Vélemény

Szűz...

Csakis magunkat okolhatjuk… Elmentünk hozzá, levettük a lábáról, ruháit már az előszobában lefejtettük róla, készséggel megadta magát, úgy tűnt, hogy élünk is a lehetőséggel, de amikor már elrontani sem lehetett volna, nem döntöttük meg a némbert…

Néha-néha előfordulhat ez még a legjobb családban is, de az már egy kicsit sok, hogy ez harmadik alkalommal következik be. OK, elismerem, hogy az első alkalommal egy Karakó nevű idegen egyszerűen ránt törte az ajtót, de az utóbbi két alkalommal minden adott volt… És mégsem. Vannak mindenféle pirulák persze, de azt hiszem, hogy amíg fejben nem hisszük el, hogy akár a legrútabb banyát is képesek vagyunk alaposan lerendezni, addig ne is próbáljuk semmiféle kemikáliával feldobni magunkat!

Mit tehet ilyenkor a férfiember? A legjobb talán az, hogy az eddigieket elengedi, nem görcsöl rá a dolgokra, hanem előretekint, esetleg a haverokkal lazul egyet, és végre elhiszi magáról, hogy pont olyan férfi, mint ahogy az elvárható tőle! Ugyanis minden adottsága megvan ahhoz, hogy a versenytársai előtt érjen célt; jól néz ki, van stílusa, lendületes. És nem kell félni, másnak is van hibája, van olyan másnál is, hogy lendületét veszti, de a hitet akkor is meg kell tartani!

Hát valahogy így kellene ezt, és nem lenne túl nagy probléma az sem, ha ezt a gyakorlatot követné csapatunk is. Van olyan, hogy egy-egy periódus nem éppen életünk csúcspontja, de ezeken az időkön nagyvonalúan felül kell emelkedni! Ja, nem ám úgy, hogy szarunk bele, hanem úgy, hogy tanulunk hibáinkból, azokat nem követjük el soha többet – ha lehet…

Ha nem, úgy azért kicsit komolyabban el kell gondolkodni, de most még nem tartunk ott, hiszen az, hogy meccseink lassan szüzek kórusának éteri énekéhez hasonlatos, még nem a vég! Mert az is igaz, hogy ezen a három meccsen nem adtuk meg magunkat, harcoltunk, csapatként küzdöttünk! Ezt nem lehet elvitatni, és egy olyan társaságnál, amelyik jórészt kicserélődött, az új arcok sokfelől érkeztek, sokfélék, igenis komoly eredmény! De most már jó lenne szintet lépni, és magabiztosan nyerni a következő meccseket! Erre továbbra is látok esélyt, ugyanakkor egyre inkább szemet szúrnak a gyengeségeink, melyek egy részére nincs megnyugtató megoldás.

Ezzel rá is kanyarodok a tévések elleni meccsre; öröm volt látni, hogy van csapategység, időnként kifejezetten szépen járt a labda. Oroszlánként védjük kapunkat, ahol annak őrzője Újpesten rég nem látott magas szintet képvisel! Ugyanakkor szélső védőink – akikre pedig a mi játékrendszerünkben komoly szerep hárul(na) – egyszerűen nem hozzák azt a szintet, ami ma már alap az nb1-ben. Ide kellenek még igazolások, nem is kérdés, ahogy az sem, hogy irányítóra is szükségünk lenne…

Sok véleményt olvasva, újra előkerült az, hogy Vignjevic nem tud jól belenyúlni a meccsbe. Ebben bizony van ám nem kevés igazság, ugyanakkor ne feledjük el, hogy az alapfelállással éppen Vig lepte meg Nikolic-ot, az első félidőben helyzetet sem jegyezhettek fel az ellenfélnél! Sajnos azonban az előbb említett hiányosságok miatt a csapat egy egész meccsen képtelen lehozni azt az elképzelést, ami a Mester fejéből kipattan.

A döntetlen tehát a csapat egészének mentális hiányosságaira, és arra vezethetők vissza, hogy pár poszton még mindig nincs megnyugtató megoldásunk! Ezzel együtt persze látni kell, hogy a tavalyi szintnél többre hivatott társaságban igenis van potenciál, de ennek most már ki kell jönnie, most már nem lehet idény eleji formára, meg a sok érkezőre hivatkozni. Ez most az ÚJPEST (eltekintve a mezen viselt wc-deszkától!!!), most ezeknek a játékosoknak kell megfelelni a mindig igen magas szurkolói elvárásoknak.

Magas, de nem túlzó, az ÚJPEST DRUKKER ugyanis igényes! Nem (lenne) elég csak a győzelem, a játéknak is szépnek, fantáziadúsnak, fineszesnek, támadó-jellegűnek kell lennie! Ezeket azért nyomokban fel lehet fedezni, ezért vagyok optimista, látom a lehetőségét annak, hogy a következőkben már meglépjük azt az egy szintet, ami elég lesz megnyugtató győzelmekhez!

Bár az MLSZ által működtetett honlapon a statisztikai adatokat tartalmazó oldal szerint a bajnokság még nem kezdődött el, ugye tudjátok, mint ahogy a pap kijön a templomból; mintha mi-se történt volna… azért egy pár számot mégis belecsempészek mondanivalómba, ezúttal a saját – értelemszerűen szubjektív – értékelésemet. A játékosokat teljesítményét (1-10 skálán) értékeltem, és leírtam, hogy milyennek láttam őket;

Pajovic: 7

A 16-os területét uralja, kijövetelei élményszámba mennek, lábbal viszont még kicsit fejlődni kell, de ez irányú elmaradása inkább csak önmaga egyébként magas szintű teljesítményéhez mérten értelmezhető.

Szűcs: 4

Ezúttal nem tudta segíteni a támadásokat, mert az ő oldalán rohamozó Henty elleni védekezés minden energiáját lekötötte. Sajnos ez az összes energia is kevés volt, a tőle megszokotthoz képest ezúttal kissé gyengébb volt. Cseréje indokolt volt

Litauszki: 6

Jól oldotta meg a feladatot, a két előző meccshez képest kevesebb hibával játszott, sok esetben jól lépett ki a védelemből, ezzel már az ellenfél felpasszait is hatékonyan tudta szűrni. Kezd összeszokni Bojovic-csal, ezúttal harmonikusan mozogtak együtt.

Bojovic: 6

Egy hajszállal aktívabb volt, mint Lita, sok kényes helyzetben mentett fejjel, lábbal nehezen lehetett megverni. Két belső védőnk teljesítményét rontja, hogy – bár nem közvetlen róluk születtek kapott góljaink –de az ellenfél elosztása – kapusunk mellett – leginkább az ő feladatuk lett volna. Ha nincs a két kapott gól, laza 7-8-as a teljesítmény.

Mohl: 4

Az elején jobban kezdett, mint a másik szélén Szűcs, de egyszerűen képtelen 90 percen keresztül jól játszani. Volt egy gyönyörű mentése, de azon kívül sok jót nem láthattunk tőle, kapott góljainkban pedig nagy szerepe volt.

Windecker: 6

A megszerzett labdákkal végre jobban gazdálkodott, amiben szerepe volt annak is, hogy az ellenfél középpályája közepe elég szellős volt. Sokat robotolt, de az ellenfél kapuja előtt egyszerűen nem tud mit kezdeni a kínálkozó lehetőséggel; lövései nem találnak kaput, passzai meg csapattársat. Ezzel együtt látok némi előrelépést.

Sanokvic: 6

Megint jöttek sajnos a végén a fáradtság/dekoncentráltság számlájára írható hibák, az ellenfél javára megítélt közeli szabadrúgást megint „sikerült” kiharcolni. Nem tudom, hogy a védekező középpályán túl nagy a terhelés, vagy egyszerűen nem tart ki a koncentráció 90 percig, de az utolsó 10 percben ő is jelentősen leromlott.

Zsótér: 6

Ezúttal nem volt olyan éle a játékának, mint azt elvárhatjuk tőle. Valamiért mintha görcsös lett volna, lehet talán a túlzott akarás jött ki ilyen formában. Ezzel együtt Nagy Danit gólja előtt tanárian indította. Helyette talán Obinna cseréje lett volna logikus lépés, de lehet, hogy azt szerkezeti okok miatt nem látta indokoltnak Vignjevic mester. Lecserélésekor mérges volt, látszott, hogy nagyon akart – ezúttal lehet, hogy túlzottan is.

 

 

Nagy Dániel: 8

A mezőnyben sokat dolgozott, a kapu előtti produkcióról két gólja mindent elmond! Sokat dolgozott, a végére sem fáradt el nagyon (legalábbis volt, aki nála kókadtabb volt). Minden dicséret az övé, eddig úgy tűnik, hogy az egyik legjobb vétel volt idén! Hiányolom kicsit az irányítást a részéről, de amíg gólt, gólokat szerez, nem hiszem, hogy szemére vethetnénk, hogy a csapat irányítása kicsit háttérbe szorul nála. Erre biztosan van/lesz nála alkalmasabb emberünk, ő pont elég, ha két meccsenként három gólt szerez!

Obinna: 5

Ez az 5 pont kis jóindulat részemről, különösen annak a pár biztató momentumnak szól, amikor átkeveredett baloldalra, illetve középre; ott bizony gyors, szép passzokkal jól járatta a labdát! Látható, hogy a jobb oldali szélső pozíciója nem az övé, ott kicsit idegenül mozog. Egyébként hiányolom is azt, hogy szélsőink időnként nem váltanak, biztosan érdekesebb lenen a játék, ha helycserékkel is zavarnánk az ellenfelek védekezését. Tőle most már sokkal többet várok!

Novothny: 6

Az a 6 pont 7 lenne mindjárt (vagy több is), ha gól szerzett volna, amire volt is egy-két lehetősége. Nagyon tetszik, hogy ne csak várja a beadásokat, hanem saját maga is képes kialakítani helyzeteket, látszólag lomha mozgása ellenére is jó végsebessége van. Sajnos, most beadásokból kevesebb volt, mint az kellene, a szélén nem voltunk elég hatékonyak, ezért sem volt sok lehetősége. Nála is több kell kicsit, de az ő esetében inkább a támogatás minősége nem volt megfelelő, semmint önnön hibája miatt nem tudott többet hozzátenni a csapat játékához.

Pauljevic: 5

Nem az ő hibája, de a jobb oldali védő nem az ő posztja, megteszi, amit lehet, de alapvetően támadóként sokkal értékesebb számunkra. Ha középpályára jön be, akkor talán az ellenfél támadásait jobban megszűrhettük volna, nem lett volna ennyi egy-az-egy ellen a védekező harmadunkban. De ez a „ha”, meg a „volna” még mindig nem érvényes a fociban, így ezúttal maradjunk annyiban, hogy ő sem megoldás erre a pozícióra, tehetségét pedig kár elherdálni itt.

Simon: 5

Ahogy a Derbin is, itt is be kellett volna lőnie a harmadikat, de ez sem akkor, sem most nem jött össze. Valószínűleg kell még egy kis idő, de az máris biztató, hogy gyorsaságban már nincs nagy lemaradása önmagához képest, de a meccshiány látható döntései minőségén. Biztató, de több kell, viszont nála abszolute érthető a fokozatosság, ugyanis értékesebb játékos, mint hogy egy-egy meccsért esetleg újabb sérüléssel kelljen fizetnie.

Összességében visszanézve a névsort, és a kiosztott pontokat, lehet, hogy kicsit szőrösszívű voltam, de az utolsó percekben elherdált győzelem végülis „csapatmunka” volt. Öröm, hogy nem kaptunk, ki, de öröm, hogy nem tudtunk nyerni, egyik szemem sír, a másik meg – szintén…

Még egy ki OFF ide a végére: Ebben a fordulóban azért egy-két dolog a helyére került;

  • a matyók jelentős vereséget szenvedtek,
  • a hali szintén képességeihez mért eredményt könyvelhetett el,
  • a legnagyobb kisfalu az utolsó helyre került,
  • atomváros csapata konvergál az nb2 felé.

 

Mielőtt még kárörvendésem teljesen kiteljesedne, nem tudok nem gondolni arra, hogy

  • a matyók így is 3 ponttal előttünk járnak,
  • a szombathelyiek a három meccs alatt mindössze két kapura irányuló lövésükkel pontazonossággal állnak velünk a tabellán,
  • a faluban várhatóan megjönnek az eredmények, továbbra is számolni kell velük,
  • az antifoci még mindig tud eredményeket hozni az nb1-ben…

 

Végül nincs mád hátra, mint hogy pozitíve azt mondjam, hogy továbbra is bízom a csapatban, mert ha azt az egy-két momentumot ki tudjuk végre javítani, ami miatt döntetlen-királyok vagyunk, akkor tényleg a dobogóért küzdhetünk! Különösen akkor, ha Diarra is bevethető lesz (és fejben kicsit rendeződnek nála a dolgok), és az említett három igazolás beesik a megfelelő posztokra.

 

A Vasas ellen csak a győzelem az elfogadható eredmény! Most még mondhattuk, hogy idegenben, egy jó formában, és lendületben lévő csapat ellen játszottunk, de a Vasas igenis verhető, itthon pedig egyszerűen minden meccset nyerni kell ahhoz, hogy komolyabb terveink lehessenek a jövő tekintetében!

 

HAJRÁ LILÁK

 

NEM KELL ÚJ CÍMER!