Vélemény

Ki a fasza gyerek? 2/2

Folytatás. Előzmény itt:

Ez a játékrend jól működik védekezésben, mindig van, aki biztosít a csapat tengelyében, de nagy hátránya, hogy egy játékost jószerével kivesz a játékból. Ráadásul azok a csapatok, ahol a támadók gyakran váltanak pozíciót, cserélnek széleket, az emberfogásos védekezés egyszerűen nem hatékony! Ennek oka az, hogy nem csak a játékból kivett libero előtt a védelem (a hagyomány szerint a WC-re is követve emberét!) egyszerűen zavarossá válik, mindenki idegen területen találja magát.

A jó válasz a területvédekezés, ahol a védők nem egy-egy ellenfélre koncentrálnak, hanem a számukra kijelölt területre behatoló támadókra, függetlenül annak eredeti posztjától. Ez persze jelentős koncentrációt igényel, mert pl. egy keresztbe mozgó támadót a saját területen le kell követni, majd ott „átadni” a mellettünk lévő terület „gazdájának”. Na meg ott van Pinyőcsodfafegyvere, a tolódás…. Ez kb. a csapat egészének szervezett elmozgását jelenti. Miután mára szinte csak ez a védekezési gyakorlat maradt meg, a korábbi falállások is jelentős változásokon mentek át. Íme, itt egy klasszikus 4-3-3:

Azért választottam ezt a formációt, mert nekem ez a legkönnyebben értelmezhető, miután a ’80-as években szinte kizárólag ezt a rendszert játszottam. Talán nem is kell mondanom, hogy ez akkor már rémesen elavult volt az akkor alkalmazott emberfogással együtt…

Viszont a mai rendszerek csírái már benne vannak! De ami legalább ennyire fontos; ebben az időben a számozás még szigorú rend szerint működött (ennek is szép története van, egyszer talán eljutok oda, hogy megosszam), ennek pedig van némi jelentősége az aktuális téma szempontjából is.

Ugye mindenki hallott ilyeneket, hogy „a 10-es pozíciójában játszó XY”, vagy olyat, hogy „XY tipikus 9-es játékot produkál”? Nos, amikor még nem volt a játékosoknak állandó mezszáma, az ötcsatáros felállásban rendre a következő számokat kapták: 7 – jobbszélső, 8 – jobbösszekötő, 9 – középcsatár, 10 – balösszekötő, 11 – balszélső. A 4-3-3-ban ez módosult, a következők szerint, ezekből az időkből:

  • A 10-es mezt hagyományosan a csatárok vagy a támadóbb szellemű középpályások közül kapja a csapat „játékmestere” (ez elsősorban Puskás Ferenc és Pelé nyomán terjedt el).
  • A klasszikus center mezszámának számító 9-est napjainkban is általában csatárok, a csapatok első számú góllövői kapják.
  • Mivel a klasszikus vonalszélsők szerepét időközben a szélső középpályások vették át, így jellemzően ők kapják a 7-es vagy a 11-es számot.
  • A 11-est csatárok is szokták viselni, azt jelképezve, hogy velük végződik a kezdőcsapat összeállítása.

De vissza a kifejezésekhez, nézzük azokat, amelyeket manapság használunk – és ami eddig kimaradt:

10-es:

Nem véletlen, hogy a 10-es mez még ma is nagy tiszteletnek örvend, azt nem kapja meg senki csak úgy kérésre, pedig ma már nincsen kötött számozás. A labdarúgás történelmének legmeghatározóbb „10-esei” Pelé, Diego Maradona, Puskás Ferenc, ZinédineZidane, Dennis Bergkamp, Roberto Baggio, JohanCruyff, Hidegkuti Nándor, Eduard Sztrelcov, Rivaldo és Zico voltak.

Összekötő:

A posztnak hosszú története van, eredetileg a belső támadókat így. Manapság kettőnél több variációja van ennek a játékosposztnak: a hátravont ék vagy kisegítő csatár. Fontos, hogy nem középpályás, de a játékmester sem tartozik bele ebbe a szerepkörbe. Képviselői: Ronaldinho, Lionel Messi, Kaká, Alessandro Del Piero, Carlos Tévez, WayneRooney, Francesco Totti.

Szélső:

A szélső támadó szellemű játékos, aki a pálya szélén, a partvonal mellett helyezkedik. Gyakran a középpálya részének tagjaként tartják számon, mivel az edzők kezdik átalakítani a labdarúgó-filozófiát – ahogy az már csak lenni szokott…

Tükörszélső (invertedwinger):

A játékos a pálya „rossz” oldalán helyezkedik el (jobb oldalon ballábasként, és fordítva) azért hogy lehetővé tegye, hogy befelé induljon, és az erősebb lábával tudjon kapura lőni. Ebben az esetben persze szükséges, hogy a szélső védő is legalább olyan jól adjon be, mint a támadó, mert neki kell nyitnia a szél felé a befelé mozgó labdás szélső támadó helyett.

Futó:

A szélső futók a szélső középpályásoknak és a szélső hátvédeknek a kombinációja. Ez az egyik legembertpróbálóbb poszt, nem véletlen, hogy a hazai fociban ezen a poszton jelentős hiátus mutatkozik! Talán legismertebb ilyen játékos Roberto Carlos, ha őt említem, szerintem mindenki tudja, hogy mire gondolok a poszt leírásakor. Ahogy említettem, a tükörszélsős megoldáshoz elengedhetetlen (ld. korábbban: Messi - Dani Alves).

Védekező középpályás:

Ezt még ma is szokták a „6-os poszt”-nak nevezni. A régebbi játékrendszerekben a fedezetek egyike volt, ma általában védekező feladatot lát el. Nevezik még szűrőnek is, hiszen feladata szerint kiemelten fontos, hogy az ellenfél támadásai nem tudjanak közvetlenül a védősorra szakadni, minimum meg kell törni a támadás lendületét.

Univerzális középpályás:

Erre még nincs igazán jó magyar kifejezés, az angolban box-to-box(b2b) a neve. Alapvetően belső középpályás, akinek a feladata a két tizenhatos közti terület bejátszása, innen is jön a név. Mind támadásban, mind védekezésben komoly szerepet vállal, de nem keverendő a – lassan kihaló! – irányítóval.

Irányító:

Ma már egyre kevesebb ilyan karmestert lehet látni a pályákon, mert az „egész csapat védekezik – egész csapat támad” filozófia ma már nem engedi meg senkinek, hogy a középpályán (pontosabban támadó középpályásként) a védekezést totálisan hanyagolja. Platini, Törő, azt hiszem, több név nem is kell…

Támadó/védekező középpályás:

Széles köre ez ma a játékosoknak, mert – a teljesség igénye nélkül - ide tartozik a szűrő, a szélső, sok esetben akár ide sorolhatjuk a futót, ahogy a b2b játékosokat is. A való világban a középpályán nincs csak támadó, vagy csak védekező, a jelző csak a hangsúlyosabb elemet emeli ki.

Végezetül – elképzelésem szerint – a Vignjevic modell. Nem tudom nem észrevenni az Aranycsapatot, és a 4-3-3-at (ennek egy változata a jobb oldalon):

Remélem, hogy sikerült egy kis segítséget adni azokhoz a beszélgetésekhez, amelyeken posztokról, stratégiáról, hadrendről van szó, ahogy mi, szurkolók sokkal okosabban megoldjuk csapatunk problémáit – szigorúan meccs után!  :-)

HAJRÁ LILÁK!!!

NEM KELL ÚJ CÍMER!!!