Vélemény

Nincs ember lent!

 fiúk a bányában dolgoznak… Békeségben teltek napjaik, a kemény munka ugyanis meghozta gyümölcsét, a londoni bányamunkások a világ legjobban fizetett alkalmazottai! Holloway hőseit a kemény munka mellett az összetartás jellemzi talán a legjobban. Minden műszak után elhangzik a kérdés:

- Van ember lent?

Rendszerint jön is a válasz:

- Nincs ember lent!

Ámde egy szép augusztus végi napon a megszokott válasz helyett a következőt hallhatta a kérdező:

- Nincs Chamberlain!

Nincs ugyan nagy különbség a két mondat között, de a másodiknak senki nem örült a környéken! Történt ugyanis, hogy a híres bányász egyszercsak – bár nem előzmények nélkül! – áttette székhelyét az Anfield road-ra, Liverpoolba… Az ottani bányászok sem rosszabbak, mint a londoniak, de amikor a munkaversenyben a korábbi csapattárs már az ellenfél csilléjét tologatja, akkor azért a legnyugodtabb bányász is kijön a sodrából! Az pedig – mint tudjuk – nem éppen életbiztosítás a jelenlévők számára… 

Ennyi hülyeség elég is lenne, de az élet, mint a legjobb drámaíró, itt nem fejezte be a dolgot! A lényeg: Alex Oxlade-Chamberlain az Arsenal játékosaként a Liverpool ellen lépett pályára, hogy aztán négy nappal később a londoniakat 4-0-ra legyőző csapathoz szerződjön… Alex barátunk nyilván kiváló sportember, a pályán képes kizárni mindent, ami nem a pályán történik, de azért lássuk be, nem mindenki képes erre. Itt van ugye mindjárt Holman Dávid, aki egy éves debreceni szereplésének második felét azzal töltötte, hogy milyen irányba lépjen tovább – fociként értelmezhető játék helyett… Azt, hogy a sorsa (meg a pénztárcája, és a menedzsere) merre vitte, már ne is említsük!

A probléma tehát adott; a bajnokságok már elkezdődnek, de a játékos-keringő még tart, hovatovább az is előfordulhat, hogy egy játékos két egymást követő meccsen, amelyiken ugyanaz a két csapat szerepel, egyszer az egyik, másszor meg a másik gárdát erősíti. Persze ez csak logikai alapon létezhető szituáció, nyilván a sorsolások nem engednek ilyet a bajnokságokban, de az tény, hogy a bajnoki rajtokba jócskán belenyúló átigazolási időszak árt a focinak.

Itthon eltelt hat forduló, amikor még mindig lehetett helyezkedni, nagyban mentek a tárgyalások. Az a játékos pedig, aki váltani akart, tárgyalt hét közben, telefonálgatott, hogy ki fizet többet, hol milyenek a körülmények, ki az aki szívesen látná, vajon milyen teljesítményt rak le a hétvégén a gyepre? Erős a gyanúm, hogy képességeinél szerényebbre sikerül bizony a dolog. De egy másik aspektus, amit Chanberlain esete példáz; mennyire elvárható egy játékostól, hogy a következő klubja ellen (akihez pár nap múlva csatlakozik majd) képes legyen maximális erőbedobással, képességei csúcsát kihozni magából?

Így bizony nyáron az első pár forduló nálunk csak amolyan bemelegítés a tényleges bajnoki rajtra. Ez egy kicsit olyan, mint a próbaidő; kezdj el dolgozni, meglátjuk, hogy működik a dolog, vagy sem, aztán ha nem, akkor minden fájdalom nélkül elválnak útjaink. Ez eddig rendben is van, csak az a nagy különbség, hogy a próbaidő alatt jellemzően nem stratégiai, a vállalat életét döntően befolyásoló döntéseket várnak, hanem inkább csak tesztelik azt, hogy ha majd az előbb említettekre lesz szükség, az működhet, vagy sem. A fociban ilyenek az edzőmeccsek, de a bajnokik bizony már élesek, a kezdeti pár forduló pedig csapatok később elért eredményeibe pont ugyanúgy beleszámítanak, mint az igazolási időszak után…

Nem is folytatom, pedig említhetném még azt is, hogy a mostani helyzet arra is „jó”, hogy a focisták még tovább srófolják egyébként is irreálisan magas fizetésüket. Vagy, hogy az edzők ne tudják befejezni a csapatépítést a tényleges felkészülési időszakban, és aztán erre hivatkozva, bemondva az „idény eleji forma” lózungját, mentesüljenek a felelősség alól. Meg mondjuk arra, hogy sok játékos úgy érkezik újdonsült csapatához, hogy fogalma sincs róla, „működik a kémia”, vagy sem. Ez mind-mind olyan tényező, ami a minőség rovására megy, tehát az égadta egy világon semmi értelme nincs a mostani igazolás (idő)rendnek!

Nem én vagyok az első, aki felveti azt a problémát, hiszen nem csak engem zavar az, hogy a szezon kezdetén félkész csapatok még félig sem kész, csapatjátéknak kevéssé nevezhető vergődést mutatnak a pályákon, de most jött egy kiváló ötlet az angoloktól! 

Egyszerű megoldást találtak a problémára; az a 2018–2019-es Premier League-idény előtt, csak augusztus 9-ig tudnak majd a csapatok új játékost venni, míg eladni egészen a nyár végéig, a szokott rend szerint.

Ez így már mindjárt más! Számomra azonban ezen a ponton nem ér véget a történet! Miért nem lehet ezt itthon is bevezetni? Az angol példából kiderül, hogy van mód a változtatásra! Ehhez képest korábban, amikor felvetődött a kérdés itthon is, az MLSZ azt közölte, hogy a változtatásra nincs mód, igazodni kell a nemzetközi szabályokhoz. Persze van más megoldás is; a bajnoki rajtot szeptember 1.-e, vagy az utánra kell tenni! Erre meg is van minden lehetőség, hiszen ma már ugye minden pálya fűthető, így ha belecsúszunk a télbe a meccsekkel, akkor sincs különösebb baj. Az már egy más kérdés, hogy a nézők hátsója befagy ilyenkor, de a konkrét problémát megoldaná. Ezzel együtt nem sok hajlandóság van erre az MLSZ részéről, amit erős jószándékkal a szurkolókkal szemben gyakorolt emberséges magatartásnak is értelmezhetnék. Van persze ennek más olvasata is…

De nem lennék hasonlatos a muppet show két öregurához, ha nem találnék a történetben még egy olyan momentumot, amin lehet még egy kicsit elégedetlenkedni… Nevezetesen az, hogy az angoloknál a Premier League klubvezetői döntöttek! Na most, ezek szerint vagy a klubok szervezik a bajnokságot, vagy ha nem is ők a szervezők, de komoly beleszólásuk van saját bajnokságuk működésébe. Nekem – aki az MLSZ vezetési gyakorlatán nőttem fel… - ez olyan paff volt, mint amikor Kolumbusz megtudta (ha volt ilyen), hogy nem Indiát találta meg!

Persze manapság itthon nem nagyon léteznek olyan klubvezetők, tulajdonosok, akik az MLSZ-szel szembehelyezkedve markáns véleményt fogalmaznak meg, de még csak felvetéseket, vagy kérdéseket sem intéznek a hazai bajnokság szervezőjéhez. És itt megint a szokásos ösvényen találom magam; az MLSZ által (pénzügyi) pórázon vezetett klubok nem képesek, és nem akarnak sportszakmai célokat megfogalmazni, a focit jobbá tenni. Sajnos (de érthet módon…) sokkal fontosabb az, hogy a feudális függőségben komfortzónán belül maradva befussanak azok a központi pénzek, amik jelentős részben függetlenek a pályán mutatott teljesítménytől…

Ha a klubok nem teszik meg, megteszem én, javasolom, hogy;

1. Az igazolási időszak (részben) záruljon le a bajnokság kezdete előtt.

2. Azért csak részben, mert az eladásra rendelkezésre álló időszakot célszerű nyitva tartani.

3. A kluboknak tényleges beleszólást kell adni a bajnokságot érintő kérdésekben, mindezt valódi, működő, intézményes formában.

4. A központi pénzek elosztásában nagyobb szerepet kell kapnia a teljesítménynek, a pályán mutatott teljesítmény, a pontok, a győzelmek száma legyen az elsődleges tényező

5. Az előző pontban említett feltétel mellett az elosztási elvekben a nézőszámokat, annak változásait is bele kell venni.

6. A sportban természetes a szolidaritás, azért – szintén szigorú szabályok szerint! – fontos, hogy a kisebb klubok kompenzációban részesüljenek – de kizárólag megfelelő teljesítmény esetén!

 

Szerintem ezek nem túl bonyolult dolgok, bár az ördög a részletekben rejtezik, így a megvalósítás során bizony csúnyán „be lehet nézni” a dolgokat, rossz irányba is mehet a dolog, de ma már a tudomány ezekre is kínál megoldást! Példának okáért; rengeteg tudás halmozódott fel szervezetépítés, bonyolult rendszerek működtetése témákban. 

 

Utolsó gondolat (a 2. ponthoz kapcsolódóan): az, hogy a bajnoki rajt és augusztus 31. között az eladási oldal nyitva marad, annak azért látom értelmét, mert ebben az esetben a felkészülés során nem megfelelt játékosokat – itthon alacsonyabb osztályokba – lehet kölcsönözni, vagy eladni. Azoknak a játékosoknak, akik pedig kiemelkedő teljesítményükkel felhívják magukra nemzetközi szinten is a figyelmet, a lehetőség hosszabb ideig fennáll. Kivétel persze a PL, de – sajnos!!! – nem fenyeget a veszélye annak, hogy a PL-klubok kifosztják a magyar klubokat… 

 

Remélem, hogy az említett két, folyamatosan fanyalgó bábfigurával ellentétben nem csak a fanyalgás, a leszólás, a negatív üzenetet sikerült átvinni, hanem azt is, hogy van megoldás. Ha nem ez, akkor más, de érdemes gondolkodni viselt dolgainkon, és ha valahol születik egy jó ötlet, akkor azt nem kell feltétlen ultrakonzervatív módon lesöpörni. Mert ugye még az is lehet, hogy hasznunkra válik, ha okosan alkalmazzuk azt, amit mások kitalálnak (helyettünk, ha már egyszer mi nem vagyunk innovatívak…). És akkor talán még a mi focink is profitálhat, egyszer még talán TÉNYLEG el is indulhat felfelé egyszer.