat! Az érvelésüket tökéletesen megértem. JA, NEM!

Az ironikus és a komoly gondolatokon túl azonban nem mehetek el a felettes sportszervek tétlensége mellett sem. A legfelsőbb irányítók ugyanis pontosan úgy viselkednek, mint a közlekedésiek a hideg évszakokban. Felkészültünk a télre, csak meglepett minket a hó! A tavaszi időszak tapasztalataiból nem szűrtek le semmit! Pedig tudta mindenki, hogy jön a második hullám. És mégis. Nem készült el sem a MOB, sem a sportot üzemeltető minisztérium részéről egy egységes, a lehetőségekhez képest mindent felölelő KÖZPONTI SZABÁLYOZÁS! Olyan, ami keretek közé illeszti az egyéni és a csapatsportágak versenyfeltételeit a jelen körülményekhez igazítva. Olyan, ami átsegíti az egyesületeket a munkavégzést gátló körülményeken úgy, hogy a sport szellemisége semmilyen körülmények között ne sérüljön.

A csapatsportágakban (maradjunk ennél) a halasztási szabályok ugyanis ütik egymást! Miként lehetséges ugyanis, hogy a jégkorongban, a kézilabdában, a férfi vízilabdában mérkőzések tucatjait lehetett elhalasztani minden nehézség nélkül, addig a labdarúgásban, a női vízilabdában és a röplabdában miért nem nyílt rá alkalom? Miért nem lehetett egységesíteni a szabályozást?

A labdarúgó szövetség hozzáállása egyenesen felháborító! A vaskalapos, pogácsafogyasztó vezetők egy tapodtat sem tudnak az élet által kirajzolt helyzethez igazodni. Pedig az elnöknek nem kellene messzire menni a jó példáért, hiszen az érdekeltségi körébe tartozó szegedi kézilabdacsapatnak folyamatosan halasztják a bajnokságban a mérkőzéseit! Akkor, hogy is van ez? Ott miért is működik? A labdarúgásban miért nem lehet? Miért kell belehajszolni a riválisokat, az ellenfeleket elvtelen döntésekbe? Bizonyos esetekben miért nem lehetséges a központi halasztás? A szövetség határozta meg a keretek létszámát. Akkor miért nem lehet igazságosan, a járványhoz köthető és igazolt megbetegedések kerethez mért százalékos arányában meghatározni az automatikus halasztást? Pedig egyszerű lenne! És ami a fő, IGAZSÁGOS! Nem kényszerülnének a csapatok gyerekemberekkel, egyenlőtlen feltételek mentén, csatába indulni. Hiszen ez az ellenfélnek sem siker!

Bízom, bízunk benne, hogy a központi szervek és a szakszövetségek vezetői végre egyszer igazi szakembereknek fognak bizonyulni, és a helyzetet a súlyának megfelelően fogják kezelni. A jelen, vészterhes időben hozott SZAKSZERŰ és a sportot a FAIR PLAY szellemében szolgáló döntések évekre meghatározhatják az egyetemes magyar sport irányát, a mostani állapot viszont egy morálisan szétzüllesztett, megtiport állapotot fog eredményezni! A sportszerűség ebben a pillanatban két vállra került, de még talán nem számoltak rá! A sportot irányítók kezében van a döntés, ne engedjék, hogy végleg alulmaradjon!

A SPORTNAK A KÜZDŐTÉREN A HELYE, ÉS EGYENLŐ FELTÉTELEK MELLETT A VÉGKIMENETELNEK OTT IS KELL ELDŐLNIE!

Eltelt 2 nap az ominózus Újpest-MTK meccs óta. Nagyjából lehiggadt mindenki, itt van hát a lehetőség arra, hogy megnézzük a következmények oldaláról ezt a szokatlan mérkőzést. Az MTK szerzett 4 gólt és 3 pontot egy csikókkal telitűzdelt Újpest ellen. Bizonyára jól jön nekik ez a győzelem a végelszámolásnál. Meghonosodott ezen a találkozón egy olyan szemlélet, amely megszokott a politikában és az üzleti életben, de a sportban eddig nem, vagy csak csekély mértékben és csak bizonyos csapat(ok)nál volt jelen- a mindenáron való győzniakarás. 

