Vélemény

70 perc hosszabbítás 2/1

Az előző rész azzal fejeztem be, hogy majd most teszek egy kísérletet arra vonatkozóan, hogy miképpen is lehetne a 70 perces teljesítmény kitolni a meccs végéig. Mi lehet a megoldás? Ezt szokták mondani, hogy a probléma-felvetés máris a megoldás irányába hat, de ha a felvetés elvi alapjai helytelenek, vagy hiányosak, akkor a megoldás sem lesz kielégítő. Az első részt a védelem, a másodikat pedig a középpályások kapták, de a csapat két vége – a kapus-poszt, és a középcsatár – kimaradtak. Nélkülük pedig nem teljes a kép!

Nézzük meg, hogy mit követel a kapustól a 4-2-3-1-es rendszer! Itt most a kifejezett speciális elvárásokra gondolok, mert ugye az, hogy a reflexei kiválóak legyenek, vagy, hogy fizikálisan felkészült legyen, illetve, hogy alkatilag is megfelelőnek kell lennie, az minden rendszerben alapkövetelmény, ezeket most inkább átugranám. Ennek oka az, hogy ezen a területen hagynak maguk után némi kívánnivalót az ismereteim, és az, hogy ma már a kapusok felkészítése, képességfejlesztése egy önálló tudománnyá nőtte ki magát, ami önmagában is megérne jó pár (pár jó! J) cikket.

Ahhoz, hogy teljes legyen a kép, jócskán vissza kell mennünk a foci történetében. Anglia, Skócia, Wales és Írország Labdarúgó-szövetsége 1885-ben (!!!)megalakítja az International FootballAssociationBoard-ot, amely egyedül jogosult a szabályok módosítására és a velük kapcsolatos döntések meghozatalára.Bár ezzel a mai foci alapjait már a XIX. század végére lefektették, a kapusok csak 1912-ben kaptak megkülönböztető mezt. Érdekes, hogy a XX. század elején a vetődést, mint olyat egyszerűen elintézték azzal, hogy „csak a részeg ember fekszik le a földre, így nem is alkalmazták… És persze itt jöttünk mi magyarok! 1906-ban Domonkos László (ekkor már az MTK-nál volt, de korábban a BTC-ben játszott, pályafutását pedig az FTC-nél zárta, 21-szeres válogatott, részt vett az 1912-es stockholmi olimpián is) nem átallott élni a lehetőséggel, és bizony vetődéssel védte a kapura tartó labdákat!

Ha már mez… A sokáig egyeduralkodó fekete szín igazi hungarikum! Ugyanis azt először Grosics Gyula tette a kapusok színévé, ezért (és persze kiváló játéka miatt) kapta a Fekete Párduc nevet. De ugorjunk vissza még kicsit az időben a poszt történetének bemutatásához; 1871 óta a foghatja meg kézzel is a labdát  a labdát a saját 16-osán belül. 1871-től 1913-ig a kapus a saját térfelén végig megfoghatta a labdát (!!!). 1901 óta lehet támadni a kapust az "öt és feles"-en belül, de itt még a mai napig is élvez bizonyos fokú (de egyre enyhébb) védettséget.

Ezzel azonban nem értek véget a kapusokat érintő szabály-módosítások! Ez már bizony szorosan kapcsolódik mai témánkhoz, ugyanis a hazaadás 1992-es eltörlésével– talán a szabály-alkotók eredeti szándéka és tudta nélkül! – egy kisebb futball-forradalom indult el! Amikor kitalálták, hogy a kapus csak akkor foghatja meg a csapattárstól kapott labdát, ha az nem lábbal passzolta neki (nem volt a teljesen a labda a birtokában), a kapusok nagy bajba kerültek… Addig ugyanis kényelmesen megfoghatta a labdát, eljátszogathatott vele (feltehető, hogy éppen az ilyen időhúzások miatt módosították a szabályt), de most lábbal kellett valamit kezdeni!

Az első időkben kirugdosták a labdát a nézőtérre, ahogy pestiesen mondják „amerre álltak”, csak el a kaputól. Mivel ez egyértelmű labdavesztést jelentett, a védők első reakciója az volt, hogy kerülték a kapusnak megjátszott labdát, viszont ha az ellenfél letámadott, akkor a vége megint csak labdavesztés lett! Na és akkor itt jött egy másik újító nemzet; az Ajax 1995-ben BL-győztes csapatának tagja, Van Der Sar már egy olyan generáció tagjaként érkezett erre mérkőzésre, aki az új szabályokat nem kényszerként, hanem lehetőségként élték meg. Az ötlet Louis Van Gaal agyából pattant ki; a szabályváltozást nem akarta megkerülni, hanem a saját javára fordította!

Mi is volt ez? A mezőnyjátékban addig passzív kapus bevonása a játékba. Az elképzelés szerint a kapus a valamikori söprögető szerepét vette át, mélyen, hátul tőle indul el a labda. Abban az esetben pedig, ha a védő szorongatott helyzetben van, számíthat kapusára, ő – megfelelő technikai képzettsége okán – kisegíti, így csökken a letámadás miatt labdavesztések száma. Persze a fejlődés soha nem áll meg, a 2014-es Brazil VB egyik legjobbja, és leginkább meghatározó alakja Manuel Neuer lett. Ez fontos dátum, ugyanis ma már a kapusok nem csak védenek, hanem a csapatjáték szerves részeként bizonyos mértékben fazont is adnak a hátsó alakzatnak!

Ha jobban belegondolunk, ennek már régen ideje volt, mert – bár az idők során szintén többször változó – les-szabály definíciója a következő:

„A játékos leshelyzetben van, ha a fejének, testének, vagy lábának bármely része az ellenfél térfelén van (kivéve a felezővonalat) és, fejének, testének, vagy lábának bármely része közelebb van az ellenfél kapuvonalához, mint a labda vagy az utolsó előtti védőjátékos.Fontos tudni, hogy a kapus is védőjátékosnak számít. Az utolsó előtti védőjátékos pozíciója jelöli ki a lesvonalat, a képen ez szaggatott vonallal látszik. Les csak akkor lehet, ha a támadó játékos az ellenfél térfelén tartózkodik.”

Az, hogy Vignjevic mester haladó szellemű játékrendszert igyekszik kialakítani, nem is kérdés. Ahogy az sem, hogy ehhez rendkívül fontos egy ebbe a rendszerbe illeszthető kapus, igazolva a régi mondást, hogyan kell csapatot építeni; „végy egy jó kapust”… Az tehát a kérdés, hogy kapusaink mennyire képesek a fent leírtaknak megfelelni, milyen képességekkel rendelkeznek a mezőnyjátékban, mennyire képesek uralni a most már számukra is kiosztott „territóriumot”. Mit értek ez utóbbi alatt? Azt, hogy ma már nem csak a labda birtokában kell a korábbi söprögető feladatainak nagy részét átvenni, hanem a – immár nem csak a kapu közvetlen közelében! – kifutásokkal uralnia kell a védekező-harmad nagy részét is!

Persze, ez utóbbi csak olyan értelemben „üzemszerű működés”, amit a „szükség esetén” szókapcsolattal közelítek a legjobban. Nyilván nem jelent a védő-harmadban történő elkalandozást”, vagy egy pozíciós játékban való részvételt , mert ezekben az esetekben a hagyományos működés, a kapu közvetlen védelme az elvárt. Az ellenfél hosszú indításai, kiugrási kísérletei megakadályozása minden eddiginél fontosabb lett, ugyanis – éppen a söprögető eltűnésével – a kapus előtt nincs biztosító ember. Ezért magának kell elvállalnia ezt a feladatot is.

Nos, kapusainkról azt gondolom, hogy nem teljes egészében felelnek meg a fent vázolt előírásoknak, ugyanakkor előnyük, hogy fiatalok, képesek újdonságok elsajátítására. Ne feledjük, hogy a kapusedzői poszton is változás volt, meglátásom szerint a Pálinkás-féle iskola felett mintha eljárt volna az idő. Az előző idényben kapusaink vonalon kiválóan teljesítettek, büntetőket védtek, bravúros hárításaik voltak, de mintha odaszögezték volna őket a gólvonalra… Ez olyannyira látványos volt, hogy nem csak a kifutásaik, hanem az alapvonali beadások lereagálása is komoly nehézségekbe ütközött.

Ez a statikus felfogás ma már a múlté! Persze itt azonnal hozzá kell tennem, hogy az edző sem mindenható, így lehet, hogy kapusaink alapvetően is ezt a stílust részesítették előnyben, habitusukhoz, fizikai képességeikhez ez jobban illett. Sajnos azonban azt kell mondanom, hogy ha ez így van, akkor nem a megfelelő emberek kerültek a megfelelő helyekre! Nem véletlen, hogy Vigjnjevic mester olyan sokat kísérletezett, próbált – szerintem nem túl sikeres… - pedagógiai eszközöket is alkalmazni, hogy avuljon a helyzet. Végül kapus, és kapusedző váltás lett a dologból.

Remélem, hogy nem haragszik meg, ha olvassa, de Szabi már nincs abban a korban, amikor gyökeresen átalakítható az addigra jórészt megcsontosodott stílus, így a vele való szakítás nem is olyan meglepő. Ezt kifejezetten szakmai értelemben gondolom, a csapatban betöltött szerepe, korábbi érdemei alapján elég kurtán-furcsán távozott… Banai Dávid ezzel szemben fiatal, jó alap-adottságokkal rendelkezik, Bandi bá’-nál biztosan jó fizikális képzést kapott, így a flexibilisebb, nagyobb területet uraló, a csapatjátékban részt vevő szerepkört biztosan képes lesz elsajátítani. Ja, nem mondtam, de feltételezem, hogy az edzőváltással ebbe az irányba akarják mozgatni hálóőreinket! Kovács Zoli nekem kicsit sötét ló, régóta másod-, harmad hegedűs, amikor láttam, nekem tetszett a produkció, de feltehető, hogy ő továbbra is csak biztosítékként szerepel a keretben.

És a nagy kérdés akkor Pajovic! Talán a közeli szituációkban vannak bizonytalanságai, de képes uralni a játéktér rá kiosztott részét, jól jön ki, dinamikus, ugyanakkor képes bravúrokra is! Ez eddig rendben is van, de mi van a csapatjátékkal? Nos, itt egy kis lemaradásban van a többi készségéhez mérten, de határozottan, és rendkívül gyorsan fejlődik! Még nem tartunk ott, hogy Neuer gratuláló levelet írjon neki egy-egy bajnoki után, de jó az irány! Külön ki kell emelni, határozott kijöveteleit, melyek során – akár a tizenhatoson kívül is! – hatékonyan „takarít”, és azt, hogy a szélről történő beadásoknál is bátran elhagyja a gólvonalat!

Azt gondolom tehát, hogy kapusposzton nincs különösebb gond, de jó lenne látni Banait is védeni, mert ha nála is látható lenne végre a fejlődés iránya, akkor kiderülhetne végre, hogy tényleg van egy jól körülírható koncepció, vagy csak az történt, hogy Pajovic személyében kaptunk egy, az eddigieknél jobb kapuvédőt. A végén kapott gólokhoz azért „Pajo”-nak is lehet némi köze, hiszen ilyenkor – ha az ellenfél egyre több támadóval rohamoz – kaotikus jelentek adódhatnak kapunk előtt. Ebben pedig mintha éreznék némi bizonytalanságot. Sajnos ezeket a szituációkat nem nagyon lehet gyakorolni, nem nagyon lehet felkészülni rájuk. Valószínű, hogy ebben inkább lélektani tényezőkön játszanak szerepet, nyomás alatt mintha kissé csökkenne a koncentráció.

Bár megígértem (mert nem gondoltam, hogy végül a kapusokról ilyen sokat fogok megtudni kutatásaim során), de mégsem veszem elő a csatárokat. Mivel ez – mint mindegyik! – nagyon fontos poszt, nem lenne helyes elintézni pár mondatban, így Novothny, Tischler, Angelov csak a ráadás ráadásában következik. Előzetesen csak annyit szeretnék megosztani, hogy dilemmám szerint nem is biztos, hogy egy csúcsék kell a Vignjevic féle modellbe, így a következő részben erre is próbálok majd megfejtést adni.

 

HAJRÁ LILÁK!!!

 

NEM KELL ÚJ CÍMER!!!