Vélemény

Fociünnep helyett ünneprontás. Totális szereptévesztés!

Néhány hetes kihagyás után kezdett hiányozni a csapat, a szurkolás, a barátok, hát gondoltam történelmi meccs több szempontból is, nincs az az Isten, amiért kihagynám ezt a 90 percet…

Vidéki cimborákkal megbeszéltük, hogy Balmazújvárosban találkozunk, legurítunk 2-3 pofa sört, megbeszéljük a címer és a csapat körüli egyéb ügyeket, s koccintunk a klub 3000. első osztályú, valamint a Balmaz elleni 1. meccsünkre.

Mi ez, ha nem ünnepi alkalom? Fociünnep, s nem csak nekünk, hanem a helyieknek is az…gondoltuk mi.

Lehetne ez is egy nyílt levél az Elnök úrnak, de még az előzőre sem érkezett válasz, hát legyen ez csak egy zárt levél. Nem is levél, talán helyesebb szó a panaszkodás, vagy a frusztráció levezetésének kulturáltabb módjaként előadott rendezetlen gondolatfolyam.

Már 4 előtt közeledtünk Balmazújvároshoz, s néhány kilométerrel a város határa előtt a rendőrség félreállított minden autót, és feltették a jackpot kérdést, „meccsre mennek?”.

„Nem!” -válaszoltuk talpig lilában…”szalonnát sütni jöttünk az unokatestvérekhez…” A rendőrnő vette a lapot, elmosolyodott, majd annyit mondott, hogy egyszerre visznek be bennünket a stadionba, álljunk félre…

Mondtuk neki, hogy nem szeretnénk várakozni, mert egyrészt meg van beszélve egy találkozó, másrészt a körünkben lévő hölgynek sürgősen el kellene jutnia egy mellékhelyiségig, mire vita alakult ki a szervek tagjai között, hogy mitévők legyenek a kialakult helyzetben…

Végül mintegy 10 perces várakozás (a hölgynek 20-nak tűnt) elengedtek minket. A városon belül volt egy kellemes vendéglátó egység, oda befészkeltük magunkat, és elkezdtük teljesíteni a vállalásainkat. A hölgy elintézte az addigra már kínzóvá vált ügyét, mi pedig kirendeltünk fejenként egy sört vagy kólát. Telefon a haveroknak, hogy várjuk őket, de sajnos velük nem voltak ilyen megértőek a rend őrei, nekik egyenesen el kellett menni –szirénázó rendőri felvezetéssel és utóvéddel- a stadion melletti „szurkolói zónába”.

Ezt a zónát úgy kell elképzelni, hogy egy kavicsos parkolóba tereltek mindenkit, és onnan se be, se ki. A haverok ugyanis vidéki jóemberek, nincs szurkolói kártyájuk, így mi vettük meg számukra a jegyet, (bárki bármit mond, nem annyira egyszerűsíti a kártya a jegyvásárlást…) de az nálunk volt a sörözőben. Abban a sörözőben, ahol összefutottunk a nagyon barátságos helyiekkel, valamint néhány –a városba más irányból érkező –lilával.

Mindenkivel nagyon kedélyesen beszélgettünk, még azzal a FTC szurkolóval is, aki mindenképpen meg akart hívni bennünket egy kör italra, hát na…nem hagytuk ki ezt a lehetőséget. Volt nagy röhögés, kis zrika, de elsősorban béke és vidámság…Amilyen egy fociünnepen kell, hogy legyen.

Ezzel egy időben a cimborák aszalódtak a szurkolói zónában, ahol több rendőr és biztonsági volt, mint szurkoló. Szék, pad, mosdó egy sem…Én nem tudom, hogy ilyen-e egy családbarát fogadtatás, de a söröző mellett továbbra is 5 percenként száguldoztak a szirénázó rendőrautók és motorosok, vezették a kocsikkal érkező újpestieket. Az egész olyan érzetet keltett, mintha a G8 tartaná a soros (igen, kisbetűvel) találkozóját a városban. Kisvártatva 2 gyalogos szerv megjelent a kocsma mellett is, nehogy valami túlkapás történhessen. Nem csináltak semmit, csak ott álltak és éreztették…”figyelnek minket”. Nem volt jó érzés.

Miután közel volt a stadion, fél hatig beszélgettünk, majd elindultunk. A 2 szerv (a rendőri) elkísért minket, közben a helyiek az ablakokból és az erkélyekről figyelték a hatalmas felfordulást. Egyikük meg is jegyezte, hogy „azt hittem, valami migránsokat fogtak el, annyi itt a rendőr”.

Nem túlzok, egy hadseregnyi rendező matatott háromszor is végig rajtunk, mire eljutottunk a beléptetésig. Mint a marhákat a vágóhídra, úgy tereltek bennünket.

A vendégszektorban elállták a közlekedő útvonalat, oda nem lehetett lépni, amire az ki van találva. A meccs alatt többször is felvonult, majd elvonult a rendezőgárda a szektor elé/elől, jól láthatóan demonstrációs szándékkal, pedig problémának nyoma sem volt. Voltak lányok, hölgyek, asszonyok, gyermekek, és persze a „keménymag”, akik vezényelték a szurkolást, amiben ezúttal senki, de tényleg senki nem találhat kifogást. A második félidő derekán bejött a biztonsági szolgálat és elvitt egy félmeztelen srácot. Semmi olyasmi nem történt, amitől ennek meg kellett történnie, félő volt, hogy ez lesz a szikra, de szerencsére a tábor kifejezetten jól reagálta le a dolgot.

Meccs után a rendezők és a rendőrség egyetlen dolgot tett, konvojba rakta a lila autókat, és egy „levegővételre” mindenkit kivitt a városból. Esély nem volt arra, hogy egy helyi étteremben elfogyasszunk egy rántott szeletet, vagy krumplistésztát. Akik a másik irányból érkeztek, azoknak is Pest felé kellett Balmazújvárost elhagyniuk, mert nem az a lényeg, hogy ők jól érezzék magukat, hanem az, hogy a rendőröknek és rendezőknek kevesebb legyen a munkájuk.

Ezek az intézkedések, a fellépések, az ügyhöz való hozzáállásuk folyamatos szorongást, fenyegetettséget sugalltak, ennek semmi, de semmi köze nincs a fociünnephez.

Ha lenne kitől, tényleg szívesen megkérdezném, hogy a bánatos francba szeretnék becsábítani a családokat, szurkolókat, nézőket a stadionokba, ha egyszer nincs se színvonal, se jó érzés, sem vendéglátás, sem öröm. Egyszer, de tényleg csak egyszer menne végig ezen a tortúrán egy illetékes...

Még jó, hogy nyertünk!