Az MTK nem számolt a következményekkel. Az Újpest öltözőjében még 1-2 nappal a meccs előtt is együtt volt a csapattal 4 olyan játékos, akik végül a pozitív PCR teszt miatt nem játszhattak. Csekély az esélye, hogy ne fertőztek volna meg néhányat azok közül, akik végül játszottak, s azok a mérkőzés 90 perce alatt bizony elég gyakran belelihegtek a kékek arcába. 

Namármost...nem kell agysebésznek lenni, ahhoz, hogy elképzeljük, hogy a hazafelé tartó buszra felszállt tizenakárhány boldog, mámoros és immár fertőzött MTK játékos, akik szépen hazahurcolták a vírust. Néhány nap és néhány edzés után ott is megjelennek a pozitív eredmények, s hamarosan eljön a pillanat, amikor a kékek vezetői fogják beadni halasztási kérelmüket az aktuális ellenfelüknek. Nagy kérdés, hogy ők hogy fogják érezni a pillanat súlyát és elcsábulnak-e a könnyed siker irányába vagy felelős döntést hozva a nehezebbnek tűnő, de ésszerű ls sportszerű döntést hozzák.

Azt már látjuk, hogy a DVTK vezetői is csapdába estek. Az, hogy ők nem érzik a felelősséget, elfogadhatatlan, de valamennyire még érthető is. Az eredménykényszer, ami ebben a furcsa, eltorzított bajnokságban a vállukat nyomja, súlyos.

Az viszont, hogy a szövetség illetékesei karba font kézzel szemlélik az eseményeket, az kicsit khmmm furcsa...

Frimpong, 3 meccs.

Az ember fogta magát és szemből érkezve, egy lábról felugorva, nyújtott csülökkel arcon talpalta az éppen akciót indító Bacsa Patrikot. Csatárunk fejéből folyni kezdett a vér, ezért be kellett azt kötözni, hogy a hátralévő 3 másodpercben a pályán tudjon maradni. Az eseménysor azzal folytatódott, hogy Frimpong mindenkinek neki akart ugrani, aki szóvá merte tenni az embertelen mozdulatot. Már az is jellemző napjaink hazai fociállapotára, hogy a zöld mezes hazaiak kispadja saját gyalogja helyett az igen diszkréten érdeklődő Csongvainak ugrottak verbálisan, de az, hogy a mélyen tisztelt Fegyelmi Bizottság ezt az esetet 3 mérkőzéses eltiltással tudta jutalmazni, az már tényleg több a soknál.

Már nem vagyunk naivak, nem is számítottunk másra. De annyit muszáj leírni, hogy a J BDS KRV NYTKT!!!

A bociszemű fekete meg bizonyára vérig lesz sértve, ha a következő derbin le lesz huhogva, amiért mi kapunk majd 5-6 zártkaput. Ez a mi esetünkben nem oszt vagy szoroz egyébként, de abban bizonyosak lehetünk, hogy a FB meg fogja találni a lehetőségét a legsúlyosabb szankciónak.

(Nem azt akartam mondani, hogy huhogjuk le, de le lesz)

Végül, csak a viszonyításhoz néhány adalék ugyanezen a hétvégén történt események miatt...

"hosszabb ideig, 5 mérkőzésen át nem állhat csapata rendelkezésére Gabala Krisztián vezetőedző, de még a zuglóiak fizioterapeutája, Dudás János is 3 mérkőzésre szóló “kényszerszabadságát” tölti majd a következő hetekben heves reklamálás miatt"-írja a csakfoci.hu

 

A három erdélyi csapat ellen lejátszott nyitány után a Titánok és az Acélbikák vártak a srácokra. A vasárnapi összecsapáson továbbra is sok volt a hiányzó mindkét gárdában, csupán három sorral álltak ki a csapatok. Sok gólos meccsen a fiúk néhol tetszetős játékkal simán nyertek (6-3)

Az első harmad még döcögött, de utána egyre jobban belelendültünk és sima lett a vége. Vorobyev továbbra is nagy ász, elképesztő, hogy sokszor másodpercekig cselez úgy, hogy nem tudja szerelni a ellenfél. A másik orosz spílerünk a gólja mellet a meccset követő show-val hívta fel magára a figyelmet. Kis túlzással addig maradt még a jégen a közönséggel bratyizva, amíg a többiek már meg is vacsoráztak. :)  Mindenképpen meg kell említeni Bodó és Just remek teljesítményét is az eddigi meccseken. 

Csütörtökön jött a DAB. Az eddigi három meccsükön két nagy zakóba is beleszaladtak, sima Újpest győzelmet vártunk. Újabb hiányzók Lyuduchin és Vincze, csatlakozott viszont az első meccsét játszó Aviani és a héten igazolt Szabad Kevin (nagyon jó igazolásnak tűnik a bemutatkozása alapján).

Hát nem az történt amit vártunk... Egygólos vezetésünk után a második harmadot hárommal nyerte az Újváros. A záró játékrészre úgy jött ki a Csapat mint akik vért ittak a szünetben, sikerült is az egyenlítés, de büntetők után alulmaradtunk. Amit kiemelnék, a folyamatos nyomást amit az ellenfélre helyeztünk semmi más nem tudta megtörni, csak amikor fórt kaptunk. Feltűnő volt, hogy minket vetett vissza amikor előnyben voltunk. Még egy hosszú 5 a 3-at is sikerült elrontani. Borzasztóan nem megy az előnyjáték. Tanácstalanok vagyunk és nagyon hiányoznak a Hebar féle hatalmas kapások. Kezelgetjük, huzogatunk addig amíg egy féllábú játékos is odaérne. Persze, az elején vagyunk, sok a hiányzó, de erre valami megoldást kellene találni. És mindig felmerül a kérdés, hogy ha úgy tudunk játszani mint az utolsó harmadban, akkor...?

Akik figyelik Csapatunk menetrendjét azt láthatták, hogy a Vasas elleni két meccsünk is tolódik a piros kékeket sújtó koronás betegségek miatt, és olvasva a híreket egyre több csapatnál vannak betegek sajnos. Tudtuk persze, hogy ez egy ilyen idény lesz, de az egészség mindenek felett. Gyors gyógyulást minden érintettnek és várjuk vissza őket a jégre. 

Két érdekesség még a hétről: A gyergyói edzőváltás után Szilassy Zoli került az erdélyi gárda élére. Az igazolásaik alapján a liga egyik esélyesének tűnő Gyergyó borzasztóan kezdte a bajnokságot. Kíváncsi vagyok Káka mit tud elérni velük. Magam részéről sok sikert  kívánok nekik, egy döntőt velünk és egy szép második helyezést. :D 

A másik dolog a MAC. Amikor bekerültek a ligába, azt hangsúlyozták, hogy azért kellenek ők ide, hogy minél több tehetséges, fiatal magyar játékos kapjon lehetőséget. Erre első évben leigazolták a fél válogatottat és egy valag légióst. (hokifelcsút) Szúrta is a szemünket ez az egész rendesen. Viszont idén úgy néz ki végre tényleg egy fiatal tehetségeket felvonultató csapat lettek, kiegészülve persze néhány rutinos spílerrel. Százszorta szimpatikusabb most ami ott történik, nem mellesleg vezetik a ligát és elég rendesen nyerik a meccseket. Mondjuk mindenképpen öröm lesz ha mi verjük el őket először úgy igazán. :D 

Felemás időszakon vagyunk túl ismét, sok beteggel és sérülttel. Gyógyulást srácok, várunk vissza mindenkit. Álljunk össze végre és mutassuk meg mindenkinek, hogy milyen is az igazi ÚJPEST! 

 

Hajrá Lilák Mindörökké